Pest Megyi Hírlap, 1977. június (21. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-29 / 151. szám

MARXISTA KÖZÉPISKOLA Sikeres évzáró Túrán HUSZONNYOLC BIZONYÍTVÁNY IV. ÉVFOLYAM, 151. SZÁM f 1977. Jt'XIUS 29., SZERDA Példamutató szervezéssel Szakosítóit tehenészeti telepet épít a tangazdaság Nem vártak kivitelezőre Az 1976—77-es oktatási év­ben az ötödik sikeres marxis­ta középiskolai tanfolyamot fejezték be Túrán, a járási pártbizottság irányításával. Az idei tanévben harmincegyen indultak neki a nagy feladat­nak, és mindössze hárman morzsolódtak le. A félévi, és az év végi beszámoló kötelezett­ségének huszonnyolcán tettek eleget. A beszámoló tapasztalatai bizonyítják, hogy a hallgatók nem csak könyvízűen foglal­koztak a tananyaggal, hanem sok gyakorlati tapasztalattal egészítették ki az elméleti is­mereteket. Erre különben sok lehetőséget biztosítottak a hallgatók munkahelyei, a Gal- gamenti Rákóczi Termelőszö­vetkezet, a Galgavidéki ÁFÉSZ és az általános iskola is, ahol eleven, pezsgő gazdasági és pártélet zajlik. A bizonyítványokat a ter­melőszövetkezet galgahévízi víztározójánál osztották ki ün­nepélyesen, ahol Takács Pál osztályvezető tanár értékelte a tanévet, majd Szilágyi Pé­ter; a nagyközségi pártbizott­ság titkára adta át a tanul­Az ikladi Galgaparti Mező- gazdasági Termelőszövetkezet termelésének 27 százaléka ki­egészítő tevékenység. Nem­csak az anyagiak miatt, dol­gozóik folyamatos foglalkozta­tása érdekében is szükséges a melléküzem. így rossz időben és télen sem maradnak munka nélkül, a foglalkoztatottság egész évben százszázalékos. Az üzemek megrendelőinek száma százon felül van. A gu­miüzem a többi között a Vegyiek, a kosárfonó részleg, a VBKM és az Egyesült Izzó részére dolgozik. A faüzem­ben gyártott rakodólapok hat­van százalékát a hatvani kon­zervgyárnak szállítják. A la­katosüzem tárolóállványait és ruhafogasait a Ferroglóbus, a Bútorért és a Csepel Autó­gyár vásárolja. Vevőik elégedettek a minő­séggel, ezt bizonyítja, hogy még sosem volt reklamáció, és megrendelésben sincs hiány. Olyan azonban már előfor­dult, hogy kapacitáshiány miatt kellett lemondani szer­ződést. Isaszeg szélén, csupavirág kert közepén áll egy kis ház. A pirosló paradicsom- és sár­ga paprikabokrok között ka­pál Reitmajer József és sza­pora beszédű felesége. Köszönésemre mindketten felém fordulnak és sietnek aj­tót nyitni. Reitmajer Józsefné ajka szíves szóval, arca ked­ves mosollyal invitál a házba. Férje csendesen nyújtja jobb­ját. Akaratlanul vizsgálni kezdem a fáradt mozgású férfi kezét. Tenyerén a vas­tag klóréig, az ujjakon találha­tó bütykök a múlt évek nehéz munkájáról árulkodnak. Ez a kéz szorítani, markolni, sújta­ni, gabonakévéket cséplődob­ba vetni, asztagot rakni, követ törni, új világot építeni is ké­pes, milliónyi társának kezé­vel együtt, de hogyan képes arra, amiért keresem: fába vésni mindazt, amit átélt, ki­faragni a világot olyannak, amilyennek látja, az életet olyannak, amilyennek élte és éli? Nem játékból! Apró szobrok sokasága vall a megtett éle tótról. A gyer­mekét magához ölelő asszony­ban minden bizonnyal az anyját látta, amint apró véső­vel formálta az eres fát. A kenyérsütő nő is az édesanyja lehetett, amikor a somogyi falu kicsiny házának végébe épített izzó kemencébe sütés­re vetette be a mindennapit, s ünnepek előtt a gyerekek csemegéjét, a vakarcsot meg a lángost. Az édesanyja százszor meg­formált alakja mellett a régi paraszti munkát idéző szobrok sorakoznak: Kaszátverő pa­raszt, Kubikos, Kertmunkás, mányok befejezését igazoló bi­zonyítványokat. Ezután egy kis közös erdei barangolás után előkerült a táskákból a finom hazai és néhány perc múlva már illatos szalonna­zsír öntözte a hagymával dú­san megrakott hazai kenye­ret. Hatszáz köbméterre! több víz A Pest megyei Víz- és Csa­tornamű Vállalat péceli üzem- mérnökségén alig több mint tí­zen dolgoznak. Brigádjuk te­vékenyen kiveszi részét a köz­ség szépítéséből is, szorgos szereplői a társadalmi munka­akcióknak. A Szemere Pál bri­gád jó munkája jutalmául el­nyerte a vállalat kiváló bri­gádja kitüntető címet. Az üzemmérnökség dolgozói még az idén két új kutat kap­csolnak be a péceli vízháló­zatba. Várható teljesítményük­kel — 500—600 köbméter — elérhetik, hogy naponta 3 ezer köbméter vizet kapjon a köz­ség lakossága. Nemcsak a munkáról gon­doskodnak a szövetkezetben, a dolgozók szociális ellá­tottságára is nagy gondot fordítanak. Akárcsak az ipari vállalatok­nál, itt is szabad szombatot tartanak kéthetenként, mun­karuhát, védőfelszerelést ad­nak dolgozóiknak, négy feke­te-fehér öltözővel rendelkez­nek, s ezeket — használják is. Jelentkezési határidő: július 15. A szülők figyelmébe A járási-városi egészség- ügyi osztálytól kapott tájékoz­tatás szerint, azoknak a gö­döllői szülőknek, akik gyer­meküket az idén, szeptember elsejétől bölcsődében kíván­ják elhelyezni, jelentkezési kérelmüket legkésőbb július 15-éig kell beadniuk az osz­tályra. Július 15-e után érkező ké­relmeket csak 1978-ra tud­nak előjegyezni. A juhász. Egy másik polcon megjelenik a történelem: Pe­tőfi, Döbrögi, Ludas Matyi, Csendőrök; Aratósztrájk. A komor szobrokat a népélet vidám jelenetei váltják: Őt li­ter után hazafelé, Disznótor, Meny asszony tánc, Pletykáló asszonyok. Ki tudná felsorolni mind­azt, ami egy egész lakást be­tölt? — és azokat a szobrokat, amelyek más lakásokat, köz­hivatalokat, irodákat díszíte­nek? — Amerikában, Ausztráliá­ban is van már szobor a fér­jemtől — mondja Reitmajer Józsefné. — Nemcsak ott! A helyi pártszervezetben, művelődési házban, a járási hivatalban, az aszódi múzeumban és sok­sok magánosnál — szól közbe a férje. — Mindig attól féltem — folytatja —, hogy a gyerekeim sorsa is olyan nyomorult lesz, mint az enyém. Apám bőr- gvári munkásként kereste a család kenyerét. Korán meg­betegedett. A bőr cserzése a vele dolgozó ember bőrét, tü­dejét sem kíméli. Alig múl­tam tízéves, amikor faragni kezdtem. Nem szobrokat, ha­nem gyerekjátékokat, amelye­ket anyám hordott a közeli városka piacára. Az ő kosará­ban nem a híres somogyi gyü­mölcs kínálta magát, hanem Egyetemisták a városbeli építkezéseken Két turnusban — július 3- tól 30-ig dolgoznak a Gödöllői Agrártudományi Egyetem épí­tőtáboraiban a diákok. A gö­döllői munkahelyeken — a IpÁÉV építkezésein — az ag- ráros egyetemistákon kívül az idén is sok külföldi diák vesz részt. Húsz-húsz fős kaunasi, rigai, omszki, olstyni csoport érkezik, Varsóból tízen jön­nek. Gödöllőről összesen ki- lencvenen utaznak a lettor­szági, a litvániai, a szibériai és a lengyelországi építőtá­borokba. A József Attila Tudomány- egyetemmel fennálló munka- kapcsolatok is gyümölcsö­zőek, Szegedről ötvenheten je­lentkeztek a gödöllői tábo­rokba. Galgakévíziek az óvodáért A galgahévízi óvodások szü­lei és nagyszülei elvállalták, hogy szabad szombatjaikon, vasárnapokon felállítják az óvoda vaskerítését. Eddig ti­zenöt apa és nagyapa vette ki részét a munkából, s össze­sen több mint négyszáz mun­kaórát fordítottak az alap ki­ásására és a betonozásra. Az új kerítésre már nagy szük­sége volt az óvodának: köz­vetlen mellette vezet el a műút. az én játékaim: csiga, pincike, spárgán ugráló bohóc és egye­bek. — Volt Marcaliban egy játékkereskedő, aki anyámat feljelentette. Annak a keres­kedőnek sem főtt mindennap húsleves a fazekában. Nyomo­rultan élt ő is. Akkor még nem ünnepelték ajándékok osztogatásával a gyerekek név­napját, születésnapját. Zsír is ritkán került a kenyérre. Csak olyan békazsírosan ettünk: vízbe mártott kenyeret. A fő­jegyző úr a bejelentésre meg­szüntette a konkurrenciát. — Kisbojtár lettem. Éltem a többi szegény gyerek életét. Szegényen nősültem, ám a gó­lya is olyan, hogy szívesebben száll a szegények házára, mint a gazdagokéra, öt gyerekünk született. Ennyi éhes szájnak kenyeret adni mindig egész ember kellett. Én bizony el­felejtettem a mindennapos robotban a gyerekkori kedv­telést, a faragást. Parasztszekér Csak 1973-ben, hatvanéves korában kezdett ismét farag­ni, és öt év alatt több száz szobor került ki a kezéből. — Soha nem goridoltam ar­ra, hogy másnak is tetszik amit csinálok. Kezembe ve­szek egy darab fát. Forga­tom, aztán előveszem a kést Tapasztalatcserére szólt a meghívó: az Agrártudományi Egyetem tangazdasága küldte az EGE, vagyis az Egyszerű Gazdasági Együttműködés tag­jainak, a bagi, a vérségi, a galgamácsai és a kartali ter­melőszövetkezeteknek. A téma közérdekű: a szakosított szarvasmarhatelepek építése. Nem véletlen, hogy éppen ezeket a gazdaságokat invitál­ták, s az sem, hogy a Szilas- menti Egyesült Termelőszö­vetkezet elnöke, főállattenyész­tője és párttitkára is ott ült a többi szövetkezet tisztségvi­selőivel, vezetőivel együtt: a és faragni kezdek. Isaszegre álmodom az elhagyott Mar­calit, az otthagyott ismerősö­ket és mintázom őket. Látja ezt a szekeret? Az uradal­makban használtak ilyeneket. Négy ökör húzta a mozgó szénakazlat. Reitmajer József máris sze­di szét az asztalra állított so­mogyi parasztszekeret. Miki­den darabját külön bemutat­ja, és minden darabról van mondanivalója. A vendégoi- d.al, a magasítható saroglya, a kocsit hosszabbító rudak év­századok alatt formálódtak ilyenné. Semmi fölösleges, minden célszerű, hasznos, akár a paraszti élet. Sokat be­szél az alkotó a somogyi sze­kérről, mert ez a legkedve­sebb munkája. A szekér bak­ján ülő kocsis testtartása, s arca az egykori faragóra ha­sonlít. Lehet, hogy önmagát ál­modta Reitmajer József a négyökrös szekér tulajdono­sának. Vágya, álma mi lehe­tett az egykori cselédnek? Aztáp másik szobrot mu­tat. A faragó ember szobrát, önmaga) hasonmását. — Sokan kíváncsiak rám. Jönnek látogatók közeli és távoli vidékekről. Köszönő, elismerő leveleket mutat. — Legutóbb a Szovjet Kul­túra és Tudomány Házában mutatták be néhány faragá­tangazdasághoz hasonlóan va­lamennyien építeni szeretné­nek, vagy már építenek. Hogyan? S hogy ezúttal volt miről beszélni, akadt mit mutogatni, arról Tábik Ferenc, a tangaz­daság pártbizottságának titká­ra számolt be: — Nagygombosi kerületünk­be hívtuk a vendégeket. Itt építjük a szakosított szarvas­marhatelepet. A félkész épü­leteken kívül bemutathattuk a már befejezett gépszínt, az 5 ezer köbméteres silótárolót, a 150 köbméteres víztornyot, s az 1200 méternyi portala- nított bekötő utat. Amíg azon­ban idáig jutottunk, sok fel­adatot kellett megoldani. A történet egésze jól pél­dázza a céltudatos, a jó kez­deményezéseken és hasznos öt­leteken alapuló módszereket. A tangazdaságban 1975 novem­berében szerettek volna hoz­zálátni az akkor még 624 fé­rőhelyesre tervezett telep épí­téséhez. A tervek elkészítésé­re azonban — ahogy az nem­ritkán lenni szokott — senki sem'vállalkozott. Egy évig vár­tak, majd megelégelve a dol­got, nekiláttak; saját terve­zőiket — Soltai Sándort és Nagy Miklóst — bízva meg a munkával. Az építkezés még a tervek elkészülte előtt meg­kezdődött, s azóta is folyama­tosan dolgoznak; részletek­ben készül a telep, az éppen szükséges tervek mindig ren­delkezésre állnak. Hogy koc­kázatos volt így belekezdeni? Feltétlenül. De idézhetjük a közmondást: kockázat nélkül nincs győzelem. Az első teendők között sze­repelt a víz- és villanyvezeték megépítése, az utak elkészíté­somat, és az NDK-beli Suhl megyében. De láthatták alko­tásaimat Veresegyházon, Szá­dén, Hévízgyörkön, Bagón. Kár, hogy csak ennyi he­lyen és nem minden - községé­ben a járásnak. De hát a ki­állítások szervezése, rendezése nem a faragó dolga. Beszélgetésünk alatt félho­mályba borul a szoba. Vihar készül. Már esőcseppek ko­pognak a cserepeken, a szom­jas, szürke föld lassan feke- tedni kezd. Apja fia — A legkisebb fiam most végezte el az általános iskola nyolcadik osztályát Osztály- főnöke megkeresett. A kezét dicsérte a kölyöknek, a fantá­ziáját, rajzkészségét. Arra biztatott, taníttassam. Legyen szobrász. Ennek semmi aka­dálya nem lenne. Csak hát a gyerek nem akarja! Stílbútor- asztalos lesz. Legyen. A fához ott is közel kerül. De tudja, akit egyszer a fa megfogott, a faragás szenvedélye elka­pott, az arról . soha nem tud lemondani. Itt ez a Dózsa... ez meg a sebesült Dózsa. Nézerft a két szobrot. Mind­két szobor megragadja, aki a kezébe veszi. — A gyerek munkái. Dózsa a példaképe Nem is farag mást, csak Dó­zsát. Reitmajer József szeme be­párásodik. — Apja fia — mondja. Ügy érzem, rábólinthatok. és a gyerek munkái láttán én is abban reménvkedhetem. amit az apa az előbb mon­dott: akit egyszer a fa megfo­gott, azt többé nem ereszti. Fercsik Mihály se; hogy a gépek zavartalanul közlekedhessenek. Az építő­ipari és szakipari munkákat a gazdaság saját részlege, a nagygombosi építési kerület 126 dolgozója végzi. Társadalmi munkában kiveszi részét az építkezésből a tangazdaság piinden dolgozója, sokat mun­kálkodtak az AGROKOMP- LEX rendszerű istállók alap­jainak megépítésénél. Mit? Közben az eredeti elképzelé­sek módosultak. A gazdaság az idén lehetőséget kapott, hogy Kanadából 660 Holstein- friz üszőt vásároljon. Tavaly a keresztezéshez is hozzá­kezdtek, a magyartarka és a Holstein-friz keverék is az új telep benépesítésére szolgál. Mind az 1100 férőhelyre —ez ugyanis a végleges méret. A befejezés időpontja 1978. ok­tóber 30. lett volna, ám az el­ső importszállítmány máris megérkezett, a másodikat pe­dig szeptemberre várják. Siet­ni kell tehát — sietnek is. Az idén el kell készülniük a há­rom 208 férőhelyes istállóval, a vázak már állnak. Az év vé­géré szeretnék átadni az elle­tő- és elkülönítő istállót, a bor- júnevelőt és a fejőházat is. Bár addig még fél év van hátra, érdemes már most kép­zeletben-bepillantani az utób­biba. Az eredeti tervek szerint Alfa-laval fejő- és a jászberé­nyi Lehel Hűtőgépgyár hűtő- berendezése került volna a fe­jőházba. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium javaslatára azonban a gazda­ság vezetői mást választottak. Európában elsőnek amerikai Bou—Matic komplett fejőbe­rendezést vásárolnak, amely­nek szerves része 3. egyenként 8 ezer literes hűtőtartály is. Az ára 5 és fél millió forint, s a korszerű berendezés mű­ködtetéséhez mindössze egy elektroműszerész kell; ő ellen­őrzi és irányítja az elektro­nikus programvezérlésű masi­nát. Az egész telepre a nagy termelékenység lesz a jellem­ző, a tervek szerint 1100 szarvasmarhát 36 ember gon­doz majd. Mennyiért? A 624 férőhelyes telep költ­sége 48 és fél millió forint. Sa­ját alapokból 26 millió forint jut, az állami támogatás össze­ge 17,5 millió forint, a célcso­portos beruházásban épült vil­lanyvezetékre és bekötő útra 5 millió forintot kaptak az álla­mi költségvetésből. A bővítés költsége nem arányos, hiszen a járulékos építmények több­sége a további két istállót is kiszolgálja. Így erre 25 millió forint kell. A tapasztalatcserén élénken érdeklődtek a vendégek a sza­badtartás jellemzőiről is. A híg trágya kezelése ugyanis gondos — közegészségügyi szempontokra figyelemmel lé­vő — tervezést igényel. A nagygombosi telep szerencsés helyen fekszik, s így a trágya egy domboldal természetes lejtésén futhat le a völgybe, ahol a tervezett 40 hektárnyi erdő használja fel természetes tápanyagként. Nem mellékes az sem, hogy mit várnak az új teleptől a gazdaságban. Az első teljes évben 4600 literes tejhozamot terveznek, s ha számításaik be­válnak. nagyban hozzájárul­nak a gazdaságpolitikai célki­tűzések eléréséhez. ' A tapasztalatcsere tehát a termelőszövetkezetek építke­zéseinél is felhasználható ta­nulságokkal szolgált. G. Z. KIEGÉSZÍTŐ TEVÉKENYSÉG Foglalkoztatottság egész évben AZ IKLADIAK PÉLDÁJA Állandóan ellenőrzik Csaknem százféle gyógynövényből készítenek illóolajakat, különböző kivonatokat Kerepesen, a Szilasmenti Egyesült Tsz- ben, ahol a már gyártott növényi párlatokat is állandóan el­lenőrzik. Orosz Jánosné vákuumdesztillátor segítségével hajt végre kísérletet. Ifj. Fekete József felvétele Amilyennek látja Életéről vall a fafaragó Sokfelé volt kiállítása L t k

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom