Pest Megyi Hírlap, 1977. július (21. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-26 / 174. szám

*%rn Ti 'K/UnfW 19T7. JULIUS 26., KEDD Kettős feladatkör Kezdeti lépések a művelődési házakban A művelődési központok fel. adata kettős: kielégíteni a he­lyi tanulási, szórakozási igé­nyeket, s ugyanakkor módszer­tani segítséget nyújtani a von­záskörzetükbe tartozó telepü­lések művelődési intézményei­nek munkájához. Az igény reá. lm: az egyre növekvő közmű­velődési igények kívánják így. Művelődési központjaink mégis ez utóbbi feladat végre­hajtásának eddig csupán a kezdeti lépéseit tették meg. Az elmaradásnak több oka is van. Az egyik: ahhoz, hogy a mű­velődési központok eredményes módszertani segítséget nyújt­hassanak a művelődési házak­nak, először a saját helyi fel­adataiknak kell mindenben megfelelniük. Ennek viszont gátja volt — s több helyen az iríég ma is — a szakképzett népművelők hiánya vagy éppen gyakori cserélődése. A váci Ma­dách Imre művelődési központ_ nak például több mint fél esz­tendeje csak megbízott vezető­je van, ami feltétlenül vissza­hat nemcsak a helyi, hanem a területi munkára is. A másik ok anyagi természetű: a járási tanácsok megszűnésével a te­rületi feladatokat is ellátni hi­vatott művelődési központok a városi-községi tanácsok fenn­tartásába kerültek. Innen kap­ják a működéshez szükséges anyagi támogatást. Ez az ösz- szeg azonban gyakran még a helyi feladatok maradéktalan ellátására sem elegendő. Szerződés és módszerek Mindenképpen dicséretes az a kezdeményezés, amelyről a közelmúltban adtunk híradást. Június végén a ráckevei járá­si hivatal és a Csepel Autó­gyár vállalati szakszervezeti tanácsa a közművelődés mód­szertani fejlesztése érdekében szerződést kötött. A megállapo­dás lényege, hogy elevenebbé, tartalmasabbá váljon az egész ráckevei járás közművelődési élete. A módszertani munka legfőbb feladata: a munkásmű- velődés előmozdítása a járás tizenkilenc közművelődési in­tézményében. E cél érdekében a Csepel Autógyár művelődési központja — amely az idén nyerte el harmadszor a kiváló címet — a jövőben részt vál­lal a járás művelődési házainak tervkészítésében. Tapasztalat- cseréket, módszertani bemuta­tókat, szakmai vitákat szervez a járásban dolgozó népművelők számára. A lehetőségekhez mérten ellátja a járás közmű­velődési intézményeit szemlél­tető eszközökkel, szakkönyvek­kel és műsoranyaggal. E sokrétű munka ellátásához a művelődési központ ma már összeszokott, gyakorlott nép­művelő gárdával rendelkezik. Az új feladat ellátási költsé­geihez pedig a járási hivatal évi száztizenötezer forinttal já­rul hozzáj Közös képzés Nagykátán, a Bartók Béla művelődési központban már korábban megkezdődött ez a munka. Az egyik fontos prog­rampont: gyakorlati támogatást nyújtani a falusi művelődési házak munkatervének, költség- vetésének elkészítéséhez. Ahol ilyen igény nem merül fei, ott az elkészített munkaterve* vé­leményezésével, értékelésével nyújtanak segítséget. A járási művelődési központ igazgatója rendszeresen részt vesz a köz­ségi tanácsok azon végrehajtó bizottsági ülésein, amelyek té­mája a közművelődés. Kezdetben a pályakezdő népművelők képzésében is részt vállalt a művelődési központ, amióta azonban az öt szomszé­dos járás — a ceglédi, a mono- ri, a dabasi a ráckevei és a nagykátai — közművelődési együttműködési szerződést kö­tött, ezt a feladatot közösen végzik. Legutóbb éppen a da­basi járás Örkény községe volt a népművelők tanácskozásá­nak, továbbképzésének szín­helye. Ez év tavaszán új művelő­dési házzal gazdagodott a nagy­kátai járás: elkészült a kultú­ra otthona Pándon is. Hogy za­vartalanul indulhasson a inürika: szócidlista szerződést kötöttek az új intézmény veze­tőjével, amelynek célja a rend­szeres gyakorlati segítség- nyújtás. Ezt a támogatást j:er- mészetesen a járás más műre. lődési házai is megkapják, nemcsak a tervek és a költség- vetés elkészítésekor, hanem olyan formában is, hogy a művelődési központ munkatár­sai havonta részt vesznek a fa­lusi művelődési házak, vala­melyik rendezvényén, s a hely­színen mondanak véleményt, adnak tanácsokat a további munkához. S hogy még ered­ményesebb lehessen a művelő­dési központnak ez a tevékeny­sége, ez év augusztusától kü­lön előadó foglalkozik majd a területi módszertani munkával. Vándorló klubestek Többé-kevésbé a megye más művelődési központjaiban is megkezdődött már a területi módszertani munka. Sőt, Tökön a művelődési ház is hasonló kettős feladatra vállalkozott, ugyanis a fenntartó Egyetértés Termelőszövetkezet vezetői ezt feladatul szabták meg. Az ok: öt falu — Budajenő, Perbál, Telki, Tinnye és Tök — tarto­zik a termelőszövetkezet von­záskörzetébe. A területi munka keretében kiállításokat rendeztek és ren­deznek, valamennyi települé­sen. Klubestjeiket, vetélkedői­ket, „vándoroltatják", azaz leg­sikeresebb programjaikat be­mutatják másutt is. Perbálon nők klubja és bábszakkör mű­ködik és rendszeresen az isme­retterjesztő előadások, filmvetí­tések. Tinnyén ifjúsági klubot alakítottak, tanfolyamok, kiál­lítások, irodalmi és zenés prog­ramok váltják egymást. A tel­ki klubkönyvtárban szintén egyre változatosabb progra­mokkal várják az érdeklődő­ket. Az elmondottak ellenére a megye művelődési központjai a területi munkának még csak a kezdetén tartanak. Hogy ez a tevékenységük is egyre tar­talmasabb, sokrétűbb legyen, minden segítséget megkapnak a szentendrei megyei művelő­dési központtól. Ez a segítség azonban csak a helyi sajátos­ságok és tapasztalatok kiegészí­tésével válhat valóban gyümöl­csözővé. Prukner Pál Nagymarosi, ráckevei tervek A Kassák- és az Ady-emlékmúzeumban A III. kerületi Zichy-kas- télyban megalakult az Óbudai Klubház, a Kassák Lajos em­lékmúzeum, s az udvaron ze­neesteket rendeznek. Az Ár- pád-hjd melletti kulturális intézmény Pest megyei láto­gatókat is fogad nagy szám­ban Budakalászról, Pomázról, Szentendréről, mivel a Fő tér HÉV-vel könnyen megköze­líthető, s a változatos irodal­mi, ■ zenei, képzőművészeti program is vonzó. Most a jú­liusi, augusztusi kiállítások­ról számolunk be, hogy a bu­dai és szentendrei járás lakos­sága még jobban felismerje e kitűnő környezetben műkö­dő közművelődési központ tartalmas rendezvényeit. A fokozott Pest megyei látoga­tottság minden bizonnyal ha­marosan időszerűvé teszi az Óbudai Klubház és a főváros­hoz csatlakozó szomszédos községek kulturális kapcsola­tát. ÖBUDAI LÁTNIVALÓK Kassák a magyar irodalom és képzőművészet rendkívüli jelensége volt századunkban — alkotó és erjesztő szemé­lyiség, aki az avantgarde tö­rekvéseket honosította meg szűknek induló és egyre bővü­lő táborával költészetünkben és festészetünkben. Ebből adódik, hogy emlékmúzeumá­ban nemcsak otthonának tár­gyait, könyveit, leveleit, ver­seinek kéziratát láthatjuk, hanem festményeit, rajzait, — most külön kiállítás kereté­ben reklámterveit is, sőt a róla készült portrékat, — Ti­hanyi Lajos ma már klasszi­kus értékű képét és Sponger Ferenc szobrát. A Kassák Em­lékmúzeum a költő feleségé­nek adományából alakult, de Nagymaroson, jelenlegi ottho­nában őrzi az özvegy azt a je­lentős képgyűjteményt, me­lyet Kassák hazai és külföldi hívei küldtek egy leendő Kassák Galéria számára. Adó­dik a lehetőség; ez a gyűjte­mény Nagymaroson maradjon, és szolgálja a Dunakanyar vendégeinek európai s színvo­nalú közművelődését. ★ Ugyancsak itt, az Óbudai Klubházban nyitotta meg Bú­za Barna szobrászművész Mahmud Rabié iraki iparmű­vész kiállítását, aki Budapes­ten végzett és Bagdadban ta­nít az ottani főiskola kerá­miatanszakán. Búcsúzásként bemutatja azt, amit magával hozott, amit nálunk tanult. Tehetség és pallérozottság öt­vöződik kerámiáiban — ma­gabiztosság és ízlés — arab energia és európai numánum. TALLÖZAS A VENDÉGKÖNYVBEN Több mint tízezren keresték fel eddig a Petőfi Irodalmi Múzeum új gyűjteményét, me­lyet Sára Péter rendezett szakszerűen. A Veres Pálné utca könnyen megközelíthető a metró Felszabadulás téri ál­lomásáról, ez is hozzájárul a magas fokú látogatottsághoz, még inkább a költő életműve iránti megbecsülés. A bejegy­zések arról tanúskodnak, hogy a kiállított emléktárgyak és Latinovits Zoltán kívánságra megszólaló Ady lemeze ko­moly élményt jelent, a halha­tatlan remekművek igazi fel­ismerését. Irodalomtörténeti érdekesség Ady unokaöccsé­nek, dr. Diósady Gábornak írott emlékezése: „Léda több volt, mint múzsa Ady szerint is. Ezért Léda és Csinszka is megférnek egymás mellett, s azt is tudjuk: Csinszka min­dig szerette volna látni Lédát, hogy megcsókolja kezét." örvendetes, hogy sok a Pest megyei látogató — Hajtó La­jos és családja. Sávoly Eszter Szigetszentmiklósról, Nagy Ilona Törökbálintról érkezett. Megyénk iskolái is felfedez­ték az Ady Emlékmúzeumot — a Fóti Gyermekváros, a dunavarsányi általános iskola és a monori gimnázium szig­nója mellett az ácsai gimna­zisták merészen őszinte véle­ménye ragadja meg a figyel­met: „Megismertük Adyt, job­ban, mint az iskolai tan­anyagból’’. Nincs ebben sérúfs, csak arról van szó, hogy a múzeumi élmény felkavarja a fiatalság szívét eszmékre, cse­lekvésre. Egy kis apróság is feltűnő. Csinszka és Ady egy­kori társalgószobájábam a költő kedves virága, szegfű piroslik. Egy szál. Rendszere­sen hozzák a ráckevei Ady Gimnázium diákjai a múzeum megnyitása óta; Éva Júlia, Nagy Katalin. Sőt arról is tu­dunk, hogy dr. Kovács József- né tanárnő vezetésével a rác­kevei gimnazisták arra ké­szülnek, hogy verseket is mondanak a szegfű elhelye­zésekor a jövőben, s a költő születésének századik évfor­dulóján kis megemlékezést tartanak nemcsak az Ady gimnáziumban, hanem a bu­dapesti Ady Emlékmúzeum­ban és a Kerepesi úti temető­ben is. GRÚZIÁI ÉLMÉNYEK Bálint Ildikó, Pusztai Ágos­ton, Szúnyogh András fiatal grafikusok és szobrászok Grú­ziában jártak, s a közös él­mény műveket eredményezett. Ezt láthatjuk a Dürer-terem- ben augusztus 6-ig. Érzéklete­sek Bálint Ildikó tollrajzai az iriguri erőműről, Szúnyogh András linósorozata és külö­nösen Pusztai Ágoston kőből faragott lófeje és nagyon el­mélyült női torzója. Losonci Miklós TV-FIGYELO beszéltek; helyenként proto­kollárisra sikerült az interjú­alanyok megválogatása; a ri­porter sok mindent beszélgető­partnerei helyett mondott el stb. Mégis szívesen nézhettük "TéStZ:r~Mertr öröm látni, ha egy közösség okos erőfeszítés­sel valami jót teremt magának. A példát persze kevés vállala­ti kollektíva követheti betű szerint — többségük jóval ki­sebb a Csepel Autógyárnál, nem áll rendelkezésére néhány tízmillió forint és társadal­mi munkaórák tízezreit sem tudja pár hónap alatt üdülő­építésre fordítani. A módszer azonban átvehető. Két érdekes kulturális szín­helye volt A hétnek. Korrekt tudósításokat láttunk külföldön élő, magyar származású fia­talok sárospataki magyar­tanulásáról és ugyancsak Sá­rospatakról a magyar nép­tánccal ismerkedni kívánók stúdiójáról. Színesebbre sike­rült a szentendrei nyár vidám forgatagát felvillantó néhány perc: a dalosok, muzsikusok, könyv-, kerámia- és játékáru- sok műsor- és (ízléses !> játék­kínálatából olyan színes-ízes kavalkád kerekedett ki. hogy teljes mértékben egyetérthet- tünk a már második vasárnao- ját a program kedvéért ott töltő vendéggel. Versek, dalok, film. sokat ígért a tévében viszonylag rit­kán szereplő Sütő Irén Átlép­tem a tegnapot című műsora. Az ígéret részben beteljesült: Illyés Gyula és Örkény István írásainak az előadása mara­déktalan élményt adott. Ke­vésbé tetszett a többi mű — mert hozzájuk nem kapott rendezői-operatőri segítséget az előadó ... s mert már maga a válogatás is inkább antoló­giaszerűre sikeredett. Fáradtan ketyegett a Met­ronóm 77-nek a harmadik adá­sa is. Elénk tárta az évekkel ezelőtt oly sokszínű, friss mű­faj szinte valamennyi mai gyöngeségét — és közben alig mutatott valamit még meglévő vagy újonnan született eré­nyeiből. Döbbenetes percei voltak a vasárnapi angol filmnek. Az 1975-ben készített Henessey alkotói néhány filmdokumen­tummal és a valóságos esemé­nyek újrafogalmazásával igen erőteljesen mutattak rá: az ír —angol gazdasági, politikai, vallási és személyi ellentéte­ket nem oldhatja meg a ter­ror, a bosszú. Daniss Győző Nyári játékok'Szentendrétől Szegedig Lear király a Dóm előtt Ű vről évre érdekes folya- mat a nyári játékok so­rában, hogy amikor befeje­ződnek a Szentendrei ’Teát­rum előadásai, akkortájt kez­dődnek meg a Szegedi Sza­badtéri Játékok. Az. idén is így van, s noha nyilván csak véletlenszerű az összefüggés, mégis kínáltatja magát az egybevetés. Anélkül, hogy más városok hasonló nyári al­kalmait a legcsekélyebb mér­tékben is háttérbe szorítani kívánnánk, vagy rangsorol­nánk, annyi megállapítható: a szentendrei és a szegedi já­tékok különösen sajátos je­gyeket viselnek magukon. Eb­ben van valami — eddig még ki nem mondott — közössé­gük. Ugyanannak a jelenség­nek a két pólusáról van szó, itt is, ott is határozott karak­terrel. A Szentendrei Teát­rum varázsát ugyanis elsőd­legesen intimitása, a környe­zethez való messzemenő al­kalmazkodása adja (amint er­ről vasárnapi lapunkban esett bővebben szó, a Kerényi Imre rendezővel folytatott be­szélgetésben), a szegediek sa­játosságát viszont a monu­mentalitás, a nagy tömegek, nagy méretek, amelyek az or­szág legnagyobb — mint mondani szokták — csillagte­tős színházává avatják. Külön érdekesség az idén, hogy mindkét helyen Shakes- peare-darabot állítottak szín­padra. Ám Szentendrén víg­játékot, fergeteges komédiát, Szegeden pedig tragédiát vit­tek színre a szombat esti meg­nyitón. (Amelyen egyébként — mint a szegedi ünnepi he­tek számos más rendezvényén minden évben — szép szám­mal vesznek részt Pest me­gyei érdeklődők, turistacso­portok.) A Lear király színrevitele mindenkor nagy próbaté­telt jelentett.. A sajátos hely­zetnél fogva fokozottan áll ez a szegedi szabadtéri színpadra, s noha Vámos László rendező (sok emlékezetes bemutató si­keres helyi megvalósítója) nem ismeri ^el, hogy lényege­sen más követelményeket tá­masztana a szabadtéri szín, mint a kószínház, mégis bizo­nyos alapvető adottságokkal számolnia kell. Mindenekelőtt a nagy játéktér hatalmas mé­retei, de az egész térségé is, amelyen az ötezer nézőt befo­gadó és így jelentékeny távol­ságokat jelentő tribün áll. Az alapvető dilemma igy min­denkor az: miként lehet a dráma gondolatiságát érvé­nyesíteni úgy, hogy megfelel­jen a kivételes méreteknek is. Ez utóbbi nyilvánvalóan álta­lában a látványosság igényét támasztja föl, s többnyire nem alaptalanul. Ennek túlzott vagy túlzottnak ítélt alkalma­zása sok vita forrása volt már az utóbbi 19 évben Sze­geden. [V em elképzelhetetlen a ^ Lpar királynál sem a fo­kozottabb látványosság, bár elsődlegesen gondolati művel állunk szemben. A szinte ka­marajelenetekre szabdalt nagy drámai felépítmény hátteréül azonban kiválóan mozgatha­tók tömegek, amelyek még alá is támaszthatják, mintegy bá­zisát adhatják a cselekmény­nek. (Gondoljunk csak — a különbözőségeket természete­sen figyelembe véve — Kozin- cev kiváló Lear filmjére.) E nagy látványosságok azonban ezúttai elmaradtak, még az ilyesmire oly csábító csata je­lenetet Is a küzdő katonák két csoportjának csak jelképes összecsapására korlátozta a rendező. Mondhatni azt is, hogy nehezebb, sőt merész megoldást választott ezzel Vámos László: jóformán kő­színházi előadást rendezett, de úgy, hogy mégis eleget tegyen a szabadtéri igényeknek. Mit tett mégis? Olyan különleges díszletmegoldást biztosított, amely megfelel a monumen­talitás igényének, s roppant, súlyos tömbjeivel nemcsak megkapó, hanem a súlyos gondolatokhoz méltó keretül szolgál. A több méteres sza­bálytalan hasábokból — me­lyek a jeleneteknek megfele­lően mozdíthatók — kompo­nált színpadikép hátterében mintegy természetes díszlet­elemként a Dóm alig derengő falának téglái, ornamentikái. Mindehhez csak a legszüksé­gesebb kellékek járulnak, a helyszínváltozásokkal alapo­san — de nem feleslegesen — megmozgatva a néző fantá­ziáját. A tervező ezúttal — ki a rendezői ötlettel társult — nem színházi szakember, ha­nem neves szobrászművész: Vitt Tibor. S hadd társítsuk ide az ugyané hatás másik komponensét: a zenét, mely időnként felhangzik, kísérve a díszlettömbök sziklányi moz­dulásait és fúvósaival, dobjai­val a középkor lánc, vas, kardesöreését idézve, Petro- vics Emil szerzeményeként. AI aga az előadás kevésbé él az új keresésének efféle módszereivel, s ez önmagában sem erénye, sem hibája. Ugyanakkor a rendező még­sem a kitaposott ösvényeken' jár. Alapkoncepciója: vissza­nyúlni a „legeredetibb” Sha- kespeare-hez (még a szöveg húzósnélküli teljességében is), de korszerű, a ma emberét felrázó előadásban. Az elmúlt évtizedek sokféle szövegértel­mezése után természetesen ez is egy módja a játéknak, amennyiben a mának is szóló írói alapeszme megfelelő hangsúlyt kap. Ezúttal ez kel­lően sikerül: az uralkodónak éj a hétköznapi embernek kettős tragédiája és bölcs magára ismerése együttesen jelen van az átgondolt előadás menetében. A rendezői kon­cepciót parádés szereposztás, másutt aligha így együtt lát­ható nagy művészek segítik, ám nehezítik is, némiképp adósunk maradva a teljesen összehangolt játékstílussal. A bemutató helyenkénti tempót- lanságának is ez lehet az egyik eredője. ( J nmagukban is nagyszerű alakítások élményét nyújtja a szegedi Lear. A címszereplő Bessenyei Ferenc színészi egyénisége, közismer­ten erőteljes, zengő orgánu­ma. robusztus ereje sajátságo­sán érvényesül, s a királyi tartás, áradó harag és keserű­ség után még érzékletesebbé teszi összeroppanását. Erede­tien egyéni mellette Gábor Miklós keserűen bölcs, szinte mai intellektuális vonásokkal felruházott Bolondja, ördö­gien gonosz, mégis e földi Kállai Ferenc (Edmund) pom­pás részletekkel megajándé­kozó alakítása. Visszafogottan, szárazán a lényegretörő Szabó Gyula Kent grófja, s nemcsak szerepe szerint megnyerő. Ha­sonló lényegretörő. lecsiszolt játék jellemzi Kovács János (Alban fejedelem) szerepfor­málását. A három királylány közül Olsavszky Éva (Regan) a legtöbb színnel gazdagította jeleneteit, Psota Irén drámai ereje (Goneril) jól érvényesült a szövegmondás némi zavaró modorosságai mellett is. Kár. hogy Vass Éva egyébként lí­rai égvén isége egy kissé fakó volt Cordeliának. Emlékeze­tes marad Horesnyi László (Edgar), Székhelyi József (ud- vamok Gonerilnél). Bizonyára számos véle­ményütközésre ad majd okot a szegedi Dóm előtti Lear egy-két dologban valóban vi­tatható előadása, de az vitat­hatatlannak látszik, hogy a nagy vállalkozások sorában fogjuk számontartani. Lőkös Zoltán Országjárás. Rokonszenves törekvésekről, szép eredmé­nyekről adott bizonyságot a hétvégi tévés országjárás. Elő­ször a Balatonhoz, Vonyarc' vashegyre kalauzoltak a rqerak, hogy “égy' rövid'ÖfaY töltsünk a Csepel Autógyár üdülőszállójában, amelyről egyébként vasárnapi lapunk is írt. Kár, hogy a tv-riport jónéhány dologról, amelyeket látnunk kellett volna, csak Lear még a trónon... Jelenet a szegedi előadás első részéből

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom