Pest Megyi Hírlap, 1977. július (21. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-07 / 158. szám

1971. JULIUS 7., CSÜTÖRTÖK Ut már van... Dunakeszi egyik legforgal­masabb része a vasútállomás környéke. A városból naponta esirek járnak Budapestre dol­gozni. Az állomásra vezető út már egy éve elkészült, a KRESZ-táblákat azonban el­felejtették felszerelni. Az au­tósok iránymutatás és irány- jelzés nélkül száguldanak, veszelyeztetve a járókelőket. < ...de még ázunk Gyakran utazom és szomo­rúan tapasztalom, hogy a tá­volsági autóbuszok vonalán nincsenek fedett várótermek. Dunakeszin, a 2. számú fő­úton, ahol nyolc megállóhely van, csak a Budapest felé közlekedőknek van fedett he­lyiség, Vác és Fát felé egyál­talán nincs. Pedig nagyon kellene, hiszen az utasok mindenkor ki vannak téve az időjárás viszontagságainak. S ha már váróhelyiséget építe­nek, kérjük: padokat is he­lyezzenek el bennük, hogy az autóbuszok érkeztéig legalább az idősek és a kisgyermekkel utazók leülhessenek. Solymosi László Dunakeszi Nyári napközi otthonok Vége van az idei tanévnek, ami öröm a gyermekeknek, . de nagy gond a dolgozó szü­lőknek. Mit csináljanak gyer­mekeikkel a nyári szünidő­ben? Vannak, akik a nagyszü­lőhöz mennek nyaralni, majd a kisdobos- és úttörőtáborok­ban is eltölthetnek néhány hetet. Lehetőség van azonban arra is, hogy amíg a szülők dolgoznak, a gyerekek a nyá­ri napközis csoportokban kel­lemesen és hasznosan, fel­ügyelet mellett töltsék el az időt. Budaörs nagyközségben az elmúlt iskolai évben 15 nap­közis csoport működött, mint­egy 600 tanulóval. A napkö­ziben folyó munka eredmé­nyességét többek között az is bizonyítja, hogy a megye és a járás napközis nevelői­nek bemutató foglalkozáso- kat is tartottak. Jó lenne azon­ban néhány tanteremben a ré­gi, korszerűtlen padokat ki­cserélni és az olajozott padló­kat felszámolni. Az elmúlt évekhez hason­lóan az idén is két nyári nap­közis csoportot indítottak 92 tanuló számára, hét fiatal tanerővel. Itt a foglalkozások hasonlóak az úttörőtáborok életével. A honvédség mat­racokat adott pihenés céljá­ra. A Pest megyei Víz- és Csatornamű Vállalat és a H ungarofruct 3—3 alkalom­mal autóbusz-kirándulásra, a Jókai művelődési ház pedig fővárosi sétára viszi a gyere­keket. A budaörsi iskola a jövő tanévben ünnepli a napközis csoportok alapításának 25. év­forduló ját­Lénárt József Budaörs Újra járható Budaörsön az elmúlt télen nagy esőzések miatt — mind a járókelők, mind az autó­sok számára több utca, kö­zöttük a Mező utca is szinte járhatatlanná vált. A nagy­községi tanács tavasszal négy utcát rendbehozatott, de a to­vábbi munkáiéra már nem volt anyagi lehetősége. Ekkor a la­kók összefogtak és elhatá­rozták, hogy saját erőből rend­behozzák a Mező utcát. A kezdeményező és a munka irányítója Bublos József volt. Megszerezték a szükséges anyagokat, és néhány nap alatt újjávarázsolták az utcát. Most már nem kerülne sok munkába, hogy mindenki tisz­tán tartsa a saját háza elejét, virágolcat ültessen a járda mentén, ezzel is elősegíte­nénk, hogy Budaörs igazi vi­rágzó nagyközség lehessen. V Tóth István Budaörs Hol az olcsó kapa ? Sokat írunk, beszélünk mostanában a háztáji és ki- segí' ő gazdaságok termelésé­nek jelentőségéről, azok sj- g.téréről. Ezzel kapcsolatosan érde­kes megfigyelésre tettem szert a napodban. Betérve a váci vas- és műszaki boltba, kü­lönféle apróságokat keres­nélkülözhetetlen szerszámok. Áruk azonban igen borsos, a legolcsóbb is 60 forintba ke­rül, de láttam 135 forintért is. Mindezek, mint az üzlet­ben mondták, exportból va­lók. Megértem és méltányo­lom a kereskedelemnek azt a törekvését, hogy minél na­gyobb választékot nyújtson a vásárlóknak, de azért ebben a választékban benne kelle­ne lennie az itthon gyártott kapáltnak is. Vidovszky András Nőtincs ★ Az üggyel kapcsolatban érdek­lődtünk Nagy Gábortól, a Mészöv elnökhelyettesétől. Szerinte ez csak időszakos hiány lehet, és ha ma nincs — mondotta — holnap mar lehet. Pontosabb — de a kertészkedők szamara ugyancsak kevésbé meg­nyugtató — választ kapjunk a V asert illetékes osztály vezetőjétől. Megtudtuk, hogy Magyarországon kapat jetenleg egyetlen gyár ké­szít, amelynek kapacitása valószí­nűig nem tudta követni a megnó- vekedett igényeket. Ezért a nagy­kereskedelmi vállalat Jugoszláviá­ban készítteti a Magyarországon megszokott és kedveit típusokat (győri és miskolci kapa).. Ezeket avulja boltjaiban, nagyságától füg­gően 3«—70 forintért. Arról is érte­sültünk, hogy egyes nagykereske­delmi szervek — főleg nem Buda­pest területén — osztrák importból is igyekeznek pótolni a hiányt: ezeknek a kapáknak az ára való­ban meghaladja a száz forintot. A mérce: az emberség Az emberbaráti érzések szép megnyilvánulásaival gyakran találkozunk napja­inkban. Puszta hírközlés csak, ha azt mondjuk, hogy a diós- di csapágygyár két szocia­lista brigádja rokkamttoló- kocsit készített egy diósdi lánynak. De ha ezt a lány szemszögéből nézzük, számára ez a kocsi az életet, a zárt­ságból való szabadulást jelen­ti. A dióedi csapágygyárban nemrégiben ünnepélyes kere­tek között értékelték a het­venhat szocialista brigád mun­káját. A kitüntetettek sorá­ban ott volt az említett két kollektíva is. Gáspár József, a tizennyolc tagú Bánki Do- nát szocialista brigád veze­tője elmondta, hogy a múlt év decemberében vezetői ta­nácskozáson hallották, hogy az egyik brigád már két éve elvállalta Bogyai Gabriellá­nak egy rokkantkocsi elké­szítését, de a vállalást nem tudták teljesíteni. A szocialis- ti brigád tagjai egy ember­ként álltak a feladathoz, és két hónap alatt elkészítették a kocsit, természetesen, mun- kaidő után. A tervező mérnö­kök együttese, a Jendrassik- brigád, a kárpitozást végző Közel Tamás és Király István asztalos is segített az elkészí­tésben. A gyár szocialista brigád­jainak történetéből még jó néhány hasonló példát lehet­ne említeni, ami mind azt mutatja, hogy a szocialista versenymozgalom legmegbíz­hatóbb mércéje: az emberség. Törő István Diósd Egy Zsiguli megállt Néhány nappal ezelőtt Sim­son gyártmányú motorkerék­párommal munkahelyemre igyekeztem. Járművem azon­ban Sülysáp és Mende köz­ség között elromlott, ennek úgy tűnt, hogy magamra ma­radtam, amikor egy mustár­színű Zsiguli állt meg mel­lettem, vezetője kiszállt és készséggel segített motoro­mat rendbehozni. Az ő ro­konszenves jóindulatának kö­szönhetem, hogy munkahe­lyemre késés nélkül értem be. A nevét nem sikerült meg­jegyezni, de gépkocsijának rendszáma megmaradt emlé­kezetemben: ZE 75—34. Faller Gyula Sülysáp Bosszúság — két keréken Lakóhelyemen, Albertirsún, nagyon sokan közlekednek kerékpáron, és egyre többen bosszankodnak a belső gu­mik új gyártási módja miatt. Régebben a kerékpárok belső gumijának szelepháza dupla alátéttel volt elátva, és bár­mikor le lehetett csavarni. Az új kerékpárokon viszont gyak­ran kiszakad ez a bizonyos szelepház, amit úgy próbá­lunk helyrehozni, hogy egy régi belső gumiból kivesszük és az újba átszereljük. Ez a munka majdnem annyiba ke­rül, mintha egy másik belsőt vennénk. Vajon a gumiipari vállalat miért vezette be ezt az újí­tást? Virág Mihály Albertirsa Sza való verseny Nemrégiben a katonai tan­intézetek Ady-szavaióverse- nyének döntőjét rendezték meg Szentendrén, a Kossuth Lajos Katonai Főiskolán.. Ez egyben a huszonötödik me­gyei döntő is volt. A zsűri, amelynek elnöke dr. hálák László, a Magyar Televízió munkatársa volt, tizenegy versenyzőtől huszonkét ver­set hallgatott meg. Az első vers szabadonvála&ztott volt, a másodikat a zsűri jelölte ki. A magas színvonalú elő­adásért minden versmondót megdicsértek és hasznos ta­nácsokat is kaptak. Hatan ju­tottak tovább a területi dön­tőbe, közöttük Szőke Mihály és Majoros Zoltán, a Kossuth Lajos Katonai Főiskola hall­gatói. Ök októberben állnak ismét a mikrofon elé és a helyőrségük, illetve a lakóhe­lyük színeiben versenyeznek. Géczi Sándor Szentendre Szerkesztői üzenetek L. J. Vác: örömmel olvastuk, hogy sikerült problémájára megol­dást találni. A továbbiakban is várjuk tudósításait. S. Gy.-né Cegléd: Kérdésére a mai lapunkban ön is talál — re­méljük megnyugtató — választ. M. J.-né Szigetújfalu: Köszönjük írását, ezúton is gratulálunk az el­ismerésekhez. Válaszol az illetékes Kalandos utazás ‘M következtében meg kellett állnoan. Megjavítani nem tud­tam, mert a szükséges szer­szám hiányzott a készletem­ből. Integetésem, amely a mel­lettem haladó járművek ve­zetőinek szólt, egy ideig nem járt eredménnyel. Már-már A Pest megyei Hírlap jú­nius I7-i számában közölt Kalandos utazás című írásra a Volán 20. sz. Vállalat for­galmi főosztályvezetőjétől kap- 'tunk választ. A következőket írja: A cikkben említett fuvart váci üzemegységünk GC 84-87 rendszá­mú autóbusza bonyolította, sajná­latos módon a vezető nem ellen­őrizte a gépkocsi kerekeinek és pótkerekeinek a légnyomását, s ez idézte elő a sorozatos hibákat. A gépkocsi vezetőjét felelősségre vontuk. A kérdéses napon a nagy forga­lom miatt, nern volt lehetőségünk, hogy közeli telepünkről adjunk segítségei, ezért Vácról kellett, a tartalék kerekeket útnak indítani. Az okozott kellemetlenségért ez* úton is kérjük utasaink szives el­nézését. Épült: házilagos kivitelezésben . Társasház a domboldalban áfe ­tem. Közben láttam, hogy a polcokon ott sorakoznak a kü­lönböző nagyságú kapák, ezek a kertészkedők számára Miért hiányzik ? Propán, gyerekszandál, hímzőfonal Olvasóinktól panasz érke­zett, hogy Ráckevén és kör­nyékén rossz a propánbután- gázellátás, Ceglédről pedig olyan jelzések érkeztek, hogy nem kapni gyermekruhát és -szandált, valamint hímző­fonalat. Utána jártunk, mi le­het a panaszok oka, könnyen’ és gyorsan megszüntethetők-e, vagy pedig hosszabb időt, anyagi eszközöket, s a vásár­lók nagyobb türelmét igényli az ellátás megjavítása. A gázellátás helyzetéről Hajdú- szoboszlón tájékoztatott bennün­ket Mészáros László, a TIGÄZ osztályvezetője. Mint elmondta, az országban 700 telephelyre szállíta­nak propán-bután gázt. A terme­lés és az ellátás pillanatnyilag za­vartalan Pest megye kivételével. A főváros környékén ugyanis körül­belül tíz éve létesültek a telepek, s ezek az akkori igényeket ki is elégítették. Az elmúlt időszak alatt azonban rohamosan nőtt a gázfogyasztók száma, a Pest me­gyei igények túlnőttek a telepek kapacitásán. Különösen a Dunaka­nyarban és a Ráckevei Dunaág mentén a két üdülőkörzetben szű- kek a régi telepek. A Dunakanyar ellátásán javít majd, ha augusztus elsején megindítják a túrista-gáz- palacktöltő járatokat. Ezek elsősor­ban a kempingezők igényeit elégí­tik ki. A Ráckevei Dunaágban vi­szont mindenképpen bővíteni kéne a telepeket. A Pest megyei Ipar­cikk Kiskereskedelmi Vállalat szi- getszentmiklósi telepe 230, a rác­kevei pedig 390 palack befogadásá­ra alkalmas, de az igények olyan nagyok, hogy naponta legalább háromszor kell szállítaniuk. Ehhez azonban nincs elegendő jármű. Eb­ből úgy tűnik, mégis inkább a te­lephelyek bővítése volna éssze­rűbb. A ceglédiek panaszára a Pest me­gyei Ruházati Kiskereskedelmi Vállalatnál kértünk választ. Ga­lambos Józsefné, áruforgalmi osz­tályvezető elmondta, hogy a gye­rekruha ellátásban nincs gondjuk, persze előfordul, hogy valamelyik üzletben egy-egy méret kifogy. A Corsó Cipőnagykereskedelmi Vál­lalattól folyamatosan kapják a szandálokat is, sajnos kicsi láb­beli kevesebb van a kelleténél. A napokban került az üzletekbe a könnyű, nyári iráni cipő, amelyből azonban jut a kicsiknek is. A him- zőfonalról megtudtuk, hogy orszá­gos hiánycikk. Tavaly ugyanis le­égett a nagyatádi gyár és az ipar még mindig nem tudja az időköz­ben fölhalmozódott igényeket za­vartalanul kielégíteni. Cz. V. Az elmúlt időszakban több­ször kaptunk olyan olvasói le­veleket — néhányat rovatunk­ban közöltünk is —, amelyek­ben arra kértek bennünket: segítsünk abban, hogy egy-egy utcában a tanács minél előbb készítsen betonjárdát, szilárd burkolatú utat. Az igény jo­gosságához egyetlen esetben sem férhetett kétség. De hibát követnénk el, ha a lehetősé­geket figyelmen kívül hagy­nánk ilyen esetekben. Mert könnyen lehet, hogy a szóban forgó községben éppenséggel iskolára vagy orvosi rendelő­re kell a pénz. Előbb adni Ám szerencsére akadnak szép számmal olyan közössé­gek is, ahol igyekeznek előbb adni, s csak azután kérni. Nem szaladgálnak egyik hiva­talból a másikba, nehéz hely­zetüket ecsetelve, hanem lapá­tot fognak a kezükbe, s igye­keznek saját erejükből meg­oldani a gondokat. S ilyenkor persze mindig könnyebben ér­kezik a segítség is ... Kár lenne tagadni: az el­múlt napokban örömmel ol­vastuk tahi olvasónk, Urbán Sándor szerkesztőségünkbe küldött sorait. Ezeket írta. „Néhány évvel ezelőtt Tahi­ban a Lenin út és a Boros Izabella út sarkán társasházak építésébe kezdett tizenhárom, jórészt tahitótfalui fiatal. Az­óta a kétszintes lakások elké­szültek, a családok beköltöz­tek. Nem sokkal ezután meg­építették a Boros Izabella út járdáját. Legutóbbi ténykedé­sük, amivel meglepetést okoz­tak környezetüknek: közös erővel hozzáfogtak az útépí­téshez is. A jól szervezett ak­ciót a környék lakói sem néz­hették tétlenül, többen bekap­csolódtak a munkába. Aktivi­tásukat látva Tahitótfalu ille­tékesei — aszfaltburkolattal látták el a jórészt társadalmi munkában épült utat. Fejenként 4000 óra A tahi domboldalban festői környezetben, a Visegrád fe­lé vezető országút közelében az apró víkendházak közötti barátságos, kétszintes épüle­teket már messziről észreve­heti az idegen. Az új ottho­nok alaposan megváltoztatták a környék arculatát. Az egyik lakó. Németh József tanácstag — maga is a fiatal korosztály­hoz tartozik — elégedetten mutat a kész épületekre. A kezdetről így beszélt: — A tizenhárom lakó mind­egyike harminc év körüli, akik egy, vagy két kisgyereket nevelnek. Magam is két apró­ságról gondoskodom a felesé­gemmel. Ami közös volt, ösz- szehozta e kollektíva tagjait: korábban mindegyikünknek lakásgondja volt. Javarészt ta- hitótfaluiak vagyunk, de akad közöttünk dunabogdányi, kis­oroszi és váci születésű is. Amikor telekhez jutottunk, úgy határoztunk, hogy házila­gos kivitelezésben megteremt­jük az otthonunkat. Négy év­vel ezelőtt, 1973 tavaszán tet­tük meg az első kapavágást és két és fél év múlva köl­tözhettünk. Persze, ezt így utólag elmondani már könnyű, véghezvinni sokkal nehezebb volt... Valóban. A házilagos kivi­telezés ugyanis azt jelentette, mindenkinek négyezer órát kellett dolgoznia a * mielőbbi beköltözés érdekében. S ez pe­dig rengeteg munkát jelen­tett: nemcsak a rendes évi szabadságuk alatt, hanem mindennap délutántól késő estig, hétvégi pihenőnapot nem ismerve alapot ástak, beto­noztak, szereltek a fiatalok, s csupán a válaszfalak felhúzá­sához hívtak segítségül kőmű­vest. A leendő lakók között akadt villanyszerelő, lakatos és asztalos is. S az eredmény: a kétszintes, két és fél szobás otthonok 220 ezer forintba ke­rültek. — Az építkezés során nem volt mellébeszélés, dolgozni kellett megállás nélkül---­mo ndta Németh József. — Egyikünk sem tudta, melyik lesz az ő lakása, egyformán hajtottunk mindenütt. S ami­kor az összes lakás tető alá került, sorsolással döntöttük el, ki melyik kulcsot kapja meg. Nem volt vita, egyfor­mán örültünk új otthonunk­nak. Ma már azt mondom, megérte a rengeteg fáradsá­got: nemcsak lakáshoz jutot­tunk, hanem a munka során remek, egymást segítő kollek­tíva kovácsolódott össze. Ezzel a ténnyel magyaráz­ható az is, hogy a tizenhárom lakó fokozatosan átalakította környezetét. Alighogy beren­dezkedtek, s a kemény, fá­rasztó munka után egy kis le­vegőhöz jutottak, nem vártak sokáig: ismét lapátot, csákányt vettek^ a kezükbe. Másfél hónap alatt Ismét Németh Józsefé a szó. — Igaz, volt már szép ott­honunk, de járdánk, utunk még sehol. Az esős évszakban pedig egyikünk sem akart a sárban hazafelé caplatni. A tanácstól kaptunk járdalapo­kat, azonnyomhan lefektettük valamennyit. Aztán több mint száz méter hosszan elkészítet­tük az útszegélykövet, s a domboldal felső részén az iszapfogót. Az aszfaltozást a tanács intézte, s mindössze másfél hónap alatt ez is elké­szült. Ma pedig már a szilárd bur­kolatú aszíaltúton közelíthetik meg a házakat a gépkocsik. A szomszédos telken pedig elké­szült már a jól felszerelt gyer­mekjátszótér, hintával, homo­kozóval. Messzire elhaUatszik a kicsinyek zsivaja. — Sok a gyerek, gondoskod­nunk kellett szabad mozgá­sukról. A játszótér területe korábban gazzal benőtt, ren­dezetlen volt, nemrégiben el­egyengettük a földet, kiirtot­tuk az elszáradóbaa, levő nö­vényeket, a hintákat, homoko­zókat magunk készítettük. A terepet május 1-én vehették birokukba a gyerekek: kis há­zi ünnepségen halászlevet főztünk s mindnyájan örül­tünk az új létesítménynek. A kora esti csendben pedig fel­elevenítettük a kezdeti idősza­kot, 1973 tavaszát, az első ka­pavágás napját, amikor még nemigen mertünk gondolni ar­ra, hogy egyszer mind a ti­zenhármunknak saját otthona lesz... S mivel az utca másik olda­lán épül már 18 újabb lakás — szintén házilagos kivitele­zésben, s ugyancsak fiatalok lesznek a beköltözők — Né­meth József szívesen beszélt legközelebbi tervükről is. — Nagyon szeretnénk e most készülő házak mögött egy szerény klubot is építeni, ahol majd munka után sza­bad időnkben összejöhetnénk, elbeszélgethetnénk egymással. Talán sikerül valahol bontott anyaghoz jutnunk... ­Megérdemelnék. Mert egy kis pihenő már rájuk férne... Falus Gábor i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom