Pest Megyi Hírlap, 1977. június (21. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-11 / 136. szám

ff ^ninav 1977. JÜNIUS 11., SZOMBAT IFJÚSÁGI SOROZATOK Nagyokról kicsiknek A Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó változatosan gaz­dag termésében külön, rangos helyük van a sorozatoknak. Nehéz is lenne hirtelenében összeszámolni, hogy hányféle sorozat szolgálja a különböző korcsoportokba, ezzel — s ezen belül is — különféle érdeklő­dési körökbe sorolható fiatal­ság művelődését, szórakozását, éleszti és ki is elégíti olvasó kedvét. Az bizonyos, hogy e választékban „jó helyezése” van az Így élt... könyveknek. Pedagógusi tapasztalatként és felmérésekből is tudott, hogy a fiatalok kedvelik az életrajzot, Nevét viselő intézmények ala_ iulnak egymás után a különbö­ző földrészeken, hogy hirdessék és terjesszék a tíz esztendeje elhunyt magyar muzsikus iránytmutató zenepedagógiai munkásságát. A mester tevé­kenységéhez azonban eddig alig kapcsolódtak elemző tanul- mányok, s ezért egyre több félreértés, belemagyarázás ütötte fel a fejét. A Zeneműkiadó ezúttal is úttörőmunkát jelentetett meg: Legányné Hegyi Erzsébet első ízben vállalkozott olyan össze­foglaló jellegű pedagógiai kiad­vány kidolgozására, amely Ko­dály művei alapján a korszerű ének-zene oktatás valamennyi ágára érvényes, valamint a ta­nítás minden mozzanatára ki­terjedő útmutatást ad. Az ének­tanárképzés Kodály pedagógiai művei alapján című kétkötetes, rendkívül jelentős mű. kettős feladatot tölt be: egyrészt az énektanárok munkáját segíti, másrészt a tanító- és tanárkép­zés alapjául szolgál. Módszerta­ni támaszt nyűit az óvónőknek és az általános, valamint a kö­zépiskolai tanároknak. Hatá­sát, értékét majd a gyakorlat dönti el, de várhatóan olyan eredménnyel, amely hozzájá­rulhat a nemzetközileg is nagy- rabecsült Kodály-módszer to­vábbi elterjedéséhez. Molnár Zsolt kíváncsiak világhírű tudósok, történelmi személyiségek, nagy emberek életére, tetteire. Ez a sorozat ezt az igényt szolgálja f A tudós Ezúttal két kötetet ajánlha­tunk e sorozatból. Az egyiket a nagy angol tudósról, New­tonról írta a tudománytörté­netnek nemcsak kiváló lexi­kális és társadalmi összefüggé­sekben, lélektani háttérben gondolkodó ismerője, kutatója, hanem remek megelevenítője, ismeretterjesztője, pedagógusa is: Vekerdi László. A legegy­szerűbb, de mégsem leegysze­rűsíthető kifejtésben közért­hetően lépésről lépésre beve­zet a tudomány újkorának születésébe, Newton korszak- alkotó munkásságába. Kibon­takozik szemünk előtt a kor s benne a tudós élete, eredmé­nyeinek születése. A kutató A másik kötet egy világhírű magyar tudóst, az őshaza ku­tatására indult Tibet-kutatót: Körösi Csorna Sándort mutat­ja be. Szerzője: Szilágyi Fe­renc szemléletesen írja le, idé­zi fel a székely tudós ember­próbáló utazásait, ezek során kutatásait, s végül még mun­kássága utóéletét is. (Jelen so­rok írója örömmel fedezte fel a könyv e részén azt a képet, amelynek egy példányát évek­kel ezelőtt kezébe adta a ván­dor, akit rajta Körösi Csorna dardzsilingi sírja mellett lá­tunk. Ö Jakabos Ödön, Körösi Csorna mai földije, aki végig­járta jószerével gyalog a nagy tudós útját Székelyföldtől Ti- betig.) ben az emberséget fölemelő ifjúsági regénye, a Karcsi ka­landjai. A Kondor Lajos rajzaival il­lusztrált kötet jó olvasmány a nyolc éven felülieknek. Kalandok A Delfin könyvek^ változatos regénysorozatában e*ldig a mai történetek mellett nem egy történelmi regénnyel és — el­lenkező végletként — a fiktív jövőbe vivő sci-fivel is talál­koztak az ifjú olvasók. Ezúttal Koystyna Boglár regénye, a Szaniszló király órája a mai lengyel gyerekek között ját­szódik a varsói Övárosban. Gyerekeik, akik titkokat keres­nek és bogoznak, gyerekkalan­dokba keverednek és izgalma­san nyomoznak. Kalandos ol­vasmány. N. F. MARIO ES A TÖBBIEK Itália farmerban Fiatalokról — fiataloknak. Két szóban ez a könyv témá­ja és célja, közönsége. A Koz­mosz Könyvek hosszú — és sikeres — sorában az újabb kötetnek —■ címe: Itália far­merban — az anyagát Székely Éva válogatta és szerkesztette. Az anyag: tanulmány, riport, publicisztika, szemelvény. Va­lójában keresztmetszet az olaszországi ifjúságról, életük­ről, gondjaikról, mozgalmaik­ról, hiteikről és tévhiteikről, kilátásaikról. Keresztmetszet: ez egyben az első írás címe is. Ez — Faragó Jenő elemző tollából — képet ad a mai olaszországi helyzet kialakulásáról, átte­kinti az elmúlt fél évszázad főbb ■ társadalmi-gazdasági mozgásirányait, s e háttér előtt a mai pártpolitikai küzdelme­ket. Kifejti, mit jelent az utób­PANORAMA A DUNA-AGROL Útikalauz Ráckevéról és környékéről Klasszikus Cervantes Don Quijote- ját aligha kell ismertetni. A nagy sikerű Mókus könyvek sorozatában láthatjuk most a • kilenc .éven. felülieknek — Radnóti Miklós átdolgozásá­ban, Kass János kedves raj­zaival. A sorozat másik, most megjelent kötete a kitűnő tol­lú néhai Balázs Béla derűs és izgalmas, a fasizmussal szem­> __________________________ A ráckevei-Duna és vidéke egyre kedveltebb a turisták körében. Nemcsak horgászok és hétvégi üdülők keresik fel vasárnaponként ezres és ezres létszámban, hanem érdeklő­dők az ország minden részéből. Vonzza a látogatókat a tósze- rűen csöndes folyó, a sok szi­get és a műemlékek egész sora. Az igazság az, hogy végre „felfedezték” ezt a tájat, s mi­vel megjavult a közlekedés a HÉV járatok sűrítésével és a Csepel-szigeti gerincúttal, így valóban sok ember számára jelent felüdülést a fácánokkal, őzeikkel zsúfolt part menti er­dőség. Ebben a fellendülésben sok­szorozott hasznot jelent olyan kiadvány, mely bemutatja e vidékei. Érre Kovács József László vállalkozott, aki a hasznos tudnivalókat alapos történelmi és művészettörténe­ti elemzésekkel egészítette ki. így mindenki megtalálja a ma­ga számára fontos és szükséges adatokat. Azt is, hogyan ala­kult ki a Csepel-sziget növény- és állatvilága, azt is, hogyan alakult e táj történelme hon­foglalástól nap j ainkig. Dióhéjban érinti a mű a községek régészeti és művelő­déstörténeti emlékeit, részle­tesen elemzi Ráckeve műem­lékeit, kirándulásokat ajánl Apajpusztára. Emellett sort ke­rít arra is, hogy a közlekedés és éttermi szolgálat lehetősé­geit is feltárja. Szó, ami szó: összetett kiadvány Kovács műve. Kicsit prospektus, ki­csit útikönyv. Elismerésként mondom ezt a jelleget, hiszen ez volt a feladata, erre vállal­kozott, ezt teljesítette az igé­nyeknek megfelelően. A most megjelent kötetet a Panoráma gondozásában a Pest Anegyei Idegenforgalmi Hivatal adta ki, Mihalik Tamás hatásos fo­tóival és Dénes János térkép­rajzával. Losonci Miklós VISSZATEKINTÉS, ÖSSZEGEZÉS A második világháborúról Monumentálisnak ígérkező sorozat második kötetét, A második világhábo­rú története 1939—1945 című művet la­pozgatom. A háborúi- előestéje című munka páratlan sorozat folytatása. A Zrínyi Katonai Kiadó tavaly jelentette meg az első kötetét (annak idején la­punkban ismertettük), s a tizenkét kö­tetes munka felöleli a második világ­háború teljes történetét. Szovjet szer­kesztői kollektíva — tényekre és ada­tokra támaszkodva — írta meg a tör­ténelem legnagyobb háborújának törté­netét. Oroszból a második kötetet Hor­váth Zoltán és Sörös Lajos alezredes fordította, az eredetivel pedig Tóth Sán­dor alezredes vetette egybe. I. A most megjelent második kötet a há­borút megelőző négy esztendőt tárgyal­ja, mégpedig azokat az eseményeket, amelyek végül is a háború kirobbantásá­hoz vezettek. Érdekes megfigyelni, a tör­ténelmi dokumentumok alapján, hogy a fasizmus milyen következetesen készítet­te elő a második világháborút, s hogyan fogtak össze a német és a japán fasisz­ták, hogy — a haladó erőket megtörve — a világra kényszerítsék akaratukat. A könyv tényekkel bizonyítja, hogy az im­perializmust terheli a felelősség a máso­dik világháború kirobbantásáért. A szer. zők kimutatják, hogy a fasizmus hogyan tért rá a fegyveres agresszióra, miként nyert teret Olaszország és Németország a harmincas évek közepén Európában és Afrikában. A világháború próbájának te­kintették Etiópia elfoglalását, a spanyol polgárháborút, amelyet Francóék olasz— német intervencióval tudtak csak meg­nyerni. Hogy a fasiszta hatalmak meny­nyire egyeztették tervüket, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az eu­rópai fasizmus előretörésével egyidőben szélesítette ki agresszióját Japán a Tá­vol-Keleten. Külön fejezet foglalkozik a münche­ni egyezmény után kialakult helyzettel, s leírja, hogy a hitleri Németország, ho­gyan szállta meg Ausztriát, majd mi­ként darabolta fel Csehszlovákiát és tette protektorátussá a terjeszkedő né­met fasizmus. Feltárja hogy a Szovjet­unió, milyen következetesen harcolt a béke védelmében, miként segítette a spa­nyol szabadságharcosokat, majd minden erőt, tekintélyét is latba vetve kiállt a független Csehszlovákia mellett, egészen odáig, hogy hajlandó volt fegyveres se­gítségeit is nyújtaná. Erre ösztönözte a nyugati államokat, azok azonban eluta­sították a szovjet álláspontot, sőt a cseh­szlovák kormány sem próbálta meg, hogy a válság idején a Szovjetunió se­gítségére támaszkodjék. így létrejött a müncheni egyezmény, amely a kapita­lista nagyhatalmak egyik leggyalázato­sabb tette volt. Az emberiség látta, ho­gyan vetettek oda kirablásra a hitleris­táknak egy független európai államot. A müncheni egyezményei nem értek el semmit, sőt még csak fokozták a hitle­risták étvágyát, és meggyorsították a háború előtti válság beérését, amely — mint tudjuk — a második világháború­ba torkollott. frontot. Ha ez nem is mindenütt járt sikerrel — elsősorban az akkori viszo­nyok miatt —, a népek azonban a béke hívei voltak, bár nem ismerték fel ide­jében a fasizmus veszélyeit. A békemoz­galom fellendült az 1936—38-as évek­ben, de az imperialista cselszövések kö­vetkeztében nem tudott döntő tényezővé válni, mivel a hatalmon, levő nemzet­közé burzsoázia összejátszott a fasisz­tákkal, és a legveszedelmesebb időben azon mesterkedett, hogy egységes fron­tot alakítson ki a Szovjetunió ellen. Meghiúsultak a tervek, sőt a szovje­teknek sikerült végül is a háborúban szövetségeseket találni, mert a nyugati hatalmak, amelyek hadban álltak a hit­leri Németországgal, belátták: a Szov­jetunió nélkül nem tudnak eredménye­ket elérni Hitler ellen. LiJ 2, AZ ÜNNEPI KÖNYVHÉ­TEN újabb hasznos és érdekes kiadványokkal jelentkezett a Zeneműkiadó. E sorok írója már számtalanszor megfogal­mazta, hogy milyen nagy szük­ség van olyan alapvető zenei ismereteket tartalmazó köny­vekre, amelyek nélkülözhetet­len olvasmányai lehetnek ’ a komoly zene barátainak. Tu­catnyi könyvet ajánlott az ol­vasóknak, s hogy még most sem ért a figyelmet felkeltő művek végére, azt elsősorban a kiadónak köszönheti. Az az igényes — nemcsak a vájtfü- lűeket érdeklő, hanem a nagyközönség számára is újat mondó — munka, amely évről évre tetten érhető a Zenemű­kiadó tevékenységében, ezúttal is a felfedezés erejével hat. Mindenekelőtt az Orfeusz-soro- zat jóvoltából, amely a zene- irodalom legváltozatosabb tar­tományait deríti fel a hangje­gyek birodalmában már jártas, egyben a muzsikával most is­merkedők előtt is. mostani ajánlatunk élére Barna István örök mu­zsika című zenetörténeti ol­vasmánygyűjteménye kívánko­zik, amely huszonhét évszáza­dot ölel át. A Kalevalától szá­zadunk elejéig követhetjük nyomon a zenei alkotó- és íz­lésvilág fejlődését, változásait. Érdekességét nemcsak az idő­pontok távolsága f határozza meg, hanem elsősorban az a szerzőgárda, melynek névsora Homérosztól, Palestrináig, Pla­tóntól Schubertig, Arezzoi Guu dótól Brahmsig, Diderottól De- bussyig terjed. írók, reforme­rek, államférfiak, teoretikusok, de mindenekelőtt muzsikusok szólnak hozzánk a kötet lap­jairól. Nemcsak foglalkozásaik különbözőek, hanem írásaik műfaja is: egyaránt megtalál­ható közöttük iskolai rendtar­tás és legenda, gyakorlati uta­sítás és drámarészlet, vitairat és legenda, ajánlás és önélet­rajz. A KIVÄLÖ amerikai orgona­művész, Charles Rosen már könyvének címében is tömören meghatározta tanulmányának célját, szemléletét és feldolgo­zásmódját. A klasszikus stílus ugyanis az adott korszak há­rom óriásának — Haydn. Mo­zart, Beethoven — munkássá­gában keresi és mutatja meg azokat az egységessé összeálló törekvéseket, amelyek egyéni­ségük különbözősége ellenére is a zenei klasszicizmus jellemzői­vé váltak. Kottapéldákkal fűszerezett könyvének elsősorban úgy ve­hetjük hasznát, ha elolvasva egy-egy megállapítását, rög­vest összevetjük a művekkel, tehát az elemző szót a Cosi fan, tutte pszichológiai attitűdjével, a szellemességet és a teremtő fantáziát az Oxford-szimfóniá- val. Ez a kiragadott mozarti és haydni elemzés érvényes a beethoveni világra is, ahol el­sősorban a zongoraszonáták szolgálnak újszerű megállapí­tásokkal. Persze, a szavak érvé­nyesülésének van egy másik le­hetősége is, gondoljunk jcsak a hangversenyre készülődés per­ceire, ahol már a várható él­mény jegyében tölthetjük fel magunkat a könyv segítségével. A SZÜKEBB értelemben vett szakma számára is tartogatott meglepetést e két Orfeusz- könyv mellett a Zeneműkiadó. Idestova két évtizede, egyre többet hallunk a Kodály-mód­szer világméretű elterjedéséről. A kötet II. részében a szerzők — szintén dokumentumokra támaszkodva — arról írnak, hogy a haladó erők mi­ként igyekeztek elhárítani a háború ve­szélyét, mindenekelőtt a Szovjetunió volt az az állam, amely teljes erejével készült az imperialista agresszió elhárí­tására. A szovjet párt, a szovjet állam felkészítette a népet politikailag és ideo­lógiailag a szocialista haza védelmére, fejlesztette a szocialista gazdaságot, s megteremtette a szovjet fegyveres erők ellátásának anyagi-technikai alapját. S mint tudjuk, ez a munka sikeres volt, hiszen végül is a Szovjetunió — szövet­ségeseivel együtt győzdebr.eskedett a fa­sizmuson. A szerzők kimutatják a kommunista pártok jelentős szerepét ebben az idő­szakban, amikor harcba vitték a töme­geket a háború ellen, s igyekeztek meg­teremteni a népfrontot, a békevédelmi A kötet befejező, harmadik része azt veszi eszmei bonckés alá, hogy a két tő_ kés csoportosulás, hogyan állt a háború előestéjén., milyen volt a két csoport or­szágainak belső helyzete, milyenek vol­tak fegyveres erőik. A szerzők kimutat­ják, hogy a tőkés hatalmak között kibé­kíthetetlen ellentétek voltak, s ez segí­tette elő, hogy a Szovjetunió a hitleriz- mus megsemmisítésében szövetségesek­re talált. A kötet összefoglalójában megállapít­ják: Anglia, Franciaország és az Egye­sült Államok háború előtti politikája nem állta ki a történelem próbáját. Az egyik történelmi tanulság, amelyet ma már világosan látunk éppen az, hogy az imperialista reakció lebecsülése, külö­nösen a neki tett engedmények — lép­jen bár fel ez a fasizmus vagy más egyéb alakban — fölöttébb nagy veszedelmet jelent a népek sorsára, a tanulság: az ilyen reakcióval szemben megalkuvást nem ismerő és könyörtelen harcot kell folytatni. Ezt teszi a Szovjetunió napjainkban, amikor következetesen harcol a népek békéjéért, s munkálkodik mindenféle háborús veszély elhárításán. A könyvet eredeti képek, térképek te­szik még színesebbé. A függelékben pe­dig a főbb események időrendjét közli a kiadó. A névmutató, a földrajzi nevek mutatója csak segíti az olvasót, hogy jobban eligazodjék az események mene­tében. Gáli Sándor bi években a köztudatba ke­rült fogalom, amit az Olasz Kommunista Párt két éve tar­tott kongresszusa mint straté­giát történelmi kompromisz- szum néven fogadott el. Mit je­lent ez a minden népi demok­ratikus erők együttműködését szorgalmazó Olaszország meg­mentéséért harcba hívó jel­szó, mi a jelentősége — mitől függ a megvalósítása? E kér­désekre keresi a választ Fa­ragó Jenő. Ez a bevezető jó alapot ad az olvasónak a többi írás meg­értéséhez, helyére tételéhez. S a továbbiakban bőséges adatot olvashatunk a fiatalok társa­dalmi, műveltségi, gazdasági helyzetéről. A diákmozgalmak hátterében bepillanthatunk az olasz iskolák életébe, beleértve az egyetemeket is. Sok “oldalról villantják fel a kötet írói az olasz fiatalok éle­tét. Betekinthetünk a kato­náskodásba — egy NATO-or- szágban — éppúgy, mint az ifjúsági politikai mozgalmak­ba, ennek széles skáláját értve a jobbszéltől a szélső bal-ig. S nyílván nem kisebb érdek­lődésre tarthat számot az a fe­jezet sem, ami a Szerelem — olasz módra címet viseli. Is­mert a sajtóból a válás kér­désének politikai közügye Itá­liában. Természetesen erre is kitér a kötet, de nyilván éle­sebben vetődik fel a szexua­litás kérdésköre ott, ahol a válás is sokaknak botránykő. Erről olasz szociológus felmé­rése nyomán kaphatunk képet. De fény vetül az egyház, illet­ve a papok nézeteire is. Végül Róbert László írása a jövő kérdését feszegeti. Nem jósolni próbál — olyan tarto­mányok székhelyére, városai­ba látogat el, amelyeket a vá­lasztók akarata révén a kom­munisták és szocialisták koa­líciója kormányoz, ott keresi a történelmi folyamatosságot. Németh Ferenc MŰVÉSZÉT ’76 Kérdőjelek Az ünnepi könyvhét egyik ki­emelkedő kiállítású kötete két­ségtelenül a Művészet »76 című évkönyv volt, amelyet a Cor­vina Kiadó adott közre. Üj kezdeményezésről lévén szó, nem árt idézni a prospektusok ajánlásait, melyek szerint évkönyv ... évente számot ad majd az előző év képzőművé­szeti eseményeiről”. A szándék nemes volta mindenképpen fi­gyelemre méltó, még akkor is, ha a remekbeszabott tálalás mellett a kötetben található írá­sok általában másodközlések. S ebből adódik mindjárt az el­ső problémánk: érdemes-e alig egy esztendő távlatában újból közreadni egy folyóirat cikkei­nek többségét, amikor elérhe­tő közelségben bárhol és bár­mikor fellelhetők? Másodszor: helytálló-e az a megállapítás, hogy a kötetben megjelent írá­som az elmúlt esztendő magyar művészetének a tükörképét ad­ják? Ha a felvetődő kérdésekre kíván válaszolni a recenzens, felemás helyzetbe kerül, mert az időegységül megszabott ke­rek egy esztendő sokkal inkább művészetírásunk, -kritikánk el­múlt esztendei műhelyeibe en­ged bepillantani, mintsem hógy művészeti életűnk termését summázná. A kötet több példát is szolgáltat mindezek illusztrá­lására. Feledy Gyula 1973-ban készítette Karancslejtős című litográfiái sorozatát. Egyetlen képzőművészeti folyóiratunkban tavaly került sor ennek a be­mutatására, elemzésére. Feledy müve tehát egyáltalán nem so­rolható az elmúlt esztendő ese­ményei közé, csupán a róla megjelent írás. A másik kira­gadott és szembetűnő példát a budavári gótikus szoborleletek­ről megjelent írások jelentik. A nagyértékű műkincsek megtalá­lásáról, értékeiről már több könyv megjelent az elmúlt esz­tendőben. Éppen ezért harmad- és negyedszeri közlésének fog­ható fel a róluk olvasható két cikk. Vitatkozni lehetne a kötet szerkesztésmódjával Is. Erről most csupán annyit, hogy ami megfelel a Művészet című fo­lyóirat belső struktúrájának, az nem biztos, hogy elégséges egy könyv összeállításánál. A kérdés tehát adott: érde­mes-e antológiát összeállítani az előző év cikkeiből, amikor a legjobbakat a Látóhatár amúgy is figyelemfelkeltően új­ból közli? Ilyen szerkesztésű kö­tetnek akkor lenne igazán ér­telme, ha összefoglalóan foglal­kozna az elmúlt esztendő ese­ményeivel, forrásértékű erede­ti munkákat tartalmazna, tehát nem a már ismert anyagok ú.iabb reprodukálását jelente­né. M. Zs. LA­POZ GA­TÓ NAGYKÖZÖNSÉGNEK - SZAKMÁNAK Örök muzsika

Next

/
Oldalképek
Tartalom