Pest Megyi Hírlap, 1977. július (21. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-08 / 159. szám

1977. JtJLIUS 8., PÉNTEK

xMiíW

A pótlék sem csodaszer

így látják Kistarcsán a Hazai Fésűsfonóban

Ellentmondásos üzem a kis- tarcsai Hazai Fésűsfonó- és Szövőgyár. Míg egyik műhelyükben 40 éves, múzeumba való angol aggastyán-berendezéseket kezelnek, a másikban a legmodernebbek közül való, nagy termelékenységű francia gépeken peregnek az orsók. Ha ezek állásra kényszerülnek, bizony, tetemes a keletkezett kár.

A szinte Pesthez simuló Kis- tarcsa pedig különösen nehéz helyzetben van munkaerő szempontjából, nem beszélve arról, hogy a kismamák három év után sem jönnek vissza szívesen dolgozni, a több műszakot pedig nem is vállalják. Hogyan lehetséges mégis vonzóbbá tenni a 2—3 műszakos fizikai munkát?

— Több módon is —mondja Laczonyi László főmérnök. — Elsősorban jobb munkakörülményeket biztosítva. Tágas, világos, szellős munkahelyek kialakítása; zajt, port, gőzt csökkentő berendezések; korszerű, könnyen kezelhető gépek üzembe állítása a járható utak. Ami viszont lényegesebb, és jó ideig még meghatározó tényező lesz az emberek életében: milyen jövedelmet tudunk biztosítani, mennyi pénz kerül a borítékokba fizetésnapokon?

Mennyivel emelkednek a keresetek?

Augusztus 11-én először, Kistarcsán is több, a megszokottnál. A textilipar számára ugyanis a központi bérintézkedés nemcsak a műszakpótlék egységesítésére biztosít fedezetet, (előírás, szerint valamennyi üzem köteles meghatározott mértékű műszakpótlékot fizetni dolgozóinak), hanem jelentős bérpreferenciával is igyekszik csökkenteni a könnyűiparban kialakult — textilüzemekre hátrányos -r kereseti aránytalanságokat.

— A július 1-én életbelépett bérügyi intézkedés hatására hogyan változtak a korábbi keresetek? — kérdezzük Pankotai Istvánnét, a gyár munkaügyi osztályvezetőjét.

— Szétválasztani nem tudom a bérpreferenciát és a műszakpótlékot — feleli —, azt viszont igen, hogy saját bérfejlesztési lehetőségünkkel együtt ez évben átlag 9,6 százalékkal növeljük a bérszínvonalat. Mivel február elsejétől több munkakörben is sor került béremelésekre, a teljes bérfejlesztési összeg már nem áll rendelkezésünkre.

A rendeletnek megfelelően

Megtudjuk, hogy a kistar- csai gyárban tavaly októberben kezdtek pótlékot fizetni a második műszakban dolgozóknak, akkor ezt tíz százalékban állapították meg. Most, július 1-től, a rendeletnek megfelelően, húsz százalék műszakpótlék jár a délutános műszakért.

Éjszakás hétre — amikor csak öt napot dolgoznak az emberek, mert szombat éjszakai műszak nincs és eztán sem lesz — 50 százalék pótlékot fizettek. (Rendelet ezt sem írta elő, de a vállalatvezetői ily módon is szeretnék elősegíteni a nagy értékű berendezések folyamatos üzemeltetését.) Havi száz forintot pedig speciális pótlék címén kaptak a három műszakot vállalók. Mi a helyzet ezután? A központi rendelkezés ugyanis negyvenszázalékos műszakpótlékot ír elő. Talán csökkennek a keresetek? Természetesen, nem. Az ötnapi munkabérre 40 százalék műszakpótlékot kapnak a munkások; alapbérbe kerül a speciális pótlék címen juttatott száz forint, s mindehhez még elszámolnak egynapi munkabért.

Kissé bonyolultnak tűnik első hallásra ez az egész, a lényeget téhát összefoglalja Pankotai Istvánná.

— Átlagosan 270 forint körüli az az összeg, amellyel emelkedik dolgozóink keresete.

És mivel a sort nem fejeztük be teljesen, tájékoztatásul még elmondja, hogy a havidíjas éjszakásokról sem feledkeztek meg: július 1-től — először tehát augusztus 3-án —, a korábbi 18 százalék éjszakai pótlék helyett őket is 40 százalék pótlék illeti meg.

— Várható-e a bérintézkedéstől a jelenlegi létszámhelyzet javulása, vagyis a gépek jobb kihasználása? — A kérdést a főmérnökhöz intézzük.

— Nem vagyok borúlátó, viszont helytelen lenne túlzott reményeket táplálnunk. Ha a régi dolgozókat sikerül megtartani, már az is sokat jelent a gyárnak. Asszonyaink közül többen is éltek a korkedvezményes nyugdíjazási lehetőséggel, most a magasabb fizetés miatt, lesznek talán akik gondolkodnak, ne dolgozzanak-e még néhány évig.

200—300 forintra számítanak

A gyár merinó előfonóüzeme csillog a tisztaságtól. Mintha patikába léptünk volna. Viszont, bár modernek a BM—12-es Flyer-gépek, mégis akkora a zaj, hogy nem értjük egymás hangját.

— Mi megszoktuk már, beszélgetni is tudunk a gép mellett — mondja Kovács Györgyné fonónő, amint egy csöndesebb zúgra lelünk. — Talán nem hiszi el, 28 éve dolgozom itt három műszakban, de még egy napot sem hiányoztam.

Kiderül hamarosan: szak- szervezeti bizalmi, tagja a sokszorosan kitüntetett — legutóbb a vállalat kiváló brigádja címmel — Rákóczi szocialista brigádnak, s mint mondja, hallgatnak rá az asz- szonyok.

Ö is hallgat, amint arról kérdezem: mit beszélgetnek maguk között a munkások, milyen keresetnövekedésre számítanak? Talán nem szeret csalódni, mert végül is óvatosan fogalmaz, véleménye szerint legalább 200—300 forintot kell jelentenie az ez évi bérintézkedéseknek. Nem értem, hogy szakszervezeti bizalmiként miért nincs pontos tudomása, mit várhatnak, de megnyugtat, megfelelő náluk az üzemi demokrácia, csak éppen még az üzemi szakszervezeti tanács sem tárgyalta a bérfejlesztést.

Nem várható létszámnövekedés

Hogy lesznek majd, akik többet várnak több pénzre számítanak, mint amit kapnak? Egészen bizonyos. Például az előfonó másik műhelyében, ahol a durvább fonalat készítik elő. Csernyák Vilmosné a következőképpen válaszol a Kovácsnénak feltett és neki is megismételt kérdésre.

— Nézzen ide, én átlag 2800 forintot tudok megkeresni, mint fonónő. Több olyan vállalat is van, amely hasonló keresetet biztosít; jobb munkakörülmények között lehet dolgozni és nincs is három műszak. Megéreztünk mosta- nig, mondjuk, 50 filléres órabéremelést? Nem nagyon. De, ha most kapunk 300—400 forintot, én ennyire gondolok, az mégis jelent valamit.

Dodó Györgyi

Előtérben a minőségi munka a nyomdaiparban

A nyomdaiparban az elmúlt években megvalósult több milliárd forintnyi rekonstrukciós fejlesztés már jelentősen érezteti hatását mind minőségben, mind mennyiségben. Az idén első ízben már egyetlen nyomdát sem voltak kénytelenek elmarasztalni a tankönyvkiadásban való elmaradásért — állapította meg csütörtöki ülésén a nyomdászszakszervezet központi vezetősége. A tanácskozáson részt vett és felszólalt Győri Imre, az MSZMP Központi Bizottságának titkára is.

A központi vezetőség részletesen megvitatta nyomdaiparunk jelenlegi helyzetét, a szakszervezet termelést segítő és a nyomdászok szaktudásának növelését támogató tevékenységet.

Kimmel Emil főtitkár az MTI munkatársának adott nyilatkozatában elmondta: 1980- ig több mint 5 milliárd forintot fordítanak a nyomdaipar korszerűsítésére.

Megkezdődött a Szikra Lapnyomda — az ország legnagyobb napilap-előállító üzeme —építése is.

A korszerűsített nyomdák a legmodernebb technológiákkal lesznek fölszerelve.

A káder- és személyzeti tapasztalatai Vác állami iparában

Pest megye egyik dinamikusan fejlődő ipari városa Vác. Az állami ipart képező 14 üzemben 10 585-en dolgoznak. Közöttük 8580 a fizikai munkás. öt üzemben pártbizottság, kettőben pártvezetőség, és hét kisebb üzemben pártalapszer- vezet működik. Az üzemi párt- bizottságok és pártvezetőségek irányításával 36 — együttesen 43 pártalapszervezet dolgozik az üzemekben. A párttagok száma 1470.

Az üzemekben évente 5,5 milliárd forint értékű a termelés. Jelentős külkereskedelmi forgalmat bonyolítanak le, mind a szocialista, mind a tőkés piacokon. A 14 ipari üzem közül a Forte, a Kötöttárugyár és a Híradástechnikai Anyagok Gyára önálló, illetve az illetékes minisztérium közvetlen irányításával dolgosük. A többi — a Dunai Cement, és Mészművek kivételével — más területen, elsősorban Budapesten lévő vállalatok gyáregységeként tevékenykedik.

A városi pártbizottság, a káder. és személyzeti munkáról szóló központi bizottsági határozatot, saját területére alkalmazta. Ennek alapján rendszeresen ellenőrzi a határozat végrehajtását. Egyik formája például, hogy minden évben egy alkalommal titkári értekezleten valamennyi párttitkárt beszámoltatja a munkáról. A testületi és titkári értekezleteken az ellenőrzés mellett, a határozat végrehajtásának segítése az egyik fontos feladata a területfelelősöknek. A párt- bizottságok munkatársai, aktivistái a helyszínen segítenek és kérik számon a határozat végrehajtását.

Sikerült elérni, hogy a káder- és személyzeti munka az üzemi pártszervezetek tevé- kfenységének középpontjába került és színvonalasabbá lett. Valamennyi pártszervezetnek van feladatterve. Rendszeresen pártvezetőségi és taggyűlésen napirendre tűzik és megvitatják a határozat végrehajtásának helyi tapasztalatait A kádermunka gyakorlatában érvényesül az a törekvés, hogy az mindenütt, minden szinten a párt politikájának megvalósulását, a párt, a munkásosztály vezető szerepének erősítését, szocialista céljaink elérését szolgálja.

Ma már az is természetes, hogy káderügyekben ott döntsenek, ahol a legtöbben ismerik az embereket. A munkahelyi vezetők a pártszervezetek vezetőségének véleménye nélkül nem döntenek a hatáskörükbe tartozók ügyében. A pártszervezetek előléptetés, felmentés, leváltás, kitüntetés esetén, vagy fegyelmi ügyekben kollektív véleményt alakítanak ki. Ennek hatásaként a korábbiakhoz képest jelentősen háttérbe szorultak a szubjektív tényezők, a döntések meg- alapozottabbak. Mindez hozzájárult a pártszervezetek tekintélynövekedéséhez.

A hármas követelmény

érvényesítése, a politikai, a szakmai képzettség biztosítása, a vezetői készség, rátermettség figyelembe vétele és egységes alkalmazása fokozatosan javul, megértik jelentőségét, s a káderek beállításánál törekszenek annak érvényesítésére. Általános tapasztalat, hogy az első számú vezetők beállításakor ez a törekvés sikerrel jár. A legtöbb probléma a közép- és alsó szintű művezetők, csoportvezetők megbízásánál van. A követelményeket nem értelmezik egységesen, ezért gondok adódnak. A legtöbb esetben — a többi rovására — előtérbe helyezik a szakmai alkalmasságot. Néhány üzemben azonban, mint a Fortéban, az Izzóban, a Híradástechnikai Anyagok Gyárában, a Dunai Cement- és Mészműben már a közép- és alsó szintű vezetőket is rendszeres politikai képzésben részesítik és különböző tanfolyamokon vezetési ismereteket nyújtanak számukra. Tehát azon munkálkodnak, hogy ezek a vezetők beállításuk után megszerezzék azokat az ismereteket, amelyek huzmosabb ideig alkalmassá teszik őket jelenlegi funkciójuk eredményes betöltésére.

Az állami ipar területén dolgozó 468 hatás- és véleményezési körbe tartozó gazdasági vezető többsége megfelel az irányában támasztott követelményeknek. Értik a párt politikáját, képesek és készek azt a helyi viszonyokra alkalmazni és végrehajtani. Emberi magatartásuk megfelel a szocialista erkölcs követelményeinek. Többségük aktív közéleti tevékenységet fejt ki a társadalmi élet különböző területein; üzemi párt- vagy szakszervezeti vezetőségi tagok, tanácstagok, propagandisták, a városi pártbizottság társadalmi aktivistái. Megbízásuknak felelősséggel tesznek eleget.

A vezetők 92 százaléka rendelkezik közép- vagy felső fokú állami iskolai végzettHogy több legyen (19.)

Jégverés

Május húszadikán este tíz órakor jégeső zúdult a szi- getcsúcsi és a kikötői üzemegységek zöldségtábláira Cse- pel-szigeten. Mintegy 120 hektárnyi karalábét, salátát vert el a jég; az előbbi éppen érőiéiben volt, az utóbbit pedig már szedni kezdték volna. A Budapesti Duna Kertészeti Termelőszövetkezet ezeken a területeken százszázalékos jégkárt szenvedett, s bár a mennyiség számszerűleg kifejezhető, a jelenség maga olyan volt, amilyenre a legöregebb kertészek sem emlékeznek. A sok hektárnyi karalábé, saláta, kelkáposzta, fejes káposzta és karfiol szinte percek alatt megsemmisült. Jelentős zöldségmennyiség: mintegy 240 vagonnyi pusztult el az elemi kár miatt, ami mind friss áruként’ kerülhetett volna a Zöldérthez, illetve a piacokra, a vevők vásárlókosarába. S bár a biztosító a kárt megtéríti, abban sajnos, nem tud segíteni, hogy a standokon 10 forint alá menjen a kelkáposzta és 14 forint alá a karfiol ára. A Duna Termelő- szövetkezet ezekkel a cikkekkel van elsősorban jelen a piacokon, s a jégkár okozta

tetemes kiesés ily módon is megmutatkozik.

Mindent elölről

Mit tudott tenni a termelőszövetkezet azért, hogy túl a pénzügyi megoldásokon, az elpusztult zöldségmennyiséget valamelyest pótolja? A kérdésre Nikolov Tamás és dr. Szántó Gyula válaszoltak.

— ötven éve vagyok kertész, de ilyen jégesőt még nem láttam — mondta Nikolov Tamás. — Napokkal később is halottfeketén nyújtóztak a táblák, s alig vártuk, hogy jöjjön már a biztosító felmérni a kórt, hogy mielőbb alászánthassuk az elpusztult növényeket.

Valóban nem volt egyéb teendő, mint mielőbb tárcsázni, alászántani a területet s nekikezdeni az új palánták nevelésének, kiültetésének. Tíz nappal ezelőtt kezdték a jégverte táblákra az új palántákat kiültetni, áttelepíteni, ötvenholdnyi karfiol már a helyére került, miközben a további telepítések alá művelik a talajt: az egyik MTZ-trak- tor rotációs kapával lazítja a talajt, míg a másik a tábla

túlsó végében szánt. Most kedvező igazán a folyó közelsége: teljes kapacitással öntözhetnek. Egyrészt azért, hogy a talaj előkészítés megfelelő, a talajszerkezet kielégítő legyen, másrészt, hogy a friss palántákat az öntözővíz segítsen befogadni a földbe.

Sürget az idő

— Kettős termelést folytatunk — mondta dr. Szántó Gyula —, ami azt jelenti, hogy ugyanazon a területen kétszer szüretelünk: egyszer a tavaszi, nyári, s egyszer az őszi időszakban. így tehát ugyanazok a növények kerülnek vissza a földbe — pontosabban ugyanazok a fajták —, melyeket a jég elvert. A két termesztési ciklus között az időintervallum kicsi ahhoz, hogy más növény veteménye- zésére, betakarítására gondolhassunk. Tehát az látszik lehetséges többlethozamnak, ami abból a helyzetből adódik, hogy ebben az évben hamarabb kényszerültünk az őszinek szánt zöldségféléket elvetni, palántálni, kiültetni. Bízunk a magasabb, kedvezőbb terméshozamokban, ezek

valamelyest kiegyenlítik a kárt.

A jelentős terméshozamokkal bíró művelési ágaknak majd mindenhol hagyományai vannak: így ezen a területen a káposztaféléknek. A kötött talaj ezeket tűri, pontosabban ezeknek kedvez leginkább — egy időben próbálkozott itt a termelőszövetkezet például zöldpaprikával. Az eredmény azonban nem felelt meg a várakozásnak, fel is hagytak vele. Az egyetlen lehetséges megoldást választották tehát: mielőbb elkészülni a talajműveléssel, sürgetni a palántanevelést, igyekezni az áttelepítéssel, hogy miméi rövidebb ideig álljanak kihasználatlanul a földterületek.

Remény és valóság

S bár a biztosító a kárt megtéríti, a 240 vagonra becsült zöldségmennyiség hiánya, akármilyen tetemes kár is, sem népgazdasági szinten, sem a főváros ellátásában nem okoz jelentős zökkenőt, mégis igaznak érzem a mondatot: A terményben mindig több a remény, mint a tervezett valóság... S az újonnan zöldellő karfioltáblókon végigtekintve úgy tűnik: az elemi kár helyrehozható, bizonyos mértékig kiegyenlíthető. De a jégverés mindig katasztrófa. Akkor is, ha kifizetik.

Be. I.

séggel. Minden üzem rendelkezik iskolázási tervvel, amely szorosan kapcsolódik a káder- fejlesztési elképzelésekhez.

Az üzemi vezetők 42 százalékának alsó, 23,6 százalékának közép- és 3,1 százalékának felső fokú politikai végzettség» van. A nagyobb üzemekbe! marxista—leninista esti középiskola kihelyezett osztályai működnek» Ebben az oktatád formában, főleg alsó- és középszinten dolgozó vezetők ta. nulnak

A Fortéban, a Dunai Ce ment- és Mészműben a Hír- adástechnikai Anyagok Gyárában és a Húsipari Vállalat vád gyárában a jelenlegi közép- éJ alsó szintű kádereknek csaknem egyhanmada munkásból lett vezető és 40 százalékát t) határozat megjelenése óta léptették elő. Nevelésükről, képzésükről a pártszervezetek megfelelően gondoskodnak. Nehézségek jelentkeznek ezen a téren a kisebb üzemekben, mint: a Betonelem- gyárban, a Tejiparnál, a Bé- lósárugyárban, a KÁÉV váci gyárában. Ezekben az üzemekben kevés a munkásból lett vezető, a pártszervezetek kádermunkája kívánnivalót hagy még maga után.

Pártszervezeteink a kádermunkában érvényesítik azt az alapelvet, hogy a pártfunkció kivételével minden tisztsé. get pártonkívüli is betöltheti. Ezt igazolja, hogy egyrészt az üzemi káderállomány agyharmada, másrészt az utánpótlásként szereplő káderállomány 40 százaléka pártonkívüli. A pártszervezetek őket is rendszeresen megbízzák társadalmi munkával, lehetővé teszi számukra a politikai képzésben való részvételt, s a legjobbakat felkészíti a párttagságra.

A káderék munkájának értékelése tervszerű. A hármas vezetői követelmény értékelése mellett olyan kérdések kerültek előtérbe, mint az utánpótlás nevelésével való foglalkozás, az üzemi demokrácia fejlesztésében kifejtett tevékenység, a társadalmi és közéleti aktivitás stb. Az értékelésben mind nagyobb szerepet kap a testületi vélemény. A pártszervezetek a hatáskörükbe tartozók minősítését pártvezetőségi ülésen vitatják meg. Ez növeli a minősítő munka tartalmát, rangját. Bár még nem általános, de van olyan tapasztalat pl.: A Dunai Cement- és Mészműben, az Egyesült Izzó váci ■gyárában, hogy a két minősítés közötti időszakban értékelik a minősítésben megjelölt felada. tok végrehajtását és azt az érintettel meg is beszélik. Ez a módszer követendő.

Az utóbbi időben mindjobban előtérbe kerül a káder- utánpótlással való törődés. Ki. vált a nők és az ifjúság köréből. 1970 óta majdnem megduplázódott a női vezetők száma. A jelenlegi kádereknek több mint 25 százaléka, az utánpótlás mintegy 35 százaléka nő. Főleg az alsó- és a középszintű vezetők között javult az arányuk. Az utánpótlásnak, több mint egyharmada 30 éven aluli fiatal. Jónak tartjuk, hogy az utánpótlás több mint kétharmada 40 év alatti.

Vác ipari üzemeiben a Köz. ponti Bizottság 1973. novembej 28-i káder- és személyzet: munkáról szóló határozatánál végrehajtása megfelelő. A ká. dermunkában érvényesül i párt politikája, vezető, irányíti szerepe. Az állami iparban dől. gozó vezetők többsége alkalmas a párt XI. kongresszus; határozatainak és az V. ötéve< terv feladatának végrehajtásé ra. Az üzemi pártszervezetei eredményesen dolgoznak a ká derpolitikai elvek megvalósí tásán. Munkájukat a tervszerű ség, a folyamatosság és a ka vetkezetesség jellemzi.

PAPP JÓZSEF,

az MSZMP Vác városi

bizottságának első titkára