Pest Megyi Hírlap, 1977. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-04 / 182. szám

«icm jf Ksuríap 1977. AUGUSZTUS 4., CSÜTÖRTÖK Szomáliái támadások Ogadenben A mogadishui rádió szerdai jelentése szerint az etiópiai Ogaden tartományának elszá­llításáért küzdő szervezet a „Nyugat-szomáliai Felszabadí- tási Front” fegyveresei kon­centrált támadást indítottak Dire Daw a városa ellen. A rádió egyúttal megismételte a Szomália támogatását élvező szervezet korábbi jelentését, mely szerint a több mint 600 ezer négyzetkilométer kiterje­désű Ogaden „85 százalékát kezében tartja”. Dire Dav/a egyébként egyike annak a három nagyobb tele­pülésnek, amelyről a moga­dishui rádip azt állítja, hogy rajtuk kívül minden város a szervezet hatalmában van. Dire Dawa fontos vasúti cso­mópont és az etiópiai kormány egyik jelentős támaszpontja. Hírek szerint az elmúlt napok­ban a központi kormány csa­paterősítéseket küldött a vá­rosba, hogy onnan indítsa el nagyarányú ellentámadását. Hivatalos egyiptomi álláspont a közel-keleti rendezésről Vance Damaszkusziban tárgyal DABAGH, szíriai belügymi­niszter szerdán bejelentette az országban hétfőn és kedden megtartott parlamenti válasz­tások eredményét. A választá­sokon elsöprő győzelmet ara­tott az öt haladó pártot tömö­rítő Nemzeti Haladó Front, s így a 195 tagú parlamentben 159 mandátumhoz jutott. Az új parlamentben 125 mandátu­ma lesz a kormányon levő Baat hpártnak. Választási szövetségesei, a Szíriai Kom­munista Párt. az Arab Szocia­lista Unió, az Egyesült Szocia­lista Mozgalom és az Arab Szocialista Mozgalom összesen 34 mandátumot szerzett. Néhány órával azután, hogy Vance szerdán reggel eluta­zott Alexandriából, Egyip­tomban nyilvánosságra hozták annak a jegyzéknek a szöve­gét, amelyet Szadat elnök adott át az amerikai külügy­miniszternek, s amely a közel- keleti rendezésre vonatkozó egyiptomi hivatalos álláspon­tot tartalmazza. A dokumen­tum szerint: — Izraelnek ki keU vonulnia az 1967 óta megszállva tartott összes arab területekről; — meg kell valósulniok a pa­lesztin nép elidegeníthetetlen nem­zeti jogainak, beleértve az önren­delkezésre és a saját állam létre­hozására való jogot is; — a térség minden államának joga van arra, hogy megállapodá­son alapuló rendezés és „szük­séges nemzetközi garanciák” révén biztos és elismert határok között éljen; — a térség minden államának tiszteletben kell tartania az ENSZ alapokmányát, különös tekintettel a vitás kérdések békés eszközök­kel történő megoldására. Az egyiptomi álláspont sze­rint, ha valamennyi állam betartja ezeket az elveket, ak­kor Kairó kész — más érintett arab államokkal egyidejűleg — békeszerződést aláírni Iz­raellel. A dokumentum hang­súlyozza, hogy Egyiptom nem hajlandó külön békeszerző­dés aláírására. A félhivatalos kairói Al- Ahram szerint Szadat elnök a megbeszéléseken elutasította Vance-nak azt a javaslatát, hogy Izrael és az arab orszá­gok békeszerződésre vonat­Kubai nagygyűlés — New Yorkban A &Tew York-i Lincoln kul­túrál" központ egyik termé­ben nagygyűlésen emlékeztek meg a kubai nemzeti felkelés. 24. évfordulójáról. A szolida­ritási rendezvényen több, mint 2700-an vettek részt: társadal­mi szervezetek, szakszerveze­tek, ifjúsági és diákszervezetek képviselői, az Egyesült Álla­mok Kommunista Pártjának küldöttei, valamint az ENSZ mellett akkreditált számos dip­lomáciai képviselet tagjai. A felszólalók hangsúlyozták, hogy a Moncada-laktanya elle­ni hősies támadás a kubai for­radalom történetének fontos mérföldköve volt. Ronald Dellums kaliforniai demokratapárti képviselő fel­szólalásában rámutatot, hogy az Egyesült Államoknak meg kell szüntetnie a Kuba elleni blokádot és diplomáciai kap­csolatokat kell - létesítenie a szigetországgal. Bírálta az „em­beri jogokkal” kapcsolatos képmutató kampányt és le­szögezte : „Elsősorban az Egyesült Államok területén kell tiszteletben tartanunk az emberi jogokat minden ame­rikai számára, mindenfajta hátrányos megkülöböztetéstől mentesen”. A L’UNITA londoni értesü­lése szerint a brit Munkáspárt októberben tartandó legköze­lebbi kongresszusára megfi­gyelőkként meg kívánja hív­ni Berlinguer olasz, Marchais francia és Carrillo spanyol kommunista pártfőtitkárt. Ha az értesülés helytálló, először történik meg, hogy a Munkás­párt nyugat-európai kommu­nista vezetőket hív meg kong­resszusára. NETO, angolai államfő ki­jelentette: a szomszédos Zai­re rakétakilövő állások felépí­tését engedélyezte a Kivu tar­tományban az NSZK-nak. Neto aggodalommal szólt ar­ról, hogy a rakétakilövők az angolai határ közelében épül­nek, s így veszélyeztetik Ango­la biztonságát. Cunhal a portugál helyzetről Alvaro Cunhal, a Portugál Kommunista Párt főtitkára pártja legutóbbi plenáris ülé­sének határozataival foglal­kozott kedd este a lisszaboni sportpalotában több mint tíz­ezres nagygyűlésen. Elmondotta: a jelenlegi por­tugál kormány és parlament nincs abban a helyzetben, hogy szavatolja az országban kiala­kult demokratikus folyamat fejlődését. Erről tanúskodik több, a közelmúltban par­lamenti többséggel jóváha­gyott törvény, egyebek között az agrárreform módosítása, amely kétségbevonja a portu­gál nép jelentős forradalmi vívmányait. A Portugál Kom­munista Párt Központi Bizott­ságának plénuma a portugál demokrácia védelmében java­solta a parlament feloszla­tását, új választások kiírását — jelentette ki Cunhal. Kínai KP: Kongresszusi előkészületek Pekingben minden előkészü­let megtörtént a 30 millió ta­got számláló Kínai Kommunis­ta Párt XI. kongresszusára. Ügy hírlik, a tanácskozást még augusztusban megtartják. A kongresszus már nyilvá­nosságra hozott napirendjén a központi bizottság politikai beszámolója, a párt program­jában es szervezeti szstályza­letek újraválasztása szerepel­nek. Pekingben senkinek r ncs kétsége afelől, hogy a kong­resszus. azaz a központi bizott­ság ismét Kua Kuo-fenget bíz­za meg a KB elnöki tisztének betöltésével. A külföldi kommunista és munkáspártokat nem hívták meg a tanácskozásra. Ez a gyakorlat a párt 1969-ben kozó megállapodással egyide­jűleg állapodjanak meg a dip­lomáciai és a kereskedelmi kapcsolatok felvételéről is. Elutasította továbbá azt az amerikai javaslatot, hogy a PFSZ, a genfi tárgyalásokon való részvételének előfeltéte­leként ismerje el Izraelt. Vance szerdán délután kö­zel-keleti kőrútjának harma­dik állomására, Damaszkusz­ba érkezett. Ütőn a szíriai főváros fe­lé, Vance rövid időre meg­állt Bejrutban, s megbeszé­lést folytatott Szárkisz liba­noni köztársasági elnökkel és Butrosz külügyminiszterrel. Amerikai forrásokból szár­mazó értesülések szerint Vance a tárgyalások során 100 mil­lió dollár összegű amerikai katonai segélyt ajánlott fel a libanoni hadsereg fejleszté­sére. A libanoni vezetőkkel foly­tatott megbeszéléseit követő- Vance sajtóértekezletet en tartott, s többek közt a genfi konferencia felújítása jó elő­készítésének szükségességét hangsúlyozta. A palesztin részvételről érdemben nem nyilatkozott, csupán annyit mondott, hogy ezt a kérdést még meg kell vitatnia a töb­bi érdekelt féllel is. Asszad szífiai elnök kedd este fogadta Arafatot, a Pa­lesztinái Felszabadítási Szer­vezet végrehajtó bizottságá­nak elnökét, és Vance da­maszkuszi látogatásának fé­nyében megvitatta vele az idő­szerű közel-keleti problémá­kat. A találkozó után a szíriai kormány szóvivője közölte, hogy Asszad és Arafat az ösz- szes megvitatott kérdésekben egyetértésre jutott. GENFBEN szerdán újabb ülést tartott a hadászati táma­dó fegyverek korlátozásáról folyó tárgyalásokon részt ve­vő szovjet és amerikai kül­döttség. tában végren-rítandó ’’áltoza- ! megtartott IX. kongresszusa sok, valamint a vezető testű- 1 óta van érvényben. OIusz párttanácskozás Andreotti olasz miniszter- elnök kedd este váratlanul ta­nácskozásra hívta össze a kö­zös kormányprogramot alá­író pártok vezetőit. A tanácskozáson Berlinguer kommunista, Craxi szocialista, Romita szociáldemokrata és Zanone liberális párti főtit­kár vett részt, míg a keresz­ténydemokrata és a republi­kánus pártot a főtitkárhelyet­tesek képviselték. A minisz­terelnök vázolta a kormány készülő intézkedéseit: néhány gazdasági intézkedést a köz­kiadások lefaragása céljából, és egyéb rendeleteket, tör­vényjavaslatokat, amelyek a közrend megszilárdítását és a börtönhelyzet javítását cé­lozzák. Berlinguer. az OKP főtit­kára a találkozó után kijelen­tette: „Hasznos és főként tisz­tességes lépés a kormányfő ré­széről, hogy tájékoztatja a kormányt támogató pártokat tevékenységéről. Megegyez­tünk számos intézkedésben, j temberben kerül majd sor, s amelyek mind a kidolgozott közös program végrehajtása­ként értékelhetők.” Marchais nyilatkozata Marchais, a Francia Kom­munista Párt főtitkára szer­dán a francia televíziónak adott nyilatkozatában „érthe­tetlennek” minősítetté a Fran­cia Szocialista Párt állásfog­lalását, nevezetesen Mitte- randnak a szocialista párt első titkárának azt a javaslatát, hogy népszavazás döntse el, fenntartják-e a francia nukleá­ris erőt. ' „Baloldali kormány hata­lomra jutása esetén elsősorban a közös program megvalósí­tásán kell fáradozni,” — tette hozzá az FKP főtitkára, s le­szögezte, hogy már most pon­tosan meg kell határozni egy ______ __________ leendő baloldali kormány ka­am elyek végrehajtására szép- I tonapolitikáját. Az érsek ravatalánál A hét elején vagy húszez­ren tüntettek a legnagyobb ciprusi kikötőváros, Fama- guszta utcáin a szigetország egységének biztosítását köve­telve, a szétszakítást célzó kísérletek ellen tiltakozva. Ma pedig nyilván már több tízez­ren vonulnak majd a nicosiai Szent János székesegyház elé hasonló jelszavakkal, hogy tisztelegjenek a ciprusi egy­ség és függetlenség legna­gyobb harcosának holttesté­nél. A földközi-tengeri kis szi­getország legutóbbi válságos éveinek újabb válságos pilla­nata érkezett el Makariosz ér­sek, államfő halálával. Nélkü­le még sokkal nehezebb lesz az amúgy sem könnyű, de minden másnál fontosabb fel­adatot megoldani: a Ciprusi Köztársaság kettészakítását megakadályozni, a fegyveres erőszakkal megbontott egysé­get helyreállítani. „Tudom, hogy napról napra a halál árnyékában járok. Ez azonban nem rettent vissza, mert tudom, hogy amíg élek, akadály leszek azok számá­ra, akik Ciprus szabadságára törnek” — mondta néhány esztendeje a főpap-elnök, amikor politikai ellenfelei többször is megpróbálták meggyilkolásával a maguk kedvére fordítani a ciprusi játszmát. Valóban csak a ha­lál állíthatta meg az útján, amelyen egyetlen cél irányí­totta lépteit: hazája függet­lensége, népe szabadsága. Nem kellett tanulnia népé­nek vagyait, érzéseit, hiszen közöttük nőtt fel, a legszegé­nyebb környezetben, egysze­rű pásztor családban. Még gyermekkorában került közel az egyházhoz, egy kolostorban végezte általános iskoláit. A nicosiai gimnáziumi évek után Athénben tanult teoló­giát, s ott szerzett lelkészi ok­levelet. A háború vitte közel először a függetlenség és a szabadság eszméihez. Részt vett a görögországi antifa­siszta ellenállási mozgalom­ban. A békében aztán meg­kezdte lelkészi hivatásának gyakorlását, de röviddel ké­sőbb már az Egyesült Álla­mokba utazott, ahol a bostoni egyetemen bővítette tudását: a teológia mellett ezúttal szo­ciológiával. Ezután kezdődött szinte páratlanul gyors papi karrierje: 1948-ban már püs­pök volt szülőhazájában, maid két évvel később érsek. 1951- ben megválasztották a ciprusi görögkeleti egyház vezetőjévé. A még alig harminchét esz­tendős, ambiciózus főpap azonban nem elégedett meg csupán egyházi tevékenységé­Arbatov a szovjet—amerikai kapcsolatokról Washington egyoldalú előnyök elérésére törekszik A szovjet—amerikai kap­csolatokat elemzi Georgij Ar­batov akadémikus, az Egye­sült Államok és Kanada ku­tatásával foglalkozó moszk­vai intézet főigazgatója, a Pravda szerdai számában. A Szovjetunió és az Egye­sült Államok közötti kap­csolatok politikai légköre az utóbbi időben rosszabbodott — írja Arbatov —, ez egye­nes következménye az Egye­sült Államokban az „emberi jogok védelme” ürügyén a Szovjetunió és a többi szo­cialista ország belügyeibe való beavatkozásra tett kí­sérleteknek. Arbatov rámutat arra. hogy nem történt lényeges előre­lépés a hadászati fegyverzet korlátozásáról folyó tárgyalá­sokon. A tárgyalások folynak, ez igaz. A fő kérdések azon­ban változatlanul megoldat­lanok, néhányukat tekintve pedig az Egyesült Államok visszalépett azoktól az állás­pontoktól, amelyekben már megállapodás született. Külö­nösen veszélyes, hogy mi­közben a tárayalásokon nincs haladás, az Eqyesült Államok és NATO-szövetségesei fokoz­zák a fegyverkezési hajszát, új fegyverzetrendszereket fej­lesztenek ki. növelik a katonai költségvetéseket. Való igaz — folvtatja a cikk —. hoev az amerikai vezetők nem ritkán beszélnek a Szov­jetunióhoz fűződő kapcsola­tok megjavítását és az eny­hülés megőrzését szolgáló tö­rekvésekről. Ilyen jellegű ki­jelentéseket tett nemrég Car­ter elnök charlestoni beszé­dében, amelyet teljes egészé­ben a szovjet—amerikai kap­csolatoknak szentelt, valamint a Time magazinnak adott leg­utóbbi interjújában. A charlestoni beszéd né­hány megállapítását pozitív­nak lehet értékelni. Vonatko­zik ez egyebek között arra. hogy a szovjet—amerikai kap­csolatok a háború megelőzé­sére és számos fontos nem­zetközi probléma megoldására nagy hatást gyakorolnak, s ezt ki kell használni. De vannak a Carter-be- szédnek más aspektusai is. Nyilvánvalóan azzal próbál­kozik, hogy felmentse az Egyesült Államokat a Szov­jetunióval fenntartott kapcso­latok nehézségeinek felelős­sége alól, és ezeket „a szov­jet fél bizonyos negatív kom­mentárjaira” hárítsa. A hadászati fegyverzetek korlátozásáról folyó tárgya­lásokról szólva: az ez év már­ciusában Moszkvában előter­jesztett amerikai javaslato­kat, amelyek eltávolodást je­lentettek a vlagyivo6ztoki meg­állapodástól. nem azért uta­sították vissza egészében, mintha azokat nem tudták volna kellőképpen megérteni és értékelni a Szovjetunió­ban. Ellenkezőleg, éppen azéirt1 utasították el, mert jól meg' értették azok lényegét: az Egyesült Államok számára egyoldalú előnyök elérésére irányuló próbálkozást. Nem helytálló az Egyesült Államokra gyakorlandó „nyo­más” céljából kifejtett ,,prO' pagan da-erőfeszítések”-ról szóló tétel sem. Nem a Szov­jetunió, hanem éppen az Egyesült Államok jár el így, amikor az új fegyverzetrend­szerek kifejlesztésének fenye­getésével próbál elfogadha­tatlan feltételeket rákénysze­ríteni a Szovjetunióra. Ho­gyan egyeztethető össze a fegyverzetek radikális korlá­tozásának és csökkentésének kinyilvánított szándéka a ha­dászati és szányasrakéták ki- fejlesztéséről, a neutronbom­ba létrehozásáról hozott leg­utóbbi döntésekkel? A fel­hívás. hogv a békére és az együttműködésre, nem pedig az ellenségeskedésre és a vé­leménykülönbségre helyezzék a súlyt, hogyan egyeztethető össze, a szovjetellenes pro­paganda fokozásával? A Szovjetunió minden tő­le telhetőt megtett és megtesz annak érdekében, hogy le­küzdjék a két ország kap­csolataiban keletkezett fenn­akadást. Az ilyen irányú fejlődés­hez megvannak a szükséges feltételek. Ez a fejlődés egyen­lő mértékben megfelel mind az amerikai és a szovjet nén. mind pedig Földünk más né­pei alapvető érdekeinek Jó lenne, ha ennek végre tuda­tában lennének az Eevesü’t Államok politikáját meghatá­rozó körök — hangsúlyozza végül Arbatov. vei. Az ott szerzett nagy te­kintélyét a felszabadítási mozgalom szolgálatába állí­totta. Hamarosan a brit gyarmatosítók elleni harc egyik tekintélyes vezetője lett, aki járta a világot, hogy támogatókat szerezzen a cip­rusi függetlenség ügyének. London az ötvenes évek kö­zepén már olyannyira veszé­lyesnek tartotta működését, hogy száműkte. Két évre rá azonban tárgyalásra kénysze­rült a brit korona, s az 1960. augusztus 15-én kikállott Cip­rusi Köztársaság első elnöke Makariosz érsek lett. A leg­szebb születésnapi ajándék volt számára, hiszen két nap­pal előbb töltötte be 47. évét. Jól tudta azonban, hogy a for­mális függetlenség és a való­di szabadság között nagy még a távolság. Államférfiként igen józan, taktikus, ha kellett ha­tározott, ha kellett rugalmas politikus volt. A bibliai cso­dákról prédikált, de a politi­kai csodákra soha nem épí­tett. Látta, hogy kis szigete túlságosan fontos közeli és tá­volabbi hatalmaknak ahhoz, hogy Ciprus zavartalanul él­hesse a maga életét. Igye­kezett megvédeni országát attól, hogy a NATO támasz­pontjává váljék, s attól is. hogy Görögország vagy Tö­rökország . bekebelezze (bár korábban híve volt az úgyne­vezett enózisznak, a Görögor­szághoz való csatlakozásnak). De mindezeken túlnövő, s persze mindezekkel többé- kevésbé összefüggő belső gondja is volt — van — az or- szághak: a görög és a török nemzetiségek egymás mellett élésének ügye. Makariosz, mint görög so­káig hajlott afelé, hogy a tö­rök kisebbségnek ne adják meg az önrendelkezés jogát Nyilván féltette a szigetet a kettészakítástól. Nehéz har_ cokat kellett megvívnia. A két közösség ellentéteit megolda­ni, ugyanakkor figyelni a két egymással vetélkedő „anyaor­szágot”, Görögországot és Tö­rökországot. Az az osztatlan tisztelet, amely a ciprusi la­kosság többségében élt iránta, lehetővé tette számára, hogy a legégetőbb problémáknál is egyensúlyban tartsa a politi­kai mérleget. 1974-ben azonban, amikor a görög katonai junta megpró­bálta puccsisták segítségéve' megszerezni Afrodité szigetéi az érseknek menekülnie kel­lett, Csak az év végén tér­hetett vissza országába, ahol addig gyökeresen és tragiku­san megváltozott a helyzet. A török kormány felhasználva az athéni ezredesek sikertc len manőverét, ■ hadserege küldött Ciprusra, amely azóta is megszállva tartja az ország területének 37 százalé­kát. Makariosz minden erejé­vel a sziget ketté szakítása el­len küzdött. Sok-sok tárgya­lást folytatott a török kisebb­ség vezetőivel, akik a töröl fegyverek árnyékában, Anks ra ösztönzésére a különél! ciprusi török köztársasága akarták megteremteni. Az é” sek célja az egységes Cipruf megőrzése, az idegen befő lyástól mentes föderatív ál­lam létrehozása volt. Haláláig nem tudta végre­hajtani pályafutásának ezt a nagy munkáját, betetőzr' életművét. Űrt hagyott maga után. amelyet nagyon nehé~ lesz betölteniük a ciprusiak­nak. Mindig a hazáidért dobo­gó szive sajnos súlyos órába** szűnt meg dobogni. Az érsev emléke azonban a jövőben is vezérelheti híveit az általa megkezdett úton. , Avar Károly

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom