Pest Megyi Hírlap, 1977. július (21. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-10 / 161. szám

4 ____________ MT». JÜLIÜS 10- VASÁRNAP TV-FIGYELŐ Egymás mellett a var és magyar temető Négy sírban tettek kárt „műkedvelők” A hetedik sir átkutatása Geleta Pál felvétele Rendező-továbbképzés ' Tíznapos továbbképzésen vesznek részt Pécelen a me­gye már működő vagy ezután alakuló amatőr együtteseinek vezetői. A rendezők a kurzus során besizédtechnikai és hely­zetgyakorlatokat végeznek, megismerkednek a sminkké­szítés alapfogásaival. Omszki vendégek A Komszomol Omszk me­gyei és a KISZ Pest megyei bizottsága közötti megállapo­dás értelmében testvérme­gyénkből két úttörővezető, Galina Borovec és Anatolij Vailant tapasztalatcserére ha­zánkba érkezett. Ezekben a napokban Zamárdiban, a me­gyei úttörőtáborban ismerked­nek a vakációjukat töltő vö- rösnyakkendősök életével, sza­bad idős programjaival. A két úttörővezetőt rövidesen har­mincöt omszki pionír követi: a kisdiákok július 11-én, hét­főn érkeznek Zamárdiba. A tervek szerint azonban felke­resik régi barátaikat, a száz­halombattai általános iskola Ságvári Endre úttörőcsapatá­nak tagjait, akik tavaly jártak szovjetunióbeli testvérme­gyénkben. Két kiállítás nyílt tegnap délután Szentendrén, a Pest megyei művelődési központ­ban: a halasi csipkét bemutató tárlat és ifj. Fazekas Lajos né­pi iparművész nádudvari feke- tecseréo-kiállítása. A kiállítá­sokat Kis Péter Imre a kis­Kávéval kínál, én cigaret­tával. Nem dohányzik. Hiszen midolog volna, ha nikotintól átitatott kezével borotválná a vendéget, aki esetleg nem do­hányos. Ugyanezért nem is iszik szeszes italt: bizalmat­lanságot kelthetne a borbély­székben. Nem. Az ilyesmivel lebecsülné a saját szakmáját. Pedig hát a konkurrenciától nem kell tartania, egy bor­bély van Pécelen: Fábián László férfifodrászmester. Ki nyírja meg a borbélyt, ha nincs több mester a faluban? — Hát a női fodrász — ne­veti el a választ Fábián László, amint átvezet a laká­sából a kis műhelybe. Az egyik felében a női fodrász dolgo­zik, a másikban ő. Megkérdezem: ki a jó figaró? — Aki úgy nyír, hogy a vendég gondolatát is kitalálja — válaszol a mester, és ő iga­zán illetékes: 41 éve bor­bély. — Legtöbben meg se tudják mondani, hogy ponto­san milyen frizurát akarnak. I-Iajvágást kérnek, meghagy­va a pajeszt, a hajat a fülre fésülve, vagy csak úgy, szoli­dan, de ne stuccoljam túl ma­gasra. Ilyenkor a jó borbély megnézi a fej formáját, a haj minőségét, sőt, ha szerencsé­je van, még a vendég egyéni­ségét is ismert Aztán meg­csinálja a frizurát, s ha kell, még szóval is előadja. — Ml a véleménye a borra­valóról ? — Nem jár, ma már nem jár — mondja látható zavar­ral Fábián László. — Amíg 4,60-ért kellett háromnegyed órát dolgozni, addig elvárta az ember, de már a legol­csóbb hajnyírás is 8 forint. Szürke szivárvány. A csü. törtöki és a pénteki kínálatot a műsorújságban nézve sem a krimik, kalandfilmek, sem a riport- és dokumentumjel- legű adások kedvelői nem pa­naszkodhattak: a Robin Hood- film, az Álarcban folytatása, az Arséne Lupin, a 2. mű­sorban Az áruló fénykép, il­letőleg a Falu a hegyek alatt, a Munkásírók a felszabadulás előtt és a „Nem azért a húsz fillérért...” a szivárvány minden színét ígérték. A mű­sort végigülve ázonban bizony sokakból szakadhatott fel a panasz: hét ..igazi” szín he­lyett egy nyolcadikat kaptunk — a szürkét. Az első csoportban említett filmek általában gyenge, de legalábbis lejárt határidejű petárdákat robbantgattak, a második csoportba tartozók pedig kihasználatlanul hagy­ták önmaguk lehetőségeit. A Vas megyei Cákot bemutató riport seregnyi ott lakót szó­laltatott meg, de — lett lé­gyen az illető mondandója nagyon érdekes vagy nagyon érdektelen — csak pillanatok­ra. A kevesebb minden bi­kunhalasi pártbizottság titká­ra és Végit Antal író nyitották meg. A megnyitón a püspökla­dányi művelődési központ ci- terazenekara vendégszerepeit. A képen részlet ifj. Fazekas Lajos kiállításából. Persze, mindig igyekszem ma­ximálisan kiszolgálni a ven­déget, szépen csinálom meg a haját, vigyázok: nehogy a legkisebb kellemetlenséget is elkövessem, a vendéget ne szúrja a hajhulladék, az in­gén, zakóján nehogy nyoma maradjon a munkámnak. A bajúsznyírás különösen nagy figyelmet igényel, ha szépen formálom, ha a munka ne­kem is örömet okoz, akkor érzem: megszolgáltam még a borravalót is. A műhely elárvult borbély­székét nézem: volt alkalma­zottja? — Soha. De felneveltem ti­zenkét inast. Mit tehetünk? Ma már fele is alig van a szak­mában. Nem a pénzt keves­lik. Jól meg lehet élni a bor- bélyságból. De hát dolgozni kell vasárnap is, a szombat nekünk csúcsüzem és inkább kevesebbet keresnek a fiata­lok, de nem hagyják a szabad idejüket. Pedig ők már nem is igazi inasok. Nekem 1936- ban még mosogatnom is kel­lett az özvegy főnöknő kony­háján, a segédek meg akkora urak voltak, hogy még. Tud­ja, gyengécske gyerek voltam, az anyám is azt mondta: men­jek csak borbélynak, a nehéz munkában úgyis megszakad­nék. Nemcsak a szükség vitt;" tetszett a fehér köpeny, a csil­logó szerszámok... csillogó? A fronton 'féderacélból esz- kábáltam ollót, azzal nyírtam hajat. A szovjet katona elé­gedett lehetett a kiszolgálás­sal, mert rövidesen az egyik alakulat borbélya lettem. Ta­lán a szovjet parancsnokok is megszerettek, talán ők is a barátjuknak éreztek. Mikor zonnyal ebben az esetben is több lett volna. A Benjámin Lászlóval foly­tatott beszélgetésből is köze­lebb kerülhettek volna hoz­zánk a 40-es éveik elejének munkásírói, ha a néhány — ötletszerűen válogatott — ré­gi fotón kívül jellegzetes sze­melvényeket is megismerhet­tünk volna alkotásaikból. A szakszervezeti bizalmiak megnövekedett 'jogköréről szóló műsorban a színtelen- szenvtelen vitavezető, a megoldhatatlan feladat elé állított színészek — teljesség­gel indokolt — kedvetlensége és a nagy számú meghívott szükségképpen szétszóródó mondatai nagyjából egyforma erővel nyomták-lökdösték be­le a jobb sorsra érdemes té­mát az érdektelenség langyos- víz-tócsájába. Eleien SZÍnek. A Nemzetkö­zi Stúdióban Hajdú János ve­zette Az emberi jogokról szóló beszélgetést. Egyesült álla­mokbeli néger egyetemi ta­rnál-, fehér bőrű, haladó dél- afrikai politikus, neves fran­cia újságíró, olasz kommu­nista vezető és magyar író­politikus mondtak véleményt — pontosabban: mondták el a véleményüket! — egy ma­napság sokszor feltett kérdés­ről. S annak kapcsán arról, hogy miért és milyen joggal „kérnek számon” a nyugati országokban bármit is a szo­cialista országoktól, hogy mi­lyen tényleges gondjaink van­nak és milyen eredményeket értünk el az emberi jogok te­rén, hogy milyen mértékben érvényesülnek vagy nem ér­vényesülnek ugyanezek a jo­gok a kapitalista világ orszá­gaiban. Amit a vita hat részt­vevője elmondott, a szivár­ványnak hat jellegzetes, egy­mástól világosan megkülön­böztethető színe volt. Ame­lyekhez hetedikként szinte nyilvánvalóan kínálkozik egy „amatőr” politikus véleménye az előző napi adásból. Hód János bácsi arról beszélt a cá- ki műsor egy villanásnyi ré­szében: ő úgy ér^i, a régi szenvedésekhez, nyomorúság­hoz képest most „selyem az élet”. hazajöttem, egyéves pártis­kolára akartak küldeni. Nem mehettem. Az anyám megva­kult, az apám megrokkant. Hogy mehettem volna bent­lakásos iskolára: maradtam az olló, meg a fésű mellett. A péceli fodrászszövetkezetet 1956-ban feloszlatták, a mű­helyt pedig felajánlották ne­kem, bérleménybe. Hajat vág­ni csak kellett 1 Ment, ki mer­re látott. Engem kötött a falu. Így lettem maszek 1957. ja­nuár elsején. Mikor beléptem a műhely­be, már tudtam, Fábián Lász­lónak sok köze ,van ahhoz, hogy országosan közismert fo­galommá vált a „péceli össz­komfort”. Nyolcéves tanács­tagsága alatt sokat tett azért, hogy Pécelt ma már behálóz­za a víz, a csatorna- és a gáz­vezeték. Pedig amikor a mun­kát, és a társadalmi munka szervezését elkezdték, még haragosai is támadtak. — Most is van egy nem egészen népszerű megbízatá­som: a péceli kisiparosok csoportjának titkára vagyok. Hivatalból ellenőriznem kell a kisiparosok forgalmát, amelynek alapján az adót fi­zetik. De a javaslatnál min­dig figyelembe kell venni a szociális, a családi körülmé­nyeket, az egységártáblázato­kat és mindig emberségesen kell közelíteni mindenkihez. Ügy hallottam: nemigen pa­naszkodnak a kollégák. S az üzletemben nagy a forgalom. Nem csak hajat vágatni jön­nek: belefogtunk egy nagy munkába. A tanács segítséget kért az iskola 90 méteres kerí­tésének megépítéséhez, ezer Mintha erdei tisztás lenne, olyan ez a domb itt, Pilis ha­tárában. Az Aranykalász Tsz erdeje veszi körül, s a fák kö­zül egy épület sarka villan elő, sokan vadászkastélynak, mások csak vadászháznak mondják, és ez is inkább. A csupasz dombon ásóval hány­ja a földet tucatnyi ember: ré­gészeti kutatás folyik. Az ilyen munkához a régészek manap­ság már nehezen találnak ásó­hoz szokott kezű. embert. Fa­luhelyen erre az utóbbi esz­tendőkben már nemigen akadt más vállalkozó, mint néhány nyugdíjas tsz-tag, mostaná­ban azonban — talán mert jobban járnak, ha házuk táján vagy a tsz-ben dolgoznak — ők se mennek ásatáshoz. Tanárok és diákok Nincs is ennél a pilisi ása­tásnál csak egyetlen ősz hajú, idősebb férfi. Derékig neki­vetkőzve, nagy buzgalommal, szinte lélegzetnyi szünet nél­kül ás, mint aki világéletében földmunkához szokott. Aztán kiderül róla, hogy Gruber Gé­za, a pilisi általános iskola biológiatanára. Ott van egy fiatalember, Kiss Dénes, a vecsési általános iskola képe­sítés nélküli, de már a főisko­la első évfolyamát elvégzett matematika-fizika tanára, pi­lisi lakos. A harmadik peda­gógus az ásatási munkában Pártái Pálné, óvónő. Vele dol­gozik gimnazista lánya, Lucia is. A többiek, fiúk-lányok ve­gyesen egytől egyig a nionori József Attila gimnázium nö­vendékei. Egyesek kora reggel Monorról kerékpároznak az ásatáshoz, többségük otthona azonban Pilis. Feldúlták, kifosztották Néhány hete folyik a mun­ka. Most tárják fel éppen a hetedik sírt és annak szom­szédságában másik kiásott gö­dörben a nyolcadikat keresik. Dr. Tettamanti Sarolta, a szentendrei Ferenczy Múzeum régésze irányítja a föld valla­tását, mi pedig őt vallatjuk a leletek felől. óra társadalmi munkát' kér­tek a száz kisiparostól. Az egészet elvállaltuk társadal­mi munkában, és már túl va­gyunk a kétezer-háromszáz órán. Persze, rengeteg a fut- kározni-, maga úgy monda­ná: szervezni való. De, ha az óvodát felépítettük, megcsi­náljuk ezt is. Az óvoda miatt most is bosszantanak: egy hé­tig betont kevertem, aztán egy hétig beteg voltam, hiá­ba, ha már 58 éves az ember. Az órámra nézek: elmúlt fél három. Lelkiismeret-fur- dalás: miattam fél órát várt a műhelyben a „kedves ven­dég”. És ebédidőben miat­tam várták hiába a fodrász- mestert a betegek és a na­gyon öregek, akik már nem tudnak eljönni a műhelyig. A borbély délben Simsonra ül, és felkeresi az ágyhoz, lakás­hoz kötött vendégeit. Miköz­ben hajat vág, borotválj meg- hírleli, mivel gazdagodik a falu, meghallgatja, mi nyom­ja a kuncsaft szívét. Viccel, tréfával lazítja a betegség, öregség béklyóját. Aztán este, hogyan telnek az esték? — Az egész család nézi a televíziót. Én szívesen dol­gozom a kiskertben, a ház körül is. Hetente egyszer-két­a dombon — halljuk tőle. — Sajnos, az eddig feltárt sarok mind bolygatottak, sírrablók fosztották ki valamennyit. Mikor? Még a VIII. század­ban. Csak néhány évet vártak a temetés után, amíg a test lágy részei elporladnak, aztán felásták a sirt, minden értékes holmit összeszedtek, s kutatás közben a csontokat is össze­vissza dobálták. Hat sír közül csak az egyikben találtunk némi ékszert, mindössze 40 üveggyöngyöt, meg néhány csontszilánkot. Más nyoma nem is maradt a csontváznak. Egy másik sírból pedig csu­pán egyetlen bronzcsat került elő. Lenézünk a hetedik sír göd­rébe, ahol nagy óvatosan ás­sák a földet. Két méter hosz- szú, csaknem szabályos tégla alakú vonal szegélyezi a kö­zepék Az avarok koporsóba temették halottaikat, annak a nyoma. Az elkorhadt fa ma­radványa, mintha faszén hul­ladéka lenne. A koporsónyom egyik vége mellett kis földku­pac, olyan, akár az arctalan bábufej, amire a fodrászok parókát tesznek. Tetején csontszilánkok fehérlenek. Most már leteszik a? psókat, kis seprűk, spatulák és ecse­tek kerülnek elő, azokkal si­mítják félre nagy vigyázattal a földet. De kézzel is morzsol­szer a művelődési házba me­gyek. Régi história — idézi az emlékképfilmet. — Valaha sokszor kiszolgáltam Gőzön Gyulát, közben sokat mesélt a színházról, zenéről, hát in­nen az éneklés iránti szerete­tem. Lassan tíz éve tagja va­gyok a péceli Petőfi Sándor férfikórusnak, ez az én leg­nagyobb szenvedélyem, a kö­zös éneklés. ★ Jegyzetfüzet: Fábián Lász­ló, 58 éves kisiparos. Három gyerek apja, kétszeres nagy­apa. Az egyik gyereke épí­tésztechnikus, a másik gép­írónő. A mesebeli harmadik — fotelba teszi a gitárját — eltökélten válaszol: tanár le­szek, történelmet, földrajzot fogok tanítani. Természete­sen, Pécelen. Hiszen az apja 41 évig vágta, csinosította a péceliek haját, a fia majd a fejekben próbálja feszíteni a korlátokat. Az apja két év múlva nyugdíjba * megy és meghirdeti: Pécelen jólmenő férfifodrász műhely bérlet­be kiadó. És, ha nem lesz vállalkozó — ma még úgy érzi —, nyugdíjasként dolgo­zik egy keveset. Hajat vágni csak kell. Kriszt György ják, és így lelnek is valamit. Apró fémtárgyat: bronzöwe- retet. Tehát a rablók avar férfi síri nyugalmát bolygat­ták meg vagy ezerkétszáz esz­tendővel ezelőtt. Lelkes öröm­mel adják kézről kézre a lele­tet, amíg végül dr. Tettamanti Sarolta papírzacskó mélyére süllyeszti. Régészjelöltek Az ásatás munkásai termé­szetesen munkadíjat kapnak, meglátszik azonban a munká­jukon, nemcsak ezért dolgoz­nak. Mindnyájan komoly ér­deklődéssel figyelik a kutatás menetét, eredményét. A gim­nazistáknak ez a nagyvaká­cióban valóban hasznos időtöl­tés, hasznát veszik majd a történelemórán annak, amit itt a régésztől régmúlt időkről hallanak. S vajon akad-e köztük, aki régész akar lenni? Kérdé­sünkre két pilisi fiatal jelent­kezik, Böszörményi Aliz és Zamócki Attila. Hangsúlyoz­zák azonban, hogy nem itt az ásatásnál kaptak kedvet erre a szép pályára. Azt mondják, éppen azért jelentkeztek ide, hogy gyakorlati előtanulmá­nyokat szerezzenek. De miképpen derült ki, hogy ezt a dombot temetőnek választották az avarok? Az Aranykalász Tsz homokbányát nyitott a dombon. A hetedik avar sír közelében számos homokhányás jelzi, hogy leg­alább tíz sír semmisült meg. Bányászás közben előkerültek ugyan emberi csontok, csak­hogy a homokbányászok ezzel nem törődtek. Tavaly ősszel azután a vadászházból arra menő pesti vadász, Bodrogi Gyula felfigyelt a csontokra és bejelentette a Nemzeti Mú­zeumnak, onnan pedig értesí­tés ment Szentendrére a Pest megyei múzeumok központjá­hoz. Akkor azután a homok- bányászást abba is hagyta a tsz. Közben azonban híre kelt Pilisen az ódon temetőnek. Néhány ember kiment és a domb déli lejtőjén négy sírt felásott. Tudjuk, de nem ír­juk ki a nevüket, mert az el­lenük indult eljárás még nem fejeződött be. Azt azonban nem hallgathatjuk el, hogy csupa tanult ember követte az évezrednél régebben élt sír- bolygatók példáját. Tudniuk kellett volna, hogy ásatást magánkezdeményezésből tilos folytatni, a lelt régi tárgyat pedig még kevésbé szabad hazavinni. A nyitottan tátongó négy gö­dör alján azonban rejtve ma­radt előttük néhány sírmel­lékleti Találtak a régészeti ku­tatás során itt egy arany haj- karikát, tegezveretet, nyílhe­gyeket. Ezekből megállapítha­tó, hogy honfoglaláskori ma­gyarok nyugodtak ezekben a sírokban ezer éven át háborí­tatlanul. Az ötödik, már hiva­talosan feltárt sírban talált női ékszerek is ezt bizonyítják. A leletek azóta a területileg illetékes ceglédi múzeumba kerültek. Most pedig az avar és a ma­gyar sírok között kutatóárkot ásnak, hogy kiderítsék, a régi évszázadokban folyamatosan temetőnek használták-e ezt a dombot. Ha igen, régészeti szempontból rendkívül érde­kes, ritka jelenségnek mond­ható. Szokoly Endre Két új kiállítás/ Bozsán Péter felvétele Daniss Győző — Avarok temetkeztek ezen 99 Engem kötött ez a falu“ "... ■ a-yjg&ii "< ' ■ ■ : :;v' y­MUNKÁK ÉS MINDENNAPOK ' " „a yC? *' 1' * *-'. \ - .,Ar'’•"t ■ • Halmágyi Péter felvétele i

Next

/
Oldalképek
Tartalom