Pest Megyi Hírlap, 1977. június (21. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-03 / 129. szám

i Ünnepség Káván Kitüntették a bátor úttörő tűzoltókat Tizenhat egyenruhát is kaptak Annak idején beszámoltunk a kávai tűzesetről: özv. Baki Istvánná háza kigyulladt, s a tűz tovaterjedését, a kávai ál­talános iskola úttörői bátor, hősies munkával megakadá­lyozták; a kocsifecskendőt a tűzoltószertárból, kézi erővel tolták fel a dombtetőre, s elol­tották a tüzet. Méltán övezte a bátor pajtásokat tisztelet és elismerés azokban a napokban. t Aztán feledésbe merült a tör­ténet. A felsőbb tűzoltószervek azonban nem feledkeztek meg a kávai kis önkéntes tűzoltók­ról: e héten kis ünnepségre hívták meg a tűzoltásban részt­vevő pajtásokat a gombai tűz­oltószertárba. Ott volt az ün­nepségen Újvári András ezredes, a megyei tűzoltóság parancsnoka, Fülöp József, szá­zados, járási parancsnok, Be- nyó Pál, a gombai közös köz­ségi tanács elnöke és Szászik Károly, a gombai í'áy András Tsz elnöke is. Üjvári András méltatta a ká­vai úttörők bátor cselekedetét. Elmondotta, hogy a kis önkén­tes tűzoltók munkájára, a to­vábbiakban is számítanak. Kérte az ünnepeiteket, hogy szorgalmas munkával készül­jenek az esetleges későbbi tüzek lokalizálására, majd ki­tüntetéseket, jutalmakat adott át nekik. A Belügyminisztérium Or­szágos Tűzrendészed Parancs­noksága elismerő oklevelét és pénzjutalmát vette át Sztodola Mihály pedagógus, a Winne- tou-őrs szintén elismerő ok­levelet kapott, valamint vala­mennyien mellükre tűzhették az Eredményes munkáért út­törő tűzoltójelvényt. Az országos parancsnokság tizenhat tűsoltóegyenruhát is ajándékozott a pajtásoknak. Az ünnepség keretében tün­tették ki Molnár Ferenc ön­kéntes tűzoltó századost a Tűz­biztonsági Erem arany és Nagy Mátyás önkéntes tűzoltó fő­hadnagyot a Tűzbiztonsági bronz fokozatával. A pajtások nagy izgalommal bontották ki a csomagot, s azonnal átöltöztek. ★ Nagy Mátyás már 1937. óta tagja az önkéntes tűzoltótestü­letnek. — Igazán büszke vagyok a gyerekekre, felnőttekhez illő bátorsággal oltották el a tüzet. Örülök, hogy a felsőbb szer­vek is méltányolták cseleke­detüket. Üjvári András: — Megyénkben jól felké­szült úttörő önkéntes tűzoltó­rajok tevékenykednek. .A ká­Nagy az izgalom, milyen is az egyenruha? Hamarosan ki­derült, a csomagokat pillanatok alatt szétbontották az ünne­peltek. Mutnéfalvy Zoltán felvételei A PALYA SZÉLÉRŐL Csak két döntetlen A megyei labdarúgó-baj­nokság legutóbbi fordulójá­ban már-már úgy látszott, bajnokká avathatják a süly­sápnak kedvenceiket. Nos, a baijn-oka/vatás elmaradt, mert a gödölilőiak l:l-es döntet­lent harcoltak ki a bajnokje­lölt otthonában. A vendégek már az első percben megszerezték a veze­tést, s a hazaiak csiak 64 perc­cel később tudtak kiegyenlí­teni. A hazaiak ezúttal szo­kott formájuktól elmaradva, idegesen küzdöttek. A tét min­den bizonnyal rányomta bé­lyegét a hazai játékosok tel­jesítményére: idegeskedtek, kapkodtak, s a nyolcszáz né­ző, bizony, csalódottéin távo­zott a mérkőzés után. A hátralévő mérkőzéseken Sülysáp még bebiztosíthatja bajnokságát. Igaz, vasárnap nehéz feladat vár rá. hiszen Budaörsre látogat. Budaörs legalább bravúros győzelmet aratott Százhalombattán, a Dunai Kőolaj ellen. Előfor­dulhat az is, hogy a bajnok­M0N0M1DÉH PIíIIÍP . MM »■»wagian«— XIX. ÉVFOLYAM, 129. SZÄM 1977. JÚNIUS 3., PÉNTEK Üjvári András átadja a ki­tüntető oklevelet a Winnetou őrs képviselőjének. vai pajtások is minden dicsé­retet és elismerést megérde­melnek. Felkerül az egyenruha min­denkire, majd a község ta­nácsházára mentek az ünnep­ség résztvevői, ahol a tanács szendviccsel és kólával látta vendégül a pajtásokat, akik később gépkocsival mentek vissza az iskolába. G. J. Rákosmezeje Tsz Ötvenezer férőhely A Rákosmezeje Mezőgazda- sági Termelőszövetkezetben meg az idén elkészül a 25 ezer férőhelyes baromfitelep. A má­sik hasonló nagyságú telepet jövőre akarják megépíteni. A termelőszövetkezet barom­fijainak száma 70 ezerre nö­vekszik. Gazdagodik a járás Közös érdek, együttes felelősség Az Edzett ifjúságért mozgalom támogatása Zsúfolásig megtelt a járási pártbizottság nagyterme, amely az idén már jónéhány rendkí­vüli fontos tanácskozásnak volt színhelye. E legutóbbi plénum azonban kiemelkedik a koráb­biak közül. Témája s a résztve­vők összetétele mindenképpen indokolja, hogy az ott elhang­zottakat a legszélesebb közvé­lemény megismerje, márcsak azért is, mert sokan hangsú­ly ózták: a járás valamennyi lakóját közvetlenül érintik a felso­rolt problémák, a még jobb eredmények elérése érdekében mindenkinek keli feladatot vállalnia. A tanácskozásra, amelyet a járási pártbizottság és a járási hivatal közösen szervezett, meghívást kaptak a községek tanácsi vezetői és párttitkárai, a járás építőipari szövetkeze­teinek, illetve üzemeinek igaz­gatói, párttitkárai és azoknak a tsz-eknek gazdasági, vala­mint politikai vezetői, amelyek vagy rendelkeznek már építő­ipari kapacitással, vagy a kö­ság végső sorsa csak a*z utol­só fordulóban dől el. ★ A pilisiek mélyen formá­juk alatt szerepelnek hetek óta. Legutóbb Szigethalom el­len játszottak, s a 0:0-ás dön­tetlen önmagáért beszél. Ala­csony színvonalú, csapkodó játék jellemezte a mérkőzést, a játékosok egymás hibáiból éltek, a pilisiek közül egyet­len játékos sem nyújtott ki­emelkedő teljesítményt. ★ Monoron két kiesésre csapat találkozott volna mással. Az isaszegiiek úgy látszik, belenyugodtak a kiesésbe, mert csak nyolc já­tékossal érkeztek meg. Iga­zolásukat viszont otthon fe­lejtették, ezért IvádA játékve­zető, természetesen, nem ve­zette le a mérkőzést. A mu­lasztás ügyében a megyei szö­vetség dönt majd. ★ A vasárnapi, utolsó előtti fordulóban Monor Nagykő­rösre, Pilis Érdre látogait. Gér József álló egy­már, JEGYZET Jótékony gyűjtögetés zeljövőben fognak hasonló jellegű részleget kialakítani. Horsik József, a járási hiva­tal elnökhelyettese beszámoló­jában összefoglalta, miként ala­kult a járás V. ötéves tervében foglalt fejlesztési feladatok, be­ruházások végrehajtása és meghatározta a további tenni­valókat. A szükségszerűen ter­jedelmes, rendkívül alapos és konkrét értékelés őszinte, kri­tikus megállapításai nyomán végülis bíztató kép bontakozott ki a járás községeiben meg­valósuló beruházásokról. Persze, egyáltalán nem arról van szó, hogy mindenütt, minden rendben megy — ezt több felszólaló is hangsúlyozta. Szó esett irreális, felelőtlenül elkészített tervekről, enyhén szólva téves költségvetésekről, gyenge kivitelezői tevékeny­ségről, rétestésztaként nyújtott átfutási időről és számos jogos, de egyelőre teljesíthetetlen kí­vánságokról is. A tanácskozás részvevői az Edzett ifjúságért jelszóval meghirdetett, nemes mozga­lomról is szóltak. Magócsi Ká­roly, a járási hivatal művelő­dési osztályának vezetője hang­súlyozta, e mozgalom csak akkor vá­lik igazán eredményessé és társadalmi méretűvé, ha a diáksport után, most már a tömegsport fejlesztésének ügye is megfelelő támoga­tást kap. — Az Oktatási Minisztérium, az OTSH, a KISZ, az úttörő­szövetség és a Hazafias Nép­front vállalta, hogy közösen gondozza az Edzett ifjúságért mozgalmat, de a maguk terüle­tén a pártszervezetek és a ta­nácsok felelősek a szervezésért, a lehetőségek megteremtéséért — jelentette ki. Magócsi Ká­roly —, épp ezért fontos, hogy a sport ügyét legalább olyan lelkiismeretesen támogassuk, mint például a közművelődési program megvalósítását vagy az óvodák építését. Az előadó nem hallgatta el a gondokat sem. Szólt bizonyos előítéletekről és korlátokról, valamint a szakmai problémák­ról is. — Sajnos, a régi lelkes sport­barátok mögül hiányzik az utánpótlás — mondotta. — Nézzük meg például sportegye­sületeink vezérkarát, nincse­nek köztük' a fiatalabb generá­ciók képviselői. Több lett ugyan a tornate­rem, minden iskolában he­ti három testnevelési órát tartanak, de kevés a szak­tanár. Az iskolai testnevelési oktatás az alsótagozatban még nem vált a nevelőmunka szerves ré­szévé. Nemhogy nőtt volna, in­kább csökkent a lakóhelyi sportlétesítmények száma, hi­szen a legtöbb településen egy­re kevesebb a szabad terület, ahol tornaszereket lehetne fel­állítani és kedvére mozoghatna, sportolhatna akár több generá­ció is. A járás iskolái a megyé­ben elsőként 100—100 ezer fo­rintot kaptak sportudvarok ki­alakítására. Ez nem sok, igaz, I de nem is azt várjuk, hogy kis stadionokat, nemzetközi szab­vány szerinti versenypályákat létesítsenek, hanem tegyék kul­turálttá, sportolásra alkalmas­sá az oktatási intézmények ud­varait. Lehet ebből a pénzből füvesíteni, a bitumen is olcsó, tornaszerekre, nyújtóra, geren­dára, korlátra, gyűmre is telik majd belőle, ha okosan gazdál­kodnak vele. Magócsi Károly végül össze­foglalta a tanácsok feladatait: — Az Edzett ifjúságért moz­galom követelményrendszere magában foglalja a sport ügyét szolgáló társadalmi munkavál­lalásokat is. Ezzel a lehetőség­gel élniük kell a tanácsoknak, nem pedig elutasítani azokat a lelkes sportbarátokat, akik ten­ni akarnak valamit. Ne fordul­hasson elő többet olyan eset, amilyen egyik nagyközségünk­ben: amikor a fiatalok felaján­lottá^, erdei tornapályát építe­nek fillérekből, társadalmi munkában, a tanács vezetői tervük végrehajtását megaka­dályozták. Minden tanácson sportbi­zottság alakul a közel­jövőben, s ezután sport­fejlesztési tervet is kell ké­szíteniük a szakigazgatási szerveknek. Az évtized végéig valameny- nyi községnek lesz tornaterme és lőtere. Az Edzett ifjúságért mozga­lommal kapcsolatos tennivalók­ról szóló előadás után Kozák Sándorné, a járási hivatal el­nöke egyéb aktuális feladatok­ról tájékoztatta a községi ta­nácsok vezetőit. V. J. Megfiatalodó házak Az ötödik ötéves tervben majdnem kétszer annyit, mint az előző tervidőszakban, ösz- szesen 30 milliárd forintot költ az ország lakóházjavításokra. A múlt évben 13 ezer lakást hoztak rendbe. Az idén, 5,1 milliárd forint ráfordítással,. 16—17 ezer lakást fiatalítanak meg. A nap kulturális programja MOZIK Győmrő: Koncert szólópisz­tolyra. Maglód: Teketória. Men- de: Csempészek nyomában. Monor: Neveletlenek. Pilis: A négy muskétás újabb kaland­jai. Üllő: A kétéltű ember. Ve- csés: Volt egyszer egy vadnyu­gat, I—II. MŰVELŐDÉSI HAZAK Mend én, 17-től 21 óráig: könyvtári órák, 18-tól 20-ig: az irodalmi szakkör foglalkozása. Monoron, egész nap: a műve­lődési ház kiscsoportjainak ki­állítása, 14.30-tól 17-ig: az iro­dalmi színpad próbája (a gim­náziumban), 17-től 19-ig: kis­motorvezetői tanfolyam és asz­talitenisz edzés. li égi, már-már megköve- sedett szokás, hogy a gyermekeinkkel foglalkozó pedagógusoknak, óvónők­nek, iskolai nevelőknek kü­lönböző alkalomból gyűjtö­getni kezdenek a szülői munkaközösségek. Annyira megkövesedett, hogy a hi­bába mindenki beleesik. Pedagógusnap? Ballagás? Jönnek, mennek a levelek, üzenetek, gyerektől szülőig: Kérünk húsz (harminc, öt­ven, száz) forintot. Aján­dékra. Magától értetődik, gondolja a szülő, s nyitja a pénztárcáját. Két levél fekszik előttem az íróasztalon. Az egyik P. Gy. anyukájának szól, óvo­dai üzenet a szülői munka- közösségtől: „Kérem, szíves­kedjék a pedagógusnapra 25—30 forintot behozni". S a másik levél a felháboro­dott anyuka ugyancsak fel­háborodott kolléganőjéé, aki teljes nevét aláírta ugyan, de mert az eset korántsem egyedi példa, feleslegesnek érezzük említését. \ mellékelt üzenetet, amelyben huszonöt­harminc forintot kérnek a szülői munkaközösségi ta­gok, kolléganőm a kisfia ka­bátzsebében találta. Nem az egyetlen, amikor pénzt, illetve ajándékot kiprovo­káló jótékonykodással igye­keznek a pedagógusoknak örömet szerezni. De mit fog­nak gyűjtögetni vajon a ked­ves buzgólkodók akkor, ha a gyerek középiskolába, ne­tán egyetemre jár majd? Es különben is, miért van rá szükség, hogy ilyen gyűjtö­getéssel csúfítsák el a pe­dagógusnap szépségét? •— írja olvasónk. Levele elgondolkodtató. Mert kétségtelen, hogy a gyűjtögető szülő munkakö­zösségek jót akarnak. A gyűjtögetés, a szülőtől-szü- lőig járkálás, üzengetés, a gond, hogy mit is vegyenek az összegyűjtött pénzből nem éppen kellemes elfoglaltság. Csinálják, mert úgy érzik, kötelességük, ha már képvi­selőikké választották őket a többiek. üedig nem kötelesség. Csak rossz, értelmetlen szokás. Elképzelhetetlen, hogy a pedagógus jobban örülne égj' porcelán- figurának, egy vázának, té­rítőnek, vagy bárminek, mint a szeretettel átnyújtott virágcsokornak. Hiszen a pedagógusnapi ajándék úgy­is csak szimbóluma lehet a köszönetnek, amit a fárado­zásért, gondoskodásért, a gyermekünkkel való törődé­sért adhatunk át az év egyetlen napján. Miért le­gyen hát ez a szimbólum éppen egy jénai edény és miért nem néhány szál ró­zsa? Keserű a szülői munka- közösségi tagok szájíze a gyűjtögetéskor, s utána is. ha nem minden anya, apa ért egyet az ajándék kivá­lasztásával. Nem örül a pe­dagógus, mert tudja, hogy pénztárcák nyíltak ki a tiszteletére, s nem egyértel­mű lelkesedéssel. Nem örül a gyerek, aki eleven üzenő­füzetté válik. iy| iért vállaljuk hát még- is, mindannyian? Mert szokás. Pedig másképp, szebben, őszintébben is lehetne. K. Zs.

Next

/
Oldalképek
Tartalom