Pest Megyi Hírlap, 1977. július (21. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-13 / 163. szám

1977. JÜLIUS 13., SZERDA Figyelmeztető elemzés ellenőrzések az aratásnál A MÉM szakemberei össze­sítették az elmúlt évi balese­ti statisztikát, amely javuló tendenciát mutat. Az üzemi baleseteit 20 százaléka el­esésből adódott, az állattar­tással kapcsolatos munkák­nál 18 százalék, a munkagé­pek kezelésénél 12 százalék, a kéziszerszámmal végzett munkáknál pedig 10 százalék az arány az összes baleseten belül. Á csonkulásos balese­tek nagy része a munkagépek­nél, éppen az aratási időszak­ban következett be. Tavaly a halálos balesetek közül 19 traktorral és vonta­tóval történt, négy alkalom­mal a védőkeret hiánya okoz­ta a dolgozó halálát. Figyel­meztető, hogy kétszeresére nőtt egy év alatt a munkagé­pek helytelen kezeléséből be­következett halálos sérülések szama. Méhnevelő kutatók A Kisállattenyésztési Kutató Intézet gödöllői méhtelepén nyár elején (okozott figyelemmel kísérik az állatok életét. Az üvegfalú megfigyelő kaptárnál dr. örösi Pál Zoltán, profesz- szor tanulmányozza a méhek táncát. Halmágyi Péter felvétele Kifogások, mulasztások és tehetetlenség Első helyen: a vendég A Pest megyei KÖJÁL élel­mezéshigiéniai csoportja a nyár kezdete óta, ha nem is naponta, de hetenként több­ször látogat el a Dunakanyar­ba és a Ráckevei-Duna men­tére. Egy-egy hely tüzetes el­lenőrzésére hosszú idő, két- három óra szükséigas, egy-egy alkalommal tehát, mikor há­rom, mikor öt vagy legfeljebb hat boltot kereshetnek fel. Egy hónap sem elegendő Eddigi útjaik során, amerre csak megfordultak, úgyszól­ván mindenütt találtak kifo­gásolnivalót. Néha súlyosabbat, máshol enyhébbet, és ezeken a helyeken megelégedtek írásba foglalt figyelmeztetéssel. Ahol azonban szükségesnek látták, szabálysértési feljelentést tet­tek. Mostanáig több tucat el­járás van folyamatban, pedig még az üdülőterületek üzletei­nek meglehetősen nagy részét fel sem keresték. Nyár végéig sor kerül valamennyire, egy- re-egyre előreláthatólag több­ször is. Például Dobogókőn, a Nim­ród Hotel éttermében már jú­nius legelején is volt ellenőrző vizsgálat. Annak eredménye­képpen Zsolnay Gábort, az ét­terem vezetőjét 800 forint bír­sággal sújtották. Most, hogy az ellenőrzőkkel tartunk, dr. Ke­lemen Erzsébet csoportvezető főorvos és Zsidóné Ombódi Anna közegészségügyi ellenőr azt szeretné megtudni, egy hónap elég idő volt-e arra, hogy az akkor talált hibákat kijavítsák. A húsvágó töke azonban változatlanul erősen recés, pedig csak egy-két óra és persze egy jó gyalu kelle­ne hozzá, hogy sima legyen. — Meg egy jó szakember — jegyzi meg az étterem ve­zetője. — Volna a faluban, de nem hívhatjuk, maszek — és a számláját a vállalat nem fo­gadja el. Az még csak rendjén volna, hogy a hotel tulajdonosa, a Pannónia Szálloda és Vendég­látó Vállalat nem fogadja el a kisiparos számláját, de akkor neki kellene gondoskodnia, hogy sima felületű, tehát tisztán tartható tőkéről kerül­jön a hús a vendégek asztalá­ra. S azért sem az étterem ve­zetője vonható felelősségre, hogy a hotelszámyhoz ragasz­tott lepényépület, a konyha és annak mellékhelyiségei falai kívül, belül repedezett, sőt be­lül itt-ott a mennyezet is. Hogy ez a folytonossági hiány vakolathullással jár, mondani nem kell. — Éppen öt éve fejeződött be ez az építkezés — halljuk Zsolnai Gábortól. — A szava­tosság lejárta előtt, tehát 3 éve újra bejárták az épületet, hogy számba vegyék a hibá­kat. A falak már akkor is re­pedeztek. Nincs róla tudomá­som, hogy azóta miért nem javították ki. Talán a kivite­lező nem ismeri el hibáját, esetleg per folyik, nem tudom. Mi sem. De a vakolat hullik a konyhában, s a falak egyéb­ként sem mondhatók tökélete­sen tisztának. További hiba, hogy az evőeszköztartó reke­szek beépítettek, kimozdítha- tatlanok és így tisztességesen nem is lehet kitisztítani őket. Étlap a konyharuhán Második állomás, hiszen szúrópróbaszerű a vizsgálat, a Pest megyei Vendéglátóipari Vállalat szentendrei Teátrum étterme. Idézett a felvett jegy­zőkönyvből: „A szárazraktár­ban levő hűtőszekrény belseje szemmel láthatólag piszkos. Az ugyanabban a helyiségben levő, 'használaton kívüli másik hűtőszekrényben megpenésze- dett leveszöldség: mindenféle lim-lom, szemét található.” Az is olvasható a jegyzőkönyv­ben, hogy a húselőkészítő mosható csempeburkolatán tisztogatásnak nyoma sincs. S hogy az egyik hűtőszekrény­ben gondosan őriznek lejárt szavatosságú tejszínt, meg te­héntúrót. Továbbá, hogy az evőeszlközszekrény fiókja ki­mozdítható, könnyen lehetne tisztogatni, benne mégsem tiszta környezetben várnak használatra villák, kések, ka-, nalak. Még egy nagyon ko­moly szabálytalanság: három dolgozónak sincs rendben az egészségügyi könyve, a meg­szabott határidőben nem men­tek orvosi vizsgálatra. Mu­lasztásukért, mert elnézte, az étterem vezetője a felelős. Ha véletlenül fertőző betegségben szenvednek, vagy bacilusgaz­dák, akkor a vendégek egész­sége károsodhatna. A vezető nincs jelen, helyet­tese Mátyus József né ígéri, ezentúl mindenre jobban oda­figyel, de a konyhai állapoto­kért a szakácsok is felelősek. Jöjjenek tehát a szakácsok! Visztóczky Mihály főszakács előadja, hogy háromnapi sza­badság után most jött be elő­ször. A konyhában viszont bizonyára nemcsak reggel és nem is csak három nap óta kifogásolható a helyzet. Kelemen Zoltán az idén fel­szabadult fiatal szakács. Pon­tosan elsorolja, mire köteles ügyelni a konyhában, a raktá­rakban. Védekezése: a kony­hai dolgozóknak nem jutott ideje a tisztogatásra. Ki tud­ja mikor, de egykor hófehér lehetett a munkaköpeny, amit nadrágjába tűrve visel. Dere­kára konyharuhát kötött, ar­ról pedig legalább két hét ét­lapja olvasható le. Saját be­vallása szerint négy munka­napja váltott tisztát. Kiderül, hogy munkaruhát a dolgozók­nak a vállalat ad, csakhogy azt maguknak kell kimosniuk. Hát ez a rejtély titka, takaré­koskodnak szappannal, meleg vízzel, munkával. Rejtély azonban az is, hogy amikor az asztalneműt mosatja a válla­lat, a konyhai dolgozók mun­karuháját miért nem? Taka­rékosságból ? Kicsinyességből ? , Javában délutánra fordult már az idő, amikor a szent­endrei járási ÁFÉSZ Vöröskő Étterme kerül sorra TahitóC- falun. Bizony, itt is sok a sza­bálytalanság. Készétel mellett nyers máj és hús a hűtőszek­rényben. A húst panírozó asz­talon az ehhez szükséges kel­lékek mellett burgonya is lát­ható, pedig annak nem ott a helye, de a mosatlan tojásnak sem. Másik asztalon három edényben kifőtt tészta. Még reggel főzték, azt mondják, tíz órakor. Akkor tehát pontban 12 órakor meg kellett volna semmisíteni, egészséget veszé­lyeztethet, ha két óránál to­vább áll. S ki tudhatja, ha a vizsgálat nem veszi észre, meddig állt volna még... j Hűtőszekrény, hűtőpult De ne csak a hibákról es­sék szó! Ugyanebben a tahi- tótfalui épületben önkiszol­gáló élelmiszerbolt is van. Mégpedig tiszta! Az eladótér, a raktárak és máskülönben is minden rendben. A sütemény mellett csipesz, azzal nyúlnak hozzá, nem kézzel. Csakhogy hűtőpultból mindössze egy1 van a boltban, bár legalább még egynek volna hely. A boltvezető panaszosan el­mondja, többször is kért újabb hűtőpultot, meg is ígérte az ÁFÉSZ, hogy beállít még egyet — még januárban. Most nyáron kétségkívül nagyobb szükség lenne rá, kényes a tej a magas hőmérsékletre. Néha- néha azonban januárban is előfordulnak meleg napok, ar­ra is gondol talán az ÁFÉSZ. Szokoly Endre Génbank a parkon túl Üllő után Dóramajor és az állomány Ha azt halljuk idegenfor­galom, így nyár elején a tar­kán nyüzsgő Balaton-partra, vagy a nem kevésbé látoga­tott Velencei-tóra gondolunk — mindkét helyen hála a tu­risztika fellendülésének any- nyi idegen forog már, hogy lassan csak a nádasok suso­gása csendes. Erdei csendben kanyarog viszont Üllőtől Dóra­majorig, összehajló lombkoro­nák zöld alagútjában az or­szágút, s bár a kapun a fel­irat: Országos Állattenyészté­si és Takarmányozási Fel­ügyelőség Teljesítményvizs­gáló Állomása —, nem rit­kák itt sem a látogatók, ha­zaiak és külföldiek egyaránt. S hogy számuk mégis korlá­tozott, azt nem a bejárati kő­mellvéd akadályozza, hanem nagyonis reális, állategészség­ügyi intézkedés. Ide jobbára csak szakmai körökből fogad­nak látogatókat, többnyire a központ engedélyével. De hát ez igy természetes: hiszen bankokba, sehol sem szokás ki-bejárkálni kellő ellenőr­zés nélkül. Itt pedig az ápolt park kavicsos útjai olyan, is­tállók, kifutók, karámok felé vezetnek, melyek a látszat el­lenére nagy értéket rejtő ban­kok, pontosabban génbankok. Az öröklés kódja A gén nem egyéb, mint az élő szervezet testi felépítésé­nek és fizikai tulajdonságai­nak továbbhordozója, örökí­tőképességének kódja. Az ál­lat génjei, mint egy — ma még nem egészen felderített — jelzésrendszer, kódolja a fajtájára jellemző tuladonsá- gokat, s az utódok számára hiánytalanul továbbítja azo­kat. Ha ezt a jelzésrendszert nem zavarja, nem formálja át egy másik vérvonal, más tu­lajdonságokat örökítő géncso­portja, úgy fajtatiszta te­nyésztésről beszélhetünk. Ez utóbbi napjainkban egyre rit­kább, hiszen az iparszerű me­zőgazdasági termelés olyan tulajdonságokkal rendelkező haszonállatokat igényel, me­lyeknek összegezniük kell az egyedben mindazokat a jó­tulajdonságokat, melyeket a jobb teljesítőképesség ér­dekében elvárhatunk. így az­után a kutatómunka alapja az okszerű keresztezés, a külön­böző fajtaváltozatok összeho­zása a célszerűség, hasznosság irányában. Négyféle vérvonal Ez az oka annak, hogy ha­zánkban csakúgy, mint a világ minden táján, egyre inkább előtérbe kerül a génbankok, génrezervek létesítése, szere­pe, fontossága. Ilyen Pest megyében az üllői OATF ke­zelésében lévő génbank is, ahol mangalica sertést és fa­kó magyar félvér lovat őriz­Az egészséges életmódra nevelés intézete Július 1-től az Egészségügyi Minisztérium Egészségügyi Felvilágosítási Központja Or­szágos Egészségnevelési In­tézetként folytatja működé­sét. Korántsem csupán név­változásról van szó: az intéz­kedő miniszteri utasítás tük­rözi ezt a szemléleti változást, amely az egészségnevelés megítélésében országszerte végbement. Á központ a minisztérium más országos szakintéze­teivel azonos rangra ke­rült, s a jövőben azokkal még szo­rosabb egységben működik j együtt. Az intézet — amely a jog­szabály szerint a minisztérium szervezési, módszertani, to­vábbképző és tudományos ku­tató alapintézménye — ko­rábban sem elszigetelten te­vékenykedett. A jövőben a többi országos szakintézet az eddiginél intenzivebben vesz részt az egészséges- életmódra nevelés tartalmi feladatainak kidolgqzásában. A hatékony együttműkö­désre a közelmúlt is szá­mos jó példát adott. Az Országos Szemészeti Inté­zet jelezte például, hogy nagy számban fordulnak elő glau- kómás — zödhályogos — megbetegedések, szükség len­ne megelőzésének, felismeré­sének és gyógyításának mód­ját széles körben megismer­tetni. Ennek nyomán jelent meg több tízezer példányban, egy népszerű ismertető kiad­vány. Hasonló együttműkö­déssel, az Országos Urológiai Intézet segítségével íródott meg a Tanácsok vesekövesek­nek című füzet, s számos más kiadvány született ily módon Az intézet a következő években kiszélesíti szak­mai és módszertani irány­mutató munkáját. Ezt a mindennapi gyakorlat követeli meg sürgetően. Elkészült az V. ötéves terv időszakára szóló átfogó, konkrét munkaterv is. Esze­rint az Országos Egészségne­velési Intézet a fő erőket há­rom nagy témakörre összpon­tosítja: a mozgás, a táplálko­zás, és a higiénés magatartás népszerűsítésére. Ezenkívül kiemelten foglalkoznak to­vábbra is a családi életre ne­veléssel és az idült betegek egészségnevelésével. nekt tenyésztenek tovább. A telepen 30 mangalica koca van, melyek átlagosan hatos alomszámmal (vagyis egy ko­ca ellésénél 6 malac lát nap­világot!) évente 300 ivadékot produkálnak. Az állatállo­mányt négy hímivarú egyed egészíti ki azért, hogy a négy­féle vérvonal kizárja a ro­kontenyésztést, mely a fajta leromlásához vezethetne, ily módon tehát konzerválják, megőrzik a mangalica fajta speciális tulajdonságait, me­lyek az intenzív sertéstartás mai technológiai módszerei­nek tűrésére nem alkalmasak, szaporodási készségük, hús­minőségük, súlygyarapodásuk sem elégíti ki a korszerű kí­vánalmakat. Ugyanakkor vi­szont, — s aki azt hiszi, hogy mindez csak kuriózum vagy valamiféle tenyésztői hobby, itt téved, ugyanis —, ha a ke­resztezett kultúrfajták kedve­zőtlen irányban leromlanak, degenerálódnak, úgy csepp- vérkeresztezéssel segíthet a tenyésztői. Például, úgy, hogy kiemelve egy állatot a gén­bankból átviszi a nagyüzemi állományba, s rákeresztezé- sekkel — köznyelven szólva néhány csepp vérben adagolt rögszilárd tulajdonságokkal — kiegészíti a hiányzó vagy leromlóban levő tulajdonsá­got, korrigálja a kialakult hi­bát. A mangalica sertés hasz­nosításának másik formája, kedvenc csemegénkkel, a sze­gedi szalámival és a csabai­gyulai kolbásszal is összefügg. A speciális húskészítmények előállításához a húsipar egyre inkább várja a mangalica ad­ta alapanyagot, mivel a szak­értők véleménye szerint a la­pályfajták húsa több vizet tartalmaz a kívántnál, s íze sem kielégítő a szárazáru gyártásához. Hagyományos izek egyedei Az. üllői génbaukból nem­régiben vitt el az oros­házi termelőszövetkezet 200 fiatal süldőt, s a szegedi szalámigyár is érdeklődik er­refelé. Nemegyszer jelentkez­nek háztáji gazdálkodók is, akik ragaszkodnak a hagyo­mányos ízekhez, s ahogy mondják: az igazi abált- és füstölt szalonnához ... Persze így is marad bőven a szaporu­latból felesleg a bankban — ezeket felhizlalják, s a Kör- nyei Állami Gazdaságnak át­adják, mely húsukat töltelék­árunak dolgoztatja fel. Sok évvel ezelőtt az ENSZ kezdeményezte azt a nemzet­közi összefogást, mely lehető­vé teszi, hogy az egyes ősho­nos állatfajokat, fajtákat meg­óvják a kipusztulástól. S ez nemcsak agrártörténeti érde­kesség vagy idegenforgalmi látványosság. Józan előrelátás is. Be. I. A munkásvédelem: kötelesség SOKSZOR HISSZÜK, hogy egy-egy baleset csak mással fordulhat elő, velünk nem. Mi­nek a biztonsági kötél, a védő­kesztyű meg számtalan egyéb készség, ami csak akadályoz­za a munkát és csökkenti a teljesítményt? Vajon hány szerencsétlenség származik ebből a szemléletből? És hány abból, hogy a gazdasági veze­tők a védőberendezéseken ta­karékoskodnak, nem veszik figyelembe sem az előírásokat, sem a termelésben közvetle­nül részt vevők figyelmezte­téseit? Arról, hogy mennyit nyer a dolgozó azon, amikor a magasabb teljesítményért nem használja a biztonsági beren­dezéseket, vagy a vállalat, ha egy új gép beállításakor nem fordít figyelmet a munkásvé­delmi szempontokra, nem szólnak a statisztikák. De szól­nak halálesetekről, kiesett munkanapokról és arról, hogy a balesetek egyre súlyosabbak lesznek. A megyében például 1975-ben több mint 4000-rgn 76 ezer (!) napot hiányoztak a munkapadok mellől, a földek­ről egy-egy meggondolatlan mozdulat, a kockázat köny- nyelmű vállalása miatt, 1976- ban pedig még ennél is 2000 nappal többet emésztett föl a balesetet szenvedők felgyó­gyulása. Mindez egy versenyfelhívás kapcsán jutott eszembe. A HVDSZ Pest megyei Bizott­sága, a Pest megyei Tanács ÉKV osztály és ipari osztálya tavaly versenyt hirdetett a hozzájuk tartozó vállalatok és költségvetési üzemek bizton­sági megbízottai és munkavé­delmi felügyelői (észére. En­nek — az országban egyedül­álló — kezdeményezésnek cél­ja volt a balesetek számának csökkentése, a rendeletek és szabályzatok előírásainak ha­tékonyabb végrehajtása, a szakszervezeti érdekvédelmi munka javítása. Ha nem is egyértelműen ennek a kiírás­nak az eredménye, de minden­képpen része van benne, hogy a Pest megyei HVDSZ-hez tartozó üzemekben tavaly 30 százalékkal csökkent a balese­tek száma. ELGONDOLKOZTATÓAK viszoht a felhívásban megje­lölt feladatok. Csak néhányat példána1-: az üzemi baleseti nyilvántartás naprakész veze­tése; az éves munkavédelmi intézkedési tervek határidőre való elkészítése; az üzem bal­eseti jegyzőkönyvek szabály szerinti felvétele, a balesetek helyes kivizsgálása. Vajon hogyan látják el munkájukat a biztonsági meg­bízottak, milyen segítséget kapnak a vállalatok vezetői­től és a tömegszervezetektől, ha szükséges volt alapvető fel­adataikra versenyt kiírni? Az is figyelemre méltó még, hogy az 50 érdekelt vállalat közül mindössze 23 nevezett be a versenybe. Hiszen a fel­adatok nemcsak, hogy nem voltak teljesíthetetlenek, pusz­tán annyit írtak elő: mindenki a lehető legjobban teljesítse kötelességét. Mindez annak az évek óta meggyökeresedett — nagyon lassan változó — szemlélet­nek része, mely az egészség és testi épség védelmében hozott intézkedéseket a formális elő­írások nyűgének és neon közös érdeknek tekinti. Mi segítheti e felfogás átformálódását? Ve­télkedő nép vagyunk, így ta­lán a versenyek is hozzásegít­hetnek a munkahelyi balese­tek számának és súlyosságá­nak csökkentéséhez. Az idő­szakos kampányokon túllépve azonban komoly szerepet kel­lene kivívnia a meggyőzésnek és a hatékonyabb felvilágosí­tásnak. Ha ráadásul sikerül olyan közszellemet kialakíta­ni. amelyben a virtuskodás, hetvenkedés és ivás valóban elítélendő dolog, nem pedig erény, megint közelebb jutot­tunk egy lépéssel a célhoz. Hivatalos helyeken ezeket n munkavédelem társadalmasí­tásának nevezik. Tápiószelén a Kohászati és Gyárépítő Vál­lalat szocialista brigádjai úgy ültették it a gyakorlatba, hogy válalásaik közé felvették: ott vannak a brigádban történt balesetek jegyzőkönyvezésé­nél. részt vesznek a kivizsgá­lásban. A vállalatnál így nemcsak kevesebb baleset tör­tént. hanem a vizsgálat is tár- gyilagosabbá vált, s hatéko­nyabb a műszaki hiányosságok feltárása. KELLENEK a versenyek, mint a Pest megyei HVDSZ pédája is mutatja. Hiszen míg a munkahelyi balesetek száma sem megyei, sem országos szinten nem csökken, addig ez a 30 százalék jelentős ered­mény. De ne felejtsük el, a végső cél azért az, hogy — mind a munkásvédelem, mind a munka egyéb területein — az emberek a versenyekig függetlenül teljesítsék köteles­ségüket és abban versenyezze­nek, amiben ennél többet tud­nak nyújtani. Hámor Szilvia

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom