Pest Megyi Hírlap, 1977. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-17 / 193. szám
4 1977. AUGUSZTUS 17., SZERDA KÉT FINN REGÉNY Észak nyara és humora A háború küszöbén, 1939-ben, amikor megkapta a Nobel-dí- jat, akkor jelent meg az első magyarra fordított regény a nagy finn írótól, Frans Eemil Sillanpäälöl. Egy eredetiben nyolc évvel korábban kiadott kötet egy halálosan beteg szép fiatal lánynak a szerelméről az érlelődő nyárban, mint világirodalmi lexikonunk írja. Pusztuló és kiteljesedő élet, szerelem és halál, betegség és termést hozó természet pólusai között bontakozott ki az a történet. Ismét a nyár, az északi nyár árad már a címéből is az Európa Könyvkiadónál most megjelent elbeszéléskötetnek: Emberek a nyári éjszakában. A három történetből álló ciklust N. Sebestyén Irén fordította. A szereplők a föld és a vizek közelségében élnek. Gazdák és asszonyaik, szolgálók, utódaik, s akik életükben előfordulnak, köztük a művész: ők jámak- kelnek a természet tenyerén — annak részeként egyben. A természet van jelen mindig mindenütt kint és bent, a környezetben és az emberekben, s mint az északi éjszaka nyáron, melyről azt mondja az író, hogy „északtájon nyáridőben nincs is igazi éjszaka, csak hosszan tartó, lassan halványuló esti szürkület, amelynek homályából szóval le nem írható fény árad szét: a nyári reggel közeledésének sejtéseilyen megfoghatatlanul szélesen áramló átmenetek szövevénye Sillanpää stílusa, ábrázolás- módja, életlátása is. Mindig ott a föld, a külső és belső természet zömök valósága, s ugyanakkor az érzelmek, a lélek belső rezdülései olykor átszelle- mülten finom árnyalatokban, olykor szinte misztikusan sejtelmes hangulattól övezve jelennek meg. Más időszakokban folytatva vagy visszatekintve kerekedik regénnyé az elbeszélés, oldódik, egy emberben várakozó nagy nyugalommá az élet sok feszültsége. Ha ezek után Mártii Lami- nak ugyancsak az Európánál megjelent kötetét vesszük a kezünkbe Gombár Endre fordításában és Gyulai Liviusz szórakoztató illusztrációival, akkor egészen más északi világba jutunk. Az elsőszülött — ez a könyv címe — humoros regény, melynek nem egy rokonára akadhatnánk a nyugati, főként az angol, de akár a német irodalmakban is* Az elsőszülött hőse egy pszichológus, aki mindent könyvből tud, s ez a baja. Igaz, az olvasónak éppen ez a jó: bő humor forrása. Így nősül meg — a pályaválasztási tanácsadás egyik résztvevőjének jobbat nem tudván tanácsolni a férj- hezmenésnél —, így nem születik huzamos időn át, majd e hiányra ébredve így születik hirtelen gyermeke. A humoros bonyodalmak ezzel véget nem érnek, mert hiszen a nevelésben is a könyvekből merített tudását teszi próbára a derék Aatos Näveri, a pszichológus. Martti Lami olyan humorista, aki nem reked meg a magánélet komikumában, hanem váratlan célzásokkal köti össze mindig a társadalom, az ország, a világ ügyeivel az egyénit. S gondolom a finn olvasó éppen úgy szereti az efféle „hazavágó” humort, mint a budapesti ember a Mikroszkóp Szín. padnak, a magyar rádióhallgató vagy tévénéző Komlósnak vagy Hofinak a hasonló poénjait. De nem kevésbé szórakoztató — a stílus színlelt tárgyilagosságának kontrasztjától gyakran hahotára ingerlő — az, amikor a szerző a felvilágosult nevelés leegyszerűsített végleteként előadja, hogy az elsőszülött miként szövi tovább és terjeszti ki gyermekei fantáziájával apjától frissen szerzett ismereteit bizonyos testrésze elnevezéséről és szerepéről, vagy hogy a boldog papa miként jut majdnem rendőrkézre, amikor örömében csecsemőjével beszalad a kocsmába dicsekedni, márpedig a törvény tiltja kiskorúak odavitelét — máskor meg bíróság elé is kerül, mert, hát nem tudott elEGY ESZMELO KONTINENS HANGJAI lenállni sör iránti szomjának, amikor őriznie kellett a fiát, s mi mást tehetett: bedugta a sportszatyorba, míg a sörét itta... Kár folytatni — ami mulattató, az eredetiben nevettet! N. F. Climbié az eredeti ■— francia nyelvű — kiadáson a címe annak a regénynek, amely most, 21 évvel utóbb magyaBabalexikon és társai Szép új könyvekkel gondolt a Móra Könyvkiadó a legkisebbekre. S ezek a könyvek legalább annyira az övéké, mint szüleiké, hiszen olyan korú gyermekekről van szó, akik még nem tudnak olvasni, de szívesen nézegetik a képeket és várják hozzá a mama vagy a papa magyarázatát. Ez nem feltétlenül a mese világába kell hogy vezessen, sőt bizonyos korban még jobb is, ha inkább a környező világ konkrét ismereteihez fűződik. Legalábbis ezt ajánlja az az újszerű szép kötet, amely A baba első lexikona címet viseli. Ebben a szerzők — Tardos Anna és Kálló Eva, a Csecsemőotthonok Országos Módszertani Intézetének munkatársai a kétéves gyermekekkel közös nézelődésre, böngészésre, beszélgetésre kívánnak alkalmat adni a szülőknek. A kötet főszereplője, Zsófi és Peti 7— Kovács Péter kedves rajzaid — a mindennapi életben jár-kel. Bennük a kis nézők magukra ismerhetnek, egy-egy szövegrészből pedig szüleik „testhezálló” beszélgetéseket rögtönözhetnek. Így válik ez a kis képeskönyv lexikonná, amely a kisgyermek számára felfedezni való környezettel, hétköznani tárgyakkal ismertet meg játékos hasznossággal vagy inkább hasznos játékossággal. A két éven felülieknek szól Kresz Mária—Urai Erika: Tejjel ettem a kását című leporellója is, valamint Szabó Lőrinc: Falusi hangverseny című bájos gyermekversének rajzos kiadása Szyksznian Wanda illusztrációival. Á három éven felülieknek készült hangulatos leporellón Reich Károly rajzai gyönyörködtetnek Gazdag Erzsi: Itt a nyár című verscsokrához, s a következő korosztályhoz, a négy éven felüliekhez szól Orbán Ottó: Eszterlánc című kis kötete. Ennek középpontjában a négyéves Eszterről szóló versek állnak, de a tréfás, groteszk humorú költemények sok minden másról — a természetről, a környező világról — is szólnak, Heinzel- mann Emma lírai hangulatú illusztrációival. S a már majdnem olvasóknak — az öt éven felülieknek — szól az új gyermekkönyvek közül Jan Larri, a kitűnő szovjet gyermekíró regénye: Kukk és Kukki csodálatos utazása címmel. Ebben két kis fabábu mulatságos kalandjait beszéli el. Ízes mesehangon tolmácsolja a történetet magyarra Sebők Éva, a Móra Kiadó és a Kárpáti Kiadó közös gondozásában megjelent kötetben, melyet Reich Károly rajzai tesznek még színesebbé. A művészet lapjai A NAGY OKTOBER ÉVFORDULÓJÁRA - A SZÉLESEBB KÖZMŰVELÉS SZOLGÁLATÁBAN - ALKOTÓPÁLYÁK Könyvkiadásunk is méltóképpen fölkészül arra, hogy köszöntse a Nagy Októberi Szocialista Forradalom GO. évfordulóját, és egyben új ismeretekkel gazdagítsa a hazai olvasót. Reprezentatív mappával áll e cél szolgálatában a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, amikor most megjelentette A nagy forradalom plakátjai című reprodukciós összeállítást. „A forradalmi harc legnehezebb három évének színfoltokkal és jelszavak zengésével megírt jegyzőkönyve” — így nevezte Majakovszkij a forradalmi évek plakátjait. Ez igaz megállapításhoz jogosan fűzi hozzá a mappához írott bevezető tanulmányában Rúzsa György, hogy nemcsak jegyzőkönyvről van szó, hanem igazi magas színvonalú művészetről, melyben ugyancsak forradalmi változásokat találunk. Ez a forradalmi évek plakátművészetéről írott tanulmány egyébként — viszonylagos rövidség ellenére is — igen jó áttekintést nyújt e sajátos követelményeknek megfelelő művészeti ágról. A mappában — Győrffy Sándor válogatásában huszonnégy színes plakátreprodukciót találunk, melyek mindegyikéhez a történészválogató praktikus tömörségű képismertetőket írt. Mindezek együtt bizonyos mértékig tükrözik a szovjet művészet egy nagy korszakát is. Erről így, egybegyűjtve ezúttal először kaphatunk átfogó képet, hiszen a most közreadott plakátok eredetije is több szovjet köz- gyűjteményben található, így Moszkvában: a Szovjetunió Központi Forradalmi Múzeumában, a Tretyakov Képtárban, a Lenin Könyvtárban, illetve Leningrádban: a Szaltikov— Scsedrin Könyvtárban, az Októberi Forradalom Múzeumában és az Orosz Múzeumban. A kötet szerkesztői igen ötletesen gondoltak arra, hogy az évforduló alkalmából kis kamarakiállítást lehessen üzemekben, művelődési házakban kialakítani a mappa lapjaiból és a szétvágható, a képek alá illeszthető ismertető szövegekből. A Nemzeti Múzeum és Visegrád Hazai kulturális és tudományos jubileumot köszönt a Corvina Kiadó most megjelent új kötete. A Magyar Nemzeti Múzeum című könyv a múzeum alapításának 175. évfordulója alkalmából került az olvasó kezébe, Fü- lep Ferenc szerkesztésében. Európa egyik legrégibb közgyűjteményének történetéről Korek József ad számot, igen adatgazdagon megismertetve miként gyarapodott, fejlődött nagy nevű közintézményünk, melynek a fel- szabadulás után az 1949. évi múzeumi törvény nyitott új utat a fejlődésben. Ezzel kezdődött meg a — Tanácsköztársaság múzeumi hagyományaiból adódó — szocialista múzeum alapjainak kiépítése, mely megmutatta eredményeit a gyűjtő- és feldolgozó munkában éppúgy, mint az arra épülő közművelésben. Az új múzeumi koncepció része, hogy napjainkban a Nemzeti Múzeum kebelébe több kiemelkedő vidéki intézmény is tartozik, így a mi Pest megyei Mátyás király múzeumunk Visegrádon. E három nagy egységből álló — közös gyűjtőnevű — műemléki együttesről Héjj Miklós, a múzeum igazgatója ad röviden számot a kötetben és értékes szövegmagyarázatokat fűz a visegrádi képekhez. Vizuális esztétikai nevelés Közművelődésünknek ma már egyik kiemelten fontos területe a vizuális esztétikai nevelés amely egyáltalán nem csupán a pedagógia ügye. Ennek útjait, módjait tanulmányozta éppen négy esztendeje, 1973 augusztusában Budapesten, az INSEA (Nemzetközi Művészeti Nevelési Szövetség) II. regionális kongresszusa. Ezen az eddigi tapasztalatok figyelembevételével, valamennyi korszerű részterület bevonásával vizsgálták a vizuális esztétikai nevelés szerepét az alkotó személyiségformálás feladatkörében. Most a közelgő Képzőművészeti Világhét alkalmából a tanácskozás tapasztalatait felhasználva Domonkos Imre, az INSEA Világ- tanácsának tagja kötetet állított össze — a Corvina Kiadó gondozásában a vizuális esztétikai nevelés segítésére. A Látás iskolája címmel — a Művészet és elmélet sorozatban — megjelent kötet hat hazai és hét külföldi szerző különböző témájú és módszerű tanulmányát adja közre. A szerzők e témakör kiváló ismerői és kutatói, így a magyarok közül elsősorban a kötet összeállítója, aki a vizuális esztétikai nevelés országos felügyelője is, továbbá Padi Ákos, a magyar művészeti nevelők szeniorja, Székácsné dr. Vida Mária, a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen a művészeti nevelés pszichológiai kérdései című speciálkollégium vezetője, Lengyel Györgyi, a budapesti Tanítóképző Főiskola tanára, Kelemen Endre, az iskolatelfeví- zió szekciójának vezetője, Balogh András festőművész, művészeti író. A mai tanulmányokhoz igen értékesen csatlakozik a vizuális esztétikai nevelés magyar irodalmából válogatott szemelvénygyűjtemény olyan nagyságoktól, mint Lyka Károly, Moholy-Nagy László, Szőnyi István, Márffy Ödön. Ez arra mutat egyben, hogy haladó művészeink, művészeti íróink mindenkor fontosnak tartották a vizuális nevelést, mint az ember szellemi felemelkedésének, a tömegek kulturális aktivizálásának egyik jelentős ügyét. \ Sorozatok, újabb kiadások A Corvina Művészet Kiskönyvtára sorozatának 115. darabjaként jelent meg, Dévényi Iván tanulmányával, a Thorma János munkásságát felölelő kötet. A múlt század második felének, a nevezetes nagybányai művésztelep alapítógárdája tagjának, a magyar történelmi festészet nagy alakjának pályafutását híven tükrözi ez a kiadvány, amely megismertet a' művek korabeli visszhangjával és utólagos megítélésével is. A bevezető tanulmány mintegy részletesen kifejti a mottójául Elek Artúrtól választott idézetet, mely szerint „Thorma — a legnagyobb szabású festői tehetségek egyike, a művészi kifejezés minden eszközének mestere — méreteivel is, tartalmi bőségével is és színei erejével is mindig a monumentálist és a magasrendűt kereste”. Ritka népszerűséget mondhat magáénak a fiatalon elhunyt Karel Schulznak Michelangelo Bounarrotiról írt életregénye, amelyet imLebegyev plakátja a jubileumi mappa címlapján: Az Oroszország határát védő Vörös Hadsereg és flotta. már hetedik kiadásban — Kőbe zárt fájdalom címmel — adott közre magyarul a Corvina Kiadó. Helyesen vélte úgy — mint írja a bevezető kiadói jegyzetben —, hogy a nagy reneszánsz mester élete első korszakát felölelő műben (a továbbiakra a szerző váratlan halála miatt nem kerülhetett sor), olyan eszmei, művészi értékek rejlenek, melyek jelentősen gazdagítják és közelebb hozzák az olvasóhoz a Michelangelo emberi és alkotói egyéniségéről kialakult képet. A nagy magyar mesterek sorába tartozó, a magyar művészet nagy öregjének, Bernát Aurélnak munkásságát újabb — második, bővített — kiadásban bocsátja az olvasó elé a Corvina. Életútjáról, alkotói egyéniségéről Pataky Dénes rajzol pályaképet, helyesen állapítva meg, hogy „Bernáth műveinek magas kvalitása már korán klasszikus rangot biztosított számára”. Az album 24 színes reprodukcióval dokumentálja e nagyméretű életmű korszakait, s egyszínű képekkel grafikai munkásságából ad ízelítőt, illetve ismertet meg néhány sajnálatosan megsemmisült alkotásával. L. LAPOZGATÓ A nyugat-afrikai Elefántcsontpart 1958-ban lett Franciaország gyarmatából autonóm köztársaság, egyelőre még a Francia Közösség részeként, majd 1960-tól alkotmányjogilag is független állam immár a Francia Közösség keretein kívül. A gyarmati uralom egyébként hatnyolc évtizedig tartott: a múlt század nyolcvanas-kilencvenes éveiben igázták le a francia gyarmatosítók. Ennek a gyarmati időszaknak a derekán született Bemard B. Da- dié, aki ma hazájának és a kontinensnek egyik jelentős írója és tudósa — néprajzkutató —, azonkívül köztiszteletben álló politikai személyiség is, aki kivette részét az Elefántcsontpart önálló állami létéért folytatott küzdelmekből. nak. Ez a világ azonban — noha képére akarja formálni, befogadni nem kívánja. S a fiatalember mögött és — a gyarmatosítók világában, velük szemben — egy még eleven hagyományos közösség, emberközelség áll. Az elnyomottaké. Ide tér vissza mű, veltebben és egyidejűleg öntudatosodva Climbié, mint ahogy az író is visszatért Elefántcsontpartra a dakari Fekete Afrikai Francia Intézetből a második világháború után. Bekapcsolódik a politikai életbe és megjárja a börtönt. S aztán egy régi ismerősével találkozva, tűnődve és élettapasztalatát mérlegelv? azt mondja: — Az európai miközben a szívünket, a lelkünket keresi, hogy megvalósítsa a teljes beolvadást, azt gondolja: „Hogyan uralkodhatnék eten a kontinensen, ezeken az embereken, ha a tamtam minden este az ősi nyelvhez köti, a múlthoz kapcsolja őket?" A hajnal kétszer jön állampolgár — de meg a színeseken belül is más a helyzete az afrikaiaknak vagy ai ott élő indiaiaknak stb. —, a fehérek közül is csak a búro.. utódai, az afrikanderok az igazán urak, Cope-nak az Európánál most megjelent, A hajnu, kétszer jön című regénye ebbe az országba visz el, s a dél-afrikai ellenállási mozgalom életébe, résztvevőinek sorsába pillanthatunk be. Izgalmas és emberi története kemény vonású hősöket állít elénk, s ez, valamint kevés jelzőjű, cselekmény és párbeszéd kockáiból építő stílusa Hemingway szellemi rokonának mutatja az afrikai írót. Igen hasznos, hogy a kiadó mindkét kötet végén jó eligazító tanulmányt közölt Karig Sárától, aki megadja az afrikai szerzők és regényeik történelmi koordinátáit, társadalmi hátterét is. Az első könyvet Dutkay Magyar Katalin, a másodikat pedig Ba- labán Péter fordításában olvashatjuk. Németh Ferenc Ha Dadié a tamtamhoz, a hagyománynoz, a fekete közösséghez fordul vissza, Cope más afrikai ország szülötteként inkább csak a célok és a jelen ellentétes pólusaihoz orientálódhat. Ahol született, s amelynek angol nyelvű irodalmát színvonalasan és humanista kiállással képviseli, a Dél-afrikai Köztársaság gyakran szerepel az újságok lapjain, mint a faji megkülönböztetés politikájának és gyakorlatának szélsőséges alkalmazója. S újabban azzal is fölkeltette a figyelmet, hogy atomfegyver birtoklásával kacérkodik az ásványi kincsekben igen gazdag ország, mely nem utolsósorban épp e kincsek révén dacol a nemzetközi megbélyegezéssel és tartja fenn belső gettórendszerét. A zuluk közt nevelkedett Jack Cope Angliában volt újságíró, s a második világháború után tért vissza hazájába, ahonnan aztán a faji megkülönböztetés elleni tiltakozásért száműzték. Ebben az országban egyébként, ahol szíT1AC hn.nl BAm lohöt -fnl iznc -i rul is megjelent Elefántcsontparti történet címmel az Európa Könyvkiadónál. S Climbié e regény hősének a neve is — voltaképpen a szerző, Dadié ifjúságából, életéből merít, s egyben egy akkori fiatal tipikus sorsát rajzolja meg. A műveltséghez s a felemelkedéshez az út a francia iskolán, a francia műveltségen át vezet. Egy más világ követelményeihez, formáihoz kell idomulni a fiatal afrikaiElefántcsontparti történet Két író Afrikából