Pest Megyi Hírlap, 1977. július (21. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-22 / 171. szám
OTT. JÜLIUS 22., PÉNTEK •ww Jf kMiíod Baráti látogatások, elvtársi eszmecserék Elutazott szovjet testvérmcjjyénk szakszervezeti delegációja Beszélgetés a Pest megyei Pártbizottságon. Képünkön balról jobbra Arató András, Galina Ki- szcleva, Arszenyij Baranov és Ivan Mjagkov, a kép jobb szélén Jámbor Miklós. Nagy Iván (elvétele Mint arról lapunkban beszámoltunk, a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsának meghívására vasárnap hazánkba érkezett a Szakszervezetek Omszk megyei Tanácsának küldöttsége. A delegáció öt napig tartózkodott Pest megyében, s ma hazautazott. ★ A vendégeket — Arszenyij Baranovot, a Szakszervezetek Omszk megyei Tanácsának titkárát, a delegáció vezetőjét, valamint Jván Mjagkovot, az omszki abroncsgyár üzemi szakszervezeti bizottságának titkárát és Galina Kiszelevát, szakszervezeti aktivistát, a Lu- zinszkij Sertéstenyésztő Kombinát gépkezelőjét — tegnap, megyénkben tett látogatásuk végeztével, az MSZMP Pest megyei bizottságának székhazában fogadta Arató András, a megyei pártbizottság titkára és Komáromi János, a megyei pártbizottság osztályvezetője. A szívélyes, baráti hangú eszmecserén jelen volt Jámbor Miklós, az SZMT vezető tit- ikára. A 891 ezer szervezett dolgozót képviselő delegáció e röpke látogatás során, néhány nap alatt számos vállalatnál, gazdaságban, kulturális intézményben megfordult — s azon túl, hogy megismerkedtek a szakszervezetek megyénkben munkájával, az SZMT szervezetével, a dolgozók által választott bizalmiak, új, megnövekedett jog- és hatáskörével az Egyesült Izzó helyi gyárában, Ikladon, az Ipari Műszergyárban. Műhelyekben, üzemcsarnokokban, az ipari alkotó munka színterén leltek — bepillanthattak Pest megye életébe. Jártak Törökbálinton, a Mechanikai Művekben, Vácott, a Kötöttárugyárban és új ismerősökre, váltottak szót munkással, gazdasági vezetővel, a pártszervezetekés szak- szervezetek tisztségviselőivel. Eljutottak olyan nagyüzemi gazdaságokba, mint a vác- szentlászlói Egyesült Zöldmező Tsz és a Herceghalmi Kísérleti Gazdaság. Képet kaptak arról, mint dolgozik a gyárak, földek munkása, vállal részt a hatékony és gazdaságos termelés megszervezéséből, hogyan jut érvényre a szocialista brigádmozgalom hármas célkitűzése: szocialista módon élni, dolgozni, tanulni. S hogy milyen szerep jut a szakszervezeti aktivistáknak munkatársaik képviseletében, miféle lehetőségeit teremti meg a szakszervezet a politikai, szakmai továbbképzésnek, miként igazodik a dolgozók tudása, szakismerete a fejlődő technikához. És ami szintén nem mellékes: a szocialista munkahelyi közösségek közművelődési programja, amely a vendégek elismerését vívta ki. Egyébként a házigazdák vonzó kulturális programról is gondoskodtak. Vácott — itt Papp József, a városi párt- bizottság első titkára és Weisz György, a városi tanács elnöke fogadta a küldöttséget — a Madách Imre Művelődési Házat tekintették meg az omszki vendégek, majd pedig a város zeneiskolájában Le- hotka Gábor orgonaművész tiszteletükre rögtönzött előadását hallgathatták. Amikor tegnap a Pest megyei pártbizottságon a delegáció tagjai mindezekről elismerően beszámoltak, még egy téma külön is szóba került, amit különösen fontosnak tartottak, s ami az eszmecsere jórészét kitöltötte. A Vörös Csepel munkásainak fölhívása nyomán a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére országszerte kibontakozó munkaverseny tapasztalatairól folyt a beszélgetés, azokról az eredményekről, amelyeket a Pest megyei üzemek, gazdaságok dolgozói máris fölmutathatnak. Erről szólt Arató András is, egyszersmind tájékoztatva a vendégeket a pártszervezetek és a szakszervezetek munkájának összehangolásáról. Elmondotta a többi között, hogy a XI. pártkongresszus határozatainak értelmében arra kell törekedni, erősödjék a szakszervezeti szervek önállósága, hogy ne csak politikánk végrehajtói, hanem alakítói, szervezői is legyenek. A vendégek pedig arról számoltak be, hogy a termelékenység fokozását, a gyártmányok minőségének javítását szem előtt tartva, mint szervezik meg a szovjet szak- szervezetek a gyárak, a gazdaságok és a megyék közötti munkaversenyt. Tudna Ön jobban dolgozni? A betanított munkás Ezt most véletlenül rosszkor kérdezte. Mert nekem nem az a problémám, hogy tudnék-e jobban dolgozni, hanem az, hogy jobban kell dolgoznom. Jobban, ha azt akarom, hogy meglegyen ugyanaz a forintom, mint azelőtt volt. És egyedül hiába dolgozom jobban, mindany- nyiunknak hajtanunk kell, akik ezen a szalagon vagyunk. Mert itt egyéni teljesítmény nincs. Ha egy lemarad, ugrott az egész brigád pénze. Öt egész hét tized Én csak betanított munkás vagyok, maga újságíró, biztos furcsállja, hogy én kérdezek. De mégis meg kell kérdeznem, tudja-e Maga, mi az, hogy öt egész hét tized. Na ugye, hogy nem tudja? Hát az, hogy mihozzánk kijöttek stopperórával, és megállapították, hogy a nyolcórás műszak alatt a mi szalagunk csak öt egész hét tized órát ment. Rendben van, mi is beláttuk, hogy ez kevés. Legalábbis én magam néha kicsit rös- telkedtem, hogy itt csak ülök, ülök, a szalag meg áll, elszámoláskor mégis megvan a száz százalékom. Így hát nem is nagyon tiltakoztunk, amikor bejelentették, hogy normarendezés lesz. Meg is történt. Azt kérdezte tőlem, tudnék-e jobban dolgozni, mondtam, hogy muszáj. Most mégis megkérdezném: csak nekem, csak nekünk kell jobban dolgozni? Mert a normások nagyon lelkesek voltak, az az érzésünk itt mindannyiunknak, hogy az 5,7 helyett most 7,3-at állítottak be normakövetelménynek. Ezt se érti, ugye? Minálunk a kollektív szerződés szerint egy műszakban — az ebédidőn kívül — kétszer húsz percre leáll a szalag. Uzsonnázni, meg kimenni oda, ahová az asszonyoknak egy műszak alatt legalább kétszer csak ki kell menni. Megáll a szalag Mondom az az érzésünk, hogy nekünk 7 óra 20 percet egyfolytában dolgoznunk kellene. Nem könnyű dolog ez, de megtennénk, hiszen mi is a piacról élünk, meg különben is, az ember szereti, ha nincs panasz a munkájára. A szalag azonban nem megy 7 óra 20 percet! Megáll, mert hol csavar nincs, hol anya nincs, hol ez hiányzik, hol az hiányzik. Megáll a szalag, várunk, hogy közben rr.it mondunk, azt ne kívánja, hogy részletezzem. És mit mondtunk, amikor megkaptuk a fizetést! Megdöbbenve tapasztaltuk ugyanis, hogy a borítékban 3—400 forinttal kevesebb pénz volt, mint amennyit megszoktunk. És ez már nem a mi hibánk miatt... Képzelheti, mekkora botrány volt; művezető, pártbi- zalmi, szakszervezet, mindenki mozgott. Az emberek nem nagyon tolonganak manapság szálag mellé, itt is voltak a vezetők hamarosan, mert — nem szép dolog ugyan — kilépéssel fenyegetőztünk. Létre is jött a megállapodás, hogy én nem tudom, milyen címen, kapunk havonta 2—300 forint pótlékot, addig, amíg az új normába belejövünk. Legyen ami kelI Így hát az én pénzem, a mi pénzünk meglesz, vagy majdnem meglesz. Mégis azt mondom, ha már kérdezte tőlem, hogy ne csak a mi normánkat piszkálják, hanem azokét is, akiknek arról kell gondoskodni, hogy ezekben a kis fiókokban, itt ni, ahonnan az alkatrészeket előszedem, mindig legyen minden, ami kell. És akkor, gondolom, nem lesz baj se a száz százalékkal, se a tervteljesítéssel. Földcáki Béla (Folytatjuk.) Kamatoznak a jó adottságok A közművelődés tárgyi és személyi feltételeinek megteremtését az MSZMP Központi Bizottságának 1974. évi március 20-i — a közművelődésről szóló — határozata egyik fontos feladatként jelölte meg. Ennek szellemében Vácott a városi pártbizottság irányításával jó úton járunk. Jelentős, mintegy 60 millió forintos társadalmi összefogással megépítettük és — mint ismeretes — tavaly, felszabadulásunk ünnepén felavattuk a minden igényt kielégítő művelődési központot. Ez a több mint hárorrtezer négyzetméter alapterületű kultúrpalota 18 hasznos helyiségével, valóságos paradicsoma a művelődni vágyók ezreinek. Otthonra találnak itt szakkörök, klubok, megtalálják a helyüket idősek, fiatalok, munkások, értelmiségiek egyaránt nemcsak a városból, hanem a váci járásból, sőt, esetenként Budapestről is. Számok tanúsítják: megérte! A művelődési központ egy esztendei mérlege azt mutatja, hogy érdemes volt ezt a házat megépíteni. Azoknak lett igazuk, akik erőt, fáradságot nem kímélve, a megépítésén munkálkodtak. Az élet igazolta a kezdeményezőket, az alkotni akarókat és megcáfolta a kétkedőket, a kishitűeket. Pedig némelyek megkérdőjelezték az építés szükségességét. Voltak, akik túlméretezettnek tartották, vagy Budapest közelsége miatt a színházi előadások kudarcát jósolták. Nem lett igazuk. A számok is ezt tanúsítják. Az új művelődési központnak 1976-ban 114 ezer látogatója volt, az idén az I. félévben pedig már meghaladta a százezrét. A színházi évad 24 előadásán több budapesti és vidéki színház színvonalas műsorával szórakoztatta, nevelte a város és környékének dolgozóit. Gyakran rendeznek itt politikai, kulturális ünnepségeket, a város üzemei, intézményei nagyobb gyűléseket, összejöveteleket, vetélkedőket, ismeretterjesztő előadásokat. A város és környéke képzőművészei sok szép élményt nyújtó kiállítással szerepeinek. Otthonává vált a művelődési központ a város kórusainak, kedvező körülmények között tarthatják próbáikat és hangversenyeiket. Több megyei és országos rendezvénynek is a színhelye, így például itt zajlott le a pedagógusok megyei konferenciája, az országos ifivezetők, a mezőgazdasági munkásnők megyei találkozója. Tudatformálás — a falakon kívül is A legfontosabbnak azt tartjuk, hogy a művelődési központ nemcsak a falakon belül látja el közművelő, tudatformáló szerepét, hanem a falakon kívül is. Egyre szorosabb, gyümölcsözőbb a kapcsolata a város üzemeivel, intézményeivel. Dolgozóik jelentős része rendszeres látogatója a ház műsorainak, ugyanakkor a művelődési központ részt vesz az üzemeken belül folyó kulturális életben is. Segítséget nyújt a szocialista brigádoknak kulturális vállalásaik teljesítéséhez, s a kulturális rendezvényekhez szakmai tanácsokat ad. Időközönként részt is vesznek a művelődési központ munkatársai a szervezésben, lebonyolításban, így például rendszeressé vált, hogy nemzeti ünnepeink műsorát a ház szervezi. Kórusai hangversenyeket tartanak az üzemekben. E hangversenyek iránt igen nagy az érdeklődés. A központ szervezi a helyi képzőművészek üzemi, intézményi kiállításait, amelyek minden esetben igen sok látogatót vonzanak. Fejlesztik a dolgozók ízlését, szépérzékét és nem utolsósorban felkeltik az érdeklődést, az igényt a még magasabb szintű művelődés iránt. Kultúrpolitikai munkánk eredményének tartjuk, hogy a város üzemei, intézményei ezt a művelődési központot a magukénak, szocialista tulajdonuknak tartják. Ezt már az építés időszakában is tapasztaltuk, amikor pénzzel, kétkezi munkával nyújtottak támogatást. Most a fenntartásban tapasztalhatjuk ugyanezt. A ház állami költségvetése mellett ugyanis jelentős ösz- szeggel járulnak hozzá a közös fenntartáshoz. Ez a hozzájárulás megközelíti az évenkénti egymillió forintot. A hozzájárulás különböző formáival találkozunk. Üzemeink egy része készpénzzel, mások a berendezések javításával, karbantartásával, munkaerővel járulnak hozzá a működés feltételeinek biztosításához. Fontos tennivalónak tartjuk, hogy a ház vezetése, a tanács illetékesei ezt a hozzájárulást célszerűen, gazdaságosan és hatékonyan hasznosítsák. Közös fenntartásban — a tartalom elsődlegességével örvendetes, hogy a közös összefogás, ma már egyre inkább nemcsak anyagi vetületű. A művelődési központ és a közös fenntartásban részt vevő üzemek szerződései tanúsítják, hogy elsősorban tartalomról és — anélkül, hogy az anyagiakat lebecsülnénk —, csak másodsorban pénzről van szó. Ezekben a szerződésekben a kölcsönös igényeket fogalmazták meg. Ezek szoros kötődést jelentenek mindkét fél számára a Központi Bizottság közművelődéssöl szóló határozatához. * í%rtbizött* Ságunk tervei szerint évenként egyszer értékeljük az együttműködés tapasztalatait. Legközelebb az idén szeptemberben a városi közművelődési aktíván kerül erre sor. Az anyagi, tárgyi feltételekkel együtt a személyi feltételek megteremtését is alapvető feladatunknak tartjuk. A művelődési központban jelenleg 9 főiskolát végzett hivatásos népművelő dolgozik. Ezen túl öt nagyüzemben az üzem által függetlenített népművelő látja el ezt a munkát. A jövőben további üzemekben tervezzük függetlenített népművelő beállítását. Az egy esztendő nemcsak eredményeket, sikereket, hanem gondokat, problémákat is hozott. A városi párt- és tanácsi vezetés ezeket a gondokat nem kendőzi el, hanem szembenéz velük. Ilyen gondunk a művelődési központ vezetése. Augusztus közepétől jól felkészült igazgató kinevezésével kívánjuk feloldani az eddigi ideiglenességgel járó belső feszültséget. Hasonlóképpen rendezni kívánjuk a még nem megfelelően működő tanácsadó testületet. A jövőben fontosságának megfelelő szerephez kell juttatni ezt a társadalmi testületet, melynek a közös fenntartásban részt vevő vállalatok képviselői a tagjai. Információval, tanácsaival, véleményével növelheti a közművelődési munka tartalmának színvonalát. A jövő: a közművelődési integráció Előbbre kell lépnünk a város közművelődési intézményeinek együttműködésében, munkájuk összehangolásában is. Ezen a területen rendkívül nagy tartalékaink, lehetőségeink vannak. Az idén adtuk át például rendeltetésének a több mint 600 négyzetméter alapterületű úttörőpalotát. Meg kell szüntetni elkülönültségét a művelődési központtól, hiszen egymásra utaltságuk nyilvánvaló, céljuk közös: a város és környéke ifjúságának szocialista nevelése. Ez év végén elkezdődhet a Tiszti Klub városi könyvtárrá alakítása. Ez azt jelenti, hogy a jelenlegi 60 ezer kötetes könyvtár százezer kötetessé fejlődik. Ez a régiből újjávarázsolt köz- művelődési intézmény új lehetőségeket és feltételeket nyújt kulturális politikánk még sikeresebb megvalósításához. Az új könyvtárnak szorosabb kapcsolatban kell együttműködnie a művelődési központtal és az úttörőházzal. Külön-külön működésük ugyanis magában hordja a párhuzamosság, az anyagi pazarlás, a szellemi tőke szétfor- gácsolásánák veszélyét. A jövő csakis az adott közigazgatási egységeken belüli köz- művelődési intézmények integrációjáé. Csak az erők ösz- szefogása, egységes irányítása hozhatja meg a közművelődésben is a kívánt eredményeket. Az erők koncentrálása egyáltalán nem zárja ki a differenciáltságot. Azt, hogy például a könyvtár és az úttörőház, a művelődési központ, rendeltetésének megfelelően tevékenykedjék, de feltétlenül szervezetszerü összhangban. Ennek az integrációnak a csíráját hordja magában az évek óta működő városi közművelődési munkaközösség. Ennek a munkaközösségnek a tagjai a közművelődési intézmények vezetői. Rendszeresen összejönnek, megbeszélik tapasztalataikat, összehangolják feladataikat. Ez már eredmény. Munkájuk eddigi tapasztalata igazolja a szorosabb együttműködés intézményesítését. Az együttműködési törekvések ellenére ugyanis a sajátos érdekek időközönként utat törnek és meghiúsítják a legjobb szándékokat is. A törvényes lehetőségeken belül arra törekszünk, hogy Vácott ezt az integrációs folyamatot politikai munkával, a rendelkezésünkre álló anyagi eszközökkel elősegítsük. Együttmunkálkodva a járással *"* Megoldásra ~ vár még az a szükségszerű feladat is, hogy váljék a művelődési központ a járás művelődési intézményeinek módszertani központjává, s a járásban dolgozó közművelődési szakemberek otthona legyen ez a ház. Szervezzenek rendszeres tapasztalatcseréket, módszertani előadásokat, konzultációkat. Ehhez a központ munkatársainak több időt kell tölteniük egy-egy községi művelődési házban, jobban megismerni a járás kulturális életét, a községekben folyó közművelődési munkát. Van mit tanulni a váci járás pezsgő, sokoldalú, színes kulturális életéből. Nagymaros, Ze- begény, Veresegyház, Püspökhatvan, Vácrátót nemcsak nekünk, Vác városiaknak, hanem a megye, sőt, az ország lakosságának is gazdag tapasztalatokat, szép kulturális élményeket nyújthat. Jó szolgálatot tenne, ha a jövőben a város hírneves kórusai (Vox Humana, a KISZ- és az Üttörő- kórus) többet szerepelnének a járás községeiben és fordítva, a járás nagy hírű együttesei többször gyönyörködtetnék a város közönségét. Képzőművészeinknek is sok lehetősége van a járás dolgozói előtti szereplésre. A járás és a város szerves egységet alkot: a politikai, gazdasági, kulturális munkában a két terület kölcsönösen hat egymásra. Ezer szállal vagyunk ösz- szekötve. kapcsolataink, együttműködésünk szükség- szerű. Ezért törekednünk kell az együttműködés hatékonyságának növelésére a közművelődés területén is. Művelődési központunk, mint a közművelődés városi és_ járási központja, egyeszten- dős. Lassan kinövi, elhagyja az új intézményekre jellemző hiányosságokat. Egyre alkalmasabbá válik szerepének betöltésére. A város párt- és tanácsi vezetésének, a közművelődés hivatásos munkásainak azon kell munkálkodniuk, hogy azok a dolgozók, akik közösen építették és közösen fenntartják, minél jobban meg legyenek elégedve munkájával. Papp József, az MSZMP Vác városi bizottságának első titkára l
