Pest Megyi Hírlap, 1977. június (21. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-30 / 152. szám

19T7. JÜNIUS 30., CSÜTÖRTÖK nf-oti 'Éjá/j' ~m KTüntm SB^aQESQS Önkéntes tűzoltók kitüntetése Bensőséges ünnepség szín­helye volt a közelmúltban a Tápiószőlősi községi Tanács­háza. Itt gyülekeztek a járás­ból azok az önkéntes tűzol­tók, akik hosszú évek során társadalmi munkában foglal­koztak a tűzvédelem elméle­tével és a gyakorlatban nem­egyszer súlyos tűzeseteket há­rítottak el. Az ünnepi beszéd után Új­vári András megyei tűzoltó­parancsnok meleg szavakkal köszöntötte a megjelenteket és méltatta az önkéntesek ál­dozatos, fáradságot nem isme­rő munkáját. Ismételten rá­irányította a figyelmet a tűz­védelem fontosságára, külö­nösen most, a nyári betakarí­tások idején. Majd kitüntette azokat, akik kimagasló mun­kát végeztek a tűzvédelem­ben. Kaposi István Nagykáta Vizsga — németül Budaörsön a Lenin utcai óvodában 1969 óta, az általá­nos iskolákban pedig 1970 óta tanítanak német nyelvet. Az elmúlt tanévben elért ered­ményről — a Hazafias Nép­front elnöksége rendezésében az 1. számú óvoda épületében, a napokban adtak számot a növendékek. Az elnökség nevében Hauser József nyugalmazott iskola- igazgató köszöntötte a szép számmal megjelent szülőket és a meghívott vendégeket. Külön is üdvözölte a Magyar- országi Német Dolgozók De­mokratikus Szövetségének fő­előadóját: Kiinger Lőrincet. Megnyitó szavaiban többek között szólt arról, hogy alkot­mányunk minden állampol­gár számára biztosítja azt a jogot, hogy anyanyelvén be­széljen, tanuljon és nemzeti­ségi hagyományait ápolja. Nagyközségünk vezetői cél­tudatosan törekednek, arra, hogy Budaörs lakói barátság­ban, egymást megértve élje­nek, dolgozzanak. Kiinger Lőrinc részletesen tájékoztatta a megjelenteket a Szövetség működéséről, az el­Hirek a ráckevei járásból Szigetujíaliui tudósítónk ezen a neten nemcsak a „sá- jat portáján” nezett szét. mi­után beszámolt a laiu ügyes kezű asszonyainak nagy sike- lu kiállításáról, átment Dóm- eodre is. Ott a tanácselnök- kei beszélgetett, akinek az Íróasztala mögötti falon ott lóg a helység 1835-ból szár­mazó címere: szablyát tartó kar, szőlőfürtóktól övezve. Ami azt példázza, hogy a szorgalmas vinceliérkedés meLet t'a' ’falutól a vitézkedés sem állott távoL Bátorságu­kat, kezdeményező készsé­güket mindmáig megőrizték: merészen tervezik községük szebb holnapját, és még szebb holnaputánját. A SZIGETCJFALUI ASSZONYOK MŰVÉSZETE Szigetújfalun, a kézimun­ka-szakkör nagy érdeklődés­sel kísért ruhabemutatóval egybekötött ünnepélyt tartott. A huszonöt tagú szakkör Kiss Józseiné pedagógus kezdemé­nyezésére, még 1973-ban ala­kult, a művelődési házban. Az első évben subakészítéssel, horgolással, kötéssel foglal­koztatta tagjait, majd a veze­tőség határozata értelmében esztendőnként egy-egy tájegy­ség kézimunkamintáit igye­keztek elsajátítani. A matyó- és a kalocsai hímzésminták megismerése és elsajátítása után jövőre Sárköz művésze­tét dolgozzák fel. Minden évben felkeresik az illető táj­egységet és a kirándulások so­rán a helyi anyagokat és asz- szonytársaik tapasztalatait is kamatoztatják. A már hagyományossá vá­ló évzáró kiállítások mellett szerepeltek a Hazafias Nép­front országos kiállításán is. Vezetőjük, Kiss Józsefné az összejövetelek során kulturá­lis fejlődésükről, szórakozá­sukról is gondoskodik. Több esetben tartottak művészeti tárgyú diavetítéses előadáso­kat, irodalmi beszámolókat. Jelenleg tárgyalás folyik a ráckevei Aranykalász Terme­lőszövetkezettel Is. amely a szakkör tagjaival kalocsai hímzésű ajándékzsebkendő­ket szándékozik készíttetni. A szakkör tagjai abban bíz­nak. hogy ez a rövid ismerte­tés hozzájárul ahhoz, hogy kapcsolatot teremtsenek a me­gyei kézimunka-szakkörök tag­jaival. MI ÜJSÄG A DÖMSÖDI STÉGEKEN? A ráckevei Duna-ág utolsó jelentős állomása az ősi tele­pülésű Dömsöd. Rendszeres hajójárat vasúti összeköttetés és kitűnő autósztráda vonz­za a nyári hónapokban első­sorban a Pihenésre, üdülésre váevó fővárosiakat. A felújított tanácsházán Ambrus Péter, a fiatal elnök büszkén mutatja a nagyköz­ség rendezési tervét, melynek középpontjában Dabi-sziget ért eredményekről és a jövő célkitűzéseiről. Meggyőződé­se szerint ez a találkozó is bizonyítja, a nemzetiségi po­litika gyakorlati megvalósu­lását. Ezután az óvodások és iskolások színes műsora követ­kezett. Az óvodások népi gyer­mekjátékokat és dalokat ad­tak elő német nyelven, majd kedves nemzetiségi táncokat mutattak be. Ezután Szakály Mátyásné tanárnő kérdéseire németül feleltek, játéktelefo­non beszélgettek és magas színvonalú beszédkészséggel verseket adtak elő. Lánárt József Budaörs A ceglédi naiv festő A Corvina Kiadó könyvheti újdonságában Mihályfi Ernő: Művészek, barátaim című könyvében az egyik írás Bene­dek Péterről, a Cegléden élő parasztfestőről szól. Képei a nehéz sorsú emberek bölcs de­rűjét, egy letűnt életforma naiv báját tükrözik. A Csalá­di kör, a Festő a mezőn, a Mulató betyárok, az Esti ita­tás, kultúrtörténeti szempont­ból is gazdag, változatos anya­got kínál. Benedek Péter a napokban lesz 88 éves. Reméljük, a közeljövőben megalakul az emlékmúzeuma. Idős napjait megszépíthetnénk azzal, ha városszéli kis házából időn' ként beballaghatna múzeumá­ba, hogy ott gyönyörködhes­sen fiatalkori alkotásaiban, mivel ezek a képek nincsenek birtokában. A ceglédi mú­zeumban több festménye ta­lálható, 6Őt a kecskeméti naiv művészek múzeumaiba is köl­csönzött néhányat. Maczelka Tibor Cegléd Hozzászólás cikkünkhöz A Pest megyi Hírlap június 2-i számában, A Lenin raj dicsérete címmel örömteli cik­ket olvastam a pomázi fi. sz. általános iskola úttörőiről, akik önzetlenül gondját vise­lik egy idős embernek, a 83 éves Sárközy Károlynak. Be­hordják a tüzelőjét, ápolják kertjét. Ügy hiszem, nagyon sokan szívesen értesültünk a gyere­kek megható cselekedetéről. Sok szó esik mostanában ma­gukra maradt idős emberek­ről. S ugyancsak gyakran te­szünk említést gyermekeink­ről, akik többnyire nem olya­nok, mint mi voltunk annak idején. Az ilyen gondolatme­net végső kicsengése rendsze­rint az, hogy „mi különbek voltunk”. Pedig hát ez a pél­da is bizonyítja; a mi fiatal­jaink jó érzésű, becsületes if­jak, csak mi nem mindig vesz- szük észre az ilyen és ehhez hasonló tetteikéi, Csak gratulálni tudok a po­mázi úttörők példamutatásá­hoz! Laukó Zoltán Szentendre Válaszol az illetékes üdülőközponttá történő fej­lesztése áll. Jelenleg is csak­nem négyszáz üdülőház so­rakozik a szigeten, a tanács akár egyhektárnyi területet is szívesen bocsátana társasüdü­lők építésére. A társasüdülők nem lennének kerítéssel el­választva, az egész terület parkosítását az üdülő bizott­ságával karöltve a tanács, részben társadalmi munkával biztosítaná. A fejlesztés első lépéseként a heti vájárokat helyezik át a dabi közipont­ba. A szigeten fiók-postahiva­talt nyitottak és folyamatban van ötszáz pihenőpad kihe­lyezése is. Rövidesen felállít­ják a közlekedésbiztonságot szolgáló KRESZ-táblákat is. A dömsödi horgászparadi- csom súlyos problémája a stégkérdés. A múltban egvre- másra, legtöbbször engedély nélkül építették pár méteres távolságra egymástól a stége­ken a horgászházi kőkat. a leg­elemibb egészségügyi köve­telmények figyelmen kívül ha­gyásával. A tanács most folya­matosan felülvizsgáltatja a stégeket és a szabálytalanul pihelyezetteket lebontatja. Az új rendelkezés szerint száz- méterenként lőhet majd húsz- méteres, egybejáratú stéget éofteni. Dömsödön nyaranta mintegy háromezer üdülő fordul meg. Ellátásukról a földművesszö­vetkezeti egységek hiányta­lanul gondoskodnak, sőt, a nyári idényben három élel­miszerbolt, vasárnap délelőt­tönként is nyitva tart. Asztalos Imre Szigetújfalu Szerkesztői üzenetek K. I., Szentendre: Az illetéke­sektől ígéretet kaptunk, hogy rö­vid időn belül kivizsgálják az ügyet. Mi is kíváncsian várjuk az eredményt, mert mások is szóvá tették a problémát. H. M.-né, Gödöllő: Nem kis meglepetéssel olvastuk sorait. Utá­najárunk a gondoknak. Rövidesen e hasábokon részletesen is beszá­molunk az eredményről. M. M., Dunabogdány. Köszönjük kedves levelét, és gratulálunk az “lért kiváló eredményhez. Ezúton m további sikereket kívánunk. Lapunk június 2-i számában megjelent „Tengelytörés ve­szélyével” cikkünkre a KPM Közúti Igazgatóságának osz­tályvezetőjétől kaptunk vá­laszt. Azt írják, hogy az idei ke­mény és változékony téli idő­járás a közutak burkolatában komoly károsodásokat idézett elő, nemcsak a váci járásban, hanem országosan. A váci üzemmérnökség fokozott erő­vel dolgozik az utak olvadási kárainak helyreállításán. A főútvonalak és magasabb ren­dű utak kikátyúzása után a múlt héten kezdték el a perő- csényi bekötő út rendbehoza­talát. A tél folyamán kiszállított kőanyag a burkolatszélesítési munkák anyaga. A munkákat az üzemmérnökség a harmadik negyedévben kezdi meg, miután az olvadási károkat helyreállították. A Volán 20. számú vállalat főosztályvezetőjétől két vá­laszt is kaptunk. A Pest me­gyei Hírlap június 16-1 szá­mában megjelent „Hajnalban indult a busz” című írására az alábbi tájékoztatást adták. „A cikkben megszólaltatott tanulók utazással kapcsolatos problémáit megvizsgáltuk és megállapítottuk, hogy a Kecs­kemétről közlekedő Gaál Eri­kának késői a 7.35 órás indu­lás. A május 22-én életbelé­pett menetrendben rendsze­resített 7 órás járat beállítá­sával gondja valószínűleg megoldódik. A Törteiről bejá­ró Gyura Erika kora reggeli indulása nem jelenthet gondot, mivel járata 7 órakor indul és 7.30-kor érkezik Nagykőrösre. Hazautazás! lehetősége ugyan korlátozottabb mint társaié, de a meglévő és a műszakok végzéséhez is igazodó 14.34 és 17.35 órás járatok módot ad­nak a tanítás és a szakkör utáni hazautazásra is. A for­galom további növelését az igénybevevők alacsony száma egyébként nem indokolja. Vállalatunk a tanulók szál­lítását kiemelten kezeli és a felmerült igények teljesítésére számos intézkedést tett. A me­gye területén a néhány főből álló tanulócsoportok szállítását megoldottuk. Egy-két tanuló érdekében azonban külön buszt nem indíthatunk.” A másik válasz lapuink jú­nius 2-i számában megjelent: „Megálló kellene” című cikkel kapcsolatos. Az aszódi, lakosok kérelmét a helyszínen kivizsgálták és a következőket válaszolták. „Üj autóbusz-megállóhelyet csak meghatározott közleke­désbiztonsági feltételek betar­tásával lehet létesíteni. Fel­vettük a kapcsolatot és kérel­müket továbbítottuk az aszódi nagyközségi tanácshoz. A helyszínen bizottság hoz majd döntést a megállóhely helyé­re és a betartandó biztonsági feltételekre vonatkozóan. Az intézkedést e döntés alapján tesszük meg.” HELYESBÍTÉS Lapunk június 5-i, vasárnapi számának 5. oldalán „Biztosí­tási hetet rendeznek a nagy- káfcai járásban” címmel egye­bek közt így írtunk egy konk­rét eset, a tavaly decemberi kókai lömegbalese! kapcsán: .. valamennyiük hozzá tar­tozójának az Állami Biztosító nyomban kifizetett 50—50 ezer forintot, az egyik elhunyt csa­ládjának, mert csoportos élet- biztosi fásban is részt vett, to­vábbi 30 erer forintot.” Ezúton szeretnénk elnézést kérni olvasóinktól, hiszen az érintettektől több levelet is kaptunk az írás megjelenése után. Sajnálatos sajtóhiba kö­vetkeztében jelent meg úgy, hogy ötvenezer forintot fizet­tek ki az érdekelteknek: való­jában csak ötezer forintot: ezt az összeget megkapták. Mi­után a CSÉB-nek az elhuny­tak nem voltak tagjai, a biz­tosító ötezer forintnál többet nem fizethetett ki. HETI FILMJEGYZET Felragyog tiszta, szép fényű csillag Igor Kosztyalevszkij (Amenykov) a Felragyog tiszta, szép fényű csillag című szovjet filmben. Egy Puskin-verssor (a Csaa- dajevhez című költeményből) adja ennek a kétrészes, szí­nes szovjet történelmi filmnek a címét. Témája pedig az ál­talában dekabrista felkelés néven ismert cárellenes össze­esküvés. Az időpont 1825 decembere. Ekkor zajlott le az a megmoz­dulás, melyet nemesi — sőt: főnemesi — származású fér­fiak szerveztek. Az események ismerősek a történelemből: a felkelés elbukott és I. Miklós cár kíméletlenül bánt el a résztvevőkkel. Sokukat kivé­geztette, még többen pedig szi­bériai száműzetésbe mentek. A film tulajdonképpen e szám- űzöttek sorsára koncentrál, mégpedig úgy, hogy három is­mert nemesi felkelő, s az ő fe­leségeik állnak a középpont­ban. Érdekes nézőpont, s a ren­dező, Vlagyimir Motil jól ta­lál rá arra a nagyon figyelem­re méltó gondolatsorra, amely ebből az alapötletből kifejt­hető. Motilt az érdekli első­sorban, hogy ezek a magas rangú, előkelő származású és gazdag emberek miért válasz­tották a cárellenes felkelés út­ját, holott osztályhelyzetüknél fogva annak a társadalomnak a csúcsán állottak, amelynek rendje ellen lázadtak. Már maga ez is izgalmas elemzé­sekre ad módot. Megismerke­dünk az események hátteré­vel, a mozgatórugókkal, de mindez csak annyi helyet fog­lal el a filmben, amennyi a cselekmény megértéséhez ép­pen kell. A fontosabb a há­rom család bemutatása, vala­mint annak a folyamatnak az ábrázolása, amelynek során az elkényeztetett, jómódban élő asszonyok vállalják férjük sorsát, s velük mennek a száműzetésbe. Jól egyénített figura ez a három házaspár. Volkonszkij herceg, a már nem fiatal férfi szinte bujkálni kényszerül szép, fiatal felesége elől, mert nem akarja, hogy az megtud­ja, férje milyen veszedelmes szervezkedésben vesz részt. A szép Volkonszkaja hercegnő viszont — noha éppen kisfia született — a herceg száműze­tésekor férje akaratával is szembeszállva követi őt Szibé­riába. A másik hősnő, Trubec- kaja hercegnő, ugyanígy vál­lalja férje sorsát. A harmadik hősnő, Polina Annyenkova, magánál a cárnál jelenti be szándékát: bár ő maga francia származású, s nem hazája Oroszország, mégis férjével, Annyenkov gárdista főhad­naggyal tart a száműzetésbe. Szép, érzelmekben gazdag, gondolatokban sem szűkölkö­dő film ez. Igen rangos színé­szi gárda játszik benne; a Trubeckoj házaspárt például Irina Kupcsenko és Alekszej Batalov, Volkonszkijékat Na- talja Bondarcsuk és Oleg Sztrizsenov, az Annyekov párt pedig a lengyel Ewa Sikulsz- ka és Igor Kosztyalevszkij alakítja. Fontos szerepet ját­szik (egy vidéki főkormány­zót) Innokentyij Szmoktu- novszkij. Talán egyetlen kifo­gást emelhetünk Motil rende­zővel szemben: kissé bő lére eresztette itt-ott a filmet. Szabálytalan szabályos Erről az amerikai filmvíg­játékról (melyet talán inkább burfeszknek kellene nevez­nünk) tulajdonképpen kétféle, egymással homlokegyenest el­lenkező kritikát lehetne írni. A vélemény előjelét az dönte­né el, hogy kedveljük-e a már-már a bárgyúságig egy­ügyű komikus hősöket, akik­nek humora maximálisan ad­dig terjed, hogy bandzsítanak és legfeljebb háromfajta gri­maszt tudnak vágni, vagy a humornak ettől a gyermeteg válfajától kiütéseket kapunk. Az első esetben azt monda­nánk, hogy Jerry Lewis, a film főszereplője, aki egy kórházi műtőszolgát játszik, tulajdonképpen egy igen régi filmműfajt, a vad tempójú, egymás sarkára hágó gegzuha- tagból összeállított burleszket támasztja fel ebben a filmjé­ben (és még sok hasonlóban). Sennet, Chaplin, Keaton és a többiek filmjei az őskorban, a század elején a tökéletességig kimunkálták a műfajt, de az­óta — bár az ötleteikből még ma is él a film víg játék — maga a burleszk feledésbe merült, vagy csak igen ritkán bukkan fel újra. Lewis tehát tudatosan rehabilitálja a mű­fajt, ^nevettetni akar, ötletet ötletre akar halmozni, s mind­ezt nem a filozofikus mélysé­gű humor igényével teszi, ha­nem megelégszik a felszínnel, a csiklandozással, a nevetőiz­mok állandó mozgatásával. A második esetben viszont azt mondanánk, hogy ez a Jerry Lewis a legrosszabb faj­ta, a legigénytelenebb nevel­tetést képviseli, azt az ameri­kai blődlit, amely éppen szín- vonaltalansága miatt veszé­lyes, két okból is. Először: mert a leginfantilisebb közön­ségrétegnek szól, annak igé­nyeit elégíti ki, s a világon semmiféle szellemi erőfeszí­tésre nem készteti a nézőt; másodszor: mert saját igényte­lenségével mintegy újra ter­meli e közönségréteg igényte­lenségét. Az ellentétéi vélemények­ben sok igazság van, de telje­sen igaza alighanem egyik tá­bornak sincsen. Inkább úgy fogalmazhatjuk meg vélemé­nyünket, hogy a Szabálytalan szabályos a filmhumornak egy sajátos válfaját képviseli, s pontosan annyinak kell tekin­teni, amennyi: másfél órás bo­londságnak. Hotel Pacifi r Janusz Majewski lengyel rendezőt több filmjéből ismer­jük nálunk is. Most vetített al­kotása sajnos nem sorolható a legjobb munkái közé. Azon túl, hogy emlékeztet egy ré­gebbi amerikai filmre (Ed Martin, a pincérfiú), témája sem, figurái sem érdekesek. Jószerivel csak a harmincas éveket pontosan felidéző lég­köre dicsérhető a filmnek. Takács István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom