Pest Megyi Hírlap, 1977. július (21. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-30 / 178. szám
praams IV. ÉVFOLYAM, 178. SZÁM 1977. JÚLIUS 30., SZOMBAT A lakosság tíz százaléka Kevesebb panasz az idei tanácstagi beszámolókon Megoldódnak a szakállas gondok Ha közéletünk jó, a demokratizmus nemcsak formális, állampolgári jogaink gyakorlása nem érhet véget a választással. Nem hagyatkozhatunk csupán képviselőinkre, megbí- zottainkra, küldötteinkre. Tevőlegesen kell részt vállalnunk lakóhelyünk, szűkebb és tágabb közösségünk dolgainak, arculatának alakításában, a fogyatékosságok nyesegétésé- ben éppúgy, mint a különböző tervek kimunkálásában, megvalósításában és ellenőrzésében. Huszonheten Figyelemmel kell kísérnünk küldötteink, képviselőink munkálkodását is. Erre valók többek között a tanácstagi beszámolók. Gödöllő városában ez idén január-februárban zajlottak le választók és választottak eme találkozói. Mivel öt körzetben új tanácstag választására került sor, itt a jelölőgvű- léseket használták fel a lakók tájékoztatására. A városi tanács végrehajtó bizottsága eredményesnek tartja a' beszámolókat, amelyeken a lakosság tíz százaléka jelent meg, egy- egy gyűlésre átlagosan huszonhét személy jutott. Nem érkeztek üres tarsollyal a beszámolókra a tanácstagok sem. Noha a testületi üléseken, jogaik gyakorlása közben más helyeken is értesülhetnek a város szerteágazó gondjairól, a megvalósult tervekről, az elmaradások okairól, közvetlenül a beszámolók előtt csoportgyűléseken is kaptak tájékoztatást a tanács elnökétől és helyettesétől a városépítésről, sőt egy-egy körzet problémáiról is. Az idei tanácstagi beszámolókon körülbelül hatszáz közérdekű bejelentés hangzott el, valamivel több, mint a felére azonnal megválaszoltak, a többire írásos tájékoztatást kapták a kérdezők. Első helyen az útépítéssel, felújítással kaocso- latos bejelentések, javaslatok, kérdések szerepelnek, sokan foglalkoztak a közlekedéssel, fejlesztésével, kérték a zebrák felfestését, fedett várók építését; legalább ennyien mondták el véleményüket a villanyhálózatról. belvízelvezetésről, ivóvízhálózatról. » Panaszok Kevesebb panasz hangzott el a játszóterekre, parkokra, a köztisztaságra és a rendőrség munkájára. Ügy látszik, a négy év óta eredményesen szervezett köztisztasági napoknak van látszatja. Többen javasolták, a tavaszi tisztasági hetet ne a városközpontban tartsák, inkább a külső területeken; a központért a Városgazdálkodási Vállalatot tegyék felelőssé. A közbiztonsággal kapcsolatos kérdések csökkenésének nem okvetlenül a rend teljes megszilárdulása a magyarázata. A kritikus helyekre a rendőrőrs vezetőjét is meghívták, aki nyomban választ adott a kérdésekre* Akadnak ismétlődő, évek óta visszatérő bejelentések, kérések. Jó néhány utca építése, javítása, felújítása, más helyeken a közlekedés javítása, a villanyhálózat fejlesztése, az ivóvízvezeték befejezése, a belvíz. csapadékvíz elvezetése tartozik ezek közé Néhány helyre, a Kazinczy lakótelenre, a Radnóti utca környékére, a Röges utcába nyilvános telefont kérnek, a Király-telepre új élelmiszerboltot. Igénylik az intézményes szemétszállítást a külső kerületek lakói is. ^ Gyorsan A szakállas gondokat a ta- | j nács vezetői is sürgősen megol- i dandónak tartják, jó párnak a végére az idén és jövőre kö- I zös erővel tesznek pontot. Ide j tartozik a többi között a Bla- ha utca közvilágításának javítása, az Illés István út építése, vízelvezetésének korszerűsítése, a Babati út járhatóvá tétele, az Antalhegyi út ivóvízzel való ellátása. A Király-telepen új üzlet épül, az Alvégen körülbelül két és fél kilométer járda készül el még az idén. Ebben az esztendőben 30—40 nap alatt a tanács minden osztálya megnyugtató választ adott a tanácstagi beszámolókon felmerült kérdésekre. Hogy ez a jövőben is így legyen, vagy még jobb, ahhoz a tanácstagoknak még alaposabban fel kell készülniük, hogy a lehető legkevesebb kérdés érje őket váratlanul. A tanácstagi beszámolókkal egyidőben két körzetben ösz- szevonták a lakóbizottságokat, 17-ben pedig új lakóbizottsági tagokat választottak. IC Továbbtanulók, pályaválasztók Nagy gondot fordítanak a város oktatási intézményeiben a páíyaelökészitő munkára. A tanulók olyan korban vá- lasztának pályát, amikor tapasztalataik és ismereteik még hiányosak, s erősen hatnak rájuk mások vélekedései. Fontos tehát, hogy a pedagógusok kellően fnegvilá- gítsák a különböző foglalkozások előnyeit, hátrányait, s a gyermekek képességeit felmérve, adjanak tanácsokat. Közös és egyéni beszélgetéseken ismerték meg a pedagógusok a végzős tanulók szándékát, az üzemlátogatások és az üzemekből érkezett előadók tájékoztatói segítették munkájukat. Sikeres Volt a városi pályaválasztási kiállítás is. A város általános iskoláiban kétszáznegyvenöt nyolcadikos végzett az idén. öten nem tanulnak tovább, negy- venhatan gimnáziumba, ki- lencvenen szakközépiskolába, kilencvennyolcán szakmunkásképzőbe jelentkeztek. Hárman egészségügyi szakiskolában folytatják tanulmányaikat, hárman pedig gép- és gyorsírók lesznek. A végzősök többségét a jelentkezési lapon elsőnek megjelölt helyre vették fel. Augusztusban átadják Augusztus 20-ra adják át Gödöllőn, az Alsóparkban felépült hatvanszemélyes bölcsődét. Képünkön a Nógrád megyei Építőipari Vállalat Zólyomi József brigádja a külső tereprendezést végzi. — iíj. Fekete József felvétele Húsz vagonnál több uborka A Galgavidéke ÁFÉSZ val- kói felvásárlótelepe minden második napon megtelik idősebb emberekkel, - szüleiknek segítő gyermekekkel. Ki babot, ki uborkát hoz. A közelben lakók tragacson, kerékpáron íolják, a távolabblak lovas kocsin, személyautón szállítják kiskertjük termését. A frissebbek reggel kilenckor érkeznek, ők már előző nap, vagy kora hajnalban leszedték, gyakran családi segítséggel az uborkát, a zöldséget. A nyüzsgés délután - sem szűnik, csak a második szállítás közeledtével, késő délután csendesedik el az udvar. Már tizennnegyedik éve a felvásárló gazdája Gurbi And- rásné, akit az idén a vác- szentlászlói telep vezetésével is megbízott az ÁFÉSZ. Neki köszönhető, hogy a szomszéd községben is időben megindult a felvásárlás, hiszen amikor megbízatását kézhez kapta, még átvevő- helyiség sem volt a községben. Munkája nagy figyelmet kíván, ketten is elenőrzik: a kistermelők és az ÁFÉSZ. A gyümölcs megjelenése óta tart az idény. Főleg cseresznyét, meggyet és kajszibarackot hoztak az idén a termelők, de keveset, mindössze ötven mázsát. Az előző években ennek háromszorosát vette át Gurbi Andrá-sné, az idén érthetően kevesebb a gyümölcs; rossz tavasz járta. Jelenleg az uborka és a bab a sztár. Valkón hetvenen, Vác- szentlászlón húszán szerződtek. A termelők körében az uborka a népszerűbb, csemege-, kis- és nagyvizesből ösz- szesen húszvagonnyi a terv. Az eddigi tapasztalatok szerint ennél legalább tízzel több lesz, hiszen máris öt vagonnal adtak le. Három évvel ezelőtt egyszerűsítették az uborka átvéte- ’ lét. A Hatvani Konzervgyár a szezon idejére minőségi ellenőrrel erősíti a felvásárlókat, s így csökken a termelők várakozási ideje is. A minősítő — Orosz Józsefné ellenőrzi a három méretet, bár nincs sok dolga, hiszen a termelők becsületesen szétválogatják a termést. Babból is tekintélyes menv- nyiség érkezett már be. zöldbabból ötven mázsát, fejtőből pedig batvanat adtak le. Az előbbiből őszig 250 mázsát, az utóbbiból 140 mázsát várnak. B. M. PECEL Orvosi rendelő Elfogadták a péceli orvosi rendelő építésének terveit. Várhatóan még a nyáron megkezdik a nagyközségben nélkülözhetetlen körzeti rendelő alapozását. Hosszú vándorlás után hazatért Hit vallása: a korához váó hűség Portrévázlat Somogyi István festőművészről Somogyi István festőművész alig két éve kopogtatott a gal- gamácsai községi tanács elnökének ajtaján. Bemutatkozott és elmondta szándékát: egy falusi házat szeretne vásárolni. A tanácselnök elkísérte a község szélére, s ahol véget ér a járható út, rámutatott egy omladozó falú, szalma- tetős viskóra: Ha van húszezer forintja, ezt megveheti. És Somogyi István a háztulajdonos tenyerébe csapott. így került vissza falujába az egykori kéményseprő messze földet megjárt s művésszé érett fia. A ház A házikó azóta megszépült, megfiatalodott. Első szobájának padlója ma is döngölt föld. A sarokban feltornyozott, vetett ágy kora közel jár a száz esztendőhöz. Olyan ez a szoba, mintha pár évszázad távolából varázsolták volna elő. A bútorok korához illenek a használati eszközök is, a tányérok, vasfazekak, lábasok, agyagtálak. Megtalálhatók itt a paraszti élet egyéb kellékei is: orsó, guzsaly, szövőszék, tiloló, kender, szátva, köpülö, díszesen faragott mángorló. A ház farában, akár á régi portákon, ott pöffeszkedik az eke, a borona, s a folyosó végében a tehenek nyakába akasztható járom. Az alkotásra és pihenésre szolgáló udvar nem kevésbé látványos, akad itt ágasfa színes köcsögökkel, pásztortűzhely bográccsal, fejőszék s még sok csoda. Az eresz alatt a gazda képei díszítik a fehérre meszelt falat. Ecsetek, tégelyek, tubusok mindenütt. S mind e szépség tervezője, gyűjtője a művész, úgy mozog a házban, s a ház körül, mintha sosem járt volna Gal- gamácsa határain túl. Pedig nagy utat tett meg elmenetelétől hazaérkezéséig. A sors Galgamácsán született 1930- ban. Szülei sorsának nehéz bárkája Dorogra vitte. Tizenhárom éves korában anyja elé állt; Nem kell többet a sorsommal törődnie édesanyám. Felcseperedtem annyira, hogy ura legyek saját sorsomnak. S elindult nagy példaképe, Munkácsy nyomán, asztalosinasnak szegődött egy dorogi mesterhez. Sorsához tapadt a szegénység s a nyomorúság, az ebből táplálkozó keserű élmények sokasága érleli művészi hitvallását. Miután felsziabadult, asztalossegédként megmaradhatott volna a mester műhelyében, vagy elhelyezkedhetett volna a szerveződő ipari szövetkezetek egyikében, de ő másra készült. Elindult az ország útjain — s festett. Hoszszú vándorlás után a Veszprém megyei pártbizottság ajánlatára ösztöndíjat kapott a Balaton-part és a Bakony táeszeiben. 1957-ben, Várpalotán rendezte meg első önálló kiállítását, Paraszti élet címmel. Hatodik gyűjteményes kiállításának megnyitójára írta Simon István, a költő: .. nagy kerülővel érkezett a művészet műhelyébe. Vidqken töltött gyermekkora, a társadalmi élet számos területén szerzett megannyi tapasztalata ráébresztette, hogy az igazságot a mindennapok alig követhető összefüggéseiben keresse, meglássa a valódi mögött az igazat, a mozgásban a jó irányt, a térben az embert." Somogyi István tudja, hon- nét jött. Magabiztosan vallja, hogy osztálya, amelyért alkot, érti és igényli művészetét. így fogalmaz: „Soha nem távolodom el érzelmeimtől, hazámtól. Hitvallásom a korunkhoz való hűség, az emberek iránti szeretet. Boldog vagyok, hogy képeimmel kifejezhetem a világot, mert jó ez a világ s tovább kell javítanunk." Ezt szolgálta Auschwitz-so- rozata is. A Lengyel Népköz- társaság kormánya az Arany Érdemkereszttel tüntette ki sa Lengyel Államtanács ösztöndíjával hat hónapig festett a borzalmak, az emberellenes rémtettek hajdani színhelyén, a megsemmisítő táborban. „Elkötelezett művésznek érzem magam. Ezért tartottam kötelességemnek megjelentetni a szögesdrót mögötti világot, a szenvedő milliók elévülhetetlen igazságát. Minden tett, amellyel emléket állítunk mártírjainknak, harc az emberiség jövőjéért” — mondja erre az időre emlékezve. A művészet Majd következett Újpest. Egy éves szerződést kötött s új témákat keresett. „Nyugtalan, kereső-kutató ember vagyok. Nem elégít ki egyetlen gondolatkör, nem tudok megmaradni az élet egyetlen szférájában” — magyarázza önmagát. Most újra Galgamácsa ad alkotásra, teremtésre szolgáló hazát a vándornak: „Elmúltak az évtizedek. Az itt élőkkel, s ez nemcsak a falut, hanem az egész Galga-völgyet jelenti, mindig együtt és előre léptem. Én a világban, az ittmaradot- tak hazájukban, amely hazába én is hazatértem. Nagy munkában vannak itt az emberek. Most szerzik meg azo- ' kát az anyagi javakat, amelyekhez eddig nem juthattak. Tisztelet érte, hogy mégis őrzik gyönyörű hagyományaikat, nem hagyják veszni a felmérhetetlen értékű népi kultúrát. Az itt élők gazdagodásához kívánok én is hozzájárulni művészetemmel.” Ezért kezdeményezte az épülő városi-járási közművelődési központ támogatására szolgáló akciót is. Vankóné Dudás Julival együtt kérik a járás népművészeit, képző- és iparművészeit, adjanak alkotásaikból a köz javára. Fercsik Mihály Szombati jetjíjzvt Visszavétel Az új művelődési házról beszélgettek az egybegyűltek. Arról, hogy hatalmas, nagy, kicsi, s még kisebb termekre lelhetünk majd benne. A színházterembe ötszáznál is többen férnek be, a rendezvényteremben akár háromszáz embert is vendégül-láthat, az udvaron kétszázan gyülekezhetnek majd.. Lesz szoba, ahol húszán találkozhatnak, s akad amelyikben öten-hatan érezhetik jól magukat. Arról is értesültünk, hogy két minta közül választhattak a tervezők. Az egyik — a Nagykanizsán felépüli — művelődési házban a színházterem uralkodik, a hatalmas nézőtér elveszi a helyet a kisebb termek elöl, persze azért- vannak benne olyanok is. A másikban — Vácon és Kőbányán, s majdan Gödöllőn is láthatunk ilyet — kisebb a színházterem, s több a szerényebb méretű helyiség. Az elsőben kevesebb mód nyílik a kisebb közösségek foglalatosságaira, többen figyelhetik viszont a színi- ; eiöadásolcat. Melyik jobb? Vita folyt | erről is. A vitához, a témán kívül, partner, vélemény, s idő kell. Hogy meggyőzhessük egymást, s hogy belát- has-uk egymás igazát. Arról j például, hogy kistermek kel. lenek-e avagy nagyok. Nagykanizsán más a hely zet. A fővárostól távol — expresszvonattal is három és fél óra az út — egy helyen lakik több mint ötvenezer ember. A szomszéd színházvár, Kaposvár, nagyszerű társulata évtizedek óta a szegényes mozi-színpadon szerepel, s félig-meddíg Ka. nizsa saját színházának számít. Ök remekül használhatják majd az új termet. Hogy mekkora az ideális teátrum mérete, arról vsr- sze megint lehetne vitatkozni, elég ha csak a Vígszínházát vetjük össze a Mikroszkóppal. Tán még Nagykanizsán is megtette volna egy kisebb helyiség. Az vi. szont bizonyos, hogy az új közművelődési központon kívül — ott! — legalább három kisebb művelődési ház várja a kulturálódni vágyókat, ha nem is bőséges, de szép számú kisteremmel. Gödöllőn is tnás a helyzet. A főváros közel, a lakosok száma huszonötezer Meglehet, hogy városunkban még a tervezettnél kisebb színházterem is megtette volna. Az viszont biztos, hogy kistermekben szűkösen vagyunk. Ennyit az adottságokról. Akik a nagyterem mellett érveltek, a kistermek felesleges voltát emlegették. Így beszéltek: aki barkácsolni akar úgysem a művelődési házba megy, hanem a pincéjébe. Folytathatjuk: aki énekelni, az beül a fürdő- Icádjába, aki festeni, az felmegy a panorámaablakos műtermébe, aki pedig beszélgetni, az odaáll a tükör elé, s mondja a magáét. Elgondolkodtató adatokra bukkanhatunk, viszont a statisztikai évkönyvekben. Hogy hány lakásban épült fürdőszoba, arról egyre nagyobb számok tudósítanak bennünket, de pincéje már kevesebb embernek van, a műtermekről ne is beszéljünk. Gödöllőn a húsz ujjunk is sok lenne megszámolni őket. De a lényeg nem ez. Az még odébb leledzik. Csíráit azonban mi nevelgetjük viszonyainkban. Ezt a bizo. nyos lényeget megfogalmazni sem egyszerű, de így is megpróbálhatom: a magába forduló, szűk egyéni világán túltekinteni nem képes, elefántpincéjébe zárt ember sorsának valaha meg. iscsak a közösségben való kiteljesedéshez, a személytelen megjelenések helyett előbb a kicsi, majd a nagyobb termek valódi közösségeihez kell vezetnie. A filozófiában az előzőt elidegenedésnek, az utóbbit visszavételnek nevezik. Erről pedig kár vitatkozni. Gáti Zoltán
