Pest Megyi Hírlap, 1977. július (21. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-20 / 169. szám

1977. JÚLIUS 20.. SZERDA Ürarr W xJlmav Heti jogi tanácsok • A tanácsi bérlakásra meg­állapított lakáshasználatbavé­teli díjból engedélyezhető szo­ciálpolitikai kedvezményről. Egyik olvasónk azzal a kér­déssel keresett fel bennünket, hogy kaphat-e másodízben is ugyanazon gyermekek után szociálpolitikai kedvezményt, ha a meglevő tanácsi bérlaká­sáról a lakásügyi hatóság ja­vára lemondott, és vállalati érdekből más községbe költö­zött. Abból is látszik, hogy ez a probléma többeket érint, mert hasonló kérdéssel már mások is fordultak hozzánk. Ugyancsak ennek a kérdésnek a jelentőségét mutatja az is, hogy az illetékesek hivatalo­san is állást foglaltak ebben a kérdésben. Közlésünk a 2/1977. ÉVM—PM. számú elvi állásfoglalásra is támaszko­dik és mivel közérdekű a té­ma, ezúton adjuk meg az ér­deklődök számára a tájékoz­tatást. A jogszabály kimondja, hogy a bérlőt a tanácsi bérla­kásra megállapított lakás-hasz­nálatbavételi díj összegéből az általa eltartott, vele közös hártartásban élő gyermeke és más családtagok után, szociál­politikai kedvezmény illeti meg. A jogszabály a kedvez­mény elnyerésének részletes feltételeit is megállapítja. Azok, akik aggályoskodtak, minden alapjuk megvolt, mert a kérdésre a jogszabály nem ad választ. Nem marad más hátra, csak a jogszabály ma­gyarázata, ezért mi is a lakás- rendelet végrehajtása tárgyá­ban kiadott 4/1971. (II. 8.) PM—ÉVM. számú rendelet 18. §. (1) bekezdéséből indu­lunk ki, amely azt mondja, hogy ... ugyanazon gyerme­kek és más családtagok után, csak egy ízben engedélyezhe­tő szociálpolitikai kedvezmény a tanácsi értékesítésű lakást vásárló, valamint a telepsze­rű többszintes és egyedi több­szintes lakóházat építő vagy vásárló személy részére. A mi kérdésünk azonban a tanácsi bérlakásra vonatko­zik, mégpedig a lakáshaszná­lati díjat illetőén. Ezzel kap­csolatban az a hivatalos állás­pont, hogy a bérlőt a tanácsi bérlakásra megállapított la- Ikás-használatibavéiteli díjból engedélyezhető szociálpolitikai kedvezmény ugyanazon gyer­mekek és más eltartottak után is csak egy ízben illeti meg Nézzük ezt a hivatalos ál­láspontot most már részletei­ben: Ha a tanácsi bérlakás bér­lője részére utóbb újabb ta­nácsi bérlakást utalnak ki, az erre a lakásra megállapított lakás-használatbavételi díjból a bérlő részére csak olyan gyermekei, illetőleg más eltar­tott családtagjai után enge­délyezhető szociálpolitikai kedvezmény, akik után a bér­lő korábban szociálpolitikai kedvezményben még nem ré­szesült (pl. a korábbi lakás- kiutalást követően született gyermek után). E körülményt a lakásügyi hatóság a lakás kiutalása alkalmával, a lakás- használatba véteti díj fizetési kötelezettség megállapításánál vizsgálja. Ha egyes lakásügyi hatósá­gok a tanácsi bérlakások ki­utalása során korábban a bérlő olyan gyermekei vagy más hozzátartozói után is en­gedélyeztek szociálpolitikai kedvezményt, akik után a bérlő megelőzően már ked­vezményben részesült, akkor a kedvezmény utólagos visszafi­zetése nem rendelhető el, mert az ilyen értelmű határo­zat (tehát lényegében az ere­deti kiutaló határozat rendel­kező részének ide vonatkozó rendelkezését módosító hatá­rozat) állampolgár által gya­korolt és jóhiszeműen szerzett jogokat sértené, következés­képpen a határozat jogsza­bálysértő volna. 0 Megilleti-e a tanácsi bér­lakás bérlőjét térítés, ha a lakásról a lakásügyi hatóság javára mond le? Ennek a kérdésnek a tisz­tázása is közérdekű, mert egyesek nem ismerik ezt a le­hetőséget, ezért lelépésért harmadik személynek átjátsz- szák a lakást, amiből azután az a bonyodalom származik, hogy az illető nem kapja meg a lakást, a másik félnek pe­dig a pénzt is vissza kell fi­zetnie, esetleg részben az ál­lam javára. Tehát mind a le- lépést adó, mind pedig a le­iépé st kapó fél károsul. Nem kell tehát ilyen tiltott ügyle­tekbe belemenni, mert a jog­szabály biztosítja a tanácsi bérlakás bérlőjének a bérleti jog értékének megfelelő térí­tést. A bérleti jog értéke pe­dig azonos a 2/1974. (I. 9.) ÉVM—PM. számú, valamint a 19/1970. (VII. 23.) ÉVM—PM. számú rendélettel módosított 2/1971. (II. 8.) ÉVM—PM. szá­mú rendelet mellékleteként megállapított lakás-használat­bavételi díj összegével. • Kaphat-e az élettárs és a férj özvegyi nyugdijat? Élettársi kapcsolat alapján — a feleségnél ismertetett feltételek fennállása esetén — az a nő kaphat özvegyi nyug­díjat, aki élettársával annak haláláig legalább egy év óta megszakítás nélkül együtt élt és az együttélésből gyermek született, vagy — ha gyermek nem született — tíz év óta megszakítás nélkül együtt élt. Nem illeti meg élettársa után özvegyi nyugdíj azt a nőt, aki az említett egyévi, illetőleg tízévi együttélési idő vagy ennek egy része alatt özvegyi nyugdíjban részesült. Férfi nem kaphat élettársi kapcsolat alapján özvegyi nyugdíjat. Özvegyi nyugdíjat az özve­gyen maradt munkaképtelen férj kaphat akkor, ha a fe­lesége a rokkantsági vagy az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idő megszerzése után, illetőleg rokkantsági vagy öregségi nyugdíjasként halt meg, és a halálát megelő­zően egy év óta a férjét a sa­ját háztartásában, túlnyomó részben eltartotta vagy a bí­róság (bírósági egyezség) a férj részére tartásdíjat állapí­tott meg. • Nem tekinthető sem la­kásnak, sem üdülőnek (hétvégi háznak, nyaralónak) a kifeje­zetten gazdasági célt szolgáló létesítmény. A pincét, bor- és présházat, szerszámkamrát, ha abban nincs olyan épületrész (helyi­séig, illetőiéig összefüggő helyi­ségcsoport), amely lakás, il­letőleg pihenés, üdülés céljára szolgál, lakásként, illetőleg üdülőként nem lehet figye­lembe venni. Nincs tehát okuk aggodalomra azoknak az olvasóinknak, akik ilyen tar­talmú levelet intéztek hoz­zánk. Ha azonban az említett épületekben olyan épületrész (összefüggő helyiségcsoport) van, amely a szükséglakás kö­vetelményeit meghaladja, és amelynek állandó lakás céljá­ra használnak, azt lakásként kell figyelembe venni Ha pe­dig az épületrészben 12 négy­zetmétert meghaladó alapte­rületű helyiség, van, amelyet idényjellegű pihenés, üdülés céljára használnak, az üdülő­nek minősül. Vonatkozik ez a 12 négyzetmétert meghaladó alapterületű szerszámkamrára is, ha az üdülőegység követel­ményeinek egyébként is meg­felel. Dr. M. J. A LEGFELSŐBB BÍRÓSÁG DÖNTÉSEI Elvált szülök harca a gyermekekért A házastársak elváltak és az asszony, két kislányával, abba a községbe költözött, ahol édesanyja lakott. A na­gyobbik a nagymamához, a ki­sebbik édesanyjához került. Az apa a gyermekek nála tör­ténő elhelyezéséért pert indí­tott. Kijelentette: gondozásu­kat élettársával együtt ingyen is vállalja. A járásbíróság a keresetnek azzal az indokolás­sal adott helyt, hogy a gyer­mekek jelenlegi elhelyezése nem megfelelő, a házasság az asszony hibájából romlott meg, ezenkívül az apát a kis­lányok látogatáséiban akadá­lyozza. Törvényességi óvásra az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé került, amely a járásbíró­ság ítéletét hatályon kívül he­lyezte és az apa keresetét el­utasította. A határozat indokolása sze­rint gyermekelhelyezésnél gondosan vizsgálni kell a szü­lők iránt táplált érzelmüket. A bíróság mindkettőjüket meghallgatta, s bár a 11 és 12 éves gyerekek jó értelmi ké­pességgel rendelkeznek, nyi­latkozatukat. nem megfelelően értékelte. Mindketten hangoz­tatták: nem kívánkoznak édes­apjukhoz költözni, jelenlegi el­helyezésükhöz ragaszkodnak. Elmondták, hogy egymás szomszédságában laknak, s így naponta találkoznak. — A gyermekek olyan kor­ban vannak — mondta ki. a Törést jelentene MUNKAJOG (2.) A szabadság kiadásának szabályai Célszerű, ha az üzemek, mű­helyek és osztályok — lét­szám szerint, személyre le­bontva — előre elkészítik éves szabadságolási tervüket. Természetesen a dolgozó ké­relmére engedélyezhető a sza- badságnak eltérő időben' valói kiadásp . ist A szabadság ki­adásának időpontját a válla­lat határozza meg, de annak beosztása előtt a dolgozót meg kell hallgatni, és kívánságait lehetőség szerint figyelembe kell venni. A gyermekes dol­gozókat, valamint azokat, akik már hosszabb időt töltöttek a vállalatnál, kívánatos előny­ben részesíteni. A terv össze­állításakor azt is vegyék fi­gyelembe, hogy aki egyik év­ben nyáron volt szabadságon, arra a következő években télen, ősszel, utána tavasszal kerüljön sor. A szabadság idő­pontját — a kollektív szer­ződés eltérő rendelkezésének hiányában — legkésőbb a ki­adás előtt egy hónappal kö­zölni kell a dolgozóval. Csak a dolgozó beleegyezésével katonai (első tényleges) szol­gálatra történő bevonulás ese­tén, ha emiatt a szabadságot az év folyamán már nem le­het kiadni, úgy annak a vál­lalatnál eltöltött időre eső arányos részét az évben, meg kell váltani, fia' pedig a dol­gozó már több szabadságot vett igénybe, mint amennyi az évből a vállalatnál -eltöl­tött idővel arányos volna, a különbözeire járó átlagkere­setet munkabéréből le kell vonni, illetőleg tartozását a munkavállalói igazolólapra fel kell jegyezni. Nem sza­bad a többletet levonni, ha a dolgozót sorkatonai szolgá­latra hívták be, vagy munka- viszonya nyugdíjazása miatt, esetleg halála következtében szűnt meg. Az áthelyezett dolgozó együttesen kapja meg szabadságát a két vállalattól. Miután a javító-nevelő munkára ítélt dolgozónak a büntetés alatt szünetel a mun­kaviszonya, azért az évnek csak arra az időszakára illeti meg a rendes szabadság ará­nyos része, amikor már a munkaviszonya alapján vég­zett munkát. Beszámított szabadnapok A hét minden napja mun­kanap, függetlenül attól, hogy a dolgozónak a vállalati mun­kaidő-beosztás szerint (pél­dául ötnapos munkahét ese­tén szombaton stb.), munkát kell-e végeznie. E szabály alapvető célja az, hogy a dol­Helyes, ha a dolgozót az évi rendes szabadságának mértékéről az év elején írás­ban tájékoztatják, s egyben felhívják, hogy megadott ha­táridőn belül közölje: mely időpontban és mértékben kí­vánja szabadságát igénybe venni. Munkatorlódás, be­tegség, vagy más ok miatt, ha a szabadságot el kell halasz­tani, akkor később, az aka­dályoztatás megszűntétől szá- óknak a munkahét hosz- mított harminc napon belül & kell kiadni. Ezt az időpontot viszont a vállalat csak a dol­gozó belegyezésével, vagy rendkívüli ok miatt változtat­hatja meg; a kollektív szer­ződés eltérő határidőt is elő­írhat. Ha a munkaviszony — az áthelyezés esetét nem szá­mítva — év közben kezdő­dött, csak az évi alap- és pótszabadság arányos része jár, kiadása csak a munka- viszony első hat hónapjának elteltével igényelhető. A sza­badság, kettőnél több rész­letben csak a dolgozó kéré­sére adható ki. Ilyen esetben is biztosítani kell, hogy egy­befüggően vehesse ki a hat munkanap szabadságot. Különleges esetek A munkaviszony év köz­beni megszűnése, vagy sor­szától függetlenül azonos mér­tékű szabadságot kell bizto­sítani. Ugyanis, ha a sza­badnapokat nem kellene be­számítani a szabadságidőbe, akkor például egy évben hu­szonnégy munkanap szabad­ságra jogosult dolgozó, öt és fél napos munkahét esetén, legalább évi 16 órai átlagke­resettel és két munkanappal — ötnapos munkahét esetén pedig legalább évi 32 órai átlagkeresettel és négy mun­kanappal —, több szabadság­ban részesülne a heti 44 órás munkaidőt hat nap alatt le- dolgozókkal szemben. Egyenértékűség tehát akkor jön létre, ha a részletekben kiadott szabadságot is úgy számolják el, mintha egybe­függő lenne. Például a dolgo­zónak évi 24 munkanap ren­des szabadság jár, és kéthe­tenként van szabadnapja, ez esetben a szabadságidőből ak­kor is két szabadságnapot kell szabadnapon kiadottnak te­kinteni, ha a dolgozó a sza­badságát két-három napos részletekben veszi ki. Ez eset­ben minden 11 nap után egy napot kell ilyen címen beszá­mítani, illetőleg már kiadott szabadságként nyilvántarta­ni. Az előző rendelkezéseket a 3/1973. (II. 3.) MüM. sz. ren­delet 9. §-ával módosított 6/1967. (X. 8.) MüM. sz. ren­delet 18. §-ának (2) bekezdése értelmében a rendes (I alap- és pót-) szabadságra és a rendkívüli szabadság külön­böző formáira külön kell al­kalmazni. Gy. Gy. Tíz nap rendeletéiből A vadásztársaságok által fi­zetendő haszonbér felhasználá­sáról a 12/1977. MÉM. számú utasítás rendelkezik, amely a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Értesítő 21. számában je­lent meg. A tsz-törvény alkalmazása során felmerült egyes kérdé­sekről ugyanebben az értesítő­ben jelent meg fontos állás- foglalás, és itt találhatják meg az érdekeltek a bikanevelő te­henek besorolásáról és a kí­vülálló részes dinnyetermelők jogállásáról kiadott MÉM. köz. leményeket. A mezőgazdasági szövetkeze­tek nem mezőgazdasági tevé­kenységéről rendelkező 1002/ 1976. Mt. h. számú határozat módosításáról a július 7-én ki­adott 1026/1977. Ml. h. számú határozat rendelkezik. (Megje­lent a Magyar Közlöny 53. szá­mában.) Az államigazgatási vezetők és ügyintézők képesítési rend­szeréről a Magyar Közlöny 54. számában jelent meg a 25/1977. (VII. 9.) MT. rende­let. A Kulturális Kapcsolatok Tanácsának létesítéséről ki­adott 1027/1977. (VII. 12.) Mt. h. határozatot a Magyar Köz­löny 53. száma tartalmazza. Legfelsőbb Bíróság —, hogy önálló értékítélet alkotására képesek és meghallgatásukból kétségkívül megállapítható, a környezetváltozás rendkívül súlyosan érintené őket és esetleg tragikus következ­ményekkel is járhatna, mert mindketten kijelentették, in­kább i öngyilkosok lesznek, semmint anyjukat, illetve nagyanyjukat elhagyják. Eh­hez járul, hogy az általá­nos iskola igazgatójának vé­leménye szerint a gyerekek jelenlegi elhelyezésükhöz ra­gaszkodnak, gondozásuk meg­felelő, jól tanulnak. A legfőbb ügyész képviselője pszicholó­gus szakértő meghallgatását indítványozta annak tisztázd­sára, hogy a gyermekek lelki­világára milyen befolyással le­het az elhelyezésükben történő változás. Ezt a bizonyítást azonban a Legfelsőbb Bíróság szükségesnek találta. A kislá­nyok meghallgatásából az tű­nik ki, hogy érzelmileg édes­anyjukhoz, illetve nagyany­jukhoz kötődnek, és ez termé­szetes is, hiszen évek óta ve­lük élnek és hozzájuk tartozó­nak érzik magukat. Fejlődé­sükben feltétlen törést jelen­tene, ha akaratuk ellenére ap­jukhoz, s annak >élettársához kerülnének. A pszichológus legföljebb ezt tudná megálla­pítani, meghallgatásától ezen túlmenő vélemény nem várha­tó. Mindezekből következik, hogy a gyerekek elhelyezésén nem szabad változtatni. Vissza az anyához A házastársak között az életközösség megszakadt, a férj elköltözött, és két kiskorú fiukat, felesége tudta nélkül, magához vette. A megindult válóperben „ a gyermekeket mindketten maguknak köve­telték. A tárgyaláson a férj elmondta: felesége elhatároz­ta, hogy munkát vállal és en­nek érdekében korábban fél­behagyott tanulmányait foly­tatja. Ezt ellenezte, mert az az álláspontja, hogy a háztartás­vezetés és a gyermekek neve­lése a feladata. Ennek ellenére az asszony szakiskolába járt és emiatt állandóan voltak kötöt­tük nézeteltérések és lényegé­ben ez vezetett az életközös­ség megszakadásához. Az asz- szony viszont arra hivatkozott, hogy férje — mint utólag megtudta — még életközössé­gük ideje alatt egy lánynak házassági ajánlatot tett. Rend­szeresen későn járt haza, ami­ből arra következtetett, hogy más nővel tart fenn kapcsola­tot. Két alkalommal bántal­mazta, aminek következtében nyolc napon túli, illetve nyolc napon belül*) sérülést szenve­dett, amit látleletekkel iga­zolt A férj időközben egy nő­vel élettársi kapcsolatot léte­sített, s megakadályozza, hogy a gyerekeket látogathassa. A férj a tettlegességeket tagadta. Az elsőfokú bíróság a há­zasságot felbontotta és a gyer­mekeket az apánál helyezte el. Az ítélet indokolása szerint a felek életközössége azért sza­kadt meg, mert az asszony féltékenykedett, a férj pedig kifogásolta, hogy munkát vál­lalt, tanulmányait folytatja. A tárgyaláson meghallgatott pszichológus véleménye és az eljárás adatai alapján a bíró­ság arra a következtetésre ju­tott, hogy a gyermekek neve­lésére mindkét fél alkalmas, érdeküket azonban az apánál történő elhelyezés szolgálja. A kisfiúk kifejezetten jó kapcso­latban vannak vele, míg any­jukkal szemben bizonyos elhi- degülés tapasztalható. Jelenle­gi környezetükből való kisza­kításuk nem kívánatos. Figye­lembe kellett venni azt is, hogy az apa megfelelő lakás­sal rendelkezik, az anya pedig nem. A fellebbezési tárgyalá­son az asszony bejelentette, hogy időközben vidéken élő édesanyjához költözött, s ott vállalt munkát. Kérte: új la­kóhelyén folytassanak le kör­nyezettanulmányt, és rendelje­nek el újabb pszichológiai vizsgálatot. Á másodfokú bí­róság az elsőfokú ítéletet hely­ben hagyta. A jogerős ítélet ellen a leg­főbb ügyész a döntésnek a gyermekek elhelyezésére vo­natkozó rendelkezését törvé­nyességi óvással támadta meg, aminek a Legfelsőbb Bíróság helyt adott. — A szülők megegyezése hiányában a gyermekek elhe­lyezése kérdésében a bíróság dönt — hangzik a határozat. — Elhelyezésüknél súlya van annak, hogy tartásuk, élelme­zésük, ruházkodásul!, kultu­rális igényeiknek kielégítése melyik szülőnél van jobban biztosítva. Ezen túlmenően tisztázni kell a szülők neve­lésre való alkalmasságát, a gyermekekhez mutatott ra­gaszkodásuk őszinteségét, a sorsuk iránti érdeklődést. Lé­nyeges szempont az állandó­ságra való törekvés. Több gyermek esetén gondos vizs­gálatot igényel, hogy esetle­ges szétválasztásuk nem za- varje-e meg lelki harmóniá­jukat. Az eljárt bíróságok a rendelkezésre álló bizonyíté­kokat, nem mérlegelték kellő alapossággal, és lényeges szempontoknak nem tulajdo­nítottak jelentőséget, ezért a jogerős ítélet nem felel meg a gyermekek érdekeinek. — A pszichológiai vizsgálat szerint a megromlott anya- gyermek kapcsolat nem róható csak az anya rovására, mert az apa részéről a befolyásolás nem zárható ki. A gyermekek úgy tudják, hogy anyjuk hagyta el őket. Egy későbbi vizsgálat a nagyobbik fiúnál megállapította, hogy környeze­tének szembenállását képviseli az anyával szemben. A pszi­chológus véleménye és a tanúr vallomások arra engednek kö­vetkeztetni, hogy az apa — miután a gyermekeket any­juktól előzetes hozzájárulása nélkül magához vette — a feá háruló nevelési feladatoknak nem tudott eleget tenni. Érde­keiket félretéve, őket anyjuk­tól elidegenítette, s ezzel az igyekezetével — különösen az érzékenyebb és kritikusabb korban levő idősebb fiúnál — súlyos érzelmi károsodást idé­zett elő. Ezenkívül nem segíti elő. hogy anyjukkal találkoz­hassanak. Helyrehozhatatlan hibát követ el az a szülő, aki a gyermekét a másik szülővel való érintkezéstől nyomós in­dok nélkül elzárja és ellene hangolja. Ez az erkölcsileg sú­lyosan elítélendő és nemcsak a másik szülőre, hanem a gyer­mekre is káros, befolyásoló magatartás, alapul szolgálhat annak megállapítására, hogy gyermeknevelésre nem alkal­mas és végső fokon a más el­helyezésre irányuló igényt is indokolttá teheti. — Ezeket az adatokat az al­sófokú bíróságok figyelmen kívül hagyták és az apának a nevelésre alkalmatlanságát nem tartották jelentősnek. Az a tanítónő, aki az idősebbik gyermeket akkor tanította, amikor a házastársak még együtt éltek és a kisfiút any­ja gondozta, azt vallotta: a gyerek tisztán, gondozottal! járt iskolába. Viszont amikor már apjához került, ápolatlan, piszkos volt, tiszta latensig szaga érződött rajta. Gyakran elkésett, több tárgyból meg­bukott. Ehhez hasonló vallo­mást tett az a tanítónő is. aki a gyermeket később oktatta. Szerinte a már apjánál tar­tózkodó kisfiú készületlenül, piszkosan járt iskolába, s emiatt, az apát ismételten fi­gyelmeztette. de eredmény nélkül. Ezekből az adatokból is arra lehet következtetni, hogy az apa és élettársa a gyermekek gondozásával kap­csolatos feladatok ellátására nem alkalmasak. Tény, hogy a gyermekek érdekét nem lehet kizárólag a testi ellátottságra korlátozni, azonban e téren is vannak olyan alapvető körül­mények, amelyek elengedhe­tetlenül szükségesek ahhoz, hogy elhelyezésük megfelelő­ségét meg lehessen állapítani. Ezért a Legfelsőbb Bíróság mindkét gyermeket az anyá­nál helyezte el és az apát kö­telezte, hogy 15 nap alatt adja ki őket. II. E.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom