Pest Megyi Hírlap, 1977. június (21. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-07 / 132. szám
KTÜnav 1977. JÜNIUS 7., KEDD A kultúra — közös kincs A Pest megyei nemzetiségek ápolják a hagyományokat Egyre gazdagodik a Pest me- . Az igény jogos, a megváló- gyében élő három — német, j sításához azonban idő kell, hi- szlovák és délszláv — nemzeti- szén ma már a megye negy- ség kulturális élete. Ha csak a ■ vennégy általános iskolájában tanítják a német, szlovák, illetve a szerb-horvát nyelvet. májusi eseményeket vesszük I figyelembe, már akkor is érvényes ez a megállapítás. Ismét megrendezték a hagyományos pomázi szerb napokat. Tökölön került sor a délszláv nemzetiségi együttesek területi döntőjére, amelyen a házigazdák mellett a pomáziak és a lóré- viek léptek dobogóra. Szentendrén tanácskozott a Magyar- országi Délszlávok Demokratikus Szövetségének titkársága a délszláv műemlékek megóvásáról, amelyekben gazdag Pest megye. Dunaharasztin a ráckevei járás német nemzetiségi csoportjai mutatták be műsorukat. A tököli délszláv együttes a jugoszláviai Eszék városában vendégszerepeit. S végül Törökbálinton került sor a megye nemzetiségi nyelvoktató óvónőinek találkozójára. És ez még csak a kezdete az év nagyon gazdagnak ígérkező nemzetiségi programsorozatának. Táguló kör Mindez annak a helyes megyei koncepciónak az eredménye, amely egyre táguló körben kívánja élőnek megtartani a megyében élő nemzetiségek kultúrájának értékéit. Korábban ugyanis a megye nemzetiségi rendezvénysorozatai elsősorban a szentendrei járáshoz kötődtek. Tavaly azonban megszakadt a szentendrei járás hegemóniáig. A váci és a ráckevei is részt kért és vállalt ebből a munkából. Elsősorban azért, mert a szentendrei mellett ebben a két járásban élnek nagyobb számban, szervezettebb keretek között nemzetiségek. A váci járásban zömmel szlovákok, míg a ráckeveiben délszlávok és németek. Korábban e járások nemzetiségi kulturális programjai elsősorban helyi jellegűek voltak, s legfeljebb egy-két szomszédos település lakói előtt tárultak szélesebbe* a népi hagyomány- őrző kultúrának sok értékes folklórt rejtő kapui. Tavaly azonban már a megye legkülönbözőbb tájairól érkeztek résztvevők és érdeklődők az itt rendezett programokra. Az óvodában kezdődik Jelenleg a megye hatvan településén: nyolc járásban és két városban élnek nemzetisé- | gek. Közülük huszonkilencben Ezt a munkát jól egészíti ki az évről évre megrendezésre kerülő nemzetiségi nyelvművelő táborok, amelyek már nemcsak az irodalmi nyelv megismerésére biztosítanak lehetőséget, hanem egyúttal a nemzetiségi kultúra műhelyei is, mivel a táborok programjában fontos helyet kapott a néprajzi gyűjtőmunka is. A galgagyörki szlovák olvasótábor fiataljai például tavaly régi használati tárgyakat kutatta* fel s az összegyűjtött gazdag anyagból néprajzi kiállítást rendeztek. A dunabogdányi német olvasótábor résztvevői pedig népdal- verseny keretében mutatták be az általuk gyűjtött s magukkal hozott gazdag népzenei anyagot. A pilisszentkeresz- ti szlovák olvasótábor ifjú tagjai pedig maguk készítette bábokkal szlovák nyelvű népi játékokat mutattak be. Helyi bemutatóktól a Nemzeti Galériáig A megyében élő nemzetiségek nem hagyják feledésbe merülni a Duna-táj nemzeteinek kultúráját, hagyományait. Jól példázza ezt, hogy jelenleg már ötvenöt nemzetiségi csoportot tartanak számon. Többségük — énekkarok, tánccsoportok, zenekarok — már megyeszerte jó hímévet szerzett s nem egy közülük jól ismert, nemcsak az országban, hanem a határokon túl is, híven szolgálva ezzel a szomszédos országokkal folytatott internacionalista politika elmélyítését. A pilisvörösvári. együttes öt esztendeje áll kapcsolatban a Suhl megyei Neuhaus város Anna Seghers gyárának énekés zenekarával. Mindkét együttes szerepelt már az NDK-ban, illetve hazánkban. És hasonló, több éves kapcsolat fűzi a tököli délszláv együttest a Belg- rád melletti sremcicai ^nek- és tánccsoporthoz. A nagytarcsai és a maglódi együttes nemcsak szlovákiai városokban és falvakban mutatta már be műsorát, hanem az ottani rádióban és televízióban is. A pomázi Vujicsics Tihamér zenekar az Tri mit tnH &crvi 1c ovn7tp«p tozik például az olvasás. Ma már a megye negyvenöt könyvtárában majd tízezer német, szlovák, illetve szerb-horvát nyelvű kötet között válogathatnak az érdeklődők. A könyvekkel kötött barátság jó lehetőséget biztosít arra, hogy az anyanyelv élő maradhasson. Ezt segítik a könyvtárakban rendezett író—olvasó találkozók, ankétok, irodalmi délutánok, anyanyelvi vetélkedők és szavalóversenyek. És ezt a célt szolgálják a nemzetiségi klubok is. Közülük is kiemelkedik a pomázi délszláv és a pilisszent- kereszti szlovák klub. Sokszínű rendezvényeikben az anyanyelvi társalgástól az irodalmi és néprajzi előadásokig minden megtalálható. S lassan felnő e két majd évtizedes hagyománynyal rendelkező klub mellé a szentendrei megyei művelődési központban alig egy esztendeje alakult dalmát klub, amelynek mind gazdagabb programjában ! a nyelvtanulás mellett dalok gyűjtése és népi játékok felelevenítése is szerepel. Prukner Pál már óvodás korban ismerkedhetnek az anyanyelvvel a gyermekek. A legkisebbek ösztönös fogékonysága minden iránt jó előkészítője az iskolai nyelvoktatásnak. Ezért is sürgették a törökbálinti tanácskozás résztvevői: mindenütt, ahol az iskolákban nemzetiségi anyanyelvi oktatás folyik, mielőbb létre kell hozni a nemzetiségi óvodákat is. volt. A megye huszonnégy nemzetiségi pávaköréből már hét szerzett országos minősítést. Közülük hat tavaly a Magyar Nemzeti Galéria népzenei programjaiban is szerepelt. Klubok és könyvtárak Az anyanyelv és a kultúra ápolásának természetesen sokféle módja van. Ezek közé tarA Tudományos Minősítő Bizottság pályázatot hirdet az j 1978. szeptember 1-én kezdődő \ belföldi és külföldi ösztöndí- J jas és levelező aspirantúrára. ' A pályázás általános feltételei: egyetemi, vagy főiskolai végzettség, általában legalább kétéves gyakorlat az egyetemi végzettség megszerzése óta, ösztöndíjas aspirantúra esetén 35, levelező aspirantúra esetén 40 évesnél nem idősebb kor, kezdeti tudományos előélet (publikáció, találmány). A pályázat különleges feltételei: belföldi levelező aspi- rantúrára olyan gyakorlati munkahelyen dolgozók pályázhatnak, akik publikációkkal, vagy más módon igazolni tudják, hogy kutatásaikban előrehaladtak. A külföldi aspiran- túrához a megfelelő idegen nyelvből legalább középfokú nyelvvizsga igazolása szükséges. A külföldi aspirantúrára pályázni lehet természettudományok, orvostudományok, agrártudományok, műszaki tudományok, társadalomtudományok témakörben megadott kutatási feladatokra — a Bolgár Népköztársaságba, a Csehszlovák Szocialista Köztársaságba, a Kubai Köztársaságba, a Lengyel Népköztársaságba, a Német Demokratikus Köztársaságba, a Román Szocialista Köztársaságba, a Szovjetunióba. A belföldi és a külföldi ösztöndíjas aspirantúra időtartama három év, a belföldi levelezőé hait-tizenkét hónap, a külföldi levelezőé négy év. A pályázók szakmai és ideológiai ismeretekből, szükség esetén idegen nyelvből felvételi vizsgát tesznek októberben. A pályázati kérelmet a felügyeletet gyakorló főhatóság személyzeti osztályához június 30-ig kell beküldeni, a főhatóság személyzeti osztálya pedig július 31-ig továbbítja a Tudományos Minősítő Bizottságnak. A pályázati felhívás felsorolja, hogy a pályázathoz milyen mellékleteket kell csatolni. Részletes felvilágosítást a pályázati felhívásról a Tudományos Minősítő Bizottság titkársága ad. Címe: Budapest, V., Münnich Ferenc u. 7., 1361 Budapest, pf. 6. Képek, grafikák, textíliák — három tárlaton Klimó Károly, Miklosovits László és Szuppán Irén alkotásai között Pest megyében három képzőművészeti tárlat jelent ezúttal rangot, s hívja a közönséget. Ami örvendetes, az, hogy könyvtárak, művelődési házak és iskolák fogadják a látogatókat olyan képanyaggal, mely ezúttal az irodalom szolgálatának jegyében fogant. Többek között illusztrációkról, könyvborítókról van szó. A Kamarakiállítás Ocsán Ócsán a Szentendrén alkotó Munkácsy-díjas festőművész, Klimó Károly kiállítása látható a művelődési házban június 10-ig. A vegyes technikával készült lapok a magyar és a világirodalom képi kíséretére vállalkoztak; sikerrel. Klimó Károly vallomása szerint célja az volt, hogy e színes képgrafikák mint önálló művek is betöltsék hivatásukat. Betöltik. Miért? Egyszerű a válasz, mert Klimó Károly olvasási szenvedélye tudatilag és vizuálisan is jól tájékozódik József Attila, Radnóti Miklós, Kafka, Günter Grass, Juan Rulfó, Golding világában. Eddig is, most is. Amikor HOLNAP NYÍLIK Szentendrei nyár 1977 A Szentendrei nyár idei j Kerényi Imre rendezésében. A programsorozata holnap, szer- | főbb szerepekben Székhelyi Józsefet, Tolnay Klárit, Schütz llát, Sulyovszky Szilviát, Márton Andrást és Horváth Sándort láthatja majd a közönség. A szentendrei Teátrum programja idén érdekes eseménynyel bővül, a hét végeken énekes-táncos vásári komédiát mutatnak be a Templom-téren Templom-téri játékok címmel. A Vásári látványosság alcímet viselő program a képzőművészeti főiskolás hallgatók alkotásainak megtekintésével kezdődik. Ezt követően a Vujicsics együttes ad műsort, közben borral, zsíroskenyérrel, csevapcsicsával kínálják a nézőket. A prológust követően a Bakfark lantegyüttes szólaltatja meg hangszereit, majd a tér túlsó sarkában megkezdődik a népi, vásári komédiákból összeállított előadássorozat. dán délután 3, órakor nyílik a Ferenczy Múzeum díszudvarán rendezendő ünnepség keretében. Nizák Imrének, a városi tanács elnökhelyettesének megnyitó beszédét követően Eri Gyöngyi, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatóhelyettese mutatja be a Magyar éremantológia 1945—1976 című tárlatot, amelyet Ferenczy Béni halálának 10. évfordulója alkalmából rendezték. A program hangversennyel zárul, amelyen közreműködik Csaj- bók Terézia és a Barokk trió. Az idén július 2-án elevenedik meg először a főtér Szentendrén Shakespeare: Tévedések vígjátéka című bemutatóján. Tizennégy alkalommal játsszák a klasszikus művet Az Ady-mtenámmjegyében Vers- és prózamondó verseny megyei döntője Szentendrén Ady Endre születésének centenáriuma alkalmából országszerte rendeznek szavaló és prózamondó amatőr versenyeket az idén nyáron. Ezeknek célja többek között az, hogy minél szélesebb körben megismerkedjenek — az iskolában tanultakon kívül is — Ady költészetével és kevésbé ismert prózájával, a világirodalom gyöngyszemeivel és a Hét évszázad című verses antológiával. Ez utóbbi gyűjteményes összeállítása a legkiválóbb régi magyar irodalmi és középkori költészet alkotásainak, napjainkban. Tegnap délután Szentendrén a Pest megyei Művelődési Központban a megye 21 amatőr versmondója vetélkedett az országos döntőbe jutásért. A kötelező és szabadon választott műveket a versenyzők közül többen hivatásos előadói szinten mondták el. A tét az októberi országos területi döntőben való részvétel volt, melyet szintén Szentendrén rendeznek, s a rádió és I a televízió is közvetít majd. A zsűri a következő versenyzőket juttatta tovább: Bai Ferencné (Vác), Barkaszi Attila (Budakeszi), Dobos Rózsa (Vecsés), Gaál Kinga (Budakeszi), Hirmann Judit (Budakeszi), Homolya Attila (Szigetmonostor), Mincsovicsné Torma Mária (Szentendre), Nagy Gyuláné (Budaörs), Takács Mariann (Kiskőrös), Olasz Etelka (Budakeszi), Pétermann Csilla (Budakeszi), Weider- mann Gábor (Budakeszii. K. E. e nagyon választékos, nagyon újszerű műveket nézzük, akkor joggal gondolunk arra, hogy Klimó festői fejlődéséhez nagyban hozzájárulnak olvasmányai. E szellemi tágasságot érezzük a valóban egyedi vonalvezetés függetlenségében, hiszen nem illusztrációkat látunk, hanem képekkel írt tanulmányokat, egy önmagára ébredt ember igényes naplóját. Ez sikerült, s vajon az is, amit Klimó szintén felvet?: Munkám folyamán reméltem, hogy abból az erőből, ami ezekben az írásokban megragadott, valamit, ha töredékesen is, megjeleníthetek. Kötelező a tárgyilagosság. Ezzel kapcsolatos meglepetésem, amely abból adódik, hogy a II. Rákóczi Ferenc szocialista brigád és az ócsai iskolások élményként fogadták a műveket, pedig előtanulmányuk nem teljes. A hatás oka Klimó művészetének minősége, mely igenis megtalálja az utat a gondolati fejlődés különböző fokán álló valamennyi nézőjéhez. Ez a minőség az, mely a festő közreműködésével a salgótarjáni gimnazistáknak és az ócsai fiataloknak is elvitte a képzőművészet boldogító üzenetét. Az külön felemelő tényező, hogy az ócsai szereplésre is nagy gonddal készült. Igaza van. Nincs első osztályú és harmadosztályú közönség, csak közönség van; Öcsán, Kartalon, Rómában. Ez előtt a közönség előtt tiszteleg Klimó Károly szellemiséget dúsító művészete. Gyömrői bemutatkozás Jó ötlet, hogy a Petőfi művelődési ház június 7-ig olyan műveket kért Miklosovits Lászlótól gyömrői bemutatásra, melyek a könyvművészettel kapcsolatosak. Jó grafikusnál minden rendelkezésre áll, s köztudott, hogy Miklosovits sokrétű grafikusi tevékenységet folytat egyre árnyaltabb megoldásokkal. Ezúttal a különböző könyvkiadók számára készített borítókat és illusztrációkat láthatjuk, és Dosztojevszkij, Csehov, Hegedűs Géza, Radnóti, Hunyady Sándor igényes képi értelmezését. Szorgalom és tehetség lendületéből kerekednek a rajzi véleménynyilvánítások, melyek az olvasó hangulatát kellemessé és pontossá teszik, hozzájárulnak önértékükkel az irodalmi szépség maradéktalan feltárásához is. Textilképek a kék iskolában örömünk többszörös, hiszen gyermekrajzokat is látunk a dunakeszi iskolában és Szuppán Irén nagyszerű faliképéit. Ezek valóban remek textíliák, olyan iparművészeti alkotások, melyek választékos szépségükkel ragadják meg a szemlélőt, és a színes körök égitesteket idéző harmonikus alakzatával boldogítanak gyereket, felnőttet. Méltóan ünnepli a dunakeszi általános iskola fennállásának 50. évfordulóját Szuppán művészetével, aki Torontóban, Londonban, Helsinkiben is jó hírnevet szerzett a magyar textilművészetnek. Tehetségéhez, hivatásérzetéhez lelkesedés járul, hiszen a Dunakeszin élő és alkotó művésznő a gyerekek választotta művet az iskolának ajándékozza. Íme egy ember, egy Munkácsy-díjas alkotó, aki minden külföldi elismerés mellett legfontosabbnak azt tartja, hogy művészete saját környezetében hasson. S ez valóban a legfontosabb, lelkesedése ezért lelkesítő. Losonci Miklós TV-FIGYELO Madárhanggy ü j tö Dr. Ország Mihály tudoniányos kutató madárhangokat gyűjt Az ösz- szegyűjtött anyagot a Magyar Tudományos Akadémia állathangtárában elemzik« Rehabilitáció. Évente 35 ezer —36 ezer magyar állampolgár szenved olyan balesetet, amelynek következtében képtelen ott folytatni munkáját, ahol a sérülése előtt abbahagyta. _ A legtöbben nem is folytatják sehol: rokkant nyugdíjasok lesznek, és csak a pénzespostást várják minden hónap elején... Pedig ennek nem kellene így lennie, hiszen — mint a Hét vasárnap esti műsorának egyik riportjából megtudnat- tuk — van visszaút! Mégpedig egy olyan háromszakaszos visszaértékesítés, rehabilitáció, amelynek során ismét munkaképes, emberi rangját újra érző és élvező személy- lyé válhat a baleset áldozata. Előbb biológiailag, aztán szakmailag, végül társadalmilag kell helyreállítani a sérültet; tehát meggyógyítani, új, más szakmát adni a kezébe, és el is helyezni, hogy dolgozhasson. Sajnos, Magyarországon még csak a közlekedési balesetek sérültjeit próbálják visszavezetni régi életükhöz. A többiek jobbára magukra, meg a családjukra vannak hagyva; székükhöz, tolókocsijukhoz kötve élnek, és — Ko- valik Károly remek riportjának címét újra elismételve — csak a pénzespostást várják ... Ahogy a Hét vasárnapi műsorának a nyugdíjasokról szóló képsora, ez a fölvétel is arra döbbentette rá a nézőket, hogy mekkora hazánkban a kihasználatlan emberi tartalék; hogy hány meg hány hazánkfia érezné magát újra értékes valakinek, ha rádiójának csa- .varogombja helyett szerszámot vehetne a kezébe. A* rehabilitálás ideális meg-j szervezése —■ a tesztelés, a' oszichológiai kezelés, az egyelőre még nem is létező szociális elbíráló bizottság munkahelykereső szolgálata — persze. még sokáig várat magára, de kevesebb szakmai hozzáértéssel is sokat lehet tenni, értsük meg, éljük át a sérültek helyzetét, és akin múlik, az ne csak a portásfülkébe hívja vissza őket — kulcsado- gatóknak... Oktatástechnológia. Tisztelettel tölthette el a nézőket a vasárnap délutáni Menet közben című pedagógusriport látványa. Tv-kamerák, kábelkötegek. vetítőernyők sokaságát rögzítették a Szombathelyi Tanárképző Főiskolán készült felvételek, amelyek egy — mit is? — tanítás- és tanulássegítő apparátust mutattak be: az oktatástechnológiát. Láthattuk, hallhattuk^ hogy mindez már a következő évtizedek iskolájának kelléktára, amikor minden eddiginél fontosabb szerepet kap a tananyag megelevenítése, a szemléltetés. Így lesz, nem így lesz — mindenesetre nagy hiba volna figyelmen kívül hagyni a főiskola adjunktusnőjének azokat a szavait, amelyekben a pedagógusok szerepére hivatkozott. Mert hiába a legvastagabb kábel és a legélesebb szemű tv-kamera, hogyha nincs olyan tanár, aki az élmény rangiára tudja emelni a masinákból érkező ismereteket. A tanulás az mindig az én-te semmivel sem pótolható, eleven kapcsolatán alapult, s aligha fog máson alapulni a közelebbi, vagy a távolabbi jövőben sem. Mindezt a pedagógusnap alkalmából is mondjuk, amikor újra elkészíti a maga pályájának mérlegét a kis- és nagydiákok tanítónője, tanárja Azok, akiknek legföljebb egy magnót meg egy diavetítőt juttatott eddig az oktatástechnológia, és akik mégis azzal a jó érzéssel fejezték be ezt a tanévet is, hogy a rájuk bízott gyerekeknek átadták a szükséges tudnivalót. Ha úgy adódott, még meg is simogatták őket. amire azért — lencse- rendszer ide, visszajelző Iámnak amoda! —, még a legtökéletesebb kamarák sem képesék ... Akácz László i Pályázati felhívás belföldi és külföldi aspirantúrára
