Pest Megyi Hírlap, 1977. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-03 / 181. szám

IPAROSODÓ KÖZSÉG Üzemek Nyársapáton VEGYSZEREKET CSOMAGOLNAK XXI. ÉVFOLYAM, 181. SZÁM 1977. AUGUSZTUS 3., SZERDA Alberfirsa és Vidéke ÁFÉSZ Határozott vezetés, jó nevelés Szem előtt a hármas követelmény Munka után — munkába Barackot szedett a brigád A Cegléd és Környéke Élel­miszer Kiskereskedelmi Vál­lalat központi ügyvitelének Geisler Eta szocialista brigád­ja tudomást szerzett arról, hogy a Gyümölcs- és Dísznö­vénytermesztési Kutató Inté­zet ceglédi kutatóállomásán szorgos kezekre vár a szépen fejlett, beérett kajszibarack. Az állomás munkáskézhiány- nyal küzd. Felvették a kap­csolatot a vezetőséggel, fel­ajánlották, hogy egy szombat délutánjukat feláldozzák. A munkaidő után nem haza, hanem az intézet barackosába mentek, hogy ott a szedésben segítsenek. Aznap este 6 óráig leszedtek 50 láda barackot. Nyársapáton a ceglédi ME- ZÖKÖV évente kétmillió fo­rintért bérbe vette a Haladás Tsz üresen álló épületeit, s újabb ipari üzemet telepített a községbe. Sok helybeli lány és asszony talált itt elfoglalt­ságot, s most már nincs is ele­gendő munkaerő. Többen jön­nek dolgozni a környékbeli ta­nyákról, Nagykőrösről, sőt Törteiről is. A MEZÖKÖV üzemében a vagonszámra érkező vegysze­reket csomagolják, kis tételek­ben, eladásra. Tavaly például 70 tonna Hungazin nevű gyom­irtószert, 120 tonna Neopol permetezőszert és 120 torma Arvalín féregirtót csomagol­tak. Most növelték az üzem kapacitását, korszerűsítették az egészségügyi és szociális helyiségeket. A munka most induj meg újra, s mint Nyúzó Feneke üzemvezető elmondta, 35 asszony és lány kezd dol­gozni. A budapesti HERMES szö­vetkezetnek is van itt telepe. Százezerszámra ragasztja a kis papírtasakokat 50 asszony, s e zacskókba konyhakerti és vi- ráglmagokat csomagolnak. Ta­valy 40 vagon vetőmagot töl­töttek a tasakokba, s az idén a telep bővítésére készülnek. Ugyancsak budapesti szövet­kezet, a FERROKÉMIA, is ad munkát az asszonyoknak helyi üzemében. Ok is vegyszereket csomagolnak, például a japán gyártmányú gombaölő perme­tezőszert. De itt van Nyársapá­ton a Vendéglátóipairi Szövet­kezet Országos Központjának nagy áruraktára is, ahol vendéglátóipari gépeket és berendezési tárgyakat árusíta­nak. A MEZOKÖV egyébként karbantartó-, lakatos- és vil­lanyszerelőműhelyt is tart fenn. Az említett üzemek eredményesen dolgoznak, jól segítik a község gyarapodá­sát. K. TÉRÍTÉSMENTES VÉR­ADÓ NAP VOLT a Nagykő­rösi Konzervgyár ceglédi gyárában, A szervezésben és részvételben egyaránt jó pél­dát mutattak a munkahely pártaktívái, ezzel is segítve a vöröskeresztes munkát. A vér­adó napon donorként a dol­gozók 15 százaléka jelentke­zett. Hozzáállásuk más mun­kahelyek példájául szolgálhat. Négy község, Albertirsa, Ceglédbercel, Dánszentmiklós és Mikebuda lakóinak, húsz­ezer embernek ellátása nagy felelősség. Az Albertirsa és Vidéke ÁFÉSZ kiskereskedel­mi és vendéglátó bolthálóza­tával, felvásárlótelepeivel és szolgáltatásaival erre hiva­tott. A szövetkezet méreteit jellemzi, hogy négyezer tagja van, dolgozóinak száma meg­közelíti a háromszázat, 1976- ban 187 millió forint árbevé­telt ért el, és tiszta vagyona 30 millió forint. A kereskedők munkája min­dig a figyelem központjában áll. Nyitástól zárásig kapcso­latban állnak a vevőkkel, a községek lakossága nap mint nap lemérheti: miként látják el feladatukat. Az ellátás gör- dülékenysége, esetleges fogya­tékossága, az üzletekben ural­kodó szellem egyúttal képet fest a vezetés színvonaláról is. Mindez indokolja, hogy a ká­der- és személyzeti munkát nagy figyelemmel és körülte- kintéssei, az MSZMP Központi Bizottsága 1973. november 28-i határozata szellemében kell végezni. A határozatot és az ahhoz kapcsolódó járási intézke­dési tervet szem előtt tart­va készítették el a káder­utánpótlási és képzési programot, meghatározták a gazdasági ve­zetők politikai képzésének menetét, a fizikai dolgozók nagyobb arányú* bekapcsoló­dását a politikai és szakmai ismeretek elsajátításába. Ezzel együtt jár az a törekvés, amely a nők arányának javítását ösz­tönzi a vezetésben, egyúttal a fizikai állományban levők ed­diginél aktívabb részvételét igényli. Albertirsán fokról fok­ra igyekeznek eleget tenni ezeknek a célkitűzéseknek. Az ÁFÉSZ ötéves káderfej­lesztési terve szakmai, poli­tikai és a vezetésre való rá­termettség követelményrend­szere alapján vette számba az arra legalkalmasabb 16 sze­mélyt. Ebben a tervciklusban közülük öten szakmai képzés­ben vesznek részt, négyen a marxizmus—leninizmus esti egyetemén tanulnak. A káder­tartalékok sorában további tíz embert tartanak számon. Va­lamennyien bekapcsolódnak ezekben az években szakmai képzésbe, továbbképzésbe. A jelen és a jövő feladata a ve­zetőkkel szemben mind követ­kezetesebben érvényesíteni a hármas követelményt. A hálózatban dolgozók 92,3 százaléka szakképzett. Az utóbbi négy év alatt ötvenötén gyarapították szakismeretüket. Az utóbbi években általában 25—30 kereskedelmi tanulót nevelnek. A káder- és személy­zeti munka ügyvitele rende­zett. Többnyire az üzemi négy­szög egyetértésével, vélemé­nye, javaslata alapján dönte­nek a kitüntetésre való fel- terjesztésekről, a fontosabb kérdésekben kikérik a szocia­lista brigádok, a munkahelyi kollektívák véleményét. Meg­hallgatásuk mindenképp indo­kolt, hiszen az állomány 48 százaléka törzsgárdatag és 113- an tizennyolc szocialista bri­gád tagjai. A távlatokat te­kintve bátran kell építeniük a dolgozó fiatalokra is, akik je­lentős számban vannak a szö­vetkezetben. A kádertartalék főként az ő soraikból kerül ki. Munkájukra, magatartásukra nagy figyelmet kell fordítani, segíteni helyes irányú kibonta­kozásukat. Az utóbbi három évben Al­bertirsán az ÁFÉSZ-nál kialakultak a káderneve­lés feltételei, ám a jövő­ben a dinamikusabb fejlő­dés lehetőségeit kell meg­teremteni, ehhez követke­zetes és határozott vezetés­re van szükség. Ezekben a kérdésekben is a pártalapszervezet segítségére, iránymutatására és vélemé­nyére kell támaszkodni, a döntések meghozatala előtt célszerű a széles körű tájéko­zódás a dolgozók körében. P. Z. JEGYZET Pontysirató Több éves tapasztalattal rendelkező horgászoktól ag­gasztó gondról hallottam a minap: veszélyben van­nak a pontyok a téglagyár környéki horgászvizekben. Az elmúlt években mind­két tó kapott húsz-húsz mázsa méretes és ugyan­ennyi kétnyaras pontyot. S mivel a ceglédi horgász- egyesületnek 330 tagja van, és mondjuk, közülük szá­zan szorgalmasabbak, ak­kor könnyen kifogják az évi betelepített — egyben kifogható — pontymennyiT séget. Ilyen számítással az éves horgászzsákmány csu­pán 20 kilogramm. Ily mó­don hamarosan elfogynak a pontyok. A horgászok ta­pasztalata és megfigyelése igazolja az elmondottakat. Ugyanakkor egyre több kis ponty akad horogra, a száj- sérülések viszont nem ked­veznek a fejlődésüknek. A pihenni, szórakozni vá­gyó horgászok, akik tisztes­séges sportemberek, vissza­dobják a vízbe a méret alatti pontyot. De 8—10 megakasztás után, körül­belül ennyiszer fogják ki a horgászok, kerül csak ponty végleg a horogra! Nem követett el hibát a vezetőség, mikor bőven te­lepített kétnyaras pontyot a vizekbe, de ahogy ezt a jövőért tette, szükséges lesz változtatni az eddigi fogási renden. Esetleg ér­demes lenne gondolkodni a fogások gyakoriságának csökkentésén is. Nem sza­bad a napi célokat a távo­labbi jövő elé helyezni. A jövő a váltott vízrend­szerű horgászat, amíg azon­ban ennek feltételei meg­teremtődnek, áthidaló in­tézkedések szükségesek. Azt határozottan állíthatjuk, hogy a változások a hús­horgászokat fogják elsősor­ban sújtani. A nagyobb távlattal rendelkező sport­horgász megérti az új hely­zetet, s nem fog elpártolni kedves időtöltésétől. Surányi Dezső fiziológus Műszak után testedzés MINDEN LABDAJÁTÉKHOZ JÓ LESZ Nem elég a lelkesedés: pá­lya is kell a sportoláshoz. Mind a kettőnek birtokában vannak már az ÉVIG ceglédi gyárának dolgozói. A gyár közvetlen szomszédja, a Ceg­lédi Állami Tangazdaság adott helyet a pályaépítésre, amelyből sokan kivették a ré­szüket. Elsőnek a salakos kézilabdapálya készült el, amelyet három nyitómérkő­zéssel vettek birtokba stílsze­rűen. A találkozóról nem hi­ányoztak a tangazdaság és a gyár vezető testületéinek kép­viselői sem. Az a terv, hogy 1980-ig meg­építenek még egy bitumennel borított kislabdapályát, gye­pes, nagy labdarúgópályát lé­tesítenek. Az anyagok vásár­lására az ÉVIG félmillió fo­rint anyagi támogatást ad. Még vízvezeték is készült a sporttelephez. — Mi tette szükségessé ezt a sportra serkentő elhatáro­zást? — kérdeztük Balázs Sándor szakszervezeti bizott­sági titkártól. — A gyáriak rendre bekap­csolódtak a városi sportren­dezvényekbe. de mivel pá­lyánk nem volt. nem lehetett jól edzeni és elestünk a pá­lyaválasztó jogától Ez ked­vetlenségre adott okot a részt- vévők közt. Többször pró­báltunk munkahelyi sportver­senyeket. tömegsporteseménye­ket szervezni, de a kezdemé­nyezés — pálya híján — ku­darcba fulladt. Most, hogy az első sporthely elkészült, bizonyára lesz lelkesedés. A hely szinte minden labdajá­ték művelésére lehetőséget ad. Az itt dolgozók igénylik, sze­retik a sportot és éppen ezért sokat is segítettek. — Kik tűntek ki az építés során? — Az építésre összefogott az egész üzem. A megvásárolt anyagot szinte kivétel nélkül társadalmi munkában hasz­nálták fel. Varga Gyula, az szb sportfelelőse lelkes szer­vező és irányító volt. Külö­nösen a szerszámműhely és a tmk dolgozói serénykedtek. A gyár gazdasági vezetői egyetértve támogatták a spor­tot fellendítő kezdeménye­zést. A pályaavatás alkalmával két kispályás labdarúgó-mér­kőzést és egy kézilabda-talál­kozót rendeztek. Pályára lép­tek a női labdarúgók is, kö­zülük a kismotorüzembeliek nyertek 1:0-ra. Ez után a vá­rosi bajnokság utcák-terek csoportjának bajnokai, az Öregfiúk mérkőztek az evi- gesekkel, s győztek 3:2-re. Vé­gül az ÉVIG—Volán kézilab­da-találkozó került sorra, melyen megszületett a pálya­építők első, 18:15-ös győzel­me. U. TÍZ ISMERETLEN KOS- SUTH-LEVELET őriz a ceg­lédi múzeum. Bizalmasságuk miatt a kormányzó emlékira­taiban nem kerültek közlésre, sem pedig a címzett, Földváry Károly nem beszélt róluk. Va­lamennyit Torinóból írta 1862 —1863-ban Alessandriába, a Tanaro és Bornida folyók vá­rosába, és a légió másik állo­máshelyére, az Adriai-tenger partján épült, jelentős magyar hagyományokat őrző Anconá- b a. Az itáliai polgári forrada­lom 1848—49-ben elbukott, visszatért az abszolutizmus, és minden olaszok vágya, a kis államok egyesítése, váratott magára. De nem sokáig. Ca- vour, a szárd királyság mi­niszterelnöke, kora egyik leg­nagyobb államférfia, az északi Lombardiát megszállva tartó Ausztria ellen megnyerte az európai nagyhatalmakat, köz­tük a franciák fegyveres szö­vetségét, s a szárdok hadilét­számra töltötték hadseregüket. Erre a bécsi udvar ultimátu­mot intézett hozzájuk, hogy szereljék le ezredeiket, mert ha nem. három nap múlva megindulnak az osztrák sere­gek. Cavour visszautasította a fölhívást, s az osztrákok át­lépték a határt. Montebellónál és Magentánál ütköztek meg a szárd—francia—garibaldista erőkkel, s e szövetségesek sú­lyos vereséget mértek az osztrákokra, majd még ugyan­ebben az évben, 1859. július 24-én, döntő csapást Solferi- nónál. A hadjáratot követő zü­richi békében Ausztria lemon­dott Lombardiáról Szardínia javára. Kossuth a magentai győze­lem után Angliából Itáliában termett, mert hamarosan re­mélte a még osztrák megszál­lás alatt levő Velence vissza­szerzését, egyúttal az olasz— magyar fegyveres csapatoknak alkalmat Magyarország fölsza­badítására. Gyorsan megszer­vezte a magyar légiót, az Európában szerte élő honfitár­saiból. Közös tervet szőttek Cavourral és III. Napóleonnal. Júniusban azonban meghalt a minden szálat kezében tartó Cavour, utódai halogatták Ve­lence visszaszerzését. Itália sorsát nem lehetett összekap­csolni Magyarország fölszaba­dításával. A tétlen magyar lé­giót, olaszul Légioné Ausiliaria Ungherese-t belső bajok, elé­gedetlenségek, intrikák és el­bocsátások zilálták. Az ola­szok minden eshetőségre fönntartották ugyan még né­hány évig, végül 1867-ben, nyolcéves fönnállása után föl­oszlatták. Ugyanebben az év­ben megtörtént az itthoni ma­gyarságnak Ausztriával való kiegyezése. A légionisták bé­késen hazatértek, köztük a lé­gió parancsnoka is. Földváry Károly ezredes, aki Cegléden telepedett le mint a közala­pítványi uradalmak kerületi főtisztje. Bizalmas leveleit ma­gával hozta, azokat kezéből soha ki nem adta, halála után nevelt lányai íróasztalának titkos fiókjában találták meg egy kötegben. A szomszéd Né­meth Déneséknél helyezték zálogba pénzkölcsön fejében a mintegy húsz levelet, de so­ha ki nem váltották, ezekből tíz példány került vétel útján a közelmúltban a múzeumba, egy pedig az én családom bir­tokába. AZ ITÁLIAI MAGYAR LÉ­GIG két esztendejének nega­tív eseményeit foglalják ma­gukba a levelek, adalékokat szolgáltatva a kutatóknak. Je­len írás nem történetírás, csu­pán néhány mondatban óhajt­ja fölidézni a nem könnyű pa­rancsnoki állást, a fölzakla- toft, hazátlan és elszánt, de minden percében hazavágyó háromezer fegyveres férfi ön- tépődését, egymás iránti el­lenségeskedését. S azt, hogy az intrikák ostora éppen a parancsnokon, Földváry ezre­desen csattant. Kossuth fülébe minden hírt eljuttattak, hol levélben, hol személyesen vá­dolva. Súgták, hogy egyik ro­konát hadnagyi kinevezésre ja­vasolta, holott a tiszti állás el­ső föltétele az ellenség előtti fegyveres szolgálat volt, a je­lölt nem vett részt ütköze­tekben. Mondták, hogy ked­velt embereinek fölsegítésére hozzányúlt a pénztárhoz, tud­ta nélkül Mogyoródy alezredes föloszlatta a vadász zászlóal­jat, és hogy a parancsnok a légióban szolgáló nem magyar nyelvűeket, főleg a németeket, el akarja bocsátani. A szerző­dés leteltével eltávozott al­tiszteket gorombán, „bee stele - nítő szitkokkal illette, ami­nőkkel bíró még elítélt zsivá- nyokat, tolvajokat sem illet soha". Tiszteket helyezett át a cuneói gyűjtőhelyre, polgári állományba kergetve őket. A .légióban sok volt honvéd szol­gált, akiknek Honvéd Emlék­érmet tűzött ünnepélyesen a mellükre, s amely- érmeket a szerződést megújítani nem akarókról egy óra múlva le­szaggatott. Földváry levelek­ben védekezett, Kossuth pedig válaszolt. A LÉGIÖT végül is az ola­szok átcsoportosították, és a brigantik elleni belső fegyve­res szolgálatra osztották be, így a veszélyes kalandok és izgalmak elvették a további nyugtalanságok hevét. Kos­suth pedig látva a külpolitikai kedvezőtlen viszonyokat, levet­te kezét a légióról. Az utolsó levelét így fejezi be: „Házam­nál betegség van ’s lelkem te­le van apállyal. Egy ideig, a nagy politicai érdekek paran­csoló szükségét kivéve, mások ügyeivel nem foglalkozhatom, de Ezeredes úr érdekei szíves részvevő őszinte gondjaim tár­gyai lesznek mindenkoron. Ké­rem is, ne számítson reám teljes bizalommal. Igaz, hű ba­rátja, Kossuth." Hídvégi Lajos NYÁRI VÁSÁR augusztus 1-től 13-ig, 30-40% -os árengedménnyel a PfÁvk ceglédi és albertírsai ruházati ^3ómeretíen ^J^oóóatlt-ieueieL

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom