Pest Megyi Hírlap, 1977. július (21. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-21 / 170. szám

Nyári gyakorlaton A 35. számú élelmiszerbolt első éves ipari tanulói nyári gyakorlati idejüket töltik az üzletben. Zatykó Rózsa, Juhász Éva és Kálmán Anikó az üzlet kirakatát csinosítja. Varga Irén felvétele Jó hírű tehenészet Modern istálló épül Az Arany János Termelő­szövetkezet egyik jól jövedel­mező üzemága a szarvasmar­ha-hizlalás. Jelenleg 102 bi­kát és 39 tehenet hizlalnak, és havonta jó néhány álla­tot adnak át az állatforgalmi és húsipari vállalatnak, mely a bikákat 560—600 kilogram­mos súlyban veszi át. Kéri Sándor etetőmesterrel beszél­getünk munkájáról. — Csaknem húsz esztende­je foglalkozom jószággondo­zással — mondta. — Jó ideig a kocséri tJj Élet Tsz szarvas­marhatelepén dolgoztam, öt év óta az Arany János Ter­melőszövetkezet tagja va­gyok. — Hány jószággal bánik? — A borjúkkal együtt, 160 állattal. — Sok a munka velük? — Bizony, akad elég, de szívesen csinálom. Szeretem a jószágot. A fizetésre sem pa­naszkodhatok, prémiumot is kapok, havonta egy -ké ezer forintot. Hosszú a nap, míg a háztáji tennivalókra is jut időm. A termelőszövetkezet fej­leszteni akarja a szarvasmar­hatelepet. A régi mellett már építteti az új, korszerű, 200 férőhelyes hizlalóistállót, mely még az idén készen lesz, s nagymértékben növeli a tsz hizlalásból származó bevéte­lét. K. L. SPORT Kézilabdás lányok sikere Miskolcon, a sportcsarnok pályáján, hatnapos merkö- zéssorozattal, az országos dön­tővel fejeződött be az 1976/77. tanévi középiskolás kézüab- ua-bajnokság. A sportágban ilyen magas szintig most ju­tott el városunkról először csapat: a Nagykőrösi Toldi Miklós Élelmiszeripari Szak­középiskola és Szakmunkás­képző Intézet leánygárdája. A diák női bajnoki orszá­gos döntőben a nyolc csa­patot két csoportba sorolták. A körösi lányok az erősebb (A) csoportba kerültek, s mind a négy együttes jó erőt kép­viselt. A Gyönki Gimnázium ellen 5:5-ös döntetlent értek el, az NB Il-es játékosokat is szerepeltető Kiskunhalasi Gimnáziumot 13:10-re, a Fü­zesabonyi Gimnáziumot pedig 16:8-ra legyőzték a mieink, és csoportelsőként bejutottak a négyes döntőbe, melybe ma­gukkal vitték az egymás el­leni eredményt (Nagykőrös— Gyönk 5:5), majd a területi döntőből már ismert Sárbo­gárdi Gimnáziumtól 4:3-as ve­reséget szenvedtek a toldi- sok, s végül, az igen erős ké­zilabdázásáról ismert debre­ceni gárdát, a 'mostani bajnok Bethlen Közgazdasági Szak- középiskolát ll:6-ra legyőz­ték. Nagyon kiegyensúlyozott volt a mezőny, színvonala­sak voltak a mérkőzések, iz­galmas, kemény csatákat lát­tak az érdeklődők. A jól felkészült csapatok kö­zül azok értek el jobb hed­zést. amelyeknél a játékosok egyénileg jobban és többet tudtak rögtönözni. A csapa­tok keresztbe verték egymást, következésképp igen izgal­mas volt a mérkőzéssorozat. Az ünnepélyes külsőségek között megrendezett női ké­zilabda diák bajnoki do­bén a Nagykőrösi Toldi DSK csapata (Acsbog Mária — Apró Mária, Somogyi Erzsé­bet (2), Német Mária (12), Ráfit Ilona, Csizmazia Agnes (16), Szabó Márta (1), Adám Katalin (5), Rekeczki Ildikó (2), Sáfár Ildikó (10) a nagyon megérdemelt és igen előkelő második helyen végzett, ami a labdajátékok közül az utób­bi idők legnagyobb nagykő­rösi sportsikere is egyben. Német Mária megkapta a legjobb játékosnak felajánlott különdíjat. A körösiek az első mérkő­zéstől kezdve elnyerték a szak­emberek és a közönség ro- konszenvét, s nagyszerű küz­dőszellemmel, jó kondícióval érték el sikerüket, melynek kovácsa Hegedűs Károly test­nevelő tanár. A városunkbeli lányok tel­jesítményének értékét növe­li, hogy az előcsatározások- kal együtt, 482 csapat közül kerültek a legjobbak közé, valamint az. hogy tavasszal igen sok, összesen 35 mérkő­zést játszottak, s a szén so­rozathoz méltó volt a befe­jezés is. KÉT SZAKOSZTÁLYBAN — ÚJABB EDZŐK A Nagykőrösi Pedagógus Sportegyesület elnöksége ülést tartott. Dr. Kovács Gábor sportköri elnök bejelentése szerint, gondot okoz a torna­sportág tervezett fejlesztése mert a Pest megyei Testne­velési és Sporthivatal az ígért 260 ezer forintos támogatás helyeit, csak 130 ezret küldött, a helyi tanácsnak pedig a sportélet támogatásán túl, más problémákat is meg kell ol­dania. A sportkörben tavasszal nőtt az edzők létszáma: a tornász­szakosztályban Hüllner Péter és Szilárd Frigyes testnevelő tanárokkal, a kosárlabdában Varga György személyével erősödött az egyesület. Falusi István, a tanács se­gítő szándékáról beszélt. Többen aggodalommal szól­tak arról, hogy az NB Il-es férfi kosárlabdacsapatnál töb­ben kiöregednek, emiatt időn­ként ideges a pályán a lég­kör, de ez a rendszeres ed­zéslátogatással kiküszöbölhe­tő. VÁROSI KISPÁLYÁS bajnokság összesen 17 csapat nevezett a városi KISZ-es kispályás labdarúgó-bajnokságra. Júli­us 23-án és 30-án, a Kinizsi- sporttelepi bitumenes és sala­kos, valamint az Ifjúsági- sporttelepi bitumenes kézi­labda-játéktéren, három cso­portban, körmérkőzéses rend­szerben kerül sor a selejtező- mérkőzésekre. Végül, szintén a három helyen, augusztus 1- én a csoportok azonos helye­zettjei játsszák a döntő, hely­osztó mérkőzéseket, eldöntik az első kilenc helyezés sor­sát. Emeli a rangot, hogy Varga András, Faragó Sándor és Orosházi Ferenc szeméi- ben, aktív játékvezetők bí­ráskodnak majd. S. Z. CSÜTÖRTÖKI MŰSOR KÉZILABDA Kinizsi-sporttelep, 16 óra: Nagykőrösi Kinizsi vegyes— Csepel SC Sportiskola ifi, ba­rátságos mérkőzés. Népszerű akció Ifjúsági lakások Igen népszerűek a város­ban az ifjúsági lakásépítő­szövetkezetek által hirdetett akciók, melyek révén sok fia­tal jut kényelmes, új otthon­hoz. Legutóbb ismét egy la­kóház építését határozták el a Tormásban. Összesen 18 1 ) kást alakítanak ki az épült .- ben, az építkezésben részt­vevők igényeinek és kívánal­mainak megfelelően. Elfogadják azok jelentke­zését is, akik ugyan nem nagy­kőrösiek, de a városban sze­retnének letelepedni. A la­kóházat a helyi építőipari szö­vetkezet munkásai építik, ha­sonlóan az eddig átadott if­júsági lakásokhoz, 2—3 és fél szobás különféle típusú és alapterületű lakásokat alakít­va ki. Az építésre a lakás árának szociálpolitikai ked­vezménnyel csökkentett ősz- szege 25 százalékát kell be­fizetni. Jelentkezni a KISZ városi bizottságán lehet, ahol bővebb felvilágosítást is adnak az érdeklődőknek. NAGYKŐRÖS! M “ mZsss líradó A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXI. ÉVFOLYAM, 170. SZÁM 1977. JÜLIUS 21., CSÜTÖRTÖK Egy hét Sződligeten Tanfolyam KISZ-titkároknak Egyhetes felkészítő tanfo­lyamon vettek részt a város munkahelyi KlSZ-alapszer­vezeteinek titkárai Sződlige­ten, a KISZ megyei bizottsá­gának Ligeti Károly iskolájá­ban. Nagy érdeklődéssel hallgat­ták azokat az előadásokat, melyek a következő hónapok ten­nivalóival kapcsolatban adtak hasznos módszer­tani útmutatásokat. A 40 titkár részletesen meg­ismerkedett az év második felében soron következő ese­ményekkel összefüggő teen­dőkkel is. Megbeszélték pél­dául, miként ünnepük meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmének 60. évfordulóját, s hogyan készül­nek fel a jövő nyáron, Ha­Friss áruk, igényes vevők Forgalmas pavilon Idén tavasszal, az új Ifjú­ság ABC-áruház mellett, kis zöldségespavilont állított fel az ÁFÉSZ a lakótelepeken élő családok ellátásának javítá­sára. Az elgondolás helyes­ségét bizonyítja, hogy azóta alaposan megnőtt az elárusí­tóhely forgalma, zöldség- és gyümölcsfélékből. Napi munkájukról Simon Balázsné üzletvezető-helyettes, az Ifjúság ABC-áruház Mé­száros János szocialista bri­gádjának tagja ezeket mon­dotta : — Pavilonunkat megked­Vezetik a gázt ••’ti».-"»« min Augusztus végén már a Kossuth Lajos utcai házakban is vezetéken érkező gázzal főzhetnek a családok, s ősztől ter­mészetesen azzal is fűthetnek majd. Képünkön: a Tiszatáj Termelőszövetkezet Petőfi szocialista brigádjának tagjai a gázvezetékek lefektetéséhez szükséges árkot ássák a járda mentén. Varga Irén felvétele vélték ' a vevők. Mindig friss áruval várjuk őket, s az árak alacsonyabbak, mint a pia­con. — Honnan érkezik a gyü­mölcs és a zöldség? — Az ÁFÉSZ Kálvin téri, Csokonai úti, nyársapáti és kocséri felvásárlótelepeiről, va­lamint közvetlenül a kistermelők­től. Sok olcsó gyümölcsöt kapunk a konzervgyártól is, a múlt héten például öt mázsa őszi­barackot küldtek, melyet mi 4,80-ért mértünk ki. Egy nap alatt elfogyott. — Mekkora a kis üzlet for­galma? — Havonta mintegy 100 ezer forinttal segíti áruházunk 2 és fél milliós havi forgalmát. Az ÁFÉSZ Ceglédi úti élel­miszer-áruházában Várkonyi Balázsné üzletvezető-helyet­tes hasonló elismeréssel szólt saját pavilonjuk forgalmá­ról. Elmondta, gyakran utaz­nak vidékre is, hogy kellő mennyiségű és vá­lasztékú zöldség- és gyü­mölcsfélékről gondoskod­janak. Az áruház forgalma itt is el­éri havonta a két és fél mil­lió forintot, s 170 ezret a pa­viloné. Elégedetten szóltak a vásár­lók is. Mint mondták, mindig friss árut vehetnek, s a keres­kedők ígérték, péntekre már görögdinnyét is kapnak Ti- szakécskérőL K. vannában megrendezendő VI. Világifjúsági Találkozóra. A VIT-re egyébként a KISZ városi bizottsága intézkedé­si tervet dolgozott ki, melyet Sződligeten beszéltek meg az alapszervezetek vezetői. A tervek között szerepel egye­bek között, hogy mozgalomtörténeti vetél­kedőket, sportversenye­ket rendeznek, s a VIT jegyében kerül sor szeptember 18-án a három szomszédos város, Kecskemét, Cegléd és Nagykőrös fiatal­jainak találkozójára is váro­sunkban. Szó volt az egyhetes tanfo­lyamon a szervezeti élet kér­déseiről is, például arról, hogy miként foglalkozzanak a KISZ-en kívüli fiatalokkal, hogyan mozgósítsák őket po­litikai, kulturális és sport- rendezvényeikre. Fórumot is tartottak Sződ­ligeten: Káló Józsefet, a vá­rosi pártbizottság titkárát és Tanai István tanácselnök-he­lyettest látta vendégül a 40 KISZ-titkár. A város fejlesztésével kapcsolatban tettek fel nekik kérdéseket. Sokan érdeklődtek arról, ho­gyan változik meg a város a 15 éves távlati fejlesztési terv eredményeként, milyen lesz Nagykőrös további iparoso­dása, miként bővítik a köz­szolgáltatásokat? Khim Antal Szekrénysorok, hererák Bútorkiállítás A Nagykőrös és Vidéke Fogyasztási és Értékesítő Szö­vetkezet, abból a célból, hogy megismertesse a város és kör­nyékének lakosságával a leg­újabb lakásberendezési tár­gyakat, a legkedveltebb ha­zai és külföldi bútortípuso­kat, minden esztendőben bú- torkiállítást és -vásárt ren­dez. Az idei bemutatót július 21. és 31. között rendezik meg a Kinizsi Sportkör nagy­termében, ahol lakószobákat, különféle garnitúrákat, szek-> rénysorokat, gyermekszobákat, konyhabútorokat, heverőket 1 és egyéb szobabútorokat lát- I hatnak az érdeklődők. — Nyaraljunk Pest megyé­ben! — javasoltam váratlanul, élvéivé valamennyi korábbi ötletünket, amikor már har­madszor lapoztam végig ta­nácstalanul az 1974-ben ki­adott s tapasztalataim szerint jócskán elavult autóatlaszt. — A legtávolabbi sarka is olyan közel van, hogy szükség esetén egy-kettőre hazaérünk — érveltem tovább, teljesen feleslegesen, mert mint utóBb kiderült, merésznek tűnő el­gondolásom már az első pilla­natban osztatlan sikert ara­tott. Lányaim, legutóbbi viseg­rádi üdülésünk emlékeit idéz­ve örvendeztek, s fiókjaikat kiborítva előkeresték a szak- szervezeti üdülő lakóinak fu­tóversenyén szerzett oklevelei­ket, életem párja pedig, Tra­bant névre hallgató járművünk vezéreként, az út várható szép­ségei közé azonnal besorolta az előreláthatólag csekély vég­összegű benzinszámlát is. Nehogy elmaradjak a taka­rékoskodásban, gyorsan kije­lentettem, hogy ezúttal kem- pingezni fogunk, ha sikerül sátrat szereznünk valahonnan. Sajnos, nem volt időm a ja­vaslatot visszaszívnom, mert 'anyaim a legszebb irokéz ha­gyományokat lepipálva, öröm­ujjongással kísért indián tánc- oa kezdtek, feleségem pedig magához ragadva az indító­kulcsot, elindult kölcsönkérni a szükséges felszerelést­Kétnapi szorgos utánjárással meg is szedett mindent. Sát­rat, gázfőzőt, három hálózsá­Nyaralás Pest megyében, I. Sátortábor, meglepetésekkel kot és meleg takarót, sőt, vá­sárolt egy úgynevezett tábori szoknyát is Kecskeméten, melyről utóbb kiderült, hogy szűk, s világos színe miatt semmire sem használható, vi­szont, a fák közé kifeszített madzagra terítve, eleganciánk kétségbevonhatatlan bizonyí­tékaként szolgálhat. A csomagolás, szerencsére, nem tartott sokáig, csupán az okozott gondott, hogy néhány frissen mosott ruhadarabun­kat vizesen kellett elpakol­nunk. (Azóta szerencsésen megszáradtak, de ez csak ha­zaérkezésünkkor derült ki, mert addig hozzájuk sem nyúltunk.) Jóval nagyobb szükségünk lett volna viszont kanálra, villára és tányérra, ám azok után hiába kutattunk csomagjaink mélyén. ★ — Nagykőrös, Cegléd, Mo- nor, Gyömrő, Pécel, Isaszeg, Gödöllő — adtam meg az út­irányt, miután elhelyezked­tünk a csomagtartóból kiszo­rult sportszatyrok, tollaslabda­ütők és horgászbotok között. — Nem állunk meg sehol — tettem még hozzá. — Nem nézelődni megyünk, hanem pihenni. Gödöllőn ebédelünk, feltéve, hogy sikerül átkel­nünk a hármas úton. Sikerült. A manővert csupán az za­varta, hogy a már olvasni is tudó nagyobbik lányom anyja nyakába kapaszkodva kiabál­ta, balról éttermet lát. Felfe­dező képességeit értékelendő, meg is álltunk a Gödöllő ét­terem előtt, bízva abban, hogy nemcsak az ajtón kívül lehet sört inni, a törzsvendégek szokása szerint, hanem bel­jebb is. Nem is csalódtunk. Volt sör és cola is. Csupán azon lepőd­tünk meg, hogy a pincér sze­rint, a kofapecsenyét nálunk fokhagymával készítik, ám erről a főszakács és segédei mit sem tudtak. Valószínűleg nagy a forgalom, és ételrecep­tekről nincs idejük beszélget­ni. Ez a túlterheltség okozhat­ta azt is, hogy a négy tányér uborkasalátát, melyet a szor­galmas felszolgáló a földre tálalt, a takarítónő, szemótla- pát helyett, egy dobozfedélre söpört össze. Az uborkára egyébként nem ismertünk rá, de a csorbult, repedezett tá­nyérokat ismerősként üdvözöl­tük néhány pillanat múlva az asztalunkon. A gödöllői ven­déglátók. úgy látszik, mesterei a gyors átszervezésnek. Szerencsénk később sem ha­gyott el. A Grassalkovich kas­tély kapuja előtt őgyelegve, nem esett a fejünkre az ugyancsak omladozó vakolat, sőt, találtunk néhány szái négylevelű lóherét is, melyek­ből kettőt lányaim a váci te- relőutat elmagyarázó rendőr­nek adtak. Némi ijedelmet okozott, hogy a forgalom őre rövid gondolkodás után elő­vette jegyzetfüzetét, de hamar megnyugodtunk, mert kide­rült, hogy csupán a szerencsét hozó levélkét kívánta lepré­selni. ★ Azóta is hálával gondolok a gödöllői négylevelű lóherékre. Nyilván nekik, meg a szolgá­latkész tornyaik magasából is útbaigazítással szolgáló fegy- öröknek köszönhetjük, hogy a váci révet is megtaláltuk, s átkelhettünk a Dunán. Legyőztük a tahitótfalui hi­dat, s boldogan gurultunk be a leányfalui kempingbe. Ott némi gondot okozott, hogy a kapu őrzője nem állt elénk, s faggatózott arról, mi járatban vagyunk, de aztán magunktól is megtaláltuk a recepciót, s leszurkoltuk a három éjsza­káért kiszabott 156 forintot, melyről kiderül', hogy jutá­nyosán szabott ár, autóklub­tagsági igazolványunkra való tekintettel. Hálából négyen, a kézmosá­sokat leszámítva, összesen hu­szonnégyszer megmosdottunk — a lányok mindannyiszor hi­deg vízben, mert elromlott a bojler —, s vettünk egy üveg vodkát, 96 forintért. Persze, felvertük a sátrat is egy autó­buszra való létavértesi gyerek sátrainak szomszédságában, ami jó választásnak bizonyult, mert a gyerekek önfeledt örö­me és vidámsága valóban kedvet adott a táborozáshoz. Sajnos, csupán kedd estétől csütörtök reggelig élvezhettük társaságukat, mert aztán, szó szerint, szedték a sátorfájukat, és elmentek, helyükbe pedig vadevezős fiatalemberek jöt­tek. akik nemcsak jókedvűek, hanem hangosak is voltak. Különösen éjfél után. ★ Reggel viszont egészen csendben elkezdtek a sátrak között futballozni, s kitörő örömmel köszöntötték azt a társukat, akinek sikerült a szomszéd külföldi család sát­rát telibe találnia. — I am sorry! — mondták, ki tudja, milyen megfontolás­ból, s aztán tovább rúgták a bőrt. Sietve mi is pakolni kezd­tünk, nehogy a külföldiek sor­sára jussunk: egyikünk sem kedveli a reggeli teát, futball- labdával ... Farkas Péter (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom