Pest Megyi Hírlap, 1977. július (21. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-28 / 176. szám
nj 1 n Pl £ , v A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA SV 'iíívTí. IV. ÉVFOLYAM, 176. SZÁM 1977. JÚLIUS 28., CSÜTÖKXÖK A KISZ-bizottság vállalja Megvásárolják a hiányzó köteteket A könyvtár és a fiatalok szerződése Szabad-e csodálkozni, ha viszolygunk egy-egy újabb együttműködési megállapodás, egy-egy frissen megkötött szerződés hallatán? Vajon nem maguk a megállapodó és szerződő felek okozzák-e, hogy a különféle hangzatos címeken csak derülünk vagy — mérséklet dolga — bosszankodunk. Mert ki ne hallott volna olyan megállapodásról, amelyben azt fogadják meg az aláírók, hogy ezentúl mindazt elvégzik, amit már eddig is kutyakötelességük lett volna elvégezni? S vajon nem megmosolyogni való az a szerződés, amelyben a gazdasági, műszaki, s minden egyéb tekintetben együttműködésre kényszerülő felek deklarálják visszavonhatatlan egymásrautaltságukat ? Konkrétan Ha nem megy másként, ám legyen dísznyomtatvány, ünnepélyes aláírás, s koccintsunk a várható sikerre. De ne csak a megállapodásra, a szolidaritásra, a közös felelősségvállalásra szóló elemi okirat ürügyén! Állapodjunk meg, működjünk együtt, de ne csak azért, hogy egy újabb piros ponttal több legyen az elszámoláskor V Lássuk el kézjegyünkkel az egyezmények okmányait, de ne csak azért, mert ez a divat, az új módi! Hanem azért, hogyha másként nem ment, legalább így jól dolgozhassunk együtt. Ezért nem árt, ha a megállapodások szövege — a munka- megosztás és a természetes egymásrautaltság Kolumbusz tojása-szerű kinyilvánításán kívül — a konkrét feladatokat is tartalmazza. Vagy legalábbis kötelezi a feleket a konkrét feladatok megállapítására. Az utóbbi kritérium megléte ad alapot a bizakodásra: a KISZ gödöllői járási bizottsága és a Juhász Gyula városi és járási könyvtár között létrejött együttműködési szerződéstől várhatunk is valamit. A szövetkezést igazoló okiratban ugyanis az általánosságok helyet kézzelfogható programpontok szerepelnek. S ha már az együttműködési megállapodás nem tartalmazza az elvi okokat, hadd szóljunk arról a közművelődési alapról, amire a KISZ-esek és a könyvtárosok építenek. A közművelődés összetett viszonyrendszerében fundamentális jelenség a könyv, az írott gondolatok megismerésének, megszerettetésének igyekezete. Az emberi munka, kultúra írásban hagyományozódó tárháza mindennemű műveltségünk alapja. S a könyv, az olvasás népszerűsítése nem csupán könyvtáraink feladata, akad itt tennivalójuk az ifjúsági szervezet aktivistáinak is. A munkatervhez A gödöllőiek és a járásiak együttműködése a KISZ politikai, művelődési munkatervéhez igazodik, s nem vitás, hogy a könyvtár is nyer megvalósulásával: egyre több és több olvasót kapcsolhat be terebélyesedő hálózatába, olvasómozgalmába. A szerződés valamennyi tervét megvizsgálni, a megvalósítás közben vagy utána érdemes. Emeljünk ki azonban néhányat,/ hogy képet alkothassunk: miért is keilett az egyezmény. A Gödöllőn működő fiatal agrárértelmiségiek klubja bátran fordulhat ezután a könyvtárosokhoz: a nehezen fellelhető szakirodalmat, ha kell, könyvtárközi kölcsönzéssel bocsátják rendelkezésükre. S ha ez sem vezet sikerre, megvásárolják a hiányzó köteteket. A közös fellépéseket mintázzák a mezőgazdasági ifjúsági szocialista brigádoknak és a KISZ-alapszervezetnek rendezendő műveltségi vetélkedők, amelyekhez a tesztlapokat a járási-városi könyvtár állítja össze. Hogyan segítik a KISZ-esek a könyvtárak munkáját? Nagy gond a szakember-utánpótlás a járásban? A KISZ-bizottság javasolja a Pest megyei Tanács művelődésügyi osztályának, hogy alapítson könyvtárosi társadalmi ösztöndíjat és segítsen az ösztöndíjasok kiválasztásában. Kevés a pénz az előadói díjakra? A KISZ-esek vállalják, hogy a fiatal művészek KISZ-szervezeteiből társadalmi munkában vagy csekély fellépti díj ellenében hívnak szereplőket a könyvtárak irodalmi rendezvényeire. Biztosíték A KISZ-esek a hozzájuk érkező propagandaanyagokból, a népszerűsítő kiadványokból a könyvtáraknak is elküldenek egy-egy példányt. Bevezetőnkben a megállapodások iránti kételyekről elmélkedtünk, s az ismertetett megállapodásban is azt kutattuk, a határidőkön és a felelős személyek nevein kívül, milyen garanciák teszik életképessé a dicsérendő elhatározást. Nos, a szerződésben akad egy olyan pont, ami a többin kívül is elegendő biztosítéknak látszik. A KISZ járási bizottsága vállalja, hogy mozgósítja az alapszervezeteket, évente dolgozzanak társadalmi munkában húsz órát a község könyvtárainak szépítéséért, bővítéséért. G. Z. JEGYZET Szabadság miatt zárva? Senki sem pótolhatatlan — tartja a mondás. Mégis úgy tűnik, hogy a nyári szabadságok idején recseg-ropog az arany- igazság trónja. Mert kivel nem történt meg, hogy ügye elintézetlen maradt, kérésére a helyettesítő ügyintéző hangulatától függően durva, mentegetőző, sértődött, vagy vigasztaló hangon érkezett a válasz: Nem tudom, én csak helyettesítek! Ilyenkor aztán jogosan bosz_ szankodunk feleslegesen eltöltött időnk, no és amiatt, hogy Canossa-járásunkat néhányszor meg kell ismételni, míg gondunk megoldódik. Ezek a gondolatok ötlöttek agyamba, amikor a napokban a csömöri tanácsnál hiába keresett kérdésére választ egy idős néni: Miért a néhány forintos adóhátralék, amikor ő mindig pontosan, időben fizetett? Sajnos, esete nem egyedülálló, ezért néhány szót megérdemel. A nyári hónapokban ugyanis alaposan megszaporodik az elintézetlen ügyek, a pótolhatatlan emberek száma. Jó néhány munkakörről egyszeriben kiderül, hogy nincs nála fontosabb, az ügyintézőről pedig, hogy titkolt zseni, nélküle megáll az élet. Ugye hihetetlenül és nevetségesen hangzik, hogy egy hivatalban, valamely ügyet csak egyetlen ember tudjon elintézni! Pedig megtörténik, hogy betegség, szabadság miatt hetekig köny- veletlenül állnak a számlák, kérések, fontos iratok szuny- nyadnak a fiókok mélyén, s az éppen ügyeletes helyettesitők el sem fogadnak beadványokat. Minek? Hiszen az ügyintéző szabadsága miatt, egy hónapig úgysem intézkedik senki, semmit. Az ügyfél, aki bajára orvoslást keres joggal türelmetlen, tanácstalanul ácsorog, s boszankodva gondol a megérdemelt pihenőjét töltő illetékesekre. Sokszor mondjuk, eléggé könnyelműen: szervezés kérdése az egész. Csakhogy szervezni is tudni kell! Sajnos, elég sok példát találunk arra, hogyan nem szabad megszervezni szabadságot, munkát, hasznos tevékenységet, vagy pihenést. Nem ördögi mesterség persze a szervezés sem! Egy kis figyelem, józan gondolkodás, ésszerűség kell hozzá, mint minden máshoz az életben. Például gondoskodni kell az adott területen tájékozott, tárgyalóképes helyettesről. Igaz, tudom, a helyettesítéshez felkészültség is kell, a névleges segítők többet rontanak, mint építenek. Éppen ezért kellene a vállalatoknál, a hivatalokban, általában az adminisztratív munkahelyeken sokkal körültekintőbben megszervezni a szabadságokat, a helyettesítéseket. Hiszen a hivataloknak sem mindegy, nem lehet mindegy, milyen kép alakul ki róluk az ügyi elekben! Gáspár Mária Felhívás a város és a járás művészeihez Alkotások az új művelődési háznak Somogyi István és Vatikáné Dudás Juli kezdeményezése Amint arról a város és a járás lakossága értesült, az V. ötéves tervidőszakban művelődési központ épül Gödöllőn, a város és a járás köz- művelődésének szervezésére s mindazok összefogására, akik a kulturális felemelkedésért alkotni, munkálkodni akarnak. Az új intézmény lehetőséget nyújt majd az itt élő és alkotó művészek műveinek kulturált, igényes kiállítására is. Két galgamácsai alkotó, Somogyi István festőművész és Vankóné Dudás Juli népművész festményeket ajánlott fel az új művelődési központ megvalósításához. Felkértek bennünket, hogy kezdeményezésüket juttassuk el a járásban élő művészekhez. Felhívjuk tehát a Gödöllő városában és a gödöllői járásban alkotó hivatásos és amatőr képzőművészeket, népművészeket — hímzőket, szövőket, festőket, fafaragókat s a többieket —, hogy alkotásaikból adományozzanak a nemes célra. Kérjük, hogy jelentkezésüket, e felhívás megjelenése után, tíz napon belül, a gödöllői járási hivatal művelődésügyi osztályára — 2101 Gödöllő, Szabadság tér 10. — szíveskedjenek beküldeni. Megbízottjaink minden művészt felkeresnek, segítenek kiválasztani és összegyűjteni a műveket. Az alkotásokból — szakértő zsűri értékelése után — a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére kiállítást rendezünk a jelenlegi városi-járási művelődési házban. A kiállítás után aukción értékesítjük a műveket s az így összegyűlt pénzt átadjuk a művelődési központ építésére. Szíves felajánlásaikat városunk és járásunk lakói nevében tisztelettel megköszönjük. Benedek János, a Gödöllői Városi Tanács elnöke Dr. Süpek Zoltán, a Gödöllői Járási Hivatal elnöke Kell a nyilvános telefon Egy, a Kazinczy lakótelepen élő ismerősömnek nemrégiben sürgősen orvost, majd mentőt kellett hívnia hajnalban. Lévén az időpont korai, egyetlen gépkocsis lakótársát sem találta az utcán, a bölcsőde, az óvoda és a közért, ahol telefonhoz juthatott volna, még nem- nyitott ki. Mit tehetett volna, rohant a postára, hiszen a lakótelepen nincs nyilvános telefonállomás. A telefon hiánya régóta aggasztja a lakótelepieket. Nemcsak az orvost vagy a mentőket nehéz hívni iónét, más fontos intéznivalók is indokolják: állítsanak fel nyilvános fülkéket. Hiszen magánhasználatú készülék is csupán egy-kettő található. Nyilvános fülkéket felállítani, persze sok gonddal és költséggel jár, különösen a rongálások miatt. Ezért, ha időnként tanácstagi beszámolókon és egyéb fórumokon felmerül a gondolat, többnyire csak ígéretek és tervek maradnak az elképzelések. Pedig ahol annyi ember él együtt, mint lakótelepeinken, valami megoldást előbb-utóbb találni kell. Különben hiába bízunk egészségügyi vagy más szervezetéink gyorsaságában. Ha nem tudunk segítséget kérni, ugvan honnét tudnák, hogv igyekezniük kell? S ha késő lesz? Csak azért, mert hiányzik egy-két fülke! Térvilágítás Gondoljuk csak meg, sem a telefonbetyárok veszélye, sem a szűk, elavult és lebontásra váró telefonközpont nem lehet kibúvó érv. A siránkozások helyett, a sürgős szolgáltatások esetére, meg kellene próbálkozni egy régi ötlet megvalósításával. Mihamarabb építsünk meg egy- egy telefonvonalat, s a készülékeket olyan félig nyilvános helyre, kapualjba, állandóan kivilágított helyre tegyük, ahol felügyeletét — némi térítés ellenében — az arra vállalkozó házmesterre vagy más, többnyire otthon tartózkodó személyre bízhatjuk. Mert az nem lehet, hogy csupán néhány telefonrongáló miatt lemondjunk a százak és ezrek biztonságát szolgáló megoldásról. K. Z. P. Gyerekek a sínek mentén A szilasligeti megállóban egyhangúan telnek a percele, várjuk a HÉV-et. Semmi sem zavarja a reggeli, álmosító csöndet, amelyet néha-néha egy-egy madár hangja tör meg. A völgyben húzódó útról vékonyka gyerekhang kúszik fel a töltésre, majd feltűnik a két apróság is. Egyikük, talán hat-hét éves kislány, tempósan, ellentmondást nem tűrően vonszol magával egy másfél-kétéves forma legénykét. A kicsinek nehezére esik a járás, kérőn nyújtja kezét öntudatos útitársa felé. Hiába! A kiscipők már az állomás betonján koppannak, a csetlő-botló lábak nem nagyon engedelmeskednek, de a kicsi konokul, csakazértis megmutatom képpel lépeget. Azt lesem, vajon mikor jön utánuk apu, anyu, vagy a nagymami, esetleg melyik fel- nőtthöz csatlakoznak a várakozók közül. Már elhagyták az állomást, a betonperon véget ér, s ők még mindig lépegetnek. A következő pillanatban megborzongok! A kislány felkapja a fiúcskát — az láthatóan megkönnyebbül —, s határozott léptekkel elindul a síneken át! Gyors pillantás a távolba, majd az órámra — szerencsére messze még a HÉV! Átlábalnak a síneken, a fiúcska ismét gyalogolni kényszerül. Nagy perlekedés közepette indulnak el a sínek mentén Gödöllő irányába. Míg nézem egyre távolodó, amúgy is aprócska alakjukat, kérdések, felkiáltások váltakoznak bennem: miért engedték el őket a szüleik? Elengedték egyáltalán? Vagy elszöktek? Hová vezet útjuk a kanyargó sínek mentén? Szülők, szülők, szülők!!! Nehéz feledni a képet: a sínek között, majd a sínek mentén felügyelet nélküli, egymásra vigyázni nem tudó gyerekek alakját. íróasztalomnál a friss híreket olvasva azonnal szemembe ötlik a szomorú esemény — az egyik székesfehérvári őrház közelében a sínek mellett játszó kétéves kisfiút egy személyvonat halálra gázolta! G. M. Messze ide Graal-Miiritz? NDK-heli diákok Pécelen Viszonozzák a gazdag programot Az NDK-beli, Rostock melletti Graal-Müritz kisvároska húsz általános iskolai tanulóját és három pedagógusát látják vendégül Pécelen. Hogyan jött létre a baráti kapcsolat, s milyen célt szolgál? Lehoczki Endre, a Szemere Pál általános iskola igazgatója elmondta, hogy iskolájukban német nyelvet is oktatnak. A gyermekek nyelvtudásának bővítése végett a tanulók, a pedagógusok, s a szülők is célszerűnek tartottak egy NDK- beli utazást. Még az elmúlt évben megkezdődött a levelezés, amelynek eredményeképpen a péceli gyerekek júliusban két hetet töltöttek a Keleti-tenger partján. Meglátogatók a Rostock környéki nevezetességeket, fürödtek a hideg vizű tengerben, s a nyelvgyakorlásra is bőven nyílott lehetőségük. Ä kisváros FDJ-szer- vezete gazdag programról gondoskodott, amelyet a péceliek most viszonozni szeretnének. Remélik, hogy az NDK-beli iskolások jól érzik magukat a fővárosi kiránduláson, az Üttö- rővasúton, a Balaton partján és Visegrádon. Biológiai tagozatosok lévén nagy izgalommal készülődnek mióta tudják, hogy a vácrátóti arborétumba is ellátogathatnak. A német fiatalok eddig sem unatkoztak. Találkoztak az iskola szülői munkaközösségének tagjaival, megismerkedtek Pécel és a környék nevezetességeivel. Elmondták, hogy jól érzik magukat, dicsérték a magyaros vendéglátást, elégedettek a sok-sok látnivalóval. Már most a kapcsolatok bővítéséről gondolkodnak a magyar és az NDK-beli partnerek. Terveik szerint jövőre húsz-húsz pedagógus utazik tapasztalatcserére Graal-Müritz- be, s érkezik Pécelre. A Ráday Pál gimnázium német nyelvszakos diákjai pedig már az idén Lipcsében töltik a vakáció egy részét. Á. L Legközelebb augusztus 20-án , Tömegsport a barátság jegyében Szovjet—magyar mérkőzés Galgamácsán [ gukért, a Tsz Agronómia csa- I pata győzött 8—3-ra. Sokkban I egyéni vetélkedés folyt, s végül Fóthy László bizonyult a legjobbnak. Az asztaliteniszezők is öszemérték erejüket, itt is a hazaiak győztek p—2-re. A jói sikerült sporttalálkozó végén Borna István, a községi tömegsportbizottság elnöke adta át a díjakat, a szovjet csapat vezetője pedig egy plakettel kedveskedett a galgamá- csaiaknak. Legközelebb augusztus 20-án, a községi tömegsportnapon találkoznak egymással a magyar és szovjet sportolók. A Pest megyei Állami Építőipari Vállalat Papp János szocialista brigádja oszlopokat állít fel a Stromfeld Aurél sétá- nyi lakótelep térvilágításához. , Barcza Zsolt felvételei Rendszeresen találkoznak és sportvetélkedőkkel járulnak hozzá a két nép barátságának elmélyítéséhez — erről kap tünk hírt Galgaimácsáról, ahol egyik szovjet, katonai alakulat képviselőit fogadták a hét végén a községbelieket. A szovjet katonasportolók az egy héttel azelőtti látogatást viszonozták, akkor a galgamácsai asztalitenisz- és sakkcsapat vendégeskedett az alakulatnál. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójára készülődve több sportágban mérték össze erejüket a sport- szerető versenytársak. A galgamácsai focisták kitettek ma-
