Pest Megyi Hírlap, 1977. július (21. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-30 / 178. szám

1977. JULIUS 30., SZOMBAT TALÁN JÖVŐRE LESZ Közművelődés — ház nélkül Mit tud ön Biatorbágyról? ■— kérdeztem meg jó néhány embert a megye különböző tá­jain a közelmúltban. Kétféle választ kaptam. Az egyik: sem­mit. A másik: ott robbantotta fel egykor Matuska Szilveszter a vasúti viaduktot. Sok változás Vajon valóban ennyire jel­legtelen lenne ez a főváros szomszédságában épült, mint­egy tízezer lakosú nagyköz­ség? Erre a kérdésre kerestem a választ, nem sok eredmény­nyel. Az, hogy mindössze ti­zenkilenc kilométer választja el Budapesttől — sajnos még ma sem érződik az itteni embe_ rek életén. Ez elsősorban annak következménye — magyaráz­ták többen is —, hogy évtize­deken át alig-alig lépett, vala­mit előbbre ez a település. Egyetlen példa is jól bizonyít­ja ezt: két esztendővel ezelőtt a kultúrát egy mindössze hu­szonhét négyzetméter alapte­rületű könyvtár és egy megle­hetősen rossz állapotban levő mozi képviselte. A változás csupán két-három esztendővel ezelőtt kezdődött. Előbb új utcasor épült, aztán emeletes isltola. A híres vagy (inkább hírhedt viadukt nyug‘- dijba vonult, új vonalon jár a villanyvonat, s korszerű állo­más teszi kulturáltabbá a vá­rakozást. A nagyközség határá­ban autópálya épül. Több ezer budapesti ember vásárolt tel­ket, a falut övező Katalin-he- gyen és Iharosban épített hét­végi házat, nyaralót. Mindez öröm és gond egy­szerre. öröm az új iskola, a gyorsabb, kulturáltabb közle­kedés. Gond, hogy távolabbra került az állomás, változatla­nul rosszak az utak, kevés az üzlet, mivel több ezer főváro­si ember is itt vásárolna, első­sorban a hétvégeken, de reg­gel kilenckor már nincs tej, 6em kenyér, az utcán állnak sorba az emberek, hogy bejut­hassanak a kicsiny üzletekbe. Étterme mindössze egy van, s az sem éri el a kívánt szín­vonalat. Az üdülőtelkekhez esős időben járhatatlan, agya­gos dűlőutak vezetnek, vil­lany nincs, közkút is alig né­hány. Művelődési háza pedig máig sincs ennek a tízezer — hétvégeken majd mégegyszer ennyi! — lakosú településnek. Már két könyvtár Dr. Szalóky Balázs vb-titkár ;íl ismeri a gondokat. Nem egészen két esztendeje tölti be ezt a hivatalt, akárcsak Barczi László tanácselnök. — A közművelődést gyakor­latilag az alapoknál kellett kezdenünk, hiszen egy mind­össze huszonhét négyzetméte­res könyvtárra építhettünk, s annak sem volt függetlenített vezetője. Szinte röstellem ki­mondani: a nagyközség lakói­nak alig több mint három százaléka volt csak beíratko_ zott könyvtári olvasó. Hogy mire jutottak a köz- művelődésben két esztendő alatt? Ma már két könyvtár működik a nagyközségben, a korábbi huszonhét négyzetmé­ter helyett száznegyvenhét négyzetméternyi alapterületen. Az egyik könyvtárnak 1977. március 1. óta függetlenített vezetője van. Az eredmény: megkétszereződött az olvasók száma. Igaz, ebben közreját­szott az is, hogy két év alatt majd háromezer kötettel gya­rapodtak a könyvtárak, s ma már tizenháromezerhétszáz kö. tét között válogathatnak az ol­vasók. (Egy tízezer lakosú te­lepülés könyvellátottsági nor­mája huszonhétezer. A szerk.) A tanács megteremtette az anyagi lehetőségét annak is, hogy ifjúsági klubot nyithas­sanak. A klub programja — az ismeretterjesztő előadásoktól a kiállítások rendezésén át a játékos vetélkedőkig — egyre több fiatalt vonz. A tanács az idén máir száz­ötvenháromezer forintot fordít kulturális célokra. A közmű­velődési intézmények fenntar­tásához — a tanács mellett — a Lenin Termelőszövetkezet, az 1 Asztalosipari Ktsz és a Biator­bágy és Vidéke ÁFÉSZ — szer­ződés értelmében — évi hu­szonnyolcezer forinttal járul hozzá. Kézenfekvő lehetőség Ez van — jelenleg. A két évvel ezelőtti állapothoz vi­szonyítva a megtett út jelentős. Más, hasonló nagyságú telepü­léshez képest viszont elenyé­szően kevés. Jól tudják ezt a tanács vezetői is. Ezért már hó­napok óta az a gondolat foglal­koztatja őket: hagyom, miből lehetne kialakítani egy műve­lődési házat, amely már nem csupán a fiatalok számára biz­tosítaná a tanulás, a művelő­dés és a kulturált szórakozás Lehetőségét, hanem a nagyköz­ség minden lakójának, s az itt üdülőiknek is! — Egyetlen megoldás kínál­kozik — mondja a tanácstit­kár —, a régi, négytantermes, emeletes iskola átalakítása. Az épület, az új iskola átadása óta, üresen áll, s alkalmas is lenne ilyen célra. Az a terv, hogy a két földszinti tanterem­ből egy kétszáz személyes elő­adótermet alakítanánk ki, a két emeleti tanterem pedig klubok, szakkörök működésé­hez biztosíthatna lehetőséget, hozzávetőleges számítások sze­rint az átalakítás egymillió fo­rintba kerülne, amire meg­van az anyagi fedezetünk. Ha a járás is hozzájárul elképzelé­sünkhöz, úgy ősszel hozzákezd­hetnénk a munkához, s jövő tavasszal végre művelődési háza is lenne Biatorbágynak. Döntésre várva Az elképzelés reálisnak tű­nik, mivel anyagi fedezete is van, mielőbb ki kellene mon­dani a végső döntést ebben az ügyben. Hiszen Biatorbágy a megye azon kevés számú nagy­községe közé tartozik, amely még nem rendelkezik ilyen in­tézménnyel. A közművelődési törvény szellemében eredmé­nyesen dolgozni pedig egy tíz­ezer lakosú településen műve­lődési ház nélkül szinte elkép­zelhetetlen. Prukner Pál Kiállítás I. László emlékezetére Kilencszáz esztendeje, 1077- ben koronázták királlyá 1. Lászlót, aki 1095. július 29-én halt meg. Az évforduló alkal­mából pénteken emlékkiállí­tást nyitottak az esztergomi Keresztény Múzeumban. Fest­ményeken, freskók, falfestmé­nyek, színes reprodukcióik, régi kiadású krónikák szem­léltetik I. László életét, a személyéhez fűződő legendák, mondák jeleneteit. Bemutat­ják többek között a Nógrád megyei Tereske templomban levő híres falfestménysorozat színes fotóit. Erdélyből ugyan­csak falfestmény, Szlovákiá­ból a kokas-lomnicai templom freskóinak másolatai kerültek az esztergomi múzeüm tárlói­ba. A könyvtári anyagok kö­zül értékes emlék a Turóczi- krónika két kiadása: az augs- burgi és a bmói. A kiállított emlékek egy része az esztergoyii Keresz­tény Múzeum tulajdona, a többit a Nemzeti Galéria, a Szépművészeti Múzeum, az esztergomi főszékesegyházi könyvtár és több más könyv­tár kölcsönözte bemutatásra. Az emlékkiállítást dr. Lékai László bíboros, prímás, érsek nyitotta meg. Dr. Mezey László professzor, a tudomá­nyok doktora előadást tartott I. László történelmi szerepé­ről, majd bemutatta a kiállí­tást Kiss István műtermében Gödöllőn avatják legújabb emlékművét Attól, hogy sokat dolgozik, még több az ideje, azóta, hogy a Magyar Képzőművészek Szövetsége elnökének válasz­tották, Kiss István Kossuth- díjas szobrászművészt, még bővebb az ihletforrása, hi­szen naponta találkozik az élettel, melyet formálni, ala­kítani akar. Mint szobrász, mint ember. Alkotók és közösség Nincs ebben ellentmondás, mert csak az lesz fáradha­tatlanná, alti sokat fárado­zik a közösség ügyéért. Szen­vedélyes alkat, ő ezt teszi. Nem ismer semmilyen meg­alkuvást, minden idegszálá­val küzd a jó és jobb szob­rokért. Másért is. Azért, hogy olyan használható szépséget teremtsen, mely megtalál­ja közönségét. Éz az igazság, Kiss István formálás köz­ben azonos erővel összpon­tosít az új szoborra és a kö­zönségre, aki a mű környeze­te lesz. Ezért emlékművei­nek nemcsak esztétikai érté­ke jelentős, hanem társadal­mi haszna is; s ez nem enged­mény, csak megfontolt mér­legelés, mely egyezteti a mű lehetőségeit és az emberek várakozását. Dózsa szoborcso­portja és a Tanácsköztársa­ságról mintázott emlékmű­ve történelmi felkiáltás, olyan formai imperativus, mely esz­mét, időt sűrít, s korunk em­bere megérti ezt a heves meg­szólítást. mely a Marseilles- től, Petőfi forradalmi versei­től Kiss István emlékművé­ig terjed. Az ábrázolt idő és a választott gesztus rokon a néptömegek küzdelmét jele­nítő költeményekben és szob­rokban. A Kalász szimbóluma Kiss István a sikeres moszkvai, bakui és grúziai kiállítása után, az újabb bu­dapesti bemutatkozása előtt műtermében most készíti a Gödöllőre kerülő szobrot, me­lyet az Agrártudományi Egye­tem előtt helyeznek el az ősszel. Ez a hat méter magas­Pcst megyéből is Ifjú népművészek Tokajban A parton, ahol a Bodrog a Tiszába torkollik, megfaragott szálfa fekszik a földön. Körü­lötte serény munka folyik: a Fiatal Népművészek Stúdió­jának tagjai nyári alkotótábo­rukat tartják Tokajban. Negyvennél többen jöttek el a szőlőjéről,' és boráról híres hegy lábához, az ország kü­lönböző vidékeiről. Textilesek, keramikusok, kovácsok, fara­gók, hogy feltérképezve az ősi hagyományokat, tovább gaz­dagítsák munkásságukat. — Mindennapi tevékeny­ségünk mellett (szakkörveze­tőket képezünk az idén is) a régi népi tárgyak formálásá­nak az eredetét kutatjuk — mondja Zelnik József, a Nép­művelési Intézet munkatársa. — Az afrikai, amerikai és eu­rópai népek tárgykultúrájá­ba mélyedünk bele. Három­ezer év agyagművességében keresünk választ elődeink ke­rámiakészítésére, textilmíves- ségére. A játékprogram kere­tében pedig azt a praktikus utat járjuk be, amely során ránevelhetjük a gyerekeket Kotroczó István felvétele arra, hogy mi a feladatuk az életben. Iván Judit Fótról érkezett. Egy lábosból színezett fona­lakat vesz elő, és máris mond­ja hozzá azokat a növénye­ket, amelyeknek a nedvével megfestették. — A kurkuma élénksárga színt ad, a fűzfa kérgéből ró­zsaszínt nyerhetünk a megfe­lelő adalékanyaggal. Míg sorolja a szebbnél szebb nevű növényeket — festőmály­va, feketenadály, szurokfű — mellettünk a villanytűzhelyen üvegcsékben forr a készülő festék. Mintha , boszorkány- konyhában lennénk, legalább­is azt a látszatot kelti az igye­kezet, ahogy a textilesek meg­beszélik, másnap mit és ho­gyan csináljanak. — A régi szőtteseknél is­meretlen volt a gyári festék — folytatja a fóti gyermekvá­ros könyvelője. — Ezzel a kí­sérlettel az a célunk, hogy lágy színeket állítsunk elő, s azokat közkinccsé tegyük. Mi, akik amatőrök vagyunk, min­dent megosztunk egymás kö­zött, s hazatérve már ezzel a módszerrel festjük meg a faliszőnyegeket, takarókat, ruhákat. A nyugdíjas Bodrogi Sán­dor Nagykátáról jött Tokaj­ba. Lószőr ékszerei egyedül­állóak az országban. — Hogyan került a huszon­évesek közé? — Hívtak, hát itt vagyok. A fiatalok mindig lelkesíte­nek: együtt beszéljük meg, hogyan lehet továbbvinni a hagyományokat. A lelemé­nyesség és a mai világ segít hozzá bennünket ahhoz, hogy amit régebben elmulasztot­tak, most pótoljuk. Hasonlóan vélekedik a Gö­döllőn dolgozó agrármérnök, Gáts Tibor is. öt évvel ez­előtt, amikor elhatározta, hogy citerázni tanul, a szándék mellől csak éppen a hang­szer hiányzott. Gondolt egyet, és elkészítette élete első ci- teráját. Azóta egy zenekarnak való került ki a kezei közül. A táborban most kishegedüt és ütögardont farag. — Kezdünk sok mindent el­felejteni, ami hozzátartozik az élethez. Ez a tevékenység szá­momra játék és kikapcsoló­dás, de komoly munka is egy­ben,’ hiszen a hosszú idő alatt kikristályosodott instrumen­tumot éppen úgy kell meg­szerkeszteni, mint régebben. Délutánonként a szövőte­remben összegyűjtik az elké­szült alkotásokat. Tapasztott cserépedények, gyékényből font használati eszközök, hin­taló és frissen faragott mini­bölcső a mai termés. A mívesen megmunkált tár­gyakat később kiállítják. Olyan emberek kezét dicsérik, akik mindennapi elfoglaltságuk mellett űzik ezeket a mester­ségeket. Kikapcsolódásként és ügyszeretettel, megbecsülve a népi kultúra örökségét. Molnár Zsolt ra tervezett Kalász az élet jelképe, a győztes, a diadal­mas éilete, melyet a termé­szet és főleg az ember vív ki önmagának. Az eredetileg Kiskörére ter­vezett emlékmű most nem a vízlépcsőhöz kerül, az Al­föld hatalmas nyitányának, hanem Gödöllőre, ahol Do- manovszky, Pátzay művei mel­lett a gondolattal és a közös­ség öntudatos cselekedetével kiteljesedő élet szimbólumát hirdeti. Ez az élet történelem is, holnap, jövő; a béke. a megmentett és megküzdött, a véglegesített béke. melyet a gabona általános formája, a kalász jelöl. Nem rozs, nem búza e kalász, hanem egye­temes szobrászi formula, mely a holnapját teremtő ember erejét hirdeti. Megdöbbentő a mű egyszerűsége, melyet nem zavar semmilyen speku­láció. Ez a nyíltság jellem­zi műtermének valamennyi alkotását. Ez a nyíltság össze­gezi Ady tekintetét, édesany­jának sértetlen tisztaságát. Kis® István valamennyi szob­rában nemcsak saját álmait, hanem a társadalom óhaját és az igazságot testesíti. Ez a történelmi pontosság növeli széppé Könyves Kálmán port­réját, melyet az újpesti gim­náziumban avatnak fel, ahol egykor Kiss István érettségi­zett. Petőfijében és a Lenin- portrén is az értelem nyitott­sága ragadja meg a nézőt, ez a tudati összkép, melyet a történelem nagy alakjairól ma­ga a társadalom alakított ki a milliós ítélet tárgyilagos­ságával. Az is telitalálat, ahogy a Munka gépekkel szer­vesen összenőtt embercso­portjában a munkafolyamat szobrászi leírását adja. az is tapintat, ahogy Dunaújváros madárhiánvos terére mégis visszatelepíti a Galambok-at nagy méretű plasztikájában, Endrődi emlék Élete fontos élményének tartja az endrődi emlékmű felavatásának közönségét, ahol a mártírok jelképes kopor-*' sói előtt áll a csendőrsortü- zet is vállaló kőparaszt; a golyót kapott endrődi szegé­nyeket mutatja meg a világ­nak, igazságot publikáló helyt­állásukat. Amikor ezt az etri­ywftrrt l,v '!C - ' 1 , y '■ ' /' } pr fv. i, <$'" | : f? vő / . ; • „ ' , ’• ; '"i ? ’/ . " ­tv., ,v ......>.í ’• • .< At Kiss István: Kalász (A gödöllői emlékmű terve) lékművet avatták 1975-ben, sírtak az emberek, de a szo­bor szépsége elringatta fáj­dalmukat. Milyen megdöb­bentő az a falusi kíváncsi­ság, mely most is látható Hu- nya István és a szobrász alakja között, — az avatáson a házak cserepét is felgyűr­ték az endrődiek, hogy lás­sák a nagy eseményt. Régen Horthy csendőreitől golyót kap­tak a bámészkodók is, a for­radalmárokkal egyetemben. Ahogy Kiss István említette; az endrődi élmény felejthe­tetlen, s egyúttal kötelezi őt és mindenkit a társadalmi fe­lelősségre. A művész nem akármiért és akárkiért, hanem a nép szebb holnapjáért alkot, ezért küzd, verekszik, ezért nyughatatlan és türelmetlen. ★ Kiss István kicsit Pest me­gyei művésznek is számít, hi­szen Éneklő munkásai a Pest megyei pártbizottság épülete előtt, Vak Bottyánról mintá­zott lovasszobra és a végvári vitézeket jelenítő vörösmár- vány-térrácsa Vácott nyújt művészi élményt. Műterméből kilépve úgy érezzük, hogy a jövőben jártunk, hiszen a hol­napot építik szobrai tehetsé­gével és kommunista meggyő­ződésével. Losonci Miklós A művész Hunya Istvánnal, a MEDOSZ elnökével, a Pest megyei pártbizottság tagjával, a forradalmi munkásmozgalom régi harcosával, 1975-ben, az endrődi sortüz emlékművének avatásán. Magyar sikerek Itáliában Magyar siker született a vi­lág kerámiaművészetének fel­legvárában, az olaszországi Faenzában megrendezett, ok­tóber 2-ig tartó 35. nemzetközi kerámiabiennálén. A verse­nyen — melyre a világ min­den tájáról több száz, közöt­tük tizenegy magyar kerami­kusművész küldte el alkotásait — a nemzetközi zsűri az Olasz Köztársaság elnökének arany­díjával Polgár Ildikó fiatal bu­dapesti keramikusművészt tün­tette ki. A szocialista országok kép­zőművészeinek sikerét hozta az idén harmadik alkalommal megrendezett, szeptember 30-ig nyitva tartó ravennai Dante- biennálé. Az itáliai váróik jelentős és immár hagyományos kulturális eseményére kisplasztikákkal érmékkel 22 nemzet csaknem 300 művésze jelentkezett. Ha­zánk képviseletében tíz mű­vész küldte el munkáit, ame­lyeket a szocialista országok­ból érkezett alkotásokkal együtt igen magasra értékeltek a biennálé rendezői. Lisztes Ist­ván szobrászművész bemuta­tott és kiállításra került mű­veivel elnyerte Firenze város aranyérmét. A nemzetközi zsű­ri döntése" alapján a magyar nemzeti kollekciót — a lengyel, a japán és a csehszlovák gyűj­teménnyel egyetemben — ugyancsak aranyéremmel ju­talmazták. A magyar művé­szek összeállítása Mantova vá­ros aranydíját kapta meg. v I

Next

/
Oldalképek
Tartalom