Pest Megyi Hírlap, 1977. július (21. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-20 / 169. szám

%#hto0 1977. JULIUS 20., SZERDA Eení Magyar felszólalás a leszerelési bizottságban A genfi leszerelési bizottság keddi ülésén India képviselője elnökölt. A tanácskozáson az Egyesült Államok és Magyar- ország képviselője szólalt fel. Paul Wamke, a Fegyverzet- ellenőrzési és Leszerelési Hi­vatal igazgatója az Egyesült Államok leszereléssel kapcso­latos álláspontjainak főbb el­vett ismertette. Dt. Domokos Mátyás nagykövet felszólalásának be­vezetőjében foglalkozott a le­szerelés terén az elmúlt hóna­pokban folytatott tárgyalások jelentőségével. Méltatta a le­szerelési bizottság által tavaly kidolgozott új leszerelési meg­állapodást, amely a környe- zetmódosító eljárások háborús célokra történő felhasználá­sát tiltja eL Emlékeztetett rá, hogy ezt a megállapodást ed­dig csaknem 40 ország képvi­selője — köztük Magyaror­szág külügyminisztere — írta alá. Szólt arról, hogy kedve­zően értékelhető a tengerfe­nék atomrnentesítését célzó szerződés felülvizsgálati kon­ferenciája, amely a leszerelé­si bizottságot kérte fel: tár­gyaljon a tengerfenék teljes desnilitarizálásáról. Az ENSZ jövő évi leszere­lési közgyűléséinek jelentősé­géről megállapította: Ma­gyarország azt várja ettől a tanácskozástól, hogy a köz­gyűlés kedvező feltételeket és megfelelő légkört teremt egy átfogó leszerelési világkon­ferencia előkészítésének lép­csőfokaként. A továbbiakban a teljes atomcsend megvalósításának szükségességéről beszélt. Az amerikai fél széles körű fegyverkezési lépéseire utal­va, szólt az új fegyverek be­tiltásának sürgető szükséges­ségéről. Dr. Domokos Mátyás vége­zetül a vegyi fegyverek eltil­tását célzó tárgyalások gyor­sítását sürgette. Kifejezte re­ményét, hogy a folyamatban levő szovjet—amerikai kon­zultáció hamarosan olyan kö­zös kezdeményezésnek veti meg az alapját, amelynek se­gítségével a genfi leszerelési bizottság rövid 'időn belül egyezménytervezetet tud ki­dolgozni. A magyar hozzájá­rulásként bejelentette: kül­döttségünk a vegyi fegyve­rek eltiltásának kérdésében rövidesen munkaokmányt ter­jeszt a bizottság elé. A genfi leszerelési bizottság legközelebb csütörtökön tart ülést. Szovjet-amerikai tárgyalások a vegyi konvencióról Moszkvában hivatalosan bejelentették, hogy a Vance amerikai külügyminiszter márciusi moszkvai látogatása idején elért megállapodás ér­telmében július 7. és 18. között Genfben folytatódtak a szov­jet—amerikai megbeszélések egy nemzetközi megállapodás megkötését célzó és a genfi leszerelési bizottságban teen­dő közös kezdeményezés kér­déseiről. Ez a konvenció a legveszélyesebb vegyi harci eszközöket érintené és mint ilyen,' első lépés lehetne a vegyi' fegyverek teljes és ha­tékony betiltása felé. A tár­gyalások során megvitatták az egyéb vegyi harci eszközök betiltásával kapcsolatos kér­déseket is. A felek megállapodtak ab­ban, hogy a megbeszéléseket a közeli jövőben folytatják. Brezsnyev-Honecker találkozó a Krímben Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke kedden a Krímben találkozott Erich Honeckerrel, az NSZEP KB főtitkárával, az NDK állam­tanácsának elnökével, aki sza­badságát tölti a Szovjetunió­ban. A megbeszélésen érintettéit azokat a kérdéseket, amelyek­nek megoldásán a szocializ­mus és a karnmn.mizm.us épí­tésére vonatkozó program megvalósítása során — az SZKP és az NSZEP dolgozik. Ezzel kapcsolatban rámutat­tak a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 60. évfor­dulójának nemzetközi jelentő­ségére, arra a széles körű és kedvező visszhangra, amelyet a Szovjetunió új alkotmányá­nak nyilvánosságra hozatala és országos vitája keltett vi­lágszerte. Leonyid Brezsnyev és Erich Honecker kifejezték megelégedettségüket a Szov­jetunió és az NDK sokoldalú együttműködésének sikeres fejlődése, az SZKP és az NSZEP közötti kapcsolatok­nak, valamint a két nép ba­rátságának további erősödése felett. Gazdasági és tudomá­nyos-műszaki együttműködés távlatainak megvitatása során megállapodtak abban, hogy a KGST hosszútávú célprog­ramjai keretében kidolgozzák a két ország 1980—1990 kö­zötti specializációs és koope­rációs programját.* Az időszerű nemzetközi kér­désekkel kapcsolatos véle­ménycsere során hangsúlyoz­ták, hogy a Szovjetunió és az NDK megingathatatlanul tö­rekszik az enyhülés elmélyíté­sére, a fegyverkezési hajsza feltartóztatására és a leszere­lésre, a háborús tűzfészkek felszámolására. Meggyőződé­sük, hogy le lehet és le kell győzni az enyhülés, a leszere­lés és a tartós béke ellensé­geit. _ tláfo'! " A megbeszélésen különös figyelmet fordítottak az euró­pai helyzet fejlődésére. Töb­bek között hangsúlyozták, hogy határozott erőfeszítése­ket kell tenni a földrész po­litikai légkörének további ja­vítása érdekében. Az erőfeszí­téseknek elsősorban a helsinki biztonsági értekezlet záróok­mányában foglalt elvek és megállapodások megvalósítá­sán, az utóbbi években aláírt megállapodások és egyezmé­nyek szigorú tiszteletben tar­tásán, az államok szuverenitá­sának és az egymás beliigyei- be való be nem avatkozás el­vének tiszteletben tartásán, a kölcsönös bizalom megerősíté­sén kell alapulnia. Leonyid Brezsnyev és Erich Honecker kifejezte azt a re­ményét, hogy az európai biz­tonsági értekezlet résztvevői­nek belgrádi találkozója hoz­zájárul az európai biztonság és együttműködés megszilár­dításához. A' találkozó a barátság, a szívélyesség és a teljes egyet­értés légkörében zajlott le. D’Estaing és Thom Carter külpolitikájáról Peru Sztrájk A perui baloldali szakszer­vezetek kedden, helyi idő sze­rint 12 órakor — a kormány tilalma ellenére — megkezd­ték 24 órára tervezett sztrájk­jukat. Több szakszervezet, köztük a Perui Dolgozók Ál­talános Szövetsége, azt köve­tően szólított fel a nagy­méretű általános munkabe­szüntetésekre, hogy a kor­mány a múlt hónapban több mint 50 százalékkal emelte az élelmiszerek és a benzin árát. Luis Cisneros tábor­nok, belügyminiszter hétfő esti televíziós beszédében az­zal vádolta meg a baloldali szakszervezeteket, hogy a ka­tonai kormányt a hatalom idő előtti átadására akarják kény­szeríteni. A politikai rendőr­ség letartóztatta Eduardo Cas­tillo Sanchezt) a Perui Dolr gozók Általános Szövetségé­nek főtitkárát, az általános sztrájk egyik szervezőjét. Valéry Giscard d’Estaing francia elnök a Newsweek cí­mű amerikai hetilapnak adott interjúban állást foglalt a nemzetközi enyhülés politikája mellett és pozitívan értékelte a Szovjetunió erőfeszítéseit, amelyek ezt az irányvonalát szolgálják. Arra a kérdésre, mi a véle­ménye James Carter külpoli­tikájáról, a francia elnök így válaszolt: megelégedésemre szolgál, hogy kitűnőek a kap­csolatok köztem és Carter el­nök között, de az Egyesült Államok külpolitikáját illetően nyilvánvaló, hogy Carter el­nök új ideológiai aspektust vitt bele. Ez veszélyezteti az enyhülést. Felmerül a kérdés, vajon negatív visszahatás nél­kül lehet-e alkalmazni ezt az ideológiai aspektust. Ezt a gondolatot továbbfej­lesztve a francia elnök kije­lentette: ha az Egyesült Álla­mok és a Szovjetunió nem tud­ja ismét megtalálni a közös nyelvet, majdnem biztos va­gyok abban, hogy rövidesen teljesen más légkörben fogunk élni, mint amilyenben az utób­bi években éltünk. Ezt igazol­ja mindaz, ami az utóbbi há­rom hónapban történt. Wa­shington és Moszkva között mélységes egyet nem értés alakult ki, és ezzel párhuza­mosan erősödik a közös euró­pai álláspont. Gaston Thorn luxemburgi miniszterelnök az Internatio­nal Herald Tribune című lap­nak adott nyilatkozatában bí­rálta Carter amerikai elnök külpolitikáját, mert az egy­részt megzavarta az Egyesült Államok ás Nyugat-Európa kapcsolatait, másrészt károsan hatott ki a kelet—nyugati kapcsolatok alakulására. Thom már a harmadik veze­tő nyugat-európai politikus aki rövid időn belül — nyíl­tabban, vagy óvatosabban — szembeszáll az új washingtoni- elképzelésekkel. A luxembur­gi miniszterelnök, aki nagy' diplomáciai tapasztalata miatt igen népszerű Nyugat-Európá-^ ban és egy éven át betöltötte! az ENSZ közgyűlés elnökének tisztét is, a közös piaci libe­rális pártok szövetségének is' elnöke. Thom azt is mondotta, hogy a nyugat-európai országokban meglehetősen vegyes vélemény alakult ki az amerikai kor­mányzatnak az emberi jogok kérdésében elfoglalt álláspont­járól. Ennek oka az, hogy az egyes országok földrajzi hely­zete és a Szovjetunióval ki­alakult viszonya eltérő. Ha túl messzire megyünk el elvont elvek védelmében, megakadá­lyozzuk a kapcsolatok napról napra történő javulását — hangoztatta, leszögezve, hogy ezeknek az országoknak sok­kalta inkább szükségük van az enyhülés realitásaira, mint a távolabb fekvő államoknak. ★ James Carter amerikai el­nök tárcaközi bizottságot állí­tott fel a Szovjetunióhoz fűző­dő kapcsolatok összehangolá­sára. A keddi New York Times szerint a testület felállítása nem annak bevallása, hogy az amerikai politika nem volt megfelelő — hanem hagy ta­nulságokat kell levonni... A hivatalos cáfolat ellenére a bizottság megszervezése ar­ra mutat, hogy Carter elnök a Szovjetunió vonatkozásában pölitikájának átfogó felülvizs­gálatára és — feltehetően — bizonyos módosítására készül. Andreotti nyilatkozata párizsi látogatásáról Barre miniszterelnökkel és Giscard d’Estaing * köztársa­sági elnökkel tartott megbe­Ki a bűnös? Közel-keleti körhe-körhe Menahem Begin izraeli mi­niszterelnök kedden megkezd­te mindkét részről nagy érdek­lődéssel várt washingtoni láto­gatását. Mind James Carter amerikai elnök, mind Begin első beszéde világosan utalt arra, hogy álláspontjaik rész­ben eltérnek — de a hangsúlyt arra kívánják helyezni, ami összeköt. Begin és Carter kedden két alkalommal, szerdán harmad­szor is tárgyal. Az izraeli mi­niszterelnök azt ígérte, hogy sajtóértekezleten hozza nyilvá­nosságra titkos béketervét. A Washington Post szerint veze­tő amerikai kormányférfiak sem tudják, mit tartalmaz a terv. Ki a bűnös? A Weltwoche 'Magazin karikatúrájában az óramutató járása szerint: Iz­rael — Jordánia — Szíria — Libanon — Szaúd-Arábia — Egyiptom — USA ... Igen, az USA. Miként Pál- fy József állapította meg a múlt héten: Azzal kapcsolat­ban, hogy hogyan alakul a palesztin kérdés, megint csak Carter nyilatkozatával kell kezdeni a választ. Az ameri­kai elnök legutóbbi sajtóér­tekezletén ismét módosította korábbi szavait, amelyek a palesztinok hazájára vonat­koztak, most már csak a pa­lesztinok otthonáról beszélt, s ez korántsem lenne valami­lyen önálló állam, hanem Car­ter (ideiglenes) elképzelése szerint Jordániához kapcso­lódnék ... Az USA elnökének percen­ként változó állásfoglalásait most már úgy kell komo­lyan venni, amennyire ko­molytalanok. (Fura öniga­zolása a Fehér Háznak — bármilyen kérdésről is van szó —, hogy e gyors váltások csupán szúrópróbák. De mindezt ki hiszi még el? Már a nyugat-európai tőkésálla­mok vezetői is egyre inkább nem!) Mindenesetre jelenleg Tel Aviv is bizalmatlan. Begin izraeli kormányfő a múlt szerdai kabinetülésen . kije­lentette: új közel-keleti ren­dezési tervüket szigorúan bi­zalmasként kezelik; fontos­nak tartják, hogy javaslatai­kat először Carter ismerje meg... és esetleges félreérté­sek elkerülése érdekében írásban nyújtják át az ameri­kai elnöknek. Mindez nem mond ellent annak, hogy Carter magabiz­tosan kijelentse: Begin, illet­ve Szadat és Husszein kész előfeltételek nélkül részt ven­ni a közel-keleti békekonfe­rencián. E két utóbbi — az egyiptomi elnök magániiziene- te szerint — a jövendő pa­lesztin hazát (nem otthont!) jordániai fennhatóság alatt kívánja megteremteni. (De hát kit érdekel, hogy a Palesztin Felszabadítási Szervezet egy­értelműen elutasítja a palesz­tin állam és Jordánia kap­csolatainak szorgalmazását? Ezt pedig Arafat, a PFSZ vezetője a Kairóban tartóz­kodó washingtoni kongresz- szustagokkal személyesen kö­zölte, hisz a jordániai—egyip­tomi állásfoglalás a rabati arab csúcsértekezlet határo­zatairól való eltérésnek mi­nősíthető. Sőt. mindezt Arafat Dzsidádban, Khaled szaúd- arábiai királlyal tárgyalva is leszögezte.) A felmelegített Husszein- terv lehetősége azonban egy­értelműen Szíria-ellenes. Da­maszkusz — belebonyolódva a libanoni helyzetbe — a kér­dés kulcsát Bejrutból kivetít­ve látja. Ám Badran Jordá­niái miniszterelnök időköz­ben félreérthetetlenné tette: kormánya nem tart igényt a palesztinok képviseletére a felújítandó genfi közel-keleti békekonferencián. (Ezt tisz­tázták a szíriai és libanoni külügyminiszterek pénteki találkozójukon.) Bejrút sze­rint nem lényegtelen, hogy Szaúd-Arábia időközben ma­gára vállalta az egyiptomi fegyveres erők fejlesztésének fi nanszí rázását. És mit akar Dzsidda? Azt, amit pár napja a svédországi Saltsjöbadenban, az OPEC legutóbbi ülésén a szaúd- arábiai olajminiszter, Jama- ni mondott: a közel-keleti rendezés alapvető feltétele az olajországok mérséidetes ár­politikája. (S e kérdésben fi- gyelemuremélitó, hogy most már Irán is támogatja ezt az elképzelést: hátat fordítva a tavaly decemberi dohai OPEC-konferencián vallott nézeteinek, miikor is még Te­herán a minél nagyobb olaj­áremelés hajthatatlan szószó­lója volt!) Ám Szaúd-Arábia fenyegetőzik is — éppen el­lenpontként. Dzsiddában kö­zölték: amennyiben kiújul­nak a harcok Izrael és az arab országok között, barrelenként három dollárral felemeli az olaj árát. (Ez évi 44 milliárd dollár többletkiadást jelent Nyugatnak.) Ezek után már nem meg­meglepő a salts j öbadeni kö­vetkeztetés: Washington őrül, hogy az elmúlt napokban to­vább gyengült a dollár. Az amerikaiak szerint ugyanis nem gyengült, hisz valutájuk a devizatranzakciók mérték- egysége, s így tulajdonkép­pen a többi nyugati valuta értékelődött fel. Mindpz az USÁ-nak kedvez, ám az OPEC-tagországokat kelle­metlenül érinti: bele kell tö­rődniük dollárbefektetéseik lemorzsolódásába. Az Ameri­kai Egyesült Államok meg­engedheti magának a dollár értékcsökkenését, hisz körül­bástyázta a fiaetésimárleg- decifitet többszörösen is fi­nanszírozó olajdollár-befek­tetésekkel. S ennek csak az olajpénz-tulajdonosok látják kárát, elsősorban Szaúd- Arábia. Dzsidda tehát végér­vényesen Washington foglya lett. Ezért került most egymás­sal újból szembe Szaúd-Ará­bia és Egyiptom — Kairó új elképzelései miatt. (Köztu­dott ugyanis, hogy Egyiptom­nak a döntő fontosságú olaj­ügyben vajmi kevés az ér­dekeltsége és beleszólása...) Persze, mindezért Szadat tu­lajdonképpen az USÁ-t okol­ja. így zárul be a; közel-keleti kör, miként a Weltwoche Ma­gazin karikatúráján. Az amerikai imperializmus szövetségre lépett az izraeli és arab reakcióval — állapítot­ta meg az Izraeli Kommu­nista Párt Központi Bizottsá­gának határozata a napok­ban. Al-Bakr iraki állam- és kormányfő pedig legutóbbi rádióbeszédében a következő­ket mondotta: bizonyos arab államok letértek a nemzeti küzdelem útjáról. Ezek az or­szágok az amerikai imperia­lista mesterkedés eszközei és az engedmények útjára lép­ve, veszélyes helyzetet te­remtettek az arab világban. Az amerikai közel-keleti po­litikát már hónapok óta ket­tősség jellemzi — szögezte le hétfőn a moszkvai Pravdában Jevgenyij Ruszakov. Wa­shington, Izrael terjeszkedő po­litikai irányvonalának továb­bi támogatása mellett igyek­szik megszilárdítani politi­kai és gazdasági pozícióit az arab világban és megkísérli feltartóztatni az olajár emel­kedését, elhárítani az olaj­embargó veszélyét. Megkí­sérli fenntartani a látszatot, hogy haladás történt közel- keleti politikájában. Az arab országoknak a megnyugtatá­sára ezért nyilatkozatok és ígéretek garmadáját teszi, ugyanakkor azonban válto­zatlanul támogatja a Begin- kormányt és eleget tesz az amerikai , Izrael-lobby köve­teléseinek is. Ám lármeny- nyire haladásnak próbálják is beállítani az ügyeskedése­ket, az Egyesült Államok kö­zel-keleti politikája egyhely­ben topog. Alacs B. Tamás szélesei után, 24 órás párizsi tartózkodását befejezve ked­den délután utazott el a fran­cia fővárosból Giulio And­reotti olasz miniszterelnök. Párizsi látogatásáról haza­térve újságíróknak adott nyi- latkozatában kijelentette: A francia vezetőkkel folytatott eszmecseréinek egyik fő té­mája a hat olasz párt —köz­tük a kommunisták — rész­vételével kidolgozott közös kormányprogram volt. Ez a programmegállapodás meg­szilárdította az olasz belső po­litikai viszonyokat, s ezzel új arculatot adott Olasz­országnak a nemzetközi szín­téren is —, mondotta a kor­mányfő, hangoztatva: pári­zsi tárgyalófelei megértéssel és elismeréssel fogadták a kö­zös olasz kormányprogram té­nyét. Párizs Baloldali eszmecsere A jobboldali csúcs megnyi­tásával egyidejűleg Párizsban az FKP székházában kedden reggel tizennegyedik ülését kezdte meg a közös program időszerűsítésével foglalkozó munkacsoport. A baloldali unióban tömörült három párt — a kommunisták, a szocialis­ták és a baloldali radikálisok — öt-öt képviselője a prog­ram egyik legkényesebb té­májáról, a gazdaságpolitikai kérdésekről folytat eszmecse­rét. Paul Laurent, az FKP Po­litikai Bizottságának tagja a tizenötök munkacsoportjának keddi ülése után kijelentette, hogy egy áfogó megállapodás alapjai bontakoztak ki a há­rom párt között a szabadság- jogok és az intézmények vo­natkozásában. Ez a megálla­podás két irányban nyilvánul meg: egyrészt jelentősen megerősítik a közös program­nak az egyéni és kollektív szabadságjogokra vonatkozó részét, másrészt változatlanul hagyják az 1972-es program­nak az intézményekkel kap­csolatos rendelkezéseit.

Next

/
Oldalképek
Tartalom