Pest Megyi Hírlap, 1977. június (21. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-28 / 150. szám

Műszakonként kétszáz torta A Pest megyei Vendéglátóipari Vállalat 519. számú, monori cukrászüzemében naponta körülbelül 20 ezer darab süteményt készítenek, részint a járás, részint a járáson kívül eső települések ellátására. Az üzemben műszakonként kétszáz torta is készül. Képünkön: Szalai Julianna és Pacsirta György- né munka közben. Ifj. Fekete József felvétele A PALY A SZÉLÉRŐL Csak huszonnyolc percig játszottak Nem használt az intelem, a kartali szurkolók ismét itta­san érkeztek Monorra: előre ittak a medve bőrére, hiszen csapatuknak — szerencsés esetben — még a döntetlen is jó lett válnia. Hajdú Pál kartali szurkoló azonban a 28. percben, egy óvatlan pillanatban beszaladt a pályára, és kétszer megütöt­te a partjelzőt, mert ítéletével nem értett egyet. A játékve­zető, mit tehetett egyebet, hármas sípszóval véget vetett a Kartal—Ceglédbercel osztá­lyozó labdarúgó-mérkőzésnek. A találkozó lefújása után a kartaliak botrányt provokál­tak, az autóbuszok körül nagy verekedés támadt, végül az egyik katonai alakulat kiska- tonái teremtettek rendet, a mentőket is ki kellett hívni. A mérkőzés a 28. percig sportszerűen zajlott lé, a pá­lyán rend és fegyelem ural­kodott, Angyal játékvezető határozott volt, nem lehetett panasz működésére. Az eltelt idő alatt változa­tos, de csapkodó játék folyt, inikább a berceliek küzdöttek tudatosabban, , helyzetük is akadt, de — idegességükben — elügyetlenkedték vala­mennyit. A rendezők? Kétségtelen, volt belőlük elég, - de fűtötte őket a gyözniakarás, nemigen törődnek feladatukkal. Hiá­ba hívtuk fel a figyelmet a Tápióság—Kartal mérkőzés tapasztalataira, a megyei lab­darúgó-szövetség nem vette őket komolyan, nem tett in­tézkedést biztonságosabb rendszabályokra. Marad a döntés a Tápióság —Ceglédbercel mérkőzésre. Reméljük, sportszerű kere­tek között, megfelelő megelő­ző intézkedések biztosítják majd a reális feltételeket, a pályán és a pályán kívűi, a nézőtéren is. Hörömpő Jenő A PEST M E G Y E.l H I R L A«P KÜLÖNKIADÁSA. XIX. ÉVFOLYAM, 150. SZÁM 1977. JÜNIUS 28.. KEDD Gyakran, szigorúan A hibák kijavítása a lakosság érdeke Egy ellenőrzés tapasztalatai — A tanács, mint elsőfokú kereskedelmi hatóság, minden évben végrehajtó bizottsági ülésen tárgyalja meg a keres­kedelem helyzetét, illetve rend­szeresen ellenőrzi a fogyasztók érdekében szükségessé vált in­tézkedések végrehajtását, mondja Klein György, a Gom­ba Községi Közös Tanács vb- titkára, miközben néhány pa­pírlapot tesz maga elé. — A mostani ellenőrzés szerepel ugyan az első féléves munka­tervünkben, de egyébként programon kívül is gyakran megvizsgáljuk három közsé­günk, Gomba, Bénye, Káva ke­reskedelmi egységeinek tevé­kenységét, főleg, ha a lakos­ság bejelentései indokolják. Belül rend, kívül gaz A legutóbbi árellenőrzésre mi is elkísértük a gombai vb-tit- kárt és Kalmár Jánosnét, a bényei, valamint kávai tanácsi kirendeltség vezetőjét, aki je­lenleg a katonai szolgálatra be­vonult kereskedelmi ügyinté­zőt is helyettesíti. — A mostani vizsgálat nem szűkül le a január 10-én bekö­vetkezett árváltozások végre­hajtásának ellenőrzésére, ha­nem afelől is érdeklődünk, megfelelő-e a gyermekruházati cikkek választéka, a lakosság hússal, húsfélékkel, valamint zöldséggel, gyümölccsel való ellátása. Megnézzük, nem lé- pik-e túl a maximált árakat? Utunk a tanácsházáról, elő­ször az új gombai ABC áru­házba vezetett. Az üzlet a Monorvidéki Áfész hálózatában a 301. számqj viseli. Az ellen­őrzés résztvevői megszemlélték a polcok választékát, néhány Itt a piros! Hol a piros? 1 Sátrak, körhinták, céllövölde Újra kelendő a mézeskalács és a tükrös szív hagyományos búcsúkat, vásá­rokat, minden évben eljövünk Ecserre is — mondja az egyik sátorban Bartha Károlyné. Az ízlésesen csomagolt cu­korkák között mézeskalács­huszárok, tükrös szívek kelle­tik magukat. — Viszik-e a tükrös szíve­ket? — Most már igen — vála­szolja. — Divat lett a régiség­gyűjtés, s e változással ki­csit a régi szokásokat, hagyo­mányokat is felelevenítik az emberek. Mind többen ajándé­koznak tükrös szívet is. Lám esaik! Harsog a hangszóró Magasban pörög a körhinta, forog az óriáskerék. Divatos hazai és külföldi slágereket harsog a hangszóró. A térnyi széles Széchenyi utca teljes hosszában ember ember hátán. Az út mentén, a házak előtt személygépkocsik sokasága. Az utcát szegélyező házak lakói, a hazalátogatott rokon­sággal, a kiskapukban üldögél­nek, nézelődnek. A 74 éves Szlifka Mihályné ezt mondja: , — Ilyen nagy búcsú még soha sem volt Ecseren. Szép az idő is, a hatalmas fák ár­nyékában kellemes sétálni, né­zelődni. — Maga is kimegy a sátrak közé? — Itt van előttünk a búcsú, persze, hogy kimegyek. Szép fonott kosarakat láttam, kivá­lasztok egyet magamnak. , Az utcára lépő férj is végig­méri a sokadalmat: — Hiányoznak a hajóhinták — mondja, de a felesége le­inti: — Nincs hajóhinta, igaz, de van más, amit villany hajt, ami régen nem volt! Van, bizony! Például libegő üléses körhintaszerűség, amely vízszintes helyzetből, néhány másodperc alatt legalább Negyvenöt fokot billenve for­gatja az izgalmat kereső ven­dégsereget. A hangszórókból most spa­nyol, dél-amerikai dallamok szállnak messze, keveredve az óriáskerék, a körhinták ko- lomp-, csengő- és szirénahang­jaival, melyek egy-egy menet végét, illetve az újabb indu­lását jelzik. Hasonló a hajdaniakhoz és mégis mennyire különbözik tőlük ez a mostani búcsú. A hangulat, a jókedv ugyan ha­misítatlan, de hol van a színes ecseri népviselet ma már? Vi­szont itt sétálnak a fiatalok, bemutatva a jelen divatját, farmernadrágba, szoknyába, színes trikóba, garbóba öltözve. Dobozdobálók Ismétlődő csörömpölés. No, lám, az újdonságokat felsorol­va, majd elfelejtettük bemu­tatni a dóbozdobálót. Tíz bá­dogdoboz, gúlaszerűen egy­másra állítva, azt kell valami­féle rongylabdával úgy megcé­lozni, hogy minél kevesebb, le­hetőleg egyetlen doboz se ma­radjon állva. Megvetőleg nyilatkoznak ró­la az éppen odalépő fiatalok, aztán kedvet kapnak ők is a dobáláshoz. Beesteledik. Lámpák, színes égők gyúlnak a sátrakban. Töb­ben a művelődési ház felé in­dulnak: kezdődik a búcsúi bál Jandó István árut külön is szemügyre vet­tek. — Az új árakat jól látható­an tüntették fel, ami feltétle­nül dicséretet érdemel, hiszen a csomagoláson még szinte mindenütt a régi árak szere­pelnek, a változást egyenként, kézírással kellett jelölni, ami nem kis munka. Kalmár Jánosné elégedett volt a műszaki cikkek válasz­tékával is. Négy fajta televízió kapható, közülük kettő a hor­dozható típusok családjába tar­tozik. Az eladótér nagysága megfelelő, lehetőség van az 1-es és a 2-es csatorna kipróbálá­sára, bár nincs szakképzett műszerész, de az eladók meg­felelő gyakorlattal rendelkez­nek. — Milyen a gyermekruhá­zati cikkek ellátása? — A lehetőségekhez képest jó, válogathatnak a kismamák a sok apró holmi között. Erdélyi Lajosné üzletvezető a húsellátásra panaszkodott. — Hiányos a húskészítmé­nyek választéka, rendszerint kevesebb húst kapunk, mint amennyit rendelünk, s az is három nap alatt elfogy. Utána egész héten üresek a pultok és a hűtő. Az új ABC-áruházban a rendre és a tisztaságra nem lehet panasz, de a háta mögötti területet felverte a gaz, ottfe­lejtett bitumenes hordó olvadt a napon, s a raktárhoz vezető híd sem elég széles, betonozni kell, mert máris több áruszál­lító teherautó csúszott az árok­ba, amelyet az üzlet „ jellege miatt, egyébként is le kellene fedni. — Megállapításainkat rög­zítettük a vásárlók könyvében is — mondta Klein György. — A Monorvidéki Áfész-t azon­ban levélben is értesítjük ta­pasztalatainkról, és felszólít­juk, hogy javítsa ki a hibákat. A MÉK 126. számú zöldség­boltjában gyorsan végeztek az ellenőrök: a választékkal, az árakkal és a kiszolgálással elé­gedettek voltak, de sürgősen szükség van egy szellőzőberen­dezésre és különálló göngyö­legraktárra. A Tünde nem tündököl A zöldségbolttal szemközti Tünde presszóba nem volt könnyű bejutnunk: az előtte levő parkoló alatti emésztőgöd­röt felnyitották, hatalmas föld­kupac díszelgett a presszó be­járati ajtajának közelében. Odabent, a kora délutáni órák ellenére, a forgalom kö­zepes volt, a hangulat a jó­kedvnél emelkedettebb, a lát­vány elszomorító. Az asztalok előtt, az ajtó mellett alumínium söröshordók hevertek, a hajdan virágokat nevelő, ízléses térválasztó be­tonteknő földje alig látszott a csikkektől. A lámpaburák hiá­nyoztak: leütötték vagy bizton­sági okokból előrelátóan lesze­relték, ki tudja? A gombai presszóban nem megy esemény­számba egy-két pofon elcsatta- nása vagy kisebb verekedés... Asztalt, széket kerestünk, amely csak kevéssé ragadt a sörtől, illetve amelyre látszó­lag nyugodtan leülhettünk, mert nem billegett a lába, nem hiányzott a háttámlája és ülő­kéje. Az üzletvezető készséges volt. — Mikor takarítottak itt utoljára? — kérdezte Klein György. — Reggel. A vb-titkár fejcsóválva mu­tatta az itt is, ott is heverő, lát­hatóan több napos csikkeket, az asztalokra száradt korsónyo­mokat, az elszürkült fehér mo­zaikkockákat, a mosatlan füg­gönyt. — Így nem lenne szabad kinyitnia. Odébb akartam húzni a szé­kem, s majdnem átestem az asztalon: az ülőke a kezemben maradt; a rögzí t őcsa varokra valakinek nyilván szüksége volt. A körülményekért, természe­tesen, nemcsak az üzlet dolgo­zói felelősek: az Áfész nem gondoskodott megfelelő raktár- helyiségről, az ellenőrzések fe­lületesek. Gyors intézkedés Visszatértünk a tanácsházá­ra: — Azonnal levelet írunk az Áfész-nék, hogy aimany- nyiben hat napom belül nem szünteti mag az áldatlan állapotokat, a KÖJÁL-lal ide­iglenesen bezáratjuk a presszót. Visszaélést nem tapasztaltunk, a kötelezően előírt bizonylato­kat rendszeresen vezetik, de a látott kép magáért beszél. A presszó melletti, volt vegyes­bolttal együtt, az Áfész egytál ételes étteremmé akarja alakí­tani a presszót. Ezt a törekvést mi is támogatjuk, hisz a tó vonzása folytán egyre nő a község vendégforgalma, s a helyi lakosság, illetve a Gom­bán dolgozó termelőszövetke­zeti tagok, alkalmazottak, va­lamint a pedagógusok is igény­lik az előfizetéses étkeztetés megvalósítását. A jelenlegi kö­rülményeken azonban nagyon hamar változtatni kell. Az el­lenőrzést a közeljövőben meg­ismételjük. V. J. Végső búcsú Raukó Jánostól Hosszantartó, súlyos beteg­ség után, életének 44. évében elhunyt Raukó János, a Maglódi Vas- és Fémipari Szövetkezet elnöke. Több mint 20 éve dolgo­zott a szövetkezetben, , először a csiszolórészleg vezetőjeként, négy év óta elnökeként. Köz­vetlenségéért, szerénységéért, emberségéért szerették, be­csülték őt munkatársai. Végső búcsúztatása ma, kedden délután 3 órakor lesz a maglódi temetőben. Aratási előkészületek Elismerés a szerelőknek Az utóbbi hetekben, napok­ban egyre több szó esik az aratásban majd részt vevő gé­pek, kombájnok, szállítójár­művek műszaki állapotáról! Rendkívül sok múlik ugyanis azon, hogy a közös gazdasá­gok egyenletes ütemben, a le­hető legrövidebb idő alatt ta­karítsák be és juttassák biz­tos fedél alá a termést. Ez pe­dig csakis megbízható, a leg­mostohább körülmények kö­zött is üzemképes gépekkel le­hetséges. ( A Monori Mezőgazdasági Termelőszövetkezetben péntek délután zajlott le az ellenőrző gépszemle, amelynek eredmé­nye megnyugtató volt: a szem­lebizottság tagjai elismeréssel szóltak a szerelők munkájáról. Hely a gabonaszemeknek Elegendő tárolótér A betakarítási munkák ide­jén az utóbbi években is sok gazdaság küzdött a látszólagos bőség zavarával, hiszen nem mindenütt volt elegendő a rendelkezésre álló tárolótér, gyakran kellett a szükséges­nél is tovább kitenni az idő­járás szeszélyeinek a beért termést. A pilisi Aranykalász Ter­melőszövetkezet vezetői sze­rint náluk az idén nem okoz majd gondot, hogy hol he­lyezzék el a megtermett sze­met, a közös gazdaság ugyanis eszesen 620 vagonos tároló­térrel rendelkezik, amelyet, ha az elszállítás esetleg aka­dozik. 700—710 vagon mag befogadására is alkalmassá tudnak tenni. A nap kulturális programja MOZIK Gyömrő: A rendőrnő. Maglód: Egri csillagok, I—II. Mende: Front, szárnyak nél­kül, I—II. Monor: Banditasi­rató. Pilis: Nősülni tudni kell! Üllő: Kilenc hónap. Vecsés: A magas, szőke férfi vissza­tér. MŰVELŐDÉSI HÁZAK Mendén, 18 órától: a népi tánccsoport próbája. Monoron, 8.30-tól: társastánctanfolyam. Esőcsinálók a határban A szürkén gomolygó felhők csak ígérik, de szűkmarkúan osztják a csapadékot. Az öntözés haszna a jelenlegi viszonyok között szinte felbecsülhetetlen. A gombai Fáy And­rás Egyesült Tsz kölestábláján találkoztunk az esőcsináló Sinkovicz Józseffel és Magócsi Sándorral: épp a szórófejeket állították be a nyomásnak megfelelően. Mutnéfalvy Zoltán felvétele á — Itt a macska, zsakoa \ macska!... Minden húzós] nyer! Gyertek, gyerekek, köze­lebb! — Tessék célbalőni! — in­vitálja közelebb a bódé előtt haladókat a céllövöldés. — Próbálja meg, meglátja, sike­rülni fog. Színes sátrak sokasága, kör­hinták, hullámvasút s vagy öt céllövölde Ecseren... A sát­rak közötti utcában emberára­dat hömpölyög. Ugrik egy százas —• Imike, mit kérsz még? — kérdi ajándékokkal jócskán el­halmozott, öt év körüli cseme­téjét egy apuka. — Kardot meg pisztolyt! — vágja rá az apróság. — Nem, mind a kettőt nem lehet — így az anyuka, —, az egyiket megkapod még, de azután elég legyen. — Csak a kezemet nézzék, mindig a kezemet! — s a gyű- szűnyi nagyságú kupakokat gyors mozdulattal húzogatja, tologatja az asztalon az Itt a piros, hol a piros? játék veze­tője. — Tegyen rá, biztosan nyer! — szólítja meg nézőinek egyi­két, abbahagyva a tologatást. A játékos tesz rá. Száz fo­rintot. Ennyi a tét, nem több, nem kevesebb. S ha a játékos nyer, azaz rámutat a kupak rejtette borsszemnyi valamire, saját pénze mellé plusz száz forintot kap még. Többnyire az alkalmi játék­vezető mellé pártol a szeren­cse. Itt vannak a monori mézes- kalácsosok is. — Harminckét éve járjuk a

Next

/
Oldalképek
Tartalom