Pest Megyi Hírlap, 1977. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-20 / 196. szám
1977. AUGUSZTUS 20., SZOMBAT r Vitézségről formát, emberségről példát Ma kezdődik Leningrádban a barátságfesztivál L átványos ünnepség kezdetét jelzi ma délelőtt a fanfárok hangja Budapesten, a Parlament előtti Kossuth téren. Az alkotmány ünnepe alkalmából leng az állami zászló, s a sokezres tömeg gyűrűjében, szabályos mértani rendben fiatal tisztek sorakoznak. „Vigyázz” vezényszóra sehol egy mozdulat, sehol egy ránc a díszegyenruhán. A rend és a fegyelem tiszteletet parancsoló csendje telepszik a térre. És ez a megillető- döttsóg egyszerre szinte meghatározhatatlan, jó érzéssé terebélyesedik, amikor az eskü szavait visszhangozzák a Parlament kőcsipkéi. S a díszmenet látványa még csak fokozza ezt az érzést: milyen férfiasak, milyen mutatósak ezek a fiatalok, amint egyszerre csattannak a lábak, rezdülnek a vállak, s rajtuk egyszerre csillan az aranycsillag. Az első sorokban szorongó szülök, rokonok. S akik nem hozzátartozók, azokról is önkéntelenül sugárzik a büszkeség: igen, ők a mi fiaink. Valóban, ők félezren néphadseregünk új tisztjei. Közülünk valók: többségük munkászülők gyermeke, de sokan jöttek faluról s értelmiségi családokból is. Tanulmányaikat 1973-ban kezdték a katonai főiskolákon. Akkor két és félszer annyian jelentkeztek, mint ahányat felvehettek. A kiválasztás eredményességére utal, hogy az egész felsőoktatást tekintve a tiszti iskolákon a legkisebb, elenyésző a lemorzsolódás. Mindez persze abból is adódik, hogy aki tiszti pályára készül, hivatást vállal. Hiszen ~fci --nevezheti ezt akár véletlenül is foglalkozásnak, szakmának? Ha csak a fiatal tisztekre háruló felelősséget — és az ezzel járó bizalmat — tekintjük is: melyik más intézményben végzett diplomás lesz parancsnoka 25—35 embernek, s felel 50 millió forint értékű technikai felszerelésért? Mert a csapatokhoz kerülve — mint alegységparancsnokokra — ilyen mértékű felelősség hárul minden fiatal tisztre. A parancsnok feladata — ma már köztudott — nemcsak az egyszerű utasítás (ami gyakran nem is olyan egyszerű), hanem a nevelés és a gondoskodás is kötelessége. De lehetne-e másképp ez egy szocialista hadseregben? Tisztjeink tehát erre az összetett, nehéz hivatásra készültek a főiskolán. S hogy fel is készültek rá, azt az mutatja, hogy tanulmányi átlaguk a felvételkor 3—3,5 volt, s most a végzetteké már 4-es fölött van. Csak a szentendrei Kossuth Lajos Katonai Főiskolán a jelöltek több mint egyhar- mada kiváló és élenjáró címet szerzett a négyéves tanulmányi idő alatt. A közélet iskoláját is kijárják a hallgatók tanulmányaik során. Ez a végzettség — emberekkel, fiatalokkal foglalkozó parancsnokokról lévén szó — elengedhetetlen követelmény. Míg az elsőévesek mindössze egy százaléka volt tagja a pártnak, a végzetteknek már több mint fele az. S nemcsak magasszintű politikai tudást gyűjtöttek, hanem közösségi, szocialista emberré kovácsolódtak. Ismét a szentendrei főiskoláról származik a jellemző példa: az eltelt 4 évben főbb országos és helyi társadalmi akcióban vettek részt a hallgatók. Az ár- vízvédelemtől az őszi betakarításig, a metróépítés segítésétől a hajógyári szigeten létesített Győzelempark kialakításáig. A főiskola székhelyén, Szentendre városában az elmúlt négy év alatt majd másfél millió forint értékű társadalmi munkát végeztek a hallgatók, hozzájárulva a település fejlesztéséhez, szépítéséhez. A városhoz egyébként is ezer szállal kapcsolódik a főiskola: ott vannak a katonák a politikai és társadalmi ünnepségeken, segítik az iskolákat, a KISZ- és úttörőmozgalmi munkát, tevékeny részt vállalnak a közművelődés és a sport gyarapításában. Így válnak az évek során a hallgatók nemcsak jó szakemberekké, a gyorsan fejlődő korszerű technika felelős gazdáivá, hanem az emberekhez értő, a közösségért élő és munkálkodó igazi parancsnokokká N ehéz hivatást választ, aki tiszti pályára lép. De a sokszor küzdelmes, fáradságot és kitartást követelő parancsnoki munka sikerei utóbb széppé varázsolják a nehézségeket is. Az avatás befejezéseképpen most az ünneplők sorfala közt ellépve, az újdonsült tisztek látványos bizonyítékát nyújtják: megérett a négyéves felkészülés gyümölcse. De vajon nem ugyanilyen látványos és legalább ugyanilyen értékű siker-e az, amikor a szabadságra hazatérő kiskatonát körülfogja a család, mondván: de megemberesedtél fiam! Ez a hivatás, a fiatal parancsnok első igazi diadala. . . .. Mészáros János t ....................... J Dr. Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KISZ Központi Bizottságának első titkára pénteken a Szovjetunióba utazott a II. szovjet—magyar ifjúsági barátságfesztiválra. A magyar delegáció vezetőjével együtt utaztak el a fesztivál díszvendégei, közéletünk ismert személyiségei, valamint Marjai József, hazánk moszkvai nagykövete. Moszkvában, a Seremetyevói repülőtéren dr. Maróthy Lászlót és a fesztivál vele együtt érkezett díszvendégeit Borisz Pasztuhov, a Lenini Komszomol központi bizottságának első titkára és a szovjet ifjúsági szövetség több más vezetője fogadta. A II. magyar—szovjet ifjúsági barátságfesztiválon részt vevő magyar küldöttség két csoportban utazott a Szovjetunióba. Az egyik csoport közvetlenül a fesztivál- városba, Leningrádba ment, a másik pedig Moszkvába utazott, Borbély Gábornak, a KISZ KB titkárának vezetésével. Moszkva Kijevi pályaudvarán ünnepi fogadtatásban részesítették a küldöttséget, amely megkoszorúzta a Lenin-mauzóleumot, majd lerótta kegyeletét az ismeretlen katona sírjánál. A küldöttség az esti órákban különvonattal utazott tovább Leningrádba. Pest megyét képviselve (Kiküldött tudósítónktól) Bár a fesztivál ünnepélyes megnyitójára csak ma este kerül sor, a magyar fiatalos máris javában ismerkednek a Nagy Októoeri Szocialista Forradalom városával. A Né- va sugárúton, a Gorkij-kert környékén, a Kazany téren és a Lomonoszov-hídnál egyaránt találkozhatunk elegáns formaruhát viselő- fiainkkal és lányainkkal. A vendéglátók pedig már az első pillanatokban szívükbe zárták fiataljainkat: mindenkit készségesen útbaigazítanak, s ha a helyzet úgy kívánja, alkalmi idegenvezetésre is vállalkoznak. Ez pe- dik rendszerint jelvény-, valamint közös címcserével fejeződik be. „Rengeteg élmény vár ránk" . , A P.est megyei küldöttek -t-í csakúgy?’.mám a-1 többiek kényelmesen elhelyezkedtek Jean Drean (a kép jobb oldalán) Pest megyei látogatásának egyikén, a Dunakeszi Járműjavítóban. Mellette, balról jobbra: Henri Kollin és Pierre Saltel. Bozsán Péter felvétele Meglepett még — az utcánál maradva — a megnő vekedett autóforgalom is és általában az élénkség, a kiegyensúlyozott élet sokféle jelensége. A •második utamnak tehát ez a minden szempontból megkapó előrehaladás volt az alapvető élménye. A harmadik: demokratikus jogck — És most itt a harmadik utazás vége is. Több-e. kevesebb-e az élmény az előzőknél? — A válasz mindenesetre nehezebb. Hogyan is mondjam? — gondolkodott el a főtitkár. — Mert oly sok mindennel találkoztunk, ami nagyon tetszett mindhármunknak. Én személy szerint mondtam is a barátaimnak — és ezt komolyan gondolom —. hogy ez olyan ország. ahol nem lenne nehéz élnem, ahol szívesen tudnék élni. No, persze én francia vagyok, nem a hazámat akarom fölcserélni, hanem azt akarom mondani, hogy nagyon tetszik nekem az itteni életmód, az itteni életfelfogás. Tetszik, ahogyan törődnek az emberekkel, ahogyan gondoskodnak róluk. Tetszik, ahogy külön is. intézményesen gondolnak a nőkre, a dolgozó asszonyokra, s látom, hogy az előző utazásom óta is még több nő került vezető posztra, közéleti tisztségbe. Ezzel találkoztam a szakszervezetben is. Ez sem csekélység, mert alkotó része a demokráciának. Kedves mozdulattal fordult e szavaknál — mintegy mondandóját illusztrálva a jelenlevő dr. Martos Istvánná, a Szakszervezetek Budapesti Tanácsának vezető titkára és Gölöncsér Dánielné, a Szak- szervezetek Pest megyei Tanácsának titkára felé, majd így folytatta: — Tetszik nekem az a tavasszal hozott, határozat is, amely a szakszervezetek szerepét tovább növeli, végsősoron a demokratikus jogoknak szerez még nagyobb érvényt, fejleszti tovább Magyar- országon a szocialista demokráciát. Ez a legfőbb biztosítéka — tudjuk mi is — a további előrehaladásnak. Mindez pontosan megfelel a mi elképzeléseinknek és érzéseinknek. Mert mi is a francia dolgozó népet a szélesebb demokrácia, a munkáshatalom irányába akarjuk vinni, ezért szolgált most itt ez a legnagyobb örömünkre. És tanulságként, a harmadik utazás élményeként ez jrerül ezúttal a füzet utolsó lapjaira... Kettős haszonnal BHunaarnau Az interjú a füzetről ezzel tulajdonképpen befejeződött. A búcsúesten azonban tovább folyt a társalgás. Arról a többi között, hogy a francia munkásosztály harca most — mint mondották a párizsi szakszervezeti vezetők — lényeges, szinte döntő szakaszába érkezett. Nagyon sokat várnak a tavasztól, amikor az erőviszonyokban remélhetően jelentékenyen kedvező változásokat sikerül elérnie a munkásosztálynak. a szocializmus valódi híveinek. — Ezért is tekintünk a szocialista országok, így Magyar- ország felé — tette hozzá ehhez Jean Drean. — Az itteni sikereket ugyanis ma már sem gazdasági, sem politikai téren nem tudja senki elvitatni. A burzsoá körök ezért megDróbálják más oldalról megközelíteni, hogv befeketíthessék a dolgozók előtt a szocialista rendszert. A francia burzsoázia sajtója, rádióin úgy igyekszik a sikereket föltüntetni, hogy azok valamiféle elnyomás árán jöttek létre. Ezérj is ' volt nagyon hasznos a mostani látogatásunk. amelyen tapasztaltuk, hn"v miként szélesedtek fo- réhh a demokrnt’kus jo^ok, miként vesznek részt a magyar dolgozók a hatalomban, miként részesei a döntéseknek akár műhely- vagy üzemi szinten, akár magasabb fórumokon. Láttuk, hogy a szakszervezeteknek ebben milyen fontos szerep jut, s a jövőben méginkább. Mindez kétszeresen is előnyünkre szolgál: egyrészt fegyvert kaptunk a kezünkbe a burzsoá propagandával szemben a tények alapján, másrészt hasznosíthatjuk terveinkben, a hazai megvalósításban. Ezek útját, módját illetően nem fltkolta azt sem a főtitkár, hogy a megvalósítás részletei nem mindenben azonosak. Ez természetes is, hiszen a történelmi háttér, a kiinduló pont is más, de a módszerek — mint kijelentette —, mégis nagyon közel állnak egymáshoz. — És ez a fontos — tette hozzá. — Ezért volt értékes mindaz, amit arról megtudhattunk, hogy miként vesz részt a szakszervezet a döntésekben, milyen a viszonya a párthoz, hogyan működik együtt az állami apparátussal. miként ellenőrzi tevékenységét. miként kíséri figyelemmel a dolgozók jogainak,') érdekeinek érvényesülését. szálláshelyükön, majd a szovjet és magyar zászlókkal íel- lobogózott Leningrád megtekintésére indultak. Lépten- nyomon a forradalom emlékeivel találkozhattak: a Fé- ter-Pál erődöt, a Téli Palotát, a Szmolnijt, valamint a Néva egyik ágában horgonyzo Aurora cirkálót látva, valamennyiük előtt megelevenedett a történelem. A városnézőkkel együtt rótta az utcákat Szőke Piroska, a ceglédi 203-as számú Ipari Szakmunkásképző Intézet KISZ-bizottságának titkára, aki női szabónak készül, s jövőre szerzi meg a végbizonyítványt. — Azt hiszem — mondta beszélgetésünkkor —, ritka szerencsésnek mondhatom magam, mert alig két hete érkeztem haza egy rigai jutalomüdülésről, s most ismét a Szovjetunióban lehetek. Amikor megtudtam, hogy eljöhetek a leningrádi fesztiválra, azonnal felkutattam minden elérhető útibeszámolót erről a csodálatos városról. Most a valóságban is láthatom mindazt, amiről ed- dik csak a történelemkönyvekben olvastam. Rengeteg élmény vár itt valameny- nyiünkre... Százhalombatta küldötteként érkezett Leningrádba a Dunai Kőolajipari Vállalat ifjú géplakatosa, Rapai Sándor, aki egyébként tagja a KISZ Pest megyei Bizottságának is. Szőke Piroska szavait így egészítette ki: — Én még soha nem voltam a Szovjetunióban, de Le- ningrádról már sokat hallottam azoktól, akik jártak ebben a szép fekvésű városban. A nevezetességeket illetően mindenekelőtt az Ermitázsra vagyok kiváncsi, már odahaza alaposan felkészültem az itteni látnivalókra. S mindemellett részt veszek a fesztivál harmadik szekciójának munkájában, ahol a szervezeti élet kérdéseiről fejtjük ki | véleményünket a szovjet fiatalokkal együtt. Azt hiszem, ha hazaérek, lesz bőségesen mesélnivalóm társaimnak. Ezúttal első alkalommal érkezett a Szovjetunióba a Pest megyei küldöttség tagjaként Tóth Katalin, Nagykőrös vezető védőnője. Társaihoz csatlakozva szintén Leningrád szépségeiről, s az itt élők barátságos vendégszeretetéről szólt elismerőleg, majd röviden hozzátette: — Szerintem a leningrádi fesztivál hangulata nyugodtan hasonlítható egy kisebbfajta VIT-hez is. Legfontosabbnak azt tartom, hogy közelebbről megismerkedhetünk szovjet barátaink életével, mindennapjaival. Élményekben bőségesen lesz részünk... Magyar klub — reggeltől estig Ma a déli órákban a fesztivál résztvevőit fogadják a vendéglátók a Szmolnij dísztermében. Délután már felkereshetik a Barátság Házában a magyar klubot: ezen a helyszínen reggeltől estig az elkövetkezendő öt napon a legkülönbözőbb programokkal várják a szovjet és a magyar fiatalokat, ráadásul még a leningrádi gyerekek szórakoztatásáról is gondoskodnak. A klubnyitányon fiataljaink számot adnak majd arról, miként élnek és dolgoznak. A KISZ tevékenységét dokumentáló kiállítás mellett itt olvasásra, lemezhallgatásra s természetesen barátkazásra egyaránt lehetőség nyílik. Ma késő délután a Mars- mezore indulnak a magyar delegáció tagjai: koszorút Helyeznek el a harcokban elesett hősök vörös gránittal övezett temetőjében. Ma lesz az Aurora Filmszínház impozáns nagytermében a magyar filmhét nyitánya is. Este pedig kigyúlnak a fények: a magyar és szovjet fiatalok fáklyás felvonulását követően kezdődik meg hivatalosan is a barátságfesztivál a Bolsoj Proszpekten, a Kirov Kultúrpalotában, amelyben színház-, mozi- és táncterem egyaránt megtalálható, s egyszerre ötezer ember kulturált kikapcsolódásáról gondoskodnak itt hétköznaponként. A Pest megyei küldöttség 19 tagja is jelen lesz ma este a Kirov Kultúrpalotában, ahol a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója jegyében megnyitják az ötnapos fesztivált. Falus Gábor A szakszervezeti mozgalom két testvérszervezetének zavartalan, kölcsönös, baráti segíteni akarása, a közös ügy tudata rejlik mindebben. Annak a szélesebb körű együttműködésnek a jegyében, amely — a szakszervezetek idei II. genfi konferenciája után — Európa-szerte még inkább előtérbe került. A nemzeti be- zárkózottság helyett egymás tapasztalatainak hasznosításával. S hogy milyen eredménynyel, arra oly sokat mondóak Jean Drean búcsúszavai: — Ne tartsanak szentimentálisnak, de szívből mondom, hogy nagyon közel érezzük magunkat, kedves magyar barátaink. Lőkös Zoltán A * I r • , t , ml mai legiparade & minden alkotmányna- iinnep közkedvelt látványossága. Az eseményre Dunakeszin készültek fel az MHSZ sport- és vitorlázórepülői, sőt, a helikoptertréningeknek is új városunk adott otthont. Várkonyl Pál felvétele 4