Pest Megyi Hírlap, 1977. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-10 / 187. szám

NAGYKŐRÖSI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXI. ÉVFOLYAM, 187. SZÄM 1977. AUGUSZTUS 10., SZERDA Vadászat, vadgazdálkodás' Nyáron készülnek a télre Együttműködés a termelőszövetkezettel A mezőgazdasági és élelme­zésügyi miniszter a vadászati idényekről évente intézkedik. Ezek a rendelkezések mada­rak esetében csak azt a hu­szonhat fajt érintik, amelyek vadászati hasznosítását, vagy — kártevők esetében — gyé­rítést lehetőségét a természet­védelemről szóló rendelet en­gedélyezi — írja a vadászható madarainkról 1974-ben meg­jelent kiadvány. Persze a kívülállóknak ez a néhány mondat nem §okat mond. Akik megkeresik a ren­deleteket, azok is csak azt tudják meg, hogy vannak olyan esztendők, amikor a me­zei és a házi veréb, a szajkó, a szarka, a vetési és a dolmá­nyos varjú, a balkáni gerle és az örvös galamb vadászatát nem tiltja semmilyen törvény. Húsz őzbak A rendeletek azonban — a vadállomány gondos felmérése alapján — minden esztendő­ben változnak. Vajon tudo­mást szerzünk-e a mindenkor érvényben lévő tilalmakról? Sajnos nem, hiszen ezek a ren­deletek értelemszerűen csak a vadásztársaságokat érdeklik, érdekelhetik. Teljesen lényeg­telen tényező, hogy néhány természetbarát puszta érdeklő­désből tudni szeretné, hogy mikor mire lehet vadászni. Természetesen a hozzá nem értők is tudják, hogy a pré­mes állatokat télen, a szarva­sokat bőgés idején, a vadka­csákat pedig vonuláskor lehet vadászni. Egyszóval a vadász- idény ősszel és télen van. — Ez általában igaz, ám a vadászoknak nyáron is épp elég dolga akad — mondja Szűcs Zoltán, a Kinizsi va­dásztársaság vadászmestere. — Először is nemcsak madarakat kaphatunk puskavégre, hanem négylábúakat is. Most például az őzbakok kilövésének idő­szakában vagyunk. A mi tár­saságunknak a szabályok sze­rint húsz bakot szabad leterí­teni. Eléggé jól teljesítettük a tervet, mert már túl vagyunk a tizenhatodikon. Igaz, hogy ebből hatot külföldi vadászok ejtettek el, amiért társaságunk mintegy húszezer forintot ka­pott. Szerény költségvetésünk­ben ez nem kis pénz... Takarmánygyűjtés — Mit tesznek amikor nincs puska a kezükben, s nem va­dásznak? — Nyár derekán valóban ritkán indulunk fegyverrel a határba. Ez a téli szezonra való felkészülés időszaka. Ilyenkor gyűjtjük a téli etetés­hez szükséges takarmányt, s neveljük a fácáncsibéket. Évenként általában két, két és félezer tojást keltetünk ki. Ez nem kis gondot jelent, hiszen reálisan számolva is csak mintegy 60 százalékos ered­ményre számíthatunk. A Ki­nizsi vadásztársaság, melynek a vadászmestere vagyok, egyébként az Arany János Termelőszövetkezettel van kapcsolatban, ami azt is jelen­ti, hogy mi. amolyan szántó­földi vadászok vagyunk. Egy­szóval nem járunk erdőben, viszont számos előnyét élvez­zük ennek a kapcsolatnak. A szövetkezettől kaptunk például vadföldet, vagyis olyan terü­letet, amelyen a téli takar­mány egy részét megtermel­hetjük, de ha szükség van rá, fuvart is adnak. A takarmány begyűjtésénél is a szövetkezet szokott segíteni, természetesen megfelelő térítés mellett. — Ha nem őzbakra vadász­nak, nem is fognak puskát egész nyáron? — Dehogynem. Ilyenkor is tart a dúvadirtás. Egyébként szarkára, varjúra, balkáni ger­lére is lehet vadászni. A na­pokban kezdődött meg a vad- kacsavadászat ideje is. Teg­nap például a társaság húsz tagja mintegy hetven kacsát lőtt. Én nem voltam velük, de ebből az adatból is azt gondo­lom, hogy az idén elég sok ka­csát ejtünk majd. Nemsokára, szeptember derekán a fácán­vadászat ideje is eljön, de a mi társaságunkban az a szo­kás, hogy csak októberben kezdjük el a fácánok vadásza­tát. Szeptemberben még nem pirosodnak eléggé, még kicsik is, és az ember lába elől röp­pennek fel. Aki rájuk fogja a fegyvert, azzal is számolhat, hogy tönkre lövi az aprócska madarakat. Októberben vi­szont már igazi élmény a va­dászatuk. Szeretni kell — Nyári tevékenységük, a talcarmánytermelés és a fá­cánkeltetés egyértelműen bizo­nyítja, hogy a vadászat fogal­mába a vadgazdálkodás is beletartozik. Ez elég sok mun­kával jár. Szívesen vállalják-e ezt a vadászok? — Természetesen. Tudom, hogy nem ez a megfelelő kife­jezés, ám mégis azt szoktam mondani, hogy a vadászok kö­zössége valamiféle külön szek­ta. Ez hozzávetőlegesen azt jelenti, hogy a vadászatot sze­retni kell. A nyári munkával, az eredménytelenséggel és trófeaszerzéssel együtt. Elő­fordul, hogy az ember napokig keresi a kilövésre érdemes őz­bakot, de nem találja. Ezért most hagyjuk abba a vadásza­tot? Nem, ezt nem szabad megtennünk. Dolgoznunk kell, hogy a vadgazdálkodásunk megfelelő legyen. Aztán nem baj, ha ennek a munkának az örömét jó terítékkel, elisme­résre méltó trófeákkal is fo­kozzuk. A vadász természet- járó is, s a társaság tagjainak ez az igazi nyeresége. Ha ráér jöjjön el velünk az ősszel egy vadászatra, meglátja, hogy igazat mondtam. — Köszönöm a meghívást. F. P. Nyugdíjasok találkozója Kocséron, az Üj Élet Ter­melőszövetkezetben minden nyáron megrendezik az idősek napját. így történt ez a na­pokban is. A termelőszövet­kezet nyugdíjasai szép szám­mal jelentek meg a szövetke­zet párt- és gazdaságvezető­sége által megrendezett ün­nepélyen, a kárpitosműhely nagytermében. Már tíz órától kezdve gyülekeztek az idős emberek, a kocséri utcákon szinte csak őket lehetett látni. Az ünnepségen adták át a törzsgárdatagoknak járó jel­vényeket, s a vele járó’ pénz­jutalmakat. A gazdaságban töltött 25, 20, 15, 10 év után kaptak kitüntetést, így példá­ul id. Balogh István, özv. Csató Jánosné, Herkó János, Űri Sándor, akik 25 éve tag­jai a termelőszövetkezetnek. F. Hegedűs Gergely, Ondó Ist­ván, Utasi Imre. Urbán Já­nos 20 éves tagságért kapott elismerést. A nyugdíj as találkozó műso­ra szavalattal kezdődött. Vt- nokurov: Az ifjúság című versét szavalta el Kara Ilona. Kiss János, a tsz pártvezető­ségének titkára kedves sza­vakkal köszöntötte az egybe­gyűlt vendégeket, a három nemzedék képviselőit. Ismer­tette az 1975-ben életbe lé­pett új nyugdíjtörvényt. Ez­után a helyi KlSZ-alapszer- vezet adott műsort, így hall­hatták Heltai Jenő egyik vi­dám hangvételű versét Cson­tos Mária előadásában, egy tv-rinort jelenetet játszott Ho­lt Jánosné és Szaszkó Sándor. A Gábor Áron Általános Is­kola úttörői néptáncokat mu­tattak be és a citerazenekar dalaival, zenéjével keltettek vidámságot. Ricsii János, a tsz elnöke, a szövetkezet eredményeit is­mertette. A törzsgárdajelvé- nyek, és a pénzjutalmak szor­gos kezekbe kerültek, hiszen a nyugdíjasok is szép számmal segítik a tsz munkáját, így a paradicsom-, a szőlőszüret idején mindig lehet munká jukra számítani. Az ünnep ség közös ebéddel és az öre­gek megajándékozásával zá­rult. Borzák Tibor Irtása kötelező Megjelent a szövőlepke A kertbarátok klubja össze­jövetelén az elnök bejelentet­te, hogy a Pest megyei Nö­vényvédelmi Állomás közlése szerint, a gyümöcs- és díszfá­kon megjelent és rajzik az amerikai szövőlepke második nemzedéke. Nagykőrösön is észlelik a fákon a veszedel­mes kártevő megjelenését. Az amerikai szövőlepke elle­ni védekezés kötelező. Az ir­tást vagy mechanikailag, a szövődményes gallyrész levá­gásával és elégetésével kell végezni, vagy Fiiból, Ditrifon növényvédő szerrel minél előbb le kell permetezni a hernyófészkeket. Mi legyen a műemlékekkel? ÍRÓASZTALOMAT KÉT FÉNYKÉP díszíti. Az egyik — az újabb keletű, mert csak a napokban tettem szert rá — a szécsényi Forgách-kastélyt, a másik, mely néhány hónap­pal ezelőtt készült, a nagy­kőrösi tímárházat ábrázolja^ A két épületnek nem sok kö­ze van egymáshoz. Nem va­gyok műértő, s nehezen iga­zodom el az építészeti stílu­sok között, ám arról mégis meg vagyok győződve, hogy a két ház közötti egyetlen kap­csolat én vagyok. Pontosab­ban vonzódásom a régi épü­letekhez. Ez a szécsényi, né­hány éve példamutatóan fel­újított kastéllyal kapcsolat­ban még csak érthető, hiszen ennek elvadult, ma már ter­mészetvédelmi területté elő­léptetett kertjében számhábo­rúztam utoljára amúgy isten­igazából, jó két és fél évti­zeddel ezelőtt. A nagykőrösi tímárházhoz nem fűződnek ilyen emlékeim, ám négy esz­tendeje naponta legalább két­ezer elmegyek előtte, s egyre gyakrabban állok meg, hogy emlékezetembe véssem kü­lönleges kiképzésű,- ám mégis arányos, ápolatlanságában is szép homlokzatát. A Forgách- kastély persze szebb is, na­gyobb is. Mégsem képtelen­ség, hogy egymás mellé he­lyeztem a két képet, a kasté- lyos uraságok s a szorgalmas tímár megmaradt emlékét. Sőt, ha az íróasztalt mérleggé változtatná valamiféle tün­dér, bizonyos, hogy jobbfelé billenne el, vagyis nehezebb­nek ítélné a névtelen körösi tímárokat a Forgáchoknál s kiterjedt rokonságuknál. Bi­zonyos, mert a jóságos tün­dérek a mesében is mindig többre értékelik a munkát s a munkával szerzett kastélyokat az öröklötteknél. A művé­szettörténészek értékítéletével nem sokat törődnek. ÜGY LATSZIK, AZONBAN mi sem, akik a tímárház kö­rül — mely felirata szerint, ki tudja miért, bőrszárítónak neveztetik — morzsolgatjuk napjainkat, hiszen ez a ház is művészettörténeti érték, ha a szerényebbek közül való is. Mindenesetre becsületére vá­lik, hogy ha a tímárokhoz hűtlen lett is, ma is szolgálja a tisztes ipart, otthont adva százados falai között a Gép­javító és Faipari Szövetkezet egyik részlegének. Ezt a ba­rátságot alighanem a szö­vetkezet fogja előbb megun­ni, amikor a korszerű üzem- szervezés alapelveinek enge­delmeskedve, egy helyre von­ja össze ma még a város leg­különbözőbb pontjain fellel­hető telepeit, s üresen hagy­ja a régi házat. Vagy talán mégsem? Bizonyos, hogy ez a köl­tözködés nem holnap kezdő­dik, ám mégis érdemes azon gondolkodni, hogy mi legyen a sorsa Nagykőrös legjellegze­tesebb, s merem állítani, hogy legérdekesebb műemlékének. Tudják ezt persze az illeté­kesek is, nem kell figyel­meztető szóval eléjük állni, ám a társadalmi segítséget már ma fel lehet ajánlani. Nemcsak azért, hogy a ház jövendő gazdájának könnyebb legyen a dolga, ha védeni, óv­ni akarja az épületet, hanem azért is, hogy könnyebb le­gyen a döntés, mely a tímár­ház sorsát meghatározza. Mert mi is legyen a tímár­házból? Bizonyos, hogy még vagy száz évig elszolgálna műhelyként is, ám erre alig­ha lesz szükség. Legyen talán múzeum? Hiszen már most is az, igaz, hogy csak kívülről. Belül is azzá lehetne tenni. A helyi ipar történetével kap­csolatban igen sok tárgyi emléket őriznek az Arany János múzeum raktárai. Azt sem szabad elfelejteni, hogy ennek az ipartörténetnek olyan alakjai is voltak, mint Vági István, a politikussá lett, pártalapító iparoslegény. Persze, múzeumot alapítani nem olcsó mulatság. Ki adja rá a pénzt? A lakásépítési és kommunális beruházások gondjaival küszködő városi ta­nács? A már meglevő múzeu­mokat is csak szerényen fenn­tartani tudó múzeumi igaz­gatóság? A saját történetüket szívesen őrző, ám annyi egyéb feladattal birkózó üze­mek vagy a városért már amúgy is milliókat áldozó la­kosok? Minden igyekezet csak csepp a tengerben. És ha mindenki összefogna? AZ IDŐ SÜRGET. A tele­vízió nemrégiben, az Uno­káink is látni fogják című adásában megszólaltatta He­rényi József építészt, aki el­mondotta, hogy ... Kecskemét elérkezett a városiasodás olyan fokára, amikor már nincs lehetősége arra, hogy több hibát elkövessen. Mi, akik a szomszédban élünk, tudjuk, hogy a neves építész nem csupán az új házak épí­tészeti megoldásaival kapcso­latban figyelmeztette ultimá­tumszerűén a várossrendező- ket, -építőket. Szavai a régi értékek megóvására, s he­lyes felhasználására is vo­natkoztak. Kifejezték azt az elvet, melynek alkalmazásával a kecskemétiek megmentet­ték a naiv művészek otthona­ként szolgáló Bánó házat, technika házaként a zsinagó­gát s a régi piacok ide-oda sétáló vásárlóit varázsolták vissza a mai forgalmat amúgy sem bíró főtérre, a valamiko­ri piacra. Ezt az elvet alkal­mazták a szécsényiek is, akik kastélyukból múzeumot épí­tettek, tisztelve az egykori tu­lajdonosok műgyűjtő buzgal­mát. Nagykőrösön másként, a helyi adottságoknak megfele­lően kell alkalmazni ezeket ÚJ SZOLGÁLTATÁSOK Fejlesztik a mosodát OLAJKAZÁN, VASALÓGÉP A Bokroson, a Batthyány utca végén füstölögnek egy öreg gyárépület kéményei, melyet még a századforduló idején a város közvágóhíd- nak építtetett, mikor még több mint 30 önálló mészáros- és hentesmester dolgozott Nagykőrösön. Ennek . a gyárépületnek ér­dekes múltja van. Évtizede­kig vágóhídnak használták, de később a környéken korszerű vágóhidak épültek, s ezért megszűnt a nagykőrösi vágó­híd. Épületeit a konzervgyár­nak adták át, amely szeszfőz- I dét létesített benne. A felsza­badulás után mosodának hasz­nálták, néhány évvel ezelőtt pedig a Pest megyei Szolgál­tató Vállalat vette meg, mely nagyarányú átépítéssel a gyárépületben korszerű textiltisztító üze- , met alakított ki. Ezzel egy időben a Kecske­méti utcán gyorsmosó szalont is létesített. Az üzemnek Hajdú László, nagykőrösi szakember a ve­zetője, aki elmondotta, hogy a vállalatnak a megyében több nagy üzeme van, köztük Vá­cott, egy hasonló textiltisztí­tója, mely a megye északi ré­szén végzi a textil- és vegy- tisztítást, míg a déli részt a nagykőrösi üzem vállalta, Abonytól Ráckevéig és Buda­pestre is besegít. A nagykőrösi üzemnek Nagykőrös és Cegléd városok mellett, 33 községben vannak fehérnemű- és ruhaátvevő helyei. Az idén az első fél­évben 43 vagon fehérneműt mostak ki, és több mint 35 ezer felső ruhadarabon vé­geztek vegytisztítást. Űjabban szőnyegtisztítást is vállalnak. Az éves munkatervük 7 millió 920 ezer forint. A terv időarányos részét 98,6 száza­lékra teljesítette az üzem hat­van szorgalmas dolgozója. Na­gyobb forgalom ugyanis min­dig a második félévben szo­kott lenni. Az első félévet nyereséggel zárták. Az üzemet a vállalat évről évre fejleszti. Most is új olajkazánokat szerel­tek he, s a mosószalonban vasalógépet állítanak be. A munkaeredményeket nagy­mértékben elősegítik az üzem Absolon Sarolta, Lenin és Zrínyi szocialista brigádjai, melyek közül az Absolon bri­gád már kétszer nyerte el a szocialista brigád címet. Már kétszer tartottak kommunis­ta szombatot, melyek munka­bérét az Arany János iskola bővítésére fizették be. A bri­gádtagok egymást is támo­gatják. Most például egyik munkatársukat, Komonyi Ist- vánnét segítik, akinek iker gyermekei születtek. K. L. SPORT —SPORT— SPORT —SPORT —SPORT A fejlődésért többet kell tenni! A Nagykőrösi Konzervgyár Kinizsi Sportkörének a sport­otthonban megtartott elnöksé­gi ülésén Nyikos József elnök arról szólt, hogy az egyesület anyagi lehetőségei végesek, az év második felében ezért na­gyon keveset lehet költeni, takarékoskodni kell. Az egyes szakosztályok ér­tékelésénél a következőkről esett szó. Kézilabdában mind­három csapat csoportja élén áll és remény van előbbrelé- pésre is. Asztaliteniszben az NB III-asok, a megyeiek és az ifjúságiak is az élcsoportban vannak, a nők ősszel játsszák le mindkét csapatbajnoki for­dulót. Birkózásnál probléma, hogy négy fiatal versenyzőt az FTC nem éppen sportszerű módon, az ÉDOSZ-on keresz­tül szeretne elvinni. A termé­szetbarát szakosztály létszáma ismét növekedett, s a vezető­ség itt rendszeresebben műkö­dik, mint régebben. Labdarú­gásban a felnőttek szerencsé­vel bennmaradtak a megyei A tímárház Várkonyi Pál felvétele az elveket, ám Kerényi Jó­zsef intelme itt is érvényes. Több hibát nem lehet elkö­vetni! Akkor sem, ha nekünk még volna alkalmunk, s le­hetőségünk rá. Ezért érde­mes még a tényleges gondok jelentkezése előtt megvizsgál­ni értékeink sorsát, s ezért nem furcsa, hogy a régi, de már megújhodott kastély fényképét együtt őrzöm író­asztalomon a régi, ám bi­zonytalan sorsú tímárház ké­pével. A KÉT FELVÉTEL egymás mellett figyelmeztetés is. Ed­dig csak nekem szólt, most már talán másoknak is. Farkas Péter mezőnyben, az ifjúságiak előbbreléptek az országos mezőnybe, ami plusz 40—50 ezer forintos kiadást jelent. Az MHSZ-szel közös modelle­zők jobb eredményt értek el eddig az idén, mint az ezt megelőző években. Több szak­osztály eredményesebb, mint az elmúlt év hasonló idősza­kában volt. Több helyi, me­gyei és országos rendezvény­nek adott helyet létesítmé­nyeiben a sportkör. A II. fél­évben rendezvényekkel növel­ni kell a bevételt. Minden ve­zetőnek, elnökségi tagnak és edzőnek többet kell tennie az előbbrelépés, a fejlődés érde­kében ! Örvendetes, hogy a városi tanácsenöknőtől biztatást ka­pott a Kinizsi a helyi sport­élet előbbrelépése érdekében. A hozzászólásokban Korok­nál István a nagyerdei termé­szetbarát jubileumi parkban tervbe vett fúrott kút társa­dalmi munkában való mielőb­bi elkészítéséhez kért segítsé­get. Leskó László ismét a több megyei támogatás fontosságá­ról beszélt. Reszeli Soós Amb­rus a remek létesítmények mellett jobb eredményeket kért, amelyekhez elengedhe­tetlenül szükséges a szakmai- szervezési munka javítása és figyelemmel kísérése. S. Z. Spartakiád Nyársapáton Kellemes időben, jó hangu­latban folyt le a járási jubi­leumi spartakiád első forduló­ja Nyársapáton. A napokban megrendezett sporttalálkozón Csemő, Kocsér és Nyársapát több mint száz fiatalja mérte össze tudását atlétikában, lö­vészetben, labdarúgásban, asz­taliteniszben, sakkban. Nagy érdeklődés kísérte a női labda­rúgó csapatok kispályás mér­kőzéseit. A versenyeket a köz­ségi sportpályán, a művelődési otthonban és a községi könyv­tárban rendezték. A járási spartakiád következő forduló­jára a minap Csemőben ke­rült sor. Moziműsor Küldetés (Balczó). Magyar film. Előadások .kezdete: 6 és 8 óra. KISKÖRZETI MOZI AZ ÉPÍTŐTÁBORBAN Bizalmi állásban. Amerikai film. Előadás kezdete: 7 óra. l

Next

/
Oldalképek
Tartalom