Pest Megyi Hírlap, 1977. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-06 / 184. szám

Szedik a paprikát Maglód Honismereti kiállítás Honismereti kiállítás nyílik augusztus 8-án a maglódi mű­velődési házban, ahol bemu­tatják mindazokat az össze­gyűjtött tárgyakat és doku­mentumokat, amelyek valami­lyen módon kapcsolódnak a község múltjához, lakóinak életéhez. A kiállítás, amely naponta 10—12 óráig és délután 5-től 8 óráig tekinthető meg, augusztus 18-ig tart majd nyitva. Folyamatosan szedik a paprikát a vecsési Ferihegy Tsz I-es kertészetében. A termést a tsz savanyítóüzemében dolgoz- zák fel. Ifj. Fekete József felvétele Túrázó úriak Kerékpárral Meneti-erdőre Rendszeresen kaptunk híre­ket az úri ifjúsági klub fiatal­jainak túráiról. A legutóbbi hír szerint augusztus 7-én Monori-erdőre kerekeznek, ahol valószínűleg nem fogják elkerülni a strandot sem. A honismereti tanulmánynak is beillő kirándulásokat szívesen ajánljuk más községbeli klu­bok és KISZ-alapszervezetek tagjainak is. Nekünk ismeretlen Egy levél és néhány megjegyzés Keserű sorok a sum más életről A minap levelet kapott szerkesztőségünk. Levélírónk a régmúlt summásélet egy-egy mozzanatát írta le, amely neki osztályrészül jutott. •.. Summásleány * voltam. Hosszú hetekig dolgoztam, pihenésre alig maradt idő, a summásgazda hajnali ébresz­tésén úgy tűnt, mintha előtte percekkel feküdtem volna le .. • Mire a jó öreg nap fel­kelt, indulni kellett, várt a munka. Munka végeztével, hosszú gyaloglás után, a szá­nalmasan sivár barakk épület­be bandukoltunk hol porosán, hol sárosán, de mindig elcsi­gázottan, holtfáradtan... S ha olykor napközben a sza­kadó eső elől a táblák végi akácfák alá húzódtunk, amint elállt az eső, már nyomunk­ban volt a summásgazda: aki megáztatott, az majd meg is szárít — mondta. Egy-etjy esős napon a savanyú rét le­gelőjét tisztítottuk a gurdony. tói, ez mégis csak könnyebb volt, nem soros munka. Levelének további részében is a summásnak kijáró nehéz életről ír: A hétvégi citeraszó, harmo­nika hangja sem feledtette ve­lem az elmúlt napok fárasztó munkáját. S ilyenkor nyár de­rekán — írja végezetül — amikor a szúrós k^tlankóró kibontotta bolyhos szirmú li­la virágát, ez valamiféle meg­könnyebbülést jelentett. Hi­szen, mégha csak percekkel is, de rövidültek a nappalok, ám VALAHA VOLT Lesz-e női kéziiabdacsapaí Gyomron? LEHETŐSÉGET A LÁNYOKNAK IS Egy délután találkoztam a yömrői férfi kézilabdacsapat izéjével, Árnits Ferenccel. lég régóta ismerjük egymást, etedikes-nyolcadikos lányok Dltunk, amikor hetente két- :er lejártunk a sportpályára, izésre. Akkor még volt női ézilabdacsapat .■.. Azóta már eltelt néhány év. 'az, hogy sokan továbbtanul. ink, mások viszont Pestre írnak dolgozni. Én úgy ér- ;m, hogy most sem ártana jy kis mozgás a mi korosz- ilyunknak. Beszélgettem a unyokkal, akikkel évekkel belőtt együtt játszottam. Ügy -eztem, hogy ők is nagyon veretnék, ha a csapat ismét megalakulna. Nem kell hozzá különösebb anyagi befektetés a helyi sportkör részéről, mert biztos vagyok benne, hogy a szerelés egy része majdnem minden társamnak megvan. Nagyon foglalkoztat a kér­dés, mert ott a jó környezet­ben levő pálya, aránylag rendben tartva, csak az az igazság, hogy nincs teljesen kihasználva. Sokszor irigy­kedve nézek le vasárnap dél­előttönként a pályára, amikor a férfiak izgalmas, érdekes meccset játszanak. Ezt a lehe­tőséget a lányoknak is meg kellene adni. K. E. AUGUSZTUS 14-EN Járási spartakiád Monoton A KISZ monori járási bi­zottsága és a járási sport­felügyelőség augusztus 14-én rendezi meg Monoron a nyá­ri spartakiád járási döntőjét. A résztvevők reggel nyolc órakor gyülekeznek a mono­ri sporttelepen, majd Földi Károly, a KISZ monori já­rási bizottságának titkára mond megnyitó beszédet. Ez­után kezdődnek a versenyek. atlétikában, kézilabdában és kispályás labdarúgásban. A lövészversenyeket a monori agyagbányai lőtéren rende­zik. Megalakult a járási rende­ző bizottság, amelynek tag­jai: Kiss Lajos megbízott já­rási sportfelügyelő, Földi Ká­roly járási KISZ-titkár és Kovács László, az MHSZ já­rási vezetőségének titkára- A versenybizottság elnökei id. Haness László és Blaskó Mi­hály. G. a katlankóíó virágzása azt is jelentette, hogy a mezőgazda- sági munkák nagy részén már túljutottunk. Levélírónk a summásélet so­kak által ismert keserű való­ságát írta le. mely világ ne­künk fiatalabbaknak, szeren­csére, teljesen ismeretlen. Olyan gondolatokat vetett pa­pírra, melyek igaza miatt aligha kell tartania, legkevés­bé szégyenkeznie. A levél ugyanis névtelenül érkezett szerkesztőségünkbe. Mendei lenne feladója talán? Nos, ezt a levél postapélyegzőjén ol­vasható helységnévről gyanít­juk ... Pedig hát, a névtelenséget választó kedves levélírónkat örömest meglátogattuk vol­na, hosszabban elbeszélgetve a régvolt summássorsról s a megváltozott mai életéről. Kár, hogy nem tehettük­(A szerkesztőség) MOHOMIDÉB *P E S JYM EG VE I HÍ.RLAP KÜLÖNKIADÁSA" XIX. ÉVFOLYAM, 184. SZÁM 1977. AUGUSZTUS 6., SZOMBAT Reggel a műhelyekben Új gépek — régi dolgozók Helytáll a Vasipari Szövetkezet Varró Géza, a Monori Vas­ipari Szövetkezet elnöke, amint meglátta az imént elővett tol­lat és jegyzetfüzetet, azonnal -letakarta kezével a még üres papírlapot. — Nem ezzel kezdjük, jó? Előbb szétnézünk a munkahe­lyeken — mutatott félkört raj­zolva a műhelyek felé. — Sze­retném megmutatni a gépein­ket, mielőtt, a munkánkról be­szélek. Hajtóművek — égőfejek Az egyszerűen berendezett irodából, a titkárnői előszobán keresztül azonnal a portára ju­tottunk. Aki kívülállóként járt már hűvös, kristálytiszta reg­gelen olyan vasasüzemben, ahol az egyik műhelyből a ka­lapács csengő hangja, a másik­ból nehéz présgép szusszanása, dörrenése, a harmadikból esz­tergagépek fémes zümmögése hallatszik az udvarra, a ne­gyedik helyiség ablaka mögött pedig a hegesztők rögtönöz­nek tarka tűzijátékot, az köny- nyen el tudja képzelni, ho­gyan kezdődik egy nap a Mo­nori Vasipari Szövetkezetben. Megálltunk néhány pillanat­ra a porta udvari lépcsőjén: — A hátunk mögötti épület­szárnyban vannak az irodák — mutatta a szövetkezet elnöke — velünk szemben — ismét a benti, félkört rajzoló mozdulat — a műhelyeket látja. Alacsony épületek fogják ha­rapófogóba az udvart. A sza­bad ég alatt lévő, félig kész gyártmányok között is munká­sok dolgoztak. Szereltek. — Szűkén lehetnek. Hány ember dolgozik itt? — Teljes létszámkeretünk 101 fős — indult rosszkedvűen az első műhely felé Varró Gé­za. — Az adminisztratív mun­kakörben foglalkoztatottak számaránya tizenöt százalék, a fizikai munkások száma pedig hetven lehetne, de három-négy ember mindig hiányzik. Van­nak ipari tanulóink is, de többségük ősztől harmadéves azután vagy itt maradnak, vagy nem. Elkészültek a tantermek Augusztus végén adják át Vecsésen, a Kun Béla téri ál­talános iskola újabb hat tan­termét. Felső képünkön: Var­ga Kálmán brigádja a bejárat előtti területet betonozza. A ház belsejében a monori Építőipari Szövetkezet dolgozói már az utolsó szakipari mun­kákat végzik. Reibach László és Rudolf Károly az ablakokat festi. Ifj. Fekete Júzsef felvételei Egy pillanatra megtorpan a forgácsolóműhely ajtaja előtt: — Még mindig csábítja őket a főváros, és a remény, hogy másutt majd nagyobb kezdő­bért kapnak. Pedig ... — le­mondóan legyint. — Sokan kö­zülük elég hamar belátják, hogy tévedtek, jönnének visz- sza, de a besorolásunk miatt újra nem vehetjük fel őket. Ilyen gépeken, mint nálunk, nem sok helyen dolgozhat­nak ... A Monori Vasipari Szövet­kezet fő profilja 1962 óta a távműködő és az elektrome­chanikus hajtóművek gyártá­sa. Ilyen berendezésekre szin­te minden nagyobb ipari léte­sítménynél szükség van, de ta­lán a víztisztítótelepek hajtó­művei a közismertebbek, rendkívül sok munka van ve­lük. A biztonság itt mindent megelőző szempont, épp ezért az átlagnál szigorúbbak a mi­nőségi követelmények és a tű­rési határok. A műhelyekben szinte egyedi szerelés folyik. A nagyobb egységekből évente 700—750 darab készül, mosta­nában majd mindegyik vala­melyik kiemelt beruházásra kerül. Ott pedig nem ismer­nek pardont, késésről, határ­idő-módosításról szó sem le­het. A Monori Vasipari Szövet­kezet tavalyi tervét több mil­lió forinttal túlteljesítette, az ideit pedig alig égy hónappal ezelőtt emelték fel. Modem és szép Benfc a forgácsolóműhelyben Varró Géza körbemutat: — Úgy nézzen szét, hogy itt öt-hat évesnél öregebb gépet nem ta­lál. Sok budapesti nagyválla­lat vezetői irigykednének, ha látnák — de sok helyen dol­goznak még 30—40 éves gépe­ken! A szövetkezet elnöke géptől- gépig vezetett: — Nézze — mutatta az elsőt — ez magyar gyártmányú esztergagép, négy- százezerbe került... Jó reg­gelt! — köszönt oda az eszter­gályosnak. — Ez itt — lépett odébb — egy nagyon korszerű csehszlovák marógép, szintén négyszázezerért vettük, há­rom éve. Akkor kezdtünk el igazán gépesíteni, mert más­képp nem tudtuk volna telje­síteni feladatainkat... Egy pillanat! — fordúlt meg hirte­len —, nézze csak meg még- egyszer azt a magyar eszterga­gépet. Nem tűnik fel rajta semmi ? — Szép ... mondtam bizony­talanul. Azt hittem, ennyi szakérte­lem láttán nem is kalauzol to­vább, de már nyitotta is a kö­vetkező ajtót? — Igaz! — hagyta helyben az előbbi véleményem. — A formatervezője Kos- suth-díjat kapott ezért a mun­kájáért. A tanműhelybe léptünk, ami egyben kísérleti és fejlesztési műhely is. Egy ember dolgo­zott csak itt, Fehér Kálmán, a műhely vezetője. — Nem unatkozik? — Lefoglal a munkám, ho­gyan unatkoznék? — kérdezett vissza csodálkozva. — Min dolgozik? — Most fejlesztünk ki egy abszolút robbanásbiztos égő­fejet. Nagyon sok kell mosta­nában ilyenből Magyarorszá­gon, de eddig csak importból lehetett beszerezni. Szeretnénk egy kis valutát megspórolni a népgazdaságnak. Félszavakból — És hol vannak a tanulók? — kérdeztem már ismét, az udvaron járva Varró Gézát. — Vakációznak? — Nyolc tanulónk volt, már valamennyien termelőműhely­ben dolgoznak. Sajnos nem tu­dom, lesz-e utánpótlás. Ré­gebben 12—16 ipari tanulót vettünk fel évente. Kellene most is géplakatos, esztergá­lyos, marós, hegesztő, elektro­műszerész, de nem nagyon tü­lekednek a jelentkezők.) Ballagtunk keresztül az ud­varon és a szövetkezet elnöke gondterhelten a problémáikról kezdett beszélni, majd hirtelen abbahagyta. — Nem panaszkodom. Meg­oldjuk mi a feladatainkat. A munkásaink átlagéletkora 32— 33 év, több mint 50 százalékuk ipari tanulóként került ide. Értjük egymást félszavakból is. V. J. Mire használták a felújítási hitelt? A gyömröi községi tanács idei felújítási hitelkeretének módosított előirányzata 678 ezer forint. Ebből az összeg­ből került sor a Kossuth Fe­renc utcai iskola épületének és a művelődési ház tetőszerkeze­tének felújítására. A nap kulturális programja MOZIK Gomba: Előkelő alvilág. Gyömrő: Szöktetés. Maglód: Kerge dolgok. Mende: Lúdas Matyi. Monor: Talpuk alatt fütyül a szél. Éjszakai előadá­son: A két katona. Pilis: Du- roc, a katona. Éjszakai elő­adáson: Utolsó mozielőadás. Sülysáp: Szerelmesek román­ca, I—II. Üllő: Budapesti me­sék. Éjszakai előadáson: Gyé­mánt Lady. Vecsésen: Robin Hood nyila. Éjszakai előadá­son: De hová tűnt a 7. szá­zad? MŰVELŐDÉSI HÁZAK Gyomron, 9 órától: zenekart próba. Maglódon, 18-tól 22-ig: ifjúsági klubdélután. Mendén, 14-től 16-ig: a gyermek-, 18- tól 23-ig: az ifjúsági klub fog­lalkozása. Orvosi ügyelet Gombán, Bényén és Káván: dr. Pénzes János (Gomba, Bajcsy-Zs. út 3.). Gyomron és Péteriben: központi ügye­let (Gyömrőn, Steinmetz ka­pitány utca 12. telefon: 26) Monoron és Monori-erdőn: központi ügyelet, dr. Kövesi László (Monor, egészségház, védőnői szoba, Kossuth Lajos utca 97. telefon: 429) Magló­don és Ecseren: dr. Holló Ma­riann (Ecser) Pilisen, Nyár­egyházán, Csévharaszton és Vasadon: dr. Honti János (Pi­lis, Rákóczi u. 40) Sülysápon, Úriban és Mendén: dr. Mar­jai György (Mende, Fő utca) Üllőn: dr. Leyrer Úóránt Ve­csésen dr. Fodor Etelka tart ügy eletet Ügyeletes gyógyszertár: Mo­noron a főtéri, Vecsésen . a János utcai. Ügyeletes állat­orvos: dr. Czeglédi László (Csévharaszt, Állami Gazda­ság). Beteg állatok bejelentése a járás területén: vasárnap reg­gel 8-tól 16 óráig (13-tól 15-ig ebédidő) Monoron a főtéri gyógyszertárban, egyéb idő­pontban az ügyeletes állator­vos címén.

Next

/
Oldalképek
Tartalom