Pest Megyi Hírlap, 1977. július (21. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-24 / 173. szám
1977. JÜLIUS 24., VASÄRNAP "xÉxdm Cselényi Dezső, az MSZMP monori járási bizottságának el- 6ő titkára elégedetten nyilatkozott a járás lakosságának ügyszeretetéről, segítőkészségéről. Egyebek között elmondta, hogy az ötödik ötéves tervben 36 tanterem építését tervezték. Tavaly kettő elkészült és az kién rendkívüli sok társadalmi munkával sikerül még harminchatot átadni. — Az oktatási intézmények kapcsolata a községek üzemeivel, tsz-eivel jó, ezért lehetnek kedvezők és figyelemre méltók az eredmények. Különösen példamutató a pilisi, csévharaszti és nyáregyházi iskolák, valamint a pilisi Aranykalász Tsz több éves együttműködése. — A tsz segítségével jobb körülmények között folyó oktató-nevelő munka hasznán kí- yül nagyszerű dolog, hogy a gyerekek egyre inkább közelednek és kötődnek a mezőgazdasági szektorhoz, megszeretik és megismerik a tsz munkáját. Természetesen nem lenne igazán hű a pilisi egy tsz öt iskola mozgalomról festett kép, ha elhallgatnánk az Élgép, a hizlal_ da, a Ruházati Szövetkezet és a Monor-vidéki ÁFÉSZ társadalmi segítségét. Mindenesetre a pilisi általános iskolák a legtöbbet az Aranykalász Tsz-nek köszönhetik. Hasznos milliók ötszáz gyereK segít a KUKorica címerezésében, a facsemete ültetésében, az ősszel tíz napig szüretelnek és szedik a burgonyát. Akkor vesszük leginkább hasznát az együttműködésnek. Az osztályfőnöki órákra is elmegyünk, tájékoztatjuk a gyerekeket a munkalehetőségekről. Segítünk nekik a pályaválasztásban. Termelőszövetkezetünkbe a patronált iskolák egykori diákjaiból néhány év alatt ötven szakember tért vissza — válaszolt Nánai Sándor pártvezetőségi titkár. Udvardi Gyöngyi Sedrö János, a'íérméíőszövet- fcezet elnöke, Nánai Sándor, a pártvezetőség titkára, Tanyi József tsz-főkönyvelő a napokban tárgyalt az oktatási intézmények vezetőivel a nyárra vállalt teendőkről. A termelő- szövetkezet már nyolcadik éve egyenlíti ki a nyári festések számláját. Amióta az iskolákkal megkötötték a kölcsönös támogatásról szóló szerződést, szerény számításuk szerint 10 millió forint értékkel segítették, gazdagították az öt általános iskolát. — Szerintem ennél sokkal többel — mondta Berinszki Jánosáé, a Fővárosi Leánynevelő Intézet gazdasági vezetője. *— nekünk már nyolc éve nincs szénszállítási gondunk. Ezenkívül a tsz szántja, műtrágyázza a 11 holdas gyakorlókertünket is. Az idén több mint hatszáz köbméter földet hordott a parkrendezéshez, sportpálya- építéshez. Gépeikkel hetekig egyengetik a talajt. — Az 1. számú iskola bővítéséhez 200 ezer forintot kaptunk patronálónktól — mondja Reis József iskolaigazgató. A festésért az idén 30 ezer forintot fizettek ki. A megmaradt, takarításra tervezett pénzből mellékhelyiségeket építünk. — A 2. számú iskola bővítéséhez 100 köbméter bányakavicsot kaptunk, a nyáregyháziak pedig téglát és homokot — toldja meg a felsorolást Polgár János iskolaigazgató. A termelőszövetkezeiek vállalták, hogy az úttörőtáborba szállítják a gyerekeket, sátrakkal, ágyakkal, konyhafelszerelésekkel együtt. Az idén júliusban például 100 pilisi gyereket és húsz nevelőt visza a tsz kocsija Sikondára. Az Aranykalász Tsz dolgozói az évek során építettek olajtárolókat, kerítést, festettek, mázoltak. Vásároltak öt televíziót, sok-sok szemléltető eszközt... s ki tudná felsorolni a megannyi apró, sürgős munkát. Ha elromlik az ajtózár, jön a tsz- ből a lakatos és fél óra múlva megjavítja. Kölcsönösség — És mit várnak mindezért Cserébe a tsz vezetői? — Társadalmi ünnepségeinken, a gyerekek énekeit, szavaÖrkényből Guszjatyinba Útnak indult kilenc fiatal... Beszélgetés az orenburgi gázvezeték Pest megyei építőivel Középen Sedró János, az Aranykalász Tsz elnöke, jobbról Reás József iskolaigazgató, balról Polgár János iskolaigazgató. A pilisi Aranykalász Termelőszövetkezet csévharaszti 14 hektáros tökföldjén jó a termés. A szedésben 30 csévharaszti és vasadi diák is segédkezik. Geleta Pál felvételei Kár lenne tagadni: amikor annak idején útnak indultak — a gondos előkészítés ellenére is — némi szorongás, bizonytalanság élt valameny- niyükben. Persze, ezen nincs csodálkoznivaló, hiszen fiatalok mindnyájan, s külföldön dolgozni nem kis felelősség. Különösen akkor érzi ennek súlyát az ember, ha olyan nagy jelentőségű beruházás kivitelezéséről van szó, mint az orenburgi gázvezeték építése. De kezdjük a történetet az elején. Két évvel ezelőtt kilenc Örkényi fiatal az újságokban megjelent felhívást olvasva elhatározta: szerencsét próbálnak, s együtt jelentkeznek az orenburgi munkára. Akkoriban a térkép fölé hajoltak, s számunkra még ismeretlen helységneveket tanultak, Bogorodcsány és Guszjatyin azonban gyorsan befogadta az Örkényieket. S ma már fejből sorolják a számadatokat: a gázvezeték hossza kétezerhétszázötven kilométer lesz, a csőrendszer átmérője ezernégyszázhúsz milliméter. A magyar szakasz építői közül az elmúlt napokban három fiatallal beszélgettünk Örkényben. Most valameny- nyien szabadságukat töltik idehaza. Blokkonként ezer óra Kovács Márton határozott tekintetű, rokonszenves fiatalember, aki hármuk közül a legidősebb, hiszen már harmincesztendős. Érettségi után kőfaragó szakmát tanult, s Dabason az AGROÉP-nél művezetőként kereste kenyerét. Sorsáról így beszélt: — Korábban már egy évig dolgoztam külföldön: a Német Demokratikus Köztársaságban, a bitterfeldi vegyiüzemben. E rövid idő alatt rengeteg hasznos tapasztalatot szereztem. Amikor a gázvezeték építői közé jelentkeztem, izgatott a feladat is: ilyen hatalmas méretű munkának nem mindennap lehet részese az ember ... Tudna Ön jobban dolgozni? A szerelő Mielőtt a kérdésre válaszolnék, elmesélek magának egy történetet. Én egy olyan gyárban dolgozom, ahol nagy darab masinákat készítenek exportra. Végszerelő vagyok, tehát nekem az egész berendezés működését ismernem kell. Ismerem is. Szállítmány külföldre ba, és usgyi, vissza Budapestre, hogy az éves terv teljesítéséből hiányzó összeget még abban az évben igazoltassa a bankkal. Mellékvágányon Egyedül maradtam. Döcögött a vonat, aztán szilveszter délutánján megérkeztünk a célállomásra, egy idegen országban levő pályaudvarra. Ott a vasutasok első dolga az volt, hogy a szerelvényünket kilökték egy mellékvágányra. A várostól mintegy 15 km re voltam. Mentem a forgalmistához, húsz szó nyelvtudásommal magyaráztam neki, hogy Magyarországról jöttem, húszmillió forint társaságában, hol az a szakember, aki vár ránk? Kicsit csodálkozva rámnézett, és azt mondta, hogy nincs itt magyar még a környéken se. Na, mondtam, jól nézel ki, Jóska! A fo”" mista megnyugtatott, hogy fegyveres őröket állít a szerelvény mellé, én csak menjek be nyugodtan a szállodámba. A szállodámba? Igazán kedves tőié, de hisz, nekem azt is az a nemlétező magyar intézte volna. Mindegy Van busz a városban? Nincs Elmentem taxival, kerestem egy szállodát. Ott nyomás a portára. Van itt magyar külképviselet? Végignézte a portás a névsort, ajánlotta még az ausztrálokat is. de magvar külkéoviselet. az nincs. Na. akkor újat próbálok *' Eesten fölírták nekem a cég Nos, tavaly év végén, a két ünnep közt jött a főnök lihegve, hogy én már sok előnyt élveztem, most egy nagy szívességet kérnek tőlem. Menjek el, de most azonnal, kr földre. Űtnak indítanak egy húszmilliós szállítmányt, azt kellene elkísérni. Hogyhogy, mondtam, nem vagyok én külkereskedő! Nincs is erről szó — nyugtatott meg a főnök Magának csak az lesz a dolga, hogy egész úton a szállítmány mellett legyen, aztán a megérkezés után, ha esetleg valami szétrázódott volna, hát azt igazítsa a he'”' re. Egyébként a külföldi célállomáson már várja a kirendeltségünk munkatársa, minden továbbit az intéz. No, jó, mondtam, ugrott a szilveszter, benne vagyok. Űtlevél, minden, pillanatok alatt készen volt, betelepedtem a szállítmány mellé, ami egy fél vonatszerélvényt foglalt el, értéke kereken 20 millió forint. Az egyik gyári góró eljött velem, de csak a határig. Ott lepecsételtette az iratokat a vámőrökkel, aztán beugrott egy személykocsiigazgatójának nevét, amelyik a szállítmányt megvette. Kérem a telefonkönyvet. Abból a névből éppen húsz volt benne. Találomra felhívtam egyet, persze, hogy nem az volt, de a harmadik azonos nevű a vonal végén n- értette dadogásomat, és cso- dák-csodája: tudta, hogy ebben a városban van magyar külképviselet. Valahonnan még a telefonszámát is kiásta nekem. Na végre, nyomon vagyok. Felhívtam őket, csakugyan az volt. Elmondtam annak, aki a telefont felvette, hogy milyen bajban vagyok. Azt válaszolta, hogy képzelem én azt, hogy szilveszter esi •* zavarhatom őket? No, itt már nem voltak nyelvi nehézségek, hosszan és pontosan, magyarul elmondtam a véleményemet a kialakult helyzetről. Furcsa csattanó A történet csattanója pedig: másnap kijöttek a szállodámba, és keményen megdorv*' tak, hogy merem éh, az egyszerű szerelő bírálni egy külföldi magyar képviselet munkáját? Egyszóval, az egészben az volt a fontos, hogy azt a bizonyos húszmillió fori" be lehessen íratni az 1976-os tervteljesítésbe... Ezek után még mindig akarja, hogy válaszoljak a kérdésére? Földeáki Béla Kovács Márton Grexa Ildikó Katona Mihály Nagy Iván felvételei Aztán minden gyorsan folytatódott: az Országos Szakipari Vállalatnál háromhónapos tanfolyamon átképezték panelszerelővé, s 1975 októberében társaival útnak indult a Szovjetunióba: a Ternopol megyei járási székhelyre, a Zbrucs folyó mellett fekvő, háromezres lakosú településre, Guszjatyinba. Itt épül a gázvezeték kompresz- szorállomása. Kovács Márton társaival együtt tizenegy darab, egyenként tizenhat lakásos lakóblokkot állított össze könnyűszerkezetes elemekből — hét hónap alatt. Mit jelentett ez a gyakorlatban? — Mindenekelőtt azt, hogy rekordidő alatt felhúztuk az épületeket: minden blokkon ezer órát takarítottunk meg. Egyébként itt laknak most a konmpresszorállomás építői. A továbbiakban örömmel újságolta: az Országos Szakipari Vállalat guszjatyini KISZ-alapszervezete nemrégiben elnyerte a KISZ KB dicsérő oklevelét. Társaitól tudjuk meg: Kovács Márton az alapszervezet KISZ-titkára. S a jelek szerint további élete is érdekesen alakul: minden bizonnyal a jövő esztendőben Moszkvába, Tallinn- ba- és Lemingrádba utazik, ahol könnyűszerkezetes elemekből moteleket építenek: itt laknak majd az 1980-as olimpiára érkező sportolók. Az első állás Grexa Ildikót mosolygós arcú, vidám tinédzsernek hinné az ember, ám a bemutatkozás után kiderül: húszesztendős. S azt is nyomban közli, hogy a véletlen szerencse segítette Guszjatyinba — élete első munkahelyére. — Kecskeméten érettségiztem a kereskedelmi szakközépiskolában. Nyár volt, éppen állást kerestem magamnak. amikor a bátyám — aki már Bogorodcsányban dolgozott — éppen itthon töltötte szabadságát. Megkérdezte, nincs-e kedvem munkát vállalni a gázvezeték építésénél. Az építők otthonát takarítom, de én ezt nem tartom alacso- nyabbrendű munkának, hiszen még fiatal vagyok, úgy érzem, távol az otthontól hasznos tapasztalatokat szerezhetek, önállóbbá válók. A fiatalok közt remek a légkör. Mindenki segít a másiknak, nagyon jó érezni az összetartást ... Grexa Ildikó szerződése szeptember végéig szól, de amennyiben lehetséges, szeretne még tovább dolgozni Guszjatyinban. — Itthon is nyugodtak a szüleim, tudják, hogy jól megy sorom. Ha pedig nem sikerül meghosszabbítani a szerződésem, akkor idehaza keresek munkát... Mínusz negyven, náiha nélkül Katona Mihály hosszú hajú, komoly tekintetű, huszonhét éves fiatalember. Korábban öt évig a Kőbányai Könnyűfémműben dolgozott villany- szerelőként, s amikor meghallotta, hogy falubéli társai közül néhány fiatal hosszú útra készül, közéjük állt. Kovács Mártonnal együtt képezték át panelszerelővé. — Guszjatyinban nemcsak panelszerelőiként. hanem eredeti szakmámban is alkalmaznak, de ón azt tartom a legfontosabbnak, hogy mindemellett legalább tíz mesterség fogásait elsajátíthattam odakint. Ha kell, tapétáztunk, de ha szükséges volt, akkor éppen ajtót mázoltunk. Ügy érzem, idehaza hosszú évekbe telt volna, amíg ennyi szakmai rutint szerzek ... Az Örkényi fiatalember ma már mosolyogva emlékszik vissza legemlékezetesebb ukrajnai élményére, az 1975-ös télre. Egyméteres hóban, negyvenfokos hidegben is ugyanúgy szerelték a szabad ég alatt a lakóblokkokat, mintha éppen tavasz vagy nyár lenne. — Amikor mindezt idehaza is megtudták, mindenki azt kérdezte: hogyan bírtuk? Kissé hitetlenkedve rázták a fejüket az érdeklődők, amikor azt válaszoltuk: hozzászoktunk, felvettünk egy jó meleg pufajkát és dolgoztunk. És még náthásak sem lettünk __ A gázvezeték építői szabad idejüket is hasznosan tölthetik el. Katona Mihály KISZ-alapszervi szervező titkárként is igyekszik gondoskodni arról, hogy társai soha ne unatkozzanak. Kitűnően felszerelt központi klub áll rendelkezésükre. Nemrégiben vendégszerepeit előttük a Bartók-táncegyüttes, s a beatzene kedvelői sem panaszkodhattak: a Hungária, az Illés- és a Sprint együttes legújabb dalait is hallhatták már. ★ De most szabadságukat töltik — egyelőre Örkényben. Mire e sorok megjelennek, Kovács Márton és Katona Mihály ismét messze földön jár: Csehszlovákia, Lengyel- ország és a Német Demokratikus Köztársaság tájaival ismerkedik, Grexa Ildikó pedig alighanem már a Balatonban fürdik. S ha letelik a pihenő, ismét felkerekednek. Arra a vidékre, ahová nem is olyan régen még némi szorongással indultak útnak. És most már egyikük sem böngészi utazás előtt a térképet. Falus Gábor Annyit termel, mint a többi együtt Új növényolaj gyár épül Az V. ötéves tervben tovább javul a növényolaj-ellátás. Amíg 1976-ban az üzemek 320 ezer tonnányi napraforgót dolgoztak fel, addig 1980-ra 540—600 ezer tonnára növekszik az ipar által átvett alapanyag mennyisége. Ehhez jelentős kapacitásbővítést hajtanak végre: a növényolajiparnak jelenleg öt gyára van az országban, naponta 110 vagon nanraforgómag feldolgozására képesek. Ez a teljesítmény azonban a következő években nem lesz elegendő, ezért Szolnok megyében, Martfűn felépül a hatodik, új gyár, amely egymaga annyit termel majd, mint a jelenlegi üzemek együttvéve. A martfűi üzem beruházási költsége eléri a 2,5 milliárd forintot. Az egyik NSZK-beli cég szállítja majd a jelenleg ismert legkorszerűbb fejdolgozógépeket; ezeket magyar egységekkel egészítik majd ki. Pilisi pé/dá Egy tsz, öt iskola A nagyüzemmé vált termelőszövetkezetek évről évre növekvő szerepet játszanak egy-egy járás, illetve község életében. Természetes, hogy ennek a rangnak megfelelő súlyt vállalnak társadalmi, politikai életben, fejlesztési feladatok teljesítésében, bekapcsolódnak az oktatás előbb- revitelében is. Hogy milyen fogékonysággal reagálnak a kezdeményezésekre, arra jó példa az egy üzem egy iskola mozgalom, amelyet az üzemek, és téeszek országszerte egyértelműen elfogadtak. Példánkban rendhagyó esetet mutatunk be; egyetlen tsz három község öt iskolájának patronálását vállalta már nyolc évvel ezelőtt. Ügyszeretet és segítőkészség latait. A nyári és őszi mezőgazdasági munkákban pedig rész_ vételüket. Nyaranta általában
