Pest Megyi Hírlap, 1977. július (21. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-02 / 154. szám

GALGAMACSA Bővíti gépműhelyét a szövetkezet GYORSABB, BIZTONSÁGOSABB TERMELÉS Mezőgazdasági gépeik mű­szaki kiszolgálásának korsze­rűsítésén dolgoznak a galga- mácsai összefogás Termelő- szövetkezetben. Ennek egy ré­sze már több mint terv, a gépműhely bővítésének mun­kálatai javában folynak. — Szövetkezetünknek hu­szonöt traktora, hat gabona- kombájnja, kilenc tehergépko­csija, két mikrobusza, egy au­tóbusza, és négy terepjáró személygépkocsija van — köz­li leltárszerű pontossággal Pecze János főmérnök. Ezek rendszeres karbantartása sok munkát jelent. Gondjainkat növeli, hogy kinőttük a régi műhelyt, amely már nemcsak kicsi, de felszerelései sem fe­lelnek meg minden tekintet­ben. Ezért határoztuk el a Ja­vítóműhely bővítését, és karbantartó részleg felál­lítását. A régi épületben, amelyben erő-, munkagépeket és gép­kocsikat javítottunk, megma­rad, e mellé építjük a szerviz­műhelyt, egy új munkagép­javító csarnokot, autójavítót és külön dieseladagoló-beállító és villanyszerelő műhelyt. El­készül egy kisebb kéziraktár, amelyben a karbantartáshoz szükséges legfontosabb anya­gok, tartozékok kapnak helyet. Megszervezzük a gépek jobb kiszolgálását is. Arra tö­rekszünk, hogy a jövőben egyáltalán ne kelljen kivonni a gépeket a termelésből, a karbantartás idejére. Ezért a műhely műszakját az esti órákra ütemezzük, s mind a napi mind a heti javításokat az itt foglalkoztatott szakmunká­sokra bízzuk. Csupán annyi engedményt adunk, hogy a traktorok az okvetlenül szük­séges nagyobb javításokra beállhatnak délután a műhely­be. — A rendszeresebb karban­tartás megszervezésére ösztön­zést adott az a kapcsolat, amely a Mezőgazdasági t Gép­kísérleti Intézet javítástech­nológiai főosztályához köt bennünket. Dr. Mélykúti Csa­ba osztályvezetővel és Kecs­kés Csaba tudományos mun­katárssal alaposan megbeszél­tük a korszerű hibamegelőző karbantartási módszereket. Nagyon hasznosnak tarjuk az intézetnek azt az ajánló füze­tét, amelyet éppen a traktorok korszerű karbantartásáról ké­szítettek. Ennek nyomán mi is a gépek által elfogyasztott gázolaj mennyisége után álla­pítjuk meg, és ütemezzük a traktorok karbantartását. Ezért bevezetjük a házi gáz­olajjegyes rendszert. így trak­torosaink hozzászoknak ah­hoz, hogy addig nem üzemeltetik to­vább a gépeket, amíg az előírt ellenőrzéseket és javításokat el nem végzik. Űj olajjegyet csak ezután kaphatnak. Érdemes hozzátenni az el­mondottakhoz, hogy az ilyen gondosság nem egyszerűen ab­ban az erkölcsi elismerésben térülhet meg, amely megille­ti a jó állaipotot fenntartani igyekvő gépészeket. A nagyobb közös haszon abban van, hogy a rendszeres karbantartás hoz­zájárul a jobb minőségű gyors és biztonságos termeléshez. Az a körülbelül kétmillió fo­rint, amit a gépjavító műhely bővítésére szántak, a galga- mácsai összefogás Termelő- szövetkezetben — jó célt szol­gál. Kaposi Z. Pál Tizenöt éve baleset nélkül A hét végén tizennyolcán meghaltak, huszonhatan sú­lyosan, harmincötén könnyeb­ben megsérültek... Minden hétfőn halljuk a közúti szol­gálat jelentését, s akarva, akaratlanul megborzongunk — egyelőre nem rólunk van szó. A baleseti rovatban annyi vezetőről olvastunk, hogy már nehezen képzeljük el, akadnak sofőrök, akik több százezer kilométert megtettek már, s még csak koccanásuk sem volt. Pedig sokan vannak ilyenek. A közlekedésbizton­sági tanács június elején osz­totta ki a Vezess baleset nél­kül mozgalom jutalmait. A gödöllői járásból ezúttal ket­ten — egy gödöllői és egy ke- repesi gépkocsivezető — sze­repelt a listán. Mindkettőjü­ket felkerestem, érdekelt, mi­vel foglalkoznak, hogyan örülnek az elismerésnek, de csak egyikükkel sikerült ta­lálkoznom. Gödöllőn, szépen berende­zett családi házában beszél­gettünk Pásztor Károllyal, a városgazdálkodási vállalat al­kalmazottjával. Kérdeztem életéről, munkájáról, szenve­délyéről, s valahogyan min­dig az autónál kötöttünk ki. Tizenöt éve van jogosítványa, hetedik éve dolgozik a válla­latnál, ahol már a harmadik kocsit vezeti, jelenleg egy billenős IFA tehergépkocsival jár. — Hány kilométert vezetett baleset nélkül . és mennyit dolgozott ezért az eredmé­nyért? — Hétszázötvenezer kilo­méternél tartok. Teljesítmé­nyem a havi kétszáz órát jó­val meghaladja, télen három- száztíz-háromszázhúsz óra is volt. Két kocsival szórtuk a sós homokot Gödöllőn, volt úgy, hogy egyfolytában 48 órát ültem a volán mögött. Kocsikísérőnk nincs, daruval rakják fel a szállítandó só­dert, homokot s mi havonta négyszáz forint rakodási pénzt kapunk. — Láttam a saját személy- gépkocsiját, ragyogott a tisz­taságtól. A munkahelyi teher­autóját is így ápolja? — Nagyon vigyázok, hogy egy karcolás se legyen rajta, s ha egy kicsit zörög, máris megnézem, mi a baia. Kollé­gáim szerint nevetségesen so­kat takarítom. Egy hiányzó alkatrészért képes vagyok Pestre menni, csakhogy rend­ben legyen minden. Hat éve van saját kocsim, magam ja­vítom, műszaki vizsgára is egyedül készítettem elő. Ne­kem a hobbim az autószere­lés. S mit mondhat a kérdező. Szép hobbi, jó hobbi, különö­sen ha valakinek a jogosít­ványa mellé van még karosz- szérialakatos, autogén- és vil­lanyhegesztő szakmunkás ok­levele is. — Örült a jutalomnak? — Kicsit meglepődtem, a Volán székházában adták át, de ott sem voltam, mert ép­pen Fonyódligeten nyaraltam családommal. A főnököm hoz­ta utánam az ajándékot, egy VEF—203-os táskarádiót. B, E. IV. ÉVFOLYAM, 154. SZÁM 1977. JÜLIUS 2., SZOMBAT Beszédes árjegyzékek Tovább javult a zöldség- és gyümölcsellátás Hűtőpultok kisebb boltokban is Hogy a nyár mikor köszönt be, azt ki-ki sajátos helyzete szerint ítéli meg. Mert hogy izzadunk, még semmit sem jelent, hiszen volt az idén ká­nikula márciusban is. S ma­gyarázhat bárki a diáknak, ha a vakációt pótvizsgára készül­ve tölti, mgesküszik rá, hogy az idén nem is volt nyár. Mi­ként a kereskedőnek sem a csillagászati napforduló adja a jelet a szorgosabb munkára. Az idény sokkal inkább az idegenforgalom megélénkülé­séből, .a primőrök, a friss gyü­mölcsök és zöldségek megje­lenéséből tapasztalható, s a vásárlókedv növekedéséből. Most, hogy már kereskedői szemmel nézve sincs híja a nyárnak, jogos a kérdés: ho­gyan állunk a nyári ellátással? Sör A járási hivatal élelmiszer- gazdasági és kereskedelmi osz­tályán Nádaski Lászlónéval és Tóth Istvánné'val beszélget­tünk, s először a vendéglátó- iparról esett szó. Örökzöld té­ma a meleg napokban a sör. Legalábbis annak, aki szereti, és annak is, aki felszolgálja, avagy nem tudja felszolgálni. Mi lesz az idén? Ha a választ így kezdjük: az üdítő italokban nincs és nem is lesz hiány, a sörre szomjas fogyasztó már sejtheti, hogy a habos nedűvel ismét takaré­kosan kell bánnia. Az antial­koholisták persze dörzsölgetik a tenyerüket, ismét sikerült némi teret nyerni a józanság­nak, de az előretörés elvsze­rűségét illetően — legalábbis a sör frontján — a legádá­zabb szeszellenesek se ringas­sák magukat illúziókban. Sör továbbra is a belföldi terme­lés szűkössége és a szállítási hercehurcák miatt nem lesz elég. Hogy mennyi az elég és mennyi a sok, azt nehéz vol­Negyvenkét lakás na megmondani. Tény, hogy a sör keretes áru, azaz a me­gyei kvótát osztják szét a járások, a városok, illetve a kereskedelmi egységek között. Hogy több legyen, mint amennyi jár, az importból kell ügyeskedni, de az drágább. Ez az ügyeskedés üdvözlendő ke­reskedelmi erény, nem úgy mint a szállítások zavartalan­ságát elősegítő akciók. Mert ne féljünk leírni; bizony gyakran jól megalapozott személyes szimpántián múlik, hogy ke­vesebb vagy több rekesz érke­zik, mint amennyi járna. Viták kerekedhetnek a tá­volság ügyében is. A söripa riak harminc méterig hordják be a ládákat, ám ha a gépko­csi és a raktár közötti út több ennél vagy lépcső nehezíti a cipekedést, csak plusz — tör­vényes — fizetségért hajlan­dóak a munkára. Hogy az elő­írások ellenére sem sikerül mindig megállapodni? Vala­mivel több belátásra lenne szükség. Húsfélék Az élelmiszerellátásban is akad mit boncolgatni. Ha csak az alapvető élelmiszereket te­kintjük is, bőven lelhetünk javítanivalóra. Kezdjük a hús­félékkel. Az általában kedve­ző képet a töltelékáruk, a fel­vágottak választékbeli és mennyiségi hiányosságai csú­fítják el. A gödöllői járást a Váci Húsipari Vállalat látja el, a Galgavidéke ÁFÉSZ terüle­téhez tartozó tizenhat község­be ezenkívül termelőszövetke­zeti húsfeldolgozókból is ér­kezik áru, a legtöbb a Herná­di Március 15. termelőszövet­kezetből. A kenyeret az Észak-Pest megyei Sütőipari Vállalat részlegei sütik. A korábbi mi­nőségi problémák többsége megszűnt, de hétvégeken gya­kori a panasz: sületlen a ke­nyér. Ez a hiba a hajrámun­kával, a sütödék munkaerő- és kapacitáshiányával magya­rázható. Kevésbé érthető vi­szont a péksütemények tarta­lom- és formaegységének megbomlása. A vizsgálatok szerint kellő mennyiségben tartalmazzák a szükséges anyagokat, de rövidebbek, tömörebbek, kevésbé gusztu­sosak, mint ahogy megszok­tuk. A gyümölcs- és zöldségellá­tás jobb, mint az elmúlt év­ben volt. A gyümölcsökből ugyan még mindig kevesebb és drágább a kínálat — a ko­rai fagyok és a jégkárok miatt — amit vártunk, de a zöldség- és főzelékfélék mennyisége és ára jól tükrözi a kormány- program eredményességét. Szemléltetően bizonyíthatjuk a I fentieket, ha összehasonlítunk két árjegyzéket, az 1976 és 1977 június 24-i állapotokat. Olcsóbb A tölteni való paprika ta­valy ilyenkor 58 forint volt, most 24, a lecsópaprika is 13 forinttal olcsóbban kapható, mint egy évvel ezelőtt. Az uborka 16 helyett 10 forint, a zöldborsó 9,60 helyett 5,40. A paradicsom egyelőre egy-két forinttal drágább, mint ta­valy, de hamarosan esik az ára. Olcsóbb a tök is, s ká­posztából is egyelőre nagyobb a kínálat. Az árcsökkenés a termelési kedv fellendülését tükrözi s azt, hogy a kistermelők az idén az eddiginél több támogatást és kedvezményt kaptak. A felvásárlás javításáért hozott intézkedések — a legkisebb mennyiségű zöldséget is át kell venni, ahol nincs felvá­sárló telep, a boltok is jqgot kaptak az átvételre — is érez­tetik hatásukat. Itt is akad azonban még hiba. A községi tanácsok véleménye, hogy a kereskedők nem rendelnek elég árut, s a kisebb községek­ben a szakboltok hiánya nyomja rá bélyegét az ellátás­ra. Különösen rossz a helvzet Kistarcsán és Kerepesen, Vác- egresen, Váckisúifalun. Kis­tarcsán a Váci Élelmiszerkis­kereskedelmi Vállalat hama­rosan megkezdi az új ABC építését, a Gödöllő és vidéke ÁFÉSZ pedig már hozzá is lá­tott egy kis ABC felhúzásához Szilasligeten. Nyári gond az élelmiszerek hűtése is, bár a mirelithús- és tej, tejtermékek tárolása egész évben megfelelő hűtőberen­dezéseket igényel. Az előző évekhez képest itt is javulás tapasztalható, kisebb boltok is kaptak hűtőpultokat. Ezek­ben lehet elhelyezni a tejet is, amiről egy következő cikk­ben szólunk majd. Mert a panaszok garmadája bizonyít­ja: a tej megér egy külön mi­sét. Gáti Zoltán Jelentkezési határidő: július 15. A szülők figyelmébe A járási-városi egészség- ügyi osztálytól kapott tájé­koztatás szerint, azoknak a gö­döllői szülőknek, akik gyer­meküket az idén, szeptember elsejétől bölcsődében kíván­ják elhelyezni, jelentkezési kérelmüket legkésőbb július 15-ig kell beadniuk az osz­tályra. Július 15-e után érkező ké­relmeket csak 1978-ra tudnak előjegyezni. MATOL Szombaton és vasárnap szabad locsolni Az utóbbi napok csapadé­kosabb időjárása következté­ben Gödöllő vízellátásában megszűntek a gondok, ezért a j városi tanács feloldotta az Gödöllőn, a János utcában a Pest megyei Tanács építő- ! 'Pari_ fogyasztók, üzemek víz­ipari vállalatának dolgozói újabb, 42 lakásból álló házat épí- j korlátozását, tenek. Jelenleg a második szintet falazzák. > A lakosságra továbbra is Ifj. Fekete József felvétele I érvényes a locsolási tilalom, azzal a könnyítéssel, hogy mától, július 2-től, szomba­ton és vasárnap megengedik a locsolást és a gépkocsik mo­sását. A hét többi napjára tovább­ra is érvényes a tilalom, a rendelet megtartását a Víz­művek ellenőrzi. Szombati !e<TJ2 Bizalommal A Mezőgazdasági Gépkí­sérleti Intézetben minden­napos eseménynek számít a gépesítés fejlesztése iránt érdeklődő állami gaz­dasági és termelőszövetke­zeti szakemberek látogatá­sa. Ilyenkor az intézet ille­tékes szakvezetője vagy té­mafelelőse készségesen tár­gyal a vendégekkel. Más­kor maga az intézet hív meg gyárakból, gazdasá­gokból olyan szakembere­ket, akik a gyakorlat olda­láról közelítve szólnak hozzá a fejlesztés, kísérle­tezés alatt álló, új, gépe­sített eljárásokat értékelő vitához. Valami hasonlóra érke­zett nemrégiben az a négy vendég is, aki egy megbe­szélésről távozóban, való­színűleg még sokáig és ugyancsak hevesen vitat­kozott egymás között szakmai kérdésekről. Egye­bek közt arról, hogy mit ér manapság a mezőgazdasá­gi terményszárító gépekbe épített automatikus ned­vességszabályozó? Vagyis egy olyan berendezés, amelynek az a legfonto­sabb feladata, hogy meg­akadályozza a kukorica és a gabona túlszárítását, te­hát csökkentse a felhasz­nált gázolaj mennyiségét. Egyikük véleménye sze­rint ezek az eszközök még kezdetlegesek, fölösleges tartozékok s csak növelik a költséget. Tény, hogy en nek a megállapításnak vannak reális vonásai, de talán nem haszontalan, ha felsorakoztatjuk az ellen­érveket. Annál is inkább érdemes ezt megtennünk, mert nemcsak a mezőgaz­daságban és nemcsak a gé­pesítés egy-egy kérdésében alakul ki az újdonságokkal kapcsolatban ilyen leegy­szerűsítő, kézlegyintéssel elintézett állásfoglalás. Ami az említett újdonsá­got illeti (egyébként soro­zatban gyártják) bevezeti se valóban az első lépések­nél tart, hiszen alig néhány éve hasznosítják egy új­fajta hazai gyártású szárí­tógépen. Az is bizonyos hogy a műszer további tö­kéletesítésén, a jobb vál­tozatok elkészítésén még sokáia fáradoznak a fej lesztök. Ennek kapcsán eszembe jut, hogy nemrég volt al­kalmam a ' nagycenki Széchenyi kastélymúzeum­ban látnom annak a lófo- gatos aratógépnek a mo­delljét, amelynek létreho­zásáért Széchenyi István a múlt században annyira lelkesedett. A mai, min­dentudó arató-cséplő gépe két ismerve, könnyű meg­válaszolnunk a kérdést: vajon ki hitte volna akkor, hogy ennyit fejlődik az aratás-csé&lés technikája? Az akkori kezdetleges, der­mesztő látványt nyújtó masináról kevesen merték volna feltételezni: utódai­ból a mi századunkban annyi lesz, hogy az embe­rek alig ismerik majd az egyik legnehezebb mező gazdasági munkát, az ara tást. Hogy többet költünk manapság technikai kiadá­sokra? Talán nem érdekte­len néha arra gondolni, amiért ennek így kell len­nie. Az egyik az a nemes cél, hogy az embert men­tesítsük a fárasztó munká­tól, a másik, hogy gépeink­kel már a mai technikai színvonalon is gyorsabban, biztonságosabban lehessen termelnünk. Ezek után talán köny- nyebben belátható: ami ma annyira az újdonság erejével hat, hogy szinte hihetetlennek tűnik, lesz-e belőle hasznos gép — cseppet sem biztos, hogy nincs jövője. De annál előbb hasznossá válhat, mi­nél előbb alávetik a gya­korlat próbájának. Nekünk a mai ember alfcoita esz­közöket sem kell jobban féltenünk a próbatételtől, sőt még annyira sem. mint őseinknek. Ha nem idegen­kedünk és nem fogadjuk túlzott kétkedéssel az újat, akkor becsüljük igazán azokat a kortársainkat, akik létrehozásáért fára­doznak. Fehér István

Next

/
Oldalképek
Tartalom