Pest Megyi Hírlap, 1977. június (21. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-04 / 130. szám
au 1977 TCINDUS 4., SZOMBAT Közművelődés Százhalombattán Kényszerhelyzetből előny Ma még szegényes Százhalombatta közművelődési intézményeinek rendszere. A két nagyvállalat aprócska művelődési házán kívül mindössze három klub van a városban, Mozi nincs. A DKV munkás- szállóján működik a városi feladatokat is ellátó könyvtár, amely az összesen 25 négyzetméternyi területén inkább csak tárolni képes a könyveket, mint megfelelően kölcsönözni. Ez az állapot sajátos munkamódszert követelt a Százhalombattán dolgozó 9 népművelőtől. A kulturális élet centrumai a nagyüzemek lettek és a minimális lehetőségeket maximálisan ki kellett használni, hogy eredményt érhessenek el. Jó gyakorlat Végül is a kényszerhelyzetből előnyt kovácsoltak Százhalombattán: a művelődési kínálatot a munkahelyekhez vitték, nagyszerű kapcsolat alakult ki a művelődési és az oktatási intézmények között és a KISZ szervezeteinek kulturális tevékenysége is összeolvadt a városi népműveléssel. Kétségtelen: ez még nem minősíti a tartalmi munkát, ez csak munkamódszer, de annak kitűnő. S tulajdonképpen ez a gyakorlat látszik a legeredményesebbnek, ezt mint általános követelményt állítják a politikai határozatok is a népművelők elé. Elismerés illeti a százhalombattai művelődésügy dolgozóit, hogy energiájukat nem az intézmények hiánya feletti sajnálkozásra fecsérelték, hanem a meglevő adottságokhoz alkalmazkodva akartak eredményt elérni. Ezt az álláspontot alakította ki a megyei tanács művelődésügyi osztálya is azon a beszélgetőén, amelyen a százhalombattai tanács művelődésügyi osztályának vezetője beszámolt a közművelődési határozatok végrehajtásáról. A városi pártbizottság határozata alapján a közművelődési munkához a legfontosabb feladat volt — s jelenleg is az — a munkásmflvelődés színvonalának fejlesztése. Célul tűzték, hogy valamennyi munkás fejezze be az általános iskolát. A megvalósítást igazolja, hogy amíg 1970-ben mindössze tizennégy felnőtt járt iskolába, addig 1973 óta háromszázan végeznek el egy-egy osztályt évente. A város nagyüzemeiben már alig találni olyan munkást, aki ne fejezte volna be az általános iskolát. Összehangoltan Továbbra is nagy gondot je- >nt azonban a szakmunkástovábbképzés. De remélhetőleg rövidesen megoldódik a probléma és lehetőség nyílik egy szakközépiskola létesítésére. Az elképzelések szerint ebben az iskolában olyan szakembereket képeznének, akik a Dunai Kőolajipari Vállalatnál és a Dunai Hőerőmű Vállalatnál kamatoztathatnák tudásukat. A városi tanács és a Madách Színház között tavaly létrejött együttműködési szerződés alapján gyakran szerveznek munkás—művész találkozókat és irodalmi esteket a vállalatok művelődési házaiban. Olyan műsorokat is szerveznek, amelyek közvetlenül az iskolai tanuláshoz nyújtanak segítséget. A művelődési és az oktatási intézmények jó kapcsolatát bizonyítja, hogy 22 közös fenntartású gyermekszakkört hoztak létre. Ezek a csoportok részben az iskolákban működnek. A közeljövőben megalakítják az úttörőzenekart és a felszerelésre 30 ezer forint támogatást ad a tanács. Évek óta nagy sikerük van a nyári táboroknak. A DKV vízitelepén nyelvi és olvasótáborokat alakítanak ki a nyári szünetben. A városi tanács 1976-ban Gyenesdiáson kétezer négyszögöles parkot vásárolt, amelyen rövidesen megkezdik az úttörőtábor építését. A munkásművelődést nem lehet kiszakítani a közművelődés egészéből. Példázzák ezt a városban működő ifjúsági klubok is, amelyeknek rendezvényeire nagyrészt munkásfiatalok járnak. A jól felszerelt klubokban, illetve a művelődési házakban működnek az amatőr művészeti csoportok: a Liszt Ferenc kamarakórusnak, az irodalmi színpadnak, az amatőrfilm-szakkörnek és a képzőművészeti stúdiónak ösz- szesen több mint száz tagja van. Nagy népszerűségnek örvend a fórum jellegű klub, amely rendszeresen lehetőséget ad a fiatalokat foglalkoztató kérdések megválaszolására. Az ismeretterjesztő előadások, a műsorok, a megközelítően harminc kiscsoport, s mindezek mellett az oktatási jellegű rendezvényék, bizonynyal komoly munkát adnak a várce népművelőinek. És helyzetüket kétségtelenül nehezíti, hogy egymástól távol, szétszórtan kell megszervezni és lebonyolítani a rendezvényeket. A munka összefogására kitűnő módszert alkalmaznak — bár nem új és egyedülálló —, a kéthetenkénti művelődésügyi koordinációs értekezletet. Ezen részt vesznek a népművelők, a pedagógusok és mindazok, akiknek részük van a közművelődési munka irányításában. * Uj művelődési központ Tüske László, a százhalombattai tanács művelődésügyi osztályának vezetője örömmel számolt be arról, hogy kesziu a városi művelődési központ terve. A megyei tanács 100 millió forintot biztosított a kivitelezésére. Ez az összeg meghaladja az ötödik ötéves tervben szereplő előirányzatot, ezért a művelődési központot két ütemben építik meg. Az első szakaszban elkészül a 450 és a 250 személyt befogadó színház, iletve előadóterem és 16—18 szakköri helyiség. A második szakaszban építik a könyvtárt és az olvasószobákat. Az építkezés teljes befejezését 1982-re tervezik. Kriszt György Műalkotások és műismertetések Különleges kiállítás nyílik ma. szombaton délután 3 órakor Siófokon, a művelődési központban. Az eredeti elgondolás a Művészét című folyóirat és a Corvina Könyvkiadó közös kezdeményezése. E szerint tárlaton mutatnak be számos olyan képzőművészeti alkotást, amellyel a folyóirat 1976-ban foglalkozott. Ezekkel együtt állítják ki a Corvina 1976-tól megjelent legszebb művészeti köteteit, beleértve az idei könyvhét reprezentatív kiadványait Megnyitó beszédet dr. Bereczky Loránd művészettörténész mond. Az Arany János pedagógiai díj kitüntetettjei A megye Arany János-díjas pedagógusai: Tóth Tibor, Mámmel Adámné, Nyitrai Gyuláné és dr. Gulyás Sándor. i Mint lapunk első oldalán i beszámoltunk róla, tegnap j a Pest megyei pedagógus- | napi ünnepségen négyen ] vehették át az Arany János : pedagógiai díjat, i A Pest megyei Taná/^ i végrehajtó bizottsága, a Pe- í dagógus Szakszervezet Pest í megyei bizottságával egyet- i értésben az alábbi indoko- I lások alapján ítélte oda e j magas Pest megyei elisme- • rést. DR. GULYÁS SÁNDOR (érdi VII. sz. általános iskola) hat éve a magyar—történelem oktatásának vezető szakfelügyelője. Arról ismert, hogy bátran kezdeményez, erre ösztönzi munkatársait is, fogékony az újra, segítőkészen támogatja minden életképes ötlet megvalósítását. Oktatónevelő munkájában, az érdi iskolában, a tanulók személyiségének sokoldalú fejlesztésére törekszik, különösen szívén viseli a cigány tanulók sorsát. Tavaly ősszel megjelent könyvében közreadta kutatásainak tapasztalatait, melyek a gyakorló pedagógusoknak hasznos tanácsokat adnak a cigány tanulókkal való foglalkozásban. Szaklapokban is több írása jelent meg. Ugyanakkor aktív részese a nagyközség közéletének, a helyi pártbizottság agitációs és propaganda bizottságának vezetője. MAMMEL ADAMNÉ (törökbálinti 3. sz. óvoda) nevét jól ismerik az óvodai pedagógusok. Azon szakfelügyelők közé tartozik ő is, akik jó szakmai felkészültséggel és kitűnő vezetői tulajdonságokkal rendelkeznek. Minden érdekli, ami- továbbviheti az óvodai nevelés ügyét. Alkotó módon segítette a német nyelv oktatásának bevezetését munkahelyén, szakanyagok készítésével járult hozzá a nyelvtanítás országos kiszélesítéséhez. A megye bármely óvodájából bátran fordulhatnak hozzá szakmai támogatásáért, a nyelvoktató óvónők. Az óvoda előkészíti a kisgyermeket az iskolai életre. A törökbálinti vezető óvónő ezt nagyon régen felismerte, ezért lelkesen állt az új óvodai program bevezetése mellé. Számtalan esetben tartott tapasztalatcsere jelleggel bemutató foglalkozást, módszereit nem rejti véka alá, szívesen adja tovább. Külön érdeme, hogy óvodai munkája során a! gyermekek személyiségfejlődésének momentumait írásban rögzítette. NYITUAI GYULÄNE (dunakeszi 3. sz. általános iskola) is az örök kísérletezők egyike. Több mint két évtizede tanít az általános iskola első és második osztályában, hosszú ideje vezeti a váci járás alsó tagozatos munkaközösségét, kimagasló eredményekkel. Számottevő érdemeket szerzett a kísérleti matematika oktatásban. tevékenyen vett részt a járás alsó tagozatos nevelőinek továbbképzésében, ahol munkatársai megismerhették az új matematikatanítás elveit és módszereit. Az Országos Pedagógiai Intézet bevonta kutatási programjába, az olvasás- tanítási kísérletekbe és az ehhez kapcsolódó komplex anyanyelvi nevelő munkába. Gyakran tartott bemutató foglalkozást, tapasztalatainak átadásával hozzájárul az oktatásügy fejlesztését szolgáló előkészítési tevékenységhez. Mindennapi munkájához rengeteg szemléltető eszközt készít. Elismerésre méltó, ahogy kapcsolatot teremt a szülőkkel és bevonja őket az iskola pedagógiai céljainak megvalósításába TÖTH TIBOR (nagykörös Arany János gimnázium) hás: éve él és dolgozik Nagykőrösön. Tizedik éve igazgató- helyettes, jelentékeny része van abban, hogy a tantestüle nyugodt, baráti légkörbe: folytatja áldozatos munkáját Tisztelik azért, mert mindig é mindenről őszintén mond véleményt, szakmai és politika felkészültségének birtokában De nemcsak jó vezető, hanem hűségesen szervezi, irányítja az iskola kulturális életét. Országos hírű irodalmi színpadot nevelt, nem egy tehetséges veremondót bocsátott az előadóművészet útjára, az irodalomszeretők népes táborába. Mindezek mellett az Arany János Irodalmi Társaság helyi szervezetének vezetője, lelkes gyűjtője az Arany-hagyományoknak. A Pedagógusszakszervezet városi bizottságának titkára, szerteágazó társadalmi tevékenységében nem feledkezik meg arról sem, hogyan lehetne mind tovább javítani a pedagógusok élet- és munka- körülményeit. A kibontakozás krónikása MÉRNÖK VOLT Bognár István — festő lett. Gépek után egyszerre csak lázba ejtette a tánc — a technika sokMég az irodalom palánkján nevelkedő diákként, több mint negyed évszázaddal ezelőtt hallottam Hegedűs Gézáról azt a nyilván már akkor sem újkeletű történetet, hogy, ha írótársai akár éjjel kettőkor is fel telefonálják a legkülönösebb irodalom-, s kultúrtörténeti kérdésekben, tüstént eleven lexikonként közli az adatokat. Azóta szerencsére lexikonválasztékunk szépen kiszélesedett, s álmának háborítása nélkül is választ találhatunk kérdéseinkre, de Hegedűs Géza ma sem kisebb körben tájékozott, már csak könyveinek, írásainak sokféle témájából ítélve sem. Talán még azt is kapásból tudja, hogy Hegedűs Géza a legtöbbet, vagy csak az egyik legtöbbet publikált magyar író. Janus Pannoniustól Radnótiig Megint egy Hegedűs-könyv tűnt föl, ezúttal a Móra Ferenc Könyvkiadó könyvnapi kínálatában — ezúttal irodalomtörténet. Azaz írói portrégyűjtemény — címe, A magyar irodalom arcképcsarnoka —, ahogy a szerző az előszóban írja: nem pótolja sem az irodalomtörténetet, sem az irodalmi lexikont; inkább arra szeretné indítani az olvasót, hogy föl-föllapozya az irodalmi lexikont, a művek címe s más adatok után, és, hogy olvasni kezd je az irodalomtörténetet, írók, s munkásságuk kapcsolódását, egymásba épülését onnan keresse ki, de mindenek fölött, hogy olvassa az írókat, költőket. Megvallom, még a bevezetőnél kicsit berzenkedtem. Így amikor a szerző el- magyarázza, hogy miért azt a száz költőt, írót választotta ki, akiket kiválasztott, s mért nem mást. Most is úgy érzem, nem győzött meg arról, hogy. mondjuk, mért éppen Szenczi Molnár Albert, továbbá Csáth Géza vagy Gél- léri Andor Endre portréja hiányzik többek között, 6 mért nem inkább például Czakó, vagy Barta Sándor. De miután olvasgattam a könyvét, a Janus Pannoniustól Radnóti Miklósig ívelő képcsarnokot, meggyőzött. Nem arról, hogy mért nem írt azokról, akikről nem írt, hanem arról, hogy nagyon jól tette, hogy írt, akikről írt. Őket közel hozta, s nemcsak — mondjuk — a különösen kedvelte Kosztolányit, hanem akik láthatólag annyira nem álltak közel hozzá, azokat is. A távolabbi múlt alakjait épo oly érdekesen és igen egyszerű, világos vonásokban vázolja fel, mint mondjuk Füst Milánét vagy Zsolt Bélát, Kodolányit, vagy Szabó Lörincet. Kiváló, megnyerő ismeretterjesztő Hegedűs Gáza, csak elismeréssel nyugtázhatjuk az írókkal, költőkkel össze- barátkoztató arcképeket. Harminc év lírai története Baranyi Ferenc költőként és emberként — elnézést a két fogalom szétválasztásáért — egyaránt politizáló, közéleti. Ezúttal az irodalom ismerője ismertetőjeként tanúsítja ilyetén érdeklődését Szimfónia című antológiájában, melynek a tartalmát jelző alcíme 30 év lírai története. A hat fejezetre hat ciklusra c6zlott antológia nagyjában egy időrendet, mindenesetre egy tematikát követ. Egy-egy ciklus egy-egy nagy költőnk versével indítva valamely időszak versterméséből, s azon át problémaköréből merít. A Radnóti versével kezdődő Himnusz a békéről ciklus a háború értelmetlen embertelenségét, végét, a felszabadulást villantja fel; az Ady-verssel induló Űj, tavaszi seregszemle ciklus az újjáépülő, megújuló országot. A József Attila versével kezdett Levegőt! ciklus az ötvenes évek elejét, első felét, míg A munkás- otthon homlokára című, Juhász Gyula versével kezdett fejezettől a közelebbi múlt, az utóbbi két évtized témái, s termése kap teret. Mintegy százharminc költőnek közel háromszáz, az esemény- történetbe kapcsolódó, közéleti gondú verse idézi fel a történelemmé váló jelent a Móra Kiadónál a Kozmosz-könyvek között megjelent antológiájában. Jelenünk, közelmúltunk megörökítői Pomogáts Béla két kiadó termésében is az olvasók elé került a könyvhétre. A Gondolatnál megjelent — Radnóti- tanulmányán kívül (erről már írtunk — a szerk.) a Móra Könyvkiadó Kozmosz-könyvek sorozatában Regénytüköi című tanulmánykötete jelent meg, amely a felszabadulást követő három évtized hazai próza-, közelebbről regényirodalmát tekinti át harminchárom regény — harminchárom írónak egy- egy munkája — kapcsán Németh László Égető Eszterétől Déry Tibornak Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című munkájáig. Az áttekintés kissé időrendi is, de még inkább témái. A fejezetek, az egyes regényekről szóló tanulmányok címei jelzik a tematikát, s egyben azt, hogy mire példa az elemzett könyv. A témák: a magyar vidék, a szülőföld, a kétkezi munka, a forradalom, az ifjúsági mozgalom, a háborús felelősség, az ostrom, a túlélés, az új honfoglalás, a társadalom félszabadulás utáni fordulói és problémái, a morál, a magány, a ..történelmi önvizsgálat”, az önző élet, s a közösségi élet, a megalkuvás, a nemzedéki kérdés stb. Az írók idősebbek és fiatalabbak, ismertek, olvasottak — jelenünk, közelmúltunk megörökítő! Már csak ezért is érdekes e kötet. Jó kalauz fiatal olvasóinknak, kedvcsináló az olvasáshoz és eligazító is az elolvasott művek közt. N. F. Látogatás Bognár István műtermében évtizedes szolgálata után a művészet ámulata következett. 1962-ben történt, hogy Aba-Novák Vilmos megejtő emlékkiállítása felszabadította Szunnyadó energiáit. Annál is inkább, mert Illyés Gyula verse, a „Tánco’.ók” felismeréshez is segítette. Ahhoz, hogy történelmünk tragikus táncokból építette holnapját. Bilincstörő, fáklyavivő, sirató asszony, tűzben táncoló Dózsa lendítette előre az időt — más megoldás nem adódott. Bognár István azt kétségtelen jól vette észre, hogy a mi népünk sorsa e csapásokon áthaladva érkezett el napjaink munkaheroizmusához. Ez régebben nem volt elég. Másrészt az is tény, hogy megszűnt e tragikus tánc ;— nem a süllyedés, hanem a kibontakozás következett. Sorozatának történeti realizmusa múltunkra vonatkozik, nem adaptálható szerencsére jelenünkre. Napjainkban — s ezen három évtizedet értünk, megváltozott népünk helyzete, lehetősége. Bognár István először a Ganz, később a Pedagógus Szakszervezet Fáklya klubjában pallérozta rajztudását Lítkey György és Sárkány Ló- ránd társaságában, s munkáiból kiállítás is nyílt először a Postások klubtermében, később. 1973-ban az angyalföldi József Attila Művelődési Házban. A TÁNC mozdulataira összpontosított mindvégig, s ebből lassan sorozat kerekedett. Ezt emlékek és tanulmányok előzték meg. Izsó Miklós és Medgyessy Ferenc után Bognár István is tánclépésekkel kutatja népünk sorsát és távlatát. A címtől eltérően nemcsak a tragikumot, hanem á magasra törést is. Ö nemcsak sirató táncra koncentrál, hanem a tüzes magyar táncok egészséges lendületére. Minden ellenpontozott. Hol a virtus, hol az atlétikus erő, hol a körtánc méltósága dominál — máskor a Tébolytánc megrendítő élményemléke, melyet ifjúsága óta magában hordoz Bognár István, amikor is együttérző részvéttel figyelte Balatonkenese „falubolond”- jának bicebóca-mozgását, a Csilinkó, táncolj! felszólításra. Nevettek, és ő táncolt. Érezni a rajzon a tökéletes kivitelt és a szolidaritást. E tollrajzok jórészt 1971-ben készültek egy készülő panorámikus festményhez, melynek vázlatai azóta új módosulásokhoz vezettek. Igaz, itt is a halál vezényel, de a történelmi derű is erősödik, hiszen a jelen már ezt a koreográfiát sugallja. A vonal már-már zenei ritmusában ezt a folytatást rögzíti hitelesen. A főmű érlelése mellett Bognár István erős a portréban, melyet több. finoman kidolgozott aktja és Kliokó József rebbent tekintete is igazol. LAZAS TERVEKKEL készülődik új művekre a mérnök festő szentendrei műtermében. Precizitással — érzékenyen. Miközben festő lett — a mérnöki előzmény sem múlt el nyomtalanul, hiszen fia, Bognár Botond ötszázhetven helyes kollégiumával hozzájárult Salgótarján modern városrészének európai színvonalú megvalósításához a domborzat és a lelemény szövetségével létrejött teraszos megoldásban, mely háromszoros párhuzamosságával, a mértani rend költői tisztaságával történelmünk tragikus tánca után holnapunk munkájával és összefogással kivívott harmóniáját példázza. Grafika, festmény után ő már az építőművészet nagyvonalú eszközeivel, melynek megrendelője; társadalmunk. Losonci Miklós i Arckép és tükör Három kaim az irodalomba
