Pest Megyi Hírlap, 1977. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-04 / 182. szám

I IV. ÉVFOLYAM, 182. SZÁM V.i-i — ■ ■ m a aaa 1977. AUGUSZTUS 4., CSÜTÖRTÖK Számuk jövőre megkétszereződik Szívesen tenyésztik nyugdíjasok is A valkói nyulászok életéről Helytállnak a vérségi alapszervezetek A vérségi községi pártszerve­zet titkára, Kalmár János, az egyik legfontosabb feladatnak tekinti, hogy az alapszervezet tagjai kísérjék figyelemmel a lakosság életkörülményeinek alakulását. Ezért rendszeresen beszámoltatják a helyi állami, gazdasági és politikai szerveze­tek vezetőit, akik ismertetik eredményeiket, hiányosságai­kat. A községi tanács elnökétől, Kelemen Mihálytól arról érte­sültek a pártszervezet tagjai, hogy a Hatvani utcában az idén elkezdik az út alapkövezését, holott ezt korábban nem is re­mélhették. Javult az orvosi el­látás is. Szakkörök A művelődési házban műkö­dő klubok, szakkörök tevé­kenysége nem volt zavartalan az elmúlt fél évben. A szak­körvezetők tiszteletdíját hosz- szú ideig nem küldték, mert a tanács arra várt, hogy a járá­si hivatal művelődési osztálya állapítsa meg az új összegeket. A huzavona különösen a könyvtárost érintette, aki hó­napokon át a régi tiszteletdíját sem kapta, munkáját azonban lelkiismeretesen végezte. Végül sikerült a gyámoltalanság okoz­ta problémát megoldani. Üjabb fejtörtést okoz az ifjú­sági klub, amely ismét vezető nélkül maradt. A különféle rendezvények, programok nép­szerűsítése sem éri el a kellő mértéket. Jó volna egy olyan hirdetőtáblát készíteni,, ame­lyen egy-egy hét kulturális eseményeiről tájékozódhatna a közönség. Furcsa, hogy a beat­zenekarok koncertjeit tíz köz­ségben is propagálják, más ren­dezvényekről viszont a faluban sem tud mindenki. A Hazafias Népfront akti­vistái sem pihennek. Meggyőző beszélgetések eredményekép­pen emelkedett a tanácsülések látogatottsága. A népfrontosok kezdeményezésére a nőbizott­ság és a szülői munkaközösség együttműködési tervet készí­tett. Sajnos az idén tavasszal elmaradt a fatelepítés, mert az illetékesek nem gondoskodtak facsemetékről. Boltok Az ÁFÉSZ helyi bizottságá­nak elnöke az üzletek gondjait elemezte. A fenyőharasztiak ál­talában elégedettek boltjukkal. Az iparcikkek kínálatát két té­nyező befolyásolja: egyrészt nincs megfelelő meretű tároló, bár a raktárhelyiségek alapte­rülete az elmúlt évben növeke­dett. Másrészt bizonyos vasárut csak vagonos tételben szállíta­nak, ezért az időszakos hiány. A bisztró ételforgalma fellen­dült, kétszáz fölé emelkedett a rendszeres fogyasztók száma, az italbolt pedig a tavasszal bővült kerthelyiséggel, amit társadalmi munkában építet­tek. Ha az' üzletekben elektromos hibák keletkeznek, sokáig kell várakozni, míg kijavítják. Kal­már János szerint ezen úgy le­hetne segíteni, ha az ÁFÉSZ a helyi termelőszövetkezettel kötne szerződést, a kis, de bosz- szantó hibák kijavítására, s a távolabb székelő vállalatokkal csak speciális munkákat végez­tetne. Az első fél év kiemelkedő eseménye volt a két pártnap. Az elsőn Kiss László, a párt­vezetőség 'titkára tartott elő­adást időszerű külpolitikai kérdésekről, a másodikon pe­dig Hrkaj Pál, a vérségi Ba­rátság Termelőszövetkezet el­nöke adott tájékoztatót a ház­táji ^gazdaságok támogatásáról. Megvitatták a tömegsport helyi teendőit is; a sportbizottság ismét megrendezi a kispályás labdarúgó-bajnokságot. Saját Megoldatlan a KISZ községi szervezetének vezetése, mert a volt titkár bevonult. Azóta megbízott titkár irányítja a munkát, de Kalmár János szükségesnek látja, hogy több szabad idővel rendelkező veze­tőt válasszanak. Három év telt el azóta, hogy a vérségi pártszervezet közsé­gi és termelőszövetkezeti alap­szervezetben dolgozik. Az el­határozás helyesnek bizonyult: így a szervezetek saját házuk táján tevékenykedhetnek, mind nagyobb sikerrel. B. M. Közösséget formáló időtöltés A PÉCEUEK NAGY TERVE Péceli nóptáncosok veszik birtokukba öt napra a Gö­döllői Agrártudományi Egye­tem nagytelki diákszállóját. A Pécel—Isaszeg ÁFÉSZ és az isaszegi művelődési ház közösen fenntartott együtte­sének huszonnégy fiatal tag­ja és nyolcán az asszonykórus­ból vesznek részt a nyári gya­korlótábor munkájában. A Csata tánccsoport már ed­dig is szép eredményeket ért el, gyakran szerepeltek a já­rásban, a megyében, s "már Lengyelországban is jártak. A tábor szervezői remélik, hogy az intenzív tánctanulás meg­hozza gyülmölcsét, s a péceli táncosok a híres nagykátai együttes mellett a szövetkezeti művészeti mozgalom méltó képviselői lesznek. A tánctábort ZséZi Mihály és felesége, Laczkó Mária — mindketten az Állami Népi Együttes tagjai — vezetik. A zsúfolt programban különféle foglalkozásokat találunk: lesz reggeli torna, ritmusgyakor­lat, népzenei, néprajzi elő­adás. A tábor lakói rengeteg népzenét hallgatnak és fil­meket néznek meg az Állami Népi Együttes életéről. A tánc­tanuláson, is a komoly elő­adásokon kívül természete­sen nem lesz hiány a vidám, közösséget formáló időtölté­sekben sem. Foci- és tollaslab­da-mérkőzéseket vívnak, na­ponta fürödhetnek a közeli strandon, kirándulnak Hat­vanba, s a tábortűz mellett jól esik majd a frissen sütött szalonna is. A tábor szervezéséhez so­kan nyújtottak segítséget. Az ÁFÉSZ-en és a művelődési házon kívül dicséret illeti a szállásadó egyetemet, s a tán­cosok munkahelyi kollektí­váit is. Az étkezésről az egye­tem tangazdasága gondosko­dik, az utazásban a dányi M -»vető Termelőszövetkezet s, . .dkezett. A tábor végeztével nem akár­milyen eseményre készülőd­nek az együttes tagjai. Au­gusztus 6-án köt házasságot Csingér Erzsébet és Harmati László, akik az együttesben is­merkedtek meg, s mindketten remek táncosok. Az esküvőn felelevenítik az Isaszeg kör­nyéki népi lakodalmas ha­gyományokat, a fiatalok nép­viseletbe öltözve menettáncot ropnak a lányos háztól dél­után három órakor induló felvonuláson. A szép dalokat az asszonykórus mutatja be, a menyasszony isaszegi nép­viseleti ruháját Précznik Ist­vánná, népművész készíti. A Galgavidéke ÁFÉSZ-hez tartozó tizenhat községben kü­lönböző termelői szakcsoporto­kat szervezett a szövetkezet. Gondoskodik működésük za­vartalanságáról, s a csoportok tagjait lehetőségeihez mérten kedvezményben részesíti. Val- kón 1970-ben alakították meg a nyúltenyésztő szakcsoportot, ami azóta a házkörüli állat­tartás egyik jelentős ágává fejlődött. Mintha a szarvas- marhatartás helyébe lépett vol­na, mert amíg a tehenek szá­ma alaposan megcsappant, a nyulaké lényegesen megnö­vekedett. A Bényi József által vezetett szakcsoport jelenleg 44 tagú, de háromszor ennyien foglalkoznak nyúltenyésztéssel a községben. — Miért ilyen népszerű a nyúl? — A nyúl kistestű állat — mondja Gurbi András felvá­sárló — etetése, gondozása lé­nyegesen könnyebb, mint pél­dául a szarvasmarháé, ezért nem véletlen, hogy szívesen vállalkoznak tenyésztésére az idősebbek, a nyugdíjasok is. Persze nemcsak az idősek tar­tanak nyulat Valkón, hanem a fiatalok is, egyrészt hobbi­ból, szórakozásból, kikapcso­lódásból, másrészt a zsebpén­zért. — Milyen eredményekkel di­csekedhetnek? — Körülbelül hetven-nyolc- van személy ad le rendszere­sen nyulat. Havonta egyszer, öt nappal a szállítás előtt ér­tesítem a tenyésztőket. A re­kordot a legutóbbi átvételnél érte el a szakcsoport, amikor harminc mázsányit vettem át. A hét esztendő alatt szintén először fordult elő, hogy egy­szerre több olyan személy is akadt, aki százötven kilónyi élőnyulat hozott. A jövedelme­zőség bizonyítja, hogy pél­dául Pál Sándor és Török Já­nos nyúltartásból származó évi bevétele mintegy 15 ezer forint. Olyanok pedig sokan vannak, akik nyolc-tízezer forintot tesznek zsebre évente. Ez ser­kenti a többieket. — Nagy bosszúság, ha nincs táp. A valkóiak azonban nem panaszkodhatnak, mi a titka a jó ellátásnak? — A mennyiséggel valóban nincs baj, inkább a minőség­gel volt probléma egy idő­ben. Egyébként a táp forgal­ma is árulkodik a nyulászat népszerűségéről: két hét alatt harminc mázsa fogy el. A fo­lyamatos ellátásnak nincs kü­lönösebb titka, csupán arról van szó, hogy a túrái felvásár­lóval kölcsönösen kisegítjük egymást. Ha nincs már táp a raktárban, és a szállításra még sokat kell várni, tőle kölcsön­zők, vagy fordítva. — A Galgavidéke ÁFÉSZ- hez tartozó községek többségé­ben a termelőszövetkezetek is segítik a kistermelőket. Itt milyen támogatást nyújt a te­nyésztőknek a Zöldmező? — A téesz minden állattar­tó takarmányozási gondján igyekszik segíteni. Tenyésztőink ötven négyszögöl lucernaföldet kapnak évente, így a zöldta­karmánnyal nincs különösebb gond. Kedvezményes áron jut­nak szakcsoportunk tagjai a táphoz is. Az elmúlt esztendő­ben a valkói szakcsoport 195 mázsányi élőnyulat adott le a helyi felvásárlóknak, az idén pedig 300 mázsa körül várható a csoport teljesítménye. Az Veresi úttörők Darlowóban Az Árammérőgyár brigádjai Példát mutattak emberségből Sok szó esik manapság a szocialista brigádokról.. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére indított munkaver­seny még jobban reflektor- fénybe állította a munkahelyi közösségeket. Felajánlásaikkal gazdasági célkitűzéseink meg­valósítását szolgálják, mun­kájukat a vállalatok, üzemek, szövetkezetek féléves jó ered­ményei dicsérik. Érthető tehát, hogy az utóbbi időben keve­sebb hír szól a brigádok ter­melésen kívüli tevékenységé­ről. A kifejezés — termelésen kívüli — persze pontatlan. Hiszen a kalapácsot emelget­ve, a gépkocsik kormányke­rekét forgatva az ember nem csupán konkrét munkát végez. Közben gondolkodik, hasz­nálja szaktudását s alakítja a munkaközösség viszonyait. A szocialista módon élni jelsza­vába szinte minden belefér. Az önmegvalósítás, a szocialis­ta erkölcs elsajátítása felté­telezi az igazi közösségeket, a közösségi tetteket. Ilyen tettről kaptunk hírt a 1 Ganz Műszerművek Gödöllői Árammérő Gyárából. A minap adták át Pók Józsefnek, a vál­lalat volt dolgozójának, azt a betegkocsit, amit az Árammé­rőgyár brigádjai vásároltak, s újítottak fel. Pók József már az Árammé­rőgyárban dolgozott, amikor elhatalmasodott rajta betegsé­ge; egyre kevésbé bírta a já­rást. A huszonkilenc éves fia­talember családos, három gyer­meke van, felesége, aki szin­tén a gyárban' dolgozik, gyer­mekgondozási segélyen van. Szociális helyzetük már akkor sem volt kielégítő, amikor a családfő még rendesen dolgo­zott. Kellett tehát a pénz,, Ezért határozta el a gyár ve­zetősége, hogy olyan munkát keresnek Pók Józsefnek, amit betegen is el tud látni. A ren­dészet vezetője Nyikos József, az öltözők felügyeletével bízta meg s itt dolgozott lelkiisme­retesen mindaddig, amíg le nem százalékolták. Az Árammérőgyár brigádjai már korábban is segítették a családot, ruhaneműt küldtek a kicsiknek, bútort adtak. A Szamuely Tibor szocialista brigád — vezetőjük Balogh Ferencné — ötletére gyűjtést indítottak a kocsira, amit az Április 4. brigád vezetője, Szántai József fedezett fel Hévizgyörkön. Sorban jelentkeztek a bri­gádok, a költségekhez hozzá­járult az Arany János, , a Szé­chenyi, a 20. évforduló, az Ady Endre, a Zrínyi Ilona, a Volán, a Csonka János, a Louis Corvalán és az Aradi Nóra brigád, amelyek már ezelőtt is patronálták a be­teg embert. Miután összegyűli a pénz, az Április 4. brigád tagjai a kocsit megvették és felújították. A megmaradt pénzből téli tüzelőt vásároltak a család­nak s behordták a Városi ta­nács által építtetett fáskam­rába. A brigádok vállalták, hogy ezután sem feledkeznek el volt munkatársukról és rendszeresen figyelemmel kí­sérik sorsát. Szeretnék, ha a városi tanács is jobban meg­vizsgálná helyzetüket, hiszen Máriabesnyőn nagyon rossz körülmények között laknak. G. Indulásra készen a pályaudvaron Gerics József felvétele Egy évvel ezelőtt nagy izga­lommal várták a veresegyházi Táncsics Mihály úttörőcsapat tagjai lengyel vendégeiket, akik 21 napot töltöttek az út­törőcsapat II. Rákóczi Ferenc­ről elnevezett táborában. Kö­zös kirándulásokat szerveztek hazánk legszebb tájaira, váro­saiba. A veresiek szívesen emlékeznek vissza az együtt töltött felejthetetlen estékre, ! az akadályversenyekre, a tá- ! bortüzekre. A barátságot azóta is erősítik, levelek sokasága bizonyítja tartósságát. Az idén a veresegyházi paj­tások készülődtek, ők utazhat­tak fi három hétre lengyel barátaikhoz. Az úttörőcsapat ötvenkét tagja július 26-án ér­kezett Olesnicába, s innét in­dultak tovább Darlowóba, a * Balti-tenger pártjára. Diákok a város építkezésein KITETTEK MAGUKÉRT AZ OMSZKIAK Bezárta kapuit a PÁÉV gö­döllői építőtábora: Négy héten keresztül dolgoztak az egye­temisták és a főiskolások a vállalat gödöllői építkezésein. Az első két hétben százhar­minc, a másodikban nyolc­vanöt diák fogott ásót, lapá­tot, csákányt­Kiástak 2 kilométernyi ká­belárkot, az Alsóparkban- 6 ezer négyzetméteren rendez­ték a terepet és kivették ré­szüket az alsóparki új ABC- áruház alapozásából is. Az első turnusban — három hétig — tizenöten, majd két hétig húszán dolgoztak a tá­borban a Szovjetunióból, Ömszkból érkezett főiskolások. A tábor vezetőségének egyön­tetű véleménye, hogy átlagon felül, jól dolgoztak. Naponta 110—115 százalékos teljesít­ményt értek el, pedig vizes, mély, kötött talajban kellett forgatniuk a szerszámokat. Példát mutattak a többieknek szervezettségből is, brigádjuk reszortosai hozzáértéssel és lelkesen irányították a mun­kát. Fegyelmezett, összeszo­kott csoportjukban lányok is dolgoztak. A nyelvi nehézségeket a kezdeti zavarok után könnyen áthidalták a vállalat munká­saival, s a rendszeres munka mellett vidám, játékos napo­kat tötöttek Gödöllőn. A jól végzett munka után megér­demlik a pihenőt, még két he­tet töltenek hazánkban, meg­ismerkednek országunk leg­szebb tájaival, nevezetessé­geivel. Anyakönyvi hírek Született: Burik Tibor és Kovács Mária: Márton, Rafael András és Kanalas Teréz: András, Andrej János és Zséli Edit: Viktor, Szabó József és Gyuricza Margit: Csaba, Éger András és Maján Mariann: Szilvia, Nagyszűcs József és Békési Katalin Zsuzsanna: Péter Kálmán, Csornán János és Urbán Julianna: Gábor, Szádvári Sándor Tivadar és Sas Mária: Tímea, Kertész István és Imre Erika Judit: István, Orgoványi János és Baranyi Mária: Ágota, Ka­marás Károly és Bréda Mária: Péter, Polgár László és Barna Anna: Annamária, Besenyői Dezső és Dálnoki Irén: Vik­tória, Hasznosi József és Pá­lya Ilona: Péter, Tóth Sándor és Pacs Márta Erzsébet: Vil­mos Balázs, Dómján Gyula és Gódor Erzsébet: Szilvia, Mol­nár Ferenc és Csorba Gizella: Ferenc, Volenszki Gábor és Maródi Magdolna: Edina, Maszlag József és Tóth Ilona: Andrea, Szekeres István és Nagy Mária Magdolna: Erika, Vágó László és Benkó Mária Magdolna: László, Seres Ist­ván és Léber Mária: István, Komár Lajos és Pócsai Márta: Lajos. Házasságot kötött: Agócs János és Hatfaludi Anna, Dobrovitz János Sándor és Bozó Ágnes, Bik-sza László és Balog Anikó Klára, Koza Já­nos Zoltán és Katona Julian­na, Szabó András és Zentai Judit, Szeles László Sándor és Kádár-Námeth Valéria­Elhunyt: Szabó Lajos Gö­döllő, Tavaszmező utca 7, Be- se Sámuel Gödöllő, Dózsa György út 100, Pusztai Antal- né Gondos Eszter Gödöllő, Damjanich út 30. Németh Má­tyás Gödöllő, Munkácsy M. utca 3/a, Juhász Józsefné Bar­na Mária Gödöllő, Köztársa­ság út 28. Dósai Géza Ferenc Gödöllő, Bethlen G. utca 52, Szántó Imre Gödöllő, Szilhát utca 51. A döntés helyesnek bizonyult Javuló ellátás — elégedettség eredményekkel párhuzamosan maga a szakcsoport is erősö­dik, a tagok számát a jövő évben hetvenre emelik. A terv nem alaptalan, hisz az érdeklő­dők száma a jelenlegi létszám­nál jóval nagyobb. Bizonyítot­ták ezt a szakmai előadásokon résztvevők, és még beszéde­sebben támasztja alá a létszám fejlesztést a tenyésztők szám­szerű gyarapodása. Ez pedig a tenyésztőknek, az ÁFÉSZ-nek, s persze az egész húsellátásnak is hasznára van. Benc Mihály

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom