Pest Megyi Hírlap, 1977. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-20 / 196. szám

ISHL.r; Jogom van önnyű ki­jelentő monda­tokkal körbe keríteni köznapjainkat. Jogom van. Kötelességem van. Jogfor­rásunk legfőbb alapja az al­kotmány. Ahogy kötelessé­günk legfőbb meghatározója úgyszintén az. Az alkotmány: alaptörvényünk. Igenám, de alig akad ország, amelynek ne lenne alkotmánya. A törvény­ként leírt betűk régóta fősze­replői a történelemnek. Mi húz választóvonalat aközé, hogy van törvény, s hogy van és mienk ez a törvény? A kér­désre nem felelhetünk a nagy, átfogó igazsággal, azzal, e vá­lasztóvonal a társadalmi való­ság, mert egyszerű ismereteink megfoghatatlanként minősítik azt, ami általános. Mindennap­jaink menetében ugyanis egy­szerű ismereteket szerzünk, s ezek körén kívül rekednek az összegező megállapítások. Ma­rad mérceként tehát a közna­pi tapasztalat, mégha — fur­csa! — röstellkedkedve, s rit­kán hivatkozunk is rá. Holott ez, milliók mindennap megúju­ló tapasztalata a legfontosabb. Annyi mindent illene, kelle­ne tudnia, számontartania napjaink emberének. Helsinki megállapodás. Belgrádi érte­kezlet. Neutronbomba. Em­beri jogok. Merényletek. Nyi­latkozatok. Aláírták. Több ol­dalú megbeszélések. S lóm, a hírtengeren apró sajkákként milyen békésen siklatlak csak egymásnak szánt szerény köz­lendőink, óvodát avattak, is­kolát adtak át, új lakásokba költöztek be, munkás—paraszt találkozót rendeznek ... A vi­lág más és más darabja? Me­reven osztályozva igen, végső, legmélyebb összefüggéseit néz­ve mégsem. A világból ugyan­is az a mienk, amit befoga­dunk, ami kitörölhetetlenül beleívódik tudatunkba, s e tu­catban nagy és kis, fontos és mellékes dolgok, ügyek azonos helyet kapnak, mert számunk­ra ezért vagy azért lényege­sek. így csorog át tudatunk szű­rőjén jogaink folyama is, s bár meglehet, minden tíz állampol­gárból egy akad, aki legfőbb paragrafusaiban idézni képes az alkotmányt, a fontos az, hogy a többi kilenc e paragra­fusokat gyakorolhatja. Az elvi lehetőséget persze sok ország — de vigyázzunk, nem min­den ország! — alkotmánya magába foglalja. A jog értéke: érvényesíthetősége. Ebben nyitott új világot, kápráztató fényű távlatot a szocialista jogalkotás. Nem az elvontat, hanem a megfoghatót tette alaptörvénnyé, s úgy, hogy tudta, milliók a tanúk ró. Fogalmakkal, szavakkal le­het bűvészkedni, óm a két szó, jogom van, semmiféle bűvész- mutatványnak nem tárgya. Ez személyhez kötött, a világon bárhol mindenki csak maga döntheti el, mire van joga, mi­re ad jogot á társadalom. A döntés nem szépen vagy szá­razán fogalmazott törvényekre alapozódik, hanem — tapaszta­latokra. A társadalmi egyenlő­ségről a személyiség szabad­ságjogairól annyi mindent be­szélnek mostanában világunk bizonyos tájain. Megkísérlik azt, ami lehetetlen: meggyőz­ni a szemtanúkat, arról, rosz- szul látnak. Lomtárba löktünk ezerféle béklyót, s ahogy, ezektől sza­badultunk, úgy nőtt társadal­mi méretűvé és társadalmat jellemzővé a biztonságérzet. Mert a bizonytalanság, a ki­szolgáltatottság nagy fenye­getése évszázadokon át e ha­zában áthúzott mindenféle írott jogot, malaszttá silányí- t.otta még a sokszorosan nyir­bált törvényt is. Mi lomtárba löktünk ezerféle béklyót, de melldöngetés-e, megtett utunk túlértékelése-e. avagy történel­mi szükségszerűség föltenni a kérdést, melyik társadalmi be­rendezkedés vert le, s hajított el ennyi.béklyót polgárairól? Jogom van: feszesen hang­zó mondat. Oldjuk lágyab- há. Semmi sem szabdalja ré­szekre társadalmi méretű köz­gondolkozásunkat, közérzetün­ket. Még mindig túlságosan ko­moly ez így. Talán az fedi leg­jobban tapasztalatainkat, hogy mindig, minden helyzetben já­randóságunk az emberi méltó­ság. Igen, járandóság, s hogy az, hű tükörként mutatja jogain­kat. Mert nem egyhez, nem néhányhoz, hanem jogok rend­szeréhez ötvözhető a humani­tás ékköve, az emberi méltó­ság. Néhány évtizede — az ezeréves jogrend hazug pa­lástjától takartan — semmi alapunk, okunk nem adatott meg arra, jogról, járandóság­ról, emberi méltóságról fag­gassuk más nemzetek fiait. Ma bátran állhatunk — állunk is! — bármely nép elé; nem vé­geztünk dolgainkkal, de ameddig eljutottunk, az ta­núságtétel. D olgozunk, mert e jogunk egyben kötelességünk. Nem lépünk látványos tettekkel csak azért mások elé, hogy példára hivatkozhassunk. Ahogyan nemzetközi és nemze­ti méretekben cselekszünk, amit teszünk, az a példa! Csen­des tánúságtétel? Messzehang- zó. Mert nem hirdetik hanem élik a jogot hazánkban, s mil­liók. Természetes tulajdonuk­ként értelmezik a kenyeret, a pihenést, a tanulást ugyanúgy, mint a vallásgyakorlás szabad­ságát, a beleszólást a köz ügyei­be. Jogom van. Könnyű kije­lentő mondatokkal körbe kerí­teni köznapjainkat. Amíg a ki­jelentő mondatig eljutottunk, amilyen köznapjainkat kerít­jük körül, ahogyan jogunk for­málódik — mind-mind közös ügyünk, közös múltunk, jele­nünk, holnapunk. E közösség egyre mélyülő tudata a jogom van legszilárdabb fedezete. Mészáros Ottó PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! XXI. ÉVFOLYAM, 196. SZÁM Ára 1 forint 1977. AUGUSZTUS 20., SZOMBAT Tisztavatás: vízi és légi parádé, tűzijáték Alkotmányunkat köszöntjük Tegnap: nagygyűlés Debrecenben Ma: megyei ünnepség Szentendrén Az alkotmány napjának tiszteletére rendezett ünnep­ségek országszerte megkez­dődtek. Pénteken délután az Országház előtt, a Kossuth Lajos téren felvonták a Ma­gyar Népköztársaság állami zászlaját. A Gellérthegyen ugyancsak katonai tisztelet- adás közepette vonták fel a m:agyar nemzeti lobogót és a munkásmozgalom vörös zász­laját. Kétnapos látogatáson Haj- dú-Bihar megyében tartózko­dott Borbély Sándor, az MSZMP Központi Bizottságá­nak titkára. Megtekintette a megye több ipari üzemét, megismerkedett a nádudvari Vörös Csillag Termel őszövet­kezet eredményeivel, s elláto­gatott Berettyóújfaluba is. Tegnap részt vett és beszédet mondott Debrecenben, az al­kotmány napja alkalmából tartott nagygyűlésen. (Bor­bély Sándor ünnepi beszédét a továbbiakban közöljük.) Pénteken a Kossuth Lajos Katonai Főiskolán, Szentend­rén — a mai tisztavatás előes­téjén — megtartották a kine­vezési ünnepségeket. Ma, a Kossuth Lajos téren felvont állami zászlónál avatják a magyar néphadsereg új tiszt­jeit, délelőtt 10 órakor. A Parlament előtti Duna-szaka- szon délelőtt 11 órakor tart­ják a budapesti honvédelmi nap fő műsorát, a vízi és lé­gi parádét. A tűzijáték este 9 órakor kezdődik a Citadellán. Ma délután 3 órakor a 15. országos nemzetiségi fesztivál együtteseinek felvonulásával kezdődik meg Pest megye központi alkotmánynapi nagy­gyűlése. Ünnepi beszédet mond S. Hegedűs László, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának tátikára, a szent­endrei választókerület ország- gyűlési képviselője. Tegnap Pest megyében is több városban, járásban, köz­ségben rendeztek ünnepsége­ket augusztus 20. tiszteletére, s számos új óvodát, bölcsődét, iskolát avattak. Borbély Sándor: Ma biztonságban, törvényes rend közepette boldogulhat mindenki Borbély Sándor bevezető­jében áz MSZMP Központi Bizottsága és Kádár János személyes üdvözletét tolmá­csolta a nagygyűlés résztve­vőinek, majd alkotmányunk lényegéről szólva hangsúlyoz­ta: — Alkotmányunk, amely népünk történelmi harcainak eredménye és vívmánya, for­rása jogrendszerünknek, fej­lődő demokráciánknak, szo­cialista törvényességünknek. A benne foglalt jogok és kö­telességek gyakorlásában nincs és nem is lehet hatal­ma senkinek meggátolni bár­kit; valamennyi rendelkezé­sét megtartjuk és megtartat­juk mindenkivel. — Természetesnek tartjuk — mint ahogy egé$z életünk formálásában mindig és min­denütt —, hogy a szocialista jogrend érvényesítésében és betartásában is elsősorban ne­künk, a párt tagjainak köte­lességünk példát mutatni. Ez a feladat azonban korántsem olyan egyszerű, mint néme­lyek gondolják, hiszen még a csendes hétköznapokon is bá­tor, kommunistákhoz méltó kiállást követel a párt tagjai­tól. Mégis azt mondhatjuk, a kómmuhisták ma emelt fő­vel állhatnak társaik elé az üzemekben, az állami gazda­ságokban és a termelőszövet­kezetekben. Biztonságos, em­beri életet ígérünk, olyan kö­rülményeket, amelyek köze­pette a teremtő jó szándék mindig széles útra talál, és álljuk a szavunkat. Küzdel­meink nyomán az országban mindenütt gyökeresen meg­változtak az életfeltételek. Ma biztonságban, törvényes rend közepette, háborítatlanul bol­dogulhat mindenki. A Központi Bizottság titká­ra ezután, belpolitikai éle­tünkről szólva, a következő­ket hangsúlyozta: — Fejlődésünk eredménye­ként ezrek és százezrek ke­resik a lehető legkedvezőbb módját annak, hogy kell ér­telmesen, szocialista módon élni és dolgozni. És kiktől várnák az útkeresők a meg­győző feleletet, ha nem azok­tól, akik az eddigi győzel­meikben vezették őket? Jo­gos tehát az igényük, hogy korunkhoz méltó életforma megismerésében, a környeze­tünkben élő és dolgozó párt­tagok mutassanak példát és személyes helytállásukkal is bizonyítsák: valóban ez az egyetlen helyes életút, amely az ember igazi boldogulásá­hoz vezet. E szüntelen példa- mutatás követelménye megint- csak gyakran a kemény meg­próbáltatások sorozatát igény­li. Mégis, hogy _ a párt tagjai­hoz méltón álljuk a próbát, azt mi sem bizonyítja job­ban, mint például a szocialis­ta brigádmozgalom tömeg­mozgatómmá válása. Éppen most, a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 60. év­fordulójára kezdeményezett munkaversenyben érünk el minden korábbinál gazda­gabb és értékesebb eredmé­nyeket. • Elismerően szólt Hajdú-Bi- har megye gazdasági fejlő­déséről, a kimagasló ipari és mezőgazdasági eredmények­ről. A megye fejlődésének be­szédes számai után hangsú­lyozta : Valójában a dolgozó nép hatalmát megalapozó, meg­bonthatott an munkás-paraszt szövetségről, szocialista tár­sadalmunk szövetségi politi­kájának kézzelfogható ered­ményeiről szóltam. Pártunk a nép hű szolgálataként értelmezi történelmi küldeté­sét; politikánk szocialista tár­sadalmunk érdekeit testesíti meg, és minden igyekeze­tünk az emberi felemelke­désért történik. Párttagsá­gunk és egész társadalmunk egybehangzó akaratának meg­felelően folytatjuk ezt a poli­tikánkat, együtt kovácsoljuk a jövőben is közös győzel­meinket. — Jogos tehát az ünnep öröme, dolgos, boldog népünk ünnepli honfoglalását; küz­delmes. de sikeres életét — mondotta befejezésül Bor­bély Sándor. Megemlékezések Pest megyében DABASI JÁRÁS A dabasi járás ünnepségét 300 dolgozó részvételével tar­tották meg tegnap délután 3 órakor Gyálon, a Szabadság Termelőszövetkezet majorjá­ban. / A búzakoszorűkkal, szeg­fűkkel ékesített teremben a Himnusz hangjaival kezdődött az ünnepély, melyen megje­lent Tóth István, a DHV igaz­gatója, az MSZMP Pest me­gyei Bizottságának tagja, va­lamint Ihász József, a dabasi járási pártbizottság első tit­kára. Csipái Ferenc, a Szabadság Termelőszövetkezet pártbi­zottságának titkára megnyitó­ja után Krecsmarik Tibqr, a szövetkezet dolgozója, József Attila Aratás előtt című ver­sét szavalta, maid Kálmán Ferenc, a Dabasi Járási Hivatal elnöke mondott ünnepi beszé­det. Rövid történeti visszatekin­tésben szólt alkotmányunkról, mely — mint mondotta — 1000 év álmát fogalmazta meg: a földreformot, az álla­mosítást, a kulturális forra­dalmat, a szebb, emberibb élet lehetőségét Majd beszélt a demokratizmus szélesedésé­ről, s hangsúlyozta a járás gazdasági feladatait a zöldség- termesztésben és az állatte­nyésztésben. A Szabadság Termelőszö­vetkezet elnöke. Kovács Mi­hály, az aratásról adott szá­mot: 769 hektáron takarítot­ták be a gabonát 23 aratási nap alatt, majd az aratásban élenjáró hat tsz-tagnak adta át a Szövetkezet Kiváló Dol­gozója kitüntetést. (Folytatás a 2. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom