Pest Megyi Hírlap, 1977. június (21. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-01 / 127. szám

1977. JÜNIUS 1., SZERDA Sok ezer tisztet nevelt Megemlékezés a Kossuth Lajos Katonai Főiskola jubileumán A Kossuth Lajos Katonai Főiskola a főiskolatanács ün­nepi ülésén emlékezett meg a tanintézet fennállásának 30. évfordulójáról. Kazai Barna vezérőrnagy, a tanintézet pa­rancsnoka megnyitóbeszédé­ben arról szólt, hogy az első tisztképző intézmény — a Honvéd Kossuth Akadémia — jogutóda a Kossuth La­jos Katonai Főiskola együtt ünnepli fennállásának 30. és főiskolává nyilvánításának 10. évfordulóját. Dr. Mucs Sándor hadtör­ténész megemlékező előadásá­ban elmondta, hogy néphad­seregünk megalakulásának időszaka hihetetlenül nehéz volt. Hadseregünket, melynek hivatása a haza felszabadítá­sában való részvétel, a határok megvédése és a belső rend megszilárdítása volt, 1945-ben kezdték szervezni. A személyi állomány toborzás útján ke­rült a hadseregbe, a tisztikar megteremtése viszont roppant nehéz jeladatnak bizonyult. Megbízható magvát a volt tar­talékos tisztek adták, azok, akik származásuknál fogva kötődtek az új rendhez, elfo­gadták és hű támogatói let­tek a népi demokrácia cél­kitűzéseinek. Ebben az idő­szakban jött létre a Katonai Politikai Osztály és vezették be a nevelőtiszti rendszert. A nevelőtisztek zömmel kom­munisták voltak. 1946-ban ke­rült sor kommunista tábor­nokok kinvezésére, és ekkor vettek át több mint 3Í.J tarta­lékost hivatásos állományba. Az első tisztképző intéz­mény, a Honvéd Kossuth Aka­démia 1947-ben alakult meg. A cél az volt, hogy olyan tisz­teket és tiszthelyetteseket ké­pezzenek, akik Kossuth szel­lemében vállalják a nép szol­gálatát, a hivatásos pályát. Sok száz munkás és paraszt fiatal jelentkezett a felhívás­ra, sokukat a párt küldte ta­nulni. Így természetes volt, hogy nagyon sokan pártmeg­bízatásnak tekintették az is­kola elvégzését. Az intézmény csapatzászlajára sok üzem, in­tézmény képviselői kötöttek szalagot amit azt mutatta hogy a dolgozó nép magáénak te­kintette az új hadsereget. Az új hadseregnek még több fiatal tisztre volt szük­sége, ezért 1949-ben létrehoz­ták a fegyvernemi tiszti isko­lákat. Ezek a tanintézetek sok ezer tisztet adtak a hadsereg­nek. Hogy hogyan állták meg az egykori „Kossuthosok” a helyüket, arra néhány példát mondott az előadó: az első tisztképző intézmény hallgató­ja volt Oláh István, ma al­tábornagy, vezérkari főnök, miniszterhelyettes, Pacsek Jó­zsef, ma vezérőrnagy, minisz­terhelyettes és Kazai Barna vezérőrnagy is, a jogutód tan­intézet jelenlegi parancsnoka. Dr. Mucs Sándor előadását azzal fejezte be, hogy a fiatal tisztek merítsenek akaraterőt, hivatásszeretetet azok példá­jából, akik immár három év­tizede szolgálják a dolgozó népet, szocialista hazánkat. A főreferátum után dr. Zen­Az ünnepi tanácsülés résztvevőinek egy csoportja tai Artur alezredes, a Magyar Néphadsereg osztályjellegéről tartott előadást. Egyebek kö­zött elmondta, hogy az elmúlt harminc év alatt a hadsereg kitermelte soraiból saját ok­tató gárdáját is. Az ünnepi tanácsülésen a fegyvernemek harmincéves fejlődéséről is hangzottak el előadások, például a gépesített lövészek, a páncélosok, a fel­derítők, a tüzérek, a műsza­kiak és a határőrök ismertet­ték három évtizedes útjukat. Géczi Sándor A jövő generációja érdekében Egészségügyi felmérések a ráckevei járásban Elismerésre méltó az a kez­deményezés a ráckevei járás­ban. melynek első lépéseiről már beszámoltunk lapunk­ban. Tavaly egészségügyi szű­rővizsgálatot szerveztek a já­rás 14 éven aluli gyermekei­nek körében. Olyan tájéko­zódó jellegű felmérést készí­tettek. ami áttekintést nyújt arról, hogy a járás egyik te­rületén milyen kóros elválto­zások lelhetők fel és milyen gyakorisággal. Ebben a tanévben azon fá­radoztak, hogy az észlelt meg­betegedéseket felszámolják. Ehhez azonban a pedagógu­soknak és védőnőknek a gyer­mek környezetét is meg kel­lett vizsgálniuk, mert nem ritkán éppen a szülők hanya­golják el a kiskorúak egész­ségügyi problémáit. Az ottho­ni körülmények, a szociális helyzet sok mindent elárul­nak. A testi és szellemi elma­radottságot nem egy esetben a szülők alkoholizmusa, a nem megfelelő higiéniai feltételek okozzák. A teljesség kedvéért fel­mérték a 14 éven aluliak má­Keresik a szakmunkásokat Munkaerő-gazdálkodás Tápiőszeién Nem éppen tipikus ipari te­lepülés Tápiószele, noha lakói­nak túlnyomó része már nem a mezőgazdaságban dolgozik, helyben is elég nagyszámú az ipari munkahely. Tizenhat na­gyobb létszámot foglalkóztató üzem van a nagyközségben. Kellő számú munkaerő a kö­zelmúltban sem állt azonban rendelkezésükre. Változott-e a Helyzet a köte­lező munkaközvetítés és a munkáltatók dolgozóinak a létszámrögzítést elrendelő jog­szabály életbelépése, január elseje óta? Ez iránt érdeklőd­tünk. Kocsi Istvánnénál, a nagyközségi tanács munkaügyi előadójánál. — Nem változott — felelte. — Községünkben négy mun­káltatót soroltak az A-kategó­riába, a Kohászati Gyárépítő Vállalatot ép a sütőipari válla­lat üzemét, továbbá a posta- hivatalt, meg a Mezőgazdasági Termékeket Felvásárló és Ér­tékesítő Vállalatot. E^ek, ha kell, növelhetik dolgozóik lét­számát és közvetítés nélkül bárkit felvehetnek. Munka­erőigényüket azonban be kell a tanácsnál jelenteniük, hogy a nálunk jelentkező munkakere­sőket hozzájuk irányíthassuk. Kevés a jelentkező A Kohászati Gyárépítő Vál­lalat még januárban be is Je­lentette, hogy tíz szerkezeti lakatosra van szüksége. A ta­nács hármat tudott küldeni... Igényelt 12 hegesztőt, ilyen munkakereső azonban a ta­nácsnál egy sem jelentkezett. S a bejelentett húsz segéd­munkási helyre összesen egy embert közvetíthetett ki. Ugyanennek a vállalatnak épí­tőrészlege bejelentette, hogy 30 kubikost, 4 vasbetonszerelőt és 50 segédmunkást kíván alkal­mazni. — Egyet sem tudtam hozzá­juk küldeni — közli Kocsi Istvánná. — A sütőipari válla­lathoz sem irányíthattam az igényelt három szakmunkást, három betanított és két se­gédmunkást Arról viszont — amire módjuk lenne — közve­títés nélkül sikerült-e betölte­niük az üres munkahelyeket, nincs tudomásom, A második negyedévben már egyik üzem sem jelentette be munkaerő- igényét, és így azt sem tudha­AZOKAT A FIATALOKAT HÍVJUK, AKIK MÉG NEM VÁLASZTOTTAK SZAKMÁT! Az általános iskolát az idén befejező, de 16. életévüket még be nem töltött fiúkat és lányokat baromfitenyésztő szakmunkástanulónak, fiúkat lótenyésztő és sportlovas szakmunkástanulónak felvesz a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát Központi Gazdasága A felvett tanulók kollégiumi elhelyezést és teljes ellátást kapnak. Jelentkezés személyesen vagy levélben, az oktatási osztályon. Cim: 2943 Bábolna. top, van-e még szükségük dolgozókra. Mindenesetre, ha olyasvalaki jelentkezik, akit éveleji bejelentésükben keres­nek, azt hozzájuk irányítóm. Az A kategóriába sorolt válla­latokhoz kell küldenem első­sorban a munkakeresőket. — AB kategóriába sorolt vállalatok is betölthetik meg­üresedett munkahelyeiket. — Négy ilyen vállalat van nálunk, eddig igényt egyik sem jelentett be. Ügylátszik év ele­je óta teljes a létszámuk. — Azt viszont, hogy nem nö­velték-e mégis dolgozóik szá­mát, ellenőrizni kell. — Igen, erre is sor kerül. — A mezőgazdasági üze­mek ... — Kilencven idénymunkást igényelnek. Még csak hatot tudtam hozzájuk irányítani. Megjegyzem, munkát idén sem keresnek többen, mint a múlt esztendőben. Vagyis a foglal­koztatók igényénél jóval keve­sebben. Eltűntek a vándormadarak — Tehát a munkaerőhelyzet semmit sem változott? — Abban mindenesetre még­is, hogy jóformán nincs ván­dormadár. Ez év során eddig csupán két olyan férfi fordult meg a tanácsnál, aki egy éven belül több mint háromszor vál­toztatott munkahelyet és így csak közvetítés útján helyez­kedhet el. — Az egyiknek — folytatja a munkaügyi előadó — a Pince- gazdaság volt utolsó munka­helye. A Kohászati Gyárépítő Vállalathoz közvetítettem. Nem vették fel, mire vissza­ment a Pincegazdasághoz. A másik pedig a Kohászati Gyár­építőt hagyta ott, s miután egy ideig napszámoskodott, hoz­zánk fordult, vissza akart men. ni. Üjból azonban már nem al­Murva kapható Értesítjük kedves megrendelőinket, hogy • parképítéshez • feltöltéshez • tereprendezéshez • útépítéshez • betonozáshoz megrendelésükre rövid határidőre szállít murvát közületeknek és magánvásárlóknak egyaránt a Budaörsi Költségvetési Üzem Budaörs, Pozsonyi u. 10. ügyintéző: Szilágyi Károly üzemegységvezető. Telefon: 263—308. kalmazták és azóta nálam sem jelentkezett. Gondolom alkal­mi munkát vállal, az is mindig akad. Sz. E. sodik otthonát, az iskolákat is. a KÖJÁL közreműködésével. Nem találtak mindent rend­ben, még az olyan modem is­kolákban sem, amilyen pél­dául Kiskunlacházán, a Vö­rösmarty úti tágas épület. A tapasztalt, hiányosságokat többnyire meg lehet Szüntet­ni, de végleges megoldást majd az új iskolák adnak. A vizsgálatokat kiterjesz­tették az óvodákra is. Egyre több dlmenziójú térképet kap­nak a járás gyermekeinek egészségügyi helyzetéről. Ez segít majd kialakítani a leg­alkalmasabb módszert az is­kolaorvosok számára, akik rendszeresem ellenőrzik és el­látják a 14 éven aluliakat. A lakosság szolgálatában Két évtizede áll az ÁFÉSZ-ek és a lakosság szolgálatában a Szövetkezetek Kereskedelmi, Ipari és Szolgáltató Közös Vál­lalata. A kis települések ellátásának fejlesztésére ez évben 16 millió forintot fordít a közös vállalat. Többek között 100 könnyű ele­mekből, gyorsan felállítható — elárusító pavilont értékesít a szövetkezetek körében. A bővülő gépkocsikölcsönzés mellett hűtőgépek, belső anyag- mozgatást megkönnyítő szállí­tóeszközök, valamint egyéb bolti berendezések egész sorát bocsátja rendelkezésére. Süldők, nyulak kedvezményesen A Rozmaring Tsz dolgozói­nak többsége Nagykovácsiban és Pesthidegkúton lakik. A gazdaság fő üzemága a dísznö­vénytermesztés, de nem feled­kezik meg a háztáji kisgazda­ságok támogatásáról sem. A sertés- és nyúltenyésztés segí­tése végett gyümölcsöző együttműkö­dést fejlesztettek ki a Kör- nyei Állami Gazdasággal. Környéről kapják a süldő­ket, melyeket kedvezményes áron adnak tovább nemcsak a saját tagjaiknak, hanem bárki­nek, aki a két helység lakói közül vállalja a hizlalást. A kész hízót a szövetkezet veszi át — előzetes szerződés nélkül is — és adja tovább az állat­forgalmi vállalatnak. Aránylag kis helyigénye miatt gyorsan népszerű lett a húsnyúltenyésztés és -hizlalás. Ugyancsak a Környei Állami Gazdaságtól szerzik be a te­nyészállatokat és a ketreceket. Külön kedvezményt jelent a tenyésztők számára, hogy a korszerű, hatrekeszes, 1890 fo­rintos nyúlketreceket három évi részletfizetésre vásárolhat­ják meg a közös gazdaságtól. A sertésekhez hasonlóan gondoskodik a tsz a tápok beszerzéséről és az értéke­sítésről. Az első negyedévben 35 ket­recet és 200 tenyésznyulat igé­nyeltek a kistenyésztők, s 3600 nyúl értékesítésére kötöttek szerződést. Itt fordul majd a busz Egymilliószázezer forintos költséggel a dunavarsányi edzőtábor mellett, a Pest megyei Közúti Építő Vállalát készíti a vonatpótló BKV autóbusz fordulóját. Koppány György felvétele A divenyenye és a bratimnyenye Hajdani dalmát népszokások Szentendrén A hazánkbeli nem­zetiségeknek a felsza­badulás előtti hátrá­nyos helyzete, sok esetben üldöztetése természetesen kiha­tott népszokásaik el­hagyására, eltünede- zésére is. E mellett természetesen az élet­forma-váltások is sze­repet játszottak — akárcsak egyébként a magyaroknál is —, hogy lassan-lassan a legszebb népszokások is feledésbe merültek. Nevet kellett változ­tatni és ezzel egy­idejűleg a házon kívü­li, a nyilvános helyen gyakorolt népszokások tűnnek el elsősorban, majd lassan a családi kör bensőséges és ősi szokásai is el-eltüne- deztek. Érdekesség, hogy a kisebbségi üldöztetés következtében meg­szűnt népszokások he­lyett — hellyel köz­zel — újabbak is ke­letkeztek, vagy a ré­giek módosultak. A Pest megyébe el­származott dalmátok egyik ilyen életképé­ről, a divenyenyeről (beszélgetés — cseve­gés) és az ottani bra- timnyenyeről (barát- kozás) számol be 1870-ben az egyik — Hgzánk s a külföld — pesti lap krónikása. A lap beszámol, hogy azokon a tele­püléseken, ahol na­gyobb számmal éltek dalmátok, rendszere­sen a település egyik saroképületét bérelték ki, ahol vasárnapon­ként (az esti órákban) a maguk körében jöt­tek össze „divanye- nyére” (beszélgetés­re). No de itt sokkal többről volt szó, nem­csak beszélgettek, ha­nem bizalmasan (bra­timnyenye) sok min­dent megbeszéltek. Itt beszélték meg egy­mással a családi és a is. E bizalmas közlé­sekből származtatják közösségi problémákat néhányan még ma is használatos bratyi- zást. A divanyenye az öregek szép, ifjúkori emléke volt. Hiszen míg az idősebbek bra- timnyenyeztek, addig a fiatalok táncra per­dültek a terem köze­pén. De vegyük sorra a hírlapi beszámolót. A „tetthelyre” ér­kező leányokon a leg­szebb ruhájuk volt. A cikkíró becslése sze­rint 10—12 szoknya is ékesítette őket. A szoknya elé drága anyagból készült „pre- gacsa” (díszként hasz­nált kötény), fölötte az arannyal gazdagon díszített prszluk (mel­lény ke), mely 4—5 hüvelyk széles arany­pánttal volt szegélyez­ve. Téli időben ez az öltözék fölé pedig pré­mes tyudrijat (csodá­latos szépségű kabát) húztak, amit a terem­be lépve természete­sen levetettek. Sajnos a férfiak vi­seletét nem írta le a névtelen szerző. Az idősebbek a fal men­tén helyezkedtek el, külön a férfiak és külön az asszonyok, és megkezdődött a bratimnyenye. Egyes településeken sok és emlékezetes divanye- nyek történtek, mikor messze vidékről (főleg vásárokkor) sereglet­tek össze a kisebbségi testvérek. Mikor az idősebbek a fal mentén elhe­lyezkedtek, csoportok­ba verődtek, a fiata­lok pedig a terem kö­zepén körbe-körbe jártak, előkerült a gajdás (dudás), nem egy helyen kettő is. Érdekes, hogy a népi szólás-mondás szerint egy csárdában nem fér meg két dudás, de úgy látszik a divanye- nyéken még ez is ki­vétel volt. Ez a szép népszokás is lassan feledésbe me­rült. Igaz, egy- ideig több család, vagy a szomszédok egy la­kásban gyűltek össze. Ilyenkor a férfiak he­lyezkedtek el a szoba közepén, asztalnál egy pohár ital mellett. Az asszonyok az egyik sa­rokban trécseltek, míg a fiatalok a má­sikban incselkedtek. Az ismertetett be­számoló nem emlíi településnevet. De a híradás szerint jó száz esztendeje Pest megyében még dívott a divanyenye. Itt em­lítem meg, hogy Szentendrén is él még néhány dalmát család, de a legöregebbek sem emlékeznek már erre a szokásra. Mi­után a művelődési központban megala­kult a dalmátklüb így felvetettük a gon­dolatot, hogy fel kel­lene támasztani ezt a népszokást. Termé­szetesen népviselet és dudás nélkül, mert sajnos már egyik sem lelhető Szentendrén. Dániel György i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom