Pest Megyi Hírlap, 1977. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-16 / 192. szám

1977. AUGUSZTUS 16., KEDD Középiskolai előkészítő Matematikatábor, Göd Romantikus környezetben, a Duna-parti sűrű erdőben áll az alsógödi ifjúsági úttörő- és KISZ-tábor, ahol kilencvenkét Pest megyei gyereket készítet­tek föl matematikából hama­rosan elkezdődj középiskolai tanulmányaikra. Játszva tanulni — A gyerekek az idén vé­gezték el a nyolcadik osztályt, szeptembertől megnövekedett követelmények szerint gimná­ziumokban, szakközépiskolák­ban kell helytállniuk — is­merteti a tábor koncepcióját Metlitz Józsefné táborvezető, a budakeszi gimnázium ma­tematikaszakos tanára. — Közülük nagyon sokan olyan Pest megyei községekből jöt­tek, ahol nem kaphattak szak­szerű általános iskolai mate­matika előképzettséget. A tá­bor feladata összetett. Gyere­keink egy részét matematika tagozatra vették föl, másoknál pedig alapvető fogalmakat kel­lett tisztázni. Összehangoltuk a kiegészítő és továbbképző tendenciákat. Ezt nagyrészt megoldottuk úgy, hogy a részt­vevőket különböző rajokba és őrsökbe osztottuk el. Figyelem­be vettük azt is, hogy vakáció van, a gyerekek pihenésre, szórakozásra, élményekre vágy­nak. Naponta váltogattuk a foglalkozások jellegét, a pá­ros napokon köáöítebb példa- megoldásokkal foglalkoztat­tuk a pajtásokat, ezek az al­kalmak jobban hasonlítottak az iskolai órákra. A páratlan napokon játékos vetélkedőket szerveztünk, melyeknek egy részét maguk a gyerekek állí­tották össze. Önkormányzati nap — A diákokkal egyetértés­ben tábori tanácsnapot tartot­tunk — veszi át a szót Zelei Lászióné péceli pedagógus. — Ez megfelel az iskolai önkor­mányzati napoknak. A tábori foglalkozásokat a gyerekek ve­zették, a pedagógusok és ifive­zetők egy rajba tömörülten végezték az ügyeletes napi dol­gait, a konyhaszolgálatot, a szobaszemléket. Ilyenkor mér­hettük föl a tábori felkészítés eredményességét, a gyerekek nagyon pontosan, talpraeset­ten látták el a feladataikat. Belelapozgatok a hangula­tos, ügyes rajzokkal díszített egyszerűbb-bonyolultabb, jól megoldott matematikai felada­tokat tartalmazó öt rajnaplóba. Híres magyar matematikusok, Arany Dániel, Beke Manó, König Gyula, Kischák István, Neumann János nevét viselik a rajok. Az őrsöket pedig ma­tematikai fogalmakról nevez­ték el: Origó, Omega, Alfabé­ta (tréfás torzítással Analfa­béta őrs). A legutóbbi önkor­mányzati napon négy gyerek különösen aktív volt, ők állí­tották össze a tréfás sportve­télkedőt. Új feladatok, újszerű élmény — Újdonság volt a felkészí­tésben a sok mértani példa, a kerek, logikus bizonyítások — meséli Raczkó Béla csobánkai pajtás. — Ilyen jó táborban talán még soha nem voltam. 1 A körm’ezet nagyon szép, na­gyon sokat tanultam. Szeptem­bertől a szentendrei gimná­zium matematika tagozatára fogok járni, úgy érzem, a tá­bor sokat segített abban, hogy megálljain a helyemet. Ha minden jól megy, orvosi egye­temre szeretnék jelentkezni. — Tökölön végeztem, Cse­pelre, a Steinmetz Kapitány Szakközépiskolába vettek föl — számol be Orsós István. — Elektromérnöknek készülök, a matematika nagyon érdekel. A diákönkormányzati napon én voltam a rajvezető. Sok új dol­got láttam, tapasztaltam a tá­borban. Maracska Károly Perbálon végzett, a budapesti Kaffka Margit Gimnáziumba került. — Olyan feladatok megol­dását sajátítottuk el, amelyek­nek bizonyítása egyszerű, de azelőtt magunktól nem jöttünk volna rá a helyes megoldás­ra. Varga Teréz is Perbálra jött. — Emlékezetes volt a vác- rátóti kirándulás — mondja. — A botanikus kertben csodála­tos újdonságokat láttunk, szé­pek a régi fák, a pálmaház, a mocsári tölgyes, a vízimalom. Elég sok minden érdekel. Bu­dakeszin járok majd gimná­ziumba, szeretnék főiskolára, vagy egyetemre kerülni, de még nem döntöttem igazán. Metlitz Józsefné táborvezető megmutatta még a képeslapo­kat, amelyeken azokat a szü­lőket értesítették, akiknek a gyerekei a legjobb eredménye­ket érték el. A Változatos mű­sorok emlékéhez a sikerél­mény is járult. Pósa Zoltán SZOBORAVATÓ, IRODALMI EST Szentendrén születtem... „Oly szerencsés voltam, hogy Szentendrén születtem, ebben a kicsiny szerb oázis­ban, annyiféle nemzetiség kö­zepette. S mert oly városban születtem, melyben a szerbek büszkén és szabadon éltek, s ahol nagy a vendégszeretet, a szabad királyi kiváltságos vá­rosban a vármegye urai, a sok patrícius és nemes úr mellett, mégsem suhogtathatták pan­dúrbotjaikat. És én zsenge gyermekkoromban úgy lát­tam, hogy a szentendreiek va­lóban híresek és senki sem akad, aki árthasson nekik. Ebben a szent meggyőződés­ben végeztem el a szentend­rei első latin iskolát, amikor Vácra adtak. Rettenetes hon­vágyam támadt Szentendre után...” TV-FIGYELŐ Munkakezdés. Több ezer Pest megyei — lakóhelyéről nap mint nap a fővárosba uta­zó — dolgozót is érint az a sajnálatos jelenség, hogy a pesti, budai üzemek egy ré­szében figyelmen kívül hagy­ják a kötelezően előírt lép­csőzetes munkakezdést. Amint arról A Hét vasárnap esti ri­portja beszámolt — és amit a bejárók hétfőtől szombatig kényszerűen tapasztalnak —, minden különösebb engedély- kérés vagy bejelentés nélkül szép csendesen visszaállt a régi rend: egyszerre kell blok­kolni, úgy, mint hajdan, azok- Dan a tolakodós időkben. összesen száztíz vállalat haj­nali startját vizsgálták meg az arra illetékesek, és kény­telen-kelletlen megállapítot­ták, hogy e tisztes mennyisé­gű céglétszám egyharmada sérti meg az öt éve hozott rendszabályokat. Szép arány! Hogy a kezdési időpontok átírói mire hivatkoznak? Hallhattuk: így a munkahelyi hagyomány, amúgy a helyi érdek. Az ilyesmire szokás mondani, hogy hímelés és há­molás ... \ A hajnaltájt autóbuszban, villamoson préselődő érdekel­teket mindez kevéssé vigasz­talhatja. Legföljebb abban bízhatnak, hogy mégiscsak visszatérnek majd azok a bol­dogabb idők, amikor negyed­órás, félórás eltérésekkel szó­lalt meg a műszakkezdést jel­ző csengő, vagy duda; ami­kor kezek, lábak összegaba- Iyodása, testek préselődése, nyakak csavarodása nélkül is el lehetett jutni a gyárkapu­kig. Hátha visszatérnek — ha már ennyit beszélnek róla... Gyulil VÍléz. Még így, több nap elteltével is a kellemesebb tv-s emlékeink között tartjuk nyilván az eredetileg mozi­filmnek készült Gyula vitéz télen-nyáron című, immár he­tedik életévében pörgő alko­tást. Hogy miért tetszett a kép­ernyőn az a tekercs, amelyet oly fanyalogva fogadott egy­kor a filmszínházak megfo­gyatkozott közönsége? Föltehetőleg azért, mert a Gyula vitéz ezzel a vetítéssel voltaképpen hazaérkezett. Ott vetítették le, ahol története szárba szökkent: a stúdiók háza táján. Népszerűségük for­rásvidékén nyílt alkalmunk megnyilatkozni kedves dobo­Tóalmás. Akárha valami gépesített kisbíró lenne, úgy mondja a híreket a tóalmási buszmagnó. Aki látta a Min­denki közlekedik legutóbbi adását, tudhatja, miről van szó. Röviden arról, hogy Pé­ter Béla, Tóalmás művelődé­si házának igazgatója kitalál­ta : ne csak az autóbuszok mo­zunk olyan hazai sztárjainak, mint Benedek István, vagy a Lábody néven megszólaló Abo- dy Béla. Ettől az ott játszom, ahol máskor komolykodom hely­zettől dobódott fel igazán ez a jámbor Gyula vitéz. Ettől kapott sokkalta erősebb töl­tést annál, mint ami egykor a tv-s emlékeinket egyáltalán nem idéző mozikban feszítget- te. torzümmögését hallgassák a Pestre utazók, hanem azt is, ami a fővárostól ötven kilo­méternyire fekvő településen történik. Szalagra mondják a falukrónikát, és amíg fut a jármű, szépen tudósít e sza­lag. Kolumbusz tojása? Fából vaskarika? Bizony, bizony, ta­lálmányi rangra érdemes öt­let! Akácz László Balázsovits Lajos színmű" vész idézte fel tegnap délután a százötven esztendeje Szent­endrén született szerb író. Ja­kon Ignjatovic szavait a vá­ros Péter-Pál templomának parkjában. Az emlékezésre az adott okot, hogy ez alkalom­mal hullott le a lepel Janzer Frigyes szobrászművész alko­tásáról, aki bronzba formázta meg a szerb irodalmi realiz­mus úttörőjének arcmását. A bensőséges hangulatú ün­nepségen, amelyet a pomdzi szerb dalárda éneke vezetett be, a város párt- és állami vezetői mellett megjelent Djuki Vojislav, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztár­saság budapesti nagykövetsé­gének konzulja, Belos Péter, a Magyarországi Délszlávok Szövetségének elnöke, a Ma­gyar Írók Szövetségének képvi­seletében pedig Vas István, Kossuth-díjas költő. A szobornál Vujicsics D. Sztoján, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia Irodalomtudo­mányi Intézetének tudományos munkatársa emlékezett Szent­endre egyik legnagyobb szülöt­tére, az íróra és forradalmár­ra. a szerb és a magyar törté­nelmi sorsközösség egykori hirdetőjére. Mint mondotta. ■Ja-kov Ignjatovic a realista szerb prózairodalom alapjait vetette meg. Az a társadalmi közeg indította környezetének valósághű ábrázolására, amelyből kinőtt. Azt az áb­rázolásmódot tette magáévá, amelyet jelenünkben mi is a művészi alkotások alapjának vgllunk. A rövid ünnepség befejezé­seként elhelyezték az emléke­zés koszorúit a szobor talap­zatánál. Ezt követően a művelődés központban irodalmi műsor rendeztek Tudjátok-e, merrt van Szentendre címmel, az írt műveiből. Balázsovits Lajos Bodor Tibor és Kertész Lilit idézett fel sorra egy-egy rész­letet Ignjatovic regényéből, s Respektus Vászá-ból, valamin! az író visszaemlékezéseiből. Az alkotó életére, Szentendrén töltött éveire és sokoldalú munkásságára legavatottabb magyar tolmácsolója, Csuka Zoltán, József Attila-díjas köl­tő, műfordító emlékezett Mint mondotta, a szerb iro­dalomtörténet egyik legérde­kesebb, hányt-vetett, belső el­lentmondásokkal zsúfolt sor­sú alakja a magyarországi szerbség e nagymúltú városá­ban született, s nem egy mü­vében örökítette meg ezt a színes, érdekes várost. Szent­endre után Vácott és Pesten tanult, majd Kecskeméten jo- gászkodott, később pedig fel­csapott huszárnak. A negy­vennyolcas szabadságharcban azok közé tartozott, akik hatá­rozottan szembefordultak a Habsburgokkal és a magyar nép mellé álltak. A szabad- 1 ságharc bukása után bujdo­sott, majd Pesten telepedet! meg, ahol a Letopis című la­pot szerkesztette. Később Új­vidékre költözött. Itt jelentek meg regényei és a magyar szempontból is igen nevezetes önéletrajzi írásai. A sikeres irodalmi est prog­ramját Veroszta Magda zon­gorajátéka és a pomázi szerb dalkör műsora tette még em­lékezetesebbé. Prukner Pál HÉTVÉGI TARLATOK PEST MEGYEBEN Magyar nyelvészek nemzetközi kongresszusa Augusztus 23—27-e között rendezi meg a Magyar Tudo­mányos Akadémia Nyelvtudo­mányi Intézete és a Magyar Nyelvtudományi Társaság a magyar nyelvészek III. nem­zetközi kongresszusát Nyír­egyházán. Amint Szűts László, a kongresszus szervező bizottsá­gának titkára elmondta, az el- jő hasonló jellegű rendez­vényt 1966-ban Debrecenben tartották. A világ minden részéből a kongresszusra ér­kezett, a magyar nyelvvel fog­lalkozó tudósok, szakemberek akkor a magyar nyelv történe­téről és rendszeréről ta­nácskoztak. Debrecenben született a dön­tés, hogy a jövőben nem alka­lomszerűen hívják össze a konferenciát. Az 1972-ben megtartott tudományos ülé­sen már szűkítették a téma­kört: a jelentéstan és a sti­lisztika kérdéseiről hangzot­tak el előadások, viták. Ezen a kongresszuson született a határozat, hogv öt év múlva — tehát az idén — a magyar nyelv gramma­tikájáról, a történeti, a leíró nyelvtan és a nyelv- oktatás kérdéseiről rendezik meg a harmadik ta lálkozót. A nagymarosi Duna-parti sétányon: Gyurcsek Ferenc bemutatkozása _ Nagymaroson, a Duna-parti sétányon Kiss István Kossuth­= díjas szobrászművész, a Magyar Képzőművészek Szövetségének s elnöke nyitotta meg vasárnap délelőtt Gyurcsek Ferenc szob- I rainak szabadtéri kiállításit, A bemutató szeptember 30-ig E látható, minden nap. Szentendrén Xlimó Károly Munkácsy-díjas festőművész kl- i állítása nyílt meg vasárnap délelőtt, a müvésztelepi galériá- = ban, megtekinthető szeptember 11-ig, hétfő kivételével, naponta. A nagymarosi sétányon so- érzékenységre — erre kimagas- káig úgy tűnt, semmi sem ló példa a „Tükröződés” —, hiányzik. Szemben a Pilis, a vagy feledni a lágy vonalveze- visegrádi fellegvár, lent a tést és erőteljesen, szinte drasz- Duna ringása, olyan tömény tikusan alkotni, a modell kívá- szépség ápolta-ápolja a te- nalmai szerint. Tehetségének kintetet, hogy mindez a leg- és szobrászi természetének magasabb igényű szemlélő- egyedi vonása, hogy minden dőnek is elég lehetett a gyö- művét egyetlen hatásos gesz- nyörködéshez. Gyurcsek Fe- tusra építi, s ebben találé- renc fokozta a táj ünnepé- konysága és ökonómiája nyil- lyességét. Márványból fara- vánul meg. A Tükröződés fo­gott női testbe álmodott mény sejtelem. Valami külö- „Nyár” című szobrát 1974- nős finomság, alaposság érző­ben Nagymarosnak adomá-' dik abban, hogy a tökéletes nyozta. A helyi tanács a mű- női formát felbontja. Marti­vet a felújított Duna-parti sé- novicsot betonglóriába fonja, tányon helyezte el. .Azóta a nyakazást éles betontömbök °T, sr,r“ hogy a nagymarosi parissá- modssarrel melyet a törtem- kasz a következő évtizedben lem és Karinthy Frigyes ver- hazánk egyik rangos szabad- se megelőzött, de Gyurcsek téri szobormúzeumává bővül, plasztikában véglegesített. Az Most Gyurcsek Ferenc újra idő robbanásának tűnik ez a útnak indította műterméből pompás és még ma is felka­betonból, már- ____ ványból mintá­zott plasztikáit, hogy szeptember 30-ig a nagymaro­si sétányon te­remtsenek kapcso­latot a salgótarjá­ni, nagyatádi, sik­lósi példához ha­sonlóan a közön­séggel. Újra itt az al­kalom, mely bizo­nyítja Gyurcsek tettvágyát. Kez­deményez Szol­nokon, Vácott, Nagymaroson; ott­hona az ország és a holnap. Nem riad vissza a nehézsé­gektől. Egyike a művészeknek, akik nagy energiával rendre megújul­nak. Azt külön csodálom benne, hogy egyformán kév>es a ritkán lát­ható szobrászi Gyurcsek Ferenc: Martinovics varó alakzat. Ez a detonáció a Darus zártságból kitörő len­dületében is érvényesül, mert a hősies és veszélyekkel zsú­folt munkát és emberi helyt­állást nyújtja szemnek és ér­telemnek. Ellenpontja a Nyár szalmasárga márványtömbje, mely egyszerre villantja fel a nő, a nap és a búzatáblák aranyló forrásait, a létezés összetett gyönyörűségét. Gyurcsek Ferenc szabadté­ri szoborkiállítása ösztönző erejű, mintegy felkéri társait, hogy ajándékozó kedvükkel küldjék el egy-egy szobrukat a nagymarosi sétányra, mely a község hegyekkel övezett, Duna-határolta, égsaokájú ki­állítóhelyisége lesz. Reméljük, hamarosan. A Szentendrei Művésztelepi Galériában: Klimó Karoly festményt Teljes ember Klimó Ká­roly, aki éli és átéli a kor minden kataklizmáját, aki hosszú töprengésekkel sejdí- ti a holnap törvényeit, akit József Attila, Kafka gondo­latai izgatnak; rajzai mégsem illusztrációk, hanem a szü­lető eszme állomásai. Szent­endrei kiállításának új mű­veiben is ez a felemelő; a kéz, a szellem és a festőiség egy­bevágósága. Az a belső vul­kán tör fel, az a belső fény, az a belső robbanás, mely személyiségéhez és a korhoz csatolt. Egyik képén a Zászlót elem­zi a táj, az idő roncsolt töre­dékeként mintegy jelezve, hogy mennyien visszaéltek magasztos szimbolikájával. Klimó zászlaja füstös, kor­mos lobogás, a gyász szim­bóluma. Mindez nem jelenti azt, hogy Klimó Károly pesz- szimista, csak emlékezik Viet­namra a faji megkülönböz­tetés szégyenére, arra, hogy az emberiség életében még kí­sért a múlt. Másik műve, a Föld alatti város. Ez sem csak festmény, hanem egy aktuális gondo­lat képi megfogalmazása. Malthusnak igaza van? Hol fér el az emberiség? Konf­liktusok nélkül csak az intel­lektus, megálmodott szerke­zeteiben élhetünk? Ez lesz a holnap? Riasztó szükséglet? Politika, közgazdaságtan, épí­tészet tervezi a föld alatti vá­rosokat és házakat, hogy le­gyen tere a jövőnek. Föld alatti város a bánya, föld alat­ti otthonunk a metró, a sok alagút, a sok aluliáró az üzle­tekkel. szinte észre se vettük, s é'eKink egy része föld alatt zailik. Ezt regisztrálja Klimó Károlv. gondunkat, új való­ságunkat ígv élünk, még in­kább í°v fogunk élni. s élhe­tünk-e így? Ábrázolás, asz­szociáció, természet és el­vont forma így él együtt tar­tós szövetségben Klimó Ká­roly művészetében. Gondol­juk végig, ez az életünk, sha ez, akkor Klimó Károly ko­nok realista a maga hajszál­pontos árnyalataival. Vegyük példának Az üldöző halálát. Deszkaroncsok között alig lát­hatóan, mégis kivehetően fej­jel lefele lóg egy volt em­ber. Volt ember a szó lelkü- leti értelmében, volt ember testiségében; lelke előbb halt meg. Ez a roncs, ez a zúza­lék nemcsak látvány, hanem egy ember fokozatos tönkre­menetelének valahány állo­mása. Együttérzés az itt nem látható áldozatokkal, annak fájdalma is, hogy miért lesz oly sok ember szörnyeteg, ül­döző — ezt kérdezi Klimó Károly elveken nevelkedett humanizmusa. Igaz, ami igaz; képeinek nézője e mondani­valót csak tudatos szellemi tevékenység útján képes fel­tárni, de végtére is a mi tár­sadalmunk milliókat iskoláz, s ezért ezt a bonyolult való­ságot ábrázoló bonyolult rea­lizmus nem magánhasználat­ra szánt képrejtvény, hanem korunk összetettségéből fo­gant általános jelbeszéd. Egyéniség, de nem öntelt. Kész a folytatásra, a szolgá­latra, Szőnyegének vörös tob­zódásával láttatia Kodály ze­nédének életerejét, s a csomó­zott függőleges szálak fekete ornátusukban e diadalmas muzsika hangtestei. E fekete csúrgás. e vörös z"ba*as más­hol is iéllemzi műveit, ez a belső lényeg szelídül a színek ütközetei ibán fáradt barnák­ká. megadó szürke tónusok­ká. A valóságnak nem egv, nem kettő — számtalan néző- r>nr,Ha van. Az egyiket, a ma­gáét megtalálta Klimó Ká­roly. Losonci Miklós

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom