Pest Megyi Hírlap, 1977. július (21. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-19 / 168. szám

1977. JÜLIUS 19., KEDD Szigetszert tmi klós Költözködnek az új lakásokba Megvolt Szigetszentmikló- son a műszaki atadása és át­vétele annak a három lakó­épületnek, amelyben összesen 84 tanácsi rendelkezésű lakás készült el a nagyközség ötö­dik ötéves terve lakásprog­ramjának első eredményeként. A lakásokból egyelőre 64-et utalt ki a tanács, főként sok- gyermekes családoknak, to­vábbá fiatal házas fizikai dol­gozóknak, valamint néhány, a községben, illetve a járásban dolgozó fiatal szakembernek. A lakások nagy része kétszo­bás, de van közöttük másfél szobás is. Húsz lakást azok számára tartott fenn a tanács, akiknek a lakását a közeljövőben a to­vábbi építkezések miatt le­bontják. A lakók szombaton kezdtek költözni új otthonuk­ba. Egymillió négyzetméter A Lenfonó és Szövőipari Vállalat budakalászi gyára a hazai konfekcióipar részére az idén csaknem 1 millió négy­zetméter lines zier és eszterlen anyagot gyárt. Ebből a Szegedi Ruhagyár, a Magyar Posztó­gyár, a szarvasi Szirén Szövet­kezet, a Május 1. Ruhagyár és az EKJSZ készít többfajta fel­sőruházati cikket. A hazai piac számára épp úgy, mint angol, svájci és kuwaiti cégek részé­re. Három szoba, 28 ágy, egy ápró főzőfülke, zuhanyozó, benne mosógép és centrifuga, két tévé; egy hűtőszekrény, villanyvarrógép és néhány szekrény. A két lakott szobá­ban falra szegezett könyves­polcok, kézimunkák és plaká­tok sugallják az otthont te­remtő igyekezetét. Elnagyolt leltár a Lenfonó és Szövőipari Vállalat budakalászi leány­szállójából, jelenleg 19 lány életének tárgyi keretei. Az itt lakók közül 22 éves a legidősebb és 16 a legfiata­labb. Első benyomásom: leány­nevelő intézet és munkás- szállás keveréke. Rend az életükben Kovács Irén betanított szö­vőnő a szálló legrégibb lakója. A szemét körülrojtoló árnyé­kok árulkodnak arról, hogy éjszakás műszakban dolgozott. Öt éve jött el a Szabolcs megyei kisközségből, Fábián- házáról. — Nyíregyházán kezdte el a Kereskedelmi Szakközépiskolát, majd egy meggondolatlan pillanatban összecsomagol ja cuccait és hazautazott. Az apjától kapott pofon miatt érzett sértődött­sége Budakalászig kergette. — Miért a szállóba jöttél lakni? — Nem hiszem, hogy a nő­véremnél jobb lett volna, al­bérletben meg különösen nem. Itt mégis van valami rend az életünkben. Összeüt­közések persze előfordulnak, de az ember akarva akarat­[gyenletes ellátás növényvédő szerbéi I\em eléggé kelendőek egyes műtrágya faj Iák Az első félévben kiegyen­súlyozott volt a mezőgazdaság vegyianyag-ellátása. Az A.e- rotröszt összesítése szerint a legegyenletesebb volt a for­galmazás a növényvédő sze­rekből. A különböző készít­ményekből 6 hónap alatt 3,2 milliárd forint értékű készít­ményt adtak át. A rovarölő és a gombaölő szerekből a mezőgazdasági nagyüzemek igényét kielégítették, bár vol­tak olyan időszakok, amikor a gyümölcsösökben a nagy­mértékű fertőzés miatt ug­rásszerűen megnőtt a keres­let és éjjel-nappal szállítás­sal kellett feltölteni a kiürült raktárakat. Egyes területek­re, soron kívül irányítottak nagyhatású készítményeket. Ezzel sikerült megelőzni a fertőzések terjedését és így a nyár derekán egészséges a gyümölcsállomány. A szőlős­kertekbe korszerű gombaölő szereket küldtek, és egyéb, más nagyhatású vegyianyago­kat, alkalmazásukkal a szőlő­állomány szépen „kiheverte” a tavaszi fagyokat és erőtelje­sen fejlődnek a növények nyár közepén, országszerte. Műtrágyából az első félév­ben 65 ezer tonnával több állt rendelkezésre, mint ta­valy ilyenkor. A mezőgazda- sági üzemek nem rendeltek annyi műtrágyát, mint amek­kora raktárkészletet az Agro- tröszt biztosított. Egyes ké­szítmények iránt igen nagy kereslet mutatkozik, mások nemigen találnak vásárlóra, ilyen például az egyik Péten gyártott komplex műtrágyafé­le, valamint a szuperfoszfát, amelynek eladása immár más­fél éve akadozik azért, mert a gyár por alakban szállítja, a termelők pedig szívesebben vennék a granulált szemcsés műtrágyát, miután az jobban felhasználható. Megcsappant az érdeklődés néhány nitro­génműtrágya iránt is. Sokan vásárolják ellenben a levél­műtrágyákat, ezek egyre in­kább elterjednek a gyakorlat­ban, miután termésnövelő ha­tásuk kétségtelenül beigazoló­dott. A kistermelők a tavalyinál nagyobb mennyiségű műtrá­gyához jutottak. Mintegy 30 ezer tonnányi nagy csoma­gokban árusított műtrágyát vásároltak, a kisebb címle­tekből pedig mintegy 12 ezer tonnát az év első 6 hónapjá­ban. A folyékony lombtrá­gya a kistermelők körében is népszerű, eddig 300 tonnát értékesítettek belőle. A kis­üzemek növényvédőszer-ellá- tása megfelelő, az igényeket az elmúlt hetekben kielégítet- Iték. Hogyan lehet jóllakva fogyni? Mi való a gyermek tányérjára? Mit tudnak a gyümölcsök? Mi a slambuc? Milyen a korszerű konyha? Megtudhatja a MAGYAR KONYHA című, újonnan megjelent, színes, nyolcvanoldalas gasztronómiai magazinból. Irodalmi csemegék. Több mi^t 40 recept. Ga-ztronómiai keresztrejtvény. Étlaptotó. Étlapteszt. ÉRTÉKES NYEREMÉNYEK. ARA: 26 FORINT. MAGYAR KONYHA Iámul is alkalmazkodik. Vala­kihez tartozni kell. — A hangulat is sokat ja­vult az utóbbi időben Ma már az állami gondozottak is könnyebben beilleszkednek. Régebben az érettségizettek elkülönültek, most viszont a két legjobb barátnőm szakkö­zépiskolát végzett. Elég gyak­ran járunk moziba, néha szín­házba és a művelődési ház rendezvényeire. Bár mióta há­rom műszakban dolgozom; inkább olvasgatni szoktam. Ez köt le legjobban. Választékos, kulturált be­szédét hallgatva magától adó­dik a kérdés: — Továbbtanulásra még nem gondoltál? — Jelentkeztem a gyárban indított textilipari technikum­ba, de azt mondták, hogy lét­számfölötti vagyok. Főleg férfiakat vettek föl, olyanokat, akiknek a beosztásához kel­lett az iskola. Azt hiszem, összesen két nő jutott be. Ar­ra egy munkahelyi vezetőnek sem nagyon jut ideje, hogy az emberekkel egyénileg tö­rődjön. — Terveid? — Kicsit bizonytalan va­gyok. Apámat évekkel ezelőtt leszázalékolták és anyám is elég fáradt már. Nyolc gyere­ket neveit fel. Én vagyok az egyetlen egyedülálló a család­ban és a többiek is szétszó­ródtak az ország minden tá­ján. Ügy hogy lehet, nem is olyan sokára haza kell men­nem segíteni nekik ... Gyűrött fényképek Gyunyi Zsuzsannát nem nézném többnek 13—14 éves­nél. Most töltötte be a 18-at. Fejét félrebillentve rakos­gatja az asztalon szana­szét heverő fotókat. Míg a többiek hamar váltanak ma­gázásból tegezésre, addig ő még a búcsúzásnál sem. Életrajzában el-eltévedek, egyetlen biztos pont az, hogy éppen egy. át került ide a Pomázi Gyermeknevelő és Ifjúságvédő Intézetből. Ahogy ő fejezi ki magát: intézked­tem, hogy eljöjjek onnan. 1976 július közepéig hánya­tott volt az élete. Közben el­végezte a kiegészítő iskolát, ami hat osztálynak felel meg, most két műszakban takarít a gyárban. Szüleinél, a Kiskunlacháza melletti Egyeki-tanyán tán sohasem élt, illetve a télen egy-két hetet töltött az apjá­nál. Rongyossá fogdosott fényképet hűz elő a kupacból. Kivehetetlen arcú fejkendős asszony hajtja fejét egy cin- gár férfi vállára. — Itt az anyám és az öreg, akivel lakik. — Otthonmaradtál volna? — Cäak az öcsém miatt. Anyám nem törődik vele. öt­éves és intézetbe akarják ad­ni. Ebbe én nem mehetek be­le. — És itt a szálláson mi­lyen? — Hát jó, csak szigorúak. — Szabad idődben mit csi­nálsz? — Bemegyek Pestre, fagyit eszem, sétálok. Verseket is szoktam olvasni, Radnótit, Petőfit és kaptam egy Bara- nyi-kötetet is. A KISZ-ben társadalmi munkát vállaltam, géppuco- lást meg ilyesmit. Részt ve­szek a sportversenyeken is. Azt mondták, ha rendesen dolgozom, bevesznek a Rózsa Ferenc szocialista brigádba. — Hogyan kéozeled el az életed 10 év múlva? — Nem tudom. Az üzem­ben megígértették velem, hogy elvégzem a hetedik­nyolcadik osztályt, aztán meglátom, mi lesz. A legfőbb vágyam, hogy bevegyenek a Karinthy Frigyes irodalmi körbe. Végre itthon A fényképalbumban színé­szek és sportolók képei mel­lett elvétve egy-egy amatőr kép. Sárgult papíron a nagy­mama, vagy ötven évvel ez- előttről, a váci nevelőszülők unokái és a brigád valamilyen kiránduláson. Egy zűrzavaros kis élet töredezett emlékei. Két hatalmas utazótáska nyomában egy újabb kislány robban be a szobába végre itthon felkiáltással. 'Finomívű kifejező arcát mintha ügyes kezű ötvösműves formálta volna. Először Lugosxné, a gondnoknő, aztán Irénke nya­kába borul. Olaszi Erzsébet érkezett most haza a Szi getmo­nostoron rendezett olvasótá­borból'. Két éve a szálló lakója. Pakson született, Szegeden végezte a textilipari szakkö­zépiskolát, most segédműve­zető. Testvére és szülei is Szegeden dolgoznak, betaní­tott munkások. Valószínűleg családjához közelebb is akadt volna képzettségének megfe­lelő munka, de a harmadik osztály után Budakalászon voltak gyakorlaton, s megtet­szett neki a gyűr. — Szüleid mit szóltak hoz­zá, hogy eljöttél? — Éreztem, hogy nem na­gyon örültek. Bár hozzászok­hattak, hisz már középiskolás­ként is Szegeden laktam. El akartam kerülni hazulról... Pillanatra elgondolkozik, összeharapja a száját, aztán mégis befejezi a mondatot: — Sok vita volt otthon, ne­kem sikerült kitörnöm, az öcsémnek nem. Elég sokat beszélgettünk erről, lehet, hogy neki gyengébb az aka­ratereje. — A szállón jól érzem ma­gam, csak a gyárban van, aki ferde szemmel néz az itt la­kókra. Néha vitatkozom, más­kor meg elengedem a fülem mellett a megjegyzéseket. Hogy a munkahelyemen vi­szonylag simán sikerült be­illeszkednem, az anrnatk is kö­szönhető, hogy előbb megis­merlek és csak azután tudták meg, hol élek. Sok a társadal­mi munkám is, bizalmi va­gyok, a műhely gazdasági fe­lelőse, és a KISZ gyári csúcs­vezetőségének tagja. — És hogyan tovább? — Most jelentkeztem mar­xista középiskolába, aztán már .szóltak a gyárban, .hogy szeretnének majd textilipari főiskolára küldeni. Egyelőre ennyi... önszántából, kalandvágy­ból kevés ember hagyja ott a szülői házat. Ezeket a fiatalo­kat valamilyen — több ösz- szetevőböl álló — társadalmi és gazdasági kényszer indí­totta útnak. Lugosi József né ezt úgy fogalmazta meg, hogy mind­egyiküknek van valamilyen szomorú emlék az életében. Talán most néhány évre ott­honra leltek. De nem mind­egy, hogy a munkahelyi kö­zösség mennyit tesz értük, be­fogadja-e őket, vagy felüle­tes ítéletekkel, nemtörődöm­séggel teszi sorsukat még ne­hezebbé. Hámor Szilvia C ervantes jövővágyó, né­mileg ábrándos, keser­nyésen bízó mondása, költői mondata köröz az ember gondterhelt gondolatai között, pedig vészesen közön­séges, prózai ügy foglalkoz­tatja: az alkoholizmus. — Nem azt az életet szere­tem, ami most van, hanem azt, amilyen lehetne. Kétségkívül riasztók maguk az abszolút számok is. Való­sággal fekete gyászvonulattá állnak össze, amelyben sírok és siratandók tolongnak együtt, s mintha nem tudnak, lehetne-e valamit tenni, kell-e valamit tenni? Tizenöt év alatt az egy főre jutó fogyasz­tás 64 százalékai emelkedett, százszázalékos alkohollal szá­molva. Ez csak a bolti forga­lom. 1976-ban az egy főre jutó italköltság meghaladta a 2800 forintot. Egy négytagú család tehát — statisztikai átlaggal számolva — egy év alatt 11200 forintot költött sörre, borra, pálinkára! Tessék számolni! De vessük félre a statiszti­kát. Egyébként sem volt soha erős oldalunk a ténybeli érve­lés, a magyar közvélemény úgy látszik érzelmesebb alkat és valami furcsa idegenkedés­sel húzza össze a szemöldökét, ha számokat pergetnek előtte. Viszont arra sincs szükség, hogy érzelgősek legyünk, mert a tényekkel valamilyen for­mában szembe kell nézni. 5 Kolbász — mázsaszámra Naponta 20—22 mázsa gyulai főzőkolbász készül Hernú- don, ,a Március 15. Tsz húsfeldolgozó üzemében. A kolbászt Budapestre, a daba.si és a váci járásba szállítják. Bozsán Péter felvétele KGST-együttműködéssel Előkészületek a magyar atomenergetikai gépgyártásra A szocialista országokban, így hazánkban is, megnöve­kedtek az igények az atom­erőművek iránt, s a KGST-or- szágok közösen elhatározták, hogy a jövőben az atomerő- művi berendezések gyártásá­ban együttműködnek, gyár­tásszakosodási és kölcsönös szállítási megállapodásokat kötnek. Az erről szóló prog­ramot a KGST legutóbbi, Var­sóban megtartott XXXI. ülés­szaka elfogadta. A tervezett együttműködésről, a magyar ipar részvételéről nyilatko­zott Darvas György, az Or­szágos Tervhivatal ipari fő­csoportfőnöke. Az energiaárakban, s első­sorban a nyersolajárakban vi­lágszerte bekövetkezett vál­tozások a villamos erőművek építésénél előtérbe helyezték a szén- és az atomerőművek létesítését. Ez az irányzat nép­gazdaságunk hosszú távú ter­veiben is érvényesül. Ma­gyarország a jövőben szén­ás hasadó-tüzelőanyag bázi­son létesíti majd az erőmű­veket. Fokozottan előtérbe . került, hogy a szocialista országok egyesítsék erőfeszítéseiket az atomerőmű-építkezésekben. Az együttműködésre jó lehe­tőséget ad az a tény, hogy a Szovjetunió e téren nagy tapasztalatokkal rendelkezik. A legutóbbi KGST-üléssza- kon a tagállamok programot fogadtak el a közös gyártás­ra és a kölcsönös szállítások­ra. Ez előirányozza a Szov­jetunió segítségét valamennyi országnak. Ismeretes, hogy szovjet se­gítséggel Pakson énül az első magyar atomerőmű. Kapaci­tása 1760 megawatt lesz. Fel­épülte után újabb atomerő­művek építését tervezzük 1980 és 1990 között további több- ezer megawatt összteljesít­ményben kívánunk — a szén- erőművek mellett — atom­erőműveket felépíteni. Mindez jelentős együttműködést igé­nyel, szükséges gépi berende­zések termelésében a mi ré­szünkről is. Az elképzelések, javaslatok szerint a magyar ipar komplett vízkezelő rend­szereket; kazettaátrakó be­rendezéseket és speciális szál­lító-javító berendezéseket ál­lítana elő a KGST-országok közötti gyártásszakosítás ke­retében. A vízkezelő beren­dezések — beleértve a hozzá­tartozó mérő-, vezérlő- és automatikaelemeket —, biz­tosítják az atomerőmű pri- mer-secunder körében a víz­tisztaságot és a környezetvé­delmet, a kazettaátrakó a ki­égett fűtőelemeket veszi ki a reaktorból és behelyezi az újakat. A speciális gépek a reaktor üzemeltetéséhez, kar­bantartásához szükségesek, Ezek komplett berendezések, vezérlőegységekkel, optikai rendszerekkel lesznek ellátva, s előállításuk széles hazai ipa­ri kooperációt igényel, így az egyes részegységek gyártá­sában az automatika-elektro- nikai iparág is szerepet kap majd. Ezeket a berendezéseket ezért választottuk ki, mert megfelelnek gépiparunk szer­kezeti adottságainak, kapcso­lódnak távlati termelési struk­túrafejlesztési céljainkhoz és egyidejűleg biztosítják a fo­lyamatos műszaki haladást. Biztos piacot jelentenek gép­iparunknak, egyúttal magas­szintű termelési kultúra beve­zetését és elterjesztését is eredményezüí. A következő hónapokban a kölcsönös szál­lítási mennyiségeket egyezte­tik majd a partnerek, ennek alapján történik a felkészü­lés a gyártási program elő­készítésére és megvalósításá­ra. A tervek szerint 1981-től különböző atomerőművi be­rendezésekből indulnak meg a kölcsönös szállitások. Jegyzet Milyen lehetne... ? A tények láncolatának pe­dig sajnálatosan egyértelmű az iránya: terjed, növekszik az alkoholizmus. Vannak, akik ezt az életszínvonal emelke­désével magyarázzák. Nem valószínű, hogy elfogadható indok, mert akkor törvénysze­rűen kellene az alkoholfo­gyasztó nemzetek élvonalában haladniuk a legmagasabb életszínvonalú országoknak. Az igazság viszont az, hogy jó néhány ilyen országot meg­előzött az ivási teljesítmények listáján az egyébként közepe­sen egzisztáló Magyarország. A magyarázat már csak azért sem fogadható el, mert akkor végül is minden hiábavaló: ha jobban élünk, több lesz a ré­szeges ember is. Az alkoholizmusnak a kutató szakértők szerint bonyolul­tabb okrendszere van. Külö­nösen fontosaik az úgynevezett szociálpszichológiai szempon­tok. A hazai és külföldi vizs­gálatok a növekvő alkoholiz­must kedvezőtlen ivási szoká­sok terjedésének fogják fel, amelyek egyszersmind meg­határozzák az adott országban az életformát is. Rossz hatá­sok érik az embereket már gyermekkorukban. Nem is gondolunk arra. hogy amikor reggel az éjjeliszekrényre ké­szített konyakosüveg után nyúlunk, csak egy kupica „erősítő”-ért, amikor délben, vagy este a vendégfogadást nem is képzelhetjük el más­ként, mint .mértéktelen italkí- nálgatással, amikor a szüle­tésnap, névnap, temetés, érettségi, jó bizonyítvány, diploma, vagyis minden csa­ládi esemény természetesen hozza magával az ivást, és amikor a munkahelyi köszön­tők sem képzelhetők el koc­cintások nélkül — nem te­szünk mást, mint gyermekek­ben, fiatalokban, serdülőkben, if jakban ültetjük el: ez ná­lunk így van, ezt nálunk így kell tenni! Ez a magyar illemtan iszo­nyatos előírása. Szokásjoga, amelyet nem lehet megsér­teni. Külföldről hazatérve gú­nyos nevetéssel emlegetjük, hogy a meglátogatott francia, svéd, német, cseh barátaink asztalánál alig adtak italt. Bezzeg nálunk! Bezzeg nálunk. Az alkoho­lizmus — népbetegséggé vált. A szó szoros értelmében. Vajon milyen lehetne más­ként az élet? Próbáljuk ki. Tőlünk, a mi emberi szoká­sainktól függ mindenekelőtt. S. L Otthon — távol az otthontól A budakalászi leányszálló lakói

Next

/
Oldalképek
Tartalom