Pest Megyi Hírlap, 1977. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-11 / 188. szám

1971. AUGUSZTUS 11.. CSÜTÖRTÖK Vasárnap esti utasbosszan tó Legalább félszáz ember ne­vében kérem, hogy lapjuk­ban közöljék levelemet. Főleg azért, mert az esetnek nem­csak felnőttek, hanem gyere­kek is szenvedő alanyai vol­tak. A történet július 31-én, va­sárnap este fél nyolckor kez­dődött: ekkor szálltam föl UJ a • .LJ MÁV illetékesei is képpen vélekednek ... Czifery Imre Vác, Töldvári téri lakótelep Évfordulóra készülve Jó lenne, ha minél előbb kivizsgálnák problémánkat és intézkednének az ésszerű megoldás érdekében. Botlik Béla Dabas Röviden, lényegre törő en... Ügy hiszem, mindegyikünk járt napi dolgai intézése köz­ben hivatalos helyen. Jól tud­juk, hogy ilyenkor nem szíve­sen indulunk útnak, hiszen többnyire várakoznunk kell. Nos, éppen ez késztet e né­hány sor megírására. Tapasztalatból mondom: hi­vatalos helyen jó néhányan egyszerűen nem törődnek az­zal, hogy mások idejét rabol­ják, és bőbeszédűen, a lé­nyegre nehezen térve, szinte végeérhetetlen mondókába kezdenek. Szerintem, ha mindnyájan a lényeg közlésé­re törekednénk, s elhagynánk a felesleges dolgokat, gyor­sabban célt érhetnénk. S nem utolsósorban kevesebbet kel­lene várakoznunk... Tasi Vendel Szentmártonkáta A parlagföldek haszn ositásáról Minden becsületes gondol­kozásé ember örül, ha sikerül minimálisra csökkenteni a termelésből kieső földterülete­ket. Az évekig parlagon heve­rő területeken helyreállhat az eredeti növényzet. Ha ez már kialakult, véleményem szerint helyes a tulajdonost a termés betakarítására felszólítani. Ugyanis a legtöbb esetben — a hatósági felszólítás nyomán — felszántják ezeket a földe­ket tavasszal. Ezzel papírfor­ma szerint megszüntették a parlagot, de az ilyenfajta mű­velésnek nem sok haszna van. A magam részéről sokkal helyesebbnek tartanám, ha szakemberek bevonásával tör­ténne a felelősségteljes döntés e területek sorsáról. Urbán Sándor Tahi Felejthetetlen csereüdülés ... szentmárton..: Lapunk július 28-i számá­nak ötödik oldalán megjelent egy kép, melyen — a képalá­írás szerint — a szentmárton- kátai vasútállomás látható. Hogy ez sajnálatos tévedés, az Borsi Mária szentmártonkátai olvasónk leveléből derült ki. Azt írja: A fényképet többen megnéztük, de eldönteni nem tudtuk, hogy melyik vasútállo­mást ábrázolja a mi vonalun­kon. Talán a tíz évvel ezelőtti szentmártonkátai állomást? De az sem ilyen volt... A képe* mi is többen meg­néztük. Eldöntöttük, hogy a tápiószentmártoni vasútállo­mást ábrázolja. Levontuk a tanulságot: nem mindegy, hogy az a bizonyos szentmár­ton Tápió .. vagy ... káta. Ezúton kérünk elnézést Olva­sóinktól. Szob-alsón családommal a na­ponta menetrend szerint Stu- rovóból közlekedő személyvo­natra, mit sem sejtve arról, hogy ez a vonat nem is az, amelyre vártunk. Véletlen lé­pésünket az indokolta, hogy késés miatt éppen a sturovói menetidejében érkezett. Ké­telkedni sem volt okom, mert — családommal Vác-alsóig szerettünk volna utazni — Vácott a hangosbemondó kö­zölte az állomáson: a vonat Budapestig minden állomá­son és megállóhelyen megáll. Ezután következett az, amire viszont senki nem számított: a szerelvény nagy sebességgel továbbrobogott Újpestig, úgy, hogy közben sehol sem állt meg. Amikor itt leszálltunk, pillanatok alatt megtelt az ál­lomás dühöngő utasokkal, akik tehetetlenségükben a pénztárhoz és a forgalmi iro­dához felváltva szaladgáltak. A forgalmi szolgálattevővel közöltem, hogy mekkora felü­letesség áldozatai vagyunk, aki sajnálkozott és készsége­sen engedett a háborgó tömeg kérésének: hívja fel telefonon a váci vasútállomást és kérjen magyarázatot a történtekre, Így személyesen beszélhettem a váci forgalmistával, aki bűnbánóan beismerte tévedé­sét és többször is elnézésl kért. Azt hozta fel mentsé­géül, hogy az állomáson ab­ban az időpontban nagy zűr­zavar volt, azt sem tudta, hol a feje. A bocsánatkérésre nem tud- tam reagálni: késő este, a pi­ci gyerekekkel várakozó uta­soknak ez aligha szolgálhatod magyarázatként. S talán t Szerkesztői üzenetek Egy tudósító a/b urnából Két évtized, újságlapok tükrében A HELYZET VÁLTOZATLAN.. M. J.-né, Solymár: örömmel vennénk, ha a nyugdíjasok ki­rándulásáról más alkalommal Is beszámolna nekünk. özv. M. J.-né, Szigetújfalu: Sze­rencsére postánkból egyértelműen kiderül, hogy önzetlen, segítőkész szomszédok gyakorta segítenek idős embertársaiknak a ház körüli teendők ellátásában. Mindenesetre az érdekeltek — Németh József, Tam Károly és Marcsa István — megérdemlik, hogy leírjuk a ne­vüket. Köszönetét ezúton tolmá­csoljuk. L. I.-né, Kartal: Sorait rövide­sen közölni fogjuk. része Veresegyházról megál­lás nélkül robogna Rákos­palotáig. Így kívánná ezt nem­csak a veresegyháziak, ha­nem az erdőkertesiek, őr- bottyániak és váchartyániak érdeke is. Legalább Reggelen­te és a délutáni órákban be­állíthatnának néhány ilyen szerelvényt De őszintén meg­mondom: ebben az ügyben már nemigen reménykedem... Segíthet másokon S a tudósító két évtizedé­ből érdemes felvillantani egy epizódot napjainkból is. Ami­kor két évvel ezelőtt a televí­zió kétrészes filmsorozatban bemutatta a Bach életútjáról szóló filmet. Fazekas Mátyás számára ez is megírásra ér­demes témát jelentett. A film egyik női főszereplője ugyan­is az Örbottyánból származó Hűvösvölgyi Ildikó volt, Bach szerzeményeit pedig a veres- egyházi orgonaművész, a 29 esztendős EUa István szólal­tatta meg, aki az elmúlt évek­ben több nemzetközi verseny győzteseként szerzett megér­demelt hírnevet. Az Ella csa­ládot még a film megjelené­sének napján felkereste, ri­portját éjszaka legépelte, másnap reggel pedig a meg­írt anyaggal jelentkezett szer­kesztőségünkben. A két évtized történetét do­kumentáló album láttán fel­vetődik a kérdés: miért csi­nálja? A kérdés hallatán el­gondolkozik egy pillanatra, majd így válaszol: — Az embereket két cso­portra osztanám. Vannak, akik elzárkózva élnek tár­saiktól. s keveset törődnek mások dolgaival. Akadnak viszont olyanok, akiket min­den érdekel, s az élteti őket, ha segíthetnek másoknak. Én ilyennek érzem magam, s ezért tartom fontosnak a tu­dósítói munkát. Fazekas Mátyás most 57 esztendős: tavaly októberben a háborúban szerzett beteg­sége oly makacsnak bizo­nyult, hogy nyugdíjba kel­lett mennie. Ma is Veresegy­házon él, de ne higgye sen­ki, hogy megváltozott korábbi élete: a toll továbbra is várja íróasztalán. Falus Gábor hazaérkeztek, de mindenkép­pen érdemes lesz idézni Ne- colescu Ionéi csoportvezető szavait, aki azt mondta tár­sai nevében is: életük legem­lékezetesebb napjait töltötték hazánkban, ahonnan élmé­nyekkel gazdagodva térnek vissza. Iszlai Albert . Bag Kérés — buszügyben Tizenöt éve indult az a buszjárat, amely az utasokat a dabasi vasútállomásról a Vásártérbe viszi. Sajnos a fő­városból, a Nyugati pályaud­varról 14 óra 18 perckor in­duló és Dabasra 15 óra 41 percre érkező szerelvényhez nincs buszjárat, pedig nagyon elkelne, hiszen rengeteg be­járó dolgozó közlekedik ezzel a vonattal. S külön érdemes arról is szólni, hogy többnyire azok veszik igénybe nap mint nap ezt a szerelvényt, akik a fővárosi üzemekben reggel 6 órakor kezdenek, s többnyire végig állva dolgoznak. Érthe­tő, hogy fáradtan Dabasra ér­ve a vasútállomásról nem szí­vesen gyalogolnak otthonukig kilométereket. Érdemes meg­jegyezni azt is, hogy az előző buszjáratot mindössze né- gyen-öten veszik igénybe, az általam említett és hiányolt autóbusszal viszont legalább félszázan közlekednének. tozás történt. Most már csak hétfőn, szerdán és pénteken lehet jönni délelőtt 11-től, es­te 6 óráig. Korábban hétfő és termé­szetesen vasárnap kivételével lehetett cserélni, most viszont tovább szűkült az időpont. Sokat bosszankodnak emiatt a gödöllőiek. Jó lenne; ha az érdekeltek gondoskodnának az eredeti nyitva tartás visszaál­lításáról. Kelemen János Gödöllő Abba a szerencsés helyzetbe kerültem, hogy a nyár folya­mán idegenvezető lettem: Romániából érkezett turistá­kat kalauzoltam országunk­ban. Minden esztendőben két — egyenként harminctagú — csoport tölt két hetet Ma­gyarországon, ugyanakkor hazánkból is ugyanennyien utaznak Bukarestbe, illetve a Fekete-tenger partjára. A román csoport tagjai megismerkedtek fővárosunk nevezetességeivel, felkeresték a Citadellát, a Halászbástyát és a Budavári palotát, majd a Balaton partjára utaztak: a törzshelyük Siófok volt, de kirándultak Keszthelyre és Hévízre is. Mire e sorok meg­jelennek, vendégeink már Ügy hiszem, érdemes fel­eleveníteni a dátumot: szep­tember 19-én elérkezünk Kos­suth Lajos születésének 175. évfordulójához. Így természe­tes, hogy hivatásos és amatőr kutatók bizalommal fordul­nak a ceglédi Kossuth Mú­zeumhoz, támogatást kérve munkájukhoz A gazdag könyvtári anyag­ból nemrégiben Kossuthról szóló képzőművészeti vonat­kozású ismertetést nyújtottak a múzeum dolgozói az egyik budapesti kutatónak. Debre­cenből érkezett Balogh Árpád filatelista levélbeli kérése, aki a Kossuth-szoborról, valamint a szabadságharc más ceglédi vonatkozású dokumentumai­ról kért adatokat. Az a szán­déka, hogy képes levelezőla­pokon az illető helyek bé­lyegzőjét megszerezze, s Kos­suth születésétől haláláig az érdekesebbeket bemutassa — természetesen bélyegek segít­ségével. A kiállításon pedig külön fejezetet kap egy het­venöt évvel ezelőtti ceglédi nap: 1902. szeptember 18-án leplezték le Horvay János Kossuth-szobrát. Az ünne­pélyre még Kecskemétről is ezren jöttek el. A debreceni bélyegkiállílás minden bizonnyal sok érde­kességet tartogat a látogatók­nak. Maczelka Tibor Cegléd Miért változik az időpont? Gödöllőn, a vásártéri gáz­cseretelepen sajnos gyakran változtatják a csere idő­pontját. Egy ideig mindennap fogadták a vásárlókat, s ami­kor a helybeliek már meg­szokták mindezt, újabb vál­A véletlen úgy hozta, hogy az elmúlt napokban két leve­let is kaptunk a televízió véte­li lehetőségeiről. Különbség mégis van a két írás között: amíg a Visegrád környéki né­zők már zavartalanul nézhe­tik az adást, addig az albertir- saiak helyzete változatlan ma­radt. KÖSZÖNET A SEGÍTSÉGÉRT Mint lapjuk régi olvasója, szeretnék köszönetét mondani a Pest megyei Hírlapnak azért a segítségért, amiért a korábbi időszakban olyan lelkiismere­tesen foglalkoztak a Visegrád környéki tévénézők panaszai­val. Nos, most már minden rend­ben van. örömmel tapasztal­tuk, hogy a nagymarosi He­gyestetőn működik az átjátszó adó és tökéletes a vétel, nem ugrál a kép. Egyúttal szeret­ném megköszönni az érdekel­tek nevében dr. Madas László­nak, a Pilisi Állami Parkerdő- gazdaság igazgatójának azt a hathatós segítséget, amit dol­gozóival együtt az elkerülhe­tetlen sziklarobbantás, útépítés és fakitermelés során nyújtott S elismerés illeti a visegrád tanács kollektíváját is — min­denek előtt Trompos LászU műszaki előadót —, mert szin­tén nagy részt vállaltak az át­játszó adó megépítésében. Sólyom Andor, Visegrád A Postabontás junius 23-1 számában közöltük albertirsai tudósítónk, Virág Mihály ész­revételét, aki azt kifogásolta: az esti órákban lehetetlenné válik a községben a tévévétel. Az írásra válaszolt most le­vélben G. Tóth Károly, a Pos­ta- Rádió- és Televízióműsza­ki Igazgatóság igazgatóhelyet­tese, aki egyebek közt tudo­másunkra hozta: az adásban észlelt zavar a nyári hónapok­ban tapasztalható rendkívüli hullámterjedési viszonyokkal magyarázható. A napsugárzás hatására ugyanis a.nappali, de főleg a kora esti órákban az ionoszférában elektromosan te­lített réteg jelentkezik, amely­ről a hazánktól ezer-háromezer kilométer távolságban lévő adók sugárzása visszaverődik, így a vevőantennát a visszave­rő réteg lassú hullámzása foly­tán változó térerősségű zavaró hullám éri. Ennek következté­ben az azonos csatornán mű­ködő hazai adók vételét zavar­ják. Ezt a zavart pedig műsza­ki úton megszüntetni nem le­het. Az igazgatóhelyettes válaszá­ban hangsúlyozta: ott, ahol er­re mód van, át kell térni a magasabb csatornájú adó véte­lére. Albertirsán tehát jelen esetben célszerű több elemes mágasantennát építeni és a kékesi adó műsorát venni. Az asztalon album pihen — fekete műbőrkötésben. Megsárgult lapjaira az évek során újságcikkeket ragasz­tottak: első oldalán mégis egy remekül sikerült fotó lát­ható. A kép archívumba kí­vánkozik: lapunk 1957-es fo­tópályázatára küldték szer­kesztőségünkbe, s egy masza- tos arcú, vigyorgó képű, kó­cos kisfiút ábrázol, aki ha­talmas esernyővel áll a járda szélén. A kép alatti szöveg ekképpen szól: nem félek az esőtől... A fotó beküldője pedig ezzel a felvételével egy életre eljegyezte magát a Pest megyei Hírlappal. Leg­régebbi tudósítóink, egyike, a veresegyházi Fazekas Má­tyás nevével ettől kedzve rendszeresen találkozhattak olvasóink. Az albumot lapozgatva Fa­zekas Mátyás röviden ennyit mond: — Az elmúlt húsz év alatt több mint ezer tudósításom, riportom, ’ karcolatom és no­vellám jelent meg a lapban. A napi munkám mellett sza­bad időm jelentős részét az írásnak szenteltem ... Aztán hozzáteszi még: tfe- ! éves korában próbálkozott meg először — a verseléssel, s bár a későbbiek során egyes köl­teményei megjelentek, mégis ■ a prózát érzi igazi területé­nek. Ma is lelkesen beszél ar­' ról az időszakról, amikor > 1953-tól a váci Vendéglátó • Vállalat pénzügyi vezetője­■ ként dolgozott, s ugyanitt a ■ szerkesztésében megjelent Szú­> rócsap című újságot gyor­san megkedvelték a dolgo­■ zók. Igaz, kezdetben stenci­■ lezték, és háromszáz példány­■ ban jelent, meg, de az évek ■ múlásával olyannyira köz­kedvelt fórummá vált. hogy a szó igazi értelmében valódi ’ újságot állítottak , össze: ma- ’ gasnyomású gépeken nyole- 1 száz példányban látott nap- ' világot, kipellengérezve, toll- 1 végre tűzve minden olyan hi- s bát. amely szemet szúrt a * vendéglátósoknak. S talán nem is a véletlen műve:ami­íor 1959-ben Fazekas Mátyás állást változtatott, a lap is egyszeriben megszűnt. Még külföldről is Együtt lapozgattuk a félt­ve őrzött albumot. Gyorsan kiderült: nemcsak szülőfalu­járól, Veresegyházról, hanem a szomszédos váci járásból, a Dunakanyarról is jelentek meg írásai. Dunai séták cím­mel egyebek közt olvasmá­nyos, élvezetes írásokban in­vitálta az1 olvasót Nagyma­rosra, Zebegénybe, s még ki tudja, hány, ma már köz­kedvelt üdülőterületre. S köz­ben az őslakókkal szót váltva érdekességek, kuriózumok so­rával ismertetett meg. — A Dunakanyar fejlődé­sét mindig szívügyemnek te­kintettem. Számomra soha nem volt közömbös, hogy or­szágunk egyik legszebb vidé­ke miként fejlődik, gazdago­dik. Örömmel tölt el az, hogy magam is a Dunakanyar In­téző Bizottság alapító tagjai közé tartozom! S miután elkerült korábbi váci munkahelyéről, az IBUSZ-nál helyezkedett el revizorként. Az utazási iro­dánál eltöltött évek során le­hetőséget kapott arra is, hogy külföldön járjon: tizenhá­rom európai országot ismer­hetett meg. De tudósítói mun­kájáról a határokon túl sem feledkezett meg... — Életem legszebb fejeze­te közé sorolom ma is utazá­saimat: a Pest megyei Hír­lapnak rendszeresen küldtem tudósításaimat telefonon a nagy európai vásárokról, így Lipcséből, Brnóból. Zágráb­ból, Plovdivból és Grácból. Kimondhatatlanul jó érzés volt tudni azt. hogy ,a frissen leadott anyagok másnap már nyomtatásban is megjelentek. Külön fejezetek Az albumban külön fejezet jutott a gödöllői járásbeli nagyközségnek. Veresegyház­nak. Irigylésre méltó hely­zetbe került most a tudósí­tó: az évtizedek során szemé­lyes tanúja lehetett e telepü­lés növekedésének, gyarapo­dásának. Szemmel láthatóan örömmel említette: — Minden évben sikerült valamit elérni. S ha ehhez jó­magam is hozzájárulhattam, egy hajszálnyit a szülőfalum­ról szóló írásokkal, akkor úgy érzem, nem fáradoztam hiá­ba... S az album ismét mesél: Fazekas Mátyás megszámlál­hatatlanul sokszor tette szó­vá a gázcseretelep hiányát A veresegyháziaknak ugyan­is hosszú évekig Fótra és Gödöllőre kellett átjárniuk az üres palackokkal. Azóta felépült az új telep, amely korszerű és modern, így a tá­rolás sem okoz már gondot. S egyszercsak lapozgatás köz­ben megállt az egyik írásnál a tudósító: a közlekedés is külön fejezetet érdemel ed­digi munkájában. Szinte ter­mészetes. hogy kiemelkedően foglalkozott ezzel a kérdéssel, hiszen a hétezer lakosú Ve­resegyházról csaknem három­ezren a fővárosba járnak dol­gozni. Ilyen körülmények kö­zött pedig egyáltalán nem le­het közömbös, hogyan érkez­nek és Indulnak a vonatok. — El kell ismerni: a vasút is sokat korszerűsödött az el­múlt évek alatt — emléke­zett vissza. — A Diesel-ek fo­kozatosan kiszorították a gőz­mozdonyokat, de én mégsem vagyok teljesen nyugodt: egyetlen kérésünk ugyanis mindig süket fülekre talált. Szerettük volna, ha a Vác fe­lől érkező szerelvények egy

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom