Pest Megyi Hírlap, 1977. június (21. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-05 / 131. szám

xMim 1977. JÜNIÜS 5., VASARNAP Elhunyt Eorács ßlorgit Három kérdés a nevelésről Hosszú szenvedés után, 1977. június 4-én éle. tének 75. évében elhunyt Kovács Margit szob­rász-keramikus, Kossuth-űíjas, kiváló mű­vész. Művészeti életünk kimagasló alkotóját veszítette el. Temetéséről később történik in­tézkedés. Kulturális Minisztérium. Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége Búcsúzunk, Kovács Margittól, a mű­vésztől és az embertől. Mindkettőnek nagysze­rű volt. Azon kevesek közé tartozott, akiknek még életében megadatott, hogy múzeumba gyűjtve láthassa viszont legjelentősebb alkotásait. Ho­gyan történt. A búcsú pillanatában hadd idéz­zük őt magát: — Ma sem tudom, hogyan jutott Pest me­gye vezetőinek a tudomására életem nagy, tit­kos álma: szeretném, ha életművem együtt maradna, akkor is, ha már nem leszek. Egy nap megkerestek: hallották, milyen elképzelé­seket dédelgetek magambani Ök szívesen vá­sárolnának egy műemlékházat Szentendrén, a Ferenczy Múzeum szomszédságában, s beren­deznék azt az én műveimnek. Majdnem jel­kiáltottam örömömben, amikor meghallottam, hogy mindez éppen Szentendrén lenne. Szent­endre ugyanis az én Mekkám: régtől fogva, ha nem megy a munka, vagy valami bánt, mindig elzarándokolok ebbe, a számomra oly kedves műemlékvároskába, ahol sikátorai között kó­szálhatok, feledve minden gondot, mindent, ami nyomaszt. Hát hogyne mondtam volna rá nyomban igent. Ez az álom éppen négy esztendeje vált va­lóra. Gazdag művészete otthonra talált Szent­endrén, amely azóta az ország hatodik legláto­gatottabb múzeuma: tavaly már több mint negyedmillióan keresték fel, hogy elgyönyör­ködjenek művészetében. Hogy milyen is Kovács Margit művészete? Virtuóza volt az agyagnak és máznak, de anyag és technika nála szoros egységbe forrt a tarta­lommal. Ez a tartalom pedig mindenkor az emberről szólt, az embereknek. Művei magu­kon viselik a magyar népi jelleget, művészete mégis egyetemesen emberi. Mindenkihez szól. bármely földrészen született, bármely nyelven is beszél csodálója. Mert csak csodálni lehet varázslatos kerámiafiguráit, amelyek akár ko­rongon formálódtak, akár felrakással készül­tek, egyszerűségükben is megkapóak, gondolá­tokra késztetők. Az ember, az emberi élet mér­hetetlen szeretete sugárzik valamennyiből. Nem véletlen, hogy az emberek értik és megértik agyagba formált szavát. Sorolhat­nánk hosszan — bizonyításként — a múzeum vendégkönyvének bejegyzéseit, a köteteket ki_ tevő, méltató, elismerő, köszönő sorokat. Az élet kegyetlen. Nem fűti fel senki többet a budapesti műteremlakás kemencéjét, nem hajtja, forgatja már senki a korongot. A mű­vész, aki nagyon szerette az életet, s egész mű­vészetét az élet szépségének szolgálatába állí­totta, csendben elaludt. Örökre. De művészete — szerencsénkre — megmaradt, s úgy maradt meg, éppen Szentendre városában, ahogyan azt elképzelte, megálmodta. S ha egy nagyszerű emberrel szegényebbek is lettünk, gazdag örök­sége ránk maradt, s újra és újra felidézik majd csendes, törékeny alakját azokban a százezrek­ben, akik évről évre elzarándokolnak Szent­endrére, hogy lássák műveit, gyönyörködjenek utánozhatatlanui remek művészetében. P. P. TV-FIGYELŐ Aki szeretni jvává. Akár a régi malmok egy tengelyen járó őrlőkövei, olyan nekife- szüléssel próbálgatják egymás erejét a hetvenötödik születés­napját most ünneplő Illés Endre Aki szeretni gyáva cí­mű tv-játékának főszereplői. És hasonlóképpen alakul a sorsuk is: keményebbnek bi­zonyul az egyik; s erejét veszt­ve, mindinkább megkopva lát­juk a másikat... Éva és Tamás ez a két ösz- szefeszülő, akik közül a nőről derül ki, hogy ő szikrázóbb — és szikráztatóbb — egyéniség. Noha az egyetemet sem vé­gezte el, noha felnőtt énjét is diákkorának teogés-lengései határozzák meg — kerekebb, egészebb, kikezdhetetlenebb valaki így, félegzisztenciaként is. Éva nem sakkozik a lehető­ségekkel, nem mérlegel: min­dig, minden helyzetben ön­magát adja. És egy ilyen asszonyt ho­gyan is tudna vállalni az, aki nem érzi kötelességének, hogy egy országúti sebesült segít­ségére siessen; aki nem koc­káztat; aki mindig a maga hasznát nézi; aki — a darab címe minősíti így — szeretni gyáva. Illés Endrének ezt a két re­mek figuráját — meg azokat, akikhez sorsuk kapcsolódik — Lengyel György rendező kel­tette életre. Talán túlon-túl tisztelve az eredeti kéziratot, hiszen az egész feldolgozáson végigvonult a színpadszerű je- lenetezés. Bátrabb kamera­mozgatással, mozgékonyabb fényképezéssel sokkalta tv- szerűbbé — hatásosabbá — válhatott volna a darab. Kár, hogy így történt! An­nál is inkább, mert az inti- mebb, a kameraközeli játékot nagyon értik már a tv-stú- diókban otthonos színészek. Különösen az a Halász Judit, aki a civilségig egyszerű és ezért nagyon-nagyon emberi tudott most is lenni; vagy az a Tordy Géza, aki mostanában szerepről szerepre remekel... Most mutasd meg! szerkesz­tői nyilatkozatok, műsorveze­tői így lesz majd elképzelések egész sora jelent meg lap­jainkban ez év elején arról, hogy miféle tv-vetélkedők kezdődnek a nagyrabecsült. előfizetők még felhőtlenebb szórakoztatására. Aztán képernyőre kerültek ezek a vetélkedők, és a máso­dik — legfeljebb a harmadik — jelentkezésükkor máris lan­kadni kezdett a nézők felcsi­gázott érdeklődése. Okkal, hiszen a tudja, nem tudja; felismeri, nem ismeri fel koncepció jegyében állítód­tak össze e nagy remények­kel útjukra bocsátott soroza­tok. Most már elmondhatjuk: fiaskó valamennyi. Se nem eléggé szórakoztatók, se nem agytomáztatók — azért néz­zük, mert valamit mindig nézni kell... Furcsamód Vitray Tamás Most mutasd meg! című tár­sasjátékáról nem esett szó az év eleji előzetesekben. Aztán jött; aztán szemünket mereszt­ve figyelni kezdtük; aztán azt mondtuk rá: na, ez megint egy nagy-nagy tv-s lelemény! Hogyne volna az, hiszen ne­héz elképzelni ennél szemnek, fülnek egyképpen szóló adást. Két ember vállalkozik a kéz­beszédre; két ember ad egy­másnak ujj-, tenyér- és karje­leket; és két embertől függ, hogy kiderül-e: valóban értel­mesek, beszédesek tudnak-e lenni azok az ujj-, tenyér és kar jelek? Remek szórakozás! Aki vé­gignézte a Most mutasd meg! csütörtök esti adását, igazol­hatja, hogy máris micsoda tö­kélyre fejlesztették mutogató­technikájukat a játék ifjú, ám annál lelkesebb résztvevői. Szinte máris ott tartanak, hogy tévedhetetlenül közölnek két kezükkel bármit, ami a sze­mély, a tárgy avagy a foga­lom tárgykörébe sorolható. Minek szaporítsuk a szót!? Nagyon örvend most a játékos — a játékra kiéheztetett - homo ludens ... Akácz László Érdi úttörők Martos Flóra nevével és szellemében Zsibongó gyereksereg, piros- nyakkendős úttörők töltötték meg tegnap délelőtt az érdi művelődési központot. A nagy­község kisegítő iskolájának pajtásai csapatnévadót tartot­tak, amelyen ünnepélyesen felvették a magyar munkás- mozgalom kiváló egyéniségé­nek, Martos Flórának a nevét. Piszák Imre, a nagyközségi pártbizottság titkára mondott ünnepi beszédet. Egy év alatt nagyot fejlődött az iskola, amely tavaly lett önálló, korábban az egyik helybéli általános iskola tago­zataként működött. A tanárok és a diákok jó közösségi mun­káját igazolják a színes és ér­dekes úttörőrendezvények. A pedagógusok jó kapcsolatot alakítottak ki a Magyar Gör­dülőcsapágy Művek diósdi gyá­rának munkatársaival. A ki­segítő iskola elvégzése után. ami hat osztálynak felel meg, a gyerekek a csapágygyárba kerülnek, s itt fejezik be az utolsó két osztályt. Közben a gyárral, a munkásélettel is­merkednek. Szakmai előkép­zésnek is nevezhetjük ezt a folyamatot, amelynek befejezé­seként betanított munkás ok­levelet kapnak. Ezután egy évig iparitanuló-iskolába jár­nak, s szakmát szereznek. Ta­valy tíz gyerek tanult így to vább. Az ünnepi beszéd után Pal- lagi Ernő, az érdi rendőrőrs KISZ-titkára mondta el az avatószöveget a kisdobosoknak és az úttörőknek. A jelen lé­vő szülőket és KISZ-fiatalokat a 6-as számú iskola úttörőze­nekara szórakoztatta. Válaszolnak Pest megye idei Arany János-díjas pedagógusai Tóth Tibor Nyitrai Gyuláné Mámmel Adámné Dr. Gulyás Sándor Köszöntés — köszönettel O vitt először feledhetetlen kirándulásra minket Ö jött velünk tavasz-utón, nyár elején, kora ősszel hosz- szú kerékpártúrákra, minden vasárnap, ő biztatott, ta­nuljunk idegen nyelveket, olvassuk el mindig az újon­nan megjelent könyveket, vegyünk színházbérletet, megtakarított nyári keresetünkből. Ő szoktatott rá, hogy segítsünk a gyengébbeknek, ne bántsuk meg so­ha szüleinket, akik annyit dolgoznak értünk, ö volt az, aki fölkereste családi fészkünket, híven beszámolni vi­selt dolgainkról, jókról, rosszakról. Ö simogatta meg borzas fejüket, ha bántotta valami serdülő szívünk tájékát, ő magyarázta, a világot egy nap alatt meg­váltani nem lehet. Ö, az osztályfőnökünk. Pest megye százezernél is több végzős diákja nem gondol most arra, hogy életünk során végigkísér ben­nünket egy-egy kedves tanárunk meleg szava, bölcs intelme. Közülük kit az újabb iskola vár, kit a felnőtt- élet kapuja. Ahogy telnek az évek, tetteikben, gondola­taikban egyre többször kúszik elő az emlék, életük derekán pedig világosan látják maid, mit jelentett szá­mukra az iskola, ahol szerető pedagógusok egyenget­ték útjukat. A pedagógusokat köszöntjük ma. Nem volna illő, ha ezen a napon az ünnep kedvéért szebb képet fes­tenénk a valóságnál. Pedagógusaink még nem a legfé­nyesebb körülmények között adják tudásuk legjavát a felnövekvő nemzedéknek. Ám az, hogy államunk mennyi erőfeszítést tesz az oktatás érdekében, szemmel latható Pest megyében is. Jövőre és azután már elmond­hatjuk szükebb hazánkban is: a pedagógusnapon a me­leg szavak mellé még többet adtunk, mint az idén. Ad­tunk és adunk. Nemcsak kapunk, hivatásérzetből vállalt áldozatokat, kötelességtudó új emberkéket, művelt, sok­oldalúan képzett fiatalokat, akik eszük, két kezük ’mun­kajavai építik a majdani iskolákat. Ma köszöntjük a pedagógusokat, de hálatelt szívvel gondolunk rájuk holnap is, egész életünkben. = Tegnapi lapunkban szá- ! mohunk be arról, hogy az = idén négyén érdemelték ki 1 a Pest megyei Tanács vb 1 alapította Arany János pe- ! dagógiai díjat. A magas el- ! ismerést tanúsító okleve- | lek és emlékérmek átadá- = sa után ültünk le beszél- i getésre dr. Gulyás Sándor | vezető szakfelügyelővel, az | érdi 7. számú általános is- = kóla tanárával, Mámmel | Adámné óvodai szakfel- = ügyelővel, a törökbálinti 3. I számú óvoda vezető óvónő- ! jével, Nyitrai Gyulánéval, 1 a dunakeszi 3. számú álta­li lános iskola és gimnázium = tanítónőjével és Tóth Ti- ! borral, a nagykőrösi Arany | János Gimnázium igazga- | tóhelyettesével, az új Arany = János-díjasokkal. Í Az oktatás-nevelés fo­lyamatának különbö­ző lépcsőfokait kép­viselik. Jelen van az óvoda, az általános és középiskola, van ösz- szehasonlítási alapunk. Ké­zenfekvő a kérdés: hogyan függenek össze ma az egyes oktatási rendszerek? Tóth Tibor: Nézzük azon­nal a lényeget. A mai oktatás­ra jellemző a szerteágazó kap­csolatteremtés a különböző is­kolarendszerek között. Enélkül nem is tudnánk boldogulni a szomszédos — egymással hatá­ros — életkori csoportok neve­lésében. A középiskolának fel­tétlenül ismernie kell a közép­iskolába kerülő gyerek nevelé­sének valamennyi előzményét. Nyitrai Gyuláné: Az álta­lános • iskolából két irányba is ki kell néznie a pedagógus­nak. Feltétlenül jó tudnia, mit alapoz munkájával és mire támaszkodhat. Tájéko­zódunk a középiskolák tan­anyagáról, nevelési elveiről, ugyanakkor ismerjük főbb vonalakban az óvodai foglal­kozásokat is. A tanítónők an­nak idején tanulmányozták az óvodai programot, azt, ho­gyan készítik elő a gyermeke­ket az iskola életre. Tapasz­talatom: igen jól lehet építeni az első osztályban az ott adótt alapokra. / Mámmel Adámné: Az isko­lai dokumentumokat az óvo­dai nevelőknek is ismerniük kell. Gyakran találkozunk a tanítónőkkel, hogy megbeszél­jük közös dolgainkat. Az óvo­dai nevelési program már má­sodik periódusát éli. Eredmé­nyességét nemcsak a hazai is­kolák tanúsítják, hanem az is, hogy egy-két külföldi ország­ban szintén alkalmazzák, mert jónak találták. Ha a kapcsolat- teremtésről beszélünk, még megemlítem, hogy mi a böl­csődéket is figyelemmel kísér­jük. A nevelés folyamatában nem következhet be törés, ha körültekintőek vagyunk. 2 Valamennyien azt ku­tatják, hogyan lehet tovább korszerűsíteni az oktatás-nevelés módszereit. Ebben a tanévben milyen kö­vetkeztetéseket vontak le kí­sérleteikből? Nyitrai Gyuláné: Három éve kísérletezem globális olvasás­tanítással első osztályban. Ennek lényege: a tanítást nem betűismertetéssel kezdjük, ha­nem arra törekszünk, hogy a hatévesek bizonyos mennyi­ségű, mondjuk, 70—100 szó­képet megismerjenek. Ezek után tanítjuk a betűket. Ez­zel a módszerrel gyakorlatilag megszüntettük a szótagoló ol­vasást. A tanulók az első osz­tály második félévében mór gyermekirodalommal ismer­kedhetnek. A régi módszer hosszú évtizedekig jó volt. Ma már azonban az oktatás­ban is gyorsabban kell elérni mindent, amit lehet. A gyere­keket jobban érdekli maga a tanulás, ha rövidebb idő alatt elsajátítják az ismereteket. A harmadikosoknál már mérhető az eredmény: a szóképes olva­sástanítás eredményeként jobb helyesírók, szívesen járnak a könyvtárba. Tóth Tibor: Én is azt mon­dóim., hogy, ha a gyerekek ér­deklődéséhez közelebb álló módszereket választunk, fel­tétlenül jobbak az eredmé­nyek. Ez nem azt jelenti: ed­dig nem törtük a fejünket, hogy pedagóguselődeinknek nem voltak ötleteik. Csak alá­támasztom, amit a kolléganőm állított az imént: ma fokozot­tabb társadalmi követelmény a gyorsaság, rövid idő alatt minél többet adni a tanulók­nak. Cegléden és nálunk úgy­nevezett tantárgycsoportos ok­tatással kísérleteznek a peda­gógusok. A tantervi törzs­anyagot minden tanulónak el kell sajátítania, azon felül — érdeklődésének megfelelően — választhat tantárgyat, ami­vel bővebben akar foglalkoz­ni, Tanárnak-diáknak egy­formán izgalmas, mit lehet elérni —, nekem például ma­gyarból —, az így megnöveke- dett óraszámban, lényegesen kisebb csoportokkal, mint egy- egy osztályközösség. Az ed­digi eredmények azt igazol­ják, ez a jövő iskolája. Dr. Gulyás Sándor: Én tör— ténelmet tanítok. Meggyőző­désem, hogy megalapozott tör­ténelmi szemléletet kell adni a gyereknek a múltról, hogy a mában tudjon élni — a jő-' vőnek. És ez nem frázis. Előbb- utóbb rá kellett jönni, nem az a fontos, mennyi ismeret van a fejekben, hanem az, milyenek, és hogyan tudja azokat felhasz­nálni a gyerek saját előmenete­lében. Mindez a kísérletező pe­dagógusok érdeme. Nagyon hu­mánus cél ezek után: a tan­tervi követelmények meny- nyisége csökkenjen, nagyobb feladatot állítva a pedagógu­sok elé, nem komputert, em­bert nevelni, a ma emberét A mai iskolákban már nem a ne­velés passzív alanyának tartják a gyereket, hanem cselekvő ré­szesévé teszik az oktató-nevelő munkának. 3 Mindannyian hosz- szabb ideje dolgoznak a pályán. Tapasztala­taik szerint léptünk-e előre számottevően a család és iskola kap­csolatában? Mámmel Adámné: Feltét­lenül. Az óvodában nyílt együttnevelésre törekszünk. Ehhez minden támogatást megkaptunk a szülői házból. Az otthon nélkül nem lehetne nevelési kísérleteket folytat­ni. Az óvoda sok új módszer­rel gazdagodott. Az óvodások feladatlapokat oldanak meg, s nem fél a család a túlterheléstől. Tóth Tibor: Mint szülő is mondhatom, a túlterhelés nem az óvodai, iskolai köve­telmények emelkedésének kö­vetkezménye. A szülők leg­többször saját gyermekkori megvalósulatlan álmaikat akarják realizálni gyerme­keikben : nyelvtanulás, zené, balett, miegymás. Ez mind hasznos, de nem egyszerre. A pedagógusnak és a családnak közösen kell meghatároznia, mit bírnak el a gyerekek. Nyitrai Gyuláné: Az isko­lának kötelessége figyelmez­tetni a szülőket, ha a túlzott terhelés miatt csökken a gye­rek teljesítménye. A családok nagy többsége megértőén fo­gadja a pedagógus aggodalmát. Az én tapasztalatom szerint mindenben támaszkodhatunk az otthonokra. Érdeklődnek az iskolai élet iránt. Szemléletük merőben megváltozott, már nem hiszik, hogy kizárólag a pedagógus, az iskola ügye az oktatás. Közös alapokon neve­lünk, azonos cél érdekében. ☆ ! Három kérdés — felelős- ! ségteljes válaszok. Arany | János-díjas pedagógusaink | a kitüntetést követő bol- | dog percekben nehezen I rendszerezték gondola tai- ! kát, de a beszélgetés során = kitárulkozik, szavaik tanú- ! sították az elhivatottságot. | Azt a tulajdonságot, ami | megannyi pedagógus saját- | ja. Ök fogalmaztak így: | tévedni mindenkinek sza- ! bad, ám tilos mellőzni a 1 próbálkozásokat. Őszintén | kívánjuk, további munkás- ! sáeukban több legyen e | próbálkozások sikere, mint = a csalódás. Bálint Ibolya

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom