Pest Megyi Hírlap, 1977. június (21. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-04 / 130. szám

1977. JUNIUS 4., SZOMBAT Giscard d’Estaing Brezsnyev látogatásáról Leonyid Brezsnyev június második felében esedékes pá­rizsi látogatása alkalmat nyújt majd az időszerű kérdések megvitatására: egyrészt az olyan, igen kényes problé­mák megtárgyalására, mint az atomfegyverek elterjedése és az ezzel járó veszélyek, vagy a fegyverkezési verseny korT látózása, másrészt pedig a vi­lág különböző pontjain ta­pasztalható válságok áttekin­tésére — jelentette ki pénte­ken egy televíziós interjú so­rán Valery Giscard d’Estaing francia köztársasági elnök. Észak—dél záróokmány Csak részeredmények Féléves előkészítés, másfél éves tanácskozás, majd négy nap és négy éjszaka tartókö­télhúzás után pénteken haj­nalban negyed háromkor meg­született a fejlett tökésorszá- gok és a fejlődő országok pá­rizsi, úgynevezett észak-dél értekezletének záróokmánya: noha, egyik tábor sem érte el egyetlen alapvető célkitűzé­sét sem, mindkét oldalon megkönnyebbüléssel fogadták, hogy legalább a nyílt össze­omlást sikerült elkerülni és bizonyos konkrét részered­ményeik is születtek a mara­toni megbeszéléssorozaton. Érdekképviseleti iroda Havannában és Washingtonban A Kubai Köztársaság és az Amerikai Egyesült Államok kormányainak képviselői ál­tal máju6 30-án, New Yorkban kicserélt jegyzékek értelmé­ben, egyazon időben, Svájc ha­vannai nagykövetségén ame­rikai egyesült államokbeli és a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság washingtoni nagy- követségén kubai érdek- képviseleti irodát nyitnak — jelentette be közleményben pénteken a Kubai Köztársa­ság külügyminisztériuma. A megállapodás — hangzik a közlemény — lehetővé teszi a két ország kormányai kö­zötti kapcsolattartás és a két ország állampolgárai számá­ra a konzuli ügyek folyama­tos, szélesebb körű ellátását. Ezt a lépést mind a svájci, mind a csehszlovák kormány jóváhagyta. A jegyzékeket Pelcgrin Tor- ras kubai és William H. Luers amerikai külü-eyminiszer-he­lyettes cserélte ki. Izraeli provokációk Libanon ellen Az ENSZ-megfigyelők nyil­vánosságra hozták New York­ban havi jelentésüket az iz­raeli—libanoni határ menti térségben fennálló helyzetről. A jelentés szerint az izraeli fegyveres erők tagjai május hónapban további hat állást foglaltak el a demarkációs vonal libanoni oldalán. Az iz­raeli tüzérség ugyanebben az időszakban három alkalom­mal provokált lövöldözést, iz­raeli katonák három esetben hatoltak be libanoni terület­re, s izraeli repülőgépek — Libanon légiterét megsértve — ugyancsak háromszor száll­tak el e terület fölött. Jasszer Arafatnak, a PFSZ VB elnökének elnökletével Bejrutban ülést tartott a Pa­lesztina! katonai parancsnok­ság. Megvizsgálták a határ menti térségben végrehajtott jelentős izraeli csapatmozdu­latok nyomán kialakult hely­zetet. Az ülésről kiadott kom­müniké rámutat: tekintettel arra, hogy az izraeliek pán­célosokat és egyéb katonai járműveket vontak össze a szóbanforgó körzetben, tarta­ni lehet az ellenség újaibb tá­madó akciójától. Imperialista összeesküvés Etiópia ellen Nimeri szudáni elnök az AI Szajjad libanoni hetilapnak adott interjújában gyakorla­tilag elismerte, hogy Szudán katonailag beavatkozik Etió­pia belügyeibe. Jelenleg — mondotta — Szudán hábo­rús viszonyban áll Etiópiá­val. ★ Szudáni kormánykörök fo­kozzák Etiópia belügyeibe va­ló nyílt katonai beavatkozá­sukat azzal a céllal, hogy fel­számolják a népi forradalom vívmányait és aláássák az or­szág területi egységét — je­lentette ki az információs és tömegtájékoztatási kormány- bizottság egyik képviselője Addisz Abdában. Ezek a kö­rök a reakciós arab rendsze- í rek és a mögöttük álló ame­rikaiak vezette nemzetközi imperializmus teljes támoga­tására támaszkodnak. Bűnös terveinek megvaló­sításában Szudán felhasznál­ja az etiópiai belső reakciót, amely a meghirdetett szocia­lista orientációjú irányvonal ellen küzd. A Közel-Kelet arab országai — köztük Szaúd­Arábia és Szudán, az eritreai 6zeparatisták támogatásával az ország feldarabolására tö­rekednek. Szudán agresszív cselekedetei és az, hogy tá­mogatja a belső reakciót, sér­ti az ENSZ és az afrikai álla­mok szervezetének alapvető elveit. Az Etiópia elleni jelenlegi katonai intervenció egy kiter­jedt imperialista összeeskü­vés része — mondotta a kor­mánybizottság képviselője. Todor Zsivkov Uijanovszkban A bolgár párt- és kormány- küldöttség, Todor Zsivkovnak, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága első tit­kárának, az államtanács el­nökének vezetésével pénteken Uljanovszkba, Lenin szülővá­rosába érkezett. A bolgár ven­déglek megkoszorúzták Lenin emlékművét és felkeresték Le­nin múzeummá átalakított szülőházát. Későbbi időpontban folytatódnak a vietnami—amerikai tárgyalások Egyensúlyellenes manőverek FELTÉTELEK, FELTÉTE­LEK címmel kommentálja a moszkvai Pravda csütörtöki száma Carter amerikai elnök­nek a hagyományos fegyverek külföldre szállításának korláto­zását célzó intézkedéseit. Az Egyesült Államok ez idő szerint világviszonylatban a legnagyobb fegyverexportőr. Éppen ezért a Carter által be­jelentett intézkedések a fe­szültség enyhítését szolgáló po­zitív lépésnek tűnnek. íla azon­ban figyelmesebben elolvassa az ember a washingtoni nyilatko­zatot, rögtön feltűnik, milyen sok feltételhez köti Carter a fegyverszállítások korlátozását. Először is, a korlátozás nem érinti az USA legközelebbi szö­vetségeseit, a NATO-országokat, Japánt, Ausztráliát és Üj-Zélan- dot. Egyszóval a legfontosabb fegyvervásárlóknak nincs mi­től félniük. Másodszor, a nyi­latkozat kertelés nélkül kije­lenti, hogy az Egyesült Államok hű marad Izraellel szembeni kötelezettségeihez. Vagyis a Közel-Keletre is folyamatosan özönlik az amerikai fegyver. Harmadszor, a nyilatkozat sze­rint a fegyverszállítási embar­gó feloldható minden olyan esetben, amikor a szállítások megfelelnek az amerikai nem­zetbiztonsági érdekeknek. Vagy1- is Washington fenntartja a jo­got, hogy továbbra is akkor és oda szállítson fegyvereket, ami­kor és ahová jónak látja. E tények alapján úgy tűnik, az új amerikai nyilatkozat kö- ■ zönséges Propagandamanöver. CARTER, az USA elnöke úgy döntött — miként tegnapi számunkban jelentettük —. hogy meg kell kezdeni a ko­rábbi hasonló fegyvereknél jó­val nagyobb hatású és ponto­sabb 1\ÍK—12a típusú nukleá­ris robbanófejek bevezetését. A robbanófejek az amerikai ra­kétaarzenál alapját képező Mi- nuteman—3 típusú interkonti­nentális ballisztikus rakétákra szerelik fel. Mint J. Stone, az Amerikai Tudósok Szövetségének elnöke megállapította, az MK—12a robbanófejek bevezetése meg fogja nehezíteni a stratégiai fegyverek korlátozásáról folyó tárgyalásokat. Paul Warnke, a Fegyverzetellenőrzési és Lesze­relési Hivatal igazgatója elis­merte, hogy az új robbanófe­jek alkalmázása bizonytalan­ságot keltő tényező, megbont­hatja a hadászati egyensúlyt. A New York Times jelentet­te, hogy az új robbanófejekkel 1979-ben látnák el a Minute- man interkontinentális rakétá­kat. Ám az új robbanófejhez szükséges irányító berendezé­seket már idén felszerelik. Az elmúlt időben mind gyak­rabban látnak napvilágot hírek az amerikai sajtóban az USA stratégiai erőinek további meny- nyiségi és minőségi gyarapítá­sáról. A Pentagon májusban két hónappal meghosszabbí­totta a Minuteman-rakcták gyártását, egyúttal előkészíti az interkontinentális rakéták új nemzedékét. Ugyancsak folyta­tódnak az előkészületek a B—1- es hadászati bombázók és új, rakétahordozó tengeralattjárók építésére. Mert valóban az MK—12a csak egy, a Pentagon által kifejlesz­tett új típust! fegyverek és fegy­verrendszerek közül. A Newsday című lap értesülése szerint az amerikai hadügyminisztérium 1980-ra 300—500 M—X típusú, úgynevezett önjáró rakéta fel­szerelését tervezi. Emellett már folyik a Trident típusú rakéták kipróbálása: felszerelésüket 1979- re tervezik. A Tridenteket tengeralattjárókon állítják majd fel, melyek közül az elsüt, Ohio elnevezéssel, hamarosan vízre bocsátják. A Pentagon erősen sürgeti emellett a szárnyas rakéták gyártásának megindítását. A sajtó adatai szerint a stratégiai légierők parancsnokságának 1980- ig meg kell kapnia az első 40—50 nagy hatótávolságú szár­nyas rakétát. Megkezdték az úgynevezett cirkáló rakéták egyik fajtájának kipróbálását is. Ezek olyan pilóta nélküli repülőszerkezetek, amelyet atom- vagy hidrogéntöltettel képesek akár 30—100 méter ma­gasságban, a lokátorok hatósu­garát kikerülve repülni. Kike­rülik az útjukba akadó terep­tárgyakat s így jutnak el a célig. Hatósugaruk jelenleg mintegy 2500 kilométer. A REALISTA GONDOLKO­DÁSÚ amerikai politikusok, mindazok, akik valóban érde­keltek a SALT-tárgyalások si­kerében, aggodalommal szem­lélik ezeket a rosszindulatú manővereket — írja a moszk­vai Szovjetszkaja Rosszija kommentátora, a Christian Science Monitor című ameri­kai lap véleményét idézve, mely szerint az új amerikai fegy­verrendszerek bevonása a korlátozás alá tartozó fegyver- fajták közé az egyenlőség for­mulájának elválaszthatatlan eleme. A SALT-tárgyalásokon ke­letkezett nehézségekért — a fent elmondottak is egyértel­műen bizonyítják — nem a Szovjetunió, hanem az Egye­sült Államok a felelős. Az USA még nem mondott le az egyoldalú előnyszerzést célzó próbálkozásokról és olyan megállapodás kieszközléséről, amely kárt okozna a Szovjet­unió biztonságának és előny­ben részesítené az amerikai ér­dekeket A SZOVJET—AMERIKAI fegyverkorlátozási tárgyalások előrehaladását a Pentagon rosszindulatú manőverei aka­dályozzák, és ezért mondotta vasárnap Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára a fran­cia televíziós hét alkalmából elhangzott beszédében — érté­kelve a Gromiko—Vance talál­kozó eredményeit —, hogy ko­rainak tartja lényeges hala­dásról beszélni a stratégiai fegyverrendszerek korlátozása területén. Alacs B. Tamás Három és fél órát tartott pénteken a vietnami—amerikai tárgyalások újabb ülése. A ta­nácskozás befejeztével a két fél elhatározta, hogy később megállapítandó időpontban és helyen folytatják a megbeszé­léseket a két ország kapcsola­tainak normalizálásáról. A vietnami—amerikai tár­gyalások májusban kezdődtek a VSZK párizsi nagykövetsé­gén és két ülés után csütörtö­kön és pénteken folytatódtak az Egyesült Államok párizsi nagykövetségén. A vietnami küldöttséget Phan Hien kül­ügyminiszter-helyettes, az ame­rikait Richard Holdbrooke kül­ügyi államtitkár vezette mind­két alkalommal. A mostani menetben a VSZK küldöttsége listát adott át az amerikai félnek, 20, Vietnam­ban — a háború idején eltűnt — amerikai katona nevével. Ezeknek a katonáknak ham­vait a közeljövőben, később meghatározandó keretek kö­zött, átadják az amerikaiaknak. A két küldöttségvezető a tár­gyalások után, az amerikai nagykövetségről távozóban az újságírók kérdésére válaszolva megjegyezte, hogy vannak még nézeteltérések, amelyeket meg kell oldani. CSAK RÖVIDEN... GUSTAV HUSÁK, a CSKP KB főtitkára, csehszlovák köz- társasági elnök visszaérke­zett Prágába Irakból, aho] hétfőtől kezdve hivatalos lá­togatást tett Ahmed Hasszán Al-Bakrnák, az Iraki Köztár­saság elnökének, az Arab Új­jászületés Szocialista Pártja (Baaith) regionális vezetőség főtitkárának meghívására. PHAM VAN DONG, a Viet­nami Kommunista Párt KB Politikai Bizottságának tag­ja, a Vietnami Szocialista Köz­társaság miniszterelnöke, mi­után befejezte finnországi, dániai és norvégjai hivata­los látogatását, úton hazafe­lé, Moszkvába érkezett. A HADÁSZATI támadó- fegyverzet-rendszerek korlá­tozásával foglalkozó tárgya­lásokon részt vevő szovjet és amerikai küldöttség megtar­totta 6oron következő genfi ülését. Rhodesia Az agresszió kudarca A hírügynökségek egybehangzó jelentése szerint pénteken a rhodesiai csapatok visszavonultak Mozamhik területéről. A hírt a szembenálló felek szóvivői is megerősítették. Maputóban a népi felszabadítási fegyveres erők szóvivője bejelentette, hogy a mozambiki hadsereg egységei — viszavonulásra késztették a támadókat. Mint mondotta, a mozambiki erők egészen a határig üldözték az agresszorokat, és közülük többet foglyul ejtettek. A hírügynökségek e heti jelentéseiben az élen álltak a Dél-Afrikdból érkező hírek. A világpolitika egyik legíor- rongóbb területén ismét a fajüldöző rhodesiai rezsim ag­resszív szándékai és tettei élezték ki a helyzetet. Salis­bury fehér urai az elmúlt hó­napokban mindenképpen bel­jebb mentek a zsákutcába, amelyből a szokásos agresz- szivitással próbálnak kitör­ni. Már eddig is jó néhány­szor indították csapataikat a szomszédos Mozamhik te­rületére, mondván, hogy a Zimbabwe népének szabad­ságáért küzdő gerillák, a Ha­zafias Frontban egyesült fel­szabadítási mozgalmak fegy­veres erői innen indítják ak­cióik zömét a kisebbségi re­zsim ellen. A támadás tehát megelőző akció a hazafiak hát­országa ellen. Ez a hátország azonban független ország, tel­jes jogú ENSZ-tagállam te­rülete! Függetlenül tehát min­den magyarázattól, a nemzet­közi jogban egyetlen foga­lom illik rá az ilyen katonai akcióra: agresszió. Az agresz- sziót pedig kénytelen-kelletlen még a fajüldöző rendszer fel­számolását akadályozó tőkés nagyhatalmak is elítélik. Mi lehet tehát az oka, hogy a Smith-kormány mégis meg­kockáztatta ezt a szinte egy­öntetűen elítélő nemzetközi visszhangot kiváltó lépést? A magyarázatnak alighanem két oldala van. Az egyik az a nem vitatható, egyre nyilvánva­lóbb tény, hogy a' zimbabwei hazafiak politikai és fegyve­res harca ma már nem lebe­csülhető és félvállról vehető tétel a fekete kontiTiens déli részének eseményeiben. Hi­Olasz szólista a budapesti FEJLŐDŐ, SOKOLDALÚ KAPCSOLATOK Operában vagy Pécsett, ma­gyar színmű bemutatója Fi­renzében. Az IBUSZ autóbu­sza valahol Bari környékén, vidám olasz üdülők valame­lyik budapesti strandon. Ezek persze csak egészen hétközna­pi, de gyakorta felbukkanó je­lei annak, hogy Róma és Bu­dapest között egészséges, jó a viszony. A szocialista Magyar- ország és a tőkés Olaszország sokféle, sok szinten meglevő, kölcsönösen előnyös kapcsola­tai azt igazolják, hogy orszá­gaink komolyan veszik Helsin­kit, a záróokmány valamennyi rendelkezésének végrehajtását, a békés eigymás mellett élés politikai alapelvét. Természetes persze, hogy ko­runk a gazdasági kapcsolatok sorából nyújt leggyakrabban szemléletes példát. Aki mostanában építkezik és fürdőszobájába a néhány esz­tendő óta divatos színes csem­pét vásárolja meg, mondjuk a romhányi gyár termékét, alig­ha gondol arra, hogy ennek is köze van a magyar—olasz gaz­dasági kapcsolatok, kooperá­ciók fejlődéséhez. Valószínűleg hasonló a helyzet azonban az olasz üzemekben, ahpl henge­relt acéllemezt, csövét, nyers­vasat használnak föl, olyan árut, amit Magyarországról szerzett be az olasz külkeres­kedelmi cég. fi magyar izzólámpa, vá­gómarha. papírfa, herendi készlet, cirokszál, vagy műbőr, éppúgy beletartozik immár a magyar áruk olaszországi vá­lasztékába, mint nálunk az szén ez kényszerítette rá a faj­üldözőket, hogy elmenjenek Genfbe és tárgyaljanak az öt­milliós fekete többséget képvi­selő afrikai vezetőkkel Rhode­sia jövőjéről, amelynek előbb vagy utóbb a jogos, többségi hatalom megteremtésében kell realizálódnia. Bár a tárgyalá­sok szakasza végül is időhúzá­sul szolgáit a fehér kisebbség számára, egy dolgot mégis kétségtelenné tett: a döntő változás küszöbönáll, s ezen semmiféle manőver, de még a brit—amerikai menté­si kísérletek sem képesek változtatni. Világos hát, hogy Salisbury számára nem ma­radhat más lehetőség, mini minden eszközzel késleltetni a szükségszerű bekövetkezé­sét. Ennek eszköze pedig ki­használni az egyelőre még meglevő katonai-technikai erőfölényt, amely a jelek sze­rint napról napra csökken. Ezért próbálnak hát katonai ellencsapásokat mérni a fel­szabadító erőkre és támogató­ikra, amelyek közül a legkö­vetkezetesebb ország kétség­kívül Mozambik. Az ilyen fegyveres rajtaütés azonban még sohasem volt képes visz- szavetni a szabadságharcokat, sőt, általában politikailag hát­rányos helyzetbe hozza az ag- resszort, hiszen ma már az ilyen cselekmények nem me­hetnek végbe titokban, és a világ közvéleménye természe­tesen, élénken és elítélően rea­gál. A Smith-rezsim szűklá­tókörűségének azonban nem ez volt és lesz az első példája. Volt azonban még egy in­díték is, amely egy kicsit túl­mutat a rhodesiai eseménye­kéin és felveti az egész dél-af­rikai válság alapproblémáját. Aligha lehet véletlen ugyanis, hogy a rhodesiai agresszió Mozambik ellen időben egybe­esett, illetve közvetlenül kö­vette a Maputóban lezajlott ENSZ-értekezletet, amelynek témája az volt, hogy miként lehet a leggyorsabban és a leg­kevesebb áldozattal megolda­ni a dél-afrikai fajüldözés, a fehér kisebbségi rendszerek felszámolásának problémáját. Az értekezletein pedig a közel­ről érintett független afrikai országok, tehát a térségben le­vő öt, úgynevezett frontállam képviselői meglepetésre újabb lehetőséget engedtek a nyuga­ti hatalmaknak egy közvetí­tő akcióra, egy ismételt ren­dezési kezdeményezésre. Ez a közvetítés azonban — amint ez az amerikai tervekből ki­tűnik —, már nem csupán Rho­desiáról szól. hanem az egé^z dél-afrikai térségről, tehát az apartheid utolsó és legerősebb fellegváráról, a Dél-Afrikai Köztársaságról is. Ez pedig a fajüldözők szemszögéből nyil­ván még veszedelmesebb, mint az afrikaiak fegyveres har­ca, amelynek egy ideig még talán ellen tudnának állni. Ezért a Mozambik elleni ka­tonai intervenció válasz is a maputói tanácskozásra. Egy válasz erejét azonban a következményei szokták meg­mutatni. A katonai támadás pedig elég csekély sikereket hozott Salisbury számára, amit a visszavonulás is igazol. Nem lehet kétséges, hogy a támadói nem vetheti különösebben vissza a zimbabwei hazafiak harcát, viszont politikailaf még inkább elszigetelte a fehéi kisebbségi rendszert. A végeredmény tehát sem­miképpen sem okozhat örö­met Dél-Afrika fajüldözőinek. Avar Károly olasz üvegáru, fémszita, motor­olaj, rizs, húsliszt, növényvédő szer. Igaz, az utóbbi néhány esztendőben a klasszikus gaz­dasági kapcsolatok, azaz az árucsere, az adok-veszek mel­lé felsorakozott a mindkét fél számára előnyös és hasznos sok kooperáció is. Az ország jó néhány üzemében dolgoznak ezeknek a kooperációs megál­lapodásoknak alapián. Sajátos kooperáció az, amelynek kere­tében a magyar és olasz cégek harmadik országok piacain kö­zösen szerepelnek. így például Tamperében és Tripoliban, Ankara mellett és Athén köze­lében esztendők óta működ­nek már olyan Diesel-erőmű­vek, amelyeket együtt gyártott (bizonyos alkatrészeket együtt, másokat a másik országban) és együtt szerelt fel a megrende­lő számára a magyar és az olasz cég. A Magyarországon járó olasz, vagy az Itáliában tevé­kenykedő magyar gazdasági szakemberek azt vallják: a je­lenlegi kapcsolatszint növelhe­tő lenne. A múlt néhány esz­tendőben kétszáz-kétszáz mil­lió dollár körül járt a magyar, illetve az olasz szállítások ér­téke — és bár mi az 55 mil­lió lakosú Olaszország külke­reskedelmi társai között ter­mészetesen nem vagyunk az elsők között — Magyarország szempontjából Olaszországnak megvan a maga fpntos szerepe. Exportban ugyanis közvetlenül a Német Szövetségi Köztársa­ság után, importban pedig as NSZK és Ausztria után követ­kezik Olaszország a tőkésor­szágok között. Ä homapot Illető tervek elképzelések között természe­tesen ott van a kölcsönös áru­forgalom növelése is. Jó né­hány iparcikkünk, közöttük fo­gyasztási iparcikkek mennyi­ségét emelni tervezi a magyar külkereskedelem, és a mező- gazdaság meg az élelmiszer- ipar termékeiből is többet kí­vánunk szállítani. Az olasz cé­gek szeretnének részt venni a recski rézbánya gépi felszere­lésében, ajánlatokat tettek Nyergesújfalu vegyipari és műszálgyártó gépsorainak ki­egészítésére és arra is, hogy konverteres acélművet építse­nek a Lenin Kohászati Müvek számára. A magyar—olasz kapcsola­tok már jóval Helsinki előtt egészségesen, jól fejlődjek, mi mindig is nemzetközi politi­kánk fontos alapelemének te­kintettük a kölcsönös előnyű kapcsolatokat és együttműkö­dést más társadalmi rendsze­rű országokkal is. Magas szin­tű látogatások természetesen nagyot lendítenek a kapcsolat­fejlődésben, s jól egészítik ezt ki a szakemberek állandó, mindennapos megbeszélései az együttműködés minden szférá­jában. Az együttműködés lehetőségei

Next

/
Oldalképek
Tartalom