Pest Megyi Hírlap, 1977. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-26 / 200. szám

1977. AUGUSZTUS 26., PÉNTEK Előtérben az ipari háttér (1.) Feltételek és feladatok A mezőgazdaság anyagi-műszaki bázisának helyzete Mezőgazdaságunk ____„______„___ fejlődése a hetvenes években nemzet­közi összehasonlításban nézve is figyelemre méltó. A terme­lés növekedésének természe­tesen megvan az anyagi alap­ja, a rendelkezésre álló ter­melőeszközök gyorsan gyara­podtak. Ezzel egy időben a termelőerők összetétele is lé­nyegesen változott. A művelt terület és a munkaerő csök­kent, így az anyagi-műszaki bázis jelentősége viszonylago­san és abszolút mértékben is megnövekedett. Mezőgazdasá­gi körökben közhelynek szá­mít, hogy a termelés összes anyagi ráfordításának kereken 60 százaléka ma már ipari eredetű. A termelés hatékony­ságát döntő mértékben befo­lyásolja tehát az anyagi-mű­szaki bázis hasznosítása. Takarmány, kemikáliák Az ipari eredetű anyag- és eszközfelhasználás három nagy tétele közül a takar­mányköltség a legnagyobb. E téren nagy az előrelépés, álta­lános a gazdaságos ipari ke­veréktakarmányok használata. Gondot okoz viszont a termé­kek változó minősége és a faj­lagos takarmányíelhasználás lassú javulása. A műtrágya- és növényvé- döszer-felhasználás ugyancsak nagymértékben növekedett. Sajnos az utóbbi két évben a műtrágyánál megtorpanás ta­pasztalható, pedig a termelés tervezett növelése csak nö­vekvő tápanyagellátással való­sítható meg. Szükséges, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek rosszul értelmezett takarékos­ságból ne mérsékeljék a mű­trágya-felhasználást. Ugyan­akkor fontos, hogy a műtrá­gyázás talajkémiái vizsgála­tokra alapozva, a termőföld tényleges tápanyag-tartalmá­nak megfelelően történjék. A gépfenntartás költsége (üzemanyag nélkül) a takar­mányozás és a kemikáliák felhasználásának költségénél kisebb, mégis e témakör né­hány kérdésével nagy nyoma­tékkai indokolt foglalkozni. A munkaerő csökkenése miatt, illetve a termelékenység nö­vekedése érdekében ugyanis a termelés gépesítése az el­múlt években és a jelenlegi tervidőszakban is nagymér­tékben fokozódik. Jelenleg az összes állóeszközök egynegye­de gép, berendezés, jármű. Az V. ötéves terv idején pe­dig a mezőgazdasági beruhá­zásokban a gépesítés részará­ny a terv szerint megközelíti a 60 százalékot. A gépek, technikai berendezések nagy és egyre nélkülözhetetlenebb segítséget jelentenek a mező- gazdaságnak. A hatékony al­kalmazás érdekében azonban országosan és a gazdaságok­ban egyaránt sok még a ten­nivaló. Folyamat — gépcsoportokkal A fejlődés egyik jellemzője, hogy a termelési folyamat komplex gépesítése, gépcso­portok alkalmazása kerül elő­térbe. A termelési rendszerek a gyakorlatban is mutatják, hogy az összehangolt géprend­szerek teljesítménye nagyobb, kihasználása 20—30 százalék­kal kedvezőbb az átlagosnál. Az ilyen géprendszerek ki­szolgálása is egyszerűbb, gaz­daságosabb. Érthető és helye­selhető tehát, hogy a gazda­ságok keresik a korszerű, rendszerekbe beilleszthető gé­peket. Fáradozásuk azonban nem mindig jár sikerrel. A használt géptípusok számának csökkentése és az összhang megteremtése egyaránt gondot okoz. Gyakori és jogos kritika, hogy a kívánt gépet nem tud­ják beszerezni, ezért hasonló, de más típusú t esetleg eltérő teljesítményű) gépet vásárol­nak helyette. Ez az üzemelési költséget megnöveli, a javí­tást, karba rátartást megnehe­zíti, mégsem könnyű a helyze­ten változtatni. Korszerű gé­pekből ugyanis a kereslet a nemzetközi kereskedelemben is nagyobb, mint a kínálat, így sok esetben kénytelenek vagyunk tudomásul venni a le­hetőségeket. Hosszúlejáratú szerződések megkötése, esetleg nemzetközi termelési kooperá­ciók létesítése távlatban segít­het e nehézségeken. Addig is szükséges azonban a belföldön forgalomba kerülő gépek fi­gyelmes forgalmazása, a be­szerzések alaposabb mérlege­lése, hogy legalább üzemen belül csökkenjen a géptípu­sok száma. Hasonló probléma tapasz­talható a munkagépeknél. A korszerű, nagy teljesítményű traktorokhoz például ma még gyakran nem áll rendelkezés­re megfelelő teljesítményű munkagép. Ezt a feszültséget is meg kell szüntetnünk, rész­ben tervszerű importtal, rész­ben a hazai gyártás megszer­vezésével. Ezzel kapcsolatban meg kell említeni, hogy azo­nos munkára gyakran korsze­rű és közepes teljesítményű gépek is ismertek. A gazdasá­gok joggal a legkorszerűbb gépet szeretnék megvásárolni. Mégis azt kell mondani, hogy ez a törekvés nem mindig célravezető. A legkorszerűbb gépekből legtöbbször csak igen kevés áll rendelkezésre, a termelés gépesítését az el­használódott gépek műszaki­lag, gazdaságilag egyaránt in­dokolt cseréjét azonban nem szabad a legeslegújabb gépek­re való várakozás miatt halo­gatni. Műhelytér szükséges A termelés gépesítése az említett nehézségek ellenére már eddig is döntő változást hozott a mezőgazdaságban. Az egyre korszerűbb, nagy telje­sítményű gépek, gépsorok al­kalmazása viszont nemcsak a termelés technológiáját vál­toztatja meg. Magas szintű ismereteket és követelménye­ket támaszt a munkát szerve­ző szakemberekkel és az üzemfenntartást biztosító mű­szaki szolgáltatással szemben. E téren azonban még számot­tevő az elmaradás. , A karbantartás, javítás színvonala, feltételei nagyon differenciáltak. Megfelelő színvonalú hibamegelőző kar­bantartást a termelő üze­meknek csupán egynegyedé­ben végeznek. Ennek követ­kezménye, hogy tízezer trak­toron végzett diagnosztikai vizsgálat tapasztalatai szerint a kormányszerkezet és a vil­lamos szerelvények több mint 50 százalékánál, a motorok 38 százalékánál volt kifogásol­ható a műszaki állapot. Az üzemképesség fenntar­tásához szükséges karbantar­tás-javítás elvégzéséhez mű­helytér szükséges. A műhely­tér a IV. ötéves terv idősza­kában 16 százalékkal növeke­dett, ez azonban nem elég. Jelenleg egy 60 lóerős trak­torra átlagosan 18 négyzetmé­ter jut, lényegesen kevesebb a műszakilag indokoltnak tar­tott 25 négyzetméternél. Fo­kozza a gondot, hogy a meg­levő műhelyek is elaprózottak, felszerelésük korszerűtlen. Mintegy 600 tsz nem rendel­kezik például szervizberende­zéssel, amely az alapvető kar­bantartás elengedhetetlen be­rendezése. A műhelyek szakmunkás­létszáma jelentős, mintegy 60 ezer fő. Gondot jelent azonban, hogy a technikai eszközök műszaki színvonalá­nak emelkedését nem követte a szakmunkások továbbképzé­se. A munkát irányítók, szer­vezők száma sem elegendő. A tsz-ekben jelenleg több mint 300 fő szakmunkásra és mintegy hatezer lóerő teljesít­ményű gépre jut átlagosan egy mérnök. A felmérések azt is mutat­ják, hogy a gazdaságok egy részében a gépészek nem rendelkeznek kezelési, kar­bantartási utasítással, nem is­merik kellően a gépbeállítá­sokat. Főként az újabb típu­sú gépeknél hiányzik az uta­sítás, ami kedvezőtlenül hat az üzemelésre, a javítások el­végzésére. A korántsem teljeskörű, szemléltetésként említett ne­hézségek mutatják, hogy a gépállomány fejlődésével az üzemelés feltételei döntően objektív okok következtében nem tartottak lépést. Pedig érdemes és szükséges a prob­lémák megoldásával foglal­kozni. Reprezentatív felmérés adatai szerint ez úton az egy hektárra jutó javítási költsé­get 13—15 százalékkal, az üzemanyag-fogyasztást 14—16 százalékkal, az alkatrész-fel­használást 14 százalékkal le­hetne csökkenteni. Emellett a gépek üzembiztonsága is nö­velhető, a meghibásouáso.r száma 36 százalékkal, a hibák kijavításához szükséges idő 50 százalékkal csökkenthető. Szoros együttműködéssel A gépkapacitás hatékonyabb kihasználása megköveteli, hogy a mezőgazdasági üzemek fokozottabb figyelmet fordít­sanak gépeik üzemeltetésére, karbantartására, javítására. Ehhez azonban segítségre van szükségük. A feladatokat csak az ipari szolgáltató és a ke­reskedelmi vállalatokkal tör­ténő szoros együttműködéssel lehet eredményesen megolda­ni. Ki kell építeni a hagy gé­pek javítására is alkalmas szervizhálózatot, tovább kell javítani az alkatrészellátást, s biztosítani kell a szakmai is­meretek folyamatos fejleszté­sét, kiegészítését. Mindez az irányító szervek munkájával szemben is növekvő követel­ményeket támaszt. Zsuffa Ervin, az MSZMP Központi Bizottsága alosztályvezetője Segif a megyei SZÖVTERV Iroda Négyezer szövetkezeti lakás Tizenkilenc építő- és 32 la- a Pest megyei Tanács kásfenntartó szövetkezet ered- Építőipari Vállalatára. Váci ményeiről, gondjairól és teen­dőiről tárgyalt tegnap a Pest megyei Szövetkezetek Szö­vetségének elnöksége. Tagjai megállapították, hogy az első félév során minden eddigi­nél több lakást adtak át az építő szövetkezetek: Buda­keszin, Halásztelken és Vá­cott összesen 168 család köl­tözhetett be új otthonába. A 168 új lakás az egész évre ter­vezett kész lakásoknak több mint a fele, pontosan 51,2 szá­zaléka. Pedig az elmúlt hó­napokban tovább csökkent a kivitelezői kapacitás, ami fő­ként a szövetkezeteket súj­totta. Ilyesfajta gondok hát­ráltatják a Csepel autógyá­riak 84 és a Budakeszi 2. szá­mú szövetkezet 208 lakásá­nak befejezését is. Az elnökség megállapí­totta, hogy nagyon lassan készülnek a szövetkezeti lakások. A tervezéstől a kulcsátadásig olykor 4—5 év is eltelik. (Vannak persze kivételek, Vá­cott például két év alatt hoz­zák tető alá a házakat.) Az el­készülés határideje természe­tesen függ az alkalmazott technológiától (sok helyen ha­gyományos módon, máshol előre gyártott elemekből, vagy alagútzsalus technoló­giával építkeznek), de első­sorban az határozza meg, milyen gyorsan találnak ki­vitelezőt, s az mennyire ve­szi komolyan feladatát. Fő­célén például azért szüne­telt két esztendeig a munka, mert szanálták a kivitelezőt, a Nagykátai ÉPSZÖVÁLL-t, s csak hosszas keresgélés után akadtak újabb vállalkozóra: Az első félévben átadottak­kal együtt a Pest megyében szövet­kezeti beruházással lé­tesült lakások száma meg­közelíti az ezret. A szövetkezeti fenntartá- súaké — a tanácsi értékesí- tésűekkel együtt — a négy­ezer-egyszázat. A szövetkeze­ti munka hatékonyságának fokozása érdekében folytató­dott az azonos településen működő szövetkezetek össze­vonása. 'Négy fenntartó szö­vetkezet egyesült Vácott, és ugyancsak négy Gödöllőn. A két nagy szövetkezet össze­sen 786 lakás karbantartásá­ról, állaguk megóvásáról, üze­meltetésükről gondoskodik. Még ez év végén egyesül Szentendrén is két lakás- fenntartó szövetkezet, és új alakul Monoron, 54 tanácsi értékesítésű lakás fenntartá­sára. Építő- és garázsszövet­kezet megalakításának elő­készületei folynak Fóton, Kis- tarcsán és Vácott. A megyei szervek irányelvei szerint csak akkor alakulhatnak meg, ha működésük minden feltétele adott, tehát | a fizetőképes tagságon és a közművesített terüle­ten kívül kivitelezővel is rendelkeznek. Az új építőszövetkezetek szabályszerű kiviteli mun­káját hatékonyan fogja segí­teni az idén július 1-én ala­kult megyei önálló SZÖV­TERV Iroda. Cz. V. Emlékplakett az Ady brigádnak Békenagygyűlés a PEMÜ-ben Váci Mihály Azóta című versével kezdődött tegnap a Pest megyei Műanyagipari Vállalatnál tartott békenagy­gyűlés. A gyűlés elnökségében helyet foglalt dr. Szabó Jó­zsef, a HVDSZ központi veze- :*-ságének titkára, Soltész La­jos, a HVDSZ Pest megyei'Bi- zettságának titkára, Kővári István, a Hazafias Népfront Solymár nagyközségi titkára Horváth Ferenc, a igazgatója, valamint La)os, vszt-titkár. Terényi István, az gos Béketanács alelnöke, a gyűlés előadója Váci Mihály versének mondandóját meg­V'V.laiíH Bogt'ár Orszá­Felavatták Czóbel Béla szobrát tyjincl&nlzi Lertie A kert két esztendővel ez­előtt még Czóbel Béla Kos- suth-díjas festőművész mű­terme, kedvenc pihenőhelye volt. Ma — mindenki kertje. Senki sem szól érte, ha az ide zarándokló — adózva a nagy művész emlékének — lesza­kít egyet-egyet a hamvas­kék szilvákból, pirosló almák­ból. Hosszú életében a Mester is örült, ha látogatója megkí­vánta fáinak érett gyümöl­csét; kérdést kapott érte szi­dás helyett: ugye, jó? A ház, amely négy hosszú évtizedig élete nagy részé­nek — a telet, ha csak tehet­te, Párizsban töltötte — ott­hona, alkotóműhelye volt, már nincs. Kiszolgált, felújí­tani nem volt érdemes —, a megáradt Duna többször is mosta málló falait. De a ked­venc rózsabokrok ma is virí­tanak, s közöttük, a ház rom­jai fölé emelt dombtetőn, ott áll az öreg karosszék is. Igaz, nem a fából készült — bronz­ból formálta meg Varga Im­re szobrászművész, akárcsak az egykori Mester törékeny alakját, aki ma is olyan el­tűnődön szemléli a kertet, mint életében annyiszor. Az emberre és művészre Vas István költő emlékezett a kert árnyas fái alatt. — Most is olyan otthono­san, megszokottan ül karosszé­kén, ahogyan olyan sokszor láttuk, s láttuk elsétálva kert­je, háza előtt. Életének ki- lencvenhárom esztendeje alatt nagyon sok szál fűzte, kötöt­te Párizshoz, de haza min­dig ide, Szentendrére jött. Útipoggyászában Párizst hoz­ta magával, a párizsi festőis­kolát, amely azonban ecsetje nyomán sajátosan magyar, czó- beli művészetté változott. Pe­dig megmaradhatott volna a francia iskola követőjének, hiszen a nevezetes Fouves­Barcsay Jenő és Varga Imre Bozsán Péter felvétele a szoboravatón. ok tagja volt, Picasso, Matis­se, Braque volt a pályatársa, ő mégis mindvégig megma­radt magyarnak. Hűség, hit, hitelesség jellemezte egész éle­tét, művészetét. Hűség önma­gához; hit abban, amit csi­nált; ezért érezzük hitelesnek művészetét, egész életművét. Párizsban járva, valahány­szor elsétáltam a Zak Galéria kirakata előtt — ez volt Czó­bel Béla állandó párizsi kiál­lítóhelye —, Czóbel képei min­dig a szentendrei kerteket, házakat, virágokat idézték fel bennem. Csak meg kellett állni néhány percre e kéoek előtt, s máris honi földön, otthoni környezetben éreztem magam. Czóbel Béla, akár egy nagy varázsló, el tudta hitet­ni velem, hogy itthon, Szent­endrén vagyok. Nagyszerűbb helyre nem is kerülhetett volna Varga Imre remekbe formált szobra, mint ide, a Czóbel-kertbe, amely­nek ma már se kerítése, se kapujá, mindenki betérhet, megpihenhet,' adózhat a Mes­ter emlékének, aki erre jár. Ahogyan Marosvölgyi Lajos tanácselnök köszöntőjében megfogalmazta: Czóbel Béla vendégei vagyunk, s aki ide­iön, az mindig Czóbel Béla vendége lesz, akár a kíváncsi­ság hozza el ide, akár a nagy művésznek kijáró tisztelet. Prukner Pál döbbentő számokkal is alá­támasztotta: az emberiség két­harmada nyomorog és tudat­lanságban él, míg a tőkésál­lamok évente annyit költenek fegyverkezésre, mint a har­madik világ országainak tel­jes nemzeti jövedelme. — Lehet-e tenni valamit, az esztelen fegyveikczés ellen, van-e értelme a béke megóvá­sáért meghirdetett gyűlések­nek, a szolidaritási akciók­nak? — tette fel ezután a so­kakat foglalkoztató kérdést, majd példákkal illusztrálta a békeszerető emberek és né­pek összefogásának eredmé­nye'*: a vietnami nép győztes harcát, Luis Corválán sza­badon bocsátását és az euró­pai biztonsági konferencia megtartását. Terényi István beszélt az Országos Béketanács legfonto­sabb feladatairól, s arról, hog> ezeknek a céloknak eléréséhez mennyit segítenek a dolgozó emberek. — A legnagyobb békemoz- aalmi tett: helytállni a min­dennapos építőmunkában, s ebben kiemelkedően sokat tett a PEMÜ Ady Endre arany­koszorús szocialista brigádja. — Ezekkel a szavakkal nyúj- totia át a brigád vezetőjének, Miksa Gyulának, az Országos Békemozgalomért emlékpla­kettet H. Sz. A HVDSZ negyed évszázada Negyedszázada annak, hogy a jelenleg csaknem 40 szakma több mint 260 ezer dolgozójá­nak érdekképviseletét ellátó Helyiipari és Városgazdasági Dolgozók Szakszervezete meg­alakult. A jubileumról kisebb eseménysorozattal emlékeznek meg, amelyről Fabók Zoltán főtitkár csütörtökön tájékoztat­ta a sajtó munkatársait. Szeptember 5-én a SZOT székhazában ünnepi központi vezetőségi ülésen adnak szá­mot múltról, jelenről, körvo­nalazzák a legközelebbi évek főbb feladatait. A kommunális és közmű­szolgáltatások területén több mint 125 ezren dolgoztak, ők gondoskodnak a mindennapi élet olyan létfontosságú fel­tételeiről, mint például a víz-, a távhőszolgáltatás, a víztisz­taság, a szennyvízelvezetés, a lakáskarbantartás és a váro­sok, települések lakóinak kör­nyezetét szépítő zöldterület. A szakszervezet fő munka- rendszere a körü'-fkintő ré­tegpolitika volt és maradt. A sokféle képzettségű, szakmá­jú és sajátosságú dolgozó ré tegék életszínvonalának emelé­sét, munkakörülményeik ja­vítását tartja továbbra is fő feladatának. Arra törekszik, hogv csökkenjenek a más ága­zatokkal szemben még fenn­álló bérszintkülönbségek. Ilyen és hasonló kérdések­ről lesz szó a jubileumi ren­dezvénysorozaton, amelynek keretében szeptember 18—24. között nemzetközi tanácsko­zást is tartanak Budapesten.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom