Pest Megyi Hírlap, 1977. szeptember (21. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-11 / 214. szám

Jubileumi előadássorozatok Készül az őszre a TIT-szervezet A TIT járási-városi szerve­zete, a községi helyi csoportok az idei évadban is gazdag programot terveznek. A ter­melőszövetkezetekben a szak­mai előadásokon kívül a szo­cialista életmódról, a módosí­tott téesztörvényről, a szak- szervezet szerepéről lesz szó. Az iskolákban külön-külön tartanak előadásokat a szü­lőknek, a tanulóknak és a pe­dagógusoknak. A szülők aka­démiáján a világnézeti neve­lés, a szemléletformálás a fő cél. A diákok szakköreiben az anyaghoz kapcsolódó té­makörökben rendeznek dia­filmes előadásokat. A pedagó­gusoknál a szakjellegű to­vábbképzésre helyezik a súlyt. Külön sorozatokkal készül­nek a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 60. évfor­dulójának méltó megünneplé­sére. A nagyon gazdag tárgy- sorozatból csak ízelítőnek idézünk néhány címet. A forradalom krónikája, Október nemzetközi jelentősége, A szovjet hadsereg és hadtudo­mány fejlődésének főbb sza­kaszai. A szovjet űrkutatás húsz éve, A Szovjetunió kul­turális politikája, A népmű­vészet kiemelkedő egyénisé­gei. Előadások hangzanak majd el a magyar—szovjet kapcsolatokról, Szovjet-Orosz- ország a magyar Tanácsköz­társaságért, A magyai —szov­jet gazdasági kapcsolatok je­lene és jövője, Kulturális és tudományos kapcsolatok — címmel. Szűkebb pátriánk. Pest megye szovjet kapcsolatairól is szó lesz. Pest megyei inter­nacionalisták a Nagy Októbe­ri Szocialista Forradalomban, A szovjet hadsereg felszaba­dító harcai a II. világháború­ban Pest megyében címmel. Kamillacsepp — exportra Sokféle növényi kivonatot készítenek Kerepesen, a Szi- lasmenti Termelőszövetkezet­ben. Egyik legjelentősebb ter­mékük a gyógyhatású kamil­lacsepp, amelyből nemcsak a hazai üzletekbe jut, hanem ex­portálnak is. •|tiííní a nil ÖNKIADÁSA IV. ÉVFOLYAM, 214. SZÁM 1977. SZEPTEMBER 11., VASÁRNAP Javítás, szolgáltatás Jó a járás ellátottsága Tapadt bogáncs a kisipa­rosságra szép számmal. Az el­múlt évtizedekben hol szigo­rították munkafeltételeiket, hol könnyítették. A kisipari munka közeli és távolabbi jö­vőjét sem sikerült mindig helyesen felmérni. Az ember — bárhogy vallja és hiszi a fejlődést — természeténél fog­va hajlamos a mechanikus gondolkodásra. Saját korát kivetíti a jövőbe, hozzátéve persze: fejlettebb fokon. Ki sejtette a mát? Húsz, harminc év múlva ki fog cipőt talpaltami, ruhát foltoztatni, átalakíttatni, sőt, csináltatni? Mindenki meg­veszi a- készet, s ha elkopott, egyszerűen eldobja. Hivat­koztunk a zokni példájára. Csodálkoztunk, hogy Ameri­kában nem .stoppolják, ná­lunk meg az anyák, feleségek mindennapos elfoglaltságá­nak számított a lyukak eltö­mése. Aztán hozzánk is elér­kezett a nylonzokni, s a stop­polófa gyerekek játéka lett, amit többé nem vettek ki a kezünkből. Am ki sejtette akkor a mát? Mosógépről, televízióról, cent­rifugáról, kenyérszeletelőről, tésztanyújtó- és metélőgépről senki sem hallott. Egy-egy asszony hírét-nevét az is emel­te, milyen vékonyra metélte a tyúkhúslevesbe való tész­tát. Ma faluhelyen sem meg­rendítő újdonság az asztalra szerelt métélőgép. Hányféle kis- és háztartási masina akad még, amely bárhogy csillog- villog, megesik, hogy elrom­lik. S ekkor tanácstalanul, to­porog körülötte a ház népe, CSAK AZ ELSŐ FELEVBEN: 30 MILLIÓ Korszerűsítik a péceli sütőüzemet Ami az élethez okvetlenül szükséges, azt valahogy meg­szerzi az ember. Ha lakóhe­lyén nem kap datolyát, man­darint vagy kesudiót, legyint egyet és napirendre tér fö­lötte. Véletlenül sem jutna eszébe, hogy más városba za­rándokoljon eme gyümölcsö­kért. Illetve csak véletlenül. Ám, ha mindennapi kenyeré­hez nem jut hozzá! Morgoló­dunk, káromkodunk, de az­tán fölülünk a vonatra, busz­ra és megyünk Pestre. A gö­döllői HÉV-en még ma is lát­ni reggelente idősebb asszo­nyokat és férfiakat, akik ha­talmas hátizsákban vagy ko­sárban nyolc-tíz kenyeret is hoznak egyszerre. Régebben sokkal többen voltak. Két éve még csak negyven- millió forintot forgalmazott a város és a járás területén a sütőipari vállalat, tavaly öt­venmilliót, az idén már az A Gödöllői Városgazdálkodási Vállalat (Szabadság u. 26.) felvételre keres építésztechnikus, asztalos, segédmunkás dolgozókat első félévben megközelítették a harmincmilliót. Mivel a ke­nyér és a péksütemény ára azóta nem változott, a bevétel növekedése csak a nagyobb fogyasztásból származhat. A korábbi időszakban, a vállalat kimutatása szerint, főleg az agglomerációs öve­zetben, igény se nagyon mu­tatkozott péktermék iránt. Hogyan is mutatkozott volna, ha nem volt min lemérni. Szaknyelven szólva csupán alaptermékkel — kenyérrel — tudták ellátni viszonylag egyenletesen a vidéket A tavaly befejezett rekonst­rukciók és beruházások (Aszódon, Gödöllőn és Kere­pesen) megteremtették a fel­tételeket az igényesebb, fino­mabb pékáruk sütéséhez. A gödöllői kenyérgyár (noha építése ugyan egyáltalán nem ment símán, többször átdol­gozták a programot, s tavaly is ideiglenes üzemelési enge­déllyel indították meg, s a hiánypótlás után a végleges üzembe helyezés 1977. szep­tember 30.) alapvető változá­sokat hozott. Jövőre a péceli sütőüzemet korszerűsítik, s akkor ott is jobb minőségű kenyeret és más termékeket készíthetnek. Változatlanul gondot okoz az aszódi malom nem egyenletes, gyakran rossz minőségű liszt­je, annak szállítása és tárolá­sa. A sütőipari vállalatnál a termelés színvonalának eme­lése szükségszerűen megkí­vánja a kenyér szállításának a javítását is. Ezt a feladatot a távlati fejlesztési terveik között tartják számon. hisz nincs minden portán ezer­mester. Némely szakmák valóban eltűntek a falusi életből, fe­hér holló a szíjgyártó és nyer­ges, sőt, a bognár és a ko­vács is. Ki csináltat manap­ság új szekeret, kocsikere­ket, lószerszámot. Megjelent azonban és egyre hódít egy másfajta kocsi, amit annak idején autónak hívtak. Ud­varokon, dűlőutakon, földek végében a legváltozatosabb márkájú motoros paripák várnak gazdájukra. Megesett hajdanán is, hogy a paci nem akart elindulni. A szép szó vagy ostor nógatására előbb- utóbb azonban mégis neki­keseredett. A motoros lóerő is megmakacsolja magát né­ha, hiába forgatja gazdája a slusszkulcsot, nyomja a pedá­lokat. Itt nem segít a babus- gatás meg a bóbitás ostor szí­ja. Kellenek a kismesterek A gödöllői járás, amely a hetvenes évtizedben is me­zőgazdasági jellegű vidék, a gépjárművek reparálásához értő kisiparosban szenved hiányt, holott tudjuk, az autó. szerelés mh divatszakma. Csakhogy vannak nálunk olyan kicsiny községek, mint Verseg, Váckisújfalu, Vác- egres, amelyik nem képesek eltartani egy szerelőt. Igaz, olyan hely is akad, amely­nek lélekszáma, pontosabban a nyírandó és borotválandó fejek száma egy fodrásznak is kevés. Hiány van továbbá kőművesből, ácsból, villany- szerelőből. Lassan-lassan mind eltűn. nek a vályogból vert házak, s a helyükre emelt újak alap­anyaga tégla, mész és beton. Viszont nincs szükség a nád- és zsúptetőhöz értő mesterre. Kárpitosra már igen, hiszen még a nehezebb mezőgazda- sági munkát végző is kényel­mes fotelban szeret a tévé elé telepedni. (Valaha a szíj­gyártók a kárpitosmunkához is értettek, ám akkor sokkal többet bajlódtak kantárral, gyeplővel, mint hevederrel és afrikkal.) Kellenek tehát a kismeste­rek. Arra még a szakértők sem mernek vállalkozni, hogy eldöntsék: a jövőben többre, vagy kevesebbre lesz szük­ség. A váratlan igények je­lentkezésére egyetlen példa: szaporodik a vízvezetékkel, központi fűtéssel felszerelt falusi házak száma. Nem is olyan régen még az üzemek­ben is lenézett szakma volt a vízvezeték-szerelés, hivatás­szerűen nem is nagyon oktat­ták, a fiatalabb megtanulta a fortélyokat az idősebbtől. Ma sikerszakma. Méghozzá falun. Kerti, háztartási gépek Akárcsak a lakatosmester­ség. A gödöllői járásban be­lőlük ugyan nincs hiány, sőt, inkább a konkurrencia nagy, meglepően sokan keresik ez­zel a kenyerüket. Hát persze, az új ház kerítése nem sö­vény, léc és palánk, hanem acél. A jövő kiszámíthatat­lanságára még egy példa kí­vánkozik ide. Ha nincs olaj­válság, micsoda igény mutat­kozna olajkályhajavítók iránt. S minden bizonnyal a lakato­sok és hegesztők is több mun­kához jutnának: a lakosság anyagi tehetsége megenged­né, hogy sok hektós tartályo­kat csináltassanak, s való­színűleg több kétkerekű ko­csi is fogyna. Az eddigiekből is nyilván­való, hány- és hányféle mes­terember kell ma falun. Eh­hez még hozzájön a javítás­szolgáltatásnak nevezett tevé­kenység. Suszter nincs, susz. ternak nem megy senki, hol­ott egy-egy faluban hiányol­ják őket, miként a fogyó szá­mú férfiszabókat, de már szépen megélnek a női fodrá­szok, mind többen óvakod­nak be a kozmetikushoz, s háztartási, kerti és egyéb gé­pek garmadája vár szakszerű javításra. Község zk gondja A gödöllői járás jelenleg ilyen tekintetben jól ellátott, hangoztatja Lerch Lajos, a járási hivatal műszaki osztá­lyának ipari főelőadója, de megállás nincs, az igények sza­kadatlanul változnak, növe­kednek. Pillanatnyilag 963 kisiparos dolgozik járásunk községeiben. Létszámuk csők. kenése az új adótörvény ha­tására megállt, a tavalyihoz képest valamivel többen van­nak. Fegyelmükkel sincs kü­lönösebb baj, az idén csupán tíztől kellett visszavonni az iparengedélyt. Vannak, persze, jobban el­látott körzetek, ilyen Pécel, Aszód, Isaszeg, Veresegyház, a kisebb községek általában kevésbé. Egyik feladatuk ép­pen ezért, keresni az utakat- módokat az ilyen települések igényeinek jobb kielégítésé­re. Járásunk javító-szolgáltató tevékenységét hetven száza­lékban kisiparosok végzik. Fontosságuk bizonyítására több kell-e? Kör Pál Szomorú sorsú fák Az utazó ember építkezé­sek színhelyén nem egy esetben találkozik körülpa- lánkolt fákkal. A deszka­burkolatot a fák védelmére állítják a gondos építők. Máskülönben óhatatlanul megtörténhetne, hogy gé­peikkel megsértik a fát, ami esetleg halálát okozhatja. Így cselekedtek Mátyásföl­dön a 3-as út szomszédságá­ban felvonult építők is, sőt még be is festették a fá­kat, hogy feltűnőbbek le­gyenek. Gödöllőn, ahol különböző mezőgazdasági jellegű in­tézmények, erdészeti fel­ügyelőség, Agrártudományi Egyetem működik, azt hin­né az ember, hogy a fák biztonságban vannak. Váro­sunkban sok szó hangzik el a környezetvédelemről, sőt tanácsi rendelet szabályoz­za a fák, növények védel­mét. Ám mit látunk a gya­korlatban, mit tapasztalunk az életben? Gödöllő fái na­gyobb veszélyben vannak, mint az ország más terüle­tén élő társaik. Közterületeinken, utcá­kon és parkokban ezer ve­szély leselkedik rájuk. A szomorú példák sorát em­líthetnénk. A közelmúltban a Dregonya utcában lett sok kis fácska a vandaliz­mus áldozata. Virágzás ide­jén az Erzsébet-parki hárs­fákat tépik, nyúzzák. De nem kell visszamenni a nyárba, elég, ha elsétálunk az épülő művelődési köz­pont területére, ahol egy gyönyörű gesztenyefa áll. A tervező valószínűleg azért hagyta meg, hogy a főbejá­rattal szemben lombos ko­ronájával az év nagy ré­szében árnyékot vessen. Dicséretes, örvendetes el­képzelés. Az építők azon­ban nem törődnek ezzel. Uzemanyagtárolójukat a fa mellé helyezték. Nyilván nem tudják, hogy a kicsor­duló, elfolydogáló olaj, ben­zin az élő fa legnagyobb ellensége. S a gépek is ví­gan forognak a fa körül, míg háncsát le nem húzzák. Így vagy úgy, a szép geszte­nye pusztulásra ítéltetett. Az Alsóparkban, a Vá­rosgazdálkodási Vállalat telepe mögött állt a park legszebb gesztenyése. Ezt a facsoportot sokan meg­csodálták. Most alattuk il­legálisan működő (legalább­is feltételezem, hogy nem engedélyezett) autómosó van. Ügy gondolom, kom­mentár nem kell. A Paál László közben parkolót építettek. Az anyagszállító gépjármű az egyik fa kér­gét körben lehúzta. Az épí­tőmunkások leszedték a fák gyökeréről a földet, több gyökeret elvágtak. Egy kis jóakarattal ez is elke­rülhető lett volna. A Stromfeld sétányon vi­szont örömmel láthatja a növényt kedvelő ember, hogy földlabdákkal veszik körül a fákat. Sokat írhatnánk még a fák szomorú sorsáról, me­lyekből egyre kevesebb van. Védelmükben a lakosság és az építőipari vállalatok is sokat tehetnének. Eszembe jutnak az értekezletek, an­kétok, ahol sok szép szó hangzik el a környezetvéde­lemről, s á tanácsi rendele­tek is, amelyek a környezet, a fák védelmében születtek. De mindez csak annyit ér, amennyit megvalósítunk belőle. Csiba József SPORT —SPORT —SPORT —SPORT —SPORT Keményen, de ne durván Megkezdődött a járási lab­darúgó-bajnokság, s máris hírt kaptunk a játéktéren és azon kívül történt sportsze­rűtlenségekről. Jó néhány já­tékost a bíró leküldött a pá­lyáról, egy-két helyen a kö­zönség ’ viselkedése keltett visszatetszést. Éppen ezért nem árt nézőnek és játékos­nak egyaránt felidézni a já­ték, a sport lényegét. Bene­Siázszeméiyes óvoda A valkói tanács építőbri­gádja a belső falakat húzza fel a százszemélyes épülő óvo­dában. A munka jól halad, s a tervek szerint még a tél előtt tető alá kerül az épület. Varga László, a brigád ve­zetője munka közben. Állnak már a falak. Barcza Zsolt felvételei dek Endre, a gödöllői Agrár- tudományi Egyetem testneve­lő tanára 1972-ben megjelent kitűnő könyvének Párharc a labdarúgásban című fejezeté­ben a sportszerűséggel és a durvasággal kapcsolatban ír­ja: A sportjátékot — így a labdarúgást is, nem szabad másnak tekinteni, mint játék­nak, még akkor is, ha bajno­ki pontokért vagy más díjért folyik a küzdelem. Az ered­ményt viszont csak a küzde­lem hozhatja meg. A labda­rúgás egyik jellemző vonása a test test elleni küzdelem. Nézzük meg, vajon milyen tényezők váltják ki a párharc során a sportszerűtlen maga­tartást, durva játékot. Ilyen lehet a játékos gyenge erőn­léte, s így idő előtt elfárad, vagy méregbe gurul, ha ellen­fele gyakran átjátssza őt. A párharc sportszerűségét gá­tolhatja a taktikai képzetlen­ség: a játékos például akkor is összecsap ellenfelével, ami­kor erre nincs szükség. A kemény játékról alkotott helytelen felfogás is oka le­het a durva játéknak. Az a játékos, aki fél ütközni, kerüli a test test elleni küzdelmet, az ellenfél kemény játékát sérelmesnek véli, s emiatt reklamál, vagy pedig törlesz­téssel igyekszik megtorolni a vélt sérelmet. Nem célraveze­tő, ha az edző ugyan kemény játékra biztatja labdarúgóját, de erre nem készítette fel kellően. A játékosok igyeke­zete ebben az esetben durva­ságba csaphat át. A közönség helytelen visel­kedése is kiválthat / egy-egy játékosból vagy akár egy egész csapatból sportszerűt­lenséget. A játékos helytelen viselkedése, színészkedése vi­szont felkorbácsolhatja a kö­zönség indulatait. A tévesnek vélt játékvezetői döntés is felingerelheti mind a játékost, mind a közönséget. Olyan légkört teremthetnek, amely­ben egymást követik a dur­vaságok. Ügy érezzük, e sorokait nem árt megszívlelni. Cs. 3. H

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom