Pest Megyi Hírlap, 1977. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-24 / 198. szám
Posta Dányban, tekepálya Versegen Segített a lakosság is Évek óta törték a fejüket a dányiak: hol és hogyan lehetne elhelyezni a postahivatalt? A felszabadulás után egy magánházba költöztették, s azóta is állandó vitára adott okot a tnagánbérlet. A postai szolgáltatás fontosságát belátva, a községi tanács új postaház megépítését határozta el. Először a új tanács épülete került szóba, végül a tanács- haz telkén fogtak hozzá az építkezéshez. A Budapest Vidéki Posta- igazgatóság állta az építkezés költségeit, a községi tanács pedig vállalta a beruházás lebonyolítását, s a Magvető Termelőszövetkezet építőbrigádjával kötött szerződést. Az építők jó munkát végeztek. Az év elején fogtak hozzá az alapozáshoz, s júniusban már műszakilag átadták az épületet. A 700 ezer forintos költséggel elkészült új postahivatal a postai dolgozóknak és az ügyfeleknek is ideális körülményeket nyújt. Az augusztus 20.-i ünnepségen Bárány Béla, a Budapest j Vidéki Postaigagatóság képvi- ' selője vette át az épület kulcsait dr. Fabó István tanácselnöktől, s miként' a postahivatal vezetője, Puskely Sámuel is, ígéreteit tett arra, hogy a szép épületben a lakosság megelégedésére dolgoznak majd. ★ A nyár elején tekepályát kezdtek építeni Versegen, Deák László kezdeményezésére. Néhányan pesszimistán figyelték a szombatonként, " Wt ♦ W • ......• • . ' ■ . ■ / .~±~ —- - „ • A sportnap szervezőinek gyűrűjében Kiss Pál, az országos tekeválogatot-t edzője — balról a második — köszönti a versenyzőket. vasárnaponként öszeverbu- próbálkoztak a községben fel válódott alkalmi kalákák társadalmi munkáját, gondolván; ez a téma igazán nem érdemelte meg az előzetes hírverést. Nem lett igazuk. A pálya a Galgavidéke ÁFÉSZ, a helyi tanács és a termelőszövetkezet támogatásával, valamint jónéhány helybeli példamutató szorgoskodásával elkészült, s augusztus 20-án felavatták. Kelemen Mihály tanácselnök az alkalomhoz illően, kezdő dobással, az első gurí- tással adta át a pályát a vetélkedésre kész csapatoknak. Az új pálya első versenye reggel nyolc órakor kezdődött, s egy rövid szünettel egészen délután négyig tartott. A férfiak versenyében nyolc csapat, hat-hat játékosa mérte össze tudását, majd a nők OLVASÓINK FÓRUMA támadt sportággal. A mindvégig izgalmas és sportszerű küzdelmeket ünnepélyes eredményhirdetés zárta. A díjakat Kiss Pál, az országos tekeválogatott vérségi származású edzője adta át, aki maga is sokat tett azért, hogy a pálya hamar felépüljön. A csapatok között Kapuszta János gárdája vitte el a pálmát. 279 ponttal, második Radies Rudolf együttese lett, ők négy ponttal kevesebbet értek el, mint a győztesek. A harmadik helyen Baranyi Lászlóék végeztek, 266 pontot gyűjtve Az egyéni versenyben Korecz László 64 ponttal győzött, a második Juhász József 59, a harmadik Deák László pedig 58 pontot gyűjtött. A nők versenyében Deák Lászlóné győzött, második Hegedűs Erika, harmadik Bordás Anikó. Irta és fényképezte: Bene Mihály Kocsma vagy ételbár? UROM AZ OROMBEN Az elmúlt héten mindany- nyian örömmel nyugtáztuk: az Alsóparkban megnyílt az új Ételbár. Sajnos, alig pár nap múltán a tudósítások fölé ez a cím kívánkozna: új kocsma működik az Ady Endre sétányon. Pedig mi, a Stromfeld Aurél sétány lakói, nagy várakozással tekintettünk az új vendéglátóipari létesítmény megnyitása elé. Reméltük, lesz ahol olcsón ehetünk finomakat, ahonnét esetleg — mint a Gödöllő étteremből — előfizetéses ebédet vihetünk haza. Hétfőn a férjemmel és az unokámmal elmentünk az új étterembe. Helyet nehezen kaptunk, mert sokan voltak. Igaz, a kerthelyiség teljesen üres volt, de ott ételt nem szolgáltak ki. Bent is hamar kiderült; a legkapósabb árucikk itt is az alkohol. Túl nagy merészség lenne a szeszmentes vendéglő ötlete? A kiszolgálás is megér néhány szót. Miután az egyik asztalnál nekünk is helyet szorítottak, és hiába vártuk a pincérnőt — az egész étteremben ketten próbálták kiszolgálni a vendégeket, kevés sikerrel —, szóltunk; rendelni szeretnénk. A válasz kemény volt és elutasító: miért türelmetlenkednek, mások régebben várnak. Végül ötven- percnyi böjtölés után megérkezett az ebéd, s bár nem akarok a kákán is csomót keresni, bizony, nem érte meg a várakozást. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy láttuk, amint a pincérnők a konyhaablak előtt várakoznak dühösen. Valamelyest érthető, hogy a felszolgáló idegei is felmondják a szolgálatot, ha a vendég is molesztálja, a konyha is álldogálásra kényszeríti, no, meg a saját hangját is alig hallja, hiszen a pulton magnó, az asztaloknál, egy-két vendégnél rádió harsog. Az sem volna éppen a legrosszabb megoldás, ha az ételbárt önkiszolgálóvá alakítanák, s nem ártana az ételek ízein is javítani valamicskét. Ezt az utóbbit már csak halkan mondom, mert még azt gondolhatnák, hogy nekem semmi sem tetszik. De, amint azt egy röpke kis közvélemény-kutatásom igazolta, nem vagyok egyedül. Szigeti Edéné Gödöllő, Stromfeld Aurél sétány 16. Anyakönyvi hírek Született: Belies János és Nagy Ilona: Bernadett, Csatári József és Galamb Katalin: Katalin, Farkas Sándor és Tóth Magda Ilona: Tímea Magdolna, Bellus István és Csontos Erzsébet: Attila, Stógl István és Gróf Julianna: István, Herczeg István János és Török Ágnes Julianna: István, Balázs László és Ora- vecz Éva: László, Zágonyi Tamás és Gedei Sára: Katalin, Földvári Jenő és Tímár Ilona: Nándor, Krevnyik Tamás és Szekeres Julianna: Réka Rózsa, Kovács István és Farkas Margit: Péter, Márton János és Krizsán Mária Magdolna: Zoltán és Tibor, Nagy Lajos és Kiss Margit Mária: Krisztina, Császár Bálint és Lehó Rozália Éva: Rozália, Monori Tamás és Kis Mária: Tímea, Hőgyes Imre és Péter Éva: Csaba, Szabó Lajos Gyula és Pintér Mária: Olga, Maszlag János és Vér Piroska: Csilla. Kurunczi Sándor és Kurunczi Mária: Csaba, Bagyinszky János és Török Ilona: János Péter, Szálkái János és Béres Edit Erzsébet: Tibor, Juhász László és Helyes Teréz: Erika, Pesti István és Veresek Anna Erzsébet: Tünde, Kedves László és Simon Gizella: Gábor, Varga István és Bognár Ilona: Szabolcs Róbert nevű gyermeke. Elhunyt: Csöbönyei József, Gödöllő kastély, Végh Jó- zsefné Konditz Ilona Mária, Gödöllő kastély. Ács István, Gödöllő. Fácánsor 6—7., Tóth József, Gödöllő, Antalhegyi út 46., Rebb Károlyné Brenner Erzsébet, Gödöllő, Lumniczer utca 10/a. A VIT jegyében Gazdag sportprogrammal készülnetc a járás KISZ-esei a XI. Viláigifjúsági találkozóra. Tizenegy sportágban rendezik meg a VIT-kupákat. Veresegyházon úszó- és labdarúgó-, Gödöllőn lövész-, asztalitenisz-, saklk- és atlétikai versenyek lesznek. Ikladon a kézilabdázók, Isaszegen a sí- zők és a sízánkózók találkoznak. A helyi elődöntőket a községi KISZ-bizottságok és alap szervezetek vezetik. A jövő év májusáig tartó tömegsportrendezvényeken kívül VIT. sporttörténeti vetélkedőket tartanak. A járás KISZ-esai a nyolc sportágban zajló megyei versenyekre is beneveznek, részt vesznek a tavaszi kerékpáros es motoros találkozón is A VIT jelvényszerző verseny és az Edzett Ifjúságért a VIT-re mozgalom a fiatalság sportolási lehetőségeit bővíti, IV. ÉVFOLYAM, 198. SZÁM 1977. AUGUSZTUS 24., SZERDA A körmöstr aktort ól az automata gépekig Növekvő eredmények javuló munkakörülmények Nemcsak a neve hosszú a Monori Mezőgép Vállalat Forgács utcai gyára aszódi gyáregységének. Jókora utat tettek meg, gyakran kitérőkkel, amíg eljutottak odáig, hogy az egykori gépállomás ma már 120 embernek állandó foglalkoztatást, biztos megélhetést tud nyújtani. A gyáregység vezetői közül néhányan már csak hallomásból ismerik azokat a gondokat — különböző okok miatt csaknem évenként cserélődő vezetők, gyakran változó profil —, amelyek következtében sokan megváltak a helyi munkától, a fővárosban, vagy a környező ipari üzemekben kerestek megélhetést. A mezőgazdaság szocialista átszervezése után ugyanis nehéz éveket — az útkeresés éveit — élte át az egykori gépállomás. Sokan még ma is így emlegetik, s nem csoda, hiszen évek óta csak rossz híreket hallottak róluk. Például azt, hogy három év alatt több mint száz ember megvált a bizonytalan munkahelytől. Fel kellett számolni azt a feszültséget is, ami az épületgépészeti részlegnek a telepen és a 83 (!) kinti munkán végzett tevékenysége és a dolgozók bére között volt. A profilváltás is növelte a gondokat. 1973-ban az Ikarusnak alvázakat szereltek, a húsz nődolgozó először horgászúszókat gyártott, majd gumit tekercselt, most a 43- as Építőipari Vállalatnak végeznek kapcsolóelem-betonhaj- lítást. (Igaz, keresetük jobb lett, a munka nehéz — nem nőknek való.) Lassan-lassan normalizálódott a helyzet, a keresetek növekedtek, 1974- ben hosszú idő után először nyereséget is fizettek. A zömében lakatosmunkát is felváltotta az LK 10/20-as keltetőgépek és a zártrendszerű paradicsomtermesztési rendszer talajművelő gépeinek gyártása. Az előbbit a monori anyavállalat, az utóbbit a KISPÁLYÁS LABDARÚGÁS Hóágép megbízásából végezték. A leglényegesebb változást az elmúlt év májusában élték át. Országh Gábor, a gyáregység fiatal vezetője arról beszélt, hogy nagy előrelépést jelentett, hogy a sok vihart megért üzem a Forgács utcai gyár gyáregysége lett. Be kellett rendezkedniük a mezőgazdasági gépek alkatrészeinek gyártására, a részegységek összeszerelésére. Nem volt könnyű meggyőzni az eddig lakatosmunkát végzőket, hogy a forgácsolás elsajátítására szükség van, de sikerült. Amikorra a forgácsológépek megérkeztek, a műhelyt a Forgács utcai tmk- sok felújították, a munkához szükséges ismereteket két csoportban Pesten, átképzésen, már meg is szerezték a tanulásra vállalkozók. Ma már a DT 75-ös traktorok lánckocsijához hidraulikus munkahengerhez, hajtóművekhez készítenek alkatrészeket, majd később az összeszerelést is itt végzik. A nők egy része is köny- nyebb munkát kapott: automata prés, csőfejező és húzógépeken dolgozhatnak. A már sikereket hozó útról azonban nem térnek le. A másik lakatosműhely felújítása után — még ez évben — megkezdhetik szalagrendszerben a fontos alkatrészek ösz- szeszerelését. A gépeket azután a Mezőgazdasági Gépellátó Vállalat juttatja el az ország minden részébe, de a KGST-országokba, sőt, még nyugati exportra is termelnek. A gépek jobb kihasználása érdekében fokozatosan áttérnek majd a kétműszakos termelésre. A legnagyobb gondjukat jelenleg az ehhez szükséges munkaerő biztosítása jelenti. Pedig dr. Antal Sán- áorné, a gyáregység főkönyvelője és Makó Péter párt- titkár arról is szívesen beszélt, hogy a dolgozók kereseti lehetőségei, munkakörülményei is sokat javultak. Az átlagórabér jelenleg 14,70, A legsportszerűbbek az átlagkereset 3000—3500 forint között mozog. Természetesen a jobban dolgozók jövedelme is magasabb. Az átállás ellenére is teljesítik a 40 milliós termelési értéket, s jövőre 50 milliót terveznek. Jó állapotban lévő fürdő, 100 személyes üzemi konyha, könyvtár áll a telepen a dolgozók rendelkezésére, hét végén kirándulásokon vehetnek részt, amelyet a vállalati busz- szal bonyolítanak le. A gyáregység dolgozói zömében Bagról (a gyáregység területe Baghoz van közelebb), de Hévízgyörkről, Túráról, Galgahévízről. Aszódról, Galgagyörkről, Domony- ból is járnak. Azt hihetnénk, a megváltozott körülmények közé szívesen mennek ezekből a községekből új dolgozók is a gyáregységbe. Sajnos, nincs így! Sokan talán a régmúlt miatt, s mert nem ismerik a jó irányú változásokat, inkább vállalják a napi több órás utazást a fővárosba, s vissza. Az átszervezés azonban a nehézségek ellenére is bizakodással tölti el a vezetőket és dolgozókat egyaránt. Az évek során összegyűlt bizalmatlanságot felváltotta a bizalom, s a remény, ha mindnyájan jól végzik munkájukat, a problémák nem térhetnek visz- sza. Az átszervezés talán csak az adminisztratív dolgozók körében váltott ki némi nyugtalanságot. Azért, mert az évek során magas szakmai képzettségre tett szert legtöbbjük, s bár anyagiakban nem károsodnak, szeretnének mégis végzettségüknek megfelelő munkát végezni. A gyáregységben lezajlott nagy változások, s jövő elképzelései is azt bizonyítják, végre sikerült egy gazdaságos termelést folytató, jó munka- lehetőséget biztosító gyáregységet teremteni az egykori gépállomásból, s a körmös- traktorok helyett ma már automata gépsorok mellett ténykedhetnek a dolgozók. IKLADI NEPFRONTOSOK Közügy a kcmyezetvédeíem Várpalotán rendezték a SZÖVOSZ által meghirdetett ifjúsági kispályás labdarúgó-bajnokság országos döntőjét, amelyen Pest megye képviseletében a Gödöllő és Vidéke ÁFÉSZ csapata vett részt, s a Szolnok és a Nóg- rád megyei csapat mögött harmadik helyezést ért el. A csapat elnyerte a bajnokság sportszerűségi díját, Csongo- rádi József pedig a legjobb 26 éven aluli játékos címet. A harmadik helyezést elért csapat balról jobbra, álló sor: Ádám ö., Juhász M., Barát L, Csongorádi J., Ádám J., guggolnak: Csongorádi L., Dömötör J., Makó L., Vajda A. és Magyaróvári P. Megélénkült az elmúlt évben és az idén az ikladi népfrontbizottság tevékenysége. Bár a vezetőség létszáma csökkent, de az összetétel folytán a község valamennyi korosztálya és rétege képviselteti magát a testületben. Az első sikeres akció, a víziankét volt, melyen a víztársulat ügyes-bajos dolgairól esett szó. A több mint százhúsz érdeklődő 34 interpellációjára a társulat szakemberei hozzáértő válaszokat adtak. A rendezvény sikerén felbuzdulva egyéb témákban is szerveztek előadásokat, vitafórumokat. Sikerrel zárult a honismereti és a nemzetiségi ankét, a környezetvédelmi hét azonban nem érte el a célját, mindössze öt vénén érdeklődtek e fontos téma iránt. Pedig a község környezet- védelmi hiányosságait ismerve, bizony, nagyobb aktivitásra lenne szükség. A mellékutcák szemétdomboktól virítanak, s maholnap az egészségre is káros lesz a helyzet. Nagy reményekkel készültek a virágos utca, virágos ház mozgalomra is, hiszen a lakóházak vízelvezetőit társadalmi munkában kitisztították a lakók. Sajnos, az útépítők a kitermelt iszapot előzetes bejelentés nélkül visszatúrták, s így a lakosság öntevékenysége érthető módon, megcsappant. Előrehaladást kívánnak elérni az ikladiak a növényvédelem, a mezőgazdasági felvilágosító előadások megrendezésében is. A községi bizottság nemcsak a társadalmi szervezetekkel, hanem a művelődési intézményekkel is igyekszik bővíteni kapcsolatait. Ä tanács fejlesztési elképzeléseinek megvalósításához a népfrontosok is tevékenyen hozzájárulnak. G.
