Pest Megyi Hírlap, 1977. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-14 / 191. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA A CEGLÉDI J AQ AS ES CEGL XXI. ÉVFOLYAM. 191. SZÁM 1977. AUGUSZTUS 14., VASÁRNAP Három műszak az előkészítő telepen Zöldbab a konzervgyárnak Naponta értékelik, mit végezlek A termesztő és a piac járó ember jól tudja, hogy zöldbabból sokféle van. Vajszínű és smaragdzöld, lapos forma és hengeresre gömbölyödött szálú. A konzervipar kedveli a ceruza vastagságú zöld, hengeres fajtát, mert nem szálkásodik, kellemes az íze. Ezekben a hetekben a bab tonnaszámra érkezik az előkészítő telepekre, hogy onnan tisztítva, a további munkafolyamatokhoz előkészítve továbbszállítsák a gyárba. Ezekben a hetekben a Nagykőrösi Konzervgyár abonyi előkészítő telepén is főként zöldbabbal foglalkoznak. Mossák, válogatják, csumáitól tisztítják. A fergeteges ütemű munkában gép segít a lányoknak, asszonyoknak. Tizenhét kisebb teljesítményű hegyvágót működtethetnek, s két nagy teljesítményűt is munkába állíthatnak, aszerint, hogy mennyi áru érkezett és a gyárban a zöldbabvonal milyen ütemben kéri az előkészített szállítmányokat. A nagy teljesítményű hegyvágó, napi három műszakos munkában, akár 6—7 vagon babot képes előkészíteni. Késsel, kétkezi babhegyezge- téssel ezt semmiképp nem győznék. Az abonyi előkészítő telepen 140-en dolgoznak. Jöttek néhányan, állományon kívüliek, s vannak fiatalok, akik az általános iskola befejeztével egy kicsit itt segítkez- ve ismerkednek a munkával. Most, hogy a szezon javában tart, három műszakban dolgoznak az előkészítőben, a hétvégeken is. Naponta általában 10 vagon áru beérkezik. Babot egészen októberig várhatnak. Eddig 110 vagonnyit küldtek tovább konzerválásra, s még ennyi bizonyára lesz. A zöldpaprikát hozó teherautók is egyre-másr'a bebocsátást kérnek az előkészítő telep kapuján. Ezt a járásbeli közös gazdaságok szállítják, és a szentesi Árpád Termelőszövetkezet is nagy meny- nyiségben küldi. Ezen a nyáron olyan a paprika, hogy szinte rá kell csodálkozni: igen jó minőségű, húsos, megnőttek a szemek jókorára. Ebben az évben az abonyi előkészítő telep helyi átvevőt is üzemeltet, az abonyi kiskertek termését fogadja. Sárgabarackból nagy mennyiséget vásároltak fel, s várhatóan szilvával folytatják. Tizennégy szocialista brigád dolgozik az előkészítő telepen. Felmérő értékelést szinte naponta tartanak. Vállalásaikat igyekeznek teljesíteni. Mint mondják, az exportképes konzervek készítéséhez minimum ilyen igényű előkészítésre van szükség, tehát igen sok múlik rajtuk. Vállalásaikat eszerint határozzák meg. A munkafegyelem, a higiénia, a minőség védelme, a fürgeség ebbe mind beletartozik. Óvakodnak az üzemi balesetekről, viselik az előírás szerinti védőruhákat. Késő ősztől, ha az előkészíteni való fogytán lesz, ismét beindul az abonyi telepen a zárógyűrű készítő üzemrész, amely most szünetel. Munkakapcsolatban vannak az abonyiak a ceglédi konzervgyári gyáregységgel is. Bedolgozó rendszerrel a szárítóüzem számára hagymát készítenek elő. A tisztítani valót gépkocsi viszi ki a házakhoz, a tisztítottat összegyűjti, s szállítja Ceglédre. Mint az abonyiak mondják, kicsit siratós dolog ez, de megéri, mert szó szerint pénzt hoz a házhoz. Ez a munkaalkalom azoknak kedvez, akik semmiképp nem tudnának otthonról eljárni, műszakbeosztáshoz alkalmazkodni.. E. K. Erősödik a tömegsport A Minisztertanács rendeleté nyomán, mely az ifjúság sportjáról és az Edzett ifjúságért mozgalom beindításáról szói, Cegléden és a járásban koordinációs bizottságot hoztak létre. Ezek tevékenységéről, feladatáról Pásztor István, a sportfelügyelőség vezetője számolt be. — A koordinációs bizottságok feladata területükön a tömegsport összefogása, irányítása, valamint az Edzett ifjúságért mozgalom teljesítéséhez a lehetőségek megteremtése. Az irányító munka egyik fontos része, hogy szoros kapcsolat alakuljon ki a gazdasági egységek szervező bizottságaival, hogy azután könnyebb legyen azok tevékenységének segítése, ellenőrzése. A koordinációs bizottságok — a sportolási lehetőségek bővítése érdekében — versenynaptárt készítenek. Sor kerül az „EIM” előrehaladd sának rendszeres értékelésére, valamint a gazdasági egységek vezetőinek, iskolaigazgatóknak beszámoltatására. A beszámoltatásokat a helyszínen rendezik meg, s mindannyiszor valamilyen sport - esemény rendezését is tervezik. Múlt, jelen és jövő Kőcser tovább írja krónikáját Múlt, jelen és jövő találkozásának tanúi most a kocsériak — kiknek centenáris ünnepségeiről mai lapunk 8. oldalán tudósítunk. Egy évszázad még tapintható időtartam, az egymást követő nemzedékek karnyújtásnyira vannak egymáshoz. A község főutcáján, muskátlis ablakú ház előtt az egykori paraszti gazdálkodás eszközei sorakoznak. Ott áll egy barázdát rég nem szántott eke, mellette konkolyozó, arrébb a már megszűnt tanyai iskolák tekintélyes bronzharangjai. Az egyik, amelyik az Árpád vezér iskolából származik, Jászapáti község hajdani ajándéka. Helytörténeti kiállítás — hirdeti a felirat. Az emeleten óvodások, iskolások, szakköri tagok kézimunkáinak gazdag gyűjteménye kapott helyet. Szemtanúi lehetünk, szakszerű pedagógiai munkával miként fejleszthető a gyerekek kézügyessége, fantáziája, ízlése. Mindez a személyiség sokoldalú kialakításának fontos része, s ha úgy tetszik, a munkára nevelés nélkülözhetetlen mozzana- nata is. A papírból készült figurák, a fémből hajtogatott tárgyak, a nagyobbak bábui, kézimunkái már a népművészet ismeretére és továbbélésére utalnak. A népművészeti szakkör, a fiú és a lány politechnika eredményes tevékenységének sokféle bizonyítéka győz meg az iskolában folyó színvonalas oktatásról. A csepp szobában csak óvatosan lépegethet a látogató. Kószó Dezsöné tanárnő áldozatos gyűjtőmunkája nyomán gazdag gyűjteményt alapoztak meg, mely akár egy későbbi falumúzeum alapjául szolgálhat. Tanártársait, a szülői munkaközösség és több szocialista brigád tagjait megnyerve a jó ügynek, végigjárták a házakat, pókhálós padlásokon kutatták fel a sokféle, megőrzésre méltó régi eszközt. Előkerültek a fakult fényképek, iratok, menyasszonyi, vőlegényi ruhák, a pásztorko- dó múlt emlékét őrző faragások, a cserépedények, az egykori háztartások megannyi tárgyi emléke, az iparosok szerszámai. A ceglédi Kossuth Múzeum néprajzos igazgatója szaktanácsokat adott, a faeszközöket a restaurátor tette rendbe. Mindketten nagy elismeréssel nyilatkoztak a ko- cséri kezdeményezésről. A múltból a jelenbe lépve egy másik kiállítás helyszíne a tavaly felépített emeletes iskola, amely ezzel a bemutatkozással is nagyszerűen példázza sokféle hasznosságát, az egész községre kisugárzó köz- művelődési hatását. Az egyik földszinti teremben a két helybeli termelőszövetkezet ipari tevékenységéről kaphat átfogó képet a látogató. A Petőfi Termelőszövetkezetben készülő számos fontos termék épp úgy felkeltette a nézelő- dők érdeklődését, mint az Új Élet Termelőszövetkezet kárpitosüzeméből kikerülő, a korszerű lakáskultúrát elterjesztő ülőbútorok, heverők. Egy térkép jelzi, milyen sok helyre szállítanak. Úttörő- és iskolamúzeum anyagát kínálják megtekintésre a következő termek. Ott vannak az Őrizzük a lángot akció tablói, őrsök, rajok, az úttörőcsapat emlékei, a vetélkedőkön, tanulmányi és sport- versenyeken elért sikerek oklevelei. A honismereti munka bizonyítékai, s egy kivágott cikk lapunkból, melyet Hídvégi Lajos írt: Csárdák a pusztákon. A folyosó falain fotók sorakoznak. Maholnap már csak ezek őrzik a rendeltetésüket vesztett tanyai iskolák emlékét. Képek az óvoda életéből, az új iskolánál végzett társadalmi munka szép pillanatai, a legutóbbi Száz év — száz fa akció községcsinosító kalákájáról tudósító felvételek. A múlt és jelen ölelkezéséből származó jövő a gyermekeknek ígéretes, nemcsak képletesen, hanem a valóságban is. A tanácsháza mellett már jókora építőanyaghalom magasodik. Rövidesen hozzálátnak a húsz apróságnak helyet adó bölcsőde építéséhez. Kocsér tovább írja krónikáját. ★ A település centenáriuma alkalmából ma, vasárnap, délután 14 órai kezdettel érdekes sportesemény zajlik a ko- cséri sportpályán. Lovasbemutatót tartanak, több ismert csapat részvételével. A filatélisták számára jó hír: a kocséri postahivatalban a hónap végéig emlékbélyegzőt használnak. A posta ezen a vasárnapon nyitva tart. T. T. CITERA PENG, BESZÉD PEREG Délután a nyugdíjasok klubjában ELJÖHETNÉNEK MÉG TÖBBEN Hétvégeken harsány hangszórók hívják a fiatalokat a Kossuth Művelődési Központ lemezlovas udvarába. Az arra járók már messziről felfigyelnek a tánczenére, s ha közelebb mennek, farmernadrágos, divatos, gyűrött anyagból készült ingű, vagy tarka trikójú lányokkal, fiúkkal találkoznak az ajtóban. Közöttük gyakran felvillan egy-egy őszülő hajú görbe botra támaszkodó, vagy deresedő bajúszú idősebb ember. Ök is erre tartanak, csak aztán a lépcső alatt jobbra fordulva betérnek egy tágas terembe, ahol az érkezőket baráti- szóval ingj tál ják a többiek. Ugyanis minden vasárnap, kora délutántól az esti órákig itt találkoznak a magányosok és nyugdíjasok klubjának tagjai. — Ezekben a szobákban gyűlünk össze beszélgetni, szórakozni immár harmadik esztendeje — mutat körbe Fehér József né, a kis közösség vezeSikeres esztendő Lencsevégen a Hortobágy Apáti-Tóih Sándor második dija 1977 Apáti-Tóth Sándor sikeres éve. A fiatal fotóművészt a tavasszal fogadta soraiba a Magyar Fotóművészek Szövetsége. Alapító tagja a nemrég megalakult fiatal fotóművészek stúdiójának. A hazai fotóélet rangos eseményének számító Székely Aladár országos fotópályázaton második díjat érdemelt Gyulán, amelyet a napokban vett át. Ezekben a napokban tért haza Balmazújvárosból, ahol egy hetet töltött három fotográfus társával a helybeli fotóművész alkotóház vendégeként. A fotográfus legfrissebb élményeit említi először. A 250 felvétel sebtében előhívott filmcsíkjait mutatja. Ez az alapanyag szab irányt beszélgetésünknek. Megmentett motívumvilág — Nagy hatással volt rám ez a táborozás. Urbán Tamás, az Ifjúsági Magazintól, Ben- kő Péter, az MTI-től és Ven- csellei István, a debreceni dokumentációs stúdiótól volt a társam. Mi tulajdonképpen egy nemzedék vagyunk, hasonlók a céljaink, törekvéseink, ha ki-ki más-más úton-módon is akarja megvalósítani azokat. A vendéglátók jól szervezett munkaprogramot állítottak ösz- sze számunkra. Bejárhattuk a Hortobágyi Nemzeti Park olyan eldugott részeit, amelyek el vannak zárva a látogatók elől. Magam is bőven merítettem a gazdag élményanyagból. Megörökítettem a pusztai embereket, a népépítészet emlékeit, a tájat, az egykori állattartás rekvizitumait. Tanyák, csárdák, templomok, haranglábak, ménesek, nyájak, gulyák képét őrzöm. Olyan motívumvilágra leltem, amelyhez később is hozzányúlhatok, mint ahogy feltett szándékom visszatérni és lefo- tografálni mindazt, ami arra méltó. Pusztai pillanatok — A dolog érdekessége, hogy valamennyien ugyanazokat az embereket, tárgyakat, pusztai pillanatokat fényképeztük, mégis mindegyikünk más és más módon közelítette meg a témát, saját egyéniségén keresztül próbálta bemutatni amit lencsevégre kapott. Ugyanazt a konkrét látványt többféleképpen dolgoztuk fel. Ez az azonosság és különbözőség volt éjszakába nyúló vitáink kiindulópontja. Naponta más-más mutatkozott be, fotográfiákkal, néhány szavas összefoglalóval kísérve a pályafutással kapcsolatos adatokat. A' vita középpontjában az egyedi felvételek mellett a képsorozatok létjogosultsága állt. Miként fejezhető ki több felvétellel egy-egy gondolatsor? Fotóelméleti és -esztétikai kérdésekkel is foglalkoztunk. Olyan elfogulatlan hangnem alakult ki, mintha nem is örökítette volna meg magnetofonszalag minden szavunkat. A Magyar Fotóművészek Szövetsége ugyanis — szokás szerint — jegyzőkönyvben rögzíti és örökíti meg ezeket az alkotóvitákat. Archívumba kerül az a képanyag is, amelyet lektori zsűrizés után közösen mutatunk majd be a balmazújvárosi Veres Péter Művelődési Központban. A közös munka öröme — Az országos fotópályázaton elért második díj kellemes meglepetés volt a szá* momra. Kollekcióim négy felvételből állt: az Újpalota, Akt, Rönk és az Olga című képek kerültek falra. — Érdeklődéssel tekintek az ősszel kezdődő stúdiófoglalkozások elé, amelyek —a balmazújvárosi táborozáshoz hasonlóan — a közös munka örömét hozhatják, új ismeretek megszerzését jelenthetik. Lesz alkalmunk kifejteni művészeti nézeteinket, s együtt dolgozva, vitázva formálhatjuk egymást és önmagunkat. Ösztöndíjak és pályázatok segítenek bennünket alkotótevékenységünk kiteljesedésében. Öröm számomra ez a távlat, de pillanatnyilag a frissen szerzett zsákmány feldolgozása köti le gondolataimat. Szeretnék egy szép képsort összeállítani a most készített filmkockákból. Tamasi Tamás Ménes tője. — A létszám egyre gyarapodik, jelenleg negyvenegyen vagyunk. A legfiatalabb negyven éves, a legidősebb már meghaladta a nyolcvanat. Megtárgyaljuk egymás búját és örömét, előkerülnek a gyerekek, unokák fényképei. Vannak, akik römiznek, dominóznak, társasjátékokkal játszanak. A tévében mindig megnézzük a jó filmeket, színdarabokat és magnetofonunk is van. Többen színházbérletet váltottunk. Az első időben a tagok kedvezményt kaptak. Sajnos, ezt megszüntették, pedig javarészt kisjövedelmű nyugdíjasok vagyunk. — A tárgyi feltételek biztosítása mellett azért sok segítséget ad a művelődési központ. Érdekes ismeretterjesztő előadásokat szerveznek számunkra. Mindig örömmel hallgatjuk Hídvégi Lajos helytörténészt, de ismertetést kaptunk például a gyógyszerek helyes használatáról, a városi tanács vb-titkára, dr Lakatos József pedig Cegléd fejlesztési tervét ismertette. Mindig jól sikerülnek a közös kirándulások. A múlt évben megnéztük Szentendre nevezetességeit. Nagy kár, hogy hiába kértünk több vállalatot, szövetkezetét, adja bérbe az autóbuszát. Így aztán vonattal mentünk. Ösz- szel az egyik klubtagunknál találkoztunk, kint a szőlőben. Az estebédet bográcsban főztük. Nemrég Visegrádon és Esztergomban jártunk és még a nyáron ellátogatunk a Tisza- partra. — Az is nagyon jó — kapcsolódik a beszélgetésbe Száraz Józsefné, Manci néni —, hogy mindig közösen megünnepeljük a karácsonyt és nem feledkezünk meg egymás születés-, valamint névnapjáról sem. Jó közösség a miénk, van olyan házaspár is, akik itt ismerték meg egymást. A társalgás közben vígan peng a citera. Az asztal végénél két testvér játszik a régi, barnára kopott hangszereken. Sóki Feri bácsi pihentet kicsit. — Szívesen jöttünk a többi öreg közé muzsikálni. Ök is szeretik a frisset és a lassút. Szépen mondják a hajdani nótákat, s ha kedvük tartja, no meg a lábuk is bírja* még táncra is perdülnek. A körcsárdás után ül közénk Czagányné, Kati néni. — Kezdettől fogva ide járok — mondja. — Sokan összejövünk, jól érezzük magunkat, de rengeteg nyugdíjas, egyedülálló ember nem is hallott rólunk! Szívesen látjuk őket —, ha egyszer eljönnek, mindig visszajárnak. K. D.
