Pest Megyi Hírlap, 1977. szeptember (21. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-15 / 217. szám

1977. SZEPTEMBER 15., CSÜTÖRTÖK 7 ap E3 d Pajtásklub A szentendrei fegyveres erők klubjában egy éve mű­ködik a Katonai Főiskola KISZ-bizotUságának irányítá­sával a Pajtásklub. Itt az ál­talános iskola felsőtagozatos tanulói töltik szabad idejüket. A nagyobb gyerekeit elhatá­rozták. hogy mire kisebb paj­tásaik hazajönnek a nyara­lásból, játékos vetélkedőket szerveznek számukra. így került sor a Dózsa György úti tiszti lakótelepen a kisgyerekek járőrversenyére. A pályát a lakótelep környé­kén jelölték ki. A gyerekek­nek akadályokat kellett le­küzdeniük. játékos levélke­resés, célbadobás szerepelt a programban, és bekötött szem­mel kellett megállapítaniuk, hogy milyen gyümölcsöt fo­gyasztanak. A kicsik vidáman és nagyon lelkesen oldották meg a feladatokat. A verseny végen a nagyok felügyelete mellett még szalonnát is sütöt­tek. A klub -tagjai gyakran szeremének hasonló vidám versenyeket szervezni a kis­pajtásoknak. Géczi Sándor Szentendre Hiánycikk a lefolyócső Panaszos levéllel kereste meg szerkesztőségünket Szár­nya Ferencné Táborfalváról. Leírta, hogy lánya kisbabát vár és ezért tavasszal hozzá­kezdtek lakásuk átalakításá­hoz. hogy mire a gyerek meg­születik, megfelelő helye le­gyen. Az építkezés azonban 'hó­napok óta félbemaradt, mert nem kapnak a víz levezeté­séhez megfelelő méretű PVC- csövet. Lassan itt a tél és ők a legnagyobb felfordulás kö­zepette élnek. Szeretné tud­ni, hogy hol lehet 50-es és 100-as íefolyócsövet kapni. Először a Dabas és Vidéke AFÉSZ-Iioz fordultunk olvasdrk kérdésével, ahonnan azt a tájé­koztatást kaptuk, hogy a környé­ken levő üzle*e'tbe nv'r h*ro"i hónapja nem érkezik ez a méretű ».) w mu» ..............— ii ................ le folyócső. A nagykereskedelmi vállalatoknál Is ritkán kapható. A Metalloglóbus Nagykereskedel­mi Vállalat, amelynek legnagyobb a raktárkészlete, sem tud segíteni. E levél nyomán kerestük fel á Metalloglóbus Nagykereskedelmi Vállalat müanyagfeldolgozó osztá­lyának vezetőjét, Surán Bélát, ö elmondta, hogy ezt az építkezéshez nélkülözhetetlen lefolyócsövet Ma­gyarországon egyedül a Hungária Müanyagfeldolgozó Vállalat debre­ceni gyáregysége készíti. A Me­talloglóbus is innen kapja a csö­veket. Sajnos, a szállítás eddig sem volt kielégítő, a harmadik ne­gyedévre pedig a rendelt mennyi­ségnek csupán 35—40 százalékát tudja a debreceni gyár számtani. Tehát az 50 és 100 milliméteres cső, a továbbiakban is hiánycikk marad. Hasonló jellegű, de más méretű csöveket gyárt a Borsodi Vegyi Kombinát is, ezek azonban a fenti célra alkalmatlanok. Surán László azt is elmondta, hogy a vállalat már több irányban tett lépéseket a lefolyócsövek megfe­lelő mennyiségű beszerzésére. Tudjuk, hiába akartunk segíteni, olvasóinkat ez a válasz nem nyug­ija meg. Mint ahogy egyetlen vásárlót, építkezésben meggátolt embert sem. Tegyük közkinccsé Budaörsön; a Jókai Műve­lődési Házban működő nyug­díjasklubban ismeretterjesz­tő előadást tartott Hauser Jó­zsef nyugdíjas iskolaigazga­tó Budaörs története a hon­foglalásig címmel. A klubtagok nagy érdek­lődéssel figyelték, amint köz­ségünk krónikaírója az elő­adás megkezdése előtt több ősrégi tárgyból percek alatt valóságos kis régészeti kiál­lítást rendezett. A leletek között szerepelt egy csontból készült szerszám, amelyet az 1880-as évek elején, a vas­útépítéskor találtak. De élénk érdeklődést keltett az a meg­kopott tárolóedény maradvá­nya is, amely Budaörs hatá­rában, a Hosszúréti patak menti régészeti ásatások kap­csán került elő a föld mélyé­ből. Ezek a leletek jelenleg az általános iskola tuajdo- nát képezik. A Hosszúréten szántás köz­ben sok értékes pénzdarab, ér­me is előkerült. Ezekből szin­tén láthattunk néhány dara­bot. Az egyik római korból való ezüstpénzen Antonius császár képe látható. Egy bu­daörsi tanárnő adta kölcsön bemutatásra ezeket a pénz­darabokat. Szerencsére a budaörsi ré­gészeti leletek nagy része már a Nemzeti Múzeumban van. 1963. október 3-án a Sasad Tsz földjén a traktor ekéje sok őskori tárgyat fordított ki a földből. A szövetkezet ve­zetősége azonnal értesítette Emlékek Csillebércről Huszonnégy gyerek, huszon­négy bőrönd, ugyanennyi ki­sebb, nagyobb hangszer egy- rakáson. Így indult a ceglédi Erkel Ferenc Zeneiskola vo­nószenekara a csillebérci ju­talomtáborba még augusztus közepén. Az első tábori napot zene­kari próbával kezdtük. Dél­előtt a parancsnoki épület színháztermében bemutatkoz­tak egymásnak az Ifjú Gárda altábor lakói. Délután pedig felderítettük a tábor környé­két. Augusztus 20-án az ünnep­ségen szakemberek és a többi zenekar előtt mutattuk be műsorunkat. Este vidám tá­bortűz mellett szórakoztunk és végignéztük a tűzijátékot is. A táborozás aiatt új műsort állítottunk össze, hiszen fel­adatunk az új ünneplési for­mák kialakítása volt. A ml al- táborunk műsora a népek ba­rátságát jelképezte a külön­böző nemzetiségű népi mese­hősök bemutatásával. így, járt nálunk Naszreddin Hodzsa, a bolgár Eszes Péter, az orosz Ivanuska, a lengyel Pöttöm Kópé és a mi Ludas Matyink. Legnagyobb sikere Ludas Ma- tyinak volt, aki szavak nélkül, pantomim mozdulatokkal me­sélte el történetét. A következő nap városláto­gatásra indultunk. Mi ma­gunk állítottuk össze az útvo­nalat. Először a Várban jár­tunk, aztán gyalog indultunk a Szovjet Kultúra és Tudo­mány Házába, ahol már két filmmel vártak minket. A kö­vetkező állomás a Városliget volt. A táborban kiosztott en­nivalót itt ettük meg. Ebéd után megkerestük a Közleke­dési Múzeumot, majd a Vi­dám Parkba mentünk. Táborozásunk utolsó napján Kiss Benedek költő és Hor­váth Péter író — akiket már a Kincskeresőkből is ismer­tünk — látogattak meg min­ket. Bemutatták egy-egy írá­sukat és ezekről beszélget­tünk. Délután az eltelt tíz nap élményeiről mesélgettünk egy­másnak. Eszünkbe jutottak apró emlékek, a konyhaügye­let — ahol mindig kijárt egy kis repeta tortából vagy tész­tából —, az éjszakai őrség, a reggeli nehéz ébredések, az esti körülményes takarodok. Utolsó nap reggelén még kitakarítottunk és bizony szo­morúan indultunk hazafelé. Még nagyon sokáig fogunk emlékezni az együtt töltött vidám napokra. Bíró Atmes Cegléd az illetékeseket. A Nemzeti Múzeumból szakemberek ér. kgztek a helyszínre. Megálla­pították, hogy ezen a terüle­ten valamikor római telepü­lés volt. Az előadással kapcsolat­ban néhány idős őslakos szin­tén elmondta tapasztalatát. Voltak olyanok Is, akik fel­ajánlották, hogyha — járá­sunk és megyénk kisebb-na- gyobb településéhez hason, lóan — Budaörsön is sikerül­ne arra alkalmas helyen em­lékszobát létrehozni, esetleg egy üvegfalú szekrényt bizto­sítani —, a birtokukban lévő régészeti dokumentumokat ők Is felajánlanák a gyűjte­mény céljára. Ezúton is felhívjuk a fi­gyelmet az elmúlt korokból származó kincsek megőrzésé­nek fontosságára. Ha ásás, szántás, vagy földmunkák közben régmúlt idők emlék­tárgyaira lelnénk, jelentsük azt a tanácsnál. Mentsük meg és tegyük közkinccsé az el­múlt korok embereinek életé­ről beszélő tárgyakat! Lénárt József Budaörs Elhanyagolt pihenő Régi váci lakos vagyok, és bizony egy itíő óta szomorúan tapasztalom, hogy a város egyik legszebb pilenőhelye, a Duna-parti sétány milyen el­hanyagolt. Tavaly ugyan szépen rend- betették, de nem telt el egy év és ismét tele van szemét­tel, Bár itt a révállomás környékén nagy a forgalom, ez talán mégsem indokolja a sok szemetet. Tervezték egy kellemes pihenőpark létesíté­sét is, de úgy tűnik, ez nem egyhamar valósul meg. A váci lakosok, de a kirán­dulók nevében is kérem, hogy az illetékesek mielőbb intéz­kedjenek. Bánfalvi Zoltánná Vác KiSZ-esek a művelődési házért Szigetújfalun a művelődési ház termeire bizony nagyon ráfért már az évi nagytaka­rítás. Tudjuk, hogy ilyen na«iy munkát nem szívesen vállal­nak az emberek. A község KISZ-f tataijai elhatározták, hogy segítenek. Szombaton délelőtt hozzáláttak, lemosták az ablakokat, az ajtókat és mindent gyönyörűen rendbe- tettek. Jó érzéssel vettük tudomá­sul a segítséget, és ezúton is szeretnénk köszönetét mon­dani a gyors munkáért. Özv. Majoros Józsefné Szigetújfalu A fa formálói A Rozmaring Tsz nagyková­csi fafeldolgozó üzemébe na­gyon sok fa érkezik rönkben, pallóban, deszkában. A gon­dos megmunkálás fázisai és változatai után mint tetszetős, ízléses kerti bútorok, a terek, díszítő-, pihenőpadjai, üzletek és vendéglátó egységek ülőgar­nitúrái kerülnek forgalomba. Ezek a bútorok natúrban és népi motívumokkal díszítve készülnek. A garnitúrák a parasztbútorok egyszerű for­máit elevenítik fel, asztalok­ból, ülőkékből, polcokból és lócákból állnak. A kerti bútorok bemutatásá­hoz természetes környezetet választottak; fákkal, bokrok­kal, gyeptéglákkal kiképzett ösvényeket építettek. A garni­túrák mellett kevésbé látvá­nyos, de hasznos munka a lá­dagyártás is. Ezek a ládák kül­földre utaznak, az exportcél­ra gyártott gépeket szállítják bennük. Alapanyaguk fenyő-, tölgy, és bükkfa. Hazai er­dőink fájából állítják elő kü­lönböző méretekben a női ci­pősarkokat is. Erre a célra a bükkfa használatos. Anyaga az ERDÉRT-telepeinkről csak akkor kerül leszállításra, ha megfelelő szárításon, lakkozá­son, pácoláson és előfűrészelé- sen már keresztülment, ügyes kezű emberek így formálják a már élettelen fát ismét élővé. Padányi Lajos Budakeszi Hangos ellenőr Régi olvasója vagyok a Pest megyei Hírlapnak és úgy ér­zem, hogy az alábbi eset a lap hasábjaira kívánkozik. Augusztus 31-én Pótról az újpesti hídig utaztam a 15.37- kor induló Volán-autóbusszal. A buszvezető — fiatal, szőke férfi — mindenkinek feltűnt kedvességével és udvariassá­gától. Dunakeszin, a vasúti megállónál azonban egy el­lenőr szállt fel az autóbuszra Gorombán félre lökött min­denkit és kérte a jegyekec. Az egyik utas, aki az előző meg­állóban szállt fel, csak 509 forintossal tudott fizetni, amit a vezető nem tudott fel­váltani. Így a menetjegyet visszavette, az utas pedig jegy nélkül utazott. Az ellenőr az autóbuszt azonnal szabályta­lan helyen, egy kanyarban, megállította, majd a vezető­vel mindenki füle hallatára hangosan vitatkozott. Végül alá kellett írni egy papírt, majd az ellenőr nevetve — mint aki jól végezte dolgát —, leszállt a buszról. Én mindennap ezen az út­vonalon utazom és úgy ta­pasztalom. hogy gyakran elő­fordul hasonló eset. Horváth Jánosné Fót Szerkesztői üzenetek H. I.-né, Szentendre: A víz be­vezetésével kapcsolatos problémá­ját továbbítottuk az illetékes ta­nácsnak. válaszukig szíves türel­mét kérjük. F. I., Dunakeszi: Köszönjük a dicsérő sorokat. Kérjük, máskor is tudósítson a helyi örömökről, gondokról. B. K.: A keresett árucikkről ne­künk nincs tudomásunk. Levelét azért továbbítottuk az érdekelt vállalathoz. Válaszukról levélben tájékoztatjuk. VÁLASZOL AZ ILLETÉKES Ismét a közvilágításról A Pest megyei Hírlap augusztus 4. számában közöl­tük Szentpéteri Lászlóné ve- csési olvasónk közvilágítás­sal kapcsolatos panaszát. Pintér Ferenctől, a Budapesti Elektromos Művek Dél-pesti Üzemigazgatóságának csoport- vezetőjétől a napokban kap­tunk választ, amit az aláb­biakban közlünk: Az üllői kirendeltség az érintett időpontban a 20 kV- os nagy nyári karbantartási munkálatokat végezte. Mivel a kirendeltség teljes létszám­ban részt vett ezekben a munkákban, ezért csak az ügyeleti szolgálatot tudta biz­tosítani. A létszámhiány vál­lalatunknál is problémát je­lent és előfordulnak torlódá­sok, amikor az egyes munká­kat kénytelenek vagyunk át­menetileg leállítani. A kar­bantartással a lakosság folya­matos energiaellátását bizto­sítják, ezért ez az elsőrendű feladatunk. A karbantartást augusztus­ban befejeztük, azóta folya­matosan sor került az egyéb munkákra, így a vecsési köz- világítás rendbehozására is. A kör bezárult Iskolák — osztálynapló nélkül Szeptember elején mindig sokasodnak postánkban a tan­évkezdés örömeiről, gondjai­ról hírt adó levelek. Sajnos, ez utóbbiról olvashattunk Isz- lai Albert régi bagi tudósítónk írásában, aki arról értesített bennünket, hogy a község ál­talános iskolája nem tudta megszerezni azokat a nyom­tatványokat, amelyek már az év elején is szükségesek a ta­nításhoz. (Osztálykönyvek, el­lenőrzők, stb.). A levélnek kézhezvétele utáni napokban a megye több más helységé­ből is hasonló panaszok ér­keztek hozzánk. Rossz hírek A rossz hírek nemcsak min­ket nyugtalanítottak, hanem az érintett pedagógusok ked­vét is szegték, akik pedig ezt a tanévet nemcsak kipihen­ten, hanem az előző évekhez viszonyítva sokkal nagyobb reményekkel kezdték. A fize­tésrendezés mellett azt is örömmel nyugtázták, hogy idén nem voltak bajok a tan­könyvellátással, a tanszereket pedig már nyáron leszállított áron vásárolhatták meg a szülők. Az évenként ismétlődő bosszúságokat az is csökken­tette, hogy az idei tanévnyi­tóra annak rendje és módja szerint befejeződött az isko­laépületek, tantermek tataro­zása, amiért dicsérni kell a vállalatokat és a társadalmi összefogást. Mindenki továbbította... Mikor elhatároztuk, hogy a levelek nyomán pontosan tá­jékozódunk a helyzetről, még nem sejtettük, hogy ez az első pillantásra igen egyszerűnek látszó ügy szövevényes. A gödöllői járási hivatal művelődési osztályán dr. Ker­tész Zoltánné gazdasági fel­ügyelő elmondta például, hogy a most kezdődő tanévre már 1976 szeptember elejére ösz- szegyűjtötték a járás iskolái­ból a szükséges ügyviteli nyomtailványokat igénylőla­pokat. Ezeket szeptember 28-án az 5881/1976-os iktfcafószá- mon továbbították a Pest me­gyei Tanács művelődési osz­tályára — az előző évek gya­korlata szerint. Lényegében ugyanezt mondta a váci já­rási hivatal művelődési osz­tályán dr. Jávor Gyuláné és Rixer Ildikó gazdasági fel­ügyelő is. Feltehetően a többi járásból is hasonlóképpen küldték el az igénylő lapokat. Az utolsó állomás A rendelések ezek szerint kimutathatóan időben indul­tak útnak. Ezért vizsgálódá­sunk következő állomása a Pest megyei Tanács művelő­dési osztálya volt. Az illeté­kest nem találva, végül is Martinusz Ferenccel, az isko­lai csoport főelőadójával be­széltünk. Sajnos Tarcsy La­jossal nem tudtunk találkoz­ni, akit pedig az ügy göngyö- lítése során többször emleget­tek a járásokban. Azt azonban sikerült megtudnunk, hogy a továbbításra szánt igénylőla­pok náluk nem veszhettek el. Minden igénylőlapot, ami a Pest megyei Tanácshoz érke­zett, időben továbbítottak a Nyomtatványellátónak. — Mindezek ellenére — er­ről is Vácott értesültünk, pél­dául májusban nen érkeztek meg az év végi bizonyítvány­könyvecskék, amelyeket a múlt év szeptemberében el­küldött űrlapon rendeltek meg. (Ahogyan most a tanév elején az ugyancsak már ak­kor megrendelt egyéb nyom­tatványok sem érkeztek meg.) Pedig májusban a tavaly el­küldött űrlapok másolatait egyenesen a Nyomtatványellá­tóhoz küldték a járások. Mindezek után nem maradt más hátra, minthogy megke­ressük a Pest megyei Ipar­cikk Kiskereskedelmi Válla­lat nyomtatványrészlegét a Népszínház utcában. Szabó Lajos, a bolt vezetője intézi a megye nyomtatványellátását. (Aminek — úgy látjuk — az iskolai nyomtatványok csak egy kis részét teszik ki.) Sajnos, itt sem jutottunk lényegesen előbbre, mert a boltvezető azt mondta, hogy azokra az igénvlőlapokxa, amik hozzá beérkeztek, ő elküldte a kért nyomtatványokat. Olyan nyilvántartása, sajnos nincsen, amiből meg lehetne állapítani, hogy mely járások igénylése nem érkezett be. Egyébként — még a látsza­tát is elkerülve annak, hogy a Pest megyei Iparcikk Kis­kereskedelmi Vállalat ügyeibe avatkozunk — meg kell mon­danunk, nehezen képzelhető el, hogy ez a nyomtatványbolt a jelenlegi munkaerő-ellátott­ságával megfelelően tudná biztosítani az egész megye el­látását. Ez a mostoha helyzet a forrása — de indoka is — az akadozó munkának. Jelzi ezt az is, hogy a jövő évre szükséges iskolai nyomtatvá­nyok rendelőlapjai az elmúlt napokban még nem voltak az iskoláknál, holott az igénylé­seket már szeptember 10-ig ki kellett volna tölteni. A bűvös kör bezárult. Meg­tudtuk még, hogy a megyéből szép számmal jártak iskola- igazgatók a Népszínház utcá­ban, de többen közülük elke­seredésükben elvetődtek a Nyomtatványellátó Vállalat Hegedűs Gyula utcai boltjába is. A vállalat egyik vezetője így érzékeltette az elmúlt hét forgalmát: még a mennyeze­ten sem volt üfes hely. Valakinek lépnie kell Dr. Havas Ernőné, a Nyom­tatványellátó Vállalat árufor­galmi osztályának helyettes vezetője, aki már ismerte a Pest megyei helyzetet, közöl­te, hogy az ország minden nyomtatványelátó boltjából összegyűjtik a felesleges nyomtatványellátó boltjából is enyhítsék az összekuszáló- dott Pest megyei gondot. Sajnos, végül is nem sike­rült fényt deríteni, hogy a rendelések hol feneklettek meg, de az biztos, hogy min­den illetékesnek már régen — de legalább a tavaszi rek­lamációk idején — intézked­nie kellett volna. Annak a rendeletnek értelmében és szellemében, amelyik negyed- százada az egész országban jól szolgálja a zavartalan is­kolai nyomtatványellátást, és amely rendelet Pest megyével külön is foglalkozik. Bóday Márta

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom