Pest Megyi Hírlap, 1977. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-09 / 186. szám
Kiállítás Szentendrén Színes ízelítő a magyarországi nemzetiségek népmű vészeiéből Megkezdődött a Dl. anyanyelvi konferencia Kapocs a szülőföldhöz legszebb s legértékesebb daSzentendre városát érte az a megtiszteltetés, hogy augusztus 20-án itt rendezik meg a XV. országos nemzetiségi fesztivált, amelyen az ország különböző tájairól érkező népi együttesek mutatják be tudásukat, elevenítik fel a ma már inkább csak hagyományként élő dalokat, táncokat, népi játékokat. Ezt, az igen gazdagnak ígérkező eseményt több, a fesztivált előkészítő, ahhoz kapcsolódó program előzi meg. Ennek nyitányára vasárnap délelőtt került sor Szentendrén, a megyei művelődési központban. Dr. Ku- rucz Albert, az Országos Szabadtéri Néprajzi Múzeum főigazgatója nyitotta meg itt a Magyarországi nemzetiségek népművészetéből című tárlatot, amelyet Ikvainé Sándor Ildikó rendezett. A megnyitót — igen stílszerűen — a csömöri szlovák pávakör műsora színesítette. A kiállítás, amely a hazánkban élő négy nemzetiség viseletét, textíliáit vonultatja fel, jól érzékelteti a német, szlovák, délszláv és román anyanyelvű lakosság fantáziagazdagságát, szépreKilenc évvel, az akkor még más összetételű Illés-együttes első fesztiválfődíja után — Amikor én még kissrác voltam — a Metronóm 77 című tévés könnyűzenei verseny első díját is magáénak tudhatja a zenekar — a névadó és Görgey Gábor szerzeménye, a Hogyha egyszer- című dal nyomán. törekvését. Kivarrott ködmö- nök, hímzett kötények és váll- kendők, díszes ingek és blúzok sorakoznak egymás mellett a tárlókban. A szlovák anyagot, amelyben kétfajta menyecskevise- letet, valamint gazdagon díszített kislány- és menyasz- szonyruhát is láthatunk. Csömör község kölcsönözte a kiállítás rendezőinek. Itt a régi viselet még ma is él, s főleg ünnepnapokon elő-elő- kerül a szekrények mélyéből. A bemutatott német anyag a dunabogdányi művelődési ház tulajdona, s jól érzékelteti, hogyan öltözködtek három-négy évtizeddel ezelőtt a dunabogdányi asszonyok és férfiak, s azt is, hogy milyen textíliákkal — díszpárnák, falvédők — díszítették otthonukat. A gazdag délszláv anyag a szentendrei Ferenczy Múzeum gyűjteményéből tevődött össze, s a szentendrei, pomázi, budakalászi és tököli délszlávok sokszínű, gazdagon díszített viseletével ismertet meg. E gyűjtemény, s egyben az egész kiállítás egyik Sose légy hitetlen hangzott el. Igazi zajos sikert aratott; a ráadás sem maradt el. A szigethalmi közönség tehát nívós szórakozásban részesülhetett, a tartalmas zenei produkciót még a fénytechnika alkalmazásának ötlettelensége sem zavarta. Galla Miklós rabja a múlt századból való szerb hímzett női ing a hozzá tartozó első és hátsó köténnyel. Viselője egykor Szentendre utcáin pompázott benne. A békéscsabai és a gyulai múzeum jóvoltából kerültek most Szentendrére — mivel Pest megyében nem élnek román nemzetiségek — a bemutatott ködmönök suma- nok (hosszú férfikabát), zo- bonok (ujjas női kabát), gyapjú ágytakarók, amelyek aromán anyanyelvű lakosság korábbi viseletéről, otthont díszítő textíliáról tudósítanak. S hogy még sokszínűbb képet tárjon a látogató elé a kiállítás, mintegy harminc tablókép ad további áttekintést a hazánkban élő nemzetiségek életéből, szokásaiból és használati tárgyaiból. A kéthetes nemzetiségi programsorozat nyitánya sikeresnek mondható. A folytatásra hétfőn kerül sor amikor is a Péter-Pál templom kertjében felavatják a Szentendrén született szerb író. Ignjatovic Jakov mellszobrát, majd ezt követően irodalmi est keretében emlékeznek a százötven éve született alkotó munkásságára. Augusztus 19-én a hagyományos szerb búcsú kínál majd sokféle látnivalót a Szentendrére érkezőknek. S a programsorozat az egész napos fesztivállal zárul majd Szentendrén, amelynek keretében tíz együttes — köztük a tököli délszláv, a pilisszentke- reszti szlovák és a nagykátai Tápiómente — mutatja be produkcióit a város különböző pontjain és a Duna étterem mellett felállított szabadtéri színpadon. Egyben ez lesz az idei Szentendrei nyár záróakkordja is. Prokner Pál Hétfőn Budapesten, a Villányi úti Kaffka Margit Gimnázium dísztermében ünnepélyesen megnyitották a III. anyanyelvi Konferenciát. Az 19(0- ben Debrecenben, majd 1973- ban Szombathelyen megrendezett első két ilyen konferenciánál lényegesen tágabb témaköre van a mostaninak. A magyar nyelv és kultúra megőrzésének helyzete és perspektívái idegen nyelvű környezetben lő tárgy megjelöléssel magában foglalja a magyarságtudat ápolásának útjait, módjait, a magyarságismeret megannyi tudományos és közismereti területét. Minderről hatnapos program keretében — plenáris tanácskozásokon, szekcióüléseken és más rendezvényeken — esik szó. A konferencia nyitányakor az eseménynek helyt adó Kaffka Margit Gimnázium részéről Szombathy Gyula igazgató üdvözölte a mintegy két és fél száz résztvevőt, köztük a mintegy 20 országból érkezett, 120- nál több külföldi vendéget, akik a világ minden táján élő magyarság képviseletében jöttek el fővárosunkba. A megnyitó ülésen az elnökségben foglalt helyet Gosztonyi János oktatási államtitkár, Marczali László kulturális miniszterhelyettes, Szabó Zoltán, a Magyarok Világszövetségének főtitkára, Rónai Rudolf, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének elnöke, továbbá a politikai, kulturális, tudományos élet több más vezető személyisége. Dr. Bognár József akadémikus, a Magyarok Világszövetségének elnöke megnyitó beszédében a világszövetség elnöksége és egész társadalmunk nevében köszöntötte a konferencia résztvevőit, közöttük a szomszédos szocialista országokból most első alkalommal jelenlevőket, és a messzi országokból — mindegyik világrészről — érkezett barátainkat. ÖTTÉTELES SZVIT A fesztiválnyertes zenekar Szigethalmon A mai Illés-együttes 1974- ben alakult, fiatal tagjai addig amatőr muzsikusok voltak. Az azóta eltelt időben kiderült: mind Illés Lajos, mind pedig az újabb tagok megtalálták egymásban az alkotó partnert, s a jóbarátot. Zenei programjuk: friss hangzású, gazdag vokállal rendelkező popmuzsika. Két szólóénekesük is van: Serfőző Anikó és Kiss Ernő Pál. Szombaton még a televízióban- láthattuk a zenekart az ünnepélyes díjkiosztáson, másnap este viszont már a Csepel Autógyár művelődési házában koncerteztek, méghozzá telt ház előtt. — Fesztiválsikerünknek nemcsak erkölcsi dicsősége miatt örülünk, hanem azért is, mert így talán még többen lesznek kíváncsiak ránk ezentúl — mondta Illés Lajos. — Azt hiszem, a mai estén összegyűlt szép számú közönség is ezt bizonyítja. Aztán meg az is igen boldoggá tesz bennünket, hogy első helyezésünknek köszönhetően nagylemezterv elkészítésére kértek fel minket. A zenekar műsorának első részében néhány, a rádióból jól ismert sikerszámát, játszotta, köztük az Ültessetek fákat! és Szélvész ez a lány címűeket. Bemutattak egy hosszabb időtartamú hangszeres darabot: Papp Tamás dobszólója vastapsot kapott. Ezenkívül műsorukra tűzték több, egészen friss szerzeményüket is, amelyek közül a balladisztikus hangvételű Gyermekévek aratta a legnagyobb sikert. Szünet után hallhattuk Illés és Görgey öttételes szvitjét, ennek darabjait tematikailag a jövő perspektíváinak vizsgálata (egy képzeletbeli város kapcsán) fogta össze. A zene kissé eltér attól a megszokott hangulattól, amelyet Illések slágerei keltenek. A szvit elvontabb. mélyebb zenei gondolatokat vonultat fel. Reméljük, mihamarabb hanglemezen is felcsendülnek izgalmas témái. A hangversenyt befejezendő, egy jó ritmusú nóta, a Változik egy tantárgy Cél: a reális világkép Mi vesz körbe bennünket a világban? Milyenek és mire valók a közvetlen, illetve tágabb környezetünkben található tárgyak? Mi kell ahhoz, hogy ezeket megismerjük? Ezekre a kérdésekre ad választ az általános iskola alsó tagozatában a környezetismeret elnevezésű tantárgy. Az új tanévtől e tárgy tanításában módosítások, és változások lesznek, az elsőtől fokozatosan az ötödik osztályig. A hagyományos gyakorlattal ellentétben az új tanterv mindinkább a gyermekek érdeklődési körét veszi figyelembe. Egyre több otthonban van televízió, így számos olyan információt kap a gyerek, amihez a korábbi iskolások nem juthattak hozzá. A pedagógus támaszkodhat a kisdiákok tapasztalataira, de a módszeres gondolkodásra az iskolában kell nevelni. A környezetismereti tantárgy célja — mint az a pedagógusoknak készített útmutatóból megtudható — az, hogy a rendszeres világnézeti neveléssel megalapozzák a felső tagozatban oktatott szaktárgyakat, így többek között az élővilágot, a földrajzot, a fizikát, a kémiát és a történelmet. Az alapozás időszakában elsődleges cél még a reális világkép kialakítása. A gyermekek eltérő világszemlélettel, ismeretekkel, felkészültséggel kerülnek az iskolába. Az alsó tagozatban, mint az alapozó szakaszban, tehetnek a pedagógusok a legtöbbet azért, hogy megfelelő nevelési módszerek eredményeként a szegényesebb ismeretekkel rendelkezők felzárkózhassanak társaikhoz. A wn—" sj tanterv erre nem adou lehetőséget. Az indulási különbségek állandósultak, sőt, tovább mélyültek. Ennek egyik oka volt, hogy ez a tantárgy eddig főként szóbeli közlésre, illetve vá’aszadás- ra épült. A kisgyereknek a gondolatait szóban, összefüggő, több szavas mondatokban kifejezni igen megerőltető művelet. A cél mégis az, hogy szép kerek mondatokban fejezzék ki, fogalmazzák meg gondolataikat. A szegényebb szókincsű kisdiákot nagyon megterhelték az állandó verbális közlésre épülő órák. Ősztől kezdve a környezetismeret tantárgyban már a természettudományos nevelést és oktatást inkább manuális módszerekre építik. Mit jelent ez a gyakorlatban ? Tárgyakat, jelenségeket figyeltetnek meg a gyerekekkel, összehasonlítanak egymással anyagokat, méricskélnek, játszanak, összegezve tehát: a diák az órán aktív résztvevő lesz. A hagyományos tananyagból ugyanakkor átmentik a gondolkodtató feladatokat. Az eredmény, mint azt már a kísérleti osztályoknál tapasztalták, hogy a tanulók szívesen,' érdeklődéssel fordulnak majd e tantárgy felé. Krasznai Éva Új magyar film Sasnak jelentein címmel megtörtént esemény i atívumai alapján készít filmet a magyar elhárítás életéről Mészáros Gyula rendező. Főszereplők: Bujtor István és Szirtes Ádám. Kegyelettel és tisztelettel idézték fel, hogy az előző konferencia óta elhunytak az anyanyelvi mozgalomnak olyan nagyérdemű kiválóságai, mint Bárczi Géza, Böszörményi István, Lotz János. Elmondta a világszövetség elnöke, hogy — idehaza és külföldön egyaránt — igen nagy érdeklődés előzte meg a konferenciát, az anyanyelvi mozgalom intézményessé vált eseménysorozatának újabb állomását. Utalt arra, hogy a külföldön élő magyarokkal való kapcsolatok építését-ápolását hosszú időre szóló állandó, terebélyesedő folyamatnak tekintjük, politikánk szerves részének tartjuk. Körültekintő becslések szerint a magyarul beszélők száma meghaladja a 15 milliót. A magyarok száma ennél természetesen kevesebb, más nemzetiségűek is beszélik nyelvünket, és — föltehetőleg — a magyar műveltség iránt is érdeklődnek. Lörincze Lajos, az anyanyelvi konferencia védnökségének ügyvezető elnöke az első plenáris ülésen tartott előadásában — egyebek között — arról szólt, hogy bár a konferenciának a szimbóluma az anyanyelv, ez nem lehet végső cél önmagában. Nem cél, hanem eszköz a szülőföldhöz kapcsolódás erősítéséhez, a magyarságtudat elmélyítéséhez: a nép és föld kultúrájának, jelenének és múltjának megismeréséhez. Ez a konferencia arra lesz hivatott, hogy a magyarságtudat ápolása, a magyarságismeret elterjedése terén elhatározó lépések történjenek — mondotta. Szólt arról is Lörincze Lajos, hogy a magyar anyanyelvi mozgalom sikerének előmozdítója, egyben legfontosabb feltétele: az itthoni és a határainkon kívül élő magyarok jó öszszefogása, kapcsolataink állandó fejlődése. A plenáris tanácskozáson ezután több előadás foglalkozott egyebek között a diaszpóra magyarságismeretével, a hungarológia kanadai egyetemi szintű tanításával, a holland —magyar kulturális kapcsolatokkal, s azok hatásával az ott élő magyarokra, a magyar nyelv és kultúra megőrzésének franciaországi munkájával, ahol a kölcsönösséget tekintik alapelvnek. Demeter Sándor, a KKX elnökhelyettese a Magyar Nép- köztársaság kulturális kapcsolatairól, hazai és külföldi kultúrpolitikánkról tartott elődadást. A határmenti területek, megyék közvetlen megállapodásai gazdagítják a kulturális cserét. A nemzetiségi pedagógusok egymás országában vesznek részt szakmai továbbképzésben. Mind terjedelmében, mind választékában igen jelentős a közös könyvkiadás. A konferencia keddi programjában a népművészet magyarországi reneszánszáról hangzik el előadás, majd munkához látnak a kulturális, illetőleg pedagógiai témákkal foglalkozó szekciók. TV-FIGYELŐ Albertira. Szűkebb országrészünk lakói bizonyára nem kis büszkeséggel nézték végig a Hét vasárnap esti műsorának azt a riportját, amely a Szovjetunióból hazánkba, majd innen az északabbra fekvő baráti országokba továbbhaladó elektromos távvezeték építéséről számolt be. Joggal, hiszen itt, Pest megyében, Albertirsán épül fel e páratlanul nagy vállalkozás harmadik alállomása. Láthattuk is, hallhattuk is, hogy jól haladnak az építkezéssel: a 22-es számú Építő-- ipari Vállalat akrobataügyességű vezetékszerelői egymás után feszítik ki az acéloszlopokon nyugvó drótokat — nem is annyira drótok ezek, sokkal inkább tisztes keresztmetszetű kötegek —; és maguk az acéloszlopok is igen gyors ütemben szaporodnak. Nem csoda — éjjel-nappal épül Európa legnagyobb energiaszállító rendszerének magyarországi szakasza. Akik csinálják, valamennyien hü- szonnégy óráznak. Poór Klári riportjából azt is megtudhattuk, hogy a munka befejezése után 750 megawatt villamos energiát kap e kötegeken hazánk, az egész hálózat pedig ennek a sokszorosát továbbítja majd. Még az elektrotechnikai antitálentumok is megérthették: tényleg nem mindennapi ez a beruházás. Rendkívülivé teszik méretei, és ugyancsak rendkívülivé az a Nap járásából adódó körülmény, hogy a terhelés szépen megoszlik majd rajta: itt lámpát gyújtanak, míg a virradat jóvoltából éppen lekat- t'ntják a kapcsolókat amott... Üzemzavar? Túlterhelés? Sem ez, sem az nem fog fenyegetni! A távvezeték, illetve az al- bertirsai transzformátorállomás — így mondták — 1978 októberére készül el. Az építés vezetőinek ebben az ígéretében — a munkát látva, a munkásokat hallgatva — aligha van jogunk kételkedni. Noémi, fgy, keresztnevén vonult be a művészettörténetbe Ferenczy Noémi, Ferenczy Károly festőművésznek, a nagybányai művésztelep kiemelkedő alakjának leánya és Ferenczy Béninek, újabb- kori szobrásza tunk jeles mesterének ikertestvére. Gobelinjei — ezek a maga tervezte, maga szőtte dekoratív, hol az emberalakok, hol a tájak nyugalmas képét mutató szövött kárpitjai — tették ismertté, híressé Szentendre szülöttjét. Most húsz éve halt meg Ferenczy Noémi, és a tv ebből az alkalomból sugárzott róla emlékműsort vasárnap este. Sajnálatosan szegényesre sikerült ez a képsor — ám nem készítőinek hibájából. Egyszerűen azért, mert erről a színeknek, formáknak élő művészasszonyról nem maradt fenn egyetlen kocka moz- gpfilm sem. Jószerivel csak a művészportré legutolsó villanásaként tűnt egy fényképe elénk; testi mivoltában egyébként nem láthattuk. Nyomasztó mindezt tudomásul venni, hiszen termékeny életének végső szakaszában már pusztította a celluloidszalagot a televízió, a filmhíradóról nem is beszélve. Hogy, hogy nem — Noémiről mégsem készült mozgókép, mint ahogy csendes és okos szavait is csak papírról olvashatták fel —, azokat sem őrizte meg a magnetofon. Portréfilmjét nézve bizonyára azok is eltűnődtek ezen, akiktől elvárnánk: még időben rögzítsék művészeti életünk arra érdemes személyiségeinek emberi alakját. Oly gyakori a róluk szóló gyászhír, s oly kevés a megőrizhető kép meg hang. Oly szegényes így az utódokra testált üzenet. Magunkat károsítjuk meg, ha tapasztalataikat. tanácsaikat nem bízzuk időben a technikára. Várjuk, kérjük ezeket a filmes magnó tekercseket! A baba. Hiába, nagyon ügyes rendező ez a David As- key, aki képes volt három estére elnyújtani A baba című krimisorozatát, noha, az egyetlen napon is végéhez juthatott volna, a két híradó között. Azt azért meg kell hagyni, hogy a vasárnap esti vetítéskor megszaporodtak a fondorlatok, és a nézők közül aligha akadt, aki megjósolta volna: a szépséges Phyllis a gyilkos. így tehát nem a kellemetlen emlékek közé raktározzuk el ezt az angol tv-s csinálmányt; a címke, amelyet — utólag — ráragaszthatunk, így hangzik: megnézhető. Akácz László
