Pest Megyi Hírlap, 1977. július (21. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-17 / 167. szám

1977. JÚLIUS 17., VASÁRNAP ^Afeftn> 3 Bárkák a Dunára, majd a csatornára Rostával a kézben A példa Százhalombatta és Vác Üj 1800 tonnás tolóbárkákat készítenek a MAHART Duna- haraszti Hajójavító Üzemé­ben; saját használatra. Ez a típus lesz majd az elkészülő Duna—Rajna hajócsatorna fő szállító járműve. Egyaránt alkalmas ömlesztett és konté­neres áruk szállítására. Az üzem dolgozói a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom A nagy nyári betakarítás idején a területi szövetségek minden esztendőben megren­dezik a kombájnosok arató­versenyét. A közeli napok időjárása különösen egyaránt próbára tette és teszi a gépke­zelők hozzáértését, idejét, szakértelmét. A váratlanul le­zúdult nagy mennyiségű csa­padék sokhelyütt megdöntötte a gabonát, s ha használják is a kalászemelőket, a munka­folyamat értelemszerűen le­lassul. Ne nézzük az órát Dobozy László, az abonyi József Attila Tsz kombájno- sa tavaly első helyezett lett az aratóversenyben. Utolér­ni csakugyan nem könnyű: sok kilométernyi autóút után egy alkalmi motorkerékpár visz a búzatábla sarkához, majd a friss tarlón, torony- iránt — azaz kombájnirányt — némi gyalogtúra kell ah­hoz, hogy feltehessem neki az első kérdést: — Van-e valami titka an­nak, hogyan lehet gyorsan és jól, vagyis kis szemveszteség­gel betakarítani a kenyérnek- valót? < — Tizenkét éve ülök a kom­bájnon aratáskor, és szere­tem ezt a munkát. Titok nincs: érteni kell a géphez, szeretni kell a földet és a reg­geli harmat elmúltával vágni a gabonát úgy, hogy közben nem nézünk az óránkra. Most egy Claas-dominátorral járok a táblákon, amit magam tar­tok karban. Az apróbb javítá­sokat is ki-ki magának csi­nálja helyben, persze, ha olyasmi adódik elő, mint ép­pen most, hogy elromlott a hűtőösszekötő, akkor a mű­helybe megyünk hegeszteni. — Ügy tudom, Szegeden és Gyulán tanulta a motorszere­lést a szakmunkásképzőkben, s a betakarítási idő elmúltá­val a tsz műhelyében dolgo­zik tovább, mint szerelő. Aki egyaránt avatott, a gépek és a termőföld, meg a búzakalá­szok életében, azt bizonyosan figyelik a fiatalok, a követ­kező kombájnosgeneráció. Ap­ró fogásokra, egyéni módsze­rekre gondolok, melyeket min­den szakmában igyekszik el­lesni a következő évjárat... — Régebben ketten ültünk egy gépen: volt egy felelős, meg egy segédvezető. Ilyen­kor az ifjú segédvezetőnek volt alkalma leselkedni, s ha ügyes, rátermett volt, ezt ké­sőbb saját munkájában hasz­nosította is. Ma már a kor­szerű gépekhez korszerű kép­zést adnak, s a fiatal kom- bájnvezetők közül nem egy tehetséggel, eredménnyel dol­gozik, mint például nálunk Somogyi Imre. Geleta Pál (elvétele tiszteletére vállalták, hogy a létszámhiány ellenére is idő­ben vízre bocsátják a hajókat, megfelelő minőségben. A most készülő hajó csa- loló-csörlő fogaskerekét mun­kálja meg Baur György, a közlekedés kiváló dolgozója. Brigádja — melynek vezetője — tizenhatszor nyerte el a szocialista címet. — S ha ő, vagy más utol­érik magát? Végül is az ered­ményt a kiesett állásidő is be­folyásolja, s mi már két ciga- rettányi időt is elbeszélget­tünk itt a tábla végében, el­lenére,_ g , dohányzási tilalom­nak .. — A sportolók így mond­ják: győzzön a jobbik, s ez minden versenyben igaz. Az idővel, persze, okosan kell gazdálkodni aratáskor, de a túlzott sietség sem hasznos. Az új dominátorra szerelt szemveszteség-mérő a gép ha­ladásának sebességi függvé­nyében működik. Magyarán: ha megszalad a gép, több szem marad a tarlón; ilyen­kor állítani kell a berende­zésen és csökkenteni a sebes­séget, éppen a minőség érde­kében. Eddig naponta 5—6 vagon terményt hoztam Je a tábláról. A végeredményt per­sze, csak jósolni lehetne, de a jövendölés nem kenyerem. Nem riválisok Természetesen nem. Ha va­lakinek, úgy a kombájnosok- nak igazán, a búza a kenye­rük. S az aranyló kalászok között haladva, nézzük most meg, hogy a pilisi Aranyka­lász Tsz kombájnosa, Végh Ferenc, a tavalyi aratóver­seny harmadik helyezettje elérhető-e így munka köz­ben, s utolóérhető-e a helye­zés sorrendjében? — A gabonatábla nem ver­senypálya a szó köznapi ér­telmében — mondja Végh Fe­renc —, s annak ellenére, hogy versenyben vagyunk, fi­gyeljük egymást, nincs közöt­tünk rossz értelmű rivalizá­lás. Mi július másodikén kezdtük az aratást, s ha az időjárás közbe nem szól, hó­nap végére be is fejezzük. A megdőlt gabona nehezíti a betakarítást, ez néhány nap többletidőt jelent. Bár követ a műhelykocsi munka közben mindannyiunkat, hagy mond­jam el, hogy a hiányzó, kila­zult, elszakadt ékszíjak ko­moly munkakiesést jelente­nek. — Az alkatrészgondol* kö­zül különösen az ékszíjkérdés az, ami évente újra előbuk­kanó téma, s eszerint még mindig megoldatlan. — Igen, s nem az anyagbe­szerzőkön vagy a termelő- szövetkezet illetékesein mú­lik mindez. Kora tavasszal kezdtünk ékszíj után kutat­ni, s most is azon gondolko­dunk: mi az oka annak, hogy Drágább az aranynál Szovjet eljárással megkezdik a gallium előállítását Az almásfüzítői timföld­gyárban feldolgozásra kerülő bauxit galliumot is tartalmaz. A gallium az alumínium­csoportba tartozó vegyi elem, könnyen nyújtható lágy fém, amelyet többek között az elektroipar hasznosít félveze­tők gyártására. A rendkívül értékes, az aranynál is drá­gább gallium viszonylag kis mennyiségben van jelen, a nyersanyagban, de a timföld gyártása közben feldúsul a különböző lúgokban és így alkalmassá válik a kinyerés­re. Az Ajkai Timföldgyárban már évekkel ezelőtt megkezd­ték a gallium előállítását, az almásfüzítői üzem műszaki kollektívája azonban a test­vérgyárban alkalmazott tech­nológiánál egyszerűbb, az egészségre kevésbé ártalmas gyártási eljárás után kutatott mostanáig. Végül is a Szov­jetunióban találták meg a gal­liumgyártás legelőnyösebb módszerét. A Magyar Alumíniumipari Tröszt támogatásával rövide­sen megvásárolják a szovjet módszer licencét és egy-két éven belül berendezkednek a tőkésexportra is alkalmas gallium gyártására Almásfü­zitőn. I a magyar'gyártmányú, ha van is, két napnál tovább nem tart? Filléres gondok ezek, ha a géppark egészének érté­két nézzük —, de a munká­ban jelentősen hátráltathat­nak. Ellenőriz a keret — önöknél használják első ízben rendszeresen a módo­sított szemveszteség-mérőt, a gabonaaratás során. Befolyá­solja ez a kombájnos teljesít­ményét? — Kétszázaléknyi szem­veszteség megengedett, azon felül prémiumelvonás jár. Igyekszünk a normát betarta­ni annál is inkább, mert az ellenőrzés ilyen módja min­den vitát kizár: egy 25x25 cm-es keretben mérik a tar­lón hátrahagyott búzaszeme­ket, s egy táblázat segítségé­vel, kombájntípusonként ki­számítják, hogy a becsült, má- zsánkénti hozam hány el­szóródott szemet engedélyez. Mindez nekünk, kombájno- soknak is segítség, mivel nem kell leállni a munkával idő­közönként azért, hogy ellen­őrizzük saját teljesítményün­ket. Végh Ferenc hét éve ül a kombájnon. Szakmája az au­tószerelés. Azt szokták mon­dani : autószerelőnek lenni a mai motorizált világunkban, aranybánya. Miért cserélte fel mégis tanult szakmáját a szí­ve szerint választottal? Ta­lán, mert az arany ló búza­tábla a legigazibb arany...? Bedő Ildikó Negyven esztendeje, 1937 nyarán kezdődött a kőolajter­melés hazánkban. Az akkor nyert mennyiség ma arra lenne elég, hogy azt kérdez­zék Százhalombattán, a Du­nai Kőolajipari Vállalatnál, rendben van, de mit csinál­junk délután? Magyarorszá­gon a kőolajtermelés ma meg­haladja a kétmillió tonnát — tavaly 2 142 000 tonna volt —, a behozatal ennek a négysze­rese. A mennyiségi növekedés a kőolajfelhasználásban rend­kívül gyors, 1970 és 1976 kö­zött a kétszeresére emelke­dett. A hazánkban összesen előállított benzin kétharmada Százhalombattáról jut a fel­használókhoz, s még nagyobb ez az arány a fűtőolajnál, gáz­olajnál. Amiben van fantázia Meredeken fölfelé emelke­dő vonallal lehet csak ábrá­zolni a termelés mennyiségi mutatóinak változását Száz­halombattán. Voltak eszten­dők, amikor bizonyos árufaj­tákból a kibocsátás megkét­szereződése a szerényebb ered­mények közé számítódott, er­re mondják, dinamikus a ha­ladás. Ami szükséges is, hasz­nos is volt, vállalatilag épp­úgy, mint népgazdaságilag, de — csak bizonyos határig. En­nek a határnak az átlépése után fokozatosan előtérbe ke­rül a mennyiség helyett a mi­nőség, az tehát, mi készül a feldolgozott nyersolajból. Ne véljük könnyűnek a döntést! A Dunai Kőolajipari Vállalatnál készített vegyipari benzinből — a feldolgozási lánc sok-sok szemén áthalad­va — háromszázfajta áru ál­lítható elő! Ezekre a termé­kekre a népgazdaságnak szük­sége van, tehát — kézenfek­vőnek látszik a következtetés — gyártsuk valamennyit. Ig'enám, de gazdaságosan, nagy sorozatokban lehetet­lenség ennyiféle áru termelé­se. Ki kell választani azokat, amikhez a legjobbak a techni­kai, technológiai feltételek, amik értékesítése nemcsak ki­fizetődő, hanem azt is lehető­vé teszi, hogy másfajta áru­kait, amiket a szóbaniforgó há­romszázból itthon nem állí­tanak elő, megkaphassunk. Ha sikerült ezeket meglelni, akkor termelésük mennyisé­gi növelésében van fantázia, ölelkezik mennyiség és minő­ség. Igényesebb — értékesebb A szakemberek úgy fogal­maznak a finomítónál, hogy a technológiailag, műszakilag igényesebb termékek arányá­nak növelése adja a további esztendők programját. Köz­napibban fogalmazva, úgy ala­kíthatjuk át ezt, hogy érté­kesebb árukat bocsátanak ki, mert hiszen ami a feldolgo­zás során többet kíván — bonyolult és méregdrága be­rendezésekből például —, az eladáskor is többet ér. így már világosabb, hogy a beruházás második szaka­szának befejeztével miért épül szép csendben tovább az olai- város, százmillió forintok fe­jében új és újabb termelő- egységeket alakítva ki. Az ötö­dik ötéves terv lényeges mű­szaki fejlesztési feladatokat ál­lított a százhalombattaiak elé, így — sok más mellett —azt, hogy a gázfrakcionáló üzem bővítésével javítsák a benzi­nek oktánszám-eloszlásának egyenletességét, a motorben­zineknél lerakodásgátló ada­lékokat alkalrn? zzanak. Ide tartozik az is, az olefinmű fel­dolgozta százhalombattai vegyipari benzin egyik mel­lékterméke, a pirobenzin, visz- szakerül majd a kiindulópont­ra, s itt kinyerik belőle az ér­tékes benzolt. Ugyancsak a holnapi igények ésszerű kielé­gítésének megrostálása nyo­mán született az a döntés, hogy a Dunai Kőolajipari Vállalatnak az ötödik ötéves tervben fel kell készülnie az ún. destruktív technológia bevezetésére, olyan gyártási eljárások alkalmazására, me­lyek lehetővé teszik a fehér áruk — az értékesebb kőolaj- származékok — mennyiségé­nek, minőségének növelését. Évi tízmillió tonna Magyarország legnagyobb, s vertikumában a legkorsze­rűbben kiépített kőolajfino­mítója ma Százhalombatta, s jó ideig az is marad. A ter­vek szerint 1980-ban évente már tízmillió tonna kőolajat dolgoznak fel itt, s az előbb említett vertikum, azaz a fel­dolgozóüzemek ésszerűen kap­csolódó láncolata, azon belül a programban szereplő krakk- üzem felépítése sok más előny mellett azzal is jár, hogy évente másfél, kétmillió tonna tőkés kőolajbehozatal elen- gedhetővé válik, a nyolcvanas években. Ez az utóbbi adat némileg érzékelteti, miféle össztársa­dalmi haszon származik ab­ból, ha mindenütt jó kezek­ben tudhatjuk a rostát, azaz értő módon valósítják még minden területen a szelektív fejlesztést. Valójában ugyanis mindazzal, amit a százhalom­battai olajfeldolgozó biroda­lom jelenéről és holnapjáról leírtunk, e követelmény telje­sítésének hogyanját vázoltuk. Ez a hogyan nemcsak a Du­nai Kőolajipari Vállalatnál, hanem minden más területen is ma a kérdések kérdése. A párt XI. kongresszusának határozata alapvető teendő­ként jelölte meg az iparfej­lesztés korábbinál erőtelje­sebb differenciáltságát, a ter­melési szerkezet szelektivitá­son alapuló korszerűsítését. Ez természetes tartozékként hozza magával a termékszer­kezet átalakítását, azaz köl­csönhatások bonyolult szöve­vényével van dolgunk. Az ugyanis fontos lépés, hogy az iparpolitika elsőbbséget biz­A Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat haj- dúszoboszlói földgázüzemé­ben felszereltek hat nyomás­fokozó kompresszort, s meg­kezdődött ezeknek 180 napig tartó próbaüzemelése. A haj­tosít — esetünknél maradva — a kőolaj-feldolgozásnak. Ez a szelektivitás egyik sza­kasza. A másik, s aligha mel­lékes szakasz az, amit már a vállalat, tehát tárgyunkat meg­tartva, a Dunai Kőolajipari Vállalat jár végig, saját kere­tein belül működtetve a ros­tát. Ismeretlen címzett? Vácott, a városi pártbizott­ságon beszélgetve érdekes megállapítás hangzott el, a gazdaságpolitikai bizottság ta­pasztalataként. A vállalatok egy része — így a summá- zat — nagy helyeslője a ros­tálásnak mindaddig, amíg előnyökhöz jut úgy, hogy semmit sem kell tennie azo­kért. Ha könnyített hitelfelté­telek, bérpreferenciák, fejlesz­tési állami támogatások kí­nálják magukat a szelektivi­tás megfogható jegyeiként, ak­kor dörög a taps, így helyes, ennek kell történnie. Amikor azonban — tapinthatta ki a tények alapján a Gazdaságpo­litikai Bizottság — odáig jut a dolog, a vállalat mit tesz, mit tervez, hogyan változtatja hol­napját, a feladatoknak egy­szeriben címzetteket kell ke­resni, mert önként jelentkező alig akad. A két város, Vác és Száz­halombatta nincs messze egy­mástól, s mégis, ennyire elté­rőek lennének a jellemzők? Az újságíró szándéka emelte ki innét ezt, onnét azt, bizo­nyítva, sem jó, sem rossz ér­telemben nem szabad általá­nosítani, hanem mindenkor az adott helyzet mérlegelése után mondható ki az ítélet. A kő­olajfinomítás technológiája, berendezésállománya, s nem kevésbé termékeinek felhasz­nálási köre olyan meghatá­rozó jegyeket hord magában, amilyeneket másutt hiba lep­ne számon kérni. Gyakorla­tukban tehát nem ez a kieme­lésre érdemes, hanem a ma­gatartás, az a szemléletmód, mely a fejlesztés lépcsőzetes­ségét fölfedezi. A legtöbb helyen ugyanis még mindig síkban gondolkoznak, ha a mai kettő holnapra kettő és félre növekszik, akkor min­den rendben van. A népgaz­daság igényei fokozatosan át­alakulnak, a puszta mennyi­ségi többlet helyére a más, a minőségében, használati érté­kében jobb kerül. Százhalom­battán megértették, ők is cím­zettjei ezeknek a feladatok­nak, s nem engedik ki kezük­ből a rostát. Munkájuk, ilyes­fajta törekvéseik haszna egyet­len tényben sűríthető: itt a fajlagos ráfordítások hozama kétszeresen meghaladja az ipar átlagát. Mészáros Ottó dúszoboszlói gázmező nyomá­sa ugyanis az elmúlt évben annyira csökkent, hogy el­odázhatatlanná vált a mester­séges nyomáspótlás. Csak ilyen módon lehetett vissza­állítani az eredeti napi négy­millió köbméter földgázter­melést. A Hajdúszoboszlón megkez­dődött beruházás nyitánya volt egy nagyszabású fejlesz­tési programnak, amelynek a legjelentősebb része a föld­alatti gáztároló kiépítése. A mintegy 850 millió forintba kerülő tároló szorosan kap­csolódik az orenburgi gáz­vezetékhez. A kivitelezésben való részvétel ellenében nagy mennyiségű földgázt kapunk a Szovjetuniótól, s ennek a részbeni fogadására készül­nek fel Hajdúszoboszlón. A gáz ugyanis majd folyamato­san érkezik, viszont nyáron lényegesen kevesebb a fel- használás. A tárolókkal tar­talékolják a szükséges na­gyobb mennyiséget a téli fo­gyasztás kielégítésére. Erre a célra a hajdúszoboszlói gáz­mező leművelt rétegeit teszik alkalmassá A föld alatti gáz­tároló kiépítése megkezdődött. Akiket nehéz utolérni... • Félidőben az aratóverseny • Naponta 5—6 vagon termény ® Szakad az ékszíj’ de hol a másik? Gammában mér az analizátor A Herceghalmi Állattenyésztési Kutató Intézet ta­karmányozási osz­tályán a közel­múltban állították üzembe az amino- sav analizátort. A gép segítségével a vizsgált anyagok súlyát a milli­gramm ezredré­szében, gammában határozhatják meg. Halmágyi Péter (elvétele Készül a föld alatti gáztároló Szorosan csatlakozik az orenburgi vezetékhez

Next

/
Oldalképek
Tartalom