Pest Megyi Hírlap, 1977. június (21. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-09 / 134. szám

mxA rr V <Junap 1977. JÜNIUS 9.. CSÜTÖRTÖK A közoktatás jelene és távlatai Interpellációkra válaszolt a miniszter A Pedagógusok Szakszer­vezete központi vezetőségének az Országos Pedagógiai Inté­zetben tartott szerdai ülésén Polinszky Károly oktatási mi­niszter összefoglalóan vála­szolt a több mint száz inter­pellációra, kérdésre. Az iskolarendszer és az is­kolahálózat fejlesztésének problémáiról elmondotta: — Mai köznevelési rendsze­rünkben számos olyan szilárd, előremutató elem van, amely­re a szükséges fejlesztéskor biztonsággal építhetünk. A 80-as évek végéig nem ter­vezünk változtatást iskola- rendszerünkben. A jelenlegi struktúra keretében, az abban rejlő tartalékok kiaknázásával igyekszünk közoktatásunkat továbbfejleszteni. Mindemel­lett kezdenek kirajzolódni a közeli jövő iskolájának alap­vető követelményei. Az új típusú iskola csakis szocialista nevelőiskola lehet, s ennek a jelenlegi nyolcosztályos szer­kezetre kell épülnie. Ugyancsak nem terveznek változtatást a középfokú isko­lák mai rendszerén, a szak­munkásképző intézeteket, a szakközépiskolákat és a gim­náziumokat távlatban is meg­tartják. Fontos feladat azon­ban lényegesen eltérő általá­nos műveltségi anyaguk egy­máshoz közelítése. Alapvető a szakmunkásképzés — s ezen belül is az általános kiképzés — szintjének emelése. A fakultatív oktatás még kísérleti stádiumban van, az eddigi tapasztalatok azonban többségében kedvezőek. Ettől azt várják, hogy erőteljeseb­ben érvényesül a diákok dif­ferenciált képességfejlesztése, és jobban kialakul iskola- és pályaválasztási érettségük. A fakultatív oktatás 1981-től a gimnáziumok III. osztályai­ban heti 7, a IV. osztályokban heti 9 órában, 1984-től az ál­talános iskolák 7—8. osztá­lyaiban heti 2—2 órában kerül bevezetésre. A szakosí­tott tantervű osztályok a gimnáziumokban — néhány speciális osztály kivételével a fakultatív rendszer belépé­sével fokozatosan megszűn­nek. Több kérdésre válaszolva a miniszter elmondotta, hogy a felsőoktatás folyamatos kor­szerűsítése során napirenden van a pedagógusképzők leve­lező tagozaton történő képzé­si rendszerének felülvizsgá­lata. A legfőbb törekvés az, hogy erősítsék a levelező hallgatók és a képző intéz­mények közvetlen kapcsola­tát. A középfokú óvónőképzés átmeneti bevezetése már napjainkban is enyhítette a gondokat, és néhány éven belül teljes megoldást fog je­lenteni. Kiteljesedése után mintegy 1600 óvónő végez évenként ezekben az intézmé­nyekben. A tanítóhiány eny­hítésére az 1977—78. tanévre az eredetileg tervezettnél 550-nel több elsőévest vesz­nek fel a tanítóképző főisko­lákra. A tanárképző főiskolá­kon 1900-ról 2100-ra módosul a felvételi keretszám. A ta­nítóképzést 1980-ig folyamato­san, az általános iskolai ta­nárképzést pedig 1981-től to­vább bővítik. — A kormánynak az elmúlt hónapban nyilvánosságra ho­zott országos bérpolitikai ha­tározatában az oktatásügyi dolgozó!;; bérrendezése ki­emelkedő helyet foglal el — mondotta ezután Polinszky Károly. — Az oktatásügy egész területére, minden dol­gozójára kiterjed, 244 ezer dolgozót érint és éves költ­ségkihatása egymilliárd 326 millió forint. A bérrendezés eddigi előkészületei során — a szakszervezetekkel közösen — megvitattuk a bérszabá­lyozás elveit és szempont­jait. A bértételeket differen­ciáltan kell emelni, az átla­gosnál nagyobb mértékben a magasabb szakképzettséghez és a hosszabb gyakorlati idő­höz kötött munkakörök bér­tételét. A továbbiakban szólt a miniszter a pedagógus pót­lékrendszer egyszerűsítéséről és korszerűsítéséről: pótlék­kal kívánják elismerni a gyermekvédelmi, ifjúsági fe­lelősök és a KISZ-munkát patronáló tanárok tevékeny­ségét. A tanítók osztályveze­tői pótlékát is bevezetik, egy másik várható, a tanítókat érintő intézkedés: heti kötele­ző óraszámuk 2 órával csök­ken. Az új bérekről a beso­rolási értesítőt az érdekeltek szeptember 3-ig kézhez kap­ják, a felemelt béreket pedig az október 3-án esedékes fi­zetésnél kell megkapniuk az oktatásügy dolgozóinak. Az új tanév menetrendje Bár az 1976—77-es tanév még nem ért véget (a középisko­lások például az érettségizők kivételével még néhány na­pig iskolába járnak), az okta­tási miniszter a hagyományok­hoz híven már közzétette uta­sítását az 1977—78-as tanév fel­adatairól és munkarendjéről. Eszerint az 1977—78-as tanév szeptember első hétfőjén, szep­tember 5-én, a tanévnyitó ün­nepéllyel kezdődik. Az első tanítási nap: 1977. szeptem­ber 6., az utolsó tanítási nap az . általános isko­lákban 1978. június 3., a kö­zépiskolák IV. osztályában 1978. május 13., az I—II. osz­tályban 1978. június 10-e lesz. Idén szeptember 1-től az óvo­dába nem járó gyenmakek szá­mára egyéves időtartamú, öt­éves korban kezdődő isikolaelő- készítő foglalkozásokat szer­veznek. Ugyancsak szeptember 1-től az elsősök tanévvesztésé­nek megszüntetésére a pedagó­gusok az általános iskola 1. és 2. osztályát egy fejlesztési sza­kaszként kezelik. Brigádok és könyvek Maradandó élményt nyújtó találkozások Sikeresen zárult az ünnepi könyvhét, erről tanúskodik kulturális életünk eme jelentős eseményének gyorsmérlege, mely szerint, 75,5 millió forint ára könyv kelt el, a boltok hárommillió forinttal nagyobb forgalmat bonyolítottak le, miint tavaly. Az idei könyvhéten — mint erről Marczali László kulturális miniszterhelyettes nyilatkozott az MTI munkatár­sának — 114 könyv készült 2 millió 400 ezer példányban, s ebből 90 mű újdonság volt. A tapasztalatokat összegezve Mar- czala László elmondta, hogy ilyen arányú forgalomnövekedés csak azért következhetett be, mert az elmúlt tíz esztendő alatt — egyebek között ezzel is mérhető arányban — fejlődött tár­sadalmunk közműveltsége. A sátrakat már lebontották. A könyveli újra visszakerül­tek az utcákról az üzletekbe. A könyv egyhetes ünnepe be­fejeződött. Újdonsága volt az idei könyvhétnek —, legalábbis Pest megyében —, hogy a könyvek nemcsak az utcai sát­rakba kerültek ki, de ott kí­nálták magukat a gyárak és üzemek irodaházaiban, folyo­sóin is. Tavaly még csak öt gyárban, üzemben rendeztek író—olva­só találkozót az ünnepi könyv­hét idején, most viszont hu­szonkét gyárba, üzembe vagy éppen munkásszállásra láto­gattak el az írók—költők az SZMT könyvtárának szervezé­sében. Ezeket a találkozásokat szinte mindenütt könyvkiállí­tással és vásárral kötötték ösz- sze. A találkozók többségén a házigazda szerepét a szocialis­ta brigádok vállalták: nem­csak úgy, hogy szervezték a találkozók közönségét, hanem úgy is, hogy felkészültek az odalátogató író, költő művei­ből s így természetesen ők Nemzetközi Aida-előadás Szegeden Sajtótájékoztató a szabadtéri játékok programjáról Lear király, grúz együttes, a Cigánybáró Szerdán Szegeden a sajto- ház klubjában Horváth Mi- hály, a Szegedi Szabadtéri Já- |: tékok ügyvezető igazgatója és Varga József, a szegedi nemzetközi szakszervezeti né- pitáncfesztivál titkára, a Ma­gyar Újságírók Országos Szövetsége kulturális szak­osztályánál!: tanácskozásán tá­jékoztatót tartottak a nyári ünnepi hetek idei programjá­ról. Elmondották, hogy július 23-tól augusztus 21-ig tizenöt előadást tartanak a Dóm téri színpadon. A megnyitó elő­adáson. valamint július 30-án és augusztus 6-án Shakes­peare Lear király című tra­gédiáját tekinthetik meg a nézők. Ez a mű a játékok történetében először kerül színre a Dóm téren. A ren­dező Vámos László lesz. A címszerepet Bessenyei Ferenc alakítja. A díszleték Vilt Ti­bor szobrászművész, a jelme­zek Schaffer Judit tervei alaoián készülnek. Július 24-én tartják meg a Dóm téri színpadon az idei szegedi nemzetközi szakszer­vezeti népitáncfesztivál gála­estjét hat magyar és kilenc külföldi együttes mintegy há­romszáz tagjának részvételé­vel. ' Július 29-én és 31-én, vala­mint augusztus 5 és 7-én ola­szul mutatják be Verdi Aida című operáját, Mikó András• rendezésében. Fellép Gisela Schröter (NDK), Lorenza Ca- nepa (olasz), Francesco Ortiz (spanyol), Nikola Szmocsevsz- ki (bolgár) és Sinkó György, Gregor József, Karikó Teréz, Réti Csaba. Strauss A cigánybáró című daljátéka augusztus 10-én, 13-án, 20-án és 21-én szere­pel a programban. A Grúz Állami Népi Együttes szintén ellátogat a Dóm térre. Műsor-összeállítá­sukat augusztus 12-én, 14-én s 16-án tekinthetik meg a né­zők. A tudományos programok közül a TIT pedagógiai és művelődéselméleti nyári egye­temeire várják a legtöbb ér­deklődőt. A rendezők az idén megkü­lönböztetett szerepet szánnak a munkásművelődésnek. A Szegeden élő képzőművészek vándorkiállítását több üzem­ben -is bemutatják. A Szegedi Nyári Tárlaton kiállításra ke­rülő alkotásokat külön tárlat- vezetéseken ismertetik meg a Munka és műveltség című vetélkedőre nevezett szocia­lista brigádok tagjaival. voltak az első kérdezők, a be­szélgetések kezdeményezői. Az már természetes, hogy a váci Híradástechnikai Anya­gok Gyára ezúttal is kitett magáért. A mintegy évtizedes szép hagyományt folytatva, ez­úttal a két esztendeje elhunyt Simon István Kossuth-dífas költőre emlékeztek. Az ünnepi eseményt azonban már hetek­kel korábban lelkes gyűjtő­munka előzte m.eg, hogy minél sokoldalúbb képet kapjon az a mintegy háromszáz érdeklődő, aki részese volt ennek az em­lékestnek. Petővári Gyula könyvtáros vezetésével több szocialista brigádtag járt a költő szülőfalujában, Bazsiban. Dokumentumokat gyűjtöttek a költő életéről s egyúttal meg­hívták a bazsi asszonykórust is, amely éppen a költő bizta­tására alakult meg. Pályatár­sak és barátok — Fóbián Gyu­la, Czine Mihály, Váci Mihály- né, Juhász Mária — emlékez­tek Simon Istvánra, a Géza király téri iskola irodalmi színpada a költő Himnusz az értelemhez című oratóriumát adta elő, a rádióból kölcsön­zött hangszalagok idézték a költő hangját. Százhalombattán, a Dunai Kőolajipari Vállalat irodahá­zában ankétot rendeztek Kul­csár Ödön: Útikönyv szocialis­ta brigádoknak című, most megjelent kötetéről. A résztve­vők — szocialista brigádok tagjai — elismeréssel szóltak a könyvről, amely segítséget nyújt kulturális vállalásaik teljesítéséhez. Ez az útikönyv, mondották, jó kalauz lesz or­szágjáró kirándulásaikhoz: se­gítségével nemcsak a tájban gyönyörködhetnek ezután, ha­nem megismerkedhetnek a különböző tájegységek neveze­tességeivel, múzeumaival, egyéb látnivalóival is. Szintén Vácott, a Kötött­árugyárban, százhúsz brigád- tag találkozott Lakatos Meny­hért íróval. Könyvét, a Füstös képeket, sajnos nem sokan is­merték, annak idején napok alatt elfogyott s a könyvtár­ban is állandóan a kölcsönzött könyvek listáján szerepel, mégis nagy élményt adó volt ez a találkozás. Egy másik váci üzemben, az Egyesült Izzóban Fábián Zol­tán író, az Írószövetség titká­ra volt a meghívott. Több mint húsz szocialista brigád képviselői vallatták az írót munkásságáról, terveiről. A Pest megyei Állami Épí­tőipari Vállalat munkásszállá­sain rendezett író—olvasó ta­lálkozókat. Gödöllőn, Boldi­zsár Ivánra például százhú- szan voltak kíváncsiak. Péchy Blankát százan hallgatták vé­gig, s hetven könyvét vásárol­ták meg. A csillagtelepi mun­kásszálláson hét szocialista brigád tagsága találkozott László-Bencsik Sándorral. Baranyi Ferenc József At- tila-díjas költő három megyei üzem, illetve vállalat vendé­ge is volt a múlt héten. A gödöllői Humán Oltóanyag Vállalatnál, a Taurus Gumi­gyár váci gyárában és a mono- ri Vetőmag Vállalatnál talál­kozott olvasóival, mondta el verseit, s beszélt a pályatár­sakról, a mai magyar irodalom gondjairól, eredményeiről. És sorolhatnánk még hosz- szan az üzemi programo­kat. Több mint ezeröt­száz munkásember, elsősorban szocialista brigádtag vett részt ezeken a beszélgetéseken, könyvek százai találtak gazdá­ra s munkások százai váltak olvasókká a maradandó él­ményt nyújtó találkozások ha­tására. Prukner Pál A népfronttörténet kötetei Abonyi ksrekasz’al-beszélgetésiel zárult a Pest megyei program Tegnap este az abonyi könyvtár volt a színhelye az ünnepi könyvhét alkalmából tartott Pest megyei rendez­vénysorozat záróeseményének. Az ünnepi könyvhétre meg­jelent a magyar népfront­mozgalom című, kétkötetes könyvről tartottak kerekasz- tal-beszélgetést, amelyen a helybelieken kívül Ceglédről többen is részt vettek. Juhász Róbert, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának osztályvezetője méltatta a Kossuth Könyvkiadó gondozá­sában megjelent számos doku­mentumot közreadó munkát, amely 1936-tól 1976-ig negy­ven év népfrontmozgalom i törekvéseit adja közre. Az előadó megemlékezett az abonyi születésű Somogyi Im­réről, akinek neve több he­lyen szerepel a kötetekben, mint a baloldali földmunkás­mozgalom szervezésében részt vevő jelentős személyiségé, akinek nevét ma iskola őrzi Abonyban. Krisár Miklós, a Hazafias Népfront Pest megyei bizottsá­gának főelőadója vette át a szót, és javasolta a jelenle­vőknek, hogy tanulmányozzák minél szélesebb körben ezt az átfogó munkát, amely alapul szolgálhat a népfrontmozga­lom helybeli történetének megírásához is. HETI FILMJEGYZET így kezdődik a szerelem Jelenet az így kezdődik a szerelem című csehszlovák filmből Két filmnovelláiból áll ez a csehszlovák filmalkotás. A novellákat a téma azonossá­ga fűzi egybe (ha nem is túl­ságosan szorosan), valamint az, hogy mind a két történet fiatalok, közelebbről: ipari tanuló fiatalok körében ját­szódik. Hynek Bocan rendező (jó­részt a forgatókönyvet író Zdenek Mahler és Gustav Op- lustil miatt) bizony nem túl sok eredetiséget vonultat fel a novellákban. Igen sok a más filmekből már jól ismert sab­lon. Az első novellában pél­dául a fiúk között természe­tesen, van egy nagy szájú, „menő”, van egy kissé félszeg nyámnyila, van egy dagi, aki folyton eszik, egy szemüve­ges kisokos, satöbbi, s éppígy a lányok között is ugyanezek a sztereotip figurák vonulnak fel. A történetek sem valami mellbevágóan ötletesek. Az ördög gyötrelmei című első rész poénja például az, hogy a papa annak a fiúnak adja oda a „tűzkeresztség”-en va­ló átsegítés céljából a lakása kulcsát, aki a saját lányának udvarol, s ezt már minden­ki — de főleg a néző —, rég tudja, csak a papát éri meg­lepetés, amikor rajtakapja a fiatalokat. A második novel­lában pedig — címe: Szabad, Helenka? — azon túl, hogy erős egyezések találhatók a nemrég bemutatott Egykoro­nás románc című csehszlovák filmmel, az a nagy csattanó, hogy az egymásba szerelmes Helenka és Dusán egyaránt kiváló esztergályosok, s addig cseleznek egymással, hogy ki induljon a nagy esztergályos- versenyen, míg majdnem le­maradnak mind a ketten. Ami a filmben mégis fi­gyelemreméltó, az néhány üde és friss alakítás. A fiatalokat játszó — valószínűleg ama­tőr — szereplők kedvesek, ön­magukat adják a filmben. Katharina Blum elvesztett tisztessége Heinrich Böll Nobel-díjas író kisregényéből készült ez az igen figyelemreméltó NSZK-beli film. A forgató­könyvéé 14 íió ’ rendezőpáros: Volker Schlöndorff és Marga­rethe von Trotta kenfény és kíméletlen filmet készített, ha művük néhány vonatko­zásban el is tér Böll munká­jától. A téma elevenbe vágó a nyugati világban. Arról van szó, hogy egy rendőrségi ügy kapcsán mennyire elszabadul­hatnak az indulatok, milyen védtelen, kiszolgáltatott az ál­lampolgár, ha — akár csak gyanúsítottként — belekerül a rendőrség gátlástalanul val­lató nyomozókból álló gépe­zetébe, s szájára veszi a ne­vét a semmitől vissza nem riadó, hazugságot hazugság­ra halmozó bulvár- (vagy in­kább: botrány) sajtó. Böll egy kedves, rokonszenves nő, Ka­tharina Blum sorsát ábrá­zolva mutatja ki a manipulált bűnüldözés és a még mani- puláltabb sajtó módszereinek antihumánus, antidemokrati­kus, a személyiség legele­mibb jogait is sárba tipró voltát, s egyben azt is, hogy ez a két szervezet milyen . sze­mérmetlenül együtt dolgozik, ha a látványos sikerről és a minél jobb üzletről van szó. De ennél is tovább megy az író. Mivel a történet Nyugat- Németországban játszódik, érzékelteti azt is, hogy az a fajta boszorkányüldözés, amelynek Katharina Blum ál­dozatul esik, tulajdonképpen egy három-négy évtizeddel ezelőtti^ még vadabb boszor­kányüldözéstől, a nácizmus­tól tanulta a módszereket. Böll a hatalmi szervek össze­fonódó ttsága, a politikai és társadalmi helyzet bonyolult­sága mellett ezt a nyomasz­tó „folytonosságot” is ábrá­zolja. A film nem másítja meg Heinrich Böll kisregényét de a hangsúlyokat némiképp máshová teszi. Inkább azt a vénlázító, kíméletlen rendőr­ségi procedúrát mutatja be a maga meztelenségében« amelyikei során Katharina Btüm; á Vétlen, bűntelén nő vádlottá, sőt, üldözötté vá­lik. Bepillanthatunk az ál- lampoligiárok — tegyük hozzá: bűntelen állampolgárok — megfigyelésének, követésé­nek, telefonjaik lehallgatá­sának „technikájába”, megis­merjük azokat a módszere­ket, melyekkel megtörik a kiszemelt, vagy inkább kipé- cézett emberek belső tartá­sát. De a rendőrség leleple­zésénél is keményebb hangon szól a film a botránysajtó gátlástalanságáról, arról a be­csületbe, egzisztenciába gá­zoló hazug ságkampányról, melynek eredményeképp Ka­tharina Blum elveszti a tisz­tességét. Ez a sajtó megcsú- folója mindannak, amit a fo­galom jelent a mi számunk­ra. Hazug, dezinformáló, bot­rányhaj hászó, s ha nincs bot­rány, botrányt kreáló szenny­lap, a fennálló rend leggusz­tustalanabb kiszolgálója és legkészségesebb manipulátora az a lap is, a Zeitung, melyről a filmben szó esik. S ami a legundorítóbb: éppen ez a bot­ránylap harsogja szájtépően, hogy mindaz amit tesz, az egyik alapvető demokratikus jog, a sajtószabadság védel­mében történik. Ez a farizeus- ság teszi felháborítóvá a Zei­tung riporterének módszere­it, s a néző szinte fellélegzik, amikor Katharina Blum le­lövi ezt az embernek és új­ságírónak egyaránt aljas fér­get.. Hogy Katharina Blum tette végülis semmit nem old meg, sem a maga számára, sem tá- aabb. társadalmibb vonatko­zásokban, az legfeljebb elke­serítő, de nem meglevő. Böll, és a regényéből készüH film is ponfosan érzékedet’, hogy — mint annvj más üdvben —, *tt sem az iga-7' bűnösök, a tényleges belesük bűnhőd­nek és felelnek tetteikért. Az inkák kincse Bolgár—nyugatnémet—spa­nyol—olasz—perui koproduk­cióban készült ez a kaland- film, mely az egyik legis­mertebb May Károly-regényen alapul. Pál- éve már játszották nálunk — most a felújítás, bizonyára arra való tekintet­tel is, hogy az iskolákban ki­tört a vakáció, elsősorban a fiatal nézőket „veszi célba”. Takács István y i 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom