Pest Megyi Hírlap, 1977. szeptember (21. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-13 / 215. szám
1977. SZEPTEMBER 13.. KEDD ZE&n W szimat* 6 A főszereplő mégis az ember Számítógép ellenőrzi az erőművet Tapasztalatok a DHV-ná! Magyarországon is készül jól alkalmazható, magas műszaki színvonalú számítógépes rendszer, nem kell a megoldásért rögtön külföldre szaladni — ez volt egyik lényeges pontja f annak az előadásnak, mely a l közelmúltban hangzott el a Méréstechnikai és Automatizálási Tudományos Egyesület Számítógépes folyamatirányítási szimpóziumán. Döntés: pillanatok alatt Az előadó Papp György, a Villamosenergiaipari Kutatóintézet tudományos osztályvezetője, most megerősíti ezit a véleményét: — Sok vállalat és intézmény kollektív munkájának eredménye az a számítógépes folyamatirányító rendszer, mely a Dunamenti Hőerőmű 6 legnagyobb, egyenként 215 MW-os erőművi blokkját ellenőrzi. A legfontosabb azonban, hogy a Központi Fizikai Kutatóintézet TPA—1 típusú gépével telepített berendezés teljes egészében hazai gyártású — tehát kialakult egy olyan műszaki-szellemi kapacitás, mely- lyel a hasonló magyarországi igények kielégíthetők. — Mi teszi szükségessé a számítógép alkalmazását egy — egyébként jól műszerezett — erőműben? — Egy-egy erőművi blokkot egy ember kezel. Az említett jó műszerezettség, az automatizálás magas foka eredményeként, normális üzemi viszonyok között ennek az embernek alig akad dolga, tehát elkényelmesedik. Ha .viszont fellép egy olyan, üzemzavar, melyet az automatika már nem képes elhárítani, akkor a mi alig foglalkoztatott, elkényelmesedett kezelőnknek hirtelen szuperemberré válva kell rengeteg információt be- gyűjtve pillanatok alatt döntenie — méghozzá jól. Teljesen nyilvánvaló, hogy ez abszurd követelmény lenne. A számítógép itt tud nagyon értékes segítséget nyújtani azzal, hogy az állandóan ellenőrzött adatokból megállapítja az üzemzavar okát, helyét, szinte térképet ad az ember kezébe, hol kell beavatkoznia. Amióta ezt a rendszert alkalmazzuk, nincs is ismeretlen eredetű üzemzavar. Megköveteli a cselekvést A másik lényeges érv a számítógép alkalmazása mellett az volt, hogy az erőmű a lehető legolcsóbban állítsa elő a villamos energiát. A gazdaságtalan üzemet eddig is jelezték a műszerek, amit a kezelő vagy észrevett, vagy nem, és ha észrevette, akkor vagy közbeavatkozott, vagy nem. Az előbb említett lelkiállapot következtében sajnos gyakran a vagy nem variáció fordult elő. A számítógép viszont ezeket az eseményeket naplózza, s mivei így az esetleges figyelmetlenségnek, vagy mulasztásnak írásos nyoma marad, szinte megköveteli az embertől a cselekvést. Mindezek következtében jelentősen javult az üzemviteli fegyelem. Harmadsorban fontos szerepet kapott a gép az üzemviteli statisztikák elkészítésében, s különböző jellemzők kiszámításában. Például minden műszak végén írásban jelzi, hogy a műszak folyamán mennyi tüzelőanyag kellett 1 kWh villamos energia előállításához. — Ez tehát azt jelenti, hogy a kezelő munkája végeztével kézhezkaphatja annak minősítését is? — Igen, s mi azt szeretnénk elérni, hogy ez minél több embert érdekeljen is. Mi különben is nagyon sokat foglalkozunk az ember és a gép kapcsolatával. Az előbbiekben láttuk, hogy a számítógép egyrészt segíti az ember munkáját, de ugyanakkor objektív adataival rámutat addig esetleg felismerheteiíilenül maradt mulasztásokra is. Ez annyit jelent, hogy az ember— gép kapcsolatban nemcsak baráti szálak szövődnek, hanem ellenséges érzelmek is kialakulhatnak. Mindenképpen el keli érnünk, hogy a baráti szál legyen az erősebb — nemcsak azért, mert nincs olyan számítógép, amit ne lehetne példám elrontani, hanem elsősorban azért, mert munkánk célja az ember segítése.. Hinni kell neki... — Meddig terjed ez a segítség? — Egészen odáig, hogy a rendszer tervezésénél, programozásánál olyan szolgáltatásokra is alkalmassá tettük a gépet, melyeknek első pillanatra semmi jelentőségük sincs. A kezelőnek lehetősége van különböző olyan adatok lehívására, kiszámíttatására, melyeket nem is kellene figyelnie, szinte játszhat a géppel. Ennek a játéknak nagyon sok komoly eredménye lehet, és már van is. Megnő az emberek érdeklődési szintje, jobban átélik, megértik az egész folyamatot. — Vannak-e már konkrét, számadatokban is megfogalmazható tapasztalatok? Magyarul: mennyi megtakarítást sikerült elérni az új rendszerrel? — Nos, mintha a főkönyvelőt hallottam volna ... Bármilyen furcsán is hangzik, nincsenek. A nemzetközi szaksajtó ugyan gyakran közöl adatokat az ilyen megtakarításokról, s általában egy százalék körüli értéket adnak meg, ami különben hatalmas összeg. Lehet, hogy mi is elértük ezt az értéket. Pontosan azért nem lehet tudni, 'mert ugyanazt az erőművet nem lehet egyszerre számítógép nélkül és számítógéppel üzemeltetni, tehát nem tudunk összehasonlítást termi. A lényeg az, hogy a számítógép hozzásegít a gazdaságosabb üzemeltetéshez, biztosítja annak alapfeltételeit. Mondhatom úgy is, hogy hinni kell neki... Weyer Béla Nyílik a brnói szakvásár A szeptember 14-én megnyíló Brnói Nemzetközi Gépipari Vásáron a Hungexpo szervezésében 15 magyar külkereskedelmi és export—import joggal felruházott ipari vállalat mutatja be berendezéseit, műszereit. A szakvásár hét szakosított csarnokában és a szabad területen, összesen 1270 négyzetméteren vonultatnak fel mintegy 200 gépet, berendezést — több mint 50 üzem termékeit. Ezúttal a Technoimpex nemcsak szerszámgépeket, hanem cipőipari gépeket is kiállít a vásáron. Legújabb egészség- ügyi berendezéseit, műszereit ajánlja a Medicor művek, kapcsolókat és hegesztő berendezéseket kínál a Trans- elektro, mezőgazdasági gépeket a Komplex külkereskedelmi vállalat. Gazdag választékkal vonul fel a magyar műszeripar. Egyebek között laboratóriumi és nukleáris műszereket, elektronikai alkatrészeket, elektroakusztikai és híradástechnikai berendezéseket ajánlanak. Észak-déli metróvonal Újszilvás Zöldéi! a jégverte falu Kikapcsolódás, pihenés a természetben Vadászati és horgászati cikkek árusítással egybekötött kiállítása a Skálában, szeptember 12-től szeptember 24-ig. A vadászati és horgászati cikkek - gazdag áruskálájával várja kedves vásárlóit a SKÁLA. Az élet győzedelmes jele: vidáman zölaellnek a házsorok virágok tarkázta elökertjei a szeptemberi verőíényben. A háza«: mögött is üdék a veteményeskertek. Pedig két hónappal ezelőtt mindennek siralmas képe volt Újszilvásán. Július 8-án este tíz óra tájban akár a trópusi eső, olyan sűrűn hullott a galambtojás nagyságú jég. Megélt Újszilvás mar számos jégiesőt, de ekkorát még soha. — Régi dűlőneveket visel a három falurész. Újföld és Jeges, vagy ötszáz házának kertjében minden vetemény megsemmisült. _ , — Jeges? — gondolkozik el Fekete Bálintné tanácselnök. — Biztosan régi jégverésekre emlékeztet ez az elnevezés... Háromezeregyszáz lakója, mind az ezer család megsínylette Újszilváson az idei jégverést. Mert a Parcella mintegy 300 udvarának is alaposan kijutott, noha a kár, amit ott tett általában csak 60 százalékosra becsülhető. De csak azért, mert az emberek nekiláttak, s megmentettek, ami még menthető voit. Üjföld és Jeges lakossága sem tétlenkedett. Újra felás ia a kertjét mindenki, ki téli káposztát, ki uborkát, borsót, fejes salátát, vagy mindegyikből valamennyit vetett bele. És szorgalmukat a későbbi szelíd esők, meg a nap melege megjutalmazták. Igaz. szüntelenül ápolták és ápolják is ezeket a kései veteményeket. — Lám csak, milyen szép és sokat ígérő — mutat kapanyelét emelve idős férfi az egyik kertben a valóban biztatóan zöldellő veteményekre. Éppen egy borsóágyást tisztogat a gaztól. — Nagy károsodás ért minket — mondja és azon sopánkodik, hogy a zöldfélét, ami máskor megtermett a konyha számára, most úgy kellett megvásárolni. Körülbelül 200 ház körű' nincs veteményes kert, ott a virágot, meg az udvarban álló egy-két gyümölcsfát verte el a jég. S akik ott la tnak, azek között is sok a Kossuth Tsz tagja, vagy alkalmazottja. Nincs hát ember Újszilváson, akit ne érintene a természeti csapás. S mert a tsz 1661 hektár földet művel és a júliusi jégverés az egész határban egy négyzetmétert sem kímélt, úgyszólván mindent elpusztított. Búzáját, 463 hektárból, földre terítette, kicsépelte. Maradt azért mutatóba, nagyon kevés szemet megőrző kalász. A 140 hektár sörárpán is. Azt tehát a biztosító leszámította a kártérítés összegéből. Még így is 7 millió 946 ezer forintban állapította meg a kifizetendő összeget. Csakhogy a tsz növénytermesztési terve szerény számítással 16 millió bevételt irányzott elő. Másrészt azonban a 108 hektár szőlő kárösszegét még nem állapította meg a biztosító, bár az előzetes becslés szerint 95 százalékos veszteséget okozott benne a jég. — A vezetőség — halljuk az elnöktől — erre való tekintettel 50 főt a mezőgazdasági munkából átmenetileg beosztott az építőbrigádba és más kisegítő üzemekbe segédmunkásnak, nehogy kereset nélkül maradjanak. Másik huszonötnek Tápiógyörgyén a Zöldmező Tsz-ben szereztünk munkát. — S a nagy pusztítás után milyen gazdasági eredményt remél ebben az esztendőben a tsz? — Nyereségünk ugyan nem lesz, de talán mégis sikerül veszteség nélkül befejezni az évet. — búcsúzik Mészáros Béla. Szokoly Endre Az észak—déli metróvonal folytatása Budapesten a Hungária körút és a Határ út között épül. Az Ecseri út és az Üllői út kereszteződésénél a föld alatti állomástér kialakításán dolgoznak. Az Üllői úti lakótelepnél a vonalalagút egy szakasza szerkezetileg elkészült. A Népligetnél folyamatosan dolgoznak a kéreg alatti vonalalagút kialakításán. A Könyves Kálmán körút és Üllői út kereszteződésénél létesülő aluljáró rendszer és metróállomás szerkezeti építési munkái is folynak. /C szí lilabamákban és rőtsárgákban színe^ sedtek a fák, a távoli hegyek és a közeli pismányi Kadacsúcs valószínűtlen levelezőlap-kék volt. Üj biciklimmel száguldoz- tám a leányfalui úton. Pestre jártam a Mátyás király gimnáziumba, hatodikos voltam (ma úgy mondanák, másodikos gimnazista), sapkámon a nagydiákok egy vastag és egy vékony arany csíkja országvilágnak tudtul adta: íme ez a fiú már majdnem felnőit — gondolhattam én. Szerettem rajzolni, festeni. Tanáraim, a kor rajzolóstílusának mesterei a pontos tárgyi ábrázolást, a perspektívát, a színek tiszta harmóniáját kívánták tőlünk. Színes, szélesvásznú film még nem lévén, a legnagyobb festői remeklésnek a történelmi képeket és a vibráló impresszionisták színes franciás műveit tartottam. Nem is tudtam a Vadakról — a kubistákról és egyéb elvont stílusokról. Szépen és jól rajzolni, ez volt a cél, esetleg a karikatúra volt nég — összevisszaságot, realitást megcsúfolj —• kivételt képező lehetőség számomra. Portré, össze-vissza dobált szemmel, pontos anatómiai felrajzolás nélkül, a technikák keverése szentségtörést jelentett. A Művésztelep felé karikáztam, a Szanató- rium-kútnál egyszer csak egy idős embert látok, aki piszkos festékkészlettel, csonka pasztellkrétával, tussal, össze-vissza festeget. Szentendrén nem volt újdonság festőt látni munka közben, csakhogy e bácsikát nem sorolhattam a már látottak egyikéhez sem. Se állványa nem volt, se palettája, se finomsza- gú-varázsosszínű tubusfestékei, és ő maga sem volt olyan igazán úrféle. Hümmögtem magamban, ki lehet, mi lehet ez a bácsika? Kiváncsi lettem, a biciklimmel odaálltam mögé, hogy láthassam mit csinál, hogyan fest? Ügy festett, ahogy nekünk már az elemi iskolában sem volt szabad, nemhogy gimnazis- tásan így pamacsolgatni. Nézem, mit fest, de még csak véletlenül sem ismerem fel a táj pontos tükörképét. Hű, a mindenit! Ez átcsoportosítja az öreg fákat, összeborítja lombjukat, a fűzfát innen oda, a jegenyét meg onnan ide ülteti át. Hát még ilyet nem láttam. Hát ez aztán fölháborító — véltem. Bele is kezdtem egy kis magyarázatba, úgy indulatba hozott ez a minden szabályt felrúgó, szentségtörő piktorkodás. — A bácsi festő?, — kérdeztem. — I-igen — felelte az ismeretlen. — Ne tessék mondani. Én azt hittem, valami nyugdíjas bácsi tetszik lenni, és kedvtelésből fesiteget csak. Mert, hát ugye, amit ön fest... — Nem tetszik? — Hát, nem nagyon — feleltem. — Miért? — Kérem szépen, mi úgy tanultuk, hogy a horizontvonalba fut be minden tőlünk induló út, egyenes, és a végtelenben egy ponttá zsugorodva láthatatlanná válik. No, meg a színek — melegedtem bele. az oktatásba —... — és büszkén mondtam megfellebbezhetetlennek hitt mondókámat, és nyomtam a sódert, ahogy ma mondanák diáktársaim. — Igen, szóval maga is festeget? — kérdezett. — Kérem szépen, én festményeket festek olajjal, vászonra — feleltem, és mint adu ászt vágtam ki, csillogó új biciklim nyergére támaszkodva. Vártam a hatást. Majd elképed ez a bácsi — gondoltam, és még több ilyen és ehhez hasonló okosakat mondhatok, dölyfös- ködtem magamban. Egyszer csak váratlan kérdés ért: — Ismeri-e Picassót? — kérdezte a furcsán festő — ismeretlen. — Hát, hallani hallottam róla, de sokat ugyan nem tudok felőle. Esteledett. Összepakolta cókmókját, és meghívott: Jöjjön el a műtermembe és nézze meg, miket festek, olajjal. Segíteni szerettem volna, de nem engedte, hogy vigyem a festékeit. Összekeni magát, aztán kikapna otthon — mosolygott új ismerősöm. A Goldberger- villával szemben egy újonnan épült, nagyablakos házba mentünk be. Jó északi fényű műterem — nyilatkoztam, mint aki bennfentes, mint aki tudja, hogy az igazán értékes és megbízható, nyugodt fényt a hideg észak adja. No lám — mosolygott, és valahonnan pipa került a szájába. Olyan barátságos lett egyszerre, hisz nagyapám, az öreg színész is mindig pipázott. Sorra elém rakta a képeket, nem nagyon tudtam, mi micsoda, és bizony a pontos rajz jobban érdekelt, és az alma csumája, mint a festői látvány összessége, varázsa. Miért tagadnám, úgy volt, és úgy volt igaz, hiszen úgy történt. — Sokat fest a bácsi — kezdtem megint jószándékú oktatásomat —, de tessék elhinni, előbb jobb volna, ha meg tetszene tanulni egy kicsit rajzolni. És mondom a magam szövegét a pipázó mesternek, én az egyszeri pásztorfiú az elvarázsolt királynak. Ö csak mosolyog és megkínál almával, körtével, vigyek belőle haza is, megköszöntem és mondtam, hogy nem kérek, hisz nekünk is nagy kertünk van, de, hogy meg ne sértsem, egy maréknyit sapkámba fogtam. Teltek, múltak az évek, az ismeretlen bácsit nem láttam. Végigsepert a háború dühe, aztán nyomoros ziláltságban emberfivé cseperedtem. Érdekeltek a művészeti hírek, olvastam, figyeltem az újságokban mindenütt. Az én festő-ismeretlenem is megjelent egyszeregyszer Szentendrén. Egyik képeslap közölte a Kossuth-díjas művészeket, és kit nem látok ott a képen, mint az én pipás ismerősömet, Czóbel Bélát. Elmentem gratulálni. — Ne tessék haragudni, hogy tanítani merészeltem, és tessék elhinni, büszke örömmel gratulálok legjobb tanítványom Kossuth-díjá- hoz, most már, miután tudom, hogy kibe is botlottam egykoron. Az ősz mester szeretete és barátsága még ma is melegít, mint őszi nap, fényt, színt érlelő embersége. Szánthó Imre (L>(jíjózer C^zóbcfl tanítottam rciizoini I