Pest Megyi Hírlap, 1977. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-18 / 194. szám
a «tr HF.r.irr man 1977 AUGUSZTUS 18., CSÜTÖRTÖK Emlékezés XV. ORSZÁGOS NEMZETISÉGI FESZTIVÁL HETI FILMJEGYZET Szabó Ervinre Születésének 100. évfordulója alkalmából az MSZMP KB Párttörténeti Intézete, az MTA Történettudományi Intézete és a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár augusztus 18- án tudományos emlékülésen méltatja Szabó Ervinnek, a hazai és a nemzetközi szocialista mozgalomban, a művelődési életben, a könyvtárszervezésben betöltött szerepét. Életpályáját, sokoldalú munkásságát mutatja be a Magyar Munkásmozgalmi Múzeumban augusztus 23-án megnyíló emlékkiállítás. A Párttörténeti Intézet archívumából, a múzeum és a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár gyűjteményéből válogatott fotók, iratok, könyvek, folyóiratok és más kiadványok 31 nagyméretű tablót foglalnak el. Központi helyen láthatók majd Szabó Ervin munkás- mozgalmi tevékenységének dokumentumai. Tárlat Solymáron Ebergényi Amadil festőmű- Vésznő eredetileg augusztus 6-ra tervezett kiállítása holnap, pénteken délután 4 órakor nyílik a solymári Apáczai Csere János Művelődési Központban. A kiállítás augusztus 19-től 31-ig csütörtököt kivéve mindennap megtekinthető. Szentendre várja vendégeit Amint arról már beszámoltunk: Szentendre városát érte az a megtiszteltetés, hogy az idén itt rendezik meg a XV. országos nemzetiségi fesztivált. Ennek keretében nyílt meg egy héttel ezelőtt a megyei művelődési központban a hazánkban élő nemzetiségek viseletét bemutató tárlat, s avatták fel hétfőn délután Jakov lgnjatovic szobrát s emlékeztek a százötven esztendővel ezelőtt született íróra szülővárosában. A gazdag programsorozat augusztus 19-én délután a hagyományos szerb búcsúval folytatódik. A Vöröshadsereg útján és a Marx téren járhatják majd a kólót ezen a napon az idelátogató vendégek. A XV. országos nemzetiségi fesztiválra augusztus 20-án kerül sor. Tíz együttes táncában, énekében, hagyományt felelevenítő játékában gyönyörködhetnek majd az érdeklődők. A tíz együttes közül három — a tököli délszláv, a pilisszentkereszti szlovák és a nagykátai Tápiómente — képviseli Pest megyét ezen a nagyszabású találkozón. Az egész papos program délelőtt 10 órakor kezdődik. A fesztiválra meghívott együttesek tartanak ekkor előzetes bemutatót, több helyen. A megyei művelődési központ előtt a délszláv, a Vöröshadsereg útján a szlovák, a Fel- szabadulás lakótelepen a román, a Duna étterem előtt a német, a Marx téren pedig a magyar együttesek mutatják be műsorukatA program délután három órakor népviseleti felvonulással folytatódik. A részt vevő együttesek a Móricz Zsigmond gimnázium elől indulnak a Duna étterem előtt felállított szabadtéri színpadhoz. A gálaműsor, amelyen valamennyi együttes fellép, délután 4 órakor kezdődik. Itt S. Hegedűs László ország- gyűlési képviselő, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára köszönti majd a vendégeket. A szentendrei postahivatal ezen a napon alkalmi posta- bélyegzőt használFelavatták a TÉT nagy planetáriumát Szerdán Budapesten a Népligetben ünnepélyes keretek között avatták fel a TIT nagy planetáriumát. Az ünnepségen megjelent Aczél György, a Minisztertanács elnökhelyettese, Pozsgay Imre kulturális miniszter, Katona Imre, a budapesti pártbizottság első titkára, Gosztonyi János oktatási államtitkár, ott volt Erhard Reinert, a Német Demokratikus Köztársaság budapesti nagykövete is. ★ A planetáriumot a nagyközönség augusztus 20-tól látogathatja. A modem, kör alakú előadóteremben kényelmes fotelekből nézhetik a látogatók a csillagos égnek a 23 méteres átmérőjű kupolára vetített képét. A planetáriumi vetítő és mozgató műszer — amelyet az NDK-beli Zeiss gyártól vásároltak — mintegy öt méter magasba nyúlik, két és fél tonna súlyú, több tengely körül forog, s korunk egyik legtökéletesebb audiovizuális eszköze. A kupola belső részén több mint 50 millió, 1,3 milliméter átmérőjű kis nyílás látható, amelyek mögött hangelnyelő réteg helyezkedik előkészítő - leendő középiskolásoknak Orosz nyelvi tábor, Veresegyház A mikrofon orosz nyelven a faliújság elé hívja a tábori tanácstagokat, a faházakból gyorsan elősietnek a gyerekek. Né- hányan abbahagyják a kézilabdázást, röplabdázást is. A megbeszélés rövid, Máthé Sándor táborvezető-helyettes egy kis tanácskozást tart a holnap délelőtti strandlátogatásról. A vacsoráig még maradt fél óra, a gyerekek felszabadultan rohannak a játszótérre, a hintához, körhintához. Filmvetítés, forgószínpad — Pest megye összes községét képviseli legalább egy gyerek a veresegyházi tábor mintegy 85—90 lakója közül. — meséli Striczky György táborvezető, a törteli általános iskola tanára, a járási orosz szakos nevelő munkaközösség vezetője. — Általában hátrányos helyzetű tanulókról van szó, de fölvettünk a megyéből mindenkit, aki szeptembertől kezdve erős követelményű nyelvi tagozatos középiskolába kerül. Hétköznapjainkban a szokásos tábori napirendhez tartjuk magunkat, amelyet a nyelvtanulás céljai szempontjából a legmegfelelőbb tartalommal töltöttük ki. A reggeli szobaszemle, az esti zászlófelvonás jelentései oroszul hangzanak el. A délelőtti foglalkozások szüneteiben is kötelező az orosz. Tapasztalatból is tudom, hogy beszélve lehet legjobban elsajátítani az idegen nyelvet. A foglalkozások forgószínpad- szerűen történnek, négy 20 fős csoport, négy állomást jár végig. Az első állomáson beszélgetés és lexikai ismétlés folyik Lisznyai Pál orosz nyelv és irodalom című kitűnő beszédgyakorlati — társalgási könyve alapján. A második színpadon nyelvtani fogalmakat tanítunk, s átismételjük az előző napon tanultakat. A harmadik foglalkozáson levelezési kifejezéseket, meséket hallgatnak, amelyeket hallás után kell megjegyezniük. Végül a didaktikai játékok alatt dalokat, mondó- kákat tanulnak. Délutánonként szabadabb a program, orosz nyelvi versenyt, Ki mit tud?-ot, Ki tud többet a Szovjetunióról? vetélkedőt szerveztünk. De gyakran eljárunk a veresegyházi strandra. Nagyon jó a kapcsolatunk a helyi kultúrotthonnal, esténként szívesen látnak bennünket előadásokon, filmvetítésen, tv-nézésen.' Nagy élmény a gyerekeknek az éjszakai csoportos őrség. Ügy osztottuk be, hogy két hét alatt mindenki sorra kerüljön. A felszerelésünk kitűnő, tíz- és hatágyas faházakban lakunk, sport- és játéklehetőségek a tábor területén belül is adottak. Az orosz nyelvű középiskolai előkészítő tábor 12 éves hagyományra tekint vissza, csoportvezető tanárként már az elsőn részt vettem. Most arra törekszem, hogy fiatal kollégáimból kialakuljon az utánpótlás. A foglalkozások eredményességét a táborozás utolsó napján kitöltendő feladatlapok, tesztek mérik föl. Tizenkét éves tapasztalataim alapján mondhatom, hogy az eredmény mindig kielégítő. „Már tavaly is” A szabadban három gyerek beszélget két ifivezetővel. Megszólítom őket. — Már tavaly is itt voltam — mondja Patai Ildikó, az egri Ho Si Minh tanárképző főiskola csepeli kihelyezett tagozatának hallgatója. — A gyerekek nagyon jó érzik magukat, játékosan átveszik az eddig tanultakat, új ismereteket szereznek. Pedagógiai szempontból számomra is nagyon tanulságos Figyelem a tanárok munkáját, módszertani gyakorlatot szerzek, de még nagyon közelállók a gyerekekhez, hiszen, én is diák vagyok. — Mindketten Halászteleken lakunk — kapcsolódik be Szerep! Zsuzsa. — Az idén érettségiztem a budapesti Fazekas Mihály gimnáziumban, szeptembertől orosz nyelvet tanítok a ráckevei járásban, a főiskolát orosz—angol szakon, levelező tagozaton szeretném elvégezni. Ä tábor számomra is jó előgyakorlat a pedagógiai munkához. Nem jegyre — Nyáron sokat felejtünk — meséli Félix Ágnes, újhartyáni diák. — Éppen ezért nagyon szívesen eljöttem az előkészítő táborba. Sok új dolgot is tanulunk. Őrsvezető vagyok, az egyik ifivezetőt helyettesítem, s ez önállóságélményt ad. Erre szeptemberben nagy szükségem lesz, a cinkotai gimnázium orosz tagozatos osztályába vettek fel. Farkas Zsolt, Szigethalmon lakik, a csepeli Jedlik Ányos gimnáziumba kerül, szintén orosz tagozatra. — Az a legjobb, hogy nem jegyre kell felelni — mondja nevetve. — Sokkal felszaba- dultabb az ember. Játékosan tanulunk. Minden vetélkedőn zsűritag voltam. Érzem én is, hogy a tábori élet önállóságra nevel. — Csak azt sajnálom, hogy diákként jövőre már nem térhetünk vissza. — mondja Hor- nyák Irén zsámbéki nyolcadikos. — Sok jó filmet láttunk, jó lemezeket hallgattunk. Budakeszire kerülök gimnáziumba. Ha jól megy a tanulás, jövőre ifivezetőként visszajövök a veresegyházi táborba. Máthé Sándor táborvezetőhelyettes búcsúzóul hozzáfűzte, hogy nagyon jónak tartja a tábor játékos úttörőjellegét. Nem véletlen, hogy sok nyolcadikos kedvet kap az ifivezetői, szakkörvezetői munkára. Téved, aki azt hiszi, hogy a 1 képzőművészet csak a mes- | terművekre és a zsenikre korlátozódhat. Amíg egy remekmű megszületik, addig hosz- szú az út. Hosszú és hozzátartozik minden zsákutca, minden tévedés, az a felkészülés, az a tartalék, az az utánpótlás, az a reménység, az új hajtások azon ereje és erőtlensége, mely készülődik. Ilyen meggondolások alapján nézzük tisztelettel a váci Madách Imre Művelődési Központban a város Mikes István J. festőművész által vezetett képzőművészeti szakkörének kiállítását. Tisztes alkotások sorakoznak egymás mellett, olyan szellemi termés, mely jelenleg az önművelés körébe tartozik, de közös kinccsé válhat a fejlődés felgyorsulása esetén. Jó és biztató a műfaji sokrétűség, az, hogy festményeket, szobrokat, batikokat, grafikákat, faliszőnyegeket látunk egymás mellett, jó és biztató, hogy Kollár László. Bros Istvánná és különösen el. Szerda kivételével minden este 18 órakor tekinthető meg az Utazás térben és időben című műsor. Ebben a tér és az idő végtelen mélységei felé tartó képzeletbeli utazásra hívják a TIT munkatársai a planetárium vendégeit. Bemutatják a csillagos ég látványosságait, ismertetik az égi tájékozódás főbb csillagképeit és a déli éggömb számiunkra ismeretlen égitestjeit. A hazánk csillagos égboltja című műsor — szintén szerda kivételével — 9, 11 és 15.30-kor kezdődik. Ebben az aznapi csillagos égbolttal, a csillagképekkel ismerkedhetnek meg a látogatók és tudományos magyarázatokat hallhatnak róluk. Október 3-tól a délelőtti előadásokat kizárólag az iskolásoknak tartják. Az általános és középiskolai tankönyvek csillagászati vonatkozású fejezeteihez szorosan kapcsolódnak ilyen témakörök, mint a Naprendszer, Földünk mozgásai, a Hold és mozgásai, a Nap és a csillagok. Székely László ízléses munkákkal jelentkezett. Jó és biztató, hogy Mikes István J. nagy ambícióval és szerénységgel ápolja a gondjaira bízott művész jelöltek előrehaladását, s a katalógus bevezetőjében nem feledkezik meg Tegzes Lászlóról, Dániel Kornélról (akik 1955-től 1968-ig vezették a szakkör munkáját), s megemlíti Vác Város Tanácsának és a Dunakanyar Intéző Bizottságának segítségét. Ami kívánatos: a nagyobb szigorúság. Ez elsősorban a tagok önismeretére vonatkozik, mert csak alapos munkával, belső fegyelemmel, szelektív képzelettel és jóval nagyobb tudatossággal válhatnak jelöltekből művészekké. Akkor hagyhatják el a jó szakköri munka középszerét, s érhetnek a művek magaslatára. így válhatnak a képzőművészet utánpótlásává. Kívánjuk, hogy működésükkel saját képi örömeiket mindany- nyiunk kincsévé érleljék. L. M. Pósa Zoltán Közös kinccsé válni A váci képzőművészeti szakkör kiállítása a művelődési központban Beköszönt a szeptember Jelenet a Beköszönt a szeptember című filmből Az ember nem nyugodhat bele, hogy a nagyvárosi élet elszürkiti, elsorvasztja az emberi kapcsolatokat — így ösz- szegezhetnénk egyetlen mondatban az örmény filmrendező, Edmond Keoszajan filmjének mondandóját. S bár e summázat igaz lenne, mégis elég keveset mondana el magáról a filmről, hiszen Keoszajan alkotása éppen azzal válik figyelemreméltóvá, hogy ezt az eléggé mindennapi megállapítást a maga életteli színességében, sokrétűségében, s egy érdekes történet és egy érdekes figura segítségével bontja ki. Keoszajan — akit a Bosszúállók sorozat kalandfilmjeinek rendezőjeként ismertünk eddig — azt veszi észre a nagyvárosi életben, amit maguk a nagyvárosban élők elég ritkán fedeznek fel: a kapcsolatnélküliség az egyént is elsorvasztja, lefokozza, értéktelenebbé teszi. S hogy ezt az érintettek felismerjék, ahhoz egy, még romlatlan emberségű, a kapcsolatteremtés természetes igényét és képességét még sértetlenül megőrzött, aranykedélyű ember szükséges. Ez a — mondjuk így — katalizátor, a távoli örmény falvacskából érkezett Levon Pogoszjan, arra született, hogy felvidítsa, megnevettesse, jókedvre hangolja maga körül az embereket. Mihelyt megérkezik Moszkvába lányához és annak családjához, hogy kisunokáját elvezesse az első napon az iskolába, azonnal megváltoztatja maga körül a világot. Már a zsúfolt taxiállomáson rendet teremt, elrendezi lánya és veje közt a nézeteltéréseket, tanítja a kisunokáját, összeismerkedik egy régi harcostársával, baráti összejövetelt szervez, remek saslikot készít, éli az életét, élvezi az örömöket, s közben felderíti a komor arcokat a környezetében. Sok ez vagy kevés? Le- vontól ez és ennyi telik, ebben tudja adni önmagát, ezért ez mintegy tökéletes önmegvalósítás, noha Levonnak alighanem fogalma sincsen, mit jelent ez a kifejezés. S hogy a figura ne váljon holmi jóságos Mikulássá, Kea- szajan beieagyazza Levon mai történetét egy régebbi történet De: a háuorúban súlyosan megsebesült emberben néhány repeszdarao még mai is vándorol, s ezek egy ixe gyógyíthatatlan daganatot okozva megbecsételi Levon sorsát, bár erről ő maga nem tud. Talán ettől van, hogy a filmet, minden derűssege, élet- vidámsága és éle tszereié te mellett is átlengi valami csendes szomorúság. Devon a halál árnyékában éli teljes gazdagságúban az életet, s igyekszik másokkal is így élet- ni a maguk életét. Ez a filmben a nagyon emberi vonás, s ez a rendező és a Levont játszó-kitűnő színész, Armen Dzsigarhanjan szép emberi üzenete E vitathatatlan erények mellett eltörpül, hogy a film helyenként kissé naiv, s hogy a színes nyersanyag rendkívül gyenge minőségű. Gyilkos szenvedély Mintha Móricz Zsigmond valamelyik elbeszéléséből léptek volna ki ennek a román filmnek a hősei. Ismerős kisvárosi figurák: jómódú mesteremberek, kis egzisztenciájú értelmiségek, módos parasztok, vékony pénztárcájú hivatalnokok és gazdag ügyvédek jelennek meg George Comea művében, s bár a történet közvetlenül a második világháború után játszódik, hangvételében, ábrázolásmódjában tévedhetetlenül idézi a harmincas-negyvenes évek közép-európai realista irodalmának légkörét. A főszereplő egy jellegzetes típus, a vagyonért, a pénzért, s az ezzel járó — bár csak kisvárosi méretekben jelentős — hatalomért bármire képes asszony. Pauna, a két nagy gyermekkel özvegyen maradt nő gátlások nélkül köt érdek- házasságot, forgatja ki a vagyonából gazdag szőrmekereskedő férjét, majd annak halála után szeretőjévé fogadja a szőrmeüzem egyik munkását, Családi tragédiák — lányának öngyilkossága, az asszony újabb házasságának váratlan fordulata, amikor új férje ideggyógyintézetben záratja az asszonyt — sem tudják megrendíteni Paunát, alti végül is az üzemek államosításakor érti meg, hogy mindaz, amiért feláldozta gyerekeit és önmagát is, hiábavaló volt, mert a harácsolásnak a néphatalom egyszer s mindenkorra véget vetett. Comea rendezése széles tablókat 'rajzol a kisvárosról és lakóiról, s nagyívű jellemrajzot is ad hősnőjéről. Talán épp ez a nagy formátum akadályozza meg, hogy a film többi szereplője is eléggé életteli és jól körüljárt karakter legyen. Ebben persze a Paunát alakító, több filmszerepéből már nálunk is ismert Draga Olteanu-Matei (aki a forgatókönyvnek is társszerzője a rendező mellett) kitűnő játéka is oka lehet. Nézd a bohócot! Kicsit őrült film ez az őrülettel játszó olasz mű, Alberto Bevilaqua rendező alkotása. Hogy miért? Mert főhőse, a jámbor, jóindulatú, gyanútlan, szelid muzsikus, Marcello, addig alakítja a bolond bohócot, míg végül is alig tudjuk eldönteni: ez már a színlelés vagy már maga az aktív „dili"? A történet maga különben ugyanilyen fura: Marcello felesége, a szép Giulia (a rendkívül szekszepiles Mariangelo Melato alakítja, akit legutóbb A rendőrnő című film címszerepében láttunk) megcsalja férjét egy magát Julius Caesarnak képzelő fickóval, aki mellesleg valóságos háremet tart, s egyéb bolondériái is vannak. Marcello, hogy megbosszulja a felszarvazást, kissé ütődött bohócnak tetteti magát, és így keresi az alkalmat, hogy elbánjon a szeretővel. Végül is különböző faramuci kalandok után Marcello elválik Giuliától, s a szerető, Ras, feleségül készül venni az asszonyt, de az esküvőn a volt férj, Marcello végleg becsavarodik, s ezzel kudarcba fullad a házasság is. Fura, már-már a mesék irrealitását idéző, fanyar és kiábrándult film a Nézd a bohócot! A Marcellót játszó Nino Manfredi alakítása egyébként pontosan közvetíti is ezt a gúnyos-bolondos alaphangot. Takács István
