Pest Megyi Hírlap, 1977. július (21. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-30 / 178. szám
1977. JULIUS 30., SZOMBAT TALÁN JÖVŐRE LESZ Közművelődés — ház nélkül Mit tud ön Biatorbágyról? ■— kérdeztem meg jó néhány embert a megye különböző tájain a közelmúltban. Kétféle választ kaptam. Az egyik: semmit. A másik: ott robbantotta fel egykor Matuska Szilveszter a vasúti viaduktot. Sok változás Vajon valóban ennyire jellegtelen lenne ez a főváros szomszédságában épült, mintegy tízezer lakosú nagyközség? Erre a kérdésre kerestem a választ, nem sok eredménynyel. Az, hogy mindössze tizenkilenc kilométer választja el Budapesttől — sajnos még ma sem érződik az itteni embe_ rek életén. Ez elsősorban annak következménye — magyarázták többen is —, hogy évtizedeken át alig-alig lépett, valamit előbbre ez a település. Egyetlen példa is jól bizonyítja ezt: két esztendővel ezelőtt a kultúrát egy mindössze huszonhét négyzetméter alapterületű könyvtár és egy meglehetősen rossz állapotban levő mozi képviselte. A változás csupán két-három esztendővel ezelőtt kezdődött. Előbb új utcasor épült, aztán emeletes isltola. A híres vagy (inkább hírhedt viadukt nyug‘- dijba vonult, új vonalon jár a villanyvonat, s korszerű állomás teszi kulturáltabbá a várakozást. A nagyközség határában autópálya épül. Több ezer budapesti ember vásárolt telket, a falut övező Katalin-he- gyen és Iharosban épített hétvégi házat, nyaralót. Mindez öröm és gond egyszerre. öröm az új iskola, a gyorsabb, kulturáltabb közlekedés. Gond, hogy távolabbra került az állomás, változatlanul rosszak az utak, kevés az üzlet, mivel több ezer fővárosi ember is itt vásárolna, elsősorban a hétvégeken, de reggel kilenckor már nincs tej, 6em kenyér, az utcán állnak sorba az emberek, hogy bejuthassanak a kicsiny üzletekbe. Étterme mindössze egy van, s az sem éri el a kívánt színvonalat. Az üdülőtelkekhez esős időben járhatatlan, agyagos dűlőutak vezetnek, villany nincs, közkút is alig néhány. Művelődési háza pedig máig sincs ennek a tízezer — hétvégeken majd mégegyszer ennyi! — lakosú településnek. Már két könyvtár Dr. Szalóky Balázs vb-titkár ;íl ismeri a gondokat. Nem egészen két esztendeje tölti be ezt a hivatalt, akárcsak Barczi László tanácselnök. — A közművelődést gyakorlatilag az alapoknál kellett kezdenünk, hiszen egy mindössze huszonhét négyzetméteres könyvtárra építhettünk, s annak sem volt függetlenített vezetője. Szinte röstellem kimondani: a nagyközség lakóinak alig több mint három százaléka volt csak beíratko_ zott könyvtári olvasó. Hogy mire jutottak a köz- művelődésben két esztendő alatt? Ma már két könyvtár működik a nagyközségben, a korábbi huszonhét négyzetméter helyett száznegyvenhét négyzetméternyi alapterületen. Az egyik könyvtárnak 1977. március 1. óta függetlenített vezetője van. Az eredmény: megkétszereződött az olvasók száma. Igaz, ebben közrejátszott az is, hogy két év alatt majd háromezer kötettel gyarapodtak a könyvtárak, s ma már tizenháromezerhétszáz kö. tét között válogathatnak az olvasók. (Egy tízezer lakosú település könyvellátottsági normája huszonhétezer. A szerk.) A tanács megteremtette az anyagi lehetőségét annak is, hogy ifjúsági klubot nyithassanak. A klub programja — az ismeretterjesztő előadásoktól a kiállítások rendezésén át a játékos vetélkedőkig — egyre több fiatalt vonz. A tanács az idén máir százötvenháromezer forintot fordít kulturális célokra. A közművelődési intézmények fenntartásához — a tanács mellett — a Lenin Termelőszövetkezet, az 1 Asztalosipari Ktsz és a Biatorbágy és Vidéke ÁFÉSZ — szerződés értelmében — évi huszonnyolcezer forinttal járul hozzá. Kézenfekvő lehetőség Ez van — jelenleg. A két évvel ezelőtti állapothoz viszonyítva a megtett út jelentős. Más, hasonló nagyságú településhez képest viszont elenyészően kevés. Jól tudják ezt a tanács vezetői is. Ezért már hónapok óta az a gondolat foglalkoztatja őket: hagyom, miből lehetne kialakítani egy művelődési házat, amely már nem csupán a fiatalok számára biztosítaná a tanulás, a művelődés és a kulturált szórakozás Lehetőségét, hanem a nagyközség minden lakójának, s az itt üdülőiknek is! — Egyetlen megoldás kínálkozik — mondja a tanácstitkár —, a régi, négytantermes, emeletes iskola átalakítása. Az épület, az új iskola átadása óta, üresen áll, s alkalmas is lenne ilyen célra. Az a terv, hogy a két földszinti tanteremből egy kétszáz személyes előadótermet alakítanánk ki, a két emeleti tanterem pedig klubok, szakkörök működéséhez biztosíthatna lehetőséget, hozzávetőleges számítások szerint az átalakítás egymillió forintba kerülne, amire megvan az anyagi fedezetünk. Ha a járás is hozzájárul elképzelésünkhöz, úgy ősszel hozzákezdhetnénk a munkához, s jövő tavasszal végre művelődési háza is lenne Biatorbágynak. Döntésre várva Az elképzelés reálisnak tűnik, mivel anyagi fedezete is van, mielőbb ki kellene mondani a végső döntést ebben az ügyben. Hiszen Biatorbágy a megye azon kevés számú nagyközsége közé tartozik, amely még nem rendelkezik ilyen intézménnyel. A közművelődési törvény szellemében eredményesen dolgozni pedig egy tízezer lakosú településen művelődési ház nélkül szinte elképzelhetetlen. Prukner Pál Kiállítás I. László emlékezetére Kilencszáz esztendeje, 1077- ben koronázták királlyá 1. Lászlót, aki 1095. július 29-én halt meg. Az évforduló alkalmából pénteken emlékkiállítást nyitottak az esztergomi Keresztény Múzeumban. Festményeken, freskók, falfestmények, színes reprodukcióik, régi kiadású krónikák szemléltetik I. László életét, a személyéhez fűződő legendák, mondák jeleneteit. Bemutatják többek között a Nógrád megyei Tereske templomban levő híres falfestménysorozat színes fotóit. Erdélyből ugyancsak falfestmény, Szlovákiából a kokas-lomnicai templom freskóinak másolatai kerültek az esztergomi múzeüm tárlóiba. A könyvtári anyagok közül értékes emlék a Turóczi- krónika két kiadása: az augs- burgi és a bmói. A kiállított emlékek egy része az esztergoyii Keresztény Múzeum tulajdona, a többit a Nemzeti Galéria, a Szépművészeti Múzeum, az esztergomi főszékesegyházi könyvtár és több más könyvtár kölcsönözte bemutatásra. Az emlékkiállítást dr. Lékai László bíboros, prímás, érsek nyitotta meg. Dr. Mezey László professzor, a tudományok doktora előadást tartott I. László történelmi szerepéről, majd bemutatta a kiállítást Kiss István műtermében Gödöllőn avatják legújabb emlékművét Attól, hogy sokat dolgozik, még több az ideje, azóta, hogy a Magyar Képzőművészek Szövetsége elnökének választották, Kiss István Kossuth- díjas szobrászművészt, még bővebb az ihletforrása, hiszen naponta találkozik az élettel, melyet formálni, alakítani akar. Mint szobrász, mint ember. Alkotók és közösség Nincs ebben ellentmondás, mert csak az lesz fáradhatatlanná, alti sokat fáradozik a közösség ügyéért. Szenvedélyes alkat, ő ezt teszi. Nem ismer semmilyen megalkuvást, minden idegszálával küzd a jó és jobb szobrokért. Másért is. Azért, hogy olyan használható szépséget teremtsen, mely megtalálja közönségét. Éz az igazság, Kiss István formálás közben azonos erővel összpontosít az új szoborra és a közönségre, aki a mű környezete lesz. Ezért emlékműveinek nemcsak esztétikai értéke jelentős, hanem társadalmi haszna is; s ez nem engedmény, csak megfontolt mérlegelés, mely egyezteti a mű lehetőségeit és az emberek várakozását. Dózsa szoborcsoportja és a Tanácsköztársaságról mintázott emlékműve történelmi felkiáltás, olyan formai imperativus, mely eszmét, időt sűrít, s korunk embere megérti ezt a heves megszólítást. mely a Marseilles- től, Petőfi forradalmi verseitől Kiss István emlékművéig terjed. Az ábrázolt idő és a választott gesztus rokon a néptömegek küzdelmét jelenítő költeményekben és szobrokban. A Kalász szimbóluma Kiss István a sikeres moszkvai, bakui és grúziai kiállítása után, az újabb budapesti bemutatkozása előtt műtermében most készíti a Gödöllőre kerülő szobrot, melyet az Agrártudományi Egyetem előtt helyeznek el az ősszel. Ez a hat méter magasPcst megyéből is Ifjú népművészek Tokajban A parton, ahol a Bodrog a Tiszába torkollik, megfaragott szálfa fekszik a földön. Körülötte serény munka folyik: a Fiatal Népművészek Stúdiójának tagjai nyári alkotótáborukat tartják Tokajban. Negyvennél többen jöttek el a szőlőjéről,' és boráról híres hegy lábához, az ország különböző vidékeiről. Textilesek, keramikusok, kovácsok, faragók, hogy feltérképezve az ősi hagyományokat, tovább gazdagítsák munkásságukat. — Mindennapi tevékenységünk mellett (szakkörvezetőket képezünk az idén is) a régi népi tárgyak formálásának az eredetét kutatjuk — mondja Zelnik József, a Népművelési Intézet munkatársa. — Az afrikai, amerikai és európai népek tárgykultúrájába mélyedünk bele. Háromezer év agyagművességében keresünk választ elődeink kerámiakészítésére, textilmíves- ségére. A játékprogram keretében pedig azt a praktikus utat járjuk be, amely során ránevelhetjük a gyerekeket Kotroczó István felvétele arra, hogy mi a feladatuk az életben. Iván Judit Fótról érkezett. Egy lábosból színezett fonalakat vesz elő, és máris mondja hozzá azokat a növényeket, amelyeknek a nedvével megfestették. — A kurkuma élénksárga színt ad, a fűzfa kérgéből rózsaszínt nyerhetünk a megfelelő adalékanyaggal. Míg sorolja a szebbnél szebb nevű növényeket — festőmályva, feketenadály, szurokfű — mellettünk a villanytűzhelyen üvegcsékben forr a készülő festék. Mintha , boszorkány- konyhában lennénk, legalábbis azt a látszatot kelti az igyekezet, ahogy a textilesek megbeszélik, másnap mit és hogyan csináljanak. — A régi szőtteseknél ismeretlen volt a gyári festék — folytatja a fóti gyermekváros könyvelője. — Ezzel a kísérlettel az a célunk, hogy lágy színeket állítsunk elő, s azokat közkinccsé tegyük. Mi, akik amatőrök vagyunk, mindent megosztunk egymás között, s hazatérve már ezzel a módszerrel festjük meg a faliszőnyegeket, takarókat, ruhákat. A nyugdíjas Bodrogi Sándor Nagykátáról jött Tokajba. Lószőr ékszerei egyedülállóak az országban. — Hogyan került a huszonévesek közé? — Hívtak, hát itt vagyok. A fiatalok mindig lelkesítenek: együtt beszéljük meg, hogyan lehet továbbvinni a hagyományokat. A leleményesség és a mai világ segít hozzá bennünket ahhoz, hogy amit régebben elmulasztottak, most pótoljuk. Hasonlóan vélekedik a Gödöllőn dolgozó agrármérnök, Gáts Tibor is. öt évvel ezelőtt, amikor elhatározta, hogy citerázni tanul, a szándék mellől csak éppen a hangszer hiányzott. Gondolt egyet, és elkészítette élete első ci- teráját. Azóta egy zenekarnak való került ki a kezei közül. A táborban most kishegedüt és ütögardont farag. — Kezdünk sok mindent elfelejteni, ami hozzátartozik az élethez. Ez a tevékenység számomra játék és kikapcsolódás, de komoly munka is egyben,’ hiszen a hosszú idő alatt kikristályosodott instrumentumot éppen úgy kell megszerkeszteni, mint régebben. Délutánonként a szövőteremben összegyűjtik az elkészült alkotásokat. Tapasztott cserépedények, gyékényből font használati eszközök, hintaló és frissen faragott minibölcső a mai termés. A mívesen megmunkált tárgyakat később kiállítják. Olyan emberek kezét dicsérik, akik mindennapi elfoglaltságuk mellett űzik ezeket a mesterségeket. Kikapcsolódásként és ügyszeretettel, megbecsülve a népi kultúra örökségét. Molnár Zsolt ra tervezett Kalász az élet jelképe, a győztes, a diadalmas éilete, melyet a természet és főleg az ember vív ki önmagának. Az eredetileg Kiskörére tervezett emlékmű most nem a vízlépcsőhöz kerül, az Alföld hatalmas nyitányának, hanem Gödöllőre, ahol Do- manovszky, Pátzay művei mellett a gondolattal és a közösség öntudatos cselekedetével kiteljesedő élet szimbólumát hirdeti. Ez az élet történelem is, holnap, jövő; a béke. a megmentett és megküzdött, a véglegesített béke. melyet a gabona általános formája, a kalász jelöl. Nem rozs, nem búza e kalász, hanem egyetemes szobrászi formula, mely a holnapját teremtő ember erejét hirdeti. Megdöbbentő a mű egyszerűsége, melyet nem zavar semmilyen spekuláció. Ez a nyíltság jellemzi műtermének valamennyi alkotását. Ez a nyíltság összegezi Ady tekintetét, édesanyjának sértetlen tisztaságát. Kis® István valamennyi szobrában nemcsak saját álmait, hanem a társadalom óhaját és az igazságot testesíti. Ez a történelmi pontosság növeli széppé Könyves Kálmán portréját, melyet az újpesti gimnáziumban avatnak fel, ahol egykor Kiss István érettségizett. Petőfijében és a Lenin- portrén is az értelem nyitottsága ragadja meg a nézőt, ez a tudati összkép, melyet a történelem nagy alakjairól maga a társadalom alakított ki a milliós ítélet tárgyilagosságával. Az is telitalálat, ahogy a Munka gépekkel szervesen összenőtt embercsoportjában a munkafolyamat szobrászi leírását adja. az is tapintat, ahogy Dunaújváros madárhiánvos terére mégis visszatelepíti a Galambok-at nagy méretű plasztikájában, Endrődi emlék Élete fontos élményének tartja az endrődi emlékmű felavatásának közönségét, ahol a mártírok jelképes kopor-*' sói előtt áll a csendőrsortü- zet is vállaló kőparaszt; a golyót kapott endrődi szegényeket mutatja meg a világnak, igazságot publikáló helytállásukat. Amikor ezt az etriywftrrt l,v '!C - ' 1 , y '■ ' /' } pr fv. i, <$'" | : f? vő / . ; • „ ' , ’• ; '"i ? ’/ . " tv., ,v ......>.í ’• • .< At Kiss István: Kalász (A gödöllői emlékmű terve) lékművet avatták 1975-ben, sírtak az emberek, de a szobor szépsége elringatta fájdalmukat. Milyen megdöbbentő az a falusi kíváncsiság, mely most is látható Hu- nya István és a szobrász alakja között, — az avatáson a házak cserepét is felgyűrték az endrődiek, hogy lássák a nagy eseményt. Régen Horthy csendőreitől golyót kaptak a bámészkodók is, a forradalmárokkal egyetemben. Ahogy Kiss István említette; az endrődi élmény felejthetetlen, s egyúttal kötelezi őt és mindenkit a társadalmi felelősségre. A művész nem akármiért és akárkiért, hanem a nép szebb holnapjáért alkot, ezért küzd, verekszik, ezért nyughatatlan és türelmetlen. ★ Kiss István kicsit Pest megyei művésznek is számít, hiszen Éneklő munkásai a Pest megyei pártbizottság épülete előtt, Vak Bottyánról mintázott lovasszobra és a végvári vitézeket jelenítő vörösmár- vány-térrácsa Vácott nyújt művészi élményt. Műterméből kilépve úgy érezzük, hogy a jövőben jártunk, hiszen a holnapot építik szobrai tehetségével és kommunista meggyőződésével. Losonci Miklós A művész Hunya Istvánnal, a MEDOSZ elnökével, a Pest megyei pártbizottság tagjával, a forradalmi munkásmozgalom régi harcosával, 1975-ben, az endrődi sortüz emlékművének avatásán. Magyar sikerek Itáliában Magyar siker született a világ kerámiaművészetének fellegvárában, az olaszországi Faenzában megrendezett, október 2-ig tartó 35. nemzetközi kerámiabiennálén. A versenyen — melyre a világ minden tájáról több száz, közöttük tizenegy magyar keramikusművész küldte el alkotásait — a nemzetközi zsűri az Olasz Köztársaság elnökének aranydíjával Polgár Ildikó fiatal budapesti keramikusművészt tüntette ki. A szocialista országok képzőművészeinek sikerét hozta az idén harmadik alkalommal megrendezett, szeptember 30-ig nyitva tartó ravennai Dante- biennálé. Az itáliai váróik jelentős és immár hagyományos kulturális eseményére kisplasztikákkal érmékkel 22 nemzet csaknem 300 művésze jelentkezett. Hazánk képviseletében tíz művész küldte el munkáit, amelyeket a szocialista országokból érkezett alkotásokkal együtt igen magasra értékeltek a biennálé rendezői. Lisztes István szobrászművész bemutatott és kiállításra került műveivel elnyerte Firenze város aranyérmét. A nemzetközi zsűri döntése" alapján a magyar nemzeti kollekciót — a lengyel, a japán és a csehszlovák gyűjteménnyel egyetemben — ugyancsak aranyéremmel jutalmazták. A magyar művészek összeállítása Mantova város aranydíját kapta meg. v I