Pest Megyi Hírlap, 1977. június (21. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-05 / 131. szám

XXI. ÉVFOLYAM, 131. SZÁM 1977. JÜNIUS 5., VASÁRNAP Üdültetés az EVIG-ben Pihenés, szakszervezeti segítséggel Hiányzik a többgyermekeseknek szóló beutaló A vontatás is változik Füstös helyett - villanymozdony Helyben gyógyítják a szerelvényt Hónap végi, hónap eleji fi­zetésnapokon, amikor még da­gad a pénztárca, vagy a borí­ték, sok háznál összeül a csa­lád. Asztalra kerül a lista, s mellé a forintok: mire meny­nyi jut? A tavaszi fizetések­ből sokan a nyári üdülésre gyűjtenek. Ki egymaga készül, ki családostul. Üres zsebbel senki nem indul. Hadd jusson ilyenkor néhány kávéval, kor­só sörrel többre, legyen ki­fogyhatatlan a pénztárcából az apró, ha a gyerek fagylaltra, lángosra kunyerál. A napok elszaladnak, legyen hát kelle­mes az emlék. Az ÉVIG ceglédi kisgépgyá­rának szakszervezeti irodájá­ban az idei üdülési lehetősé­gekről beszélgetünk, az üzemi szakszervezeti bizottság titká­rával. A ceglédi kisgépgyár hozzátartozik a nagy gyár egészéhez, s dolgozói szerve­zetileg a vasasszakszervezet­hez tartoznak. Az üdülőjegyek elosztásában viszont a Szak- szervezetek Megyei Tanácsá­hoz. Hogyan segíti a gyár és hogyan a szakszervezet az em­berek üdültetését? Munkahelyi szokás, hogy még meg sem érkeznek a be­utalók, amikor a főbizalmik és bizalmik összegyűjtik az em­berek kívánságait. Összegzik aszerint, hogy ki milyen idő­pontot választana legszíveseb­ben szabadságra, egyedül, vagy családosán szeretné el­tölteni a napokat, a Balaton partja csalogatja, a Dunaka­nyar, a hegyvidék, vagy gyógyfürdővel rendelkező üdü­lőhely? Amikor a beutalók is megérkeznek, az év elején többnyire, akkor egyeztetik a kettőt, s hamarosan hirdetőtáblán olvashat­ják az érdekeltek a felkí­nált lehetőséget. Csupa szem, csupa fül és csu­pa kérdés volt a jászkarajenői gyermekkönyvtár. népes kö­zönsége az ünnepi könyvhét egyik hangulatos délutánján. Kedves vendéget vártak: Jani- kovszky Éva, József Attila-dí- jas ifjúsági írónőt, a Móra Fe­renc Ifjúsági Könyvkiadó szerkesztőjét, akinek életből vett meséit, történeteit szíve­sen olvassák, nemcsak a leg­kisebb könyvbarátok, hanem a felnőttek is. Legsikerültebb kötete nemrég díjat nyert a Német Szövetségi Köztársa­ságban, s egy-egy sziporká­zó írása más országokban is megjelent. Nevét, munkáit húsz nyelven ismerik, szerte a világon. A gyerekek a könyvek után most az írónővel akartak meg­ismerkedni. Kérdések serege záporozott felé, érdeklődtek pályakezdéséről, írói hitvallá. sáról, kedvenc írói, költői fe­lől épp úgy, mint készülő munkáiról, nyomdában lévő köteteiről, életéről, s arról, hogy szereti-e a gyerekeket'! Az író—olvasó találkozón egyetlen kérdés sem maradt válasz nélkül. Befejezésül arra kérték, de­dikálja számukra a köteteit, írnivaló bőven akadt, hiszen a találkozó részvevői nem jöt­tek üres kézzel. Az írónő maradandó, kedves ajándéka volt a számukra minden bizonnyal az ajánlá­sok és autogramok mellett Választhatnak: jó lesz-e? Az elosztás után is táblára kerül a névsor, ki melyik beutalót kapta. Az ÉVIG ceglédi kisgépgyá­rában dolgozók erre az évre 73 SZOT-beutalót kaptak, ebből tizenhárom olyan, hogy apa, anya és egy kisgyerek mehet, családi beutalóval. Sajnos, két gyerekre szólót csak egyet kaptak, pedig igény természe­tesen lenne rá. A népesedés- politikai határozat értelmezé­sét — mint mondják — a csa­ládi beutalók számának növe­lésével is összhangba kell hoz­ni, hiszen egyre több lesz a 2—3 gyermekes és együtt szí­vesen nyaraló, a pihenést, tel­jes kiszolgálást megérdemlő család. Gyógyüdülőbe, Bala- tonfüredre ketten mehetnek a gyárból. Tizenegy beutalót kaptak SZOT gyermeküdülő­be, az ország különböző tájai­ra, eszerint egy focicsapatra való kis srác csomagolhat bol­dogan, s utazhat nyaralni a szünidőben, szakszervezeti segítséggel. Négyen al-dunai, illetve bécsi hajóúton vehet­nek részt. A gyár a szakszervezeti üdü­lők mellett IBUSZ-bérleményt vesz igénybe Hajdúszoboszlón azok számára, akik a meleg­vizes, hőforrásos pihenőhelyet veszik szívesen igénybe. A vasasszakszervezet budapesti, rózsadombi üdülőjébe két nyugdíjas beutalót is kaptak erre az évre. A vasasok bala- tonszéplaki, ezüstparti üdülő­jében, amelynek építéséhez az ÉVIG is támogatást adott, tíz szobát kap a gyár bu­dapesti központja és ebből a ceglédieknek is jut. A családos beutalók legtöbbje ide szól. Az EVIG-nek vállalati üdü­ennek a találkozónak az élmé­nye. Az, hogy vele személye­sen is megismerkedhettek. lője van Dömsödön, Zebegény- ben és Balatonfüreden. A ze- begényi üdülő önellátó, a Fü­reden nyaralók étkeztetéséről szakszervezeti alapon a szom­szédos üdülő gondoskodik. Eb­ben az évben a ceglédi gyár 763 szervezett dolgozójának 16 százaléka töltheti a szabad­ságát valamelyik szakszerve­zeti, vagy vállalati üdülőhe­lyen. Összesen I26-an nyaral­hatnak. Van, akinek nem nya­ralás, hanem „őszölés" jut, de mindenesetre az üdülőjegyek igazságos elosztását figyelemmel kí­séri a társadalombiztosítá- sí tanács üdülési albizott­sága, s szervezeten belül mindazok, akiknek ehhez közük, a dön­tésben szavuk van. Mint min­den más munkahelyen, zökke­nő itt is akad, hiszen van olyan beutaló, amelynek a ki­adása gondot okoz. Késő őszi, kora tavaszi időben kevesen jelentkeznek. Az sem jó, ha a nyaralási lehetőséget az utolsó pillanatban kínálják fel, ha például május 26-án jelzik, hogy 30-tól egy házaspár el­mehetne balatoni pihenésre. Az ilyen beutalónak nem cso­da, ha nem lesz hirtelenjében gazdája. Viszont indokolt eset­ben — ha például ifjú pár fel­karolásáról van szó, a szak- szervezet igyekszik méltá­nyolni a beutalót kérők kí­vánságát, s lehetőleg a lako­dalom után okoznak örömet egy beutalóval a fiatal, egybe­kelő dolgozóknak. Eszes Katalin KEDDEN Karnevál előtti éjszaka Kedden, június 7-én este fél nyolc órai kezdettel a ceglédi Kossuth Művelődési Központ­ban vendégszerepei a szolno­ki Szigligeti Színház társula­ta. Goldoni Karnevál előtti éj­szaka című vígjátékát mutat­ják be, két részben, Babarczy László Jászai-díjas rendező rendezésében. Az előadásra a B. bérletek érvényesek. Már a múlt század közepé­től fontos szerepet játszott vá­rosunk életében a vasút. Bu­dapest és Cegléd között az első vonal 1847-ben épült, s a bő­vítés nem váratott magára Ma a helybeli állomás fontos láncszeme az ország és rész­ben a környező államok kelet­nyugati személy- és teherfor­galmának lebonyolításában. Az itt elágazó szegedi fővona­lon dél felé robognak a vo­natok. Néhány éve még füs­tölő, dohogó gőzösök vontat­ták a szerelvényeket. Az utób­bi esztendők nagy arányú kor­szerűsítése eredményeként, a ceglédi csomópontot is ellát­ták modern biztosító- és pá­lyaberendezésekkel, sor kerüli a villamosításra. Amikor a vasútról beszé­lünk, először az utazás, a személyforgalom jut önkénte- nül az eszünkbe. Emellett azonban a MÁV sokféle fel­adatot ellát. Cegléden is kü­lönféle szakszolgálatok van­nak, közülük a legtöbb felada­tot az állomás, a vontatási fő­nökség és a szertár látja el. A gyalogos felüljáró lábá­nál meghúzódó szürke épület ben találhatók a vontatási fő­nökség irodái. Az ott dolgozók alapvető feladata, hogy — le­hetőségeikhez mérten — ki­elégítsék a vasút szállítási igé­nyeiből rájuk háruló kötele­zettségeket. Elsősorban a mozdonyokról és a vontatott járműpark forgalmáról gon­doskodnak. Mozdonyvezetőik főleg a fővárosba tartó mun- kásvonwtokkal járnak. Fo­lyamatosan fejlesztik karban­tartó tevékenységüket. A mozdonyok úgynevezett kö­zépjavítását helyben végzik el Jelenleg többen továbbképzé­sen vesznek részt a MÁV Bu­dapesti Igazgatóságán. A kö­zelmúltban vásárolt román mozdonyok szerelésének for­télyait sajátítják el a Ferenc­városi pályaudvaron és a Hámán Kató fűtőházban. Az utazók érdekeit szolgálja, hogy az idei évtől itt javítják az inga vonatok személykocsijait, ezzel is csökkentve a forga­lomból kieső időt. A sokasodó feladatok egyre több szakembert követelnek Most vették fel a kapcsolatot a szakmunkásképző intézet­tel, hogy beindítsák a speciá­lis vasúti képzést is adó gép­lakatos és járműlakatos ipari­tanuló oktatást, örvendetes, hogy egyre több érettségizett fiatal jelentkezik a vasútnál. Szívesen jönnek a vontatási főnökséghez, ahol lehetővé te­szik számukra a villanymoz- dony-vezetői képesítés meg­szerzését. A szerelést, javítást nem egyszer a szabad ég alatt kell elvégezni. A MÁV azon van, hogy folyamatosan javít­sa a munkakörülményeket. A ceglédi vasútállomáson még ebben a tervidőszakban fel­épül egy központi épület, amelyben korszerű öltözők, orvosi rendelők, szociális he­lyiségek, étkezők várják a dolgozókat. A munka a legtöbb terüle­ten éjjel-nappal folyamatos, váltott műszakú. Ennek elle­nére gyakran teremtenek le­hetőséget a közös rendezvé­nyekre. beszélgetésekre, sport- és kulturális programokra. A szabad idő hasznos eltöltésére mind a tizennyolc szocialista brigádban nagy gondot fordí­tanak. A munkahelyi vezetők lehetőség szerint úgy állítják össze a szolgálati vezénylést, hogy a brigád tagoknak alkal­muk legyen a közös megmoz­dulásokra. Több iskolát, óvo­dát és bölcsődét is patronál­nak. Részt vettek a város szé­Tavasszal a ceglédi kórház tanácstermében húsz díjazott, világjáró fotót állítottak ki. Megannyi műből húszat kivá­lasztani, az alkotó számára sem könnyű feladat, különö­sen nem, ha ez csupán töredé­ke annak a hatalmas kollek­ciónak, amely érmes elisme­résben részesült az utóbbi har­minc év alatt. Tóth István ceglédi fotómű­vész fiatalemberként vásárolta meg az első fényképezőgépet, a jó öreg 9xl2-es Voitlündert. Akkoriban olvasta Haller Fri­gyes figyelemkeltő esztétikai cikkét, és felkereste, a géppel együtt. A látogatásból a pálya­kezdőt segítő, hasznos isme­retség lett, ám az esztéta fi­noman a tudomására hozta: nem ártana á fotomasinát egy múzeumnak felajánlani... Elismert művész Azóta magas ívű pályát fu­tott be a művész, s ma nem a gépét, hanem a leghíresebb felvételeit vásárolják meg a világszerte gomba módra sza­porodó fotómúzeumok. Meg­őrzésre és bemutatásra szán­ják a már klasszikussá érett fényképeket. A nemzetközi ka­talógusok rendszeresen repro­dukálják műveit, amelyek szé­les körben ismertek. A fotó­művészet kedvelői öt világrész kiállítótermeiben gyönyörköd­hetnek Tóth István képeiben. Eddig ezerhétszáznál több nemzetközi kiállításon voltak falon a fotói, és a közelmúlt­ban elnyerte a kétszázadik nemzetközi díjat, amelyet a francia külügyminisztérium ajánlott fel a művésznek, aki egyébként néhány éve Bor­deaux város díszpolgára. A kétszázadik díjat művész­portréival érdemelte ki. A portréfotó erős oldala, szíve­sen és nagy hozzáértéssel mű­veli. Székely Aladárnak, a műfaj nagy mesterének nyom­dokain jár. Tehetséggel fogja meg a modellnek választott személy egyéniségét, mutatja fel igaz énjét. A szellem derű­je, imponáló magabiztossága, a lélek békéje, indulata előtűnik a szerep játszó maszk alól is. Ehhez kevés a mesterségbeli tudás, ehhez alapos emberis­meretre és a Tóth Istvánra jellemző mélységes humaniz­musra van szükség. Nemcsak neves embereket pítésében, közreműködtek a Körösi úti emlékparksáv ké­szítésében. A fűtőház gőzfűtési berendezései közül többet a szocialista brigádok társadal­mi munkában szereltek fel. Kertész Pál vontatási fő­nöktől megtudtuk, hogy kol­lektívájuk csatlakozott a Cse­peli Vas és Fémműveknek a Nagy Októberi Szocialista For­radalom évfordulója tiszteleté­re meghirdetett országos mun­kaversenyéhez. Felajánlásuk, hogy éves tervüket egy szá­zalékkal túlteljesítik. Ez — a nagy forgalmú vasúti cso­mópont feladatait íigyelembe véve — mindannyiuktól meg­feszített munkát kíván. Az első negyedév eredményei biztatóak, a legtöbb tervmu­tatót túlteljesítették. Kőhalmi Dezső állít lencséje elé, hanem név­teleneket is, akiknek sorsát a barázdált arc, a kidolgozott te­nyér, az öregség esendősége, s általában az emberi lét teljes­sége, sokszínűsége villantja fel. A képek nézőiből megindí­tó gondolatsorokat váltanak ki ezek a portrék, együttgon­dolkodásra sarkallnak a mű­vésszel, aki rábírja a tárlat látogatóját a művekkel való azonosulásra. Frisseség, erő A fotográfus kezdettől fog­va a fotóművészet klasszikus útját járja, s noha stílusa nem változott, a fejlődésváltozás mind a mai napig észrevehető. A megújulás adottsága har­mincéves pályafutás után is megvan Tóth Istvánban. Az Öreg cigány, a Nehéz út volt és az Akiket elfeledtek egé­szen más benyomást kelt. Vál­tozott munkamódszere is. Hosszú időn át részletekbe menő vázlatokkal komponálta meg képeit, semmit sem bí­zott a véletlenre, semmi sem esetleges, a modell beállított, a pillanat gondosan megren­dezett ezeken a korábbi alko­tásokon. Ma a meglevő jelen­séget akarja ábrázolni, fris­sebbek jelenlegi felvételei. Nagy erő rejlik ezekben, s en­nélfogva nemcsak a mának szólnak, hanem a holnapnak is. Követendő hagyományok Aktfotói az egészséges élet­örömöt, az emberi test szépsé­gét fogalmazzák meg. Több­szörösen díjazott a Térdeplő akt és a Masnis akt. A foto­gráfus egyik titka az a fölé­nyes szakértelem, ahogy a fénnyel bánik. A legalkalma­sabb megvilágítás portrénál, aktnál egyaránt kulcsfontossá­gú. Esztétikai és szakmai kivá­lóságának elismerését jelenti, hogy időről időre meghívják a nemzetközi fotószalonok zsű­rijébe. Legutóbb Krakkóban vett részt egy nemzetközi akt- foto-kiállítás, 3 ezer 200 kép­ből álló anyagának elbírálásé-, ban. E munkája során is az a törekvés vezérelte, hogy a nemzetközi fotoéletben ér­vényt szerezzen a fotóművé­szet bevált, követendő hagyo­mányainak. Egész eddigi élet­műve is ezt a célt szolgálja. Tamasi Tamás Hagyományos eljárással A Dél-Pest megyei Cipész Szövetkezet ceglédi részlegében naponta száz pár cipő ké­szül, hagyományos eljárással, bőrtalppal, faszögekkel. Képünkön a szabászgépekkel a felsőrészeket méretre vágják. Apáti-Tőth Sándor felvétele A jászkarajenői gyermekkönyvtárban Kíváncsi olvasók Találkozó Janikovszky Éva írónővel JEGYZET A megújuló Rákóczi út- |J itkán fogadja öröm, ha lezárnak egy útsza­kaszt. Most mégis, így van, mert Cegléden a Rákóczi úton és a betorkolló utcá­kon felállított piros-fehér csíkos fakorlátok jelzik: új szakaszához érkezett a vá­ros főutcájának átépítése. A modern város köve­telményeinek tesz eleget a képviselőtestület, amikor a Rákóczi út mindkét olda­lán 3—3 méter szélesség­ben aszfalt gyalogjárdát készít és a gyalogjárdák között elterülő kocsiutat kőburkolattal látja el — írta egy hetven évvel ez­előtti beszámoló, amely így folytatódott: Nem hivalko­dás, ha megállapítjuk, hogy minden idegen, aki a vá­rosban megfordul, a Rá­kóczi utat az Alföld egyik legszebb sugárútjának tart­ja. Megnyugvás lesz a vá­rosbelieknek, ha elkészül az új útburkolat, amely megváltoztatja az utca és a városközpont arculatát. Egyúttal jelzi Cegléd gyor­sabb ütemű változását, fej­lődését is. B. J. A kétszázadik díj Világjáró fotók

Next

/
Oldalképek
Tartalom