Pest Megyi Hírlap, 1977. június (21. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-26 / 149. szám

2 mi. JÜNIUS 26., VASÁRNAP Változatlanul Az enyhülés ereje A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT Központi Bi­zottsága e heti ülésén áttekin­tette a nemzetközi helyzetet és Megállapította, hogy bár a szélsőséges imperialista körök megélénkült tevékenysége kö­vetkeztében az enyhülési fo­lyamat lelassult, a nemzetközi élet fejlődésének meghatározó irányzata változatlanul a bé­kés egymás mellett élés, az enyhülés. Változatlanul. Mióta? Leonyid Brezsnyev, az SZKV> KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksé­gének elnöke hétfőn megkezd­ve tárgyalásait Párizsban, a rambouillet-i kastélyban, Gis- card d’Estaing elnökkel nyilat­kozatot téve aláhúzta, hogy a Szovjetunió és Franciaország rakta le annak alapjait, ame­lyet ma enyhülési politikaként ismer a világ. 1066 júniusában a moszkvai Kreml Katalin-termében a szovjet vezetők és De Gaulle tábornok legmagasabb szintű tárgyalásain fektették le a sok történelmi szállal egymáshoz kapcsolódó két európai ország legújabbkori együttműködésé­nek politikai alapjait. Éppen akkor, az e találkozóról ki­adott hivatalos dokumentumok francia és orosz nyelvű szöve­gébe került bele először a de­tente, azaz az enyhülés, azóta a világ minden nyelvén meg­honosodott szava. És most ün­nepélyesen megerősítették, hogy a két ország az enyhülés folytatása mellett foglal válto­zatlanul állást, ha ma egyesek meg is kérdőjelezik ezt a poli­tikát. Miként a párizsi l’Aurore rá­mutatott: Rambouillet-ben Brezsnyevnek alkalma nyílt arra, hogy közvetve válaszol­jon Carter amerikai elnöknek és rámutasson az enyhülés el­len irányuló politika veszélyei­re. LEONYID BREZSNYEV nem először látogatott Franciaor­szágba. 1971 októbert, 1973 jú­niust és 1974 decembert kö­vetően e mostani látogatás kü­lönleges hangsúlyt kapott: hisz erre a belgrádi tanácsko­zás érdemi részét közvetlenül megelőző időben került sor. Így, mikor jelenleg bizonyos nyugati körök megkísérlik kér­désessé tenni, zavarni próbál­ják az enyhülési folyamatot, Rambouillet-ben leszögezték: elengedhetetlenek az új kezde­ményezések a folyamat elmé­lyítéséhez és megszilárdításá­hoz. A szovjet—francia közös nyi­latkozat kétséget kizárva szö­gezte le: a két ország egyaránt arra törekszik, hogy teljessé­gében és dinamikus módon megvalósítsa a helsinki záró­okmány előírásait. Kifejezésre juttatták reményüket: hogy a belgrádi találkozó konstruktív szellemben járul hozzá a ha­ladáshoz és így elősegíti az enyhülés megszilárdítását. KÉTSÉGTELEN, hogy a két ország vezetői különböző ele­meket helyeztek előtérbe az enyhülési politika egészén be­lül, de Párizs és Moszkva egy­aránt magáénak vallja a dé­tente politikáját — ezt tükröz­te: a megbeszélésekről kiadott egyik külön dokumentum ép­pen ezzel a témával foglalko­zott. Az enyhülés eszközül szolgál arra, hogy felülemelkedjünk a problémákon, s egy napon túl is jussunk rajtuk — mondotta a francia államfő. — Alapvető eleme Franciaország külpoliti­kájának az enyhülés, s leszö­gezte, hogy megvalósulásának különböző feltételei vannak, s ezért az európai biztonsági konferencia résztvevői belgrádi tanácskozásának is ezt a fo­lyamatot kell szolgálnia. Ezzel kapcsolatban — a megbeszéléseket követő egyik sajtóértekezleten — Leonyid Zamjatyin szovjet szóvivő egyetértőén mutatott rá, hogy ez így igaz, hisz a franfcia el­nök által aláhúzott feltételek szerepelnek a Helsinkiben el­fogadott záróokmányban, s így a Szovjetunió mind ezeket, mind a záróokmány más elő­írásait is tiszteletben tartja. MINDEZEKET FIGYELEM­BE VÉVE nem csodálható, hogy Brezsnyev a tárgyalások során a feszültség enyhítésé­nek kérdéseit a helsinki záró­okmány fényében vizsgálta. Megállapította, hogy aláírása óta Európában kedvező folya­matok mutatkoztak, de válto­zatlanul nem következett be az enyhülés katonai téren, holott a politikai folyamatot en­nek kell alátámasztania. Az Elysée-palotában, a tiszteleté­re adott vacsorán mondott po­hárköszöntőjében e gondolat jegyében hangsúlyozta: Európa békéje még korántsem olyan szilárd, mint amilyennek látni szeretnénk. A békét számos nyílt és burkolt veszély fenye­geti. A fő veszély a fegyver­kezési verseny, amely nem szjűnt meg, sőt növekszik. E versenyt az a szennyes propa­ganda gyorsítja meg, amelyet az enyhüléssel szembeni körök folytatnak, hogy ellenségeske­dést szítsanak a népek, az ál­lamok között. Világunkban ma nem létezik égetőbb kérdés, nincs fontosabb feladat, mint véget vetni a fegyverkezési hajszának. S az enyhülés témakörének ezen a pontján kristályosodtak ki a további előrelépés lehető­ségei, elmélyítésének új kez­deményezései, BEIGAZOLÓDOTT, hogy az enyhülés az egyetlen lehetséges politikai megközelítés az atomkorszakban — az államok közötti konfrontációit elkerü­lése érdéltében. Ezért vált az enyhülés a rambouillet-i eszmecsere alapvető témájává, melynek az egész világra ki kell terjednie. Ez globális po­litika, elveit mindenütt és minden körülményeik között be kell tartani. Ezért adta most hozzájáru­lását a francia fél a leszerelési világértekezlet összehívásával kapcsolatos szovjet tervhez. E tény a szovjet békediplomácia új, nagy sikere. Miként az is, melyről a francia elnök Leo­nyid Brezsnyev látogatása nyo­mán tartott sajtóértekezletén beszélt, bejelentve: Franciaor­szág kész felülvizsgálni állás­pontját a genfi leszerelési ér­tekezlettel kapcsolatban, hisz Párizs mindeddig távol ma­radt ettől a leszerelési fórum­tól. Leonyid Brezsnyev párizsi látogatásának utolsó napján — mindezen eredményeket visz- szaigazolva — a szovjet tele­víziónak adott nyilatkozatában kiemelte, hogy a megbeszélé­sek légköre igen nyílt és őszinte volt. Aláhúzta: nem riadtak vissza attól, hogy igen határozottan kifejtsék vélemé­nyűiket, még akkor seen, ha az az első hallásra talán nem is volt mindig kellemes. A lényeg azonban az — hangoztatta Brezsnyev —, hogy a Szovjet­unió és Franciaország egyaránt tevékenyen harcol az enyhülé­sért. Tizenegy év után is töretle­nül: felsőbb fokon. Alacs B. Tamás CSAK RÖVIDEN... A CIPRUSI KORMÁNY elégedettségének adott hangot a Brezsnyev—Giscard megbe­szélésről szerdán kiadott köz­leményben megfogalmazott, szovjet és francia állásponttal kapcsolatban. AZ ENSZ SZÓVIVŐJE be­jelentette, hogy a Biztonsági Tanács hétfőn megkezdi a konzultációkat a Mozambik elleni rhodesiad támadásról. A tulajdonképpeni vitát kedden rendezik. Az Afrikai Egységszervezet miniszteri ta­nácsának liforevilie-i ülésén Joaquiem Chissano mozambi­ki külügyminiszter felszólalá­sában elmondta, hogy Rhode­sia az elmúlt 15 hónapban 140 ízben intézett támadást Mozambik ellen. ADDISZ ABEBÄBAN szom­baton a nemzeti zászlókkal feldíszített dísztribün előtt a reguláris hadsereg és a népi milicia egységei vonultak fel, hitet téve a népi forradalom vívmányainak megvédése mellett. BELGRAD A harmadik tervezet MADRID A Spanyol Kommunista Párt piénuma Madridban megkezdődött a Spanyol Kommunista Párt Központi Bizottságának ülése. A plénum munkájában a KB tagjai, a választási hadjárat vezetői, a regionális és a tar­tományi pártbizottságok titká­rai vesznek részt. A KB-ülé­sen Dolores Ibárruri, az SKP elnöke látja el az elnöki tiszt­séget. A plénum értékeli a parlamenti választások ered­ményeit, és megvitatja az őszre tervezett pártkon gresz- szus előkészítésével összefüggő kérdéseket A MOZAMBIKI NÉPI KÖZTÁRSASÁG függetlensé­gének napja alkalmából Sa- mora Machet, a köztársaság elnöke koszorút helyezett el az ország szabadságáért és függetlenségéért vívott harc­ban elesett hősök emlékmű­vénél. A vártnál nagyobbnak mutatkoztak a még meglevő ellentétek a közös kormány- program kidolgozásán fárado­zó olasz pártok vezetőinek pénteki csúcsértekezletén. A megbeszélésen rögzíthették: számos pánton sikerült össze­egyeztetni az induláskor még eltérő álláspontokat és a több hónapos megbeszéléssorozat eddigi ' eredménye pozitív. Számos kérdésben azonban még igen eltérőek a vélemé­nyek. Aldo Moro, a KDP elnöke javaslatára szűkebb munka- bizottságra bízták a még vi­tás kérdéseket, hogy próbál- jan egyezséget kialakítani. Jö­vő héten kedden ismét össze­ülnek a hat párt legfőbb ve­zetői. Lehetséges, hogy akkor : aláírják a: megállapodást. »*; A megbeszélésen Berlinguer kommunista főtitkár hangsú­lyozta : pártja demokratikus nemzeti egységkormányban látja az egyedüli tartós meg­oldást Olaszország társadalmi bajaira. Minél előbb alakul­hat meg ilyen kormány, annál jobb az egész országnak. Rö­vid távra pozitívnak ítéli meg Az őszi belgrádi találkozó napirendjével kapcsolatban a szovjet és a brit—amerikai javaslat mellett megjelent egy harmadik tervezet is. Ezt a tervezetet a mostani előké­szítő szakasz első munkaheté­nek végén terjesztette elő ki­lenc semleges, illetve el nem kötelezett európai állam: Ausztria, Ciprus, Liechten­stein, Málta, San 'Marino, Finnország, Svájc, Svédország és Jugoszlávia. A nyügati küldöttségekhez közelálló kö­rök véleménye szerint a ki- lencek tervezete kompromisz- szumot jelent a szovjet és a brit—amerikai javaslatok kö­zött. Belgrádban ismeretessé vált, hogy a kilertcek tervezete fi­gyelembe veszi a szocialista országok álláspontjának elvi lényegét és sakkal messzebb­re megy a korlátozott és nem jövőcentrikus nyugati javas­latoknál. azonban a program-megálla­podást is, de természetesen politikai biztosítékokat is kí­ván arra nézve, hogy a meg­állapodásban foglaltakat a kereszténydemokrata kisebb­ségi kormány végre is hajtja. A kereszténydemokrata ve­zetőség feltett szándéka, hogy tető alá hozza a megállapo­dást, de nem enged változtat­ni a politikai kereteken. AZ ARAB LIGA szóvivője bejelentette, megtörténtek a szükséges előkészületek a francia gyarmatból hétfőn független állammá alakuló Dzsibuti Arab Liga-beli tagsá­gának ügyében. Az Arab Liga küldöttsége a függetlenségi ünnepségekre a Vörös-tenger parti fővárosba utazott. Az Arab Liga szóvivője szerint több arab állam szorgalmazta az új független ország azon­nali ligabeli tagságát a térség­ben fenyegető konfliktusve­szély miatt. RAYMOND BARRE fran­cia miniszterelnök Párizsból kétnapos látogatásra Irakba utazott. A harmadik tervezet első pontja teljes mértékben egy­beesik a szovjet tervezettel, mivel mindkettő a helsinki záródokumentumnak az össz­európai tanácskozást követő további lépésekre vonatkozó pontjához tartja magát. A semleges és az el nem kötele­zett országok javaslatukban megengedik bizonyos kérdé­sek kiemelt kezeléséit, míg a szocialista országok azt java­solják, hogy az őszre tervezett fő találkozón ezeket a kér­déseket egységes, szerves egészként kezeljék. A harma­dik tervezet második pontja javasolja: dolgozzanak ki me­netrendet a belgrádi találko­zóhoz. valamint az 1975-ös helsinki találkozóhoz hasonló tanácskozások megtartására. Ezek után nyilvánvaló, hogy bár három különböző tervezet fekszik a delegátusok előtt, lényegében két meg­közelítési módról beszélhe­tünk. A szovjet megközelítést osztják a szocialista országok, s most már a harmadik doku­mentum beterjesztésével lé­nyegében a semleges és az el nem kötelezett országok cso­portja is. Ez a megközelítés — Julíj Voroncov, a szovjet küldöttség vezetője szerint — a kővetke­zőkben foglalható össze: Belg- rádra a helsinki szellem foly­tatása és gazdagítása vár. A találkozó résztvevőinek össze­gezniük kell a helsinki megál­lapodás végrehajtásának pozi­tív tapasztalatait, és meg kell állapodniuk az elkövetkezendő i időszak együttes eröfeszitései- I ben. Ez azt jelenti, hogy to­vább kell építeni a jövöbe ve­zető hidat, ki ken szélesíteni a kollektiv erőfeszítéseket az együttműködés fejlesztése és a biztonság további megszilárdí­tása érdekében. Ügy látszik, hogy egy sor ország más meg­közelítési mód mellett kötelez­te el magát. így példánl az Egyesült Államok küldöttsége nem titkolja, hogy az őszi ta­lálkozó legfontosabb feladatá­nak a múlt kielemzését tartja, s ezen belül is elsősorban az emberi jogok problémáiról, va­lamint a szocialista országok­ban élő, úgynevezett belső disz- szidensekről akar beszélni. A helsinki záróokmány leszögezi: elmélyült véleménycserét kell fol’-tatnl. A záróokmány egyál­talán nem szól valamiféle olyan elemzésről, amely alá­áshatná az európai béke, bi­zalom, biztonság és együttmű­ködés oly sok fáradsággal fel­húzott énületét. A szőriét kül­döttség épnen ezt tartja szeri előtt, és ilven szenemben ta­nulmányozza a kilences ter­vezetét. OLASZORSZÁG Munkabizottság előtt a közős kormányprogram A hét kérdései Realizmus vagy taktikázás? Egy amerikai Párizsban - A Dulles-álmok- A Pax Americana Mozgalmas időszakban, amikor a világ számos pontján rendkívül fontos tárgyalások zajlottak és zajlanak, tekintette át a nemzetközi helyzetet a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága. A lényeget s egyúttal az összkép bonyolultsá­gát jól kifejezi már az értékelés első mondata is, amely meg­állapítja, hogy a fejlődés alapvetően kedvező fő iránya nem változott, az enyhülés folyamata azonban lassult. Nem titok: ennek a lassulásnak eredője, hogy egyes nyugati körök meg­próbálnak alaposan a fékbe taposni, s mindenekelőtt a fegy­verkezési hajsza szükséges korlátozása ellen lépnek fel. (Erről külön kommentárunkban szólunk.) Ám különösen érdekes, ha az eltelt hét további eseményeinek fényében is vizsgáljuk a Központi Bizottságnak, természetesen hosszabb időszakra vonat­kozó, elemzését. sorsa agomaja MI JELLEMZI A KELET- NYUGATI tärgyäTascT- ÍCAT? Vance amerikai külügymi­niszter, minden jel szerint, in­kább csak ürügyként hasz­nálta 24 fejlett tőkésország gazdasági értekezletét egy pá­rizsi utazáshoz. Amikor felke­reste Giscard d’Estaing elnö­köt, nyilván első kézből kívánt tájékoztatást kapni a szovjet —francia csúcstalálkozóról. Miközben ugyanis a párizsi látogatás után. a tervek sze­rint még az idei őszön Brezs­nyev felkeresi Bonnt is; a szovjet—japán viszony is el­mozdulóban van holtpontjá­ról; a KGST varsói ülésszaka ismét síkraszállt a Közös Piac­cal történő kapcsolatfelvétel mellett, vagyis általában so­kasodnak a különböző szintű kelet—nyugati érintkezés szá­lai, a szovjet—amerikai pár­beszéd azonban nem halad ki­elégítő módon. Mároedig — éppen az MSZMP KB megál­lapítását idézve — Moszkva és Washington kapcsolatai kulcsfontosságúak, s egy SALT-megállapodás alapvető jelentőséggel bírna a fegyver­kezési verseny visszaszorításá­ban. A Carter-adminisztrációt, amely nem a legszerencsésebb módon mutatkozott be e te­kintetben, józan önvizsgálatra inthetik mind a bekövetkezett események, mind saját szövet­ségeseinek realistább törekvé­sei. MIT JELENT A SEATO FELOSZLATÁSA? John Foster Dullesről, a hi­degháború egyik közismert szószólójáról, az Eisenhower- kormány egykori külügymi­niszteréről mondták, hogy úgy gyűjti a háborús tömböket, mint a lepkegyűjtő a ritkasá­gokat. Személyes közreműkö­désével alakult meg 1954 őszén a SEATO, a délkelet-ázsiai ka­tonai blokk, s rögvest utána hozzáfogott a NEATO, az északkelet-ázsiai szövetség megteremtéséhez is. Ez utóbbi azonban már sohasem jött lét­re, és a SEATO is hosszan tartó agóniába kezdett. I Nyolc tagállama közül Fran­ciaország és Pakisztán lénye­gében kivált, Ausztrália és Oj­Zéland a hadgyakorlatoktól maradt távol, Nagy-Britannia távol-keleti szerepe az idők folyamán lecsökkent, a Fülöp- szigetek sem lelkesedett túlsá­gosan a szövetségért, maradt az Egyesült Államok és Thai­föld, amely — jóllehet, a tömb központja Bangkokban volt — a korábbi kormányok alatt ugyancsak lazított a kö­telékeken, s csupán az októbe­ri puccs után vált ismét aktí­vabbá. A fiz kiesi indián után az amerikai lapok is a nyole kicsi ázsiairól Írtak (igazság szerint nem kiesik és alig ázsiaiak), a lemorzsolódást mindenesetre jól érzékeltették. A vietnami és laoszi győzelem, a délkelet-ázsiai változások fé­nyében ez nem is történhetett másként. Washingtont azonban nem úgy ismerjük, hogy szívesen adja fel tömbjeit. Ezért, noha a SEATO önítélete mutatja a térség átformálódását, némi gyanúperrel mégis élhetünk. Vannak amerikai próbálkozá­sok, hogy az öt országból álló ASEAN (Indonézia, Thaiföld, Fülöp-szigetek, Malaysia, Sin­gapore) külső, amerikai se­gédlettel katonai jellegű szö­vetséggé alakuljon, s új hang­súlyt kapott a szigetstratégia is. (Ez az amerikai bázisok áthelyezését jelenti a part menti országokból a csaknem lakatlan, de kedvező fekvésű, kis szigetekre, a Cocos-Kee- ling vonulattól Diego Gardá­ig. Ilyen körülmények között nem kis figyelem kíséri azo­kat a moszkvai szovjet—ame­rikai megbeszéléseket, ame­lyek éppen az Indiai-Óceán térségében mérsékelni kíván­nák a fegyverkezési versenyt. Az új szovjet himnusz Szeptember 1-től átdolgozott szöveggel és ennek megfelelő hangszerelésben csendül majd f$l a Szovjetunió állami him­nusza. A szöveg átdolgozása miért esett egybe azzal az idő­ponttal, amikor megkezdődött az új alkotmány tervezetének vitája? A himnusz szövegének átdolgozását a fejlett szocializ­mus — ma már joggal nevez­hetjük így — társadalmi, poli­tikai változásai tették szüksé­gessé. A szovjet parlament jóvá­hagyta a 34 évvel ezelőtt elfo­gadott himnusz új változatát. Szerzője ugyanaz a Szergej Mihalkov, aki annak idején az első szovjet himnusz szövegé­nek társszerzője volt. Az ország akkor a második világháború súlyos megpróbál­tatásainak nehéz időszakát él­te. A hadműveletekben azon­ban már döntő változások mentek végbe, és a kommu­nista párt szükségesnek látta, hogy legyen olyan himnusz, amely költői formában fogal­mazza meg a nép előtt álló feladatokat, és az ellenség szét­zúzására lelkesíti a szovjet embereket. A Hazafias fohász a győze­lemért fenséges zenéje 1944 új­esztendő éjszakáján csendült fel először Moszkvában. A Hitler-ellenes koalíció győ­zelme után a szovjet állam, miután begyógyította a háború ütötte sebeket, óriási léptekkel haladt a nagyszabású társadal­mi-gazdasági változások útján. Maga az idő hozta magával, hogy a himnusz szövege, amely ma is emlékeztet a szov­jet állam történetének legsú­lyosabb időszakára, gazdagab­bá váljék, oly módon, hogy tükrözi a társadalom fejlődé­sének új szakaszát. A himnusz 24 soros átdolgo­zott szövegéből kimaradt az a rész, amely a hitlerista Né­metország feletti győzelemre buzdít. Az új sorokat az újabb győzelembe vetett rendíthetet­len hit szelleme hatja át: meg­valósul a kommunista társa­dalom, amelyben a szovjet ember hazája jövőjét ma sok­kal közelebb látja, mint teg­nap. Lényeges változtatás még a szöveg refrénjében történt. Ezek a sorok kiemelik a kom­munista pártnak — a szovjet társadalom irányító erejének — szerepét, a néppel való elsza­kíthatatlan kapcsolatát. Lenin pártja — a nép ereje... — mondja ~aa;. ,új. himnusz. Nem nehéz felfedezni e szavakban, hogy ugyanazt a gondolatot fe­jezik ki, amely az új alkot­mány tervezésében is megta­lálható a politikai rendszerről szóló cikkelyben. A vonatkozó rész a pártot a szovjet társa­dalom, továbbá minden állami és társadalmi szervezet mag­jának nevezi. Az SZKP a né­pért van és a népet szolgálja. Ezek a tárgyalások szinte, a jó­akarat tesztjét képezik: vajon a SEATO feladása a tények kényszerű tudomásulvétellé, vagy csak taktikai manőver? MIÉRT ÉLEZŐDÖTT KI ISMÉT A LIBANONI HELY- ZET? Dél-Libanonból, ahol nyolc nap óta újra dörögnek az ágyúk, tömegesen menekül a lakosság. A sokat szenvedett közel-keleti országból, a meg­nyugvás rövid szakasza után, ismét hadi jelentések érkez­nek ... A közvetlen, ok, hogy a jobb­oldal erői, s e törekvésükben az izraeli hadsereg közvetett segítségét is élvezik, megpró­bálják állandóan átrajzolni a tüzszüneti vonalakat, gyengíte­ni a baloldal és a Libanonban élő háromszázezer palesztin helyzetét. Vannak azonban mé­lyebb okok is: a libanoni vál­ság külső és belső körülmé­nyei. Lassan háromnegyed esz­tendeje, hogy a véres belhá- ború húsz hónapja után el­hallgattak a fegyvereit. Szár- kisz elnök, az ország hazafias erőinek közreműködésével, megpróbálta legalább a külö­nösen szembetűnő belső fe­szültséggócokat kiiktatni, de ez egyelőre nem sikerült. Li­banon társadalmi és gazdasági bajai, a korszerűtlen alkot­mány, a felekezeti mezben je­lentkező ellentétek az állandó robbanás veszélyét hordozzák magukban. S miközben Liba­non ily módon tálcán kínálja a beavatkozási lehetőséget, vannak, akik ezt sietnek fel­használni. Most, amikor meg­nehezültek egy washingtoni recept alapján készülő Pax Americana körülményei, és az űj izraeli kormányt egyenesen háborús kabinetnek nevezik — elterelő műveletként — Liba­non felett újra ott gomolyog­nak a válság sötét és fenyege­tő fellegei. Réti Ervin

Next

/
Oldalképek
Tartalom