Pest Megyi Hírlap, 1977. szeptember (21. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-18 / 220. szám

1977. SZEPTEMBER 18., VASÄRNAP Tető alá került a ház Kommunista műszakok Leírva rövid, végigjárva hosszú A jubileum tiszteletére — o ráckevei járási Bárki meggyőződhet róla: Rózsavölgyi Ferenc szép házat épített Örkényben. Ö ugyan nem. elégedett igazán, kicsit bele is fáradt, de akárhogy is, az utolsó simításokat le­számítva, felépítette az ott­honát, amely az első sorban ált annak a teleknek a pere­mén, amelyen néhány éven belül iskola, óvoda, tornate­rem és napközis konyha áll majd. Hajjaj! Olyan fiatal építőt keres­tünk, aki nem tudott elővenni a mellényzsebből félmillió fo­rintot, hogy azt mondhassa: itt a pénz, a házam ilyen és ilyen legyen, ha kész lesz, el­jövök a kulcsokért. Mert ilyenek is vannak, ha keve­sen is. Olyan fiatal házaspár­ral szerettünk volna megis­merkedni, aki már befutotta azt az akadálypályát, amelyet mindenkinek be kell futnia; aki megszerezte előbb a pa­pírokat, aztán az ezerféle építőanyagot, s aki végül úgy érezte, hogy a ház felépítése ehhez képest már gyerekjá­ték. Rózsavölgyi Ferenc, az Ör­kényi Béke Termelőszövetke­zet főmezőgázdásza és KISZ- szervezetének titkára kezdet­ben ilyennek látszott. Az 6 esetén keresztül szerettük volna illusztrálni egy viszony­lag pénztelen építtető gond- ját-baját. Ez a törekvésünk félsikerrel járt, két ok miatt. Az egyik az, hogy ő az épít­tetők közül a szerencséseb­bekhez tartozik. A másik ok az, hogy nem szeret panasz­kodni. Találgathatjuk, hogy miért. Vagy azért, mert KISZ-titkár lévén, politikus ember, vagy azért, mert egy­szerűen ilyen a természete. Amikor meglátogattuk ott­honában,1 ahol az ebédszüne­tét töltötte, Márta, a felesége éppen munkába indult a Da- basi Nyomdába. Arról ■ a bi­zonyos akadálypályáról kér­deztük de ..már' 'c^ák annyit túdött mondani:'' — Hajjaj! Amennyit mi talpal­tunk! — Aztán el viharzott A házaspárról annyit: a férj 29 éves, a feleség fiata­labb, öt éve házasodtak ösz- sze. ■ Akkor a fiú még egyete­mista volt, a tsz ösztöndíja­sa. Egy éve főmezőgazdász. Házasságkötésük után Ferenc szüleihez költöztek, ott laktak ez év elejéig. Kezdettől fog­va azt tervezték, hogy házat építenek maguknak. Erre rak­tak félre minden fillért, spár­tai módon takarékoskodtak, mígnem jó három éve 15 ezer forintért megvették a Fischer- telepen a tanács által akkor már közművesített 212 négy­szögöl telket. Mit, hol, hogyan? Es kezdődött a nyomozás. Mit. hol, hogyan kell besze­rezni. A típustervet a fővá­rosban vették, Ferenc erről csak annyit mond: „volt egy kis küldözgetés”. Hármat beadtak a tanácshoz, az épí­tész adaptálta. Telekkönyvi szemlét és helyszínrajzot kér­tek a földhivataltól, ahol he­tente háromszor van félfoga­dás; elsőre nem találták el, hogy mikor. A helyszínrajzra a mérnök ráfekteti a házat, énnek alapján adja ki a ta­nács az építési engedélyt. A tanácsnál nem volt probléma. Ez volt az első szerencse. És lehetett volna kezdeni az építést. Pénz? Saját, plusz művelődési központ javára Rózsavölgyi Ferenc: Az ott, negyvenezer kölcsön a tsz-től — második szerencse —, nyolcévi visszafizetésre, tíz­éves munkaszerződésért. Ez utóbhi ellen Rózsavölgyi Fe­rencnek nem volt semmi ki­fogása, jól érzi magát a mun­kahelyén. De katonai behívó jött — ilyenkor nem szerencse. Amikor egy évre rá építeni kezdtek, mindenki segített. Nagy szerencse! A család és a kollégák munkával, a tsz kedvezményes fuvarral. Meg­volt a sóder, tégla kellett. Sok helyet megjártak érte, két pesti téglagyárat is, a még hiányzókat később hely­ben vették meg. Leírva rövid, végigvárva hosszú. Beton-gerendáért még töb­bet kellett szaladgálni. Hat­harmincas kellett, de az egész országban nem találtak. Csak erre majdnem öt hónapjuk ráment. Közben, amikor ha­ladni tudtak. reggel ötkor kezdtek. utána nyolc óra munka, s megint a ház. Szom­bat, vasárnap, búcsú — ilyes­mit nem ismertek. Keveset aludtak abban az időben. ' Pala. Nem volt. Ki’fencszáz- harmincaA ■ kölcsön "“kértek, aztán megadták abból, amit előjegyzésre kaptak később. Háromszor leesett a hó, mi­korra, szintén hóesésben, tető alá került a ház. Aztán ne­kiláttak a belső munkáknak, Kecskemét, Örkény, Dabas — ingajárat ablakokért, ajtó­kért. Kacifántos dolgok ezek: jobbos, balos, egyesített szár­nyú. kapcsolt gerébtokos — egvik helyen ez nem volt, a másik helyen az. A szeren­cse: árváltozás előtt sikerült mindent beszerezni. Vóglisz és stukatúr Rózsavölgyiék kijárták az anyagbeszerzés egyetemét. De a központi fűtést összehozni — az mindennél nehezebb volt. Milyen cső kell, hol kap­ható? Egycollos, kétcollos, fe­les. háromnegyedes, ötnegye- des? Évek múlva nevetve emlékeznek majd arra, hogy hány helyen, hogyan vették meg a csöveket, a kazánt, a radiátorokat, amelyek az idei tél végén már működtek. Most még nem nevetnek — a kazán beszerzése egyéves utánjárásba került. A parkettával megintcsak szerencséjük volt: lehetett kapni Dabason. A lambériát amely helyenként a falakat borítja, három részletben vették meg. művészet volt úgv összeilleszteni, hogy a kétféle ne üssön el egymás­tól, bár a gazda szeme látja, Mérleg a nyárról A Dunakanyar ÁFÉSZ négy | vendéglátóipari és három kis- ’ kereskedelmi üzlettel bővítette bolthálózatát a nyári idény­ben, főként kiránduló és üdü­lő övezetek központjaiban: így többek között Visegrádon, a kisoroszi Szentgyörgypusztán, Surányban és Horányban. Mind többen igénylik eze­ken a területeken a bővebb vá­lasztékot a különféle árufélé­kből. Ezen segítettek az ényjellegű boltok. A viseg- di falatozó 433 ezer. a szent- rgypusztai mintegy 350 a korányi 750 ezer forin- j forgalmazott májustól ru- i gusztusig. Ez a mennyiség 34 százalékkal volt több, mint a múlt év hasonló időszakában. Surányban a — csak a nyáron üzemeltetett — presszó bevé­tele meghaladta a 420 ezer forintot. A három élelmiszert árusító pavilon forgalma 4 hónap alatt több mint 2,2 mil­lió forint volt. A surányi üz­let háromszor annyit teljesí­tett, mint tavaly ilyenkor. A szövetkezet szakképzett, kereskedelemben jártas nyug­díjasokat is alkalmazott el­árusítóként az időszakosan nyitva tartó üzletekben. K. £. lönt, a hálószobánk lesz Rozsán Péter felvétele hogy mégiscsak elüt. És per­sze, az építés hevében be­csúsztak olyan hibák, amelye­ket szakember nem követ el. A szakember másféle hibákat követ el... Hiába, ezt a szakmát is ta­nulni kell és nem szerencsés az, aki a saját kárán tanul. Igaz, közben megtanul min­denféle kifejezéseket, amiket aztán igyekszik gyorsan elfe­lejteni. Rózsavölgyiék szeret­nék elfelejteni, mit jelent, az, hogy vóglisz. Padlószintet je­lent. Stukatumád, stukatur- deszka — ne is emlegessük, mondja a gazda. Majd a gyerek Félmegyünk az emeletre, a lépcsőn még bizonytalan a já­rás. — Eltoltuk — mondja Ferenc. — Nincs a lépcsőnek pihenője. De még mindig jobb most, mint először, ami­kor beépítettük. Bevertük a fejünket a plafonba. A két emeleti szoba még üres, a földszinten, a leendő nappaliban laknak. A nagy a szülők . hálószobája: lesz, mel­lette a gyerekszoba. Az is üres, se bútor, se gyerek. Bú­tor? — Ide már csak három dolog kell: pénz, pénz és pénz — mutat körbe a gazda. — És a gyerek? — Gyere­kek/ Kettőt terveztünk; Elő­ször a ház, aztán a gyerek. Jövőre jöhet az első. A hálószoba ablakai arra az üres térségre néznek, ahol né­hány éven belül iskolát, óvo­dát építenek. A szülők csak kiállnak majd az erkélyre és nézi: jönnek-e már a gyere­kek. Okos községtervezés, okos családtervezés. Hatos Erzsébet A ráckevei járási párt- végrehajtóbizottság nemrég felhívást intézett a járás va­lamennyi vállalata és szövet­kezete dolgozóihoz, hogy a Nagy Októberi Szocialista For- i radalom 60. évfordulója tiszte- ’ letére eddig tett igen jelentős munkaverseny-f ela j ánlásai- kon felül vállaljanak még egyet: szeptember 10. és októ­ber 15. között tartsanak egy- egy kommunista szombatot, amelynek anyagi eredményét ajánlják fel a régen hiányolt járási művelődési központ épí­tésére. A felhívásra 23 válasz érke­zett vállalatoktól, mezőgazda- sági, kisipari és fogyasztási szövetkezetektől, valamint szö­vetkezeti közös vállalkozások­tól. Nemcsak azt jelezték, hogy eleget tesznek a felhí­vásnak, hanem közölték a já­rási pártbizottsággal a meg­tartandó kommunista szombat várható eredményét is. A | Pestvidéki ■ Gépgyár például bejelentette, hogy dolgozói,! 200 ezer forinttal tudnak a j járási művelődési központ | építéséhez hozzájárulni. A i csepeli Duna Tsz dolgozóinak előzetes felajánlása 100 ezer forintot tesz ki. Hatvanezer forintos hozzájárulás várható a kiskunlacházi Petőfi Tsz-től, 50 ezer pedig a dunavarsányi Petőfi, a soroksári Aranyka­lász Tsz-től valamint a Ker­tészeti Egyetem tangazdasá­gától s a kiskunlacházi ÉG- SZÖV-től. Előzetes számítások szerint 23 gazdasági szervezet dolgozói kommunista szombat­jának eredménye összesen 879 ezer 700 forint lesz, ha ugyan, amint várható, nem teljesítik túl az előre bejelentett össze­get. Múlt hét szombatján, vagyis tizedikén a Kertészeti Egye­tem tangazdaságában és a kis­kunlacházi Petőfi Tsz-ben már megtartották a kommu­nista műszakot. Az elvégzett munka bérét befizették a rác­kevei nagyközségi tanács csekkszámlájára, miután a já­rási művelődési központ eb­ben a községben épül majd fel. Tegnapra jelezte a 3. szá­mú szövetkezti közös építőipa­ri vállalat, továbbá a kiskun­lacházi ÉGSZÖV és a kiskun­lacházi, Pereg Tsz, hogy meg­tartja a kommunista műsza­kot. Az idén mostanáig — éppen a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére — az előző évek­nél több kommunista műszak­ban vettek részt a járás dol­gozói, hogy községük iskolája, óvodája, bölcsődéje bővítésé­hez, vagy tatarozásához, sőt több helyen építéséhez hozzá­járulhassanak. Sz. E. Akik a vérüket adják Öten a százhuszonnyolcezerből Véradónapot tart a Vöröske­reszt ilyen és ilyen szervezete ekkor és ekkor, itt és itt __ Sz inte naponta találhatnak ha­sonló témájú hírt lapunkban az olvasók. De vajon mi, ponto­sabban szólva ki áll a kurta hírek hátterében? Szólaljon meg most ő: az önkéntes vér­adó. A színhely, a véradónap Százhalombattán, a Dunai Hő­erőműben. SEBES SY LÁSZLÓ. Vércso­portja: B, Rh pozitív. Nyil­vántartási száma a Pest megyei Vérellátó Alközpontnál: 82 545. Harminckétszeres véradó. — A Dunámén ti Hőerőmű kazán-,.- tmk-műbelyéhen doi­.kas^ní.i^tí,t#:ént. .. ~ mondja, is igazit egyet a fehér tapaszon, mely a vénáján csil­lapítja a vérzést: épp most adott 4 deciliter vért... — Térítéses véradóként kezdtem 1958. táján, vagy tíz alkalommal adtam így: 50 fo­rint kalóriapénzért decinként. Azután már adtam önkéntesen, és térítés nélkül is. És 13 éve csak így. — Voltam én traktoros, gép­kocsivezető, autószerelő, s a fél országot bejártam. Mindenütt adtam vért. Akárki rosszul le­het, szüksége lehet rá... AKÓCSI BÁLINT. Vércso­portja: A, Rh negatív. Nyil­vántartási száma: 61135, tizen­hétszeres véradó. — Most a Budapesti Köz­mű- és Mélyépítő Vállalat a munkahelyem — kezdi a 30 éves fiatalember — de koráb­ban a DHV-nál dolgoztam, ezért adok most itt vért. — Először tíz éve a hon­védségnél. Csak elkezdeni volt nehéz, aki egyszer már adott vért, többé soha nem sajnálja. Igen, tudom mi lesz vele: gyógyszer készül belőle, vagy közvetlenül életmentésre hasz­nálják. — A családban is megesett már, hogy szükség volt vérre. A feleségemnek a szülés ■ után:v. Kislányunk december- ''benífieiz hároméves... • — Egyszer riasztottak éle­temben. Száz véradóból jó ha ötnek olyan a vércsoportja, mint az enyém. Egy 14 éves vérzékeny kisfiú műtétjéhez kellett az A-s, Rh-negatív vér. Vagy 300-an segítettünk ezen az egy fiún, hogy elegendő vér-' alvadást elősegítő anyaghoz jusson. BÍRÖ ISTVANNÉ. Vércso­portja: 0, Rh-pozitív. Nyilván­tartási száma: 82 568, hatszo­ros véradó. — Most varrónőként dolgo­zom a százhalombattai' Ruha­ipari Szövetkezet 1-es üzemé­I gaz a közhely: a rózsa királynő a virágok között. Egyszerre született Afro- ditével — a szépség és a szere­lem istenasszonyával —. aki a tengerből kiemelkedve megráz­ta fürtjeit, s a hajáról leguruló vízcseppekből lettek a rózsák. És nemcsak a hellénre alapo­zott európai kultúrákban, ha­nem a föld különböző tájain, más-más korokban is találkoz­hatunk a rózsamotívummal: gondoljunk a mohamedán vi­lágra, ahol Allah öt titkát a rózsában hiszik és keresik ma is... Vagy az egyiptomi Kleo- pátra rózsasziromszőnyegére, melyen át az ókorban Anto- niust várta — ha a klasszikus pletyka igaz ... A középkori gótikus katedrálisok rozettás ablakaiban vagy az Ezeregy­éjszaka mesevilágának csoda­tevő rózsaolajában, a rózsa nemcsak az egyetemes kultúra, hanem az egyetemes- szépség megtestesülése is. És mégis — hiányzanak a mályvák. Éppen mert kevés­bé pompázatosak, mert szir­maikba nem zárt titkokat a fantázia, mert költők nem éne­kelték kecses főtartását, szárá­nak elegáns ívét, rajongva még a tüskéiért is ... Vakító fehér- ”e meszelt családi há2ak elől hiányzik a mályva. Melyeket •iem kontyol manzardtető, nem hegyez sátortető, ahol az unal­mas ikerablakok és az esslin- geni redőny helyett zsalus lé­cei szűrik át a déli verőfényt. Az építkezésnek valami olyan letisztult és nemes formájára gondolok, mely ötvözi a hasz­nosat a széppel, a régi népi stí­lushagyományokat összehan­golja századunk ritmusával. Mely tágas, de nem hivalkodó, praktikus, de nem unalmas, es Harmonizál a tájjal, melybe beépült. No, igen, a tájjal. S itt lép be a-kertkultúra, mely egyre több kertbarátot fog össze hobbyra, hasznos időtöltésre, aktív pi­henésre. S az értők szándéka szerint bizonyára és nem utol­só sorban minél szebb, esztéti- kusabb látványt nyújtó kisker­tek kialakítására. Ha az elret­tentő példáktól most eltekin­tünk — de hát nehéz szó nél­kül megállni a kertitörpét, a gipszpólyát, a mini Eiffel-tor- nyot, vagy a kicsinyített skót várkastélyt, mely felett igazán csak a derűsen kék nyári ég­bolt mosolyoghat elnézően — szóval, ha mindezektől most eltekintünk, s az ízléssel ki­alakított virágoskertekre Pil­lantunk, akkor is találkozha­tunk valamivel, ami zavaró. Az uniformizáltsággal. Majd mindenütt előkerték, ivott pázsittal, szerencsére egy­re kevesebb cifra kerítéssel. Helyette jólszabott élősövény jelzi a telekhatárt, miközben a terasz vagy a garázs olda­lán repkény vagy „vejcsi” igyekszik felfelé. S ugyanitt középen, körkörösen vagy a kerti út két oldalán lugasba hajlítva: rózsák, rózsák, ró­zsák. Szépek és drágák, pompá- zóak és elegánsak, futórózsa, bokorrózsa, mindenféle. Sok­sok színben. • Csakhogy az is­métlődés elszürkít: a hatodik kiskert pont olyannak tűnik mint az első öt. A hetedik, ha lehet még olyanabb. S akkor végre: bosszú szá­rú mályvákat látok sorjázni egy ház előtt, lila tölcsérű virá­guk szinte kihasad a fehérre meszelt fal síkjából. Tövükben kakukkfű és fodormenta bok­rok; illatuk üde. nyári üdvöz­letként köszönti az arrajárót. Hátul az árnyékban kedvére kapaszkodik a rézsű oldalába az irisz. Teheti, hisz magyarul női szeszélynek hívják ... Van persze fű is, melynek vízszintes zöldje alapot ad térben is. színben is a virágoknak, s az alkonyati permetező eső után szinte hallani, ahogyan egy­szerre lélegzik az egész kert. Nemcsak azért tetszik mind­ez, mert más mint a többi, mért ritka. Inkább tán azért, mert valahogy: igazibb. Nincs túlterhelve kultúrhistórial és irodalmi hasonlatokkal, pem gondolattársit művészetre, mi­tológiára, muzsikára. Vállalja; önmagát, őszinte. Egyszerű ti valóságos az egész kert. Aká a mályva. (Be. I.) ben. A férjem dolgozik a DHV- nál, így kerülök ide. — A munkahelyemen keve­sen vagyunk véradók, a 70-ből alig húszán. Igaz, tavaly még csak hatan voltunk. Pedig jó alkalom ez arra, hogy ne csak beszéljünk róla, hanem tény­leg segítsünk is más embere­ken. — Kis fájdalom a tűszúrás, szinte nem is érzi az ember. Sokkal nagyobb a jóérzés: ta­lán segítettem valakin ... LOVÁSZ SÁNDOR. Vércso­portja: AB, Rh-pozitív. Nyil­vántartási száma: 75 611, har­minckétszeres véradó. — Először 1961-ben adtam vért, ipari tanulóként, zseb­pénz-kikészítésért, a Péteri! Sand«- utcában Budapesten. Az utóbbi időben csak térítés- mentesen , adok — vall a 35 éves, .'higgadt férfi, a DHV egyik kalorikus üzemének blokkvezetője. — Igen, az azóta eltelt évek alaft meggyőződésemmé vált: aki egészséges, segítsen azon, aki beteg! No, meg volt egy eset is: riasztottak, azonnal vért kell adni, egy szülő nő­nek van rá szüksége. Azután kaptam egy szép képeslapot, amin köszönte: megmentettem a gyermeke életét. Hát azóta nem teszem pénzért... — És még valami: gyermek­koromban vérszegény voltam, és ma egy kicsit a hiúságomat is legyezgeti, hogy azok közé tartozom, akik adják, és nem kapják a vért... SEBÖK PÉTER. Vércsoport­ja: 0, Rh-negatív. Nyilvántar­tási száma: 89 180, tizenhá­romszoros véradó. — Elektrikus vagyok a DHV villamos osztályán — mondja a százkilós, szálfatermetű fia­talember. — Egy szúnyogcsípés az egész, nekem van vérem bő­ven, futja belőle. Katonako­romban kezdtem, Sopronban. Egy autóbalesetes nővel. Hét és fél deci vért adtam neki, két napig engem is a kórházban tartottak — napi negyed kiló téliszalámival, hogy pótolják a kalóriaveszteséget... — Amikor eszméletre tért a nő, egy virágcsokprral meg­látogattam. Gyönyörű volt, igaz, ez már a műtőasztalon is feltűnt, de nemcsak szép; fele­ség és anya is volt. Ők öten nem különlegesen bátrak, nem szokatlanul önfel- áldozóak. Magától értetődő hétköznapi esemény számuk­ra, hogy évente egy. vagy két alkalommal tűt szúrnak véná­jukba, s három-négy deci vért adnak — az élet nedvét... Nincsenek egyedül. Csupán Pest megyében 128 ezer 269 a véradók száma, akik 1973—76. között több mint 42 ezer 700 liter vérrel segítettek a rászo­rulókon. Vasvári G. Pál MJ uunnaL a iná fiivcíh ?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom