Pest Megyi Hírlap, 1977. július (21. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-01 / 153. szám

1977. JÚLIUS 1., PÉNTEK Befejeződött az országgyűlés nyári ülésszaka A mezőgazdaságban elemi érdek az ésszerű vízhasználat Romany Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter felszólalása Romány Pál mezőgazdasá­gi és élelmezésügyi minisz­ter felszólalása bevezetőjé­ben utalt arra, hogy a mező- gazdaságban is elemi érdek a jó vízgazdálkodás. Külö­nösen az hazánkban, ahol né­ha sok a csapadék, máskor ke­vés, egyik héten nagy a for­róság, a másikon ugyanaz hiányzik. Éves átlagban gyak­ran kiegyenlítődnek ezek, de a kellő vízmennyiség konkrét időszakban szükséges, nem évi átlagban. A fejlődésre jellemző, hogy a mezőgazdaság öntözővíz­felhasználása o felszabadulás előtt az évek átlagában nem érte el a százmillió köbmé­tert; jelenleg viszont több mint egymilliárd köbméter ön­tözővizet használ a mező- gazdaság. A mezőgazdaságilag megművelt területnek immár 6—7 százalékát tudjuk öntöz­ni. Lényegesen megváltozott az öntözött területek vetés­szerkezete is. A mezőgazdaság szocialis­ta átszervezése óta az öntöző­gazdaságban mintegy 7 mil­liárd forint nagyságú állóesz­közérték jött létre, a számí­tások szerint ezzel — vala­mint az öntözés folyó költsé­geivel — 12—14 milliárd fo­rint többlettermelési értéket állítottak elő. Ez nem rossz arány. Mégis nagyon változó az öntözhető területek termelé­si többletlehetőségeinek hasz­nosítása. Az elmúlt 16 eszten­dő adatai szerint mindössze három olyan év volt, amikor csaknem teljes mértékben ön­tözték az így hasznosítható, úgynevezett berendezett terü­letet. Ez arra utal, hogy sok még a tennivaló a vállalati érdekeltség jobb érvényesíté­se és az öntözés feltételeinek megfelelő kialakítása érdeké­ben. A magyar mezőgépipar im­már több, korszerű elemek­ből összeépített öntözőberen­dezés sorozatgyártását készíti elő. Erre nagy szükség is van, mert a gépesített öntözőbe­rendezésekből tavaly például még 16-féle szárnyvezetéket, esőztetőberendezést forgalmaz­tunk, ami nyilvánvalóan hát­rányos. Nemcsak azért, mert a különböző gépek karbantar­tása és javítása eltérő, hanem azért is, mert nagyon eltérőek a létszámigények. A teljes öntözőkapacitás működtetésé­hez a nyári hónapokban, két műszakban egyidejűleg mint­egy 20 ezer személy szüksé­ges. Másképpen: a jó öntö­zésnek esetenként nagyobb az élőmunka-igénye, mint a ma már jól gépesített növényter­mesztésé. Arról is szólt a miniszter, hogy az új gépi technika al­kalmazása új ismereteket kö­vetel. Az elmúlt másfél évti­zedben a mezőgazdaság dol­gozóinak tízezrei sajátították el a korszerű öntözéshez szük­séges ismereteket, s ebben sokat segített a szervezett víz­ügyi szolgálat.­A kihasználatlan lehetősé­gekről szólva elmondotta: né­hány üzem még ma is csak végveszélyben használja ki jól berendezéseit, pedig az öntö­zővíz csak folyamatos hasz­nálat, kellő szakszerűség mel­lett lehet biztos táplálója, fej­lesztője a növénytermesztés­nek. Ezért az öntözőhálózat fejlesztését terveink szerint mind a Tisza-völgyben, mind más területen tovább kell folytatni. Az öntözés techni­kai berendezésének műszaki fejlesztését és az öntözés ha­tásfokának állandó Javítását több népgazdasági ágazatot érintő komplex feladatnak kell tekinteni. Az elmúlt évtizedekben meg­többszöröződött az élelmiszer- ipar vízfelhasználása. A víz minőségével szemben támasz­tott követelmények — a gyógy­szeripar után — itt a legszi­gorúbbak, ezért a víztakaré­kos-technológiák alkalmazá­sára igen nagy gondot fordí­tanak. A mezőgazdaság és az élelmiszeripar együttesen már most közel azonos vízfogyasz­tó, mint az ipar, közvetlenül érdekelt tehát a vízkészletek növelésében is. A mezőgazdaság és az élel­miszeripar érdekelt a folyam­szabályozási munkákban is. A szállítási feladatok ellátása során a víziút-hálózattal job­ban kell számolni. A természeti erőkkel való küzdelem nem kerülhető el — mondotta. — A világ föld­művelői és állattenyésztői ne­hezen kiszámítható, állan­dóan változó természeti felté­telek között dolgoznak. Adott­ságainkból következik, hogy számolni kell mind csapadék­hiányos évekkel, évszakok­kal, mind a túl sok víz okoz­ta időnkénti gondokkal. Mind­kettő kockázatvállalást is je­lent a mezőgazdaságban. A kockázat növekszik, mert az iparosodó mezőgazdaság esz­közigénye, befektetései tör­vényszerűen növekednek. A genetikai kutatások eredmé­nyeként nagyobb termőképes­ségű és általában igényesebb állat- és növényfajtákat ter­melünk. Vetésszerkezetünk­ben mind nagyobb a nagy víz­igényű, érzékeny kultúrák aránya. Mindez, és a kiegyensúlyozott vállalati gazdálkodás érdeke is azt kívánja, hogy fokoz­zuk erőfeszítéseinket az öntö­zött területek növelésére, és a vízkárok mérséklésére is. Mivel művelésbe vonható új területeink, termőföld-tartalé­kaink nagyon csekélyek, több figyelmet kell fordítanunk a meglevők védelmére, a talajok termelékenységének és víz­gazdálkodási tulajdonságai­nak javítására. E feladatok el­látása nemcsak a vízgazdálko­dási ágazatban és a mezőgaz­daságban dolgozók, hanem együttesen, országunk érdeke — mondotta befejezésül Ro­mány Pál. kozik. A megye vízellátott­sága nem éri el a hetven szá­zalékot, a csatornahálózat pe­dig a harminc százalékot sem. S ez utóbbi a környezet- védelem szempontjából is ve­szélyeket rejt magában. Ehhez a gondolatkörhöz csatlakozott Tausz János is, a megye leg­régibb — 1949 óta — ország- gyűlési képviselője. — A most véget ért ülés­szak egyik legjelentősebb eredményét a vízgazdálkodási előterjesztésben látom. Nagy­vonalú programot vázolt fel ebben az alapvető, életfelté­teleket érintő kérdésben. Lát­ni kell, hogy keserves örök­séget hoztunk magunkkal a múltból és a fejlődés ehhez mérten számottevő. Választó- körzetünkben, Budakeszin és környékén vannak olyan köz­ségek — például Üröm-Pilis- borosjenő —, ahol, ha nem is tökéletesen, de már megol­dottak a vízproblémák. Soly­márt reméljük még ebben az évben bekapcsolják a szent­endrei regionális vízmű háló­zatába. bár meg kell monda­nom. hogy műszaki akadályok miatt immár két éve nem tör­tént ebben előrelépés. Az elő­zetes tervek szerint a nagyko­vácsiak a főváros segítségével oldiák meg a vízellátást. Bu- dajenőn és Telkin csak távla­tilag lehet gondolni a vízellá­tás megoldására. Ezekből a képviselői véle­ményekből talán úgy tűnhet, hogy a vízgazdálkooás kérdé­sét leszűkítik a lakosság ivó- vízellátására. Többen is szó­vá tették azonban, hogy az öntözéses mezőgazdasági mun­ka természet adta feltételei jobbak, mint az ország más területein. Ugyanakkor a hasznosításban az országos át­lag alatt vannak az eredmé­nyek, elsősorban a korszerű műszaki berendezések hiá­nyoznak Pest megyében. A meleg vizű gyógyforrások hasznosítása is várat még ma­gára, mint ahogy ezt dr. Vá­mos Marietta a parlamenti felszólalásában is hangoztatta. Érden már körvonalazódik egy távlati terv a meleg vi­zű forrás felhasználására. Az elképzelést a körülmények su­gallták: Érd lakosságának szá­ma alaposan meghaladja több városunkét is, természetsze­rűen vetődött fel hát az igény egy uszodára. Tegyük hozzá: ötezer diák él községünkben — mondta Antal Imre, Érd országgyű­lési képviselője. — Az ifjú­ság egészséges nevelése és a fejlődő tömegsport támo­gatása érdekében nálunk nagy szükség lenne egy uszodára, amely akár járási szerepet tölthetne be, hiszen igénybe vehetnék a környező telepü­lések iskolái is. A terv meg­valósításába bevonnánk a KISZ-t, az OTSH-t és a kör­nyék sportegyesületeit. Min­den bizonnyal sikerülne je­lentős társadalmi összefogást létrehozni az uszoda építésé­hez. Remélem, hogy elképze­lésünket még ebben a tervidő­szakban sikerült elindítani a megvalósítás útján. Sürgető gondoktól a megva­lósítható elképzelésig szinte megszámlálhatatlan feladat kapcsolódik az ésszerűbb, jobb vízgazdálkodáshoz. A víz tisztaságáért, a vízzel va­ló takarékosságért, s lehető­ségek szerinti ésszerűbb fel- használásáért a maga terüle­tén szinte mindenki tehet va­lamit. A képviselők azonban, mint ahogy egyikük megfo­galmazta: a törvényhozók fe­lelősségével állhatnak ki a cé­lok megvalósítása érdekében. Ismét a hétköznapi mun­ka következik. A képviselők mától ismét a munkahelyükön dolgoznak, s a választók bi­zalmától támogatva folytat­ják tevékenységüket az álta­luk képviselt terület fejlődé­se érdekében is. K riszt György Pótlékolt igazság Régi vita végére került pont a mai naptól. A Miniszterta­nács határozata alapján egy­séges, s ami nem mellé'««.,, fölemelt műszakpótlék jár jú­lius elsejétől az iparban, az élelmiszer-kiskereskede­lemben és a vendéglátásban több műszakban dolgozók­nak. Ugyancsak július elsejé­től érvényes a könnyűipari miniszternek az a rendelkezé­se, amely a ruházati ipar — azaz a textil-, a bőr-, a szőr­me-, a cipő- és a textilruhá­zati ipar — fizikai dolgozói­nak alapbérét emeli. Régi vi­ta végére került pont a’ mai naptól — írtuk le bevezető mondatként, s most hozzátesz- szük: az említett intézkedések lényegesen hozzájárulnak az igazságosabb jövedelmi ará­nyok megteremtéséhez. Műszakrend Hosszú évek óta makacsul tartják magukat a megye iparában kialakult arányok, már ami a műszakrend sze­rinti munkaidő-megoszlást il­leti. Az ipar egészében a le­dolgozott munkanapoknak het­vennégy százaléka jutott az első műszakra, tizenkilenc a másodikra, s mindössze hét százalék a harmadikra. Nyer­sen fogalmazva: a termelőbe­rendezések túlnyomó többsé­ge a nap nagyobb részében bénán, kihasználatlanul áll. Ami önmagában is hiba. Te­tézte ennek súlyát az a tény, hogy a két vagy három mű­szakban dolgozók bére, jöve­delme korántsem tért el any- nyira az egy műszakot válla­lókétól, mint azt a társadalmi érdekek indokolták volna, az­az aki tehette, otthagyta a több műszakban termelő üze­met, s átment oda, ahol nap­fényben kezdődött és végző­dött a munka. Cegléden például az ilyes­fajta munkaerő-áramlásnak tudható be, hogy a Május 1. Ruhagyár helyi telepén keze­lők híján, korszerű, nagy ter­melékenységű berendezések álltak tétlenül, míg más, ugyan­csak városi és ruházati, de egy műszakban tevékenyke­dő üzemecskékben különö­sebb gondot nem- okozott a munkaerőhiány. Még nehe­zebb volt a helyzet a folya­matos munkarendben dolgozó vállalatoknál, így a Dunamen- ti Hőerőmű Vállalatnál, ahol hosszú hónapok óta az ere­detileg tervezett létszámnál tíz százalékkal kevesebben van­nak. Igaz, eddig is fizettek pótlékot, ám, mert ez erősen igénybe vette a béralapot, ma­gának az alapbéreknek a fo­lyamatos és érzékelhető eme­lésére nem futotta. Az erőmű vezetői józanul ítélték meg a létszámigényeket, s ezért „csak” tíz százalék a rés a kívánt és a tényleges létszám között, mert papír szerint nem 150, hanem 300 ember hiányzik. Ez utóbbi reménytelen, tehát nem is ragaszkodnak hozzá. A 150 ember azonban nagyon hiányzik, súlyos terheket ró az ott dolgozókra. Akadályok Mától a délutáni műszak­ban dolgozók egységesen húsz, az éjszakai műszakosok negy­ven százalék pótlékot kapnak, s ez utóbbira további tíz szá­zalék jön azoknál, akik folya­matos munkarendű területen tevékenykednek. Ne hagyjuk emlí tétlenül: ugyan eléggé össze-vissza fizettek pótléko­kat az üzemek, az átlag még­is a délutáni műszaknál mind­össze három, az éjszakainál huszonkét százalék volt. Nem akkora pénz tehát, amekko­ráért töprengés nélkül érde­mes lett volna vállalni a több­letterheket. Tisztességes pót­lékot adtak a folyamatos mun­karend fejében a Dunai Kő­olajipari Vállalatnál, s még­is, könnyen távoztak innét az emberek. Most sem csak az hat majd, hogy ötven száza­lék egységesen a pótlék, ha­nem a más munkahelyek meg­növekedett érdekeltsége a több műszak bevezetésében. Azaz nehezebb lesz olyan céget ta­lálni, ahol azzal kezdik az édesgetést: nálunk csak egy műszak van. Sokféle előnyös hatás re­mélhető a műszakpótlékok egységesítésétől, de nagy hiba lenne úgy vélekedni, min­denfajta gondot megold majd. Ahogy az alapbérek emelése sem varázsszer a ruházati iparban, bár a kettő együtt — amint ez tudakozódásom nyomán megállapítható —, például a váci textilüzemeknél sokaknál ezer forint jövede­lemnövekedést eredményez­ne. A feltételes mód pedig azért, mert többféle kedvezőt­len hatással is számolni kell, nemcsak előnyösökkel. Van­nak ugyanis, akik szeretnék, de nem tudják vállalni a több műszakot, mivel kisgyerme­kük ehhez igazodó elhelyezé­se megoldhatatlan. Másoknál a közlekedés az akadály — s ez külön cikket érdemelne —, órákat veszítenének vonatra, autóbuszra várakozva. A köz­lekedés ugyanis nagyon ne­hézkesen illeszkedik a válta­kozó műszakreríahez, inkább azt várja el, hogy a vállala­tok tegyék ezt, azok idomul­janak műszakjaikkal a jár­művek mozgatásához, ami képtelenség. A megyében a ruházati ipar fizikai dolgozóinak béreme­lése több mint tízezer em­bert érint, mivel az ipari szö­vetkezetekre is kiterjed ható­köre. A műszakpótlék pedig e táboron túl további sok ezer foglalkoztatottat, hiszen az iparon kívül a megye élelmi­szer-kiskereskedelme és ven­déglátása is élvezi a többle­tet, márpedig az élelmiszer- boltok négy és fél ezer dolgo­zójának túlnyomó része, ilyen értelemben fizikai foglalko­zású. Mindent összevéve te­hát, lényeges bérintézkedé­sekről van szó, mert töme­gek jövedelmét érinti, de ha­tása lehet úgy is, hogy to­vábbi tömegek számára csök­ken például a boltokban a zsúfoltság, mert több eladó lesz, vagy legalább a meglevő létszám marad. Eddig ugyan­is folyamatosan csökkent az élelmiszer-kiskereskedelem üz­leti dolgozóinak száma, s egyes településeken ez már az alapellátás zavartalansá­gát veszélyeztette, mivel bol­tokat kellett becsukni. Per­sze, itt sem könnyű előbbre­lépni. A kiskereskedelmi vál­lalatok szociális körülményei meglehetősen mostohák, szű­kös a gyermekintézmények igénybevételének lehetősége, s mert a foglalkoztatottak 85 százaléka nő, a műszakváltás életritmusváltást is követel­ne azoktól, akik eddig egy műszakban dolgoztak. Ésszerűen Lassan két és fél esztende­je, hogy tanácskozott a párt XI. kongresszusa, azaz, mivel két kongresszus között öt esz­tendő telik el, félidejéhez ér­kezik az ott hozott határoza­tok végrehajtása. A mostani bérintézkedésekkel kapcsolat­ban is érdemes emlékeztetni a határozatnak arra a részé­re, amely kimondta: „A ke­reseti arányok javítása ösz­tönözzön a termelékenység emelésére, a nagyobb haté­konyságra. Körültekintő bér­politikával és jövedelemszabá­lyozással meg kell előzni fe­szültségeket szülő aránytalan­ságok keletkezését. Ebben na­gyobb szerepet kell biztosíta­ni■ a központi bérintézkedé­seknek”. Az útmutatás valóra váltását hosszú folyamatkéní foghatjuk fel, de a mostan: nem jelentéktelen állomás eb­ben! Pontosan jelentősége, pénz­beli súlya miatt — az állam költségvetés évi 1,8 milliárc forint támogatást nyújt a vál­lalatoknak a pótlékemeléshe: — az intézkedések ésszerí végrehajtására helyeződik i hangsúly. Mint mindenkor amikor pénzről van szó, mos is sok a félreértés, a félre magyarázás, hiszen a ruhá zati ipar átlagos négyszázaié kos béremelését — tapasztal hattam — úgy értelmezi a érintettek többsége, mint am mindenkinek egyformán jár Holott igenis, különbségeke kell tenni, végre jobban meg becsülni a kiemelkedő telje sítményt! A pótlékolt igaz ság, ahogy máris becézik i hivatalos rendelkezéseket, má tói a megyében tízezrek fize tési borítékját vastagítjí Oszlatja keserű szájízüké amiatt, hogy munkaterületül munkarendjük szavakba édesgyermek, de javadalma zásban hosszú éveken át mos toha volt. Mészáros Ottó Omszki vendégeink a Csepel Autógyárban Amint arról már beszámol­tunk, az MSZMP Pest megyei Bizottságának meghívására E. D. Szuhininának, az SZKP Omszk megyei Bizottsága tit­kárának vezetésével négytagú pártküldöttség érkezett szer­dán Budapestre. A delegáció tegnap a Csepel Autógyárba látogatott Olajos Mihálynak, a Pest megyei pártbizottság osz­tályvezetőjének kíséretében. Az üzem udvarán gépkocsi­jaikból kilépő küldöttség tag­jait Eövényesi Ervin, a nagy­üzem pártbizottságának titkára köszöntötte. Jelen volt Ho- moródi Andomé, a megyei párt-végrehajtóbizottság tag­ja, a gyár gazdasági igazgatója, Sarkadi Károly, az üzemi pártbizottság PTO vezetője, Nagy Lajos, a vállalati szak- szervezeti bizottság titkára és Krinyán József, a gyári KISZ- bizottság titkára. Fövényesi Ervin tájékoztatót adott a gyár politikai felada­tairól, s beszámolt a párt- és tömegszervezetek tevékenysé­géről. Szólt arról is, hogy a munkát segíti az egyre szélese­dő szocialista brigádmozgalom, amelybe 5248 dolgozót egyesítő 463 brigád kapcsolódott be. A szovjet és a magyar dol­gozók közötti együttműködés, az időszerű kooperációs fel­adatok ismertetésével kezdte a gyári munka bemutatását Homoródi Andorné gazdasági igazgató. Mint hangsúlyozta: a Szovjetunióval közösen készí­tendő hidromechanikus se­bességváltó gyártása, amelynek technológiai, tervem jelenleg dolgoznak a szakemberek, jól bizonyítja a két ország dolgo­zóinak testvéri kapcsolatát. El­mondotta, hogy a sebességvál­tó próbaszériájának gvártását hamarosan megkezdik, s a mostani ötéves tervidőszak v< gére 8000-et, 1975-re pedig 1 ezret állítanak elő. V. I. Tokarjev omszki önti dei munkás kérdésére Fövi nyesi Ervin elmondta, hogy gyári munkások 25—30 százai* kának van szakmája, 40 százi lékuk betanított munkás, többiek segédmunkások. E. 1 Szuhinina, az SZKP Oms: megyei Bizottságának titkár a küldöttség vezetője a gy; munkaerőhelyzetéről érdekl dött, D. M. Matjuhin, az. oms ki Október kerület pártbizot ságának első titkára pedig munkakörülményekről, a de gozók pihenését segítő üzer intézkedésekről kért felvilág sítást. A KISZ-fiatalok mo galmi élete, szabad idejük ( töltésének szervezése érdekel elsősorban. A. P. Leontyevet, cserlakszki járási pártbizoi ság első titkárát. A bensőséges hangulatú b szélgetés után a szovjet del gáció megtekintette a gyár te ténetét bemutató múzeum' majd ellátogatott a járm gyáregységbe. A kora délutáni órákban MSZMP Pest megyei Bizotts gának vezetőivel találkoztak szovjet delegáció tagjai. Ki csönösen beszámoltak eg másnak pártbizottságaik mu kájáról, s véleményt cserélt a két megye testvérkapcsolat! nak további elmélyítésér fejlesztéséről. Ma délelőtt Szentendré látogatnak a vendégek, al Haness László, a városi pái bizottság titkára tájékozta* őket a pártbizottság közm velődést irányító tevékenység ről, majd Szentendre műeml k"’"’1. múzeumaival és név geivel ismerkednek. t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom