Pest Megyi Hírlap, 1977. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-10 / 187. szám
19TJ. AUGUSZTUS 10., SZERDA Heti jogi tanácsok • A házasság felbontható a házastársak egyező akarat* nyilvánítása alapján. Sokszor hallani arról, hogy a házasság felbontását közös megegyzés alapján kérik a fe. lek. Lehetséges-e ez? — kérdezik többen. A családjogi törvény szerint, a bíróságnak a házasságot bármelyik fél kérelmére fel kell bontani, ha közöttük a házasélet helyrehozhatatlanul és végleg megromlott. Hogyan lehet ezt igazolni, ha nem akarják egymás hibáit a bíróság előtt kiteregetni ? A bíróság elsősorban arra támaszkodik, hogy mit mond a házasság felbontását kérő házastárs a keresetlevelében. Ebből már ki kell tűnnie, hogy a házastársaknak végleges elhatározása, minden befolyástól mentes szándéka az, hogy a házasságot felbontják, mert az már számukra tarthatatlan, a kiskorú gyermek érdekét veszélyezteti, egymástól már hosszú idő óta külön élnek, vagy például az egyik vagy mindkét házastárs már harmadik személlyel él közös háztartásban. Ilyen és még számtalan oka lehet a kölcsönös elhidegülésnek, ami alapot szolgáltathat a házasság felbontásához. Ha a keresetlevélből és a tárgyalás adataiból megállapítható, hogy mindkét házasfél egyezően akarja a házasság felbontását, akkor a bíróság a házasság megromlására vezető okok és körülmények vizsgálata nélkül folytatja le a tárgyalást, és nincs egymás hibáinak úgynevezett terege- tése. A közös megegyezésre alapított bontóper szabályai bizonyos tekintetben szigorúbbak. A házastársal^nak ugyanis a közös gyermek elhelyezése és tartása, a szülő és a gyermek közötti láthatás, a tartás és a közös lakás használata kérdésében meg kell egyeznie, illetőleg e kérdésekben a bíróság a házasság felbontásával a felek kérelmére együtt dönt. Egyik olvasónk- azt panaszolta, hogy közös megegyezéssel akartak elválni, de a bíró. ság mégis vizsgálta, hogy milyen okok folytán jutott házasságuk kátyúba. Nyilván ennek oka az volt, hogy a bíróság úgy ítélte meg: a felek úgynevezett egyező akaratnyilvánítása nem őszinte, vagy talán nem volt végleges. Ilyen esetben szocialista jogunk nem veszi figyelembe a válási szándékot. Másik olvasónk azt panaszolja, hogy azért nem sikerült a közös megegyezéses alapon való válás, mert a vagyonjogi kérdésekben nem tudtak megegyezni. Amíg az egyező akaratnyilvánítás útján kért házasság felbontása esetében a járulékos kérdésekben, mégpedig a közös gyermek elhelyezése, tartása és láthatása, a házastársi tartás, és a közös lakás használata esetében a bíróság részítéletet nem hozhat, a házassági vagyonjogi kérdésekben a bíróság részítélettel is dönthet. A bíróság azonban ilyen esetekben arra törekszik, hogy a házassággal összefüggő problémák, ide tartoznak a vagyonjogiak is, lehetőleg egy per keretében oldódjanak meg. e Fegyelmi büntetésként nemcsak a már esedékessé vált és még ki nem fizetett, hanem a Jövőben elérhető prémium és az év végi részesedés csökkentése, illetőleg megvonása is kiszabható. Több olvasónk kérdezi, hogy fegyelmi büntetésként csak a már esedékessé vált és még ki nem fizetett, vagy pedig a jövőben elérhető prémium és az év végi részesedés csökkentése, illetőleg megvonása is kiszabható. Ebben kérnek olvasóink tájékoztatást. A kérdés megértéséhez a Munka Törvénykönyvéből kell kiindulni, amely kimondja, hogy a munkaviszonyával kapcsolatos kötelezettségét vétkesen megszegő dolgozóval szemben, fegyelmi büntetésként meghatározott kedvezmények és juttatások csökkentése, illetőleg megvonása is kiszabható. Ide tartozik természetesen a prémium is, és az év végi részesedés. A jogszabály nenv tartalmaz olyan korPEREK AZ ÖRÖKSÉGÉRT (3.) Mikor érvényes az írásbeli magánvégrendelet ? EGY NYUGDÍJAS végrendeletében úgy intézkedett, hogy készpénzvagyonának 40 százaléka a fivéréé, a többi és egyéb vagyona a leányáé legyen. Egy évvel később sajátkezűleg írt és aláírásával ellátott újabb végrendeletet készített. Ebben tekintélyes összegű készpénzét fivérére, értékes öröklakását, a berendezéssel együtt a leányára hagyta. Ezt a végrendeletet felkérésére egy házaspár, aki a készítésnél jelen volt, tanúként aláírta. Néhány nap múlva az illető meghalt. A hagyaték miatt az elhunyt fivére és leánya között per keletkezett. Az utóbbi ugyanis tagadta a végrendelet tartalmi és alaki valóságát és arra hivatkozott: készpénzvagyonát apja még életében neki ajándékozta. Ezt azonban bizonyítani nem tudta. Ezek után a bíróságnak azt kellett eldöntenie, a második végrendelet érvényes-e vagy gém. A törvény értelmében írás- i beli végrendeletet csak olyan nyelven lehet írni, amelyet a végrendelkező ért, amelyen írni és olvasni tud. Elejétől végig maga is írhatja, vagy mással is írathatja. Ha írógépen készítette, az nem számít sajátkezű írásnak, éppúgy, mint a gyorsírás vagy valamely jel- vagy számrendszer. Érvényességéhez szükséges, hogy végrendeleti minősége, keltének helye és ideje az okiratból kitűnjék, az illető aláírja, vagy pedig amennyiben nem maga írta, két tanú jelenlétében írja alá, azt’ előttük magáénak ismerje el, és a tanúk — e minőségük feltüntetésével — szintén aláírják. A tanúknak a végrendelet tartalmát nem kell ismerniük. AZ ÖRÖKHAGYÓ végrendeletét akár nyílt, akár zárt iratban közjegyzőnél — végrendeletként feltüntetve — személyesen letétbe helyezheti. Több különálló lapon készült írásbeli magánvégrendelet csak akkor érvényes, ha minden lapját folyamatos sorszámmal ellátták, és a vég- rendelkező, ha pedig tanúkra volt szükség, azok is aláírják. Érvénytelen az írásbeli magánvégrendelet, ha a tanúk a végrendelkező személyazonosságát nem tudják tanúsítani, vagy a végrendelkező kiskorú, illetve cselekvőképességét érintő gondokság alatt áll s természetesen, ha írástudatlan. A tanúknak az örökhagyót előzetesen nem kell személyesen ismerniük, elég az is, ha személyazonosságát kétségtelen bizonyossággal, tehát hitelt érdemlő módon megállapították. Az írásbeli magánvégrendelet tanúja, vagy más közreműködő személy, illetve annak hozzátartozója javára szóló juttatás érvénytelen, kivéve, ha a végrendeletnek ezt a részét az örökhagyó sajátkezűleg írta és aláírta. A tanú, illetve hozzátartozója részére szóló juttatás akkor sem érvénytelen, amennyiben a végrendelkezésnél — rajta kívül — két tanú működött közre. HA AZ OKIRAT, amely a végrendelkezést tartalmazta, az örökhagyó akaratán kívül álló okból megsemmisült vagy egyébként nem található meg, de a hagyatéki eljárás során valamennyi érdekelt elfogadta, hogy végrendelet készült, annak tartalmát valamint azt, hogy az a törvényben meghatározott alakszerűségek megtartásával jött létre, a közjegyző — az egybehangzó nyilatkozatok alapján — a hagyatékot teljes hatállyal átadhatja a végrendeleti örökösöknek. K. S. A LEGFELSŐBB BÍRÓSÁG DÖNTÉSEI A jó hírnév védelméről Indokolt-e a nyilvános elégtétel? Az egyik vidéki színház .ének-tánckari tag” munkakörbe, működési engedéllyel rendelkező táncosnőt alkalmazott. Egy esetben énektudást is kívánó szerepet osztottak rá, amit visszautasított, kijelentve: nem tud énekelni, egyébként is, működési engedélye erre nem jogosítja fel, csak táncra. Ezek után azzal az indoklással, hogy vállalt kötelezettségét nem teljesítette, munkafeladatának ellátását megtagadta, ami jogszabályba ütközik, felmondtak neki. A táncosnő a munkaügyi döntőbizottsághoz fordult, ahol a színház írásbeli beadványban azt állította róla: mindenképpen méltatlan arra, hogy vele a színház bármilyen formájú munkaszerződést kössön’’. A döntőbizottság a panaszt elutasította, mire az illető a színház ellen pert indított. Az alsófokú bíróságok ellentétes ítéletei után törvényességi óvásra az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé került, amely mindenekelőtt a munkaszerződés értelmezéséről döntött. Megállapította: az elbocsátott alkalmazott csak táncosnői képzettséggel rendelkezik, tehát nem volt tőle elvárható, hogy énekes szerepet vállaljon. Az a körülmény, hogy egy-egy kulcsszám (kategória) alatt a jogszabály több munkakört vagy művészi feladatot is felsorol, nem jelenti azt, hogy — külön erre vonatkozó kifejezett megállapodás nélkül — a dolgozó több munkakör ellátására, illetve művészeti ág művelésére is kötelezhető. Ezért a felmondást hatálytalanították és a színházat a bíróság a munkaviszony helyreállítására, valamint a kiesett időre járó munkabér megfizetésére kötelezte. Ilyen előzmények után a táncosnő a személyiséghez fűződő jog megsértésével kapcsolatos igény érvényesítéséért a színház ellen újabb pert indított. Ebben annak megállapítását kérte, hogy jó hírnevét megsértették, mert munkamegtagadónak nevezték, ami mások előtt is ismertté vált. Ezért azt az elégtételt kérte, hogy a hirdetőtáblán nyilatkozatot függesszenek ki, amely szerint ő jogszerűen tagadta meg az énekes szerep eljátszását és nem nevezhető munkamegtagadónak. A járási és a megyei bíróság ismét ellentétes döntést hozott. A jogerős ítélet ellen törvénysértés és megalapozatlanság miatt emelt óvásra az ügy ismét a Legfelsőbb Bíróság elé került, amely a másodfokú jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a megyei bíróságot új eljárásra, valamint új határozat hozatalára utasította. A döntés indoklása a következőket mondta ki: — Valakinek a személyére vonatkozó valótlan, vagy a valóságot hamis színben feltüntető tényállítások, közlések használata alkalmas az illető jó hírnevének megsértésére. Polgári jogunk a személyhez fűződő jogokat — köztük a jó hírnévhez valót — védelem- \ ben részesíti. A munkaviszonnyal kapcsolatos jogszabályokat sértő magatartás esetén polgári jogú védelemre is lehetőség van, ha az egyben a személyhez fűződő jogok sérelmét is okozta. Tehát a táncosnő nem zárható el attól, hogy az alaptalan felmondással kapcsolatban a munkaügyi bíróság által nyújtott jogorvoslás mellett polgári jogi védelmet is kérjen. — Az alkotmány értelmében a Magyar Népköztársaság társadalmi rendjének alapja a munka. Ezért az állampolgárok megbecsülésének, társadalmi érvényesülésének fontos feltétele a munkához való viszony. A jó hírnév megsértésére alkalmas, ha valakit indokolatlanul munkamegtagadónak neveznek. Amikor a táncosnő a szerepet nem vállalta el, jogszerűen járt el, nem sértette meg a munka- szerződésben vállalt kötelezettségét, tehát jogszabályba ütköző módon nem tagadta meg a munkát. Az állampolgárok becsületének megsértése a személyhez fűződő jog sérelmét jelenti. Becsületsértő jellegű bármiféle kijelentés, közlés vagy egyéb magatartás, ami megalázó, indokolatlanul bántó, lealacsonyító jellegű, és ezáltal téves társadalmi értékelés kialakítására alkalmas. A továbbiakban a Legfelsőbb Bíróság rámutatott arra, hogy a megfelelő nyilvános elégtételadás akkor indokolt, ha a jogsértés kiküszöbölése érdekében szükségesnek mutatkozik. Ebből a szempontból jelentősége van annak, hogy a közlés miként történt és milyen körben vált ismertté. A per adataiból csak azt lehet megállapítani, hogy a sértő kijelentéseket mások is megtudták, de hogy milyen széles körben, azt már nem. Ennek felderítése nélkül viszont nem lehet megalapozottan állást foglalni abban a kérdésben, hogy szükség van-e nyilvános elégtétel- adásra, illetve a jogsértés orvoslásának melyik módja indokolt. Ezt a megyei bíróságnak az új eljárásban kell tisztáznia és annak eredménye alapján új ítéletet kell hoznia. Egy különös felmondás Egy gyár igazgatójának titkárnője — a vállalati jogtanácsos által diktált levélben — állását felmondta. Az igazgató még aznap sajátkezűleg írt döntésével a munkaviszony megszüntetéséhez hozzájárult, a titkárnőt a további munkavégzés alól felmentette és kétheti felmondás folyósítását rendelte el. Nagy meglepetéssel vették tudomásul a gyárban, hogy néhány nap múlva a volt titkárnő kérte az igazgatót: vegyék vissza. Amikor az elutasította, a munkaügyi döntő- bizottsághoz fordult. Arra hivatkozott. hogy az igazgató és a jogtanácsos fenyegetésének, s kényszerítésének hatása alatt mondott fel, tehát nyilatkozata érvénytelen. Az illetők természetesen tagadták a vádakat. A döntőbizottság nem is adott helyt a kérelemnek, mire a tisztviselőnő a felmondás érvénytelenségének megállapítása, a munkaviszony helyreállítása, valamint elmaradt munkabérének megfizetése iránt a Munkaügyi Bírósághoz fordult. A bíróság az ügyben nem tűzött ki tárgyalást, hanem a pert végzéssel megszüntette. Ezt azzal indokolta, hogy a volt titkárnő időközben — közös megegyezéssel történt áthelyezéssel — más vállalatnál helyezkedett el. A jogerős végzés ellen a legfőbb ügyész törvénysértés és megalapozatlanság címén óvást emelt, amelynek a Legfelsőbb Bíróság helyt adott, a döntést hatályon kívül helyezte és a Munkaügyi Bíróságot új eljárásra, valamint új határozat hozatalára kötelezte A határozat indoklása szerint a bíróság valamely perTíz nap rendeletéiből A közművelődési intézmények dolgozóinak munkabéréről a 4/1977. (VII. 7.) KM— MiiM rendelet intézkedik, amelyet a Magyar Közlöny 58. számában találnak meg az érdekeltek. Az alsó- és középfokú oktatási intézmények pedagógusai és egyéb dolgozói munkabéréről ugyanitt jelent meg a 6/1977. (VII. 27.) OM— MüM és a felsőoktatási intézmények oktatói és egyéb dolgozói munkabéréről kiadott 7/1977. (VII. 27.) OM—MüM rendelkezés. A számviteli képesítés rendjét a 14/1977. (VII. 30.) PM. számú rendelet szabályozza, amely a Magyar Közlöny 59. számában jelent meg. A nyugdíjasok utazási kedvezményeinek rendszeresítéséről kiadott MÁV közleményt és a nyugdíjas egészségügyi dolgozók korlátozás nélküli foglalkoztatásáról megjelent EüM közleményt a Társadalombiztosítási Közlöny 7. száma tartalmazza. A vállalati SZTK-ügyinté- zők figyelmébe ajánljuk a biztosítás kezdő napjának megállapításáról ugyanitt megje lent bírósági állásfoglalást, és arra a Tb. Főig. állásfoglalásra pedig, amely a nyugdíjazást követően kifizetett jutalmak figyelembevételéiről rendelkezik, a munkaügyi osztályok figyelmét hívjuk fel. ben ítélettel érdemben határoz; döntésének is valamennyi kereseti kérelemre ki kell terjednie. A volt titkárnő a tárgyaláson valamennyi kereseti kérelmét kifejezetten fenntartotta. Tekintve, hogy permegszüntetési ok nem volt, jogszabályt sértett a munkaügyi bíróság, amikor az érdemi döntést mellőzte és a pert megszüntette. A továbbiakban a Legfelsőbb Bíróság rámutatott arra, hogy az ügy elbírálásához szükséges tényeket sem a munkaügyi döntőbizottság, sexn a Munkaügyi Bíróság nem derítette fel. Ezt a bíróságnak az új eljárásban kell' pótolnia. Be kell szereznie annak a büntető eljárásnak az iratait, amelyet a volt titkárnő levéltitok felfedésének vétsége miatt volt igazgatója ellen kezdeményezett. Szükség esetén orvosi szakértői véleményt kell meghallgatni, hogy a felmondás megtételekor kialakult lelkiállapotban rendelkezett-e ügyei viteléhez szükséges belátási képességgel. Csak ezek és a peres felek által még felajánlható lényeges bizonyítási indítványok teljesítésétől és eredményétől függően lehet az ügyben aggálytalanul dönteni. Végül a Legfelsőbb Bíróság megjegyezte, hogy az óvást tárgyaló nyilvános ülésen a szembenálló felek olyan nyilatkozatokat tettek, amelyek az ügy végleges és megnyugtató rendezését lehetővé teszik. Az új eljárásban a Munkaügyi Bíróságnak a jogvita ilyen rendelkezésének lehetőségét is szem előtt kell tartania. Hajdú Endre TBV az alábbi címeken: A VOLÁN 1. SZ. VÁLLALAT BUDAPESTI ÉS PEST MEGYEI MUNKAHELYEKRE FELVESZ • tehergépjármű-vezetőket • szállítómunkásokat • rakodógép-kezelőket • járműfenntartási munkához szak-, betanított és segédmunkásokat Budapest XV., Bogáncs u. 1—3. Budapest XIII., Forgách u. 19. Budapest VI., Váci út 3. Budapest XIII., Hegedűs Gyula u. 45. Kiskunlacháza, Rákóczi u. 20. Dabas, Vasútsor. Budapest. Köztelek u. 4. Cegléd, Külső Körösi út 12035. hrsz. Nagykőrös, Szurdok dűlő 3. Nagykáta, Jászberényi út 1. Monor, Petőfi u. 1. Abony, János u. 2. Gödöllő, Dózsa Gy. út 65. Vác. Deákvári fasor Aszód, Pesti út 25. Budapest XIII. , Cserhalom u. 8—10. Budapest XIV. , Pillangó u. 13/a. Budapest XIII., Rozsnyai u. 4. Budapest IV., a Megyeri út végén Budapest XIV., Mogyoródi út 32. Budapest III., Zay u. 24. Budafok, Kővirágsor 15—17. Budaörs, Rákóczi út 40. Százhalombatta, Erőmű u. 3. Frd, Diósdi út 3. Pilisvörösvár, Fő u. 39. Budapest IX., Pápai I. u. 5—7. Budapest IX., Táblás u. 36—38. Jelentkezés: munkanapokon 8-tól 15 óráig a megadott címeken. látozást, hogy csak a már esedékessé vált, és még ki nem fizetett juttatásra vonatkoznak-e ezek a szabályok. Ebből következik, hogy a jövőben esedékes juttatásokra is érvényesek. A hivatalos állásfoglalás ezzel kapcsolatban kimondja, nogy a »fegyelmi jogkör gyakorlója "seténként azért alkalmaz a fegyelmezetlen dolgozóval szemben prémium-, illetőleg év végi részesedés- zsökkenést, vagy -megvonást Eegyelmi büntetésként, mert az eset összes körülményeit mérlegelve úgy véli, hogy adott esetben ez a büntetés a legalkalmasabb a vétkes dolgozó és az egész kollektíva nevelésére, a munkafegyelem megszilárdítására. E büntetések elsődleges következménye, hogy az érintett dolgozót a fegyelmi büntetés folytán, anyagi hátrány éri. Ez a hátrány bekövetkezhet úgy is, hogy a már esedékessé vált, vagy pedig a jövőben esedékessé váló juttatást csökkentik vagy megvon iák. • Ha fegyelmi büntefSsül a dolgozót más munkakörbe helyezik, meg kell jelölni új munkahelyét, és az áthelyezés időpontját is. Egyik szakmunkás olvasónk panaszolta, hogy fegyelmi büntetésül segédmunkási munkakörbe helyezték, mondván, hogy ezt a Munka Törvénykönyve lehetővé teszi. A fegyelmi jogkör gyakorlója tévedett. A dolgozót, ha fegyelmi úton helyezik át más munkakörbe, akkor ez csak olyan munkakör lehet, amelyben szaktudását és s2Íakmai tapasztalatait hasznosíthatja. A másik olvasónk azt sérelmezte, hogy a fegyelmi áthelyezésben nem jelölték meg, hogy mennyi időre történik az áthelyezés. A munkaadó nem követett el olvasónkkal szemben törvénysértést, mert a Munka Törvénykönyve — korábban bár ismerte — nem írja elő, hogy határozott időre is szólhat a fegvdmj úton,való áthelyezés. E oh öl 1?öve fk e 2ik, hogy ez a büntetés kiszabható, mind határozott, mind pedig határozatlan időre. Azért helyesebb meghatározatlan időre kiszabni, mert ebben az esetben bármikor joga van a vezetőnek visszahelyezni eredeti munkakörébe, és nincs esetleg kötve ahhoz, hogy meghatározott ideig várjon azzal. Azonkívül olyan eset is előfordulhat, hogy eltelt a meghatározott idő, de a dolgozó magatartása, munkái! változatlanul kifogás alá esik, és ilyen esetben mégis kénytelen lenne a vállalat az arra érdemtelen dolgozót visz- szahelyezni eredeti munkakörébe. Megjegyezzük azt is, hogy az áthelyezés esetén a dolgozó új munkakörét, munkahelyét, személyi alapbérét és az áthelyezés időpontját is meg kell határozni. Arra is figyelemmel kell lenni az áthelyezésnél, hogy a dolgozót fegyelmi úton nem lehet olyan munkakörbe áthelyezni, amelyre vele egyébként munkaszerződést sem lehetne kötni. Ilyen panasza volt egyik levélírónknak, aki tanácsunk alapján fordult munkaügyi döntőbizottsághoz, mert egészségi állapota folytán számára nem megfelelő munkakörbe helyezték. Dr. M. J.
